Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

1966. JANUAR 7., PÉNTEK MtG»M Kr/&lÉ*ám* Szigethalmi kalendárium Ritka kiadvány: kalendá­rium, amely tavalyról is be­szél s jövőről is szól. Mert minek nevezük azt az előre- és visszapillantást, amelyet — igaz távirati stílusban — pa­pírra vethetünk most. A Cse­pel Autógyár termelési osz­tályvezetője, H. Kovács Jó­zsef a kisebb számmal kezdi. — Az elmúlt évi kalendá­riumban jónétóny rubrikát tölthettünk be olyasmivel, 75 tonnás kétpúpú — Tartályok turnéja Hároméves új jé születés VÍZ ÉS BOR Bort iszik és vizet prédi­kál. Elveket hirdet és közben maga más elvek szerint él. Sok példát sorolhatnánk, emberekről, akik már régen nem hisznek az isten létezésé­ben, de még nem tudnak ne­met mondani néhány vallási szokásnak. Materialistának vallják magukat, munkájuk jelentős részét ennek szelle­mében végzik, néhány csele­kedetükben azonban megal- kusznak elveikkel: a gyerme­küket megkereszteltetik, a lá­nyuknak egyházi esküvőt ren­deznek, elhunytaikat pappal temettetik. Sas András nem tartozik már a fiatal emberek közé. Túljutott életének negyvene­dik esztendején. Négy szép, egészséges leánygyermek ap­ja. Eredeti foglalkozása: peda­gógus, magyar-történelem szakos tanár. Néhány eszten­deje azonban függetlenített művelődési ház igazgatóként működik Dunabogdányban. Jellemzéséhez elengedhetet­lenül hozzátartozik: becsület­tel, jól végzi munkáját. Sok színű, pezsgő kulturális életet teremtett falujában. A műve­lődési há? rendezvényeit szí­vesen látogatják az emberek. Csakhogy... A művelődési ház igazgatójának hivatali feladatkörébe nem csupán a szórakoztatás, az önművelés elősegítése tartozik, hanem az emberek tudatformálása, világnézeti nevelése is. A tu­datformálás pedig nem egyen­lő az ismeretterjesztő előadá­sok megrendezésével, ide tar­tozik többek között a társa­dalmi ünnepek szervezése, rendezése is. Ebből eredően a legtöbb községben éppen a művelődési ház igazgatóját választják meg a társadalmi ünnepeket rendező albizottság elnökévé. Mint történt ez Du­nabogdányban is. Természetes dolog, hogy a feladatok közül éppen ez utóbbi, a tudatformálás, a vi­lágnézeti nevelés a legnehe­zebb. Nagy körültekintést, lankadatlan felvilágosító mun­kát és személyes példamuta­tást is igényel. Az eredmény még így sem mérhető napok­ban, hetekben, de még hóna­pokban sem. A baj az, hogy Dunabog- dányban talán még el sem kezdődött ez a fajta munka. Az elmúlt esztendőben hu­szonhat esküvőt rendeztek a faluban. Valamennyit temp­lomban tartották. Huszon­nyolc temetés volt. Mind­egyiken pap búcsúztatta az el­hunytat. Tanácsi névadó ün­nepség egy sem volt. A községi tanács elnöke széttárja a karját. — A művelődési ház igaz­gatója is templomban ren­dezte a lánya esküvőjét. On­nan vonult át a művelődési házba a lakodalmas nép ... — Igen, így történt... — ismeri el Sas András, aztán kifakad. — Nem vagyok én vallásos ember. A lányaim sem azok. Az anyám akarta, meg a vőlegény rokonsága. Nem állhattam a lányom bol­dogságának útjába ... Meg az anyám ellen sem csele­kedhettem ... Hosszan eltűnődik. Talán azt mérlegeli magában: mi­lyen visszás, önmagának el­lentmondó helyzetbe kevere­dett. Aztán váratlanul tá­madásba megy. — Miért csak tőlem ké­rik számon? Másnak miért lehet? Én még csak kom­munista sem vagyok... Két esztendeje a termelőszövet­kezet párttitkára is temp­lomban rendezte a fia esküvő­jét. És pap búcsúztatta a te­metőben a bánya párttitkárát is ... A hangja megcsendesül, in­kább csak magának mond­ja: — A másik lányomnak nemrég volt az eljegyzése. Az ő vőlegénye KISZ-titkár. Ve­lük biztosan nem fordul majd elő. De a harmadik lá­nyomnak megint csak olyan fiú udvarol, aki istenhívő ... Hirtelen témát változtat. — Én már háromszor le­mondtam igazgatói állásom­ról. Csupán annyit kértem, helyezzenek vissza tanárnak valamelyik iskolába .,. Hazánkban vallásszabad­ság van. Mindenkinek ma­gánügye, hogy hisz-e az isten létezésében vagy sem. Ez vi­tathatatlan tény. De tény az is, hogy valaki olyan munkakör betöltésére vállalkozott, amelyben a dol­gozó nép államának ideoló­giája, a materializmus hatá­rozza meg az elvégzendő fel­adatokat, akkor ném csele­kedhet másként munkájának végzése közben és megint­másként magánéletében. Sem mint művelődési ház igazga­tó, sem mint pedagógus. A mások rossz példája sem ment fel ez alól. A szavak hi­telét, az eszme igazát a tettek példázzák és igazolják. P. P. Térképritkaság - filmen A debreceni kollégiumi könyvtárban értékes térképgyűj­teményt őriznek. Ezek között szinte egyedülálló ritkaság a XV. századból való, kézzel rajzolt színes térképgyűjtemény. A Ni­colaus Germanus-féle 28 szines térképlap iránt külföldről is érdeklődtek már. Krakkóból W. Strazeleeki egyetemi docens, földrajztörténész kérte a nagykönyvtár szakembereit, hogy ku­tatás céljára bocsássák rendelkezésére az anyagot. A könyv­tár — a debreceni egyetemi könyvtár laboratóriumának segít­ségével — a 28 színes térképről mikrofilmet készített, s annak alapján a lengyel földrajztörténész kiadványban ismerteti majd kutatásainak eredményét. SZEGED Narancsszüret A szegedi egyetemi botani­kus kert pálmaházában a dél­szaki növények között beérlel­te termését egy narancsfa, amely most már tizedik éve mindig ilyenkor hozza gyü­mölcsét. A 25—30 dekás na rancsok mézédesek és nagyo' illatosak. Ják Hazánk középkori építé­szetének ma is teljes épség­ben pompázó remekéről, a jáki templomról magyar— német nyelvű színes ismer­tető jelent meg. A békés­csabai nyomdában készült ki­advány tájékoztatást ad a Szombathelytől 14 kilomé­terre levő műemlék templom történetéről, látnivalóiról. Indul a „raonori mag“ December végén elkezdődött a főszezon a vetőmagtermeltető- és ellátó vállalatoknál. A mo- nori alközpontban is most kezdődik a hajtatáshoz szük­séges konyhakerti, és egyéb ta­vaszi vetőmagok kiszállítása. A nyári tisztítási idényt a rossz idő miatt három héttel később kezdték. Ennek ellené­re az 1965-ös felvásárlási, tisz­títási és az export tervet is maradéktalanul teljesítették Eiy igazi Angyal-történet Bevallom, nem kedvelem a krimit, még Angyal sem tudott hozzám közel férkőzni, s egyetlen könnycseppet sem ejtenék, ha hosszas kalandjai során egy­szer ráborulna a tv-kamera, s ilyen mó­don végül nem ő lenne a győztes. Most, mégis jó ideje egy krimi foglalkoztat: egy igazi, valóságban megtörtént krimi. Ha én valami ilyen bűnügyi mesét lá­tok, vagy hallok, mindig a magam kis krimije jut az eszembe. Ebben is van Angyal, van álarcos, fegyveres rabló, s epizódisták is vannak. Csakhogy ez az Angyal nem fényes külsejű elegáns ma­gánzó, hanem egy miskolci csemegeüz­let negyven év körüli, kicsit, kopaszodó, éppen atlétának sem mondható boltve­zetője. A televízió képernyőjén láttam ezt a fegyveres históriát, akárcsak a többi krimit, azonban nem önálló műsorszám volt, hanem a tv-híradó egy része. Bi­zonyára sokan emlékeznek erre: Miskol­con az egyik csemegeüzletben záróra­kor félig lehúzták a redőnyt, s miközben a bolt háromfőnyi személyzete készítet­te a szokásos elszámolást, egy álarcos férfi tört rájuk, s követelte a zsákos pénzt, a napi bevételt. A televíziósok az eset után kimentek a helyszínre, s a sze­replők (a bolt dolgozói: mert a tettest még nem fogták el) elmondták, illetve eljátszották a kamerák előtt, hogy mi is történt az üzletben. Tehát, az álarcos követelte a pénzt, s meghallotta ezt az egyik dolgozó, aki éppen a raktárban volt. Tudta, mit kell tennie: kiugrott az utcára és segítségért, rendőrért kiabált. A fegyveres rabló ek­kor a boltvezetőre tört. Rászegezte a fegyvert és követelt. A pénz ott feküdt a pulton, zsákban előkészítve, hogy vi­gyék a bankba. A boltvezető villám­gyorsan cselekedett. A pénzeszsákot el­kapta, s egy hirtelen reflex-mozdulattal a pult alá hajította, a másik kezével pedig — s btpst jól tessék figyel­ni — o másik kezével megpróbálta kicsavarni a bandita kezéből a fegy­vert S milyen ügyesen csinál­tat A bandita lőtt, de a golyók a falba fúródtak — mutatta a tv, hogy hová —, végül pénz nélkül menekült a merénylő. Megmondom, elhűltem és csodálattal adóztam ennek a számomra teljesen is­meretlen, hétköznapi Angyalnak. Egy percig sem kétséges, hogy az életét koc­káztatta. Most pedig, s azóta is gondol­kodom: miért? Meggyőződésem ugyanis, hogy Amerikában, ha a tekintélyes nagybank üzletigazgatójára fegyvert fog egy álarcos bandita, minden értéket el­vihet a bankból, az igazgató úr remeg, mint a nyárfalevél, s meg sem mer moc­canni. A pénztáros meg a többi alkal­mazott közömbösen nézi az esetet; tőlük csak munkát követelhet a cég, életet, vagy egyáltalán kockázatot — azt nem. Mi vezette ezt a negyven körüli kopa­szodó boltost? Ahogy az emlékezetem­ben őrzöm, miután elnéztem ott néhány percig a képernyőn, valaha gyerekkorá­ban focizgatott a grundon, de ma már csak szurkoló lehet. Néhány esztendőt lehúzott a katonaságnál... Ez minden. Honnan volna gyakorlata a fegyveres rablók leszerelésében? Szóval nagy me­részség volt, amit csinált. Nem akarom egy szikrával sem kicsi­nyíteni az érdemeit, de azt hiszem, hogy fel sem mérte a dolog veszélyességét. Mert kérdezem: ki tud itt nálunk komo­lyan venni egy fegyveres rablótámadást. Álkulcs, álarc, pisztoly __ Évszámra c sak filmeken látunk ilyesmit, s olyan valószínűtlen az egész, hogy mindez a valóságban is megtörténhet. Szerintem ez a boltvezető el sem tudta képzelni — ami aztán a valóságban mégis megtör­tént —, hogy ez a mozifigura végül lő­het is. Csak úgy gyorsan elintézte: ki akarta csavarni a kezéből a fegyvert, ami bizonyára csak játékszer lehet... Aztán... Komolyabb és mélyebb következtetés vonható le azonban abból, hogy ezek az emberek végül is — az asszony is, aki kiugrott a boltból és segítségért kiálto­zott — megmentették a bolt bevételét, helytálltak azért, amit rájuk bíztak. Is­mét egy kérdés: ki vonhatná őket fele­lősségre azért, ha engednek az erőszak­nak és kiszolgáltatják a pénzeszsákot? Azt hiszem, hogy senki. Ezt az egészet valahogy hirtelen tették, gondolkodás nélkül, ahogy az első pillanatban a kö­telességérzetük diktálta, s a becsületük követelte ... Kimondom, ahogy gondol­tam: nálunk ez társadalmi tünet, ez a helytállás __ I gaz, szerepel ebben az ügyben egy rabló is. Ez az egyetlen hibája ennek a valódi, megtörtént Angyal-történetnek. Mondom; csak ezt a rablót, csak ezt tudnám feledni... Dékiss János A beérkező magok minőségét — fajsúlyát, víz- és gyom- tartalmát, csíraképességét a laboratóriumban állapítják meg. Ennek ismeretében számolnak el a termelőkkel A Sáránszky-brigád tisztításhoz készíti elő a magokat Hajdúk Károly géptisztító már 15 éve dolgozik a telepen. Szeparátort kezel, amely négyíelé osztályozza a vetőmago­kat Foto: Gábor Január havi pártnapok KOMÓCSIN ZOLTÁN a Köz­ponti Bizottság titkára. Ipari Mű­szergyár, Iklad. Január 7-én 15 óra. SZURDI ISTVÁN a Központi Bizottság tagja, a KB. titkára. Dunai Kőolajipari Váll. Százha­lombatta. Január 21-én 15 óra. SZERÉNYI SÁNDOR a Központi Bizottság tagja, a pártfőiskola igazgatója. Dunai Hajógyár Vác. Január 20-án 14.30 óra. SÁNDOR JÓZSEF a Központi Bizottság tagja, KB. irodavezető­je. Mechanikai Labor V. Alag (Dunakeszi). Január 13-án iS óra. CSERVENKA FERENCNÉ a Központi Bizottság tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára. Egyesült Izzó, Vác. Január 20-án 14.30 óra. BENKE VALERIA a Központi Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle főszerkesztője. Közleke­dési Gépjavító V. Cegléd. Január 17- én 15.30 óra. BARINKAI OSZKÁR a KEB. titkára. Híradástechnikai V. Vác. Január 20-án 14.30 óra. DARVASI ISTVÁN a Központi Bizottság Agitációs és Propagan­da Osztályvezető helyettese. Mechanikai Művek. Január 12-én 14 óra. GÁBOR ZOLTÁN a pártfőiskola tanára. Ganz Árammérőgyár, Gö­döllő. Január 20-án 18.15 óra. HALÁSZ ANTAL ezredes. Cse­pel Autógyár (Motorgyár). Január 18- án 15.30 óra. A járásokban tartandó pártna­pok sorrendjét és időpontját la­punk szombati és vasárnapi szá­mában közöljük. ami érdekes is, kellemes is m i ndannyiunknak. — Melyiket soroljuk előre? — Nem jelzek fontossági sorrendet, de hirtelenjében eszembe jut különleges utaz­tatásunk. Az elmúlt esztendő­ben negyedezer kocsit csoma­goltunk be, s küldtünk távoli világrészbe, Indonéziába. Mondhatom, akciónk kiválóan sikerült. S mivel ottani, szak­mát tanuló partnereink he­tenként csak négy kocsit sze­relnek össze, ezért beletelik egy kis időbe, amíg kerékre segítik valamennyit. — Siker más égtájról? — Több mint 700 egytartá- lyos cementes kocsit bocsáj- tottunk útjára. Partnereink mindenekelőtt a Szovjetunió, aztán Bulgária, Románia, Ghana s így tovább. Tény, hogy a 62 milliós többlet- gyártmány java is külhoniba indult. — Legyen szabad 65 után 66-ra lapozni. — Mi pedig hadd vegyük előre a nagytartályos két- púpút, az egyszerre 15 tonnát szállító cementes járművünket. A kísérlet után 30-at vagy 50-et kifuttatunk a gyár ka­puján. Többsége Németország felé kanyarodik, az NDK-ban szolgál. — Más égtáj felé nem uta­zik Csepel? — Vendégszereplésre küld­tünk egy különleges Csepelt, mondhatnánk így is: tartá­lyok turnéja szovjet földön. Ott próbálják a 8 ezer liter üzemanyagot fuvarozó újdon­ságot. Liternyi pontossággal méri tankjaiba töltött, s on­nan csöveken ót kimért fo­lyadékot. így akár mozgó benzinkútnak is tekinthetjük.----e— S ahol mindezek napvi­lágot látnak? — Gondoltunk szülőottho­nukra is: a napokban kezdő­dött el hivatalosan a három­éves újjászületés. — Vajúdásnak meglehető­sen hosszú. Kérdés, mennyit nyerünk? — Nagy tételeknél nem nagy idő. A Csepel Autógyár­ban egy általános rekonstruk­ciót hajtunk végre. Elérjük, hogy a szerelőszalagra már előre festett alkatrészeket karosszéria darabokat juttat­hassunk. így sokkal gyorsab­ban, a sorozatmunkának meg­felelő tempóban végezhetjük a festést, mint akkor, mikor már minden a helyén áll, s ügyelni kell a környező olda­lakra is. — A motorüzem nem kap elsősegélyt? — Nem is keveset: 15 he- j lyett 22—25 ezer motorral je­lentkezhetünk, és ez már ma­gában foglalja a sokat rekla­mált s bőségesen méretezett tartalékokat is. S közben, a mostani izzadtságos félmegol­dás helyett már a maga Iá- j bán, valóságos szalagon teszi , meg útját a percről percre I épülő Csepel-motor ... A kalendárium többi lapja is eseményekkel tarka. Újévi jókívánság hozzá, hogy minél többet vezessenek át a „tel­jesült” rovatba. I T. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents