Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
1966. FEBRUAR 20.. VASÁRNAP «ST HEGYEI <c/(ffí«fqp Ólomveszély? Több amerikai tudós véleménye szerint az ottani nagyvárosok légköre erősen ólomszennyezett. A lakók vérében kimutatható ólom aránya olyan méretű, hogy további növekedése már a szervezet károsodását okozhatja. A levegő egyre növekvő ólomszennyezettségéért a1 íokozódó motorizálás, közelebbről a gépkocsik kipufogógázai a felelősek. Ennek tulajdonítható, hogy pl. a chicagói garázsmunkások vérében háromszor annyi ólom mutatható ki, mint ugyanott a peremvárosok lakóiban. A tudósok úgy becsülik, hogy jelenleg az amerikai városi polgár vérének ólomtartalma mintegy százszorosa a természeti körülmények között élő népeknél kimutatható értéknek. Földet ér, ha Holdra száll? Aktuális kérdést vitatott meg a francia akadémia legutóbbi ülésén: ha egy földre leszálló űrhajó esetében azt mondjuk, i,földet ér”, mondhatjuk-e Holdra érkezéskor, hogy „holdat ér”7 A francia lapok már régen használják ez utóbbi kifejezést, mégpedig a „Hold” főnévből, az Attarrir (Földet ér) mintájára készül „alunir” igével. A francia nyelv őre, az akadémia, most közölte álláspontját e kérdésben: az akadémia tagjai döntő többségben ellenezték a „holdat ér” kifejezést, különös tekintettel arra, hogy később, amikor űrhajók szállnak majd le a Marson, a Venuson és még, ki tudja, hány bolygón, számtalan új igét kellene képezni. Az ülésről kiadott közlemény az égitesteken, így a Holdon is „attarrir”, földet érni ige használatát javasolja. A természet visszaveszi fiait ELVADULT HÁZIÁLLATOK AZ EMBERISÉG történetében igen nagy jelentőségű lépés volt a vadállatok háziasítása. A befogott és gondosan nevelt háziállatokat azonban könnyen visszahódítja a természet, „kitör az ősi ösztön”, és újra vadként élik életüket. Nem ritka eset ez nálunk sem, bár csupán kóborlásnak nevezzük. Pedig sok kóbor kutya és kóbor macska valódi vadállatként tesz kárt vadban és háziállatokban egyaránt. Ennél azonban sokkal súlyosabb helyzet adódik a lakatlan vadon térségekben. Mindenki hallott róla, hogy Amerikában elég gyakori az elvadult háziló, északon a musz- tán, délen a cimarron. Őseik már 3—400 éve visszatértek az eredeti „életformához”, és valódi vádlóként viselkednek. Nem rtka az elvadulás a többi háziállatoknál sem. . HASONLÓ A HELYZET Ausztráliában. A befogott állatok jelentős része önálló életmódra tért át és csordákba verődve él. A XIX. század elején vitték be Indonéziából a vízibivalyokat, amelyeknek elvadult példányai ma elérik a kétszázezret. Fiatal példányai még befoghatok és háFolyó - mesterséges alagútban A Tjany-Sany hegység kir- giziai szakaszán lezárult a toktoguli vízmű építésének első szakasza. A mély kanyonban folyó Narin medrét elzárA kétmillió éves paradicsomban Ősemberüzenet a Kilimandzsárótól csak egy fejlődésbeli mellékág volt — ez még nincs eldöntve. Tizennégymillió évvel ezelőtt élt a Ramapithocus, az első ismert emberszerű lény, amelynek fogai és állkapcsa bizonyos emberi vonásokat mutattak. Ezután 12 millió évnyi „hézag” következik, míg feltűnnek Leakey híres Zijanthropus leletei. Ezeknek már függőleges tartásuk és „emberi” végtagjaik voltak, meglepő viszont majomszerű koponyájuk kis agyveleje. A leghevesebb viták Leakey másik lelete, a Homo habilis körül robbantak ki. Leakey véleménye szerint eléggé emberszerű már ahhoz, hogy Ho- mo-nak, embernek lehessen nevezni. Ellenfelei szerint viszont az első lények, amelyeket Homo-nak lehet nevezni, Leakey leletei után több mint egymillió évvel — 450 000 évvel — ezelőtt jelennek meg, s ezeket — a jávai és pekingi ősembert — ma a Homo orec- tus csoportba sorolják. Az arckoponyájuk erőteljes, előre- ugró állkapcsuk, kiugró homlokereszük — még majomszerű, de csontvázuk már emberszerű. Úgy látszik már ismerték a tüzet és tudtak szerszámokat készíteni. Még később — 70 000 évvel ezelőtt — jelent meg a neandervölgyi ősember, amelyet hosszú ideig a mai ember közvetlen elődjének tekintettek, de ma ezt is kihalásra ítélt oldalágnak tartják. Mindezek alapján érthető, hogy Leakey leletei és nézetei igen nagy feltűnést keltettek. Vajon kicsoda Leakey? Afrikában született, az egyik legelső Kelet-Afrikába került misszionárius fiaként. Gyerekkorában együtt élt, játszott a kikuyu törzsbeli fiúkkal, megtanult fegyvereikkel bánni, s velük vadászott. Cambridge- ben tanult, az ember, előember, ősember történetének kiváló ismerője lett, kitűnő anatómus és zoológus. Mellékesen akikuyu nyelv nagy szaktudósa. De kőkorszakbeli tudományokat is „megtanult”: alig egy percbe telik neki, amíg egy kőpengét elkészít s húsz perc alatt megnyúz — saját készítményű kőszerszámjával — egy antilopot. Az Olduvai szakadékot „ajándékba kapta” Reck berlini professzortól. 1911-ben egy német lepkész majdnem belezuhant lepkevadászat közben a szakadékba és figyelmessé lett a veszélyes környezetre, így talált a szakadékban kihalt élőlényektől származó csontokat. 1913-ban Reck professzor vezetésével expedíció indult a szakadékhoz — de a világháború miatt a munka félbemaradt. Évek múltán, 1931-ben Reck Leakey-vel együtt tanulmányozta ezt a helyet és az öregedő professzor Leakey-re „hagyományozta” a környéket. Az Olduvai szakadék valóban kincsesbányának bizonyult. Százötvennél több ősállat csontja került elő innen és — durván megmunkált kőszerszámok. Ezek a leletek csábították a hallatlan szívós Lea- key-t, hogy megkeresse azt, aki készítette és használta őket. A szakadék lett a házaspár második otthona. Akadémiai, egyetemi meghívások sem tudták elcsábítani Lea- key-t ettől a nem éppen barátságos és otthonos helytől, amely — szerinte — kétmillió évvel ezelőtt valóságos „paradicsom”, — az ember ősének otthona volt. Az Observer cikke nyomán. ták és a vizet egy 14 méter magas és S00 méter hosszú alagútba vezették, amelyet a jobb parti sziklatömbbe vájtak. A tervek szerint a Narin elrekeszbésénék helyén 227 méter magas duzzasztógát épül. A toktoguli vízmű építésén jelenleg 16 000 ember dolgozik a legmodernebb technikával. A vízműépítők többségét különleges sziklamászó kiképzésiben kellett részesíteni. A 170 négyzetméter keresztmetszetű élvezető alagút építése is bonyolult technikai feladatot jelentett. A három és fél éve folyó munka egyébként csupán bevezetője egy hatalmas vízlépcső elkészítésének, amelytől közéi 30 millió kilowattóra áramot várnak, tehát kétszer annyit, amennyit Kö- zép-Ázsia összes erőművei 1964-ben szolgáltattak. ziasíthatók. Ezekből a vadakból évi 7000 darab bivalybőrt exportál Ausztrália. NEM KIS SZÄMBAN találunk Báli szigetéről származó Banteng marhákat, európai szarvasmarhákat (gyakran ze- buval keresztezve). A múlt században számos tevét vittek az ausztráliai sivatagra, azonban a „sivatag hajóját” kiszorították a gépkocsik és a repülőgépek. Elvadult csordákban élnek ma is a sivatagos területeken. Hasonlóan Timor- pónikat és szamarakat, valamint sertéseket láthatunk nagyobb csordákba verődve. Tulajdonképpen vitatott eredetű a dingó is, amely valószínűleg ugyancsak elvadult kutyafajta. A természet tehát visszafogadja elveszett fiait, ha fölöslegessé válnak az ember számára. Futárposta A perui Andesekben máig is vannak helyek, ahol a postát futárszolgálattal bonyolítják le, mint egykor az inka civilizáció idején, 400 évvel ezelőtt. így például az inka birodalom ősi székhelyén, Cus- cóban továbbra is indián futárokkal bonyolítják le a postaszolgálat egy részét a távoli hegyi falvakba, ahová a rossz útviszonyok és hiányos eszközök miatt másképpen nem lehet eljuttatni a híreket. A perui őserdőkben manapság — telexgépek és hírközlő műbolygók korában — még mindig használják az ősi dobokat hírközlésre a hegyi falvak között. Hegy az Alföld alatt Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt anyagfeldolgozó laboratóriumában évente ezerszámra vetik alá igen sokoldalú vizsgálatnak a szénhidrogénkutató fúrásokból származó magmintákat. Ezek az adalékok nemcsak a kőolaj- és földgázkutatás számára jelentenek értékes útmutatást, hanem lassankint — mozaikkockák módjára — kirajzolják az egész ország felszín alatti földrajzát is. A belőlük kibontakozó térképről sok érdekességet tudnak kiolvasni a geológusok. hogy felIgy derült ki például, a Duna—Tisza közén a szín tekintélyes hegyvonulatokat takar, amelyek valójában a Dunántúl két nagy felszíni hegységének, a Dunántúli Középhegységnek és a Mecseknek a folytatásai. Az érdekes, hogy az elsüllyedt hegyvidéken sokkal nagyobbak a szintkülönbségek a völgytalpak és a hegytetők között, mint az ország bármely felszíni hegységében. A föld alatti gerincek vagy csúcsok például Sárinál, Bugyinál 130 méternyire közelítik meg a fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSl Kevés az oxigén A Lauffeni Biotechnikai Akadémia igazgatója (nyugat-németországi) kimutatta legutóbbi előadásában, hogy a bolygónkon élő 3 milliárd ember 43 milliárd személynek szükséges oxigént fogyaszt. Ez a túlfogyasztás az iparosodásnak tulajdonítható. Egy autó például ezer kilométeres úton annyi oxigént fogyaszt, amennyi egy embernek egy évre elegendő, egy tonna szén elégése pedig három ember évi oxigénszükségletét emészti fel. Az ipari övezetekben hiányzanak az tóm szintjét. Tompa, Madaras táján 200— ^ 400 méteres mélységben talál- ^ hatók, a szegedi medencében, ^ Ullés és Kiskundorozsma ^ környékén viszont még a 2500 § méteres fúrások sem akadtak > rájuk. ^ A magminták egyébként azt | ÍS elárulták, hogy " hazánk § földje a felszín alatt két éle- ^ sen elkülönülő részre oszlik. § A kettőt egy hatalmas, mély ^ földalatti árok választja el, gamely Hajdúszoboszlótól Szol- í nőkig, innen a Tisza vonalát 5 követve, egészen a déli hatá- ^ rig húzódik, majd szinte kö- ^ rülöleli a Bihar-hegységet. Életmentő gyógynövények Gyógyszerrezervátum - világgyűjtemény Kobuletiben, a szubtropikus fekete-tengeri városban található a Gyógy- és aromati- kus növények Országos Tudományos Kutatóintézete, a Kaukázusontúli Övezeti Kísérleti Állomás. Itt megtalálható a földkerekség összes forróégövi növénye. A kísérleti parcellákon kb. 500 féle növényt gyűjtöttek össze, a gyógynövények legritkább fajtáit. Az egyes növényfajok alapos tanulmányozás után átkerülnek a Kobuleti Gyógynövénytermesztő Szovhozhoz. A kutatóállomás tudományos munkáját hosszú évek óta M. Molodozsnyik irányítja. Jói ismeri a növényeket, gyógyhatásaikról órákon át képes beszélni. Egyszer egy fiatalasszonyt vészes vérszegénységi tünetekkel szállítottak kórházba. A vérxép 36 százalék hemoglobint mutatott ki. A hagyományos készítmények nem használtak. Ekkor az orvosi konzílium ferroalét javasolt, amit a kutatóállomás laboratóriuma állított elő. A beteg három napon át fogyasztotta a készítményt, vérének hemoglobin tartalma 61 százalékra növekedett, gvengesége elmúlt, általános közérzete javult. A vasat tartalmazó ferro- alérszirup más esetekben is mentett életet. Eg” ötéves kislány leforrázta magát, harmadfokú égési sebeket szenvedett, de a ferroalés kezelés hatására égési sebei begyógyultak, pedig néhány éve még a harmadfokú égési sebeket halálosnak tartották. Az utóbbi években a kutatóállomás kollektívája kidolgozott néhány különösen értékes gyógyszert, alóé- nedvtartalmú anyagból; különösen az emésztőcsatorna megbetegedésekre hatásos. Az aloé gyorsított szaporításának módszerét Szaba Huhunajsvili grúz kertész sok évi kísérletezés után dolgozta ki. Az aloe friss hajtásokkal szaporítása tette lehetővé, how csaknem négyszeresére növelték a vetőmag mennyiséeét. Munkája eredményeképpen évente 200 kg zöld levelet szüretelnek melegágyanként. Természetesen nemcsak az aloé az egyetlen gyógynövény, melyet a kutatóállomás munkatársai tanulmányoznak. Itt állították elő a világon elsőként a guttapercsa fa csodálatos hatású nedvéből a periplocint, a nagyszerű szív- gyógyszert. A pálmaházban a kertészek Indonéziából származó melegkedvelő zöld hajtásokat nevelnek, az ún. veseteát, ami a májnak, az epevezetéknek. a szívnek, az ereknek, de különösen a vesének nagyszerű orvossága. A vesetea rendkívüli nagy melegigényére jellemző, hogy már plusz 3 foknál elpusztul. Sok növényt már átadtak termesztésre, köztük a nerio- lint adó oleandert, a szívbetegségeken segítő gyűszűvirágot. Nyersanyagából évente több tonnányit szállít Kobu- leti az ország gyógyszergyárainak. A tanulmányozás alatt álló növények közül sok az indiai eredetű. Az egyik növény kivonatát már régóta alkalmazzák anyagcserezavarok esetén. A Solanum 25 féle fajait ugyancsak megtalálhatjuk. Egyik faját, a madárbogyót a szovhoz előszeretettel termeszti. Belőle nyerik a kor- tizont, melyet a reumatikus szívbetegségek esetén alkalmaznak. Eredményes kísérletek folynak a raubolfiával, mely Kasmírból származik. A belőle készített orvosság nyugtatja az idegrendszert, csökkenti a vérnyomást. Brazíliából hozták be a szovjet trópusra a passzifló- rát, s a vele folytatott sokoldalú kísérletek fontos gyógyászati értékét bizonyították. A passziflora-prepará- tum, melvet a batumi koffeinüzem gyárt, erősíti az idegrendszert, megszünteti az álmatlanságot, növeli a szervezet ellenálló erejét. Az egzotikus növényvilágot tanulmányozva sem feledkeznek meg a kutatóállomás munkatársai a Kaukázus vadvirágairól sem. vadon termő növények leveleit, gyümölcseit, magvait, gyökereit ugyancsak vizsgálják a kutatóállomáson. Alapos elemzés után átadják a kertészeknek, a biokémikusoknak, az orvosoknak, majd új gyógyszerek jelennek meg a gyógyszertárak polcain. Sz. Bjelszkij Ennek az ároknak a létezésére a felszínen semmi sem utal. Pedig a tőle keletre eső Tiszántúl földtani és földszerkezeti szempontból kétségtelenül a bihari és a kárpáti tájhoz kapcsolódik, míg a Duna—Tisza köze a Dunántúllal alkot szerves egységet. Ennek az ároknak a felfedezése nemcsak tudományos érdekesség, hanem igen hasznos a szénhidrogénkutatás szempontjából is. Az ilyenfajta, úgynevezett Flis-árkok ugyanis a legjellegzetesebb tárolói a különböző szénhidrogéneknek. Felfedezése tehát hasznos útmutatás lehet, hol célszerű tovább kutatni a kőolaj és a földgáz után. „Hálózati" áram vonaton Borotválkozás vagonkonnektorból Az Egyesült Villamosgépgyár a napokban magyar, NDK-beli, csehszlovák és jugoszláv szakembereknek bemutatta nagy feltűnést keltő új vasúti áramátalakító berendezéseit. Az egyik a váltakozó áramú generátor, amely az eddigi egyenáramú dinamót váltja fel a vasúti kocsik világításánál. A csehszlovák szakemberek máris kijelentették, hogy a Magyarországról vásárolt vasúti kocsikat ezekkel a világító generátorokkal felszerelve kérik. Nem ilyen jelentőségű, de az utasok számára mégis igen fontos a másik újdonság, az áramátalakító inverter, amely lehetővé teszi, hogy az utas a vasúti kocsiban is használhassa szabványos villanyborotváját. Az inverter a vonat akkumulátorának 24 voltos egyenáramát 220 voltos, ötven periódusos váltakozó árammá alakítja át. A Victória-tó és a Kilimandzsáró közötti síkság egyik sziklás völgyében, az Olduvai szakadéknál kutat már hosszú évek óta dr. Louis B. Leakey és felesége. Az ember őseit keresik. Itt találtak rá — csaknem 28 éves türelmes kutatás után —, 1959. július 17-én az első leletre: két erőteljes fogra és egy koponya töredékére. Lázas és kitartó munka következett, amelynek eredményeként a legkoraibb „majomember”. a Zijanthropus körvonalai bontakoztak ki. 1960-ban nem messze az első lelettől Leakey fia, John talált egy gyeimekkoponya-töredéket, alsó állkapcsot és kézcsontokat. Ezeket később újabb leletek követték és 1964-ben Leakey és munkatársai megállapították, hogy ez a lény kortársa ugyan, de nem rokona a durva állkapcsú, csak növényevő Zijanthropusnak. Szerszámokat tudott készíteni, feltörte a csontokat, könnyedebb felépítésű volt, mint a Zijanthropus és lényegesen nagyobb volt az agyveleje. Mindez indokolja, hogy Leakey ezt a lényt Homo habilis-nak nevezte, vagyis ősembernek. 1963-ban újabb leletre bukkantak — egy szétdarabolt koponyára —, amelyet itatáshoz hajtott csorda zúzott össze. Leakey felesége héthónapos türelmes munkával állította össze ezt az előbbieknél valamivel fiatalabb — mindössze egymillió éves — koponyát, amely Leakey szerint a jávai ősember korai rokona. Ezek röviden a tények, amelyek nagy feltűnést keltettek és vihart kavartak az ember származását kutató antropológusok között. A miért kérdésre csak úgy tudunk felelni, ha az ember származásának történetét közelebbről szemügyre vesszük. Az ember törzsfája általános felfogás szerint 50 millió évre nyúlik vissza, a mai lemurok- hoz hasonló állatokig. Az első, bizonyos értelemben emberszerű vonásokkal rendelkező élőlény, amely 25 millió évvel ezelőtt jelent meg, a majomszerű Proconsul volt. A Pro- consul és az igazi ember, a Homo sapiens között kövült maradványok gyér sora következik egymástól nagy-nagy időbeli távolságra. Hogy ezek közül melyik volt az ember közvetlen elődje és melyik volt fejlődéstörténeti „zsákutca” — ezt a kérdést a szakemberek nem tudták még eldönteni. Eldöntött tény viszont, hogy a Proconsul-időkben a majmok fejlődése már külön futott az ember fejlődésétől. De hogy a Proconsul maga közvetlen őse lett volna az embernek, vagy oxigén természetes fejlesztői, az erdők és zöld sávok, pedig éppen itt lenne rájuk a legnagyobb szükség Az eddigi erdősítések nem elegendők az egyensúly helyreállításához, márcsak azért sem, mert a fásítást rendesen az ipari központoktól távol végzik.
