Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 3. szám

1966. JANUÁR 5„ SZERDA EES T HEGYEI kJüviap GÖDÖLLŐ ÜNNEPÉN Az ország 64. varosa T ermelőszövetkezetről termelőszövetkezetre... „Őrségváltás" kétévenként — Ki mit vár? — Legfőbb hiba a türelmetlenség Sokat „vándorolnak" a mezőgazdasági szakemberek! A dÍBBetoötoég var«» Péter, a megyei tanács vb elnöke megnyitja az ünnepi ala­kuló ülést „Gödöllő város szeretettel köszönti vendégeit” felirattal, széles transzparens fogadta hétfőn reggel a HÉV-vel, busszal, autóval érkezőket Az utcákat katonazenekar járta, pattogó indulókat fújtak, s amerre mentek, sorra nyíltak az ablakok. S míg szólt a ze­Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnök- helyettese lépett a szónoki emelvényre. Fehér Lajos elmondotta, hogy Gödöllő várd&sá fejlesz­tése beletartozik a korszerű településhálózat kiépítésébe. Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese ünnepi beszédét tartja ne, az emberek derűs arccal fürödtek a szinte tavasziasan meleg napfényben. A járási és a volt községi tanács épületében összetolt íróasztalok, ijedten bólogató filodendronok között járkál­tak a költözködők és az ügy­felek. De csodálatosképpen senki nem volt ideges. — Visszajövünk holnap — ígérték többen — hiába, nagy dolog ez. Délután.megindultak szem­berek az agráregyetem felé. Amikor a toronyban hármat kongattak, elcsendesült a ha­talmas terem, amely talán so­ha ennyi embert nem látott falai között. A zászlóval és Gödöllő lát­képével díszített asztalsornál foglalt helyet a díszelnökség. Varga Péternek, a megyei tanács vb-elnökének meg­nyitó szavaival vette kez­detét a városi tanács hi­vatalos alakuló gyűlése. Utána egyetértéssel hallgat­ták Nemes Istvánnak, az SZMP városi bizottsága tit­kárának beszédét, Gödöllő történelmi múltjáról, gondok­tól nem mentes, de biztató je­lenéről. Villogtak a vakuk, berregett a filmfelvevő gép, díszkivilá­gítást rendezett a televízió sok-sok reflektora, amikor Fehér Lajos, az MSZMP Sehol nem okoz olyan nagy kárt az oktalan cserebere, mint a mezőgazdaságban. Kü­lönösen nagy veszélyt rejt ma­gában, ha olyan fontos posz­ton levő emberek váltogat­ják egymást, mint a termelés irányítói, a mezőgazdászok és a főmezőgazdászok. Az idén pedig bármerre járunk a me­gyében, szinte másról sem le­het hallani, mint ez vagy az a szakember cserél helyet, részben saját elhatározásából, részben kényszerűségből. Nem végleges adatok szerint az idén negyven termelőszövet­kezetben volt „őrségváltás” a mezőgazdászi poszton. A munkahelyet változtató szakemberek kisebb százalé­ka több éves egyhelyben dol­gozás után választ új szö­vetkezetét, többségük azon­ban egy-két évi tevékenység után veszi a kalapját és tá­vozik. Bizonyos változás el­fogadható és szükségszerű is, de az ideihez hasonló „moz­gást” szövetkezeti mozgal­munk kezdete óta nem ta­pasztattunk. S ez nem jó, sem a szakembereknek, még inkább nem az a termelőszö­vetkezeteknek, s nyugodtan mondhatjuk az egész mező- gazdaságnak. A mezőgazdasági üzemek­ben mások' a termelési fel­tételek, mint az iparban. Nagyobb szerepet játszik az embertől függetlenül ható té­nyező, így a föld minősége, az időjárás stb. Ha ezt elismer­jük — el kell ismerni, mert így van — akkor azt is el kell fogadni, hogy egy-egy eszten­dő gazdálkodásának eredmé­nyei nem tükrözik hűen, sem termelőszövetkezeti tagok ál tál kifejtett munkát. Külö­nösen nem ez évben, amikor is a mezőgazdaságnak rend­kívül sok nehézséggel kel­lett megküzdenie. Az idén, már az is eredménynek szá­mít, ha egy-egy gazdaság „hozza” a tervet. Kétségtelen, hogy o szakemberek munká­ját elsősorban a termelési mu­tatókkal lehet mérni, de nem­csak ezzel. Mindezeket el kell monda­ni, mert az esetek többségében azért kerül sor személycseré­re, mert egyrészt a vezetőség, másrészt a tagság részéről türelmetlenséget tapasztalha­tunk a szakemberekkel szem­ben. Szinte általánossá vált szokás lett: ha nem sikerül — A fővárost keleti irány­ban közvetlenül övező telepü­lések gyűrűjéből, dinamikus fejlődése és nagysága tekinte­tében kiemelkedik Gödöllő járási székhely — mondotta. — Gödöllő várossá minősíté­sének megvannak a feltételei: központja városias jellegű, ál­talános fejlettsége eléri a já­rási jogú városok színvonalát. A mintegy 18 ezer lakosának 96 százaléka belterületen la­kik. Népességének növekedé­se 1949—60 között 44,8 száza­lék, messze a városi átlag fö­lötti. Az ipari foglalkozásúak aránya 36,3, a mezőgazdasá­giaké 13,6 százalék. E számok első hallásra pusztán száraz adatok. A helybeliek tudják azonban a legjobban, hogy mögöttük sok-sok évi nagyszerű alkotómunka, lelkes iparkodás, erőtel­jes fejlődés áll. Mindenki figyelt, csendben bólogatott. Az őslakosok gon­dolatban végigjárták az utat, amit az előkelőségben mere­vedett főúri nyaralóhelytől az eleven pezsgő, mai városig megtettek. A fiatalok, a más­honnan jöttek pedig kenyeret adó nagyüzemeiket, a nekik is otthont nyújtó kis házakat és az épülő lakótelepeket lát­ták. A termet megtöltő tanács­Szavaznak. Űj városi végrehajtó bizottságot választanak a tanácstagok egy-egy esztendő, azért a szakember a hibás. A me­zőgazdaságban a türelemre pedig nagy szükség van. Sőt legtöbbször, az egészséges tü­relem hoz legnagyobb ered­ményeket. A szakembernek legalább egy esztendőre van szüksé­ge ahhoz, hogy megismerked­jen a termelési feltételekkel. Egy-egy szövetkezet határá­ban annyiféle a föld, %hány a dűlő. Még az éghajlat is dűlőnként változik, hiszen egyik határrész fagyzugos, a másik nem. A föld, az ég­hajlat ismerete mellett nagy jelentősége van a tagság meg­ismerésének. Az agronómus- nak nemcsak szakembernek kell lennie, hanem vezető­nek is. Tudni kell bánnia az emberekkel. Az emberek természete, mun­kához való viszonya még a természeti tényezőknél is sok­rétűbb. S a dolognak két oldala van, mert a tagságnak is meg kell ismernie mező­gazdászát, mind embe­rileg, mind pedig szakmai szempontból. A hibát legtöbbször ott kell keresni, hogy egyik eszten­dőről a másikra „csodát” vár­nak a szakembertől. Csodák pedig a mezőgazdaságban nincsenek. Sok tényező együt­tes közreműködése szüksé­ges ahhoz, hogy rövid egy esztendő alatt kilábaljon egy-egy szövetkezet a nehéz­ségekből. Befolyásoló ténye­zők; az anyagi ellátottság, a felszerelés, a kedvező idő­járás, a tagság szorgalma stb. Van olyan gazdaság, ahol- ezt sWaírül .-rövk} idő alatt összhangba hozni, de az esetek többségében nem. De ez nemcsak a szakembe­reken múlik. Legalább eny- nyire a többi vezetőkön is, akik hamar kiállítják a „bi­zonyítványt” a szakember­ről. A megye legjobban gaz­dálkodó szövetkezeteinek pél­dája a bizonyíték: ott ível fölfelé egyenletesen a gazdálkodás, ahol megbecsülik a szakem­bereket, időt adnak nekik ahhoz, hogy elgondolásaikat megvalósítsák. A csodavárás sok veszélyt rejt magában. A legnagyobb az, hogy aki most van, az feltétlenül rossz, aki pedig jön, az mindenben megfe­lel, annak nincsen hibája. Nincs szánd ékunkban azo­kat a szakembereket védel­mezni, akik súlyos hibákat követtek el, s minden két­séget kizáróan bebizonyítot­ták, hogy nem alkalmasak feladatuk ellátására. Az ilye­nektől váljon meg a szö­vetkezet. De ha újat vesz­nek fel, ne mulasszák el megnézni, ki az a szakem­ber, miért jött el előbbi munkahelyéről ? Ilyen szem­pontból sokszor hibát kö­vetnek el a szövetkezeti ve­zetők és a tagok. Az a szem­lélet, „mindegy, hogy ki az illető, csak új legyen”, a legtöbb hiba forrása. Nem nehéz megérteni: a szak­emberek száma adott, ugyan­így adottak képességeik, em­beri tulajdonságaik. A mos­tani hibás gyakorlat mel­lett azonban előbb-utóbb az a szakember is elhelyezke­dik — s legtöbbször jól —, akit előbbi szövetkezetéből tehetség hiányában tanácsol­tak el. A nagy forgás köze­pette az ilyen szakembe­rek „újjászületnek”, másik termelőszövetkezetben élőiről kezdik „áldásos” tevékeny­ségüket. Eddig az érem egyik ol­dala, a másik: a szakembe­rek egy kisebb csoportja, termelőszövetkezetből terme­lőszövetkezetbe száll. Nem tud, vagy nem is akar gyökeret ereszteni. Azt fi­gyeli, hol számíthat na­gyobb jövedelemre, s ha valahol többet ígérnek, min­den szívfájdalom nélkül hagyja ott a helyét. Az ilyenfajta emberek sokat ár­tanak a mezőgazdászok hír­nevének. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság híján van jól képzett, főleg nagy szak­mai tapasztalattal rendelke­ző agronómusoknak. Vannak akik ezt igyekeznek kihasz­nálni jövedelmük „feltorná- szására”. A gyakorlatban ugyanis az alakult ki; ne­hezebb több éven keresztül becsületes munkával kiér­demelni a nagyobb jöve­delmet, mint a munkahe­lyet változtatva jelentős anyagi előnyökhöz jutni. A szövetkezetek is inkább fi­zetnek az új szakember­nek többet, mintsem, hogy a réginek, a jól beváltnak ja­vítanának anyagi körülmé­nyein. A szakembercserét a szö­vetkezetek többsége drágán megfizeti, s ezt nem sza­bad csak egyszerűen tudo­másul venni. A „tanuló­pénzt” nagyobb körültekin­téssel meg lehetne takaríta­ni. Egyrészt oly módon, hogy nagyobb, hatékonyabb védelmet kellene biztosítani a jól dol­gozó szakembereknek. A pártszervezetek, a választott szövetkezeti vezetőség dönt­sön minden esetben az el­bocsátás és a felvétel ügyé­ben. Egy-egy személycsere esetén mélyrehatóan vizsgál­ják meg, miért szándéko­zik otthagyni szövetkezetét. Feltétlenül a szakember-e a hibás a gazdálkodásban fel­lelhető kisebb-nagyobb zök­kenőkért? A felvételnél pe­dig ugyanilyen részletesen vizsgálják meg, kit vesznek fel. Kérjenek véleményt elő­ző munkahelyéről, ha szük­séges, az előző munkahe­lyekről. Előfordult, hogy szakem­berek családi vagy más nyomós okok miatt változ­tatnak munkahelyet, ez elől nem lehet elzárkózni. De nem szabad engedni, hogy „divattá” váljon minden esztendő végén az oktalan személycsere. A módosított munkatörvénykönyv egyrészt nagyobb védelmet nyújt a jól dolgozó munkásoknak, másrészt hátrányos helyzet­be juttatja az úgynevezett „vándormadarakat”. Ideje lenne, e rendelet szabályait érvényesíteni a szakemberek­re is. Mihók Sándor Sárközi napok Tolna megyében megkez­dődtek a sárközi napok elő­készületei. 1966. június 10—20. közt rendezik meg az első nagyobb szabású sárközi ün­nepségeket. A sárközi közsé­gekben kiállításokon, műsoros találkozókon mutatják be a vidék híres népművészetét, színpompás viseletét, dalait, táncait, ősi mesterségeit. A gazdag programban a Sár­közből származó fővárosi mű­vészek is vendégszerepeinek, s jubileumi műsorával lép fel a fennállásának huszadik év­fordulóját az új évben ünnep­lő sárpilisi népi együttes. — Röntgenfelvétel — pil­lanatok alatt. Egy automati­zált kidolgozó módszerrel, továbbá újfajta röntgenfil­mek és gyorsan ható vegy­szerek segítségével, a besu­gárzás után 90 másodperccel már készen kidolgozott szá­raz röntgenképet lehet nyerni. A Kodak gyár új eljárását elsősorban műtét közben állandó ellenőrzésül fogják alkalmazni, például comb- nyakszegezéseknél. tagok és a lakosság soraiban — hiszen minden szállal egy­befonódott már az életük — Magyari András rektor veze­tésével ott ültek az agrár­egyetem tanárai, vezetői és hallgatói. Fehér Lajos róluk is beszélt — Az agráregyetem ma már évente nappali és levelező ta­gozatú 400—450 jól képzett mezőgazdasági és gépészmér­nököt bocsát ki és ezzel fel­becsülhetetlen segítséget, ta­lán a leghathatósabb segítsé­get adja a szocializmus útjá­ra tért parasztságnak. Uj épü­leteivel, felszereléseivel, a magyar mezőgazdasági felső­fokú szakoktatás gödöllői fel­legvára, Európa egyik legkorsze­rűbb agráregyetemévé -vj válik —- állapította meg. Percekig zengett a taps, amikor beszéde végeztével kérte, hogy az új esztendőben Gödöllő üzemeiben, munkahe­lyein, kövessenek el mindent éves terveik valóra váltásáért és ehhez szívből jövő szavak­kal sok sikert kívánt Lassan besötétedett kívül­ről eső csapkodta az üvegte­tőt De a nagy teremben mind ünnepibbé vált a hangulat Csúcspontjára ért, amikor Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára díszes tokban átadta dr. Gyetvai Józsefnek a vá­rossá nyilvánító okiratot Megszületett a Magyar Nép- köztársaság hatvannegyedik városa. (K. M.)

Next

/
Thumbnails
Contents