Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-15 / 38. szám

«ssi Htcrei x-JCirim» 1966. FEBRUAR 15., KEDD Írkot ás és rakodik az új „koprodukciós“ gép Röviden már beszámoltunk róla, hogy január végén Százhalombatta határában je­lesre vizsgázott a D4K—B traktorral működő, nagy tel­jesítményű HT—20 típusú árokásó-rakodógép. A Vö­rös Csillag Traktorgyár (köz­vetve a Csepel Autógyár is) és az NSZK-beli Kari Schaeff KG gyár együttműködése nyomán készült gép bevál­totta a hozzáfűzött reménye­ket. Nemcsak a munkagép, de a magyar traktor motori­kus részei is jól bírták a nagy megterhelést. Az árok­ásót cserélhető markolófej­jel is felszerelték, amely speciális árokformázó betét­tel működik. Ugyanezen a bemutatón próbálták ki a D4K—B traktorral működő, tolólapos földegyengetőt is. Cegléden kezdődik az útépítés A tavasziiasra fordult időjá­rás reményt ad arra, hogy rö­videsen nagyobb lendülettel folytathatják Cegléden a vá­rosrendezési munkálatokat is. A napokban megjelent a vá­rosi tanács építési és közleke­dési osztályán a Pest megyei Kőbánya- és Útépítő Vállalat igazgatója és főmérnöke és előkészítő tárgyalásokat foly­tattak a városban ez évben megépítésre kerülő utak kivi­telezési szerződésének megkö­tése ügyében. — Ebben az évben mondot­ta — Blatniczky Gyula válla­lati igazgató —, az Alszegi és Déli út hátralevő szakaszá­nak, valamint a Beloiannisz utcának a megépítésére válla­lunk szerződéses kötelezettsé­get. Ha az idő közbe nem szól — a héten meg is kezd­jük a munkálatokat az Alsze­gi úton. HONVÉDELMI NEVELŐIM AZ ISKOLÁKBAN Korábban sokan vitatták: keil-e honvédelmi nevelő­munkával foglalkozni az iskolákban? S ha igen, hol kezdjék el, a kisdiá­koknál vagy a középisko­lásoknál? Nem lenne-e elég, ha a honvédelmi ne­velés tekintetében az or­szágosan kiépült és egyre szélesebb körben tevékeny­kedő Magyar Honvédelmi Sportszövetség szervezetei­re támaszkodnánk? És hogyha mégis bevezetik az iskolákban, mi legyen az a pontosan körülhatárolt tar­talom, amely szerint a ne­velők dolgoznak majd, s milyen formában tegyék ezt? Nem lehet-e félrema­gyarázni majd ezt a hon­védelmi nevelőmunkát, nem kelti-e valamiféle há­borús készülődés hangula­tát? A kérdések özöne merült fel a vitában. A szükséges­ség kérdése azonban hamar eldőlt, mellette súlyos ér­vek sorakoznak. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy — éppen a béke megőrzé­se érdekében — erős, ütő­képes néphadseregre van szükségünk, ez pedig el­képzelhetetlen a haditech­nika mind magasabb szín­vonalra emelése nélkül. A magas színvonalú hadi- technika pedig megköveteli az egyre képzettebb kato­nákat. Az is nyilvánvaló, hogy ma már nem elég, ha csupán a hadseregben ka­pott kiképzésre és nevelés­re számítunk, feltétlenül szükséges, hogy mire a fia­talok bevonulnak, már ren­delkezzenek bizonyos er­kölcsi és gyakorlati felké­szültséggel: „jó ismerős­ként” kerüljenek a hadse­regbe. Megrövidül így az alapkiképzés is, és eredmé­nyesebbé, gyorsabbá válik azoknak a technikai, har­cászati ismereteknek az el­sajátítása is, amelyek nél­kül modern hadsereg kato­náit el sem lehet képzelni. E közvetlen, gyakorlati hasznosságon túl azonban van az iskolai honvédelmi nevelőmunkának egy még lényegesebb feladata. Hi­szen a honvédelmi nevelés többet jelent, mint egysze­rű honvédelmi előképzést. S éppen ezen a területen kap lényeges szerepet az iskola. A legfontosabb: egy bizonyos szellem kiala­kítása és ápolása a fiata­lokban. Nem valami mili­tarista szemléletről van szó, ellenkezőleg: a legkor­szerűbb közösségi érzés, a szocialista hazafiság ápolá­sáról, annak a felelős­ségtudatnak már a gyermek- és serdülőkorban történő kialakításáról, ame­lyet mindenkinek éreznie kell országunk, társadalmi rendszerünk vívmányai iránt. Annak a kötele­zettségnek korai tuda­tosítása, hogy közös dol­gainkat mindenkinek vé­denie kell akár elvi, akár tényleges támadás éri, ez a honvédelmi nevelőmunka lényege, ezért szükséges már az iskolában elkezde­ni. A szükségesség érvei tehát egyszersmind megha­tározzák a nevelőmunka tartalmát is. Amióta az MSZMP Poli­tikai Bizottsága 1964 áp­rilisában határozatban is foglalkozott a honvédelmi neveléssel, szerte az or­szágban sok helyen fokozó­dott ez a munka az isko­lákban is. Osztályfőnöki órákon katonai témák ke­rültek szóba, a történelem- órákon hangsúlyosabbak lettek nagy katonai hagyo­mányaink; szabadsághar­caink, forradalmaink haza­védő csatái. A szakkörök­ben is megindult egy bizo­nyos specializálódás, külö­nösen a technikaiakban, modellezőknél, rádiósoknál. Kapcsolatok létesültek honvédségi alakulatokkal, s az MHS-szervezetek min­denütt komoly segítséget nyújtanak az iskoláknak technikai felszerelésben, szakemberekben. Az általános, közép- és iparitanuló-iskolákban egy­re több helyen választanak a tanári karból honvédelmi felelősöket, akik többnyire tartalékos tisztek. Ök dol­gozzák ki a honvédelmi nevelőmunka terveit. Már a legkisebbeknél is megta­lálták a lehetőségeket: né­hány általános iskolában például a nótafaszakkör tagjai régi és új katonada­lokat tanulnak, néhány al­sótagozatos napköziben tör­ténelmi és honvédelmi jel­legű diafilmeket vetítenek, úgynevezett „úttörő-hon­védelmi versenyeket” és járőrversenyeket szervez­nek a katonaság és az MHS közreműködésével. A felső­tagozatosok sok helyen osztályonkénti laktanyalá­togatásokon vesznek részt, úttörő-összejöveteleiket ki­váló honvédek, tisztesek és tisztek látogatják, akik él­ménybeszámolókat tarta­nak, s jó néhány iskola ké­szül a budapesti Hadtörté­neti Múzeum megtekinté­sére vidéken is. És ami szinte valamennyi iskolá­ban közös: az alkotmány­ban lefektetett honvédelmi kötelezettség ismertetése és magyarázata csaknem min­denütt szerepel az osztály- főnöki órák tématerveiben. Sorolhatnánk még terve­zett és megvalósított ötle­teket: tapasztalatokban már most sincs hiány. A feladat azonban az. hogy a honvédelmi nevelőmunka egységes formáját és mód­szerét alakítsuk ki, egy ál­talánosan bevezethető gya­korlatot. Az egyre halmo­zódó tapasztalatok ezt már a közeljövőre ígérik. Sztankay József Sorrend: Alszegi út — Beloiannisz utca Pénz: 2 millió 300 ezer forint Anyag: egy kilométer - 3500 tonna Mikor kezdenek hozzá a Beloiannisz utca épí­téséihez? — Vállalatunk a megyében több helyen építkezik. A mun­kálatokat szigorú program sze­rint végezzük. Célunk az, hogy már az év első felében a Be­loiannisz utcához is hozzákezd­jünk. Milyen út készül a Beloiannisz utcában? — Az Alszegi útihoz hason­lóan kőzúzalékos portalanított utat építünk. Mibe kerül a két út megépítése? — Az Alszegi—Déli út be­fejezésére egymillió, a Belo­iannisz utca megépítésére egy­millióba romszázezer forintos kivitelezési szerződést kötöt­tünk. Mennyi anyagot kell szállítani ezekhez az út­építésekhez? — Ilyen számadat jelenleg nem áll rendelkezénünfcre. azonban könnyen lehet követ­keztetni abból, hogy egy kilo­méter kőzúzalékos, portalaní­tott út megépítéséhez mintegy 3500 tonna építési anyagot kell a helyszínre szállítani. A Be­loiannisz utca és az Alszegi— Déli út megépítésre váró sza­kasza együttesen több mint két kilométert tesz ki. Ilyen nagy mennyisé­gű anyag szállításához van elegendő szállítási eszközük? — A vasúti szállítással nines problémánk. A vasúttól viszont a helyi TEFU kiren­deltségre vagyunk utalva. Re­méljük, hogy ebben hathatós segítséget kapunk majd tőlük — fejezte be tájékoztatását a kivitelező vállalat igazgatója. A tárgyaláson jelen volt a megyei tanács építési és köz­lekedési osztályának képvise­letében Rádi Gyula csoport- vezető. (ferencz) Február 22—25 ; XVI. növényvédelmi tudományos értekezlet Március 3—10: növényvédelmi hét Pest megyében Február 22-én kezdődik Budapesten a Technika Há­zában a XVI. növényvédel­mi tudományos értekezlet. A négynapos tanácskozáson a hazai és a külföldi szakem­berek számolnak be a ku­tatás, az új vegyszerek és eljárások eredményeiről. Március 3. és 10-e között kerül sor — ugyancsak a Technika Házában — a Pest megyei növényvédelmi hétre. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya, az Agrártu­dományi Egyesület megyei szervezete és az Agrotröszt képviselői a megyénkre há­ruló növényvédelmi felada­tokról tanácskoznak. Nevés szakemberek számolnak be ezen az üléssorozaton is a tudományos kutatás és a gyakorlatban bevált mód­szerek tapasztalatairól. A nö­vényvédelmi hét keretében kiállításon mutatják be az új vegyszereket és a megyei növényvédő állomás munká­ját. Öt nagykőrösi orvos előadása a Pest megyei orvosnapokon Ar- és erózió védelem 630 holdon erdősítés Elfogadták a Rákos-vízgyűjtőnek a gödöllői járásra vonatkozó rendezési tervét A Gödöllői Állami Erdő- gazdaság még a múlt évben elkészítette azt a tervet, amelynek megvalósítása a Rá­kos-pataknak a járás területé­re eső részén biztosítja a gya­kori áradásoktól való védel­met és egyúttal csökkenti a talajeróziót is. A terv a Rá­kos-patak vízgyűjtő rendsze­rében közel 17 ezer hold te­rületen csökkenti majd az áradások és az eróziók által okozott nagy károkat és a ta­lajvédelem biztosításával, a mikroklíma megváltoztatásá­val, növeli a mezőgazdasági művelés alatt álló területek termőképességét. Ezt a célt, többek között, nagyobb ará­nyú erdőtelepítéssel, partsza­kaszok fásításával, fás ligetek létrehozásával kívánják elér­ni. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a közelmúltban a telepítések, talajvédelmi er­dősítések céljára, a Gödöllői Járási Tanács javaslata alap­ján, összesen 630 hold terület előzetes kijelöléséhez járult hozzá. Ennek értelmében Pé- celen közel 306, Gödöllő vá­ros határában 16, Isaszegen 281, Kerepesen 15, Szadán pe­dig 12 hold terület kerül majd fásításra. Minden évben megrendezik Pest megyében az orvosnapo­kat. A legtöbb előadót a két szemszédváros Cegléd és Nagykőrös adja. Idén Nagykőrös öt szakorvo­sa kapott lehetőséget, hogy egy-egy érdekesnek ígérkező és szakmai érdeklődésre is szá- mottartó esetéről tartson elő­adást. Dr. Hartai Pál, orr-fül-gége- szakorvos: — Először veszek részt ilyen jellegű találkozón. Egy orrga- ratűri agyalapi daganat eltá­volításáról fogok beszámolni. Ez egy roppant érdekes eset, amilyennel az általam ismert §21*1 HA i > '» lí ' L'J ' A Bánhidal /u tonnás generator BanSiidan.“baezn­szag legkorszerűbb, csaknem teljesen automatizált erőmű­ve lesz — helyére emelték a 70 tonnás generátort. Rövi­desen sor kerül a gép üzemeltetésére szakirodalomban nem talál­koztam, ritkasága miatt a nem fülész kollégákat is érdekelni fogja. Dr. Vajda Péter szemész: — Másodszor tartok a me­gyei orvosnapokon előadást olyan témáról, ami sok más- szakú kollégát is érdekel. Te­kintettel arra, hogy ez a há­romnapos előadássorozat az öregkor problémáival foglalko­zik, előadásomban a cukorbe­tegség szemészeti vonatkozá­sainak elméletéről beszélek majd. Dr. Varga Endre, sebész: — Előadásomban a P vita­min sebészeti jelentőségéről beszélek majd, különös tekin­tettel a műtét utáni állapot normalizálódására. Dr. Ruttner Béla nőgyó­gyász: — Miután az előadásoknak csak nyolcvan százaléka fog­lalkozik az öregkorral, én a fennmaradó húsz százalékhoz csatlakoztam, s egy nem öreg­kori problémáról, a fogamzás- gátlásról fogok szólni. Dr. Lengyel György: — Azt hiszem, én vagyok a csoport „Benjáminja”, hiszen csak másfél éve vagyok a vá­rosban. Vagyis lényegében ki- lenchónapi munkásságom után bízta rám főorvosom az elő­adást. Sokat segített, s ha sike­rű' a kollégák érdeklődését felkeltenem, azt az ő segítsé­gének köszönhetem. b. h. — A Szentendrei Köz­séggazdálkodási Vállalat 143 ezer forintos keretet kapott az Országos Tervhivataltól gépek vásárlására. Legje­lentősebb beszerzésük eb­ből az összegből egy UE 28-as traktor és e"~r fel­újításra váró Zlsz teher­gépkocsi. fSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSfSSffSSSSSSSSSSfSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSS/SSSsSSSSfSSSSSSSSSSSSSSi nagymamánál, FOGALMAZÁS A modern technika vi’ágát éljük Munkában a távirányítás csodálatos dolgokra képes. De még a gyermekne­velésben is. Pali, a kis elemista nem jár napközi­be, s általában telefonon keresztül kap­ja meg a napi eligazítást a mamától. Rendszerint úgy történik, hogy a mama munkahelyéről kilenc óra körül ébresz­tőt tart a kölyöknek. Aztán kiadja a tennivalókat: — Reggelizz meg, egyik vajaskiflit se hagyd ott, fogj hozzá a leckéhez és ha majd készen vagy a tanulással, le­mehetsz sétálni a parkba. Ám, minde­nekelőtt mosakodj meg és a hajadat se hagyd kócosán. Ha visszajöttél, azonnal jelentkezz, össze ne sározd magad! No, szia ... puszi! Egyik nap Pali a szokásosnál koráb­ban telefonált a mamának. Kicsit szi­pogva. — Kisanya, mondd el, hol lakik a méhcsalád, mert én itt még nem talál­koztam vele. — Miért érdekel ez most téged, feb­ruár derekán? — Fogalmazást írunk, s én még nem ismerem őket. — Hát akkor súgom. Jól figyeld! A méhcsalád, a szorgalmas méhecskék a kaptárban laknak, mint Gödöllőn. — És a nem szorgalmasak? — Azok az erdőben. — Miért? — Mert nekik nem csinálnak házat. Egyébként tréfáltam. A vadméhek lak­nak az erdőben, az odvas fa odújában. A szelíd méhecskék is, meg a vadak is, sokat dolgoznak. — Mit? — Gyűjtik a mézet. — Milyen edénybe? Nem ragadnak tőle össze? — Virágporban gyűjtik és később fel­dolgozzák mézzé. — Hány gyerek van a családban? — Van vagy tízezer ... — Tízezer? Ne tréfálj már, édesanya! Annyi gyerek egy családban? Hány éves az anyukájuk? — Az anyukájuk? Látod, fiam, ezt nem tudom. Lehet kettő-háromeszten- dős talán. — Ugyan! Én komolyból kérdezem. Mit mond a tanító néni, ha ezt leírom, hiszen tudod, hogy hároméves korom­ban még a bölcsődébe jártam. — Megdicsér, kisfiam. — És mondd, kisanya, ha ennyien vannak, ott ki a család feje? Az apa, vagy az anya? — Egyik sem. Náluk a királynő a csa­lád feje. — Igazán! Ezt nem vártam tőled! Te csak tréfálsz, én pedig így nem tudom megírni a fogalmazást — panaszolta a fiú. — Nem tréfálok, kisfiam. Ügy tudom, hogy a méhcsaládnak a királynő a feje. — Be akarsz csapni! Azt gondolod, el­hiszem? Hogy lehet ott most királynő? Talán hatvan évvel ezelőtt, akkor még lehetett, de most már nincs. Legalábbis nálunk. Igaz kisanya? A mama ezt a választ nem várta. A nevetés fojtogatta, de hangosan nem mert kuncogni, attól tartott, ezzel el­ront mindent ebben a helyzetben. Hir­telen nem tudott okosan sem érvelni, ilyen ártatlan naívság ellen. Hogyan kezdje el hát? — Tudod, Pali, az állatvilágban más a helyzet. A méheknél megmaradt a királynő és a temérdek alattvaló is. Ott mindenki dolgozik szorgalmasan. — Még egy utolsó kérdés és meg tu­dom írni a dolgozatot. Mondd, hogy vé­dekeznek, ha bántják őket? — A fullánkjukkal csípnek szegé­nyek. — Miért szegények? — Mert, ha csípnek, el is pusztulnak. — Ugyan már! Egy csípéstől? — Igen. Egy csípéstől. Ha beleszúrja valahová a fullánkját, már nem tudja többé kihúzni, mert a szíve is kiszakad vele. — Nem hiszem, nem hiszem! ... Ha így lenne, akkor bizonyára kioktatnák őket a veszedelemre, nem hagynák, hogy bajba jussanak. De te ezzel nem törődsz és én ma egyest hozok majd ha­za az ellenőrzőben... András Ida

Next

/
Thumbnails
Contents