Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

1966. JANUÁR 30, VASÁRNAP KST MEcres K^üriap 3 Háttérbe szorítani a szubjektivizmust, a spontaneitást, előtérbe helyezni a tervszerűségét! Mint már korábban hírül adtuk, az MSZMP Pest me­gyei Végrehajtó Bizottsága kibővített ülésén tárgyalta meg az új mechanizmus irányelveit. A tanácskozáson 84-en vettek részt, 25-en je­lentkeztek szólásra. A válasz­tott testület tagjain túl fel­szólaltak a meghívott járási és városi pártbizottságok tit­kárai, az ipar és mezőgazda­ság vezetői, műszaki és köz- gazdasági szakemberek és egyetemi tanárok. A vita ma­gas színvonalú volt, erre utaltak már a tanácskozások elején feltett kérdések is, de ezt a hozzászólások még in­kább aláhúzták. A jelenlevők mélyrehatóan tanulmányoz­ták az irányelveket és nagy felelősséggel tették szóvá a kiadott irányelvekkel kapcso­latos feladatokat. A tanács­kozás elérte a célját, mert a je­lenlevők, a politikai és gaz­dasági élet különböző helyein dolgozó vezetők alaposan megismerték az irányelveket, azokat az elképzeléseket, amelyeket az MSZMP Közpon­ti Bizottsága is megtárgyalt. A felszólalók hasznos ész­revételeket tettek, jó tanácso­kat adtak az új mechanizmus végleges kidolgozásához. Minden felszólaló egyetér­tett, senki sem vitatta az át­fogó reform szükségességét, minden hozzászóló elmondot­ta, hogy szükségesnek tartja gazdasági életünk irányításá­nak új vágányokra helyezé­sét A tanácskozás Cservenka Ferencné, a megyei pártbi­zottság első titkárának beve­zetőjével kezdődött Mint már fentebb említet­tük a jelenlevőknek, több mint negyedrésze jelentkezett szólásra. Bár a vita egész nap tartott, nem kapott mindenki szót. Ezeket az elvtársakat arra kérték, a megyei pártbi­zottság vezetői, hogy írásban tegyék meg a javaslataikat. A hozzászólók az irányel­veknek majdnem minden egyes pontjához adtak vala­mit, elmondták véleményü­ket, vitatták azt. Ezért itt minden hozzászólásra nem tudunk kitérni, talán helye­sebb, ha azokat a témákat ragadjuk ki, melyek a legiz­galmasabbak, illetve a legvi- tatottabbak voltak. A felügyelő bizottsőgok Több igazgató érintette és vitatta a vállalatok igazgatói mellé rendelt felügyelő bizott­ságok létjogosultságát Dr. Si­mon Pál, a DKV igazgatója például elmondotta, hogy a mi szocialista körülményeink kö­zött nem látja tisztán, milyen funkciót tud majd betölteni ez a bizottság. A kapitaliz­musban az igazgatóságok, fel­ügyelő bizottságok vagy bár­minek is nevezzük őket, az igazgatóval együtt vállalják a felemelkedés, vagy a bukás rizikóját Az irányelvekben egyelőre csak arról van szó, hogy az igazgató, ha kell, na­gyobb rizikót vállaljon, a fel­ügyelő bizottságokról e témá­nál nem esik szó. Fenn forog emellett a párhuzamosság ve­szélye is. A pártszervezet és szakszervezet egyébként is képviselteti magát, miért kell ehhez akkor egy újabb bizott­ság. De ha mégis létrehoznánk Ilyen bizottságot, ’ akkor jó előre gondoljuk meg, tegyük őket is érdekeltté, anyagilag is, erkölcsileg is, mert ha a vállalati érdek a népgazdasá­gi érdekkel, s ezen belül az egyéni érdekkel jól van össze­hangolva, akkor már nyert ügyünk van. Arra is vigyáz­zunk, hogy ne papírszervezet legyen a felügyelő bizottság, hogy ne az igazgatónak, eset­leg a pártszervezeteknek kell­jen őket évenként felrázniuk: csináljanak már valamit Simon elvtárs e gondolatot tovább fejlesztve elmondotta azt is, hogy az igazgató ma sem egyedül dolgozik. A poli­tikai és társadalmi szerveze­tek, valamint a műszakiak ta­nácsát kikéri, azokkal együtt dolgozik és okos, hasznos ja­vaslataikat meg is valósítja. Véleménye szerint az újonnan tervezett bizottságok létreho­zása sem képes ennél többet adni. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban Lenyó László, a váci Forte igazgatója azt fej­tegette, hogy az önállóság és a felügyelő bizottság létrehozása között ellentmondást lát. Vé­leménye szerint a bizottság neve — felügyelő bizottság — sem szerencsés. Kifejtette azt is, hogy ő tudja: a párt a gaz- j daságvezetőkkel együtt ke­resi az ellenőrzés új, hatéko­nyabb formáját. De az semmi­képpen sem helyes, ha egy felügyelő bizottság 8—9 kis­vállalatot próbál ellenőrizni, ! segíteni. Ha ezeket a bizottsá­gokat mégis létrehozzák, ak­kor minden vállalatnál önál­lóan működjenek. Beruházások Kovács Sándor, a Nagyko­r-isi Konzervgyár igazgatója a beruházások kérdésénél el­mondotta, hogy véleménye szerint a jelenlegi helyzetben egyetlen beruházásért sem le­het utólag felelősségre vonni a beruházót, amikor a terve­ket időközben különböző fel­sőbb szervek többször is meg­változtatják. De a beruházá­sok tervszerű megvalósítását nagyban akadályozza az is, hogy nagy a szakadék a ke­reslet és a kapacitás között. A konzerviparban például egy-egy géphez három-négy éves visszaigazolással lehet hozzájutni. Hiába van a vál­lalatnak pénze, terve és jog­köre, ha nincs szállító-part­nere Évekkel ezelőtt a Nagy­kőrösi Konzervgyárnak célul tűzték, hogy a belső anyag- mozgatást gépesítik. Ezzel nagy munkaerőkapacitást sza­badítottak fel. Igen óm, de most, napjainkban kénytele­nek visszaállni és az anyag- mozgatást emberi kézierővel megoldani, mert elővillós tar­goncát és ehhez alkatrészt egyszerűen nem lehet kapni. Antalfia Jenő a Nagykátai Járási Pártbizottság első tit­kára arról beszélt, hogy a be­ruházásai kapcsolatos bürok­rácia szinte kibírhatatlan. El­mondotta, hogy vezető szinten megállapodások születnek egy- egy terület fejlesztésére, de amikor a végrehajtásra ke­rülne a sor, ezek állandó sze^ mélyi vagy tárgyi akadályok­ba ütköznek. Előfordul, hogy magas szinten elfogadott terv egy előadó kezébe kerül, aki természetesen hatalommal is rendelkezik, és a helyes, sőt üdvös fejlesztési tervek meg­valósítását egyszerűen meg- akadályozza. Nagykátán pél­dául a Politikai Bizottság ha­tározatát nem mindig veszik a súlyának megfelelően, komo­lyan. Egyesek azt mondják, hogy ez egy határozat, de an­nak megvalósítása pénzkérdés. A járási pártbizottság a PB határozatát meg akarja való­sítani. A cél érdekében maga mellé állítja a kommunistá­kat A kommunisták lelkesí­tik a lakosságot és végül a tervekből talán a minimális, ha megvalósul. Ez lejáratja a helyi vezetést, országosan is árt a párt tekintélyének. E témakörhöz még többen is hozzászóltak és bíráltak egyes felsőbb szerveket, első­sorban a Tervhivatalt, ahol óvatoskodásból, ismeretlen meggondolásokból az élettől elszakadt intézkedéseket foga­natosítanak, ezzel akadályozva a megyében épült és létesített országos jelentőségű vállala­tok fejlődését is. Nem használják ki a lehetőségeket Az SZMT a szakmaközi bizottságok és a tanácsok kapcsolatáról Járásonként jutalmazzák a győzteseket: Vállalatok közötti verseny Már a kérdéseknél is szá­mosán érdeklődtek, majd a hozzászólásokban is érintették a jelenlevők a vállalatok kö­zötti versenyt. Ezekre a kér­désekre és hozzászólásokra Cservenka Ferencné válaszolt. Kifejtette, hogy ez semmiképp egyik napról a másik napra megvalósuló valami lesz, ez csak folyamatosan történhet, hiszen a vállalat vezetőinek meg kell vizsgálniuk, hogy miben, miből versenyképes a gyáruk, és természetszerűleg annak a terméknek a gyártá­sát fogják fejleszteni. Ennek persze lehetnek olyan követ­kezményei is, hogy, egyes termékekből hiány lesz. Sőt, velejárója lehet majd ennek, hogy néhány vállalatot, amely nem lesz versenyképes, műkö­dése népgazdasági szinten nem lesz kifizetődő, egy bizo­nyos idő után a felsőbb gaz­dasági vezetés megszünteti. Dehát az kívánatos is, hogy ha egy vállalat nem verseny- képes, gazdaságilag nem ren­tábilis, vagyis termékei nem korszerűek — szűnjék meg. Magyarországon ma sok olyan üzem dolgozik, gyárt olyan termékeket, amelyeket nem tud eladni. Ezzel növelik az elfekvő áruk raktárkészletét. Aztán az is elképzelhető — mondotta Cservenka elvtársnő —, hogy a nemzetközi termék­csere révén egyes árufélesége­ket külföldről érdemesebb lesz behozni, mint itthon gyártani. A pártszervezetek szerepe A pártszervezetek szerepé- l ve' j kapcsolatban több hozzá­szóló ellentmondást vélt felfe­dezni az irányelvekben. Végül a vitában ez is a helyére ke­rült s a tanácskozás úgy fog­lalt állást, hogy az új mecha­nizmusban a párt szerepe nem csökken, sőt, ellenkezőleg to­vább növekszik. Mindössze ar­ról van szó, hogy a jövőben a pártmunkát az új mechaniz­musnak megfelelően korszerű­sítenünk kell. Tehát az opera­tív beavatkozás helyett minde­nekelőtt a termelés agitációs I és propaganda munkájával — A szakmaközi bizottsá­gok jelentőségét mind többen felismerik — állapították meg a napokban a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnökségi ülé­sén. Erre mutat, hogy a helyi szakmaközi bizott­ságok munkájában egyre több tanácstag kapcsoló­dik be, másutt viszont a szakmaközi bizottságok segítik a tanácsok I állandó bizottságait. Különösen jó az együttmű­ködés kulturális téren. A köz­ségi, járási művelődési házak­kal közös programot dolgoz­nak ki. Ócsán a szakmaközi bi­zottság munkásakadémiát in­dított a Vörös Csillag Trak­torgyár helyben lakó dolgozói részére, Gödöllőn, Ceglédber- celen, Üllőn, Gyomrán és má­sutt, munkásklubokat szervez­tek. Az elnökségi ülésen megál­lapították azt is: még nem mindenütt Ilyen gyümölcsöző az együttmű­ködés. Általában sehol sem használ­ták ki azt a kedvező lehető­séget, hogy a szakmaközi vagy munkásklubokban ismertették volna a község, a város gazda­sági, politikai és kulturális helyzetét. „RAJTOL“ A BAROMFITENYÉSZTŐ-VERSENY öt év óta minden esztendő­ben meghirdetik a baromfite­nyésztők versenyét. A mozga­lom megyénkben is sok ház­táji gazdát ösztönzött na­gyabb mérvű baromfitartásra- Most ismét megjelent a felhí­vás: Járuljanak hozzá a ház­táji tenyésztők is, hogy barom­fihúsból és tojásból még több kerüljön piacra. A verseny célkitűzései azonosak a múlt évivéL Az önellátáson túl, mi­nél több baromfihúst és tojást vár a népgazdaság a közellá­tás számára. A legjobb ered­ményeket ebben az évben is díjazzák. Valamennyi járás­ban a legjobb baromfitenyész­tő 1200 forintos áruutalványt, a második helyezett 900 forin­tos, míg a harmadik 600 forin­tos jutalmat kap. A hivatásos baromfitenyésztők a megyei versenyben vesznek részt. Kö­zülük az első helyezett 1200, a második 1000, míg a harmadik 800 forintos áruutalványt kap. Gépek az istállóban IA Dánszentmiklósi Állami I Gazdaságban nagy gondot for- i dítanak a dolgozók munkájá- S nak megkönnyítésére, az em- | béri munka termelékenységé- | nek fokozására. Teszik ezt oly I módon is, hogy az ipar által ! gyártott gépek mellett maguk |is készítenek gépeket. Ország- > szerte ismert ma már a Kele­men—Hajdinák-féle fejőtank, Kevésbé ismert, de szabada­lomként elfogadták az ugyan­csak e konstruktőrök által ké­szített automatikus borjú­szoptató gépet. Mindkét be­rendezés, jól, biztonságosan működik a gazdaság istál­lóiban Száz borjút gondoz egy dolgozó az au tomatikus borjúszoptató segítségével Nyolc tehenet fej egy időben a fejőtank Foto: Gábor E zu tán Dimény elvtárs az értekezlet színvonaláról szó­lott, és megállapította: helyes és hasznos volt ezt a napiren­det itt, ezen a szinten is meg­tárgyalni. Később a jelenle­vőknek arról a széles körű és sokirányú munkáról beszélt, mellyel az irányelveket dol­gozták ki. Majd így folytatta: — Az egész irányelvben ki­fejezésre jut egy olyan elkép­zelés, hogyan lehetne hatáso­san háttérbe szorítani a szub­jektivizmust, a spontaneitást; előtérbe helyezni a tervszerű­séget. Ha az irányelveket ala­posan tanulmányozzuk, egyes pontjain mélyen gondolko­dunk, világosan láthatóvá vá­lik, hogy azok a közgazdasági eszközök, amelyekkel az egész magyar gazdasági életet irá­nyítani akarjuk, a vállalatok­kal szemben sokkal több kényszerítő hatást tartalmaz­nak, mint az eddigi adminiszt­ratív eszközök. A piaci igény, a verseny, a vállalatok között kialakult egészséges verseny, maga az a tény, hogy a fo­gyasztók igénye szabja meg egyes vállalatok termelését, hogy lerövidítjük azt az utat, melyet az áru tesz meg a ter­melőtől a fogyasztóig mind olyan intézkedések, ha úgy tetszik kényszerítő eszközök a vállalatokkal szemben, ame­lyek méginkább hátat fordíta­nak a szubjektivitásnak, a spontaneitásnak és a tervsze­rűség irányába haltnak. — Természetesen fel kell készülnünk arra, hogy az első időben lesznek olyan vállala­tok, amelyek nem könnyen birkóznak meg feladataikkal, nem tudnak élni lehetőségeik­kel. Ezek számára az első idő­ben nagyabb segítséget kell nyújtanunk. Ezután Dimény Imre beje­lentetté' a tanácskozás részve­vőinek, hogy az itt elhangzott javaslatokat eljuttatja a párt központi bizottságához. Suha Andor •'SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. kell a kommunistáknak fog­lalkozniuk. Hiszen, természe­tesen egy városi vagy egy üzemi pártbizottság nem ren­delkezhet akkora létszámú ap­parátussal, amely a termelést naponta teljes mélységében operatíve / ellenőrizze. De az éves tervek, az ötéves tervek, ellenőrzését a párt nem adhat­ja ki a kezéből. A pártban a legfontosabb feladat továbbra is a termelés ellenőrzése ma­rad, de mint már említettük, úi, korszerű módszerekkel. Megjelent a tanácskozáson és felszólalt dr. Dimény Im­re, a Központi Bizottság osz­tályvezetője is, aki a többi között a következőket mondot­ta. i — A reform bevezetésével mindannyiunknak, az élet minden területén egy újfajta vezetés gyakorlatát kell meg­szoknunk. Ezt az újfajta mun­kastílust a központi vezetés­től a helyi irányító szervekig, mindenütt meg kell valósítani, s ez valószínű sok embernél, nehézséget fog okozni, mert a megszokott formákat, a rutin­munkát kell felváltanunk új­szerű, egy nagyobb vonalú ve­zetési móddal. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSWSffSSSSSSSMmxmr.

Next

/
Thumbnails
Contents