Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

1966. JANUAR 6., CSÜTÖRTÖK et st MEGYEI '^Kivlap :i MUEMLEKsMERLEG Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség építési szakembe­rei és restaurátorai több műemléket állítottak helyre 1965-ben. Befejeződött a váci Szent­háromság-szobor helyre- állítása is. A hiányzó négy szobrot régi fényképek és a többi, még Köszönetnyilvánítás A gyászoló család, az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága és a Magyar Partizán Szövetség ezúton mond kö­szönetét mindazoknak, akik Kuruc Béla elvtárs halála alkalmából részvétüket nyil­vánították. Zalaegerszeg Megszűnik a földszintes főutca A zalaegerszegi Kossuth La­jos utcát, a város jelenlegi fő­utcáját a következő években átépítik. A 100—150 éves föld­szintes kis házakat lebontják, s helyükre a városrendezési terv alapján négy-tíz szintes lakóházakat emelnék. A mun­ka máris elkezdődött, jelen­leg három helyen dolgoznak az építők a város főutcájában. meglevő szobor alapján fa­ragta újra az OMF szob­rászcsoportja. Ugyancsak el­készült Pannonhalmán az apátsági könyvtár épület­szárnyának tatarozása és Szamostatárfaliván a XIII. századból származó temp­lomnak és a mellette álló XVI. századi faharangláb­nak restaurálása is. Az Országos Műemléki Felügyelőség a jövő évben az ország 17 helyén végez ásatásokat, így például Egerben, Visegrádon, Vár­palotán és Sopronban. Helyreállítják a Veszprém­től nem messze, a nagy­vázsonyi út mentén fekvő nemesvámosi csárdát. 1965 tavaszán az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség tízéves távlati tervet készí­tett az egri vár teljes fel­tárására. Nem sokan tud­ják azt, hogy az egri vár kazamata- rendszerének még csak kis hányada ismert, s négyötöd részét törme­lék és föld fedi. Hó alól — puha föld Az időjárás, úgy lát­szik nem akadály. Bár fagy keményíti az utat, s olykor hó takar be mindent, a dunabogdányi termelőszövetkezet emberei megtalálják a komposztos pu­ha földet. Kocsiba rakják, s aztán viszik az üvegházak alá. Téli vagy tavaszi primőr ágyát készítik (Foto: Gábor) Dombóvár Kesztyűgyár Dombóvárait befejezéshez közeledik a kesztyűgyár építé­se. A már tető alatt álló épü­letekben a padlózatot készítik és a kazánt szerelik. Berende­zése után, előreláthatólag már­cius elején, háromszáz, na­gyobbrészt nődolgozó foglal­koztatásával megkezdik a ter­melést. 3 méteres hullámok Januári vihar a fíalatanati Szerdán reggelre viharos időjárás köszöntött a Balaton­ra, a szél sebessége a 80 kilo­métert is elérte. A csaknem háromméteres hullá|ft>k miatt Siófok és Balatonfüred között szünetelt a személy- hajó-forgalom. Kilencven hiba kapásból Az ügyet a megyei bíróság tárgyalta. A kereskedelmi vállalat szentendrei kirendeltségén a belső revízió majdnem 50 ezer forintos leltárhiányt ál­lapított meg. (50 ezer forint. Sok? Baga­ted? Nekem sok. Az olvasó­nak is. Egy főkönyvelőnek, nagy vállalatnál, talán kevés­bé az: utánanéz az elszámo­lásnak, rájön valami hibára, rendbe simulnak a dolgok. Esetleg. Maradjunk mégis ab­ban, hogy 50 ezer forint na­gyon sok. Ilyen tételek kerül­nek egymás alá azokban a statisztikákban is, melyek végösszegével már nemzet- gazdasági szinten szoroznak, osztanak.) A két felelős raktári alkal­mazottat kártérítésre akarta kötelezni vállalata. De a 'rak­tárosok peres útra terelték az ügyet, mondván: — Munkahelyükön raktár­hiány, udvari tárolás miatt, olyan sok kár keletkezett, — hogy ilyen körülmények kö­zött ők nem vonhatók felelős­ségre. — A vállalatnál jóformán alig van anyagellenőrzés: „Az éjjeli portás többször van olyan állapotban, hogy nem tíf/g per margójára beszámítható, csak a kocsik számát, és uticélját jegyzi fel, az nem érdekli, mit visznek ki a telepről.” — Egyetlen átnézés után a leltár, ■— amely szerint meg­állapították a hiányt — igen kifogásolhatónak bizonyult. Kilencven hibát fedeztek fel benne: a leltárhiány így 14 'ezer forintra csökkent. De a hanyagul elkészített leltár miatt sem csupán őket, a raktárosokat terheli a fe­lelősség. Hiszen a vállalat „különböző szervezési kérdé­sek miatt központilag is könyveltetett egyidejűleg, s a két leltárt naponta egyeztet­tük”. A Patyolat „fehér foltjai A Ruhatisztító Ktsz hasznos kezdeményezése ♦ Szállítás autón és postán ♦ A lakosság szolgálatára A szakértők felmérték és megállapították, hogy a vegy- tisztítást tekintve az ország­ban még sok a fehér folt. A fehér foltok, tehát az el­látatlan körzetek megszünte­tésére figyelemre méltó a Ruha- tisztító Szövetkezet kez­deményezése. Bár fiókhálózata eddig csak a fővárosra terjedt ki, meg akarja szervezni a vidék el­látást is. Erre több megol­dás kínálkozik. Pest me­gyében például azt terve­zik, hogy a hét munkanap­jain, egy teherautó indul el a fővárosból szerteágazó fő­útvonal egyikén és tíz-tíz községet érintve szedi össze, illetve adja | át a ruhaneműket.. Tárgyalásokat folytattak a MÁV-val és a postával, hogy a távolabbi helyekre beve­zethessék a dobozos szállí­tást. Egy-egy községben meg­bízottjuk gyűjtené és pos­tázná a ruhákat, s ez a sze­mély — lehetne egy szabó­kisiparos, vagy akár egy há-/ ziasszony —, értene ahhoz, hogy az esetleg meggyűrő- dött holmit átadás előtt át­vasalja. Egyéni küldemények fogadására is felkészülnek majd, s aki postán ? kije- ' 511 budapesti fiók címére eljuttatja a kitisztítandó ru­hát, annak utánvéttel vissza­küldik, s a csomagolásért sem számítanak fel díjat. Ezek az elképzelések igen hasznosaknak és reálisak­nak látszanak. Most már csak a megvaló­sításon a sor, hogy a ruha­tisztítás a legkisebb lakóte­rületen, még egy távoli ter­melőszövetkezeti központban, vagy egy tanyán se okozzon gondot. Közel tíz évvel ezelőtti em­lék bukkant fel bennem: érettségi után adminisztrátor­ként kezdtem egy vállalatnál, amely vegyes szakipari mun­kákat végzett. . Hatalmas könyvekbe iktattam a beér­kező megrendeléseket, majd mindegyikre munkalap ké­szült. Az kikerült a műhe­lyekre, és később, mikor új­ból visszaérkezett, én kipipál­tam az illetékes rovatot. A számlázóban egy velem egy­korú lány ugyanolyan köny­vet vezetett, mint én. Soha­sem tudtam meg, miért kel­lett egymástól függetlenül ugyanazt a munkát elvégez­nünk. Egyeztettünk is időn­ként. Mindketten rendesen vezethettük a könyveket — egyezett. Kettőnk között! De nem a műhelyben lévő való­sággal. Mert ott többnyire „egyéb munkát” végeztek, mint amire én kiküldtem a munkalapot. A művezetők, ha értetlenkedtem, vállon vere­gettek és mondtak valami bó­kot a frizurámra. így aztán nem csoda, ha irodám abla­kából a rovatok kipipálása közben néha kibámultam és az utcán csipegető galambo­kat számolva eltűnődtem azon: miért vagyok én ennél a vállalatnál? Aztán rájöttem, azért, hogy kartársnőmmel egyeztessük és Újjászervezték a közös tsz-vállalkozást Gödöllőn Négy esztendővel ezelőtt alakult meg a Gödöllői Járási Termelőszövetkezetek Állattenyésztési Vállalkozása. Minthogy az elmúlt év végén több termelőszövetkezet is bejelentette ki­lépési szándékát, az igazgatótanács elhatározta a vállalkozás újjászervezését. 1965. január 1. óta már a Dányi Magvető, a valkói Űj Élet, a vácszentlászlói Aranykalász és zsámboki Pe­tőfi termelőszövetkezet vállalkozásaként folytatják a termelte­tést és a szerződéses állathizlalást. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a napokban fogadta el a tsz-közi vállalkozás alapszabálymódosítását. Ezentúl a négy termelőszövetkezet megbízásából működő közös vállalkozás a Termelőszövetkeze­tek Baromfinevelő és Sertéshizlaló önálló Közös Vállalkozása nevet viseli. ellenőrizzük egymást. Főnö­kömnek nem szóltam elége­detlenségemről. Nem szeret­te, ha kérdezősködöm. Tudta, hogy napi kétórái munkám van csak, de megkívánta, hogy kezemben állandóan járjon a ceruza... Meg különben sem ért rá, hogy törődjön velem: állandóan el volt foglalva. Reggel azzal kezdte, hogy egy aktaköteget vágott a hóna alá, egész nap azzai rohangált le- fel az irodák között. Megfi­gyeltem, hogy hétfőtől szom­batig ugyanazt az aktát cipeli. Lopva kinyitottam egyszer a dossziét. Kétesztendős, rég el­évült irat volt benne. Elnézést a kitérőért. De be­lém vágott az analógia. A két leltár, amelyet na­ponta egyeztettek, a szóban forgó kereskedelmi vállalat­nál is stimmelt. De amikor a valósághoz viszonyították, a különbség szembeötlőit: 50 ezer forint nem csekélység. Az már egyedi specialitás, hogy a leltározásban részt vett raktárosok utólag, mikor meg­ijedtek a felelősségtől, kapás­ból kilencven hibát mutattak ki a lajstromban. Azt gondolom, az ilyen munkának nem sok értelme van, akkor sem, ha duplán végzik. A megyei bíróság nem ho­zott érdemi végzést a tárgya­láson. Átirányította az egész anyagot az illetékes munka­ügyi döntőbizottsághoz — mi­vel az újabb rendelet értel­mében az ügy, természeténél fogva, oda tartozik. A bíróság elvben helyt adott a két raktáros kereseté­nek: miként is lehetne kárté­rítésre kötelezni őket a leltár­hiány dolgában, amikor a hiány összege ennyire labilis, és amikor a polcokon heverő áruk értékét szinte lehetetlen a bizonylathoz egyeztetni, mert annyira bizonytalan az a bizonylat. A bíróság meghagyta, hogy a társadalmi döntőbizottság az elkövetkezendő vizsgálat­nál végeztessen tételes könyv- vizsgálatot, mert csak úgy le­het megállapítani, mennyi is a valóságós hiány. Igaz, a tételes könyvvizsgá­lat elvégeztetése nem olcsó mulatság, lehet, hogy többe kerül, mint a feltételezett kár. Mégis megéri. Kivált akkor, ha mindenki él a könyvvizs­gálat tanúságaival. Ha nem áll meg egy-két felelps elma­rasztalásánál, hanem haté­kony intézkedést sürget a jobb gazdálkodás, ésszerűbb admi­nisztráció, felelősebb elszá­molás dolgában. Hogy meg­szűnjön mihamarabb az a fajta Wirtschaft az érintett vállalatnál is, máshol is, amelybe ebben a perben be­pillantást nyerhettünk. Padányi Anna Ki lesz a vezér? Örök téma, mint maga a vágy, meditáltam magam­ban, míg a játszó gyerekcsoporttól távolabb kerültem. Mikor elhaladtam mellettük, akkor hangzott el a mon­dat: én leszek a vezér! Nem tudom, mit akartak játsza­ni; rablópandurt, Tenkes kapitányt? Az apró gyerek ha­tározott szavakkal követelte a vezérséget, mégis — mo- solyogtató volt. Te leszel a vezér? Miért lennél az, amikor ott a csoportban többen is vannak nálad nagyobbak, erő­sebbek. Te vagy az okosabb? Az sem biztos, lehet nálad okosabb is, no meg fiú — nem minden az, hogy te okos vagy. Mindezt persze nem mondtam neki — miért kap­jam, meg, hogy a bácsinak ehhez mi köze? — csak ké­sőbb, kávét kortyolva jegyeztem fel, emlékeztetőnek. Nem tudom, sikerült-e végül is kikövetelnie a vezérsé­get az apró fiúnak: ha nem, csalódott lett, a vezér azon-, nali ellenzéke, duzzogó harcos a tiszt háta mögött. És játszani — még rablópandurt, Tenkes kapitányt, Robin Hoodot is — igen nehéz duzzogó harcosokkal. Ki lesz a vezér? örök téma, mint maga a vágy.$ És hányszor öltötte tőr, méreg, gáncs alakját a vágy; hány­szor tört meg gerinceket, és hányszor emelt magasba mél­tatlant, akarnokot, törpét! No, hagyd a történelmet, in­tettem le magam, messzire vinnének a következtetések. A történelem — történelem, betű, s ha akarod, tanulság. Mégis, hányán vannak, akik úgy tesznek, mintha ők kez­denék a történelmet!? Mintha nem lenne előttük figyel­meztető, mintha nem szolgálna okulásul tanulságok sora?! Évszázadokon keresztül egyszerű volt a recept: ta­poss, légy kíméletlen, harácsolj, féljenek tőled, s akkor te leszel a vezér. Voltak ritka kivételek: támadt egy-egy nép­vezér, a tömegek emelték maguk fölé, hogy utat mutató, harcba vezető legyen. Ám néhány név csak taposok, kí­méletlenek, uralkodók hosszú listájához mérten. A recept más történelmi lomok mellé került hazánkban is, régi, rossz múltat jelent. Az új társadalmi rend „elkészíthe- tetlenné” tette a receptet. Nagy általánosságban. Kivé­telekkel. Bárkit megszólíthatunk az utcán, azonnal és szaba­tosan elsorolja, mit tart a „vezérség” feltételeinek: a rá­termettséget, azaz a tudást, szorgalmat, szervező készsé­get. A vonzóerőt, azaz, hogy példakép legyen, szavai és tettei ne ellenkezzenek, tudjon bánni az emberekkel, nyílt legyen, őszinte, igazságosan szigorú. A következetességet, azaz, hogy ne fújjon egyszer hideget, máskor meleget, ne hangulatai, hanem véleménye alapján döntsön, ne ked­vencei, hanem munkatársai legyenek. Soroljam-e tovább? Minek? Mindenki tudja, ismeri, vallja — az elméletet. Mert hogy mindez egyetlen emberben meglegyen — el­mélet. Hogy mindennek nagy része azonban egyetlen em­berben is sűrűsödhet, az már nemcsak elmélet. Gyakorlati példákkal is igazolható. Persze, vannak — kivételek. Mint az a művezető, akit a ceglédi üzemben társadalmi bíró­ság elé kellett állítani, vagy a másik, aki Nagykőrösön ugyancsak társadalmi bíróság elé került, mert hatalmas­kodtak, gorombáskodtak, azt hitték, aki vezér, az már mindent megtehet. Nekik elég volt a vezérkedéshez tizen­két—tizenöt ember, de a tizenkét—tizenöt embernek túl sok volt egy ilyen vezér. Ezért kerültek végül társa­dalmi bíróság elé, s ha személyileg ez nem is jó dolog, társadalmilag mindenképpen az. A vezérség, azaz a vezetés akkor fordulhat visszájára, ha korlátlan teret kap, ha nincs ellenőrzés, ha úgy érzi, nem kell felelnie tettei­ért. Ha csak a győzelmeket jegyzik a vezér neve mellé, a vereségeket, melléfogásokat, kudarcokat nem. Évek óta szerencsére véget vetettünk annak, hogy csak végletek­ben gondolkozzunk, ítélkezzünk. És mind jobban meg­tanuljuk azt is, hogy reálisan, a tények sokféle vonalát összevetve formáljunk véleményt dolgokról, s emberek­ről. A vezetőkről is. Mind kisebb a lehetőség arra, hogy valaki csak azért lesz vezér — akár két, akár száz ember élén —, mert vezér akart lenni; s semmi nem tette al­kalmassá rá. Lassan beletanulunk a — hatalomba. A tekintélyes vezető, a szívesen követett vezér nem fehér holló: a húsz esztendő, amit a nép hatalmaként tu­dunk magunk mögött, sok ilyet kinevelt. Igaz, a vizsgán megbukottak száma sem volt kevés, de az élet rendje ez. Aki nem tud, vagy nem akar tanulni — annak félre kell állnia. Közkatonának lenni tisztesség, de rossz vezetőnek — szégyen! A vezetés — minden nagyságrendben — mű­vészet: emberi akaratok, szándékok, érdekek, s anyagi dolgok egyeztetése; a bonyolultból is utat találás, s a ne­hézségeken pánik nélkü úrrá levés; megérzése annak, amit mások csak gondolnak, s kimondása annak, amit mások csak éreznek; ez és még sok minden a vezetés művé­szete. A vezetéssel szembeni követelmények ugrásszerűen növekednek, a vizsgáztató — a hatalmat gyakorló nép — mind szigorúbb. Igaz: mind jobban becsüli is a tehetsé­gest, az arra érdemest. És mind határozottabban kell, hogy eltanácsolja a tehetségtelent, a csak a maga akaratából vezérkedőt. Mindez a játékhoz készülődő gyerekek között vezérsé­get követelő pöttömke fickónak túl „magas”, felnöttes lett volna. Igaza van: ez még nem az ő dolguk, hanem a fel­nőtteké. Ezért nem szóltam neki egy szót sem. Hiszen ő, mégha vezérséget követel is, jó helyen van; a játszóté­ren ... Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents