Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-23 / 45. szám

nir ME érti '^/fírlan 1966. FEBRUAR 83., SZERDA Háromszáz ezüstpénz a patakmederben A Borsod megyei Hernád- petri község patakmedrében egy iskolás fiú kavicsszedés közben, összetört cserép­edényben, 300 darab ezüst- pénzt talált, s azt beszolgál­tatta a miskolci Herman Ot­tó Múzeumnak. A múzeumban megállapí­tották, hogy a tízfilléres nagy­ságú, egy milliméter vastagsá­gú ezüstpénzek nagyobb ré­szét I. Ferdinand verette nem sokkal királlyá koronázása után. A régi érmék között lengyel eredetű, Ulászló kora­beli pénzt is találtak. A dé­nárokon levő évszámok alap­ján a múzeum kutatói meg­állapították, hogy tulajdonosa 1544. körül rejthette el a tö­rökök elöl. Víz alatt a Szent Márk tér Velencében a csatornákban felduzzadt víz miatt a moto­roshajók már nem fémek el a hidak alatt, víz alatt áll a ve­lencei Szent Márk tér. KENNEDY ÖZVEGYE NEM MEGY FÉRJHEZ Az utóbbi időben olyant hí­resztelések terjedtek el, hogy Antonio Garrigues, Spanyol- ország szentszéki nagykövete feleségül veszi Jacqueline Kennedyt. A követséghez „kö­zelálló körök” most határo­zottan cáfolják a híresztelé­seket. KÖNYVESPOLC Megszólalt a legilletékesebb Leslie R. Groves: Az atombomba születése Valóban a legi lletékesebb: Leslie R. Groves dandártá­bornok — ma nyugdíjas altá­bornagy — a Manhattan- program •— irányítója, vezetője, feje stb. volt Nem gúnyból tettük a felsoroltak után még az stb.-t is: Groves valóban az az egyetlen ember, aki min­dent tud az amerikai atom­bomba megszületéséről, bár könyvében nem mindent mond el... Amit elmond azonban, legalábbis annak zö­me, olyasmi, amit csak ő mondhat el. Az ő kezébe fu­tott össze minden szál, akár az Egyesült Államok elnöke, akár a tudományos irányítást ellátó Oppenheimer profesz- szor kevesebbet tudott, ismert — s joggal írhatjuk: tudha­tott, ismerhetett! — mint ez a tipikus katona, aki úgy érezte, s érzi, hogy élete csúcsa, tevé­kenysége koronája ez a bom­ba. A történelem eddig ismert legpusztítóbb fegyvere. Kor­szakot nyitó felfedezés szülöt­te, mely elsőként fegyver for­májában lépett a történelem porondjára, s ma is állandó fenyegetésként lebeg az embe­riség feje felett. Groves kez­dettől ott állt a kormányrúd- nál: teljhatalmat kapott, s ezt fel is használta. Elismerés­re méltó búzgalommal és szervező készséggel szolgált egy ügyet, mely — történelmi ítélet ma már! — rossz ügy volt. Groves ugyanis nemcsak a bomba elkészítését szorgal­mazta, hanem — ledobását is! Csepeli turisták a budai hegyekben: % napoztak, mint a legmelegebb kánikulában Indulásra késsen a ceglédi téglagyár Megszűnik az idény jelleg — 9 millió 700 ezer forintért szárító Április első felében: szállítás Szinyavszkijt kizárták a Szovjet írószövetségből Napozás ebéd után A csepeli turis­ták a minap tar­tották hagyomá­nyos álarcos far­sangi báljukat a nagyvillámi tu­ristaházban. A természetet ked­velő martinászok, öntők, hengeré­szek családjukkal együtt nagy sétát tettek a csodála­tosan szép vidé­ken. Este a bálon a zenét kedvelő munkatársakból alakult, immár híressé vált „Feli­cia” együttes szó­rakoztatta őket a legfrissebb lett- kiss és twist szá­mokkal. A vidám társaság bál után hajnalban ébresz­tőt tartott az er­dőn és „kijózaní­tó” túrán vett részt. Egy kis be­melegítővei, való­di kisüstir>el koc­cintottak a pihe­nő helyeken. J ól meghúzták a bütyköst, hogy olyan erőben érje­nek célba, mint­ha nem is táncol­ták volna végig az éjjelt. Az OSZSZSZK írószövetsé­gének moszkvai titkársága egyhangúlag kimondta, hogy Szinyavszkijt, „aki tollát szovjetellenes körök szolgá­latába állította”, kizárja a Szovjet írószövetség tagjai közül. A belvíz következtében ösz- szeomlott és megrongálódott lakóházak újjáépítése, meg­javítása nagy gndot okoz mind a tulajdonosoknak, mind Cegléd vezetőségének. A városi TÜZÉP-telepen min­den szükséges építőanyag rendelkezésre áll, téglából azonban egyetlen darab sincs. Varga Ferenc, a téglagyár igazgatója a következő tájé­koztatást adta: — A téglagyár indulásra készen áll. De régi tapaszta­lat szerint — a jelenlegi enyhe időjárás ellenére is — felelőtlenség lenne most el­kezdeni a gyártást, mert a ki nem száradt tégla mínusz 5 fokos fagyban is tönkremenne. Már pedig erre a tavasz vég­leges beállta előtt bármikor számítani lehet. Amennyiben azonban a meteorológia elő­jelzés március elejére jó időt jósol — akkor március 5-én, de legkésőbb 10-én megkezd­jük a nyerstégla gyártását. — Mikor vásárolhat tég­lát a város lakossága? — Az időjárás alakulásától függően az első szállítmányo­kat április 10. és 15. között akarjuk indítani. Természetesen elsősorban városunk belvízicárt szen­vedett lakosságát látjuk el téglával. — Milyen korszerűsítésre kerül sor önöknél. — örömmel közölhetem, hogv gyárunk az idén 9 millió 700 ezer forintos költséggel műszárítót kap, amelynek segítségével megszűnik a téglagyártás idény jellege, és már a jövő évtől kezdve a téli hónapokban is folya­matosan gyártunk téglát. A műszárító megépítése egyéb­ként nemcsak a téglagyár­tás idényjellegét szünteti meg, hanem az áru minőségét is nagy mértékben megjavít­ja, — Hány téglát gyártanak az idén? — Az elmúlt évi 12 millió 800 ezerrel szemben ebben az évben 15 millió 100 ezer tégla gyártása szerepel ter­vünkben. A műszárító meg­építése termé- .lesen — fo­lyamatos gyártás következ­tében — lehetővé teszi idei tervünk túlteljesítését. (fzl) „Bedolgozóból" — tsz-tag Új belépők a budai járás tsz-eibe Érdekes jelenségre hívta fel a figyelmünket Risnyovsz- ky József né, a nőtanács bu­dai járási titkára. De adjuk át a szót neki: — Az elmúlt napokban öt községben vettem részt a ter­melőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén. Mind az öt köz­ségben azt tapasztaltam, hogy az asszonyok tízesével kérik felvételüket a termelőszö­vetkezetbe. — Például? — Például a sóskúti Béke Tsz zárszámadásán tizenegyen jelentkeztek felvételre: tíz asszony és egy férfi. Az ürö­mi Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ben felvett tíz új tag kö­zül kettő volt férfi, a többi nő. De sorolhatnám tovább, a járás többi községeit is. — Mi a magyarázata, hogy éppen most szánták rá ma­gukat ezek az asszonyok, akik évek óta „bedolgozók” voltak, a belépésre? — A legfőbb ok gazdasági természetű: a termelőszövet­kezeti tagok SZTK-biztosítá- sának kiszélesítése, és a ter­melőszövetkezeti nyugdíj olyan vonzerő, aminek a be­dolgozó asszonyok sem tud­nak ellenállni. A másik ok abban rejlik, hogy ezek az asszonyok is mindinkább igénylik a beleszólás jogát a közös ügyekbe, ilyen jog pe­dig csak a tsz-tagot illeti meg. A harmadik ok: a szövetkeze­tek megszilárdulása, gazdasá­gi eredménye. Az asszonyok úgy látják, érdemes belépni: megtalálják a számításukat! ny. é. NAPI NEGYVENEZER LITER TEJ a ceglédi tejüzemben tei, és Kőröstetétlen által ha­tárolt területről szállítják be a napi 40 ezer liter tejet, összesen 27 község tartozik hozzájuk, s 54 termelőszövet­kezettel van szerződésük tej- átvételre. Az üzemben 23—25 ezer li­ter tejet dolgoznak fel na­ponként üzleti árusításra, s általában 12 ezer litert — kellő zsírtartalommal, pasz- törizálva — szállítanak Rá­kospalotára, ahol csak palac­kozni kell; Futball! % fáknak tilos a szakáll Az amerikai labdarúgó­szövetség megtiltotta a játé­kosoknak, hogy szakállt vi­seljenek. Az óvatossági rend­szabály nagyon aktuális volt, mert a heves vérű futballis­ták, kihasználva azt a kö­rülményt, hogy a játéksza­bályokban erre nincs sem­miféle utasítás, gyakran sza- kállon ragadják az ellenfe­let. A bajuszviselést viszont továbbra is engedélyezik, mivel — a labdarúgó-szövet­ség vezetői szerint — az el­lenfelet bajúszon ragadni már sokkal körülményesebb. ! Zsíros kenyér A bálba „tévedt” turista A kislány fölnyalabolta mackóját, mely akkora volt, mint ő maga, egy \ székre tette, kiskanállal egy darabka | fát nyújtott neki, és ezt mondta: S — Tessék! Egyél szépen! > A mackó figyelemre sem méltatta e í szavakat. Üvegszemével meredten né- ^ zett a levegőbe. ^ A lányka megcsóválta a fejét. $ — Ejnye, ejnye! Nem akarsz enni? § így bizony sovány leszel, te kis csacsi! § Ekkor, úgy látszik, mást gondolt. ^ Apukájához lépett, aki az asztalnál ol- ^ vásott. | — Apu, kérek zsíros kenyeret — § mondta. § A férfi fölnézett. ^ A szobát a késő délutánok narancs- § sárga színe festette meghitté. Az abla- § kon át a kerti fák hajlongó lombjait le- ^ hetett látni. | — Várj egy kicsit, Agikám, mindjárt $ jön anyu! § Ágika szerette, ha kívánságát nyom- ^ ban teljesítik. ^ — Nem, apu! Most adjál! § Ez a türelmetlenség vagy makacsság § nem tetszett az apának, de fölkelt és a $ konyhába sietett, hogy minél hamarább $ túl legyen a dolgon. Mint a férfiak ál- $ tálában, ő sem szeretett edények, lába- ^ sok között keresgélni. $ A kenyeret azonban nem találta. $ — Hát, Agikám — mondta a szobába $ lépve —, nincs kenyér. Elfogyott. Anyu- ^ ka mindjárt itthon lesz, ő biztosan hoz ^ magával. $ De ez nem nyugtatta meg a kislányt. $ Finom kis arca durcás lett. Talán nem ^ hitte el, amit mondtak neki, azt gon­dolta, becsapják, vagy nem tudta el­képzelni, hogy a kenyér, ha szeleteket vágnak belőle, előbb-utóbb elfogy. Elég az hozzá, hogy kérését megismételte. — Értsd meg, hogy nincsen — mond­ta az apa. — Nem vagyok varázsló, hogy azt mondjam: „csiribi-csiribá!” — és már itt is a kenyér, megkenve zsírral vagy lekvárral. Ágika ekkor nagy szemét apjára emelte, és komoly hangon kérdezte: — Apu, te mért nem vagy varázsló? — Ne beszélj ilyen butaságot! — De igazán, apu, ha varázsló lennél, akkor nekünk nagyon jó dolgunk len­ne. Nem kellene semmit se venni, és mégis megvolna mindenünk, amit csak akarnánk! — Jó, jó, menj szépen játszani! — És a zsíros kenyérrel mi lesz, apu? — Ejnye, hát még mindig nem értet­ted, hogy nincs egy darabka sem? A kislány hátrább ment, egészen a szekrényig, leült a sámlijára, és már- már elpityeredett. Hogyan keltene megmagyaráznom, hogy mi az a „nincs”? — töprengett az apa. Ekkor hirtelen egy ötlete támadt. Odament a kis szomorkodóhoz, meg­simogatta a fejét és bánatos hangon mondta: — Baj van, Ágikám! Ügy fáj a ha­sam, hogy az csuda! Mit gondolsz, miért? Talán én is éhes vagyok? A kislány fölemelte a fejét. — Ügy van, apukám! — helyeselt csaknem jókedvűen. — Biztosan éhes vagy! Enned kellene egy kis zsíros ke­nyeret. — Eltaláltad! Légy szives, hozd be a kenyeret! Ágika, mintha egész idő alatt csak er­re várt volna, gyorsan fogta a sámlit, kivitte a konyhaszekrényhez, fölállt rá, és keresgélni kezdett. Fürgén kutatott, zörgött a lábasok, fazekak, tányérok között. Mindenbe belenézett, minden­nek mögéje nézett. Nagyon komolyan csinálta, mintha be akarta volna bizo­nyítani, hogy ő már nem is olyan kicsi, ő már segíteni is tud. Nem érdekelték a díszes porcelánok, a sótartó, a kávédaráló s egyéb furcsa dolgok, melyeket máskor örömmel kéz­bevett volna, hogy közelebbről is meg­vizsgálja őket, eljátszogasson velük. Most csak a megbízatására gondolt De a kenyér csak nem bukkant elő. Leszállt a sámliról, kihúzgálta a fió­kokat, aztán visszatologatta, és széttárt kézzel állt apukája elé, aki a küszöbről nézte. — Apu, nincsen kenyér! — Az nem lehet! Csak nem akarod behozni! — De igazán nincsen, apu! — mond­ta egészen komolyan. Az apa azonban csak nem akarta el­hinni. — Lehetetlen! Meg kell keresned! Nagyon éhes vagyok! A kislány végigjáratta szemét a kony­haszekrényen, s határozott hangon mondta: — Értsd meg apu, hogy nincsen! Anyu mindjárt hazajön, és hoz magá­val. Várj türelemmel! — Tényleg hoz? — Hát persze! Majd meglátod, hogy igazat beszélek. Ebben a pillanatban mozdult a ki­lincs, kinyílt az ajtó és belépett a fia­talasszony, kezében élelmiszerrel tömött kosár. Legfölül ott nyújtózkodott egy szép, frissensült, kétkilós kenyér. Agika apukájához fordult: — Látod, apu, igazán itt a kenyér! Te pedig azt hitted, hogy hazudok. Fürtös Gusztáv A víkend szen­zációja a napozás voit. Délben 24 fok meleget mér­tek a kilátó tö­vében a sütkére­ztek, ahol a fér­fiak, gyerekek de­rékig vetkőzve barnították ma­gukat szalonna, meg rablóhús sü­tése közben. Az igaz, hogy a fe­hérbőrűében a füst gyanús színt hagyott, de ezzel együtt boldogok voltak, mert úgy napoztak Viseg- rád fölött, mint a legforróbb ká­nikulában, noha a völgyben, a szaka­dékok mélyén, a nyúlvgrató bokrok alatt még hó la­pult. A tartálygépkocsi hosszú útja végén rövid pihenőre visszatér a ceglédi tejüzem udvarára. Mielőtt „zsákmá­nyától” megszabadulna, az üzem laboránsa, Tóth Ist­vánná, mintát vesz a beérkező tejből, ellenőrzi minőségét. Elég képzeletben megraj­zolni azt a területet, ame­lyet a vállalat három tar­tálykocsija és egy platós gép­kocsija naponként befut. Az Abony, Farmos, Gyömrő, Pestimre, Vecsés, Üllő, Nyár­egyháza, Dánszentmiklós, Tör­És szenvtelen precizitással jelölte ki a kísérleti nyúl sze­repét játszó városokat, akkor, amikor Japán kapitulációja napok kérdése volt, amikor katonailag felesleges és ok­talan tett volt a bombák le- dobása, de amikor erőfitogta­tásként az amerikai militariz- mus képviselői nagyon is szükségesnek ítélték. Groves rendkívüli alapos­sággal ábrázolja azt a mecha­nizmust, amely végső termék­ként kibocsátotta az atom­bombát, s precízen azt az el­lenőrző, mindent-mindenkit szemmel tartó apparátust, mélyet el hárí tásnák neveztek. Minderről a katona nyerses­ségével szól, s nem rejti véka alá azt sem, hogy célja az volt: a világ urává, törvény­hozójává tegye hazáját az új, rendkívüli erejű fegyver se­gítségével. E tekintetben tisz­teletreméltó Groves őszintesé­ge: az olvasó nem kommentá­rokból, hanem első kézből is­merheti meg azokat a hatalmi terveket, világuralmi elképze­léseket, amelyeket a Grovesek — s nem kevésbé a mögöttük álló monopóliumok urai — szövögettek, s melyekért nem kíméltek anyagiakat, sőt — százezrek életét sem. Termé­szetesen japán százezrek éle­tét... A szerző természetesen iga­zoltnak tartja a bombák le­dobását, s e nézőpont hatja át állásfoglalását más kérdések­ben is. Éppen ez teszi jelen­tőssé az e témakörrel foglal­kozó munkák közül: bepillan­tást nyújt eddig hét lakat alatt őrzött kulisszatitkokba, > ugyanakkor világosan és fél- reérthetelenül megfogalmazza íz imperialista ka tonai de©! ó- jia véleményét. Elrettentő és mélységesen antihumánus vé- emény ez, s éppen ezért volt ielyes vállalkozás kiadni a íönyvet Jó példája annak, íogyan érvelnek meggyőzően :1 lenfeleink — a mi igazunk neilett. (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.)

Next

/
Thumbnails
Contents