Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-22 / 44. szám

l>j út Üllő és Vecsés között Építkeznek a gázosok A Gáz- és Kőolajipari Tröszt siófoki üzemvezetősé­gének 70 dolgozója ássa, la­pátolja az elázott földet, a telhetetlen gyomrú dömpe­rek meg viszik arrébb, ahol mély, lapos a terület, hogy a készülő új út szintje tel­jes hosszúságban azonos ma­gasságú legyen a 4-es számú fő közlekedési út szintjé­vel. A 600 méter hosszúsá­gú új út Üllő és Vecsés között épül, ahol a Szo- boszlóról idekanyargó föld­gáz végállomása van, itt már a tisztított gáz a fő­város „gázérhálózatába” ke­rül. A 300 ezer forintos költ­séggel épülő, makadámbur- kolattal ellátott út hígított bitumenes felülkezelést is kap — tájékoztat Rádai Já­nos csoportvezető, aki el­mondja még, hogy a gáz­bontó állomás mellett elké­szültek a kiszolgáló épüle­tek is — lakó- és fürdőszo­bák —, ahol a 14—15 fős készenléti személyzet kényel­mes pihenőt talál. Szolnok irányában öt-tíz kilométerenként talajmecha­nikai épületek — erősítő ál­lomások — is épülnek, ahol a lustuló gázt az időjárás­tól függően hűtik, hogy az áramlás Budapest irányába gyorsabbá váljon. Vecsésen a Tó utcában két ikerház építését kezdte meg a vállalat, amelyben négy három szoba, összkom­fortos szolgálati lakás nyer elhelyezést. A több mint egy­millió forintos költséggel ké­szülő épületek augusztus 20-ig beköltözhetővé válnak. K. S. MOHOMIDÉCT PEST MEGYEI HÍRLAP LÖN K I A P A S A VIII. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ie«6. FEBRUAR 22., KEDD Már hagyomány a munkaverseny Zárszámadás a vecsési Zöld Mezőben MESE VELE ME NY: Ezen a nyáron 5-kor A finn filmművészetről na­gyon ritkán hallunk — éppen ezért kellemes meglepetéssel veszi tudomásul a néző, hogy jó filmet látott. Mit is mond a film? Egy szerelem története. Lehet-e egy hosszantartó szerelmi kapcsolatot felrúgni? Meddig lehet az embernek érzelmei­vel játszani? Aktuális téma. A „villám­szerelmek” nálunk is elter­jedtek és sokan tartják élet- felfogásuknak. Erkko Kivikoski filmje az ilyen életfelfogás ellen szól. Az igazi tartós szerelmet ne cseréljük fel a kalandokkal — végső következtetése ez a finn rendezőnek. A két főszereplő Tuula Elo- maa és Martti Koski hitele­sen egyszerű kifejező eszkö­zökkel adja vissza a fiatal szerelmesek alakját. Érdekes lí;*»l alkotás az Ezen a nyáron 5-kor. Jó be­mutatkozása volt finn roko­naink filmművészetének. (szatti) — A bényei tsz-ben befeje­ződött a tagok szerződésköté­se. Először történt, hogy az idén minden talpalatnyi föl­det elvállaltak a tsz-tagok. Ebben az évben először ter­mesztenek 15 holdon mákot. Pénteken tartotta zárszám­adó közgyűlését a vecsési Zöld Mező Tsz. A kora délutáni órákban zsúfolásig megtelt a gazdakör helyisé­ge. Albrecht József meg­nyitó szavai után Moór Fe­renc, a tsz elnöke ismer­tette az 1965-ös évről a tsz- vezetőség beszámolóját. Elmondta, hogy 1965-ben a 287 tagból 223 rendsze­resen részt vett a munká­ban. Ezután beszélt a tsz- demokráciáról, valamint ar­ról, hogy a vezetőségi, il­letve a közgyűléseket rend­szeresen megtartották. A terméseredmények 1965­ben a következőképpen ala­kultak: nagy hozamú búzából 13 mázsa volt a terv és 14,9 mázsát értek el hol­danként. őszi árpából a tervezett tíz mázsa he­lyett 14,7 mázsa ter­mett. Kukoricából a tervezett 13 mázsával szemben 14, bur­gonyából az 50 mázsával szemben 62 mázsát értek el. Ezután ismertette a tsz bevételeit, kiadásait. Árbe­vételi tervük 7 111 000 forint volt, ezzel szemben 7 387 000 forintot értek el. Külön ki­emelte a kertészetet, mert Megnézem a stílusod... Egyik népszerű, kiváló írónk rezignál tan állapította meg: Magyarországon többen írnak, mint olvasnak. Jó, hogy az irodalom közkincs, jó, hogy a klasszikusok néhány forintért — az Olcsó Könyvtár sorozat­ban — kaphatók. De — függetlenül attól, hogy minden magyar állampolgár­nak joga van írni — jobb len­ne, ha az említett meghatáro­zás így lenne igaz: Magyaror­szágon többen olvasnak, mint Követendő példa... Nem írom ki a nevét Ö sem akarja, mert neve már szerepelt a sajtóban, akkor sem vette jónéven. Pista — nevezzük így —, az alkoholizmus rabja volt. Mér­téktelenül sokat ivott: bort, töményt, mindent, ami jött. „Ivós” barátjai „jóismerősei” voltak, most mind elmarad­tak. De nem bánja. Ahogy elnézem malteros kanállal a kezében, mintha új embert látnák. Megerősö­dött, tartása egyenesebb lett, szeme tiszta és a beszélőre néz. Szorgalmasan simítja a falat társaival, akikkel együtt dolgozik. — Rágyújtasz? — kínálják felé a cigarettát, de int a fe­jével. Majd később — vála­szolja —, naponta csak ti­zet... Ennyit engedélyez­tem ... S ez a szó — engedélyeztem —, még most is visszacseng fülemben. Tehát mégis igaz, önuralom kérdése az egész: az önfegyelemé, aminek Pista alávetette magát, aminek kö­szönheti, hogy újból egész ember lett. Ez a szó, nem szó­lam volt nála, hanem cél, esz­köz, amellyel felülkerekedett szenvedélyén, immár négy éve! Akkor ezt nem írtam meg. Most pótolom, mert még ak­tuális, mert szép, követendő példa. Persze, az életben nem ilyen egyszerű ... (Hörömpő) TALAJVÍZ Az udvart is és. .. a kertet is ellepte a víz. (Foto: Somodi) írnak. S előbb olvasnak, aztán pedig — ha értelmét látják, ha van még merszük — írnak. Anélkül, hogy korlátozni akarnék valakit íráshoz való jogának gyakorlásában, nem tudok ellenállni a kísértésnek: egy alkotás meghökkentő rész­letein nem árt elgondolkoz­nunk. „... a járdán, melyen sétál­gatok, lehetetlenül terebélyes latyakok és víztócsák válto­gatják egymást mérnöki pre- cizséget is kétvállra fektető egyenletes rendszerben.” A pocsolya — eddig azt hit­tem — van és bosszantja az embert mindaddig, míg fel nem szárad. A kacifántos mondatból kiderül: nem elég, hogy váltogatják egymást, de rövid életük alatt még a mér­nöki precízséget is kétvállra fektetik azzal, hogy egyenle­tes rendszerben léteznek. Más: „...hirtelen jóllakási láz vesz erőt rajtam. Majd borsódzó háttal veszem ész­re ...” Először is, ha hiszi, ha nem a mű alkotója: jóllakási láz nincs. Jóllakás van, de ettől csak gyomorfájást lehet kap­ni, lázat soha. Látni, észreven­ni a szemével szokott az