Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-16 / 39. szám

rtsi N£6) k-Xírtán 1966. FEBRUÁR 16., SZERDA „Tenycrjóslás“ j - a*, orvostadománybanj Nem babona, valóban kiol­vasható egy és más a tenyér vonalaiból. Amerikai tudósok­nak sikerült 19 örökölhető betegség és egy vírusfertőzés nyomait megtalálniok csecse­mők tenyerén kimutatható rendellenességekből. E rendellenes rajzokat azon­ban csak fotografikus eljárás­sal lehet felderíteni, egysze­rű lenyomatból, amilyet a rendőrség készít, nem derül­nek ki. E jegyek egyébként sem elegendőek a betegségek biztos diagnosztizálásához. A felfedezés egyelőre kísérleti stádiumban van. A vb-elnök akadémiára ment elmarad a könyvtárépítés Március 11-én nyílik meg Brüsszelben a feltalálók nem­zetközi vására, melyen ezúttal húsz ország feltalálóinak több mint tízezer ötletét mutatjuk be. Úri község kétezernégyszáz kötetes könyvtára a művelő­dési otthon egyik kis, kamra­szerű helyiségében szorong. A durva cementpadlós fülke örökké nyirkos levegőjében zöldesszürke penész verte ki már a rozoga pultokra zsúfolt könyvek gerincét, pedig Kell­ner Lajos nyugdíjas nyom­dász, aki úgyszólván minden anyagi ellenszolgáltatás nél­kül nyolc kerek esztendeje gyűjtögeti, gondozza ezeket a könyveket, és lelkes könyvtá­rosi munkájával valóságos küítúrmissziót tölt be a faluban, mindent elkövet a féltve őrzött állomány meg­mentése érdekében. Munkájá­SZINHAZI JEGYZET EX Nem azért váltottam jegyet az Ex című vígjáték előadásá­ra szerda este, hogy kritikát írjak, — ez nem is lett volna időszerű, hiszen a darab már régóta szerepel a Madách Ka­mara Színház műsorán. Mind­össze egy kellemes színházi estét akartam magamnak sze­rezni. „Csupán” ezért vált je­gyet mindenki egy vígjáték­hoz, közös platformon állok tehát az olvasóval, akinek most eredeti szándékomtól el­térően mégis papírra vetem gondolataimat. Szerb Antal darabja alkal­mas arra, hogy „csupán” kel­lemes, szórakoztató színházi élményben részesítsen. A szer­ző sem akart ennél többet. De kevesebbet sem. Részben politikai komédiájá­nak — amely e század húszas éveiben játszódik egy képze­letbeli, eladósodott királyság­ban — annyi a mondanivaló­ja, miszerint á politikai ese­mények valódi története gya­núsan hasonlít a . nemzetközi szélhámosok akcióira. Az Ex- ben feleslegesen keresünk nagy mélységeket, jobban tesz- szük, ha a darab briliáns csil­logását élvezzük. Előadás után nyugodtan álomra hajthatjuk a fejünket, nem fekszi meg a gyomrot az író közölnivalója. Az Ex egy kitűnő kommersz vígjáték. S ez nem kevés. „Csak” szórakoztató, jó dara­bot írni nagyon nehéz lehet, bizonyítja, hogy milyen kevés ilyen darab között válogathat­nak a színházak. Sok könnyű vígjáték, mely nagy sikert aratott a maga korában, az időt nem bírta kiállni. Az Ex kiállja. Ám, hogy a briliánsok szikrázzanak ma is, ahhoz sokat kell hozzáadnia az előadógárdának. Hozzá tennie. (Shakespeare-hez nem kell sok pluszt adni — őt ki kell fejezni, így, vagy úgy.) A vérbeli vígjátékrende­ző és a színészek egyfajta tí­pusa is örül ha ilyen alkalmat kap. Sajnos Szerb Antal e vígjá­tékát — melyet a szerző bizo­nyára ezzel írt a színházak­nak: tessék, játsszatok el vele! — ez esetben kissé túl hiva­talosan, túl nagy tisztelettel kezelték. (Pedig egy jó vígjá­ték maga a tiszteletlenség!) Kár volt visszarettenni, hogy egy ilyen történetet — egy ki­rály unja saját szertartásos életét, felülről „forradalmat” szervez, civilként Monte-Car- lóba szökik, belekeveredik egy szélhámos társaságba, ahol ki­tűnően érzi magát, de kényte­len újból elfoglalni trónját, miközben rájön, hogy ő sem kisebb szélhámos, mint akik­kel ismeretséget kötött, — teletűzdeljenek mai bemondá­sokkal, figurákkal, megtelítse­nek játékossággal. A neves szereplőgárdából nagyon tetszett a király egyik miniszterének alakítója, Kör­mendi János. Szerepformálása képletét így fogalmaznám meg: merevség, plusz játékos­ság. Keveset mozog, de min­dig magára hívja a tekintetet — pedig finoman játszik. (Nem tudom, az ő találmá­nya-e. vagy írói, rendezői öt­let, hogy nr közben ordítva beszél a süket nagyhercegnő­vel, még a kacagását is fel- hangosítja, a kegyelmes asz- szony füléhez hajolva.) Min­denesetre figurát terem­tett s ezt a figurát mi né­zők hazavittük. Ilyen váratlan ajándékokra is alkalmas egy csupán szórakoztatni akaró vígjáték. Az Ex színre vitele kevés ilyen váratlan ajándé­kot tartogatott. Mint mondtam, csak szóra­kozni akartam szerda este. Ez részben sikerült, de hogy nem száz százalékig, azt az is bizo­nyítja, hogy „komoly” gondo­lataim támadtak az előadás után. Egy jó vígjátéktól azt vár­nánk, olyan legyen, mint va­lami üdítő, pikáns és savany- kás gyümölcsbólé. Ahhoz vi­szont nem elég az alapanyag, a citrom, narancs, vagy mál­na. Cukor, fűszer és konyak is kell bele. Az ember lehajtja és szó nem esik róla, csak ak­kor, ha nem jól készítették el. Padányi Anna nak azonban ebben az alig hét négyzetméter alapterületű odúban alig van látszata, pe­dig más vonatkozásban jog­gal büszke lehet arra, hogy a könyvtár rendszeres, beiratko­zott olvasóinak száma már meghaladta a négyszázötve­net. Ez azért nagy szó, mert a legutóbbi népszámlálás idő­pontjában 2581 volt Úri köz­ség lakóinak száma, tehát majd húsz százalék könyvtári olvasó. Jóval több a Pest me­gyei átlagnál. Brecsók Illés, a községi ta­nács vb-elnöke felismerte a könyvtár jelentőségét, és be­látta, hogy ezt a nagyon fon­tos kultúrintézményt a lehető legsürgősebben megfelelőbb hajlékhoz kell juttatni. Ja­vaslatára a végrehajtó bizott­ság tavaly elhatározta, hogy a községfejlesztési alapból új helyiséget építtet a könyvtár számára. Az elnök azonban akadémiára ment, hogy meg­szerezze a munkájához szük­séges magasabb képesítést, ideiglenes helyettese pedig nem kíván operatív módon beavatkozni az ilyenfajta ügyekbe. Így aztán az idén sem lesz könyvtárépítés Úri­ban. A monori járás tanácsának végrehajtó bizottsága is most készül '.ionnan épült könyvtárának május elsejére kitűzött ünnepélyes megnyi­tására. Itt hetvenhét négyzet- méter alapterületű új hajlékot építettek a községi könyvtárnak. A községfejlesztési alapból nyolcvanezer forintot költöt­tek rá, a község építési anya­got is adott hozzá, a lakosság pedig értékes társadalmi munkát. A hivatalos becslés szerint ez a szép összefogás száznyolcvanezer forint érté­kű kultúrobjektummal gazda­gította a háromezerkétszáz lakosú falut, amelynek könyv­tára már 1266 kötetből áll, és ahol a beiratkozott könyv­tári olvasók száma ötszázhet­venhat. Úriban sehogysem akarják elhinni az emberek, hogy a vb-elnök távolléte elfogadható akadálya lehet a könyvtár­kérdés megoldásának. m. 1. Neszmélyben tartja 30 000. előadását az Állami Déryné Színház felfigyelt már Úri kultúrproblémájára, és Szijjártó Lajos vb-elnök kezdeményezésére elhatároz­ta, hogy a járási tanács fö­lösleges szekrényeit átengedi a nehéz helyzetben tengődő kis községi könyvtárnak. Ki­derült azonban, hogy nincs annyi fölösleges szekrény a járási tanácsházán, mint amennyire Úrinak szüksége lenne, hogy megmenthesse a teljes szétmállástól a könyv­tári állományt. így a helyzet továbbra is siralmas. A kis falu könyvbarát la­kosai irigykedve gondolnak a közeli Nyáregyházára, amely Vándorú!fa'kert iskolások okulására Rómában elhatározták, hogy vándorállatkertet létesítenek, amely iskoláról iskolára jár­va, gyakorlati oktatást nyújt állattanból az ifjúságnak. El­sősorban azon dolgoznak, hogy megfelelő biztonságú ketreceket konstruáljanak, majd sor kerül a bemutatan­dó állatok kiválasztására is. Ha lesznek is közöttük vad­állatok, valószínűleg csak egészen fiatalok, amelyek ke­vésbé veszélyesek. Állatkerti szakértők kísérik’ majd- a be­mutatást iskoláról iskolára, és előadásokat tartanak az állatok életéről. Az Állami Déryné Színház február 24-én, a Komárom megyei Neszmély községben tartja 30 000. előadását. Az ér­dekes eseményt fokozza, hogy az idén fennállásának 15. év­fordulóját is ünnepli a tár­sulat. Falujáró színházunk művészei ugyanis 1951 augusztus 20-án Dunapente- lén, az általános iskola ud­varán tartották első előadá­sukat. Másfél évtized alatt mint 8 millió ember végig előadásaikat. több nézte — Kétszázhetvenkét pap­rikafajtáról ír monográfiát dr. Szalva Péter, a Ker­tészeti Kutató Intézet szen­tesi kísérleti állomásának vezetője. Nagy teljesítményű csiplekötőgép A korszerűen felszerelt Habselyem Kötöttárugyárban ízlé­ses női, férfi műselyem és nylon fehérnemű készül, amely­nek 86 százalékát a belföldi szaküzletekbe szállítják, 20 százalékát exportálják. A termelést nagymértékben fokozza a nemrég üzembehelyezett csipkekötőgép CYURKO GÉZA: SZEGVEU zanodnom ... Három duplát — mondtam halkan a pincérnek, de Zsiga utána bőgött, mintha nyúznák... Hé ... három be­tétet is... Lerítt róla, hogy ré­szeg, mert amilyen nagytestű marha, annyira nem bírja a bort, a szeszt. Fő a százalék, jött a három dupla és a há­rom fél rum, hogy józanod- jak... Ú s ekkor rákezdett a há­ti romtagú zenekar, ame­lyet, ha józanul meghallok, ki­utálok a helyiségből, olyan rossz, de az Ave Mariát kezd­ték játszani, amit televízióból ismerek, hát persze, hogy meg­hatódtam, úgy szeretem ezt a számot. S ha én meghatódom, már régen rossz. Bár köteke­dő lennék, esküszöm jobb len­ne ... Elkapna a rendőr, talán meg is kalapálnának, amúgy elvonókúrának, s tudom isten vigyáznék magamra, hogy töb­bet bajom ne legyen a széles dolgozó tömeggel. De nerh. Én jófajta részeg vagyok. Ilyen­kor teleszalad a szívem nagy- nagy szeretettel, minden em­bert magamhoz ölelnék, min­den, csak valamirevaló lányt is menten feleségül vennék, hogy ne éljen egyedül, mintha egyedül élnének a valamire­való lányok. Olyan leszek, mint egy pincsikutya, pitizni is képes vagyok, hogy az én irtó nagy szeretetem elfogad­ják, vagy viszonozzák ... Megittam a feketét rummal, és az illem szabályai szerint most én kértem három rumot és Nagy Pista három feketét és már szónokoltam is, hogy az emberek milyen jók, s aki nem szereti az embereket, az csakis rossz ember lehet... Meg hogy milyen nagyszerű is, hogy nő van a világon, aki keresi a párját, mert én is keresem és, ha egy is tudná, hogy mi van bennem, biztos elmondaná a többieknek is, — Ne ... kedveske ... csak egy pillanatig még ... Igazán csak, amig kifejtem, hogy én mennyire szeretem a vilá­got ... Egy pillanat és egy vi­lág ... Ez az én elvem... S szeretetre vágyok én is... Olyan ember vagyok, aki imádja a szeretetet. Nekem, szóval... izé... nekem olyan a szeretet, mint halnak a víz ... Na ugye... Maga is így gondolja ... Na, ugye... Na, én csak azt akarom monda­ni... egy pillanat és itt hagy­hat, ha akar ... Én nem bá­nom, illetve bánom ... De van bennem férfiúi érzet... Mit is akartam most mondani. Igen. Nagyon szeretem magát... Komolyan mondom, szeret­ném most megölelni és szeret­ném, ha maga is megölelne ... Táncoljunk! — Vegye feleségül a boros­hordót és kérje táncra a pá- linkásbutykost... — pattant fel, és mire ingó nyakú fejem utánasrófolódott, már el is tűnt az utca forgatagában ... Ültem a széken, bambán bá­multam az üres fagylaltospo- harat, a kis kanalat, melyet hegyes körmű, izmos ujjai kö­zött fogott, a széket, amely az ölébe vehette testét és nem mertem felnézni... Ha pofon­ütnek és elnémul körülöttem a zsivaj, hogy döbbent ás ka­ján csendben figyeljék szégye­nemet, amint a bámuló kör közepén vöröslőm tehetetlen megalázottságomban, az sem esett volna olyan rosszul... M ost vasárnap reggel van. Vizes kendő a fejemen, limonádé a földön, az ágyam mellett.. A Muter lépeget ki-be a szobába, tudja, hogy nem alszom, hogy csak tette­tem az álmot, behunyt szem­mel ... Talán azt is tudja, hogy behunyt szemeimmel a világot akarom most kizárni magamból, amely így megszé­gyenített ... Azám, csakhogy a világot kizárhatom, de ma­gamat, magamat, hogyan? Jaj, Muter, ostoba részeg fa­jankó volt a fia ... Várjon még azzal az unoka-ringatás- sal... Vajon megbocsát-e? H a pofonütnek és elnémul körülöttem a zsivaj, hogy döbbent és kaján csendben fi­gyeljék szégyenemet, amint a bámuló kör közepén vöröslöm tehetetlen megalázottságom­ban, az sem esett volna ilyen rosszul. És most Nagy Pistát szid­jam? Csak magamat, az én ostoba, hülye fejemet, amely nem tud nyugton maradni a nyakán, s mennie kell, amerre lát... Pista kért két decit tisztán, aztán én kértem. így illik. Egyébként ott egye meg a fe­ne azt az illemet, amely még a részegeskedni nem akaró embert is olyanná teszi néha, mint a disznót. Ha én akkor fütyülök az illemre, akkor nincs most ez a nagy szégyen, s ha nincs, akkor talán már vőlegényjelölt is lehetnék. De nem fütyültem, helyette in­kább kértem. Megittuk. Aztán közben befutott Zsiga is, azzal a busa nagy lófejével, ránk hümmögött, hogy mi van ... de klassz haverok vagytok ... S kért háromszor két decit, hogy lássuk, ha mi nem is va­gyunk klassz haverok, de ő benne van olyan úri gesztus, hogy borral tömi be a szánk, így aztán Nagy Pista is kért még egyszer, én is kértem még egyszer... az mennyi is ... ke­reken egy liter bor... Kaja nélkül. Délben volt az a kis üzemi, s ahogy ilyenkor tör­vényszerű, naná, hogy tészta volt. Diós. Amit utálok, mint a bűnömet, ettem hát levest, kenyeret sóval és erre ittam a liter bort. Eddig még mindig nem lett volna baj. De én józanodni akartam, hogy a Muter ne zö­rögjön, mert fene az én ré­szeg fejemet, ilyenkor józan lelkületű ember vagyok, ahe­lvett, hogy hazakotródnék, ne­kem nyilvános helyen kell jó­lunk, hozzám simul, én megcsó­kolom a fülét és bevallom, hogy mennyire szeretem és ő majd elmondja, hogy ő is mennyire szeret... Na, Mu­ter, oda a felgyújtott sok pa­nasz, asszonyt hoz a házhoz a fiad, ringathatod majd az unokákat... Ahogy így visszagondolok, másnapos fájós fejjel, olyan szájízzel, hogy legszívesebben egy doboz fogpasztát szopo­gatnék, nem egészen így fo­galmazódott meg bennem akkor mindez. Azt sem tudom, mit mondtam el belőle a haverok­nak és az biztos, bármilyen nagy volt bennem a szerelem, éppen azért, mert igaz, én ugyan nem mertem volna odamenni hozzá ... Valószínű a srácok ugraszthattak, hogy csak a szám nagy, a merszem az kevés... És felálltam. T ántorogtam. Akkor nem vettem észre, de most biztosan tudom, hogy tánto­rogtam. Odahuppantam a másik székre... — Kezicsókolom... — ma­kogtam nagy kínnal, és meg­döbbenve vettem észre, hogy nem forog a nyelvem. — Jónapot, mit akar? — kérdezte összehúzott szemöl­dökkel. De szép volt így, egy kicsit haragosan, kicsit durcá­san. Ha feleségem lesz, egy héten egyszer mindig megha­ragítom. De, hogy mit akarok? Mit is akarok én ott és most... Néztem, és ő is nézett és ré­szegen is éreztem, hogy las­san most már az undorhoz hasonló érzés vagy éppen az kezdi elönteni — irántam. Akadozó nyelvvel próbáltam hát gyorsan elmondani, amíg egészen meg nem undorodik tőlem, hogy nem ez vagyok én. nem ilyen vagyok én, hogy... — ... bocsáss ... bocsásson meg aranyos... Szóval én csak azt akarom ... Higgye el, semmi mást nem akarok ... Csak azt... Izé, vagyis, illet­ve ... Ne vessen meg ezért... — Sajnos, nekem mennem kell — kapott a táskája után. mert a nők azért csak fecse- gők, s akkor jönnének sorba hozzám, hogy engem szeress... engem szeress ... Ilyeneket mondtam és még más marha­ságot is. Egyik haver sem fi­gyelt rám, ők azon veszeked­tek, hogy a gyári csapat veze­tői milyen vakbarom marhák, fogalmuk sincs a focihoz ... Szóval ismerik, hogy van ez ilyenkor. A zene szólt, én szónokol­tam és kezdtem már a lelkem- re ölelni ezt az egész világot, amikor észrevettem, hogy ve­lem szemben az asztalnál fagylaltot kanalazgatva egy lány ül. Egy nagyon szép kis­lány. Ismertem a gyárból, kö­szöntem is neki, csak úgy, gyári ismeretség alapján, fo­gadta is kedvesen ... Nekem való portéka, állapítottam meg magamban. Szép is, ked­ves is, de nem az a puccos fajta, akin kívül minden meg­van, amit csak a boltban ven­ni lehet, de belül semmi, mert azt nem lehet boltban vásá­rolni ... De ha lehetne, sem venne ilyesfajta portékát... O tt ült velem szemben, rámnézett vagy kétszer, harmadszorra vehettem én csak észre, meghajtottam a fejem, ő visszaköszönt, de mintha merevebben tette vol­na, mint máskor... Éreztem, hogy elönt a meleg, meg a szerelem. De jó is lenne emel­lett a kislány mellett élni! Nagyon szeretném, és ő is na­gyon szeretne engem. Munka után megvárnánk egymást a gyárkapuban, aztán haza. ... Otthon. Rádió. Televízió. Jó ízű vacsora .. És milyen formás melle van ... Megölel­ni és ő is megölelne .,. Mi­lyen szép a karja ... Hogy tudhat ölelni... csókolni... Hűvös teste lehet és illatos. Hozzámsímulna, érezném, hogy ver a szíve. Nagyon sze­retem. Jaj, nagyon, nagyon szeretem. Isten bizony nem azért, mert ittam, csak most tudom, hogy már régen sze­retem, s most van itt az alka­lom, ahogy egyedül látom ebben a presszóban, ahol ze­ne is szól, hogy megismerked­jem vele ... Felkérem, tánco-

Next

/
Thumbnails
Contents