Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
1966. JANUÄB 9, VASÄRNAP 5 Ki akar kacsát és libát hizlalni tömőgéppel ? A nótanáca és az fmsz közös akciója Ikladon Mi tagadás, a baromíitelvá- J sáriás tavaly nem a legjob- v ban sikerűU Ikladon. Szorgal- 5 mázták ugyan a dolgot — de 5 nem volt mit felvásárolni. J Kevés volt a baromfi a falu- $ ban, csak annyi, amennyi a •> lakosság saját részére kellett. $ Amire észbekaptak, >: a keltető állomás már nem ó tudott naposcsibét adni, 1 , í mivel nem jelentették be elő- re a rendelést. Okultak a hibából, és idén ^ mindezt el akarják kerülni. $ Ezért már jóelőre megbeszé- J lést hívnak össze — elgondo- i lásuk szerint legalább nyolc- <i van asszonyt —, akikkel szer- ^ ződést kötnek baromfinevelés- t; re, mert legkevesebb ötezer szárnyast szeretnének eladni. ^ A nőtanács arról is gon- ^ doskodott. hogy tizenöt asszonyból külön liba-ka- csahizlaló csoportot szervezzen. A tömőgép segítségével egyenként ötven állatot lehet ellátni. A baromfit és a kukoricát az fmsz adja, az asszonyok a közös tömőgéppel fognak dolgozni. A földművesszövetkezet és a nőtanács terve iránt nagy az érdeklődés, hiszen a szerződéses barom fi tartás tisztességes jövedelmet jelent Ugyanilyen elgondolások alapján a községben már létrehozták a nyúltenyésztő szakcsoportot. TÉLI LEGELŐ. Hó nélküli kemény fagy. A tápiósülyi Virágzó Tsz birkanyája mégis békésen legeL A legelő, a rozsföld. Birkának rozsföidnek egyaránt egészséges Foto: Gábor A megoldás: körze Érdekeltek: Solymár, PÜisszentiván és Piiisvörösrár Lakói EGYRE FELJEBB Régóta megoldatlan, nagy gond a pilisi hegyek alján települt községekben: Solymáron, Pilisvörösváron, Pilis- szentivánon az egészséges ivóvízzel való ellátás. Pilisszent- ivánon például a múlt évben a meglevő vízmű aknájának hozama olyan rohamosan csökkent, hogy veszélyezteti az ellátást A három község körzetében a szükséges meny- nyiségű és megfelelő víz bizEGYÜTTMŰKÖDÉS Mpnor közelében két ember szorgoskodik az egyik telefonpózna tövében. Baj van? — kérdezzük. Vonalhiba — mondja Szűcs Sándor DÄV kirendeltségvezető és Várfoki József postai vonalmester. — Kooperáció? — A DÄV és a posta karöltve dolgozik. Egymásra vagyunk utalva. Kölcsönös érdekük a segítés. Ha valamelyik fél bajt észlel, értesíti a másikat is. Ketten gyorsabban is baladunk. Alig telt el másfél óra a megérkezés óta s már újra jelenthetik: hibátlan a vonal. Gyorsan kell dolgozni, erős a hideg, fázik a kezük. — Szerencsések vagyunk — mondják —, mert most süt a nap, nappal van. Gyakran bizony éjnek idején keli ugyanilyen munkát, hasonló gyorsan elvégezni. tosítását csak új kutak, víznyerő helyek föltárásával lehet megoldani. A regionális ellátás terveit az elmúlt évben egy műszaki dolgozókból, szakemberekből álló héttagú csoport, önkéntes társadalmi munkában elkészítette. Hátra van még a részletes kiviteli tervek kidolgozása, ezek nélkül nem kezdődhetnek meg a munkálatok. Éppen ezért, a tervek elkészítéséhez, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, idei első ülésén, 150 ezer forint állami hozzájárulást szavazott meg. — Fekete-fehér tejesüvegek. Hollandiában megkezdték újfajta plasztik: tejes- üvegek forgalomba hozatalát. Az új tejesüveg beiül fekete, kívül fehér. Ez az érdekes színösszeállítás állítólag alkalmas arra, hogy megőrizze a tej C-vitamin tartalmát, amely a fény behatására megsemmisül. Ai új surran tó Miért veri, ha szereti? Felhasadt a szalag Az újságíró tanulsága Foto Gábor jj gazdagodtak az emberek. Gazdagodott a szövetkezet is. Huszonnégy betonágyat vettek a kertészetnek, kétszázezer forintért, azután meg harminc fóliás ágyat. Vásároltak egy tápkockagyártó gépet is, s most tervezik a meglevő hét traktor mellé újabb két-há- rom erőgép megvételét. Elégedettek a megtett úttal? Korántsem. — Ma már nem a szervezetlenség, a felelőtlenség a mi nagy ellenségünk — mondja Sas András —, hanem a víz. A gátakat kellene erősíteni, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen pusztítás. A főkönyvelő ingerült. — December 28-án három- százezer forintot kaptunk a megyei tanácstól, gátépítésre. Azzal a feltétellel, hogy a pén?,t február 28-ig fel kell használnunk. Ez egyszerűen lehetetlen! És ebben tökéletesen igaza van! Nem lehet gátat építeni sem sárban, sem fagyott földön. Ha ezt nem tudták azok, akik a pénzt kiutalták, akkor még mindig intézkedhetnek, hogy legalább a nyárig kapjanak haladékot a dunabogdá- nyiak a pénz felhasználására. Különben hiába adták, elvász felhasználatlanul! Még csak a tél derekán vagyunk, de a dunabogdányi emberek ezekben a napokban már a holnapjukat tervezik. A tavaszra, a nyárra gondolnak. Nyugodtan, bizakodva. És nem alaptalanul. Időben s negyven centi mélyen forgatták meg földjeik nagy részét. Olyan alapot készítettek az idei termésnek, mint eddig még soha. Pi'ukutr Pál REKLÁM Gyerekkorom 6ta szeretek fényképeket nézegetni. istenkém, mindenkinek tou valami gyengéje. Az egyik ember lepkét gyűjt, a másik pórázon vontat, fajtiszta ólebét, — én fényképeket nézegetek. Üton-útfélen, ahol érem. A múltkor például egy zuglói FÉNYSZÖV kirakatát vettem szemügyre. Művészeket láttam, minden mennyiségben, igazolvány mérettől a sztárfoto-monstrumig. Nincs is ebben semmi kivetni való, hiszen csak a jó bornak nem kell cégér. A színésznek — no meg a FÉNYSZÖV-nek — nem árt egy kis reklám. No, do ilyen?! Nézem a képeket. Az egyikről mélyen dekoltált, ismeretlen hölgy mosolyog reám, keble alatt fehér tussal a neve: Tátray Zizi, 18x24 cm. Sos-em láttam ezt a Hátray Zi~ zit, azt sem tudom, milyen műfaj művésze, de ha már kiírták, megnézem magamnak — gondoltam. Mellette ismerős, markáns férfiarc, nyakkendőjén a felirat: Sin. k ovi te Imre, 30x40 cm. Tő- szomszédságában még nagyobb kép, alján a nációnál é: Páger Antal, 40x50 cm. És így tovább, egy fénykép, egy sillabusz: Ruttkai Éva, Básti Lajos Tolnay Klári. Gyengébbek kedvéért mindenütt ott a szöveg. Nehogy összetévesszük őket a Zalatnakakucsi SC jégkorong csapatával. ny. é. I 5 ----------------- egy tízmillií | Kilyukadt | méter vastag 1 ----------------- vaslemez. 5 Lám, a vas is! Vagy három $ évig zuhogott rá a kő a nagy J szalagról, hogy azon elcsúszva, J irányt változtasson. Ezért is 5 nevezik surrantónak. Most új $ készül, már körbevágták auto- 5 génnel, kalapáccsal veri le ró- 5 la a revét a Jani. Betölti a ^ esengés-bongás a különben J csendes csarnokot: áll az egyes J és kettes sor a Dunai Cemenfr- | és Mészműben, így jut idő er- í re a kis javításra. $ — Csinálja a füleket, Feri 5 bácsi? $ — Megyek már — mondja a $ megszólított; Feri bácsi, gépkezelő, a volt kosdi kovács. ^ Magasba emelkedik a teher- í lift. Mikor kinyílik az ajtaja, í betódul a fény, látja az ember íaz egész gyárat a hideg nap- $ sütésben. $ Feri bácsi megfog egy hosz- ^ szú, vékony vasrudat, beszo- ^ rítja a satuba, hogy kihajlítsa k surrantó fülét. Kovács volt k nagyapja is, jól áll a kezé- í ben a kalapács. Hajdanában ^ 300 ló is trappolt a kósdi kö- ^ vés úton, kellett a sok patkó, $ megélt három kovács is. ^ — Most — ver nagyot a vasra ^ —, alig van egypár ló a falu- ^ ban, bejöttem hát a gyárba, ä gépkezelőnek. S; ___________________ a2 | | Már majdnem kész | egyik $ ------------------------------ fül. ^ fürgén jár a kalapács. § — Hallja, Feri bácsi! Szere^ ti maga a vasat? ^ — Szeriem, persze — üt rá ^ egy jó nagyot. Si — Akkor miért veri? — Olyan az, hogy megkívánja. Egybecseng nevetés, kalapács. — Akárcsak az asszony? — Azt már nem. Jól néznék ki, ha a vejem vemé a lányomat. — Jól adta férjhez? — Nem adtam, ment. Melós- hoz. — Talán nem talált királyfira? — Talált volna, ha lett volna. Alakul a másik fül. A kőbányára látni innen. Épp azzal van a baj, nincs kő, hát állnak a szalagok. — Gyakran fordul elő ilyen? — Megesik. De ez még a jobbik eset. Tavaly egyszer azért állt a szalag, mert végighasította hosszában egy vasdarab. Sajnálták a hatforintos embert, hogy nézze, mi keveredik a kőbe. A kár négyszázezer forint lett. — És most? — Most már nem sajnálják. —------------------- arról j Par perc múlva tana------------------------- kodik Jani és Feri bácsi, hová is illesszék a füleket. Megegyeznek, s mivel nincs felesleges ember, így ketten fogják meg a 120 kilós vaslemezt, s viszik a villanyhegesztőhöz. Vagy kétszáz méter odáig az út, s ha süt is a nap, jó hideg van itt a Duna közelében. — Bírja, Feri bácsi? — Te lihegsz jobban, öcsém! — Ez azért van, mert hallottam a rádióban, egészséges a friss levegő. Errefelé fehér por hull mindenhová. Félúton arra! szalad egy üres targonca, in- j tenek neki, de nem áll meg aj fiú. • — Jó ember a fiú ... — Miért bántod Jani? Lá-! tód, kisebb nálad! Felvillan az Ívhegesztő,! mire Feri bácsi mondja: visz- szafelé majd könnyebben viszik, hiszen lesz hol megfogni azt a dög nehéz vasat. így is van, vidámabban haladnak az ellenúton. — Nagy halom fagerenda mellett vezet a betoncsík. — Jó lenne ez nekem — mondja Jani. — Aztán mire — kérdezi Feri bácsi. — Eladnám. — És mibe kerülne? — Hát ahogy nézem ezt a sok fát. kapnék érte vagy két és fél évet------------------------ helyesel | Hangos zugas | felülről,--------------------------------- megindult ismét a csillesor. A sur- rantót gyorsan a helyére teszik. büszkén pattintja el magától a kődarabokat, ez is szolgál biztos vagy háromnégy évet. — Rágyújtunk? — kérdi Feri bácsi, s Jani félé bök egy csomag Kossuthot Eszük ágában sincs, hogy ráfessék a surrantóra: készítette „Németh Ferenc ésSzég- ner János”. Ebben tanulságot érez az újságíró, s hogy ezt a riportot mégis aláírja, annak csak az az oka, hadd tudják meg mégis, kivel beszélgettek azon a szerda délelőttön. Benedek B. István ! olcsón cseréltek gazdát az ál- I latok. Ez indította a régi elnököt arra, hogy minél több I állatot vásároljanak. Sas András hiába figyelmeztette: még a mi állatainknak sincs elegendő takarmányuk, nemhogy az újonnan vásároltaknak! Hasztalan volt az intő szó. Nem csoda hát, ha decemberre elfogyott már az utolsó szál j takarmány is. Vásárolni kel-! lett, drága pénzért, az ország másik részéről. így kezdték jelentős deficittel már a hatvanhármas évet. S az adósság tovább nőtt a múló hónapokkal. Hatvannégy közepén leváltották a régi vezetőséget. Egyedül Sas András maradt. Üj elnök jött, Szabó Kálmán, új főagronómus, Kiss Kornél és új főkönyvelő, Almási László. — Nagyon nehéz volt az első fé! esztendő — emlékezik a főkönyvelő. — Olyan pénzügyi zűrzavar maradt a régi vezetés után, hogy hetekbe tellett, amíg kibogoztuk. A mérleghiány négyszáznyolcezer forintra csökkent ebben az esztendőben. A tagi ság átlagjövedelme tizenkétezer forint volt. § Hogy milyen nagy nehéz- 5 ségekbe került túljutni a fe- t jetlenségen, a szervezetlensé- ! gén, arról egyikük sem beszél. 5 Csak annyit jegyez meg a fő- 5 agronómus: ! — Ezért hívtak minket ide... 5 — Azzal átvált az elmúlt esz- i tendőre, amelytől nagyon so- ! kát vártak s nem rajtuk mú- ! lőtt, hogy nem úgy zárhatták 5 az évet, ahogyan azt reálisan i eltervezték. — Az árvíz... az > húzta keresztül a számításai- i kát... ! ötszázötven hold szántóte- ! rületen százszázalékos volt a > kár. Másik kilencven holdon > hatvan százalék. — Pedig ahol aratni tud- ! tunk, 18,7 mázsa volt a búza : átlaga! Elképzelheti, milyen remek esztendőnk lett volna! — jegyzi meg az elnökhelyettes. A kertészet is víz alá került. ; A melegházak. — Tudja, mit jelent az, amikor felnőtt népek sírnak? — kérdezi a főagronómus. — ; Az országban harmadikként ^jelentkeztünk a piacon a pa- ^ radicKorminkkal. Nyolcvan ^forintért vettek tőlünk kilóját. ^ Aztán ... — érezni a hangján, ^hogy még most is nehéz ki- ^mondania: — egyik napról a ^ másikra elpusztult mind ... ^ Kétmillió-négyszázezer fo- ^ rint volt a szövetkezet kára. ^ Egymillió-kétszázezret térí- ^ lett meg ebből a biztosító. — ^ Ez az egymillió-kétszázezer fo- fcrint lenne most az aranytar- $ talékuk. Vagy még több i6, § hiszen rekordtermést vár- |tak... S Az árvíz ellenére nincs már mérleghiánya a szövetkezetnek. § Sőt, az egy tagra jutó átlag- § kereset is megemelkedett. Ti- ^ zen ötezer forint. $ És nem csupán egyénileg Fagyos szelek nyargalnak a dunabogdányi határban. A tegnap még sáros-latyakos földeket íagypáncél öleli. — Bárcsak hóbunda takarná! — sóhajt fel Sas András, az Úttörő Termelőszövetkezet j elnökhelyettese. — Akkor i nyugodtabbak lennénk. : A mag már október köze! pére a földbe került. Büszkék : is rá a termelőszövetkezet I tagjai. Soha ilyen korán nem j végeztek még az őszi munkák- • kai, mint az alig elmúlt esz- ! xentíőben. Elsők lettek a me- I gyében, harmincezer forint jutalom ütötte a markukat. Mégsem a jelennel dicsekednek előbb. A múltat emlegetik. — Hatvanháromban még három és fél millió forintos mérleghiánnyal zártuk az évet — idézi a múltat az elnökhelyettes, aztán inkább csak önmagától kérdezi: — Hogyan is csúsztunk le odáig? Elnökhelyettes voltam akkor is — mondja némi önváddal. — Egyedül azonban nem sokat tehettem az elnökünk intézkedései ellen. A baj már hatvankettőben kezdődött Aszályos év volt, vw///////////////x////////////A'////y//y//