em­ber, a hátával csak abban az esetben, ha ott is visel sze­met. Ha csak borzódzik a hát, látási, szemlélődési célra még nem alkalmas. Aztán: „A fekete hajú láto­mást próbálja főzni, heves meggyőződéssel, valamint ke­resztbe álló szemmel és láb­bal.” A későbbiekből kiderül, hogy a „főző” hiába használ ilyen drasztikus eszközöket, a látomás inkább tűri, hogy ke­resztbe álló szemmel és láb­bal meggyőzze, mégsem megy vele táncolni. Ahhoz képest, hogy csak lá­tomás, elég szívós. Bár az al­kotás szerzője megkért min­ket: „remélem a tisztelt szer­kesztőség helyet és értelmet biztosít anyagomnak” — ez­úton sajnálattal közöljük, ké­résének — ami az értelmet il­leti — nem tudunk eleget ten­ni. (deli) A járás tsz-eiben a téli tanfolyamokon több mint 4500-an vettek részt. — Növekszik a pilisi Hu­nyadi Tsz kertészeti üveghá­za. Saját erőből több négyzet- méterrel bővítették. Üj kazánt építettek be, amellyel fűtik az üvegházakat. Egyik részében már szépen fejlődik a palán­ta. bevételi tervét csak 90 szá­zalékra tudta teljesíteni. Ez komoly hiba, mert tudjuk, hogy a Zöld Mező fő üzem­ága a kertészet Ezután az elnök a tagok részesedéséről szólt. Egy dolgozóra jutó át­lagos jövedelem terve 12 488 forint volt, ezzel szemben 13 422 forint lett. Egy munkaegység értéke 36 forint 38 fillér. Elmondotta, hogy évről év­re gyarapszik a tsz közös vagyona és az egy tagra ju­tó jövedelem. Ezután Pintér Sándor, a tsz ellenőrző bizottságának elnöke ismertette a bizott­ság beszámolóját Különösen a takarmány jobb kezelésére hívta fel a figyelmet. A vitában hozzászólt Haj­dúk Bálint, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Nagy István, a Ve­csési Pártbizottság titkára. Elismeréssel nyilatkoztak a tsz eredményeiről, beszéltek a további feladatokról. Ezután Albrecht József, a tsz versenybizottságának el­nöke ismertette az 1965. évi eredményeket és kiosztotta a jutalmakat. Elismerő oklevél kísére­tében 29 személyt jubti- maztak meg, összesen 6800 forintot osztottak ki. Ebben a tsz-ben már ha­gyománnyá vált a munka­verseny. Egyszerűen, de so- katmondóan készítették el a nagy tablót, fényképekkel il­lusztrálva a naunkaverseny győzteseiről. Jólesett az em­bereknek, hogy a tsz párt­ós mezőgazdasági vezetők így is elismerik munkáju­kat. A közgyűlést reggelig tar­tó vidám farsangi mulatság zárta be. Spenger István A Járási párt-vb február 24-én fél kilenc óra­kor ülést tart. Napirenden szerepel: 1. Jelentés a mun­kásosztály helyzetével kap­csolatos határozatok végrehaj­tásáról. (A munkások élet- és munkakörülményei, politikai helyzetük.) Előadó: Bódis Já­nos. 2. Egyebek. Igazságtevők Az alanti történetet, úgy ahogy történt, közreadom. Egyrészt azért, mert tanulsá­gos, másrészt azért, mert egy kissé elgondolkoztató. Csütörtökön Szolnok felől Pest felé robogott zsúfoltan az első déli vonat. Mendén két fiatal — egy fiú, egy lány — szállt fel az egyik kupéba. Meghúzódtak csendben az utasok között. Rákoshegyen nagy dérrel-durral felszállt egy idősebb hölgy. Nemcsak könyökkel, hanem lábbal is útat tört magának a kocsi bel­sejébe. Arcán meglátszott, hogy roppant bosszús. Ideges­ségét sajnos nem a legszeren­csésebb módon vezette le. Mi­dőn befurakodott a kocsiba, legelőbb a két fiatalt gyúrta jobbra-bálra. Midőn nagy ne­hezen a kocsi közepéig hatolt, mérges pillantásait a fiatal párra lövellve, e szavakra fa­kadt: — Ott terpeszkednek nagy hegyesen és elállják az útat. Dehát nem lehet szólni a mai fiataloknak semmit, mert igen érzékenyek... Erre a lány megjegyezte, hogy ilyen nagy tömegben még megmozdulni is alig le­het. A néni rögtön indulatba jött, és a fiatalok anyját szid­ta, amiért ilyen nevelésben részesítette őket. A fiatalember határozott hangon kérte az asszonyságot, hogy az ő anyját ne keverje bele az ügybe, mert ö a szü­leit tiszteli és nagyon szereti. Az öreg hölgy azonban mind­jobban kikelt magából. Midőn befejezte szónoklatát, magas­ba nézett és elkeseredve így kiáltott: „ ... micsoda világ, ilyen taknyosok leckéztetnek engem!” Erre aztán felzúdult az egész kocsi. A mama a mér­ges pillantások kereszttüzében egy perc alatt kihurcolkodott a kocsiból. Krátky László Verseny orosz nyelvből Az elmúlt hét szombatján benépesült a gyömrői úttörő- ház. A község általános isko­láinak legjobb „oroszosai” ve­télkedtek. Egy szépséghibája volt csak a versenynek, a Kossuth iskola egyetlen ver­senyzővel sem képviselte ma­gát. Több órás küzdelem után a VII. osztályosok között a kö­vetkező sorrend született: I. Lovas Katalin (Erzsébet-te- lep), 2. Kovács (Erzsébet-te­lep), 3. Petró Rozália (Erzsé- bet-telep), . 4. Baksay Zoltán (központi). VIII. osztályosok: 1. Fülöp János (központi), 2. Nagy István (Erzsébet-telep), 3. Dó­ka Klára (központi), 4. Veles Anna (Erzsébet-telep). A verseny rendezéséért di­cséretet érdemelnek az orosz­szakos tanárok, külön kiemel­ve Heilig Jánost, aki „főren­dezője” volt a versenynek. A járási, illetve megyei verse­nyen a győztesek vesznek részt. (K-) SPORT Labdarúgás Gyömrő—Üllő 3:0 A háromharmados barátsá­MAIMŰSOR MOZIK Gyömrő: Keresztesek I—II. Mag­lód: Iszony (széles). Mende: Ne­héz szerelem. Monor: Maffia pa­rancsára (széles). Pilis: Háry Já­nos. Tápiósüly: Ugrás a sötétbe, üllő: Tilos a szerelem (széles). Ve­csés: Ne sírj Péter (széles). bár nem hozott jó játékot — azt mutatta, hogy a gyömrőiek jó úton haladnak. Az üllőiek bizony „őszi” formában ját- gos mérkőzés eléggé idényele- szottak. Igyekezniük kell, ha ji játékot hozott. Mindkét csa- jó' akarnak szerepelni a ku­pát teljes létszámmal állt ki a pában és a bajnokságban, mérkőzésre. Az 5. percben Hang lövését jó érzékkel véd­te Tóth. A 11. perc meghozta a gyömrőiek első gólját. Les­gyanús helyzetben Bechler ki­ugrott, Győri II., az üllőiek középhátvédje tőle zavartatva öngólt vétett. Nem lankadtak a gyömrőiek. Végh beadását Gudra vétette el, a túloldalon a balösszekötő lőtt a kapusba. A második harmadban mindkét fél cserélt. Ismét a hazaiak kaptak előbb lábra. Végh jó lövését védte a ka­pus, majd Tóthot jó helyzet­ben szerelte Győri. A 49. percben Gyömrő növelte elő­nyét. Ismét kissé lesgyanús sé könnyelműen helyzetből Tóth kiugrott, és a Dobossyt ötperces jobb sarokba lőtt. Eléggé ese­ménytelenül telt el a harmad további része. Kézilabda Gyömrő—Vegyterv 19:17 A múlt heti 11:8-as vereség utál) újabb győzelmet arattak a gyömrői „kézisek”. Igaz, ez­úttal a legjobb felállásban tudtak játszani a fővárosi csa­pat ellen. Már az első öt percben nagyszerűen játszot­tak a gyömrőiek. Rövid per­cek alatt öt góllal elhúzott Gyömrő. Ezután kissé lefékez­tek, de előnyüket megtartot­ták. Az utolsó harjnadban továb­bi cserék történtek. Ebben a játékrészben kissé kiegyenlí­tettebb lett a játék, mégis Gyömrő a 76. percben, Varga révén, növelte előnyét. A barátságos mérkőzés — Szünet után már 17:ll-re el­húzott Gyömrő, ám ekkor kis­játszottak. kiállítással sújtotta a játékvezető, így a Vegyterv alaposan megszorí­totta a mieinket. Szerencsére o döntő percekben Gyömrő jobb volt, és megérdemelten győzött. Külön örvendetes, hogy a csatárok milyen gólké­pesek voltak ezen a mérkőzé­sen. 9- j­tek a kútnál a javítók. Egész délelőtt bütykölték. Jó is volt az, de csak két-három napig. Utána ismét elromlott. Azok, akik innen hordták a vizet, azóta is két-háromszáz méter távolságból hordják. Igaz, az artézi víz. De mit ér mindez, ha ők megelégedné­nek a szegény kút vizével is. Mikor gondolja meg magát a kút? Nem tudni. Pedig az itteniek törődnek vele. A hi­degtől óvják, hiszen szép szal­mabekecset kapott. Vagy talán mások nemigen törődnek vele? G. J. Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, Monoron túl, járásunk egyik nagyközségében egy kút. Elein­te csak hajtókaros, azután mo­dernebb. Úgy látszik azonban, hogy kár volt a modernségért, mert a kút néhány hónapi szolgálat után elromlott. Az arra lakók hiába kérték a ku­tat: „Édes kútunk, kedves há­tunk, javulj meg...” A kút csak nem engedett. Nem volt mit tenni, meg kellett javíta­ni. Igen ám, csakhogy a kút továbbra is makacskodott. A megjavítás után néhány hét­tel ismét elromlott. Tán egy gonosz szellem bújt ebbe a kútba? — mondták az öregasszonyok. Es egy reggel csoda történt. Ismét megjelen­01 vasóink írják A Maglód és Vidéke Kör­zeti Fmsz megtartotta harma­dik előadását a választott ve­zetőség részére. Előadó Mar­tin Jánosné, a MÉSZÖV terv­osztály vezetője volt. Az idő kellemes, tavaszias, így a meghívottak Maglódról és Ecserről hiány nélkül meg­jelentek. Az értékes előadást felszó­lalások követték, melyek kö­zül legkimerítőbb, legértéke­sebb Ecserről, Jedlicska Jó­zsef felszólalása volt. Solti János, az fmsz agro- nómusa az anyagi érdekelt­ségről és a bérezési adatokról beszélt. Az előadás után az fmsz igazgatója, Ferencz Lajos, át­kísérte az előadót a szemben levő textilüzletbe, ahol a téli vásár folyik. A vezető, Rácz Lajos, egy beosztottal és — a vásár tartama alatt — egy segítséggel dolgozik. Többen átmentünk, és azt láttuk, hogy Rácz kartárs jól felké­szült, hogy a sikeresnek ígér­kező Micsurin Tsz zárszám­adása és a vegyes ktsz küszö­bön álló részesedésfizetése al­kalmával minden igényt ki­elégíthessen. Rivnyák Kárólyné Maglód

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents