Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-16 / 39. szám
rtsi N£6) k-Xírtán 1966. FEBRUÁR 16., SZERDA „Tenycrjóslás“ j - a*, orvostadománybanj Nem babona, valóban kiolvasható egy és más a tenyér vonalaiból. Amerikai tudósoknak sikerült 19 örökölhető betegség és egy vírusfertőzés nyomait megtalálniok csecsemők tenyerén kimutatható rendellenességekből. E rendellenes rajzokat azonban csak fotografikus eljárással lehet felderíteni, egyszerű lenyomatból, amilyet a rendőrség készít, nem derülnek ki. E jegyek egyébként sem elegendőek a betegségek biztos diagnosztizálásához. A felfedezés egyelőre kísérleti stádiumban van. A vb-elnök akadémiára ment elmarad a könyvtárépítés Március 11-én nyílik meg Brüsszelben a feltalálók nemzetközi vására, melyen ezúttal húsz ország feltalálóinak több mint tízezer ötletét mutatjuk be. Úri község kétezernégyszáz kötetes könyvtára a művelődési otthon egyik kis, kamraszerű helyiségében szorong. A durva cementpadlós fülke örökké nyirkos levegőjében zöldesszürke penész verte ki már a rozoga pultokra zsúfolt könyvek gerincét, pedig Kellner Lajos nyugdíjas nyomdász, aki úgyszólván minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül nyolc kerek esztendeje gyűjtögeti, gondozza ezeket a könyveket, és lelkes könyvtárosi munkájával valóságos küítúrmissziót tölt be a faluban, mindent elkövet a féltve őrzött állomány megmentése érdekében. MunkájáSZINHAZI JEGYZET EX Nem azért váltottam jegyet az Ex című vígjáték előadására szerda este, hogy kritikát írjak, — ez nem is lett volna időszerű, hiszen a darab már régóta szerepel a Madách Kamara Színház műsorán. Mindössze egy kellemes színházi estét akartam magamnak szerezni. „Csupán” ezért vált jegyet mindenki egy vígjátékhoz, közös platformon állok tehát az olvasóval, akinek most eredeti szándékomtól eltérően mégis papírra vetem gondolataimat. Szerb Antal darabja alkalmas arra, hogy „csupán” kellemes, szórakoztató színházi élményben részesítsen. A szerző sem akart ennél többet. De kevesebbet sem. Részben politikai komédiájának — amely e század húszas éveiben játszódik egy képzeletbeli, eladósodott királyságban — annyi a mondanivalója, miszerint á politikai események valódi története gyanúsan hasonlít a . nemzetközi szélhámosok akcióira. Az Ex- ben feleslegesen keresünk nagy mélységeket, jobban tesz- szük, ha a darab briliáns csillogását élvezzük. Előadás után nyugodtan álomra hajthatjuk a fejünket, nem fekszi meg a gyomrot az író közölnivalója. Az Ex egy kitűnő kommersz vígjáték. S ez nem kevés. „Csak” szórakoztató, jó darabot írni nagyon nehéz lehet, bizonyítja, hogy milyen kevés ilyen darab között válogathatnak a színházak. Sok könnyű vígjáték, mely nagy sikert aratott a maga korában, az időt nem bírta kiállni. Az Ex kiállja. Ám, hogy a briliánsok szikrázzanak ma is, ahhoz sokat kell hozzáadnia az előadógárdának. Hozzá tennie. (Shakespeare-hez nem kell sok pluszt adni — őt ki kell fejezni, így, vagy úgy.) A vérbeli vígjátékrendező és a színészek egyfajta típusa is örül ha ilyen alkalmat kap. Sajnos Szerb Antal e vígjátékát — melyet a szerző bizonyára ezzel írt a színházaknak: tessék, játsszatok el vele! — ez esetben kissé túl hivatalosan, túl nagy tisztelettel kezelték. (Pedig egy jó vígjáték maga a tiszteletlenség!) Kár volt visszarettenni, hogy egy ilyen történetet — egy király unja saját szertartásos életét, felülről „forradalmat” szervez, civilként Monte-Car- lóba szökik, belekeveredik egy szélhámos társaságba, ahol kitűnően érzi magát, de kénytelen újból elfoglalni trónját, miközben rájön, hogy ő sem kisebb szélhámos, mint akikkel ismeretséget kötött, — teletűzdeljenek mai bemondásokkal, figurákkal, megtelítsenek játékossággal. A neves szereplőgárdából nagyon tetszett a király egyik miniszterének alakítója, Körmendi János. Szerepformálása képletét így fogalmaznám meg: merevség, plusz játékosság. Keveset mozog, de mindig magára hívja a tekintetet — pedig finoman játszik. (Nem tudom, az ő találmánya-e. vagy írói, rendezői ötlet, hogy nr közben ordítva beszél a süket nagyhercegnővel, még a kacagását is fel- hangosítja, a kegyelmes asz- szony füléhez hajolva.) Mindenesetre figurát teremtett s ezt a figurát mi nézők hazavittük. Ilyen váratlan ajándékokra is alkalmas egy csupán szórakoztatni akaró vígjáték. Az Ex színre vitele kevés ilyen váratlan ajándékot tartogatott. Mint mondtam, csak szórakozni akartam szerda este. Ez részben sikerült, de hogy nem száz százalékig, azt az is bizonyítja, hogy „komoly” gondolataim támadtak az előadás után. Egy jó vígjátéktól azt várnánk, olyan legyen, mint valami üdítő, pikáns és savany- kás gyümölcsbólé. Ahhoz viszont nem elég az alapanyag, a citrom, narancs, vagy málna. Cukor, fűszer és konyak is kell bele. Az ember lehajtja és szó nem esik róla, csak akkor, ha nem jól készítették el. Padányi Anna nak azonban ebben az alig hét négyzetméter alapterületű odúban alig van látszata, pedig más vonatkozásban joggal büszke lehet arra, hogy a könyvtár rendszeres, beiratkozott olvasóinak száma már meghaladta a négyszázötvenet. Ez azért nagy szó, mert a legutóbbi népszámlálás időpontjában 2581 volt Úri község lakóinak száma, tehát majd húsz százalék könyvtári olvasó. Jóval több a Pest megyei átlagnál. Brecsók Illés, a községi tanács vb-elnöke felismerte a könyvtár jelentőségét, és belátta, hogy ezt a nagyon fontos kultúrintézményt a lehető legsürgősebben megfelelőbb hajlékhoz kell juttatni. Javaslatára a végrehajtó bizottság tavaly elhatározta, hogy a községfejlesztési alapból új helyiséget építtet a könyvtár számára. Az elnök azonban akadémiára ment, hogy megszerezze a munkájához szükséges magasabb képesítést, ideiglenes helyettese pedig nem kíván operatív módon beavatkozni az ilyenfajta ügyekbe. Így aztán az idén sem lesz könyvtárépítés Úriban. A monori járás tanácsának végrehajtó bizottsága is most készül '.ionnan épült könyvtárának május elsejére kitűzött ünnepélyes megnyitására. Itt hetvenhét négyzet- méter alapterületű új hajlékot építettek a községi könyvtárnak. A községfejlesztési alapból nyolcvanezer forintot költöttek rá, a község építési anyagot is adott hozzá, a lakosság pedig értékes társadalmi munkát. A hivatalos becslés szerint ez a szép összefogás száznyolcvanezer forint értékű kultúrobjektummal gazdagította a háromezerkétszáz lakosú falut, amelynek könyvtára már 1266 kötetből áll, és ahol a beiratkozott könyvtári olvasók száma ötszázhetvenhat. Úriban sehogysem akarják elhinni az emberek, hogy a vb-elnök távolléte elfogadható akadálya lehet a könyvtárkérdés megoldásának. m. 1. Neszmélyben tartja 30 000. előadását az Állami Déryné Színház felfigyelt már Úri kultúrproblémájára, és Szijjártó Lajos vb-elnök kezdeményezésére elhatározta, hogy a járási tanács fölösleges szekrényeit átengedi a nehéz helyzetben tengődő kis községi könyvtárnak. Kiderült azonban, hogy nincs annyi fölösleges szekrény a járási tanácsházán, mint amennyire Úrinak szüksége lenne, hogy megmenthesse a teljes szétmállástól a könyvtári állományt. így a helyzet továbbra is siralmas. A kis falu könyvbarát lakosai irigykedve gondolnak a közeli Nyáregyházára, amely Vándorú!fa'kert iskolások okulására Rómában elhatározták, hogy vándorállatkertet létesítenek, amely iskoláról iskolára járva, gyakorlati oktatást nyújt állattanból az ifjúságnak. Elsősorban azon dolgoznak, hogy megfelelő biztonságú ketreceket konstruáljanak, majd sor kerül a bemutatandó állatok kiválasztására is. Ha lesznek is közöttük vadállatok, valószínűleg csak egészen fiatalok, amelyek kevésbé veszélyesek. Állatkerti szakértők kísérik’ majd- a bemutatást iskoláról iskolára, és előadásokat tartanak az állatok életéről. Az Állami Déryné Színház február 24-én, a Komárom megyei Neszmély községben tartja 30 000. előadását. Az érdekes eseményt fokozza, hogy az idén fennállásának 15. évfordulóját is ünnepli a társulat. Falujáró színházunk művészei ugyanis 1951 augusztus 20-án Dunapente- lén, az általános iskola udvarán tartották első előadásukat. Másfél évtized alatt mint 8 millió ember végig előadásaikat. több nézte — Kétszázhetvenkét paprikafajtáról ír monográfiát dr. Szalva Péter, a Kertészeti Kutató Intézet szentesi kísérleti állomásának vezetője. Nagy teljesítményű csiplekötőgép A korszerűen felszerelt Habselyem Kötöttárugyárban ízléses női, férfi műselyem és nylon fehérnemű készül, amelynek 86 százalékát a belföldi szaküzletekbe szállítják, 20 százalékát exportálják. A termelést nagymértékben fokozza a nemrég üzembehelyezett csipkekötőgép CYURKO GÉZA: SZEGVEU zanodnom ... Három duplát — mondtam halkan a pincérnek, de Zsiga utána bőgött, mintha nyúznák... Hé ... három betétet is... Lerítt róla, hogy részeg, mert amilyen nagytestű marha, annyira nem bírja a bort, a szeszt. Fő a százalék, jött a három dupla és a három fél rum, hogy józanod- jak... Ú s ekkor rákezdett a háti romtagú zenekar, amelyet, ha józanul meghallok, kiutálok a helyiségből, olyan rossz, de az Ave Mariát kezdték játszani, amit televízióból ismerek, hát persze, hogy meghatódtam, úgy szeretem ezt a számot. S ha én meghatódom, már régen rossz. Bár kötekedő lennék, esküszöm jobb lenne ... Elkapna a rendőr, talán meg is kalapálnának, amúgy elvonókúrának, s tudom isten vigyáznék magamra, hogy többet bajom ne legyen a széles dolgozó tömeggel. De nerh. Én jófajta részeg vagyok. Ilyenkor teleszalad a szívem nagy- nagy szeretettel, minden embert magamhoz ölelnék, minden, csak valamirevaló lányt is menten feleségül vennék, hogy ne éljen egyedül, mintha egyedül élnének a valamirevaló lányok. Olyan leszek, mint egy pincsikutya, pitizni is képes vagyok, hogy az én irtó nagy szeretetem elfogadják, vagy viszonozzák ... Megittam a feketét rummal, és az illem szabályai szerint most én kértem három rumot és Nagy Pista három feketét és már szónokoltam is, hogy az emberek milyen jók, s aki nem szereti az embereket, az csakis rossz ember lehet... Meg hogy milyen nagyszerű is, hogy nő van a világon, aki keresi a párját, mert én is keresem és, ha egy is tudná, hogy mi van bennem, biztos elmondaná a többieknek is, — Ne ... kedveske ... csak egy pillanatig még ... Igazán csak, amig kifejtem, hogy én mennyire szeretem a világot ... Egy pillanat és egy világ ... Ez az én elvem... S szeretetre vágyok én is... Olyan ember vagyok, aki imádja a szeretetet. Nekem, szóval... izé... nekem olyan a szeretet, mint halnak a víz ... Na ugye... Maga is így gondolja ... Na, ugye... Na, én csak azt akarom mondani... egy pillanat és itt hagyhat, ha akar ... Én nem bánom, illetve bánom ... De van bennem férfiúi érzet... Mit is akartam most mondani. Igen. Nagyon szeretem magát... Komolyan mondom, szeretném most megölelni és szeretném, ha maga is megölelne ... Táncoljunk! — Vegye feleségül a boroshordót és kérje táncra a pá- linkásbutykost... — pattant fel, és mire ingó nyakú fejem utánasrófolódott, már el is tűnt az utca forgatagában ... Ültem a széken, bambán bámultam az üres fagylaltospo- harat, a kis kanalat, melyet hegyes körmű, izmos ujjai között fogott, a széket, amely az ölébe vehette testét és nem mertem felnézni... Ha pofonütnek és elnémul körülöttem a zsivaj, hogy döbbent ás kaján csendben figyeljék szégyenemet, amint a bámuló kör közepén vöröslőm tehetetlen megalázottságomban, az sem esett volna olyan rosszul... M ost vasárnap reggel van. Vizes kendő a fejemen, limonádé a földön, az ágyam mellett.. A Muter lépeget ki-be a szobába, tudja, hogy nem alszom, hogy csak tettetem az álmot, behunyt szemmel ... Talán azt is tudja, hogy behunyt szemeimmel a világot akarom most kizárni magamból, amely így megszégyenített ... Azám, csakhogy a világot kizárhatom, de magamat, magamat, hogyan? Jaj, Muter, ostoba részeg fajankó volt a fia ... Várjon még azzal az unoka-ringatás- sal... Vajon megbocsát-e? H a pofonütnek és elnémul körülöttem a zsivaj, hogy döbbent és kaján csendben figyeljék szégyenemet, amint a bámuló kör közepén vöröslöm tehetetlen megalázottságomban, az sem esett volna ilyen rosszul. És most Nagy Pistát szidjam? Csak magamat, az én ostoba, hülye fejemet, amely nem tud nyugton maradni a nyakán, s mennie kell, amerre lát... Pista kért két decit tisztán, aztán én kértem. így illik. Egyébként ott egye meg a fene azt az illemet, amely még a részegeskedni nem akaró embert is olyanná teszi néha, mint a disznót. Ha én akkor fütyülök az illemre, akkor nincs most ez a nagy szégyen, s ha nincs, akkor talán már vőlegényjelölt is lehetnék. De nem fütyültem, helyette inkább kértem. Megittuk. Aztán közben befutott Zsiga is, azzal a busa nagy lófejével, ránk hümmögött, hogy mi van ... de klassz haverok vagytok ... S kért háromszor két decit, hogy lássuk, ha mi nem is vagyunk klassz haverok, de ő benne van olyan úri gesztus, hogy borral tömi be a szánk, így aztán Nagy Pista is kért még egyszer, én is kértem még egyszer... az mennyi is ... kereken egy liter bor... Kaja nélkül. Délben volt az a kis üzemi, s ahogy ilyenkor törvényszerű, naná, hogy tészta volt. Diós. Amit utálok, mint a bűnömet, ettem hát levest, kenyeret sóval és erre ittam a liter bort. Eddig még mindig nem lett volna baj. De én józanodni akartam, hogy a Muter ne zörögjön, mert fene az én részeg fejemet, ilyenkor józan lelkületű ember vagyok, ahelvett, hogy hazakotródnék, nekem nyilvános helyen kell jólunk, hozzám simul, én megcsókolom a fülét és bevallom, hogy mennyire szeretem és ő majd elmondja, hogy ő is mennyire szeret... Na, Muter, oda a felgyújtott sok panasz, asszonyt hoz a házhoz a fiad, ringathatod majd az unokákat... Ahogy így visszagondolok, másnapos fájós fejjel, olyan szájízzel, hogy legszívesebben egy doboz fogpasztát szopogatnék, nem egészen így fogalmazódott meg bennem akkor mindez. Azt sem tudom, mit mondtam el belőle a haveroknak és az biztos, bármilyen nagy volt bennem a szerelem, éppen azért, mert igaz, én ugyan nem mertem volna odamenni hozzá ... Valószínű a srácok ugraszthattak, hogy csak a szám nagy, a merszem az kevés... És felálltam. T ántorogtam. Akkor nem vettem észre, de most biztosan tudom, hogy tántorogtam. Odahuppantam a másik székre... — Kezicsókolom... — makogtam nagy kínnal, és megdöbbenve vettem észre, hogy nem forog a nyelvem. — Jónapot, mit akar? — kérdezte összehúzott szemöldökkel. De szép volt így, egy kicsit haragosan, kicsit durcásan. Ha feleségem lesz, egy héten egyszer mindig megharagítom. De, hogy mit akarok? Mit is akarok én ott és most... Néztem, és ő is nézett és részegen is éreztem, hogy lassan most már az undorhoz hasonló érzés vagy éppen az kezdi elönteni — irántam. Akadozó nyelvvel próbáltam hát gyorsan elmondani, amíg egészen meg nem undorodik tőlem, hogy nem ez vagyok én. nem ilyen vagyok én, hogy... — ... bocsáss ... bocsásson meg aranyos... Szóval én csak azt akarom ... Higgye el, semmi mást nem akarok ... Csak azt... Izé, vagyis, illetve ... Ne vessen meg ezért... — Sajnos, nekem mennem kell — kapott a táskája után. mert a nők azért csak fecse- gők, s akkor jönnének sorba hozzám, hogy engem szeress... engem szeress ... Ilyeneket mondtam és még más marhaságot is. Egyik haver sem figyelt rám, ők azon veszekedtek, hogy a gyári csapat vezetői milyen vakbarom marhák, fogalmuk sincs a focihoz ... Szóval ismerik, hogy van ez ilyenkor. A zene szólt, én szónokoltam és kezdtem már a lelkem- re ölelni ezt az egész világot, amikor észrevettem, hogy velem szemben az asztalnál fagylaltot kanalazgatva egy lány ül. Egy nagyon szép kislány. Ismertem a gyárból, köszöntem is neki, csak úgy, gyári ismeretség alapján, fogadta is kedvesen ... Nekem való portéka, állapítottam meg magamban. Szép is, kedves is, de nem az a puccos fajta, akin kívül minden megvan, amit csak a boltban venni lehet, de belül semmi, mert azt nem lehet boltban vásárolni ... De ha lehetne, sem venne ilyesfajta portékát... O tt ült velem szemben, rámnézett vagy kétszer, harmadszorra vehettem én csak észre, meghajtottam a fejem, ő visszaköszönt, de mintha merevebben tette volna, mint máskor... Éreztem, hogy elönt a meleg, meg a szerelem. De jó is lenne emellett a kislány mellett élni! Nagyon szeretném, és ő is nagyon szeretne engem. Munka után megvárnánk egymást a gyárkapuban, aztán haza. ... Otthon. Rádió. Televízió. Jó ízű vacsora .. És milyen formás melle van ... Megölelni és ő is megölelne .,. Milyen szép a karja ... Hogy tudhat ölelni... csókolni... Hűvös teste lehet és illatos. Hozzámsímulna, érezném, hogy ver a szíve. Nagyon szeretem. Jaj, nagyon, nagyon szeretem. Isten bizony nem azért, mert ittam, csak most tudom, hogy már régen szeretem, s most van itt az alkalom, ahogy egyedül látom ebben a presszóban, ahol zene is szól, hogy megismerkedjem vele ... Felkérem, tánco-
