Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 24. szám

X. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1966. JANUÁR 29., SZOMBAT „Haditanács" után Idén beépül 70 maliié 1969~ben elkészül a II. telep — Óránként 10 tonna gőz Határidőviták a gépgyártókkal A konzervgyári rekonstruk­ció első ütemébe tartozik a termelő- és feldolgozó üzemek átalakítása, felújítása is. Idén indul meg a Ceglédi úti II. telepen is ez a munka. A fel­dolgozó vonalak ésszerű át­rendezése, az üzemépületek felújítása az első lépés. Ezt egy új kazánház építése kö­veti, amelyik óránként 10 tonna gőzt ad. Felépül egy hűtőtorony is. Ezek építése indul meg eb­ben az évben. Importgépek Erre az évre a kétszáz- nyolcvanhárommillió fo­rintból hetvenmilliót kell fel­használni. A hetvenmilliós keretből harmincmillió forin­tot vesznek el az építkezé­sek. A fennmaradt negyven- millióból új gépeket vesznek, angol, német’ és más külföldi cégektől. De miközben az építkezés és gépparkfejlesztés megin­dul, a produktív munka sem szünetelhet. A papíron megtervezett és kiszámított 5380 vagon terme­léstöbbletet (1970-re kell elér­ni) évről évre, fokozatosan kell „hozni”. Erre az évre ezer vagon pluszt kíván a gyártól a terv. A rekonstruk­ciós munkáknak biztosítani kell a feltételeket ehhez. Ez persze problémákat fog okoz­ni gyáron belül is. De össze­hangoltsággal minden megold­ható. Ami nem rajtuk múlik A belső osztályok közötti problémákat „házon belül” II. meg lehet oldani. A nagy munka során fellépnek majd olyanok is, amikhez a jó szán­dék és az akarat kevés. Olya­nok, amelyeknek megoldása nem a „rekonstrukciós sere­gen” múlik. Még a munka dandárja messze van, de a fent emlí­tett objektív nehézségek már érezhetők. A rekonstrukció sok új gépet is jelent a gyár­nak. Ezeknek szállítási határ­idejük van. Nem az a problé­ma, hogy nem szállítanak időben, hanem, hogy csak a gyártó vállalat exporttervé- nbk teljesítése utánra vállal­ja a gyár gépeinek szállítá­sát. Persze senki sem kíván­ja, hogy a vállalat ne telje­sítse exporttervét. De felme­rül a gondolat, hogy a kon­zervgyár hogyan fogja telje­síteni jelentős exportkötele­zettségét? A népgazdaságnak mi okoz nagyobb kárt? A II. telep üzemi rekonst­rukciója azért húzódik el 1969-ig, mert a Láng Gépgyár­nál múlt évben megrendelt 3 HO típusú kazán szállítását csak 1967-re vállalják. Koráb­ban már beszéltünk a paradi- csomsűrítő vonalak mihama­rabbi beállításának szükséges­ségéről. Az előbb említett gyárnál rendelték meg a napi 15 vagon paradicsom feldolgo­zására képes sűrítő berende­zést A gyári visszaigazolás szerint még a gép 1967. évi termelésére sem lehet számí­tani. Máris sok határidővita adódik, ami sok időt vesz igénybe. Olyan időt, amit a rekonstrukcióval kapcsolatos munkára fordíthatnánk. Ugyanis a vállalat a megren­delt gépeket csak a szezon után kapja meg, a termelés­ben tehát szerepe nincs. ★ Hogy mi lesz, hogyan és mikor — erről tájékoztatta az olvasókat Mühl Jenő „ve­zérkari főnök”. (b. h.) Ma ülést tart a pártbizottság Ma 9 órakor ülést tart a városi pártbizottság. Két napirendi pont szere­pel az ülésen: a Központi Bi­zottság 1964. december 10-én hozott határozatának végre­hajtása az iparban és a mező- gazdaságban, valamint a párt- bizottság és a végrehajtó bi­zottság 1966. első fél évi mun­katervének előterjesztése. VÉGE A VADÁSZATNAK Nagykőrösről 250 élő nyulat szállítottak Olaszországba Január 30-án befejeződik a vadászati évad. Most vasár­nap puskáznak az idén utoljá­ra nyulat a nagykőrösi vadá­szok is, azután augusztus 1-ig szegre akasztják a fegyvert. Megkérdeztük Szűcs Ba­lázst, a Szabadság vadásztár­saság gazdasági intézőjét: — Milyen volt a vadász év­ad? — Elég jó. 28 ezer holdas te­rületünkön kilőttük a vadá­szati felügyelőség által en­gedélyezett háromszáz fácánt s az ezerkétszáz nyulat is el­ejtjük. Ebből minden olyan vadásztársunk, aki az összes vadászaton részt vett, vadá­szatonként három, s összesen harminc nyulat kapott. Emel­lett a költségek fedezésére, je­lentős mennyiségű lőtt va­dat el is adtunk Budapestre, kilogrammonként 10 forintos árban. — Az élőnyúlbefogás hogy sikerült? v, — A várakozáson felül. Hogy a tagok anyagi megter­helését könnyítsük, kétszáz élőnyul szállítására szerződd tünk, melyeket vadállomá­nyuk felfrissítésére magas áron vásárolnak a nyugati or­szágok. Az exportáló válla­lattól 160 forintot kaptunk darabjáért. — Mi, vadászok 30-an, száz hajtóval, 3 napig 1200 mé­teres kifeszített hálóba terel­tük a nyulakat, melyből át­tettük őket a zsákokba, s 250 válogatott, szép példányt el- küldtünk Sopronba, ahonnan a mi nyulainkat Olaszország­ba exportálták. — Etetik-e itt a vadakat? — Igen. Miután a nagy hó­ban nem tudnak táplálékhoz jutni. Hetenként négy napon vadászterületünkön lucerna- szénát és kukoricadarát szór­tunk ki. (kopa) • A 3351-től a 0,6 munkaegységig Ma: ZÁRSZÁMADÁS Ma délelőtt 8 órakor, első­nek a tsz-ek közül az Arany János Tsz zárszámadó közgyű­lését tartja a művelődési ház tánctermében. Kinek lenne gondja? Azt senki sem állíthatja, hogy a Kecskeméti útnak ez a része nem forgalmas. Sokan igyekeznek a rendőrkapitány­ság felé, még sokkal többen a piacra. A Póka utcai társas­ház, valamint az Arany János Fiúkollégium épülete előtt le­TISZTA LESZ AZ ÜVEG vő úttesten úgy áll a hó, aho­gyan a járművek összetúrják Valóságos tornamutatványt végeznek az átkelők, és akinek nincsen szerencséje, az köny- nyen belesüllyed a bokáig érő latyakba. Hideg lábfürdő és másnap reggelre egy, jókora nátha. Alig akad olyan átkelő, aki fel ne tenné ezt a nagyon is érthető kérdést. — Ugyan, kinek a kötelessé­ge az átjáró eltakarítása? Mert hogy senki sem törő­dik vele, arra leteszem a fő­esküt! A Hunyadi Termelőszövet­kezet központja méhkashoz hasonlít. Emberek jönnek- mennek. Az irodában a zár­számadáson dolgoznak. A jö­vő hónap derekán szeretnék a zárszámadó közgyűlést meg­tartani. A kétezemyolcszáz holdas szövetkezetnek 476 tagja van. Olyan aki rendszeresen dol­gozik: százhuszonhárom. Eb­ben a számban bedolgozók is vannak. Nekik bizonyosan hoz a házhoz a jövő hónap köze­pe. Félasztalnyi papiroson van a kimutatás: ki hány munka­egységet teljesített. Náluk (készpénzfizetéses rendszer van) úgy számolják hogy az eddig felvett fizetést osztják el az egy munkaegységre eső pénzértékkel. A legjobban — itt is — az állatgondozók keresnek. Illés Ambrus tehenész például 3351 munkaegységet teljesített. Egész évben 67120 forintot keresett. Havi keresete átlago­san 5600 forint körül mozgott. Zoboki János fogatos 992 munkaegységet, Szabó László fogatos 1485 munkaegységet teljesített Érdemes megemlí­teni Antal Józsefet aki nyug­díj előtt áll s még mindig tu­dott 907 munkaegységet sze­rezni. Ilyen özvegy B. Hege­dűs Józsefné is, aki 852 mun­kaegységet szerzett. A nagy számok mellett meghúzódnak kisebbek, sőt egészen aprók is. Van olyan tag, aki egész évben csak 47 munkaegységet szerzett. Ha­vonta még nyolc forint értékű munkát sem végzett a terme­lőszövetkezetben. Huszonhat éves. Egy másik 0,6 munka­egységet szerzett az elmúlt év­ben. Jól és kevésbé jól dolgozók, mint mindenütt. S aki jól dolgozott — nem bánja meg. (b. h.) Mezőgazdasági könyvhónap Tegnap délután 2 órakor az agrárklub előadását megelő­zően S. Hegedűs László váro­si tanácselnök-helyettes nyi­totta meg az idei mezőgazda- sági könyvhónapot. BAL Ma este a tormási klubban táncmulatságot Rendez a Dó­zsa Termelőszövetkezet. MIT LATUNK A MOZIBAN? Közönyösök. Olasz film. Szé­lesvásznú. Csak 18 éven felü­lieknek! Kísérőműsor: Csere-bere. Beszélő kezek. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. Este a cifrakerti képzőművész körben Téli este. A Cifrakert öreg fái között térdig érő hóban keskeny, eltaposott ösvény ve­zet. Lábunk alatt csikorog a hó. Az úgynevezett „svájci ház’* ablakából hivogatóan ra­gyog a .villanyfény. .* s} ■ éíw* Benyitunk a képzőművész körbe. Itt dolgoznak télen-nyá- ron, minden hétfőn és csütör­tökön este a művészetek nagy­kőrösi rajongói és szerelmesei, két csupa szív, áldozatos em­ber: Rácz József festőművész- tanár és Molnár Elek kerámi- kusművé&z irányítása mellett. Körül a falakon szobrok, raj­zok, festmények, a 15 eszten­dős kör régi tagjainak alkotá­saiból. Jelenleg 20 tag dolgo­zik, de ez a szám nyáridőben a duplájára emélkedik. A kis székeken VIII. általá­nos iskolás és első gimnazista kislányok és fiúk ülnek, s rajz­tábláikra kúpról, oszlopról és más idomokról készítenek lát­szatrajzokat. Munkáikat Rácz Józsi bácsi sok szeretettel igaz­gatja. Egy második gimnazista kisleány: Peteh Etelka már gipszmintáról emberfejet raj­zol. Nagyon ügyesen. — A fő célunk — mondta Rácz József —, hogy kiválasz- szuk a tehetségeket és előké­szítsük őket a felsőbb iskblák- ba. A másik szoba a szobrá­szoké. Ott sorakozik több ré­gebbi tag kiállításokon szere­pelt munkája is. Hodosy Jenő fejszobráról mindjárt felis­mertük a modellt: dr. Bűz Ákost. Jelenleg Szabó György ne­gyedikes gimnazista készít egy ígéretes agyag fejszobrot. Mé­száros Ferenc tag pedig most fogott hozzá egy fejszobor' megmintázásához, melyhez Péceli Tóth József tanár áll modellt. A kezdő szobrászokat Molnár Elek nagy figyelem­mel és szeretettel instruálja. Ottlétünkkor belátogatott a körbe egy régebbi lelkes tag, dr. Balanyi Béla múzeumigaz­gató is, akinek ügyes kezét több szép szobor dicséri. k— TÉLI TÖRTÉNET Foto: Gábor $ AMIKOR a város szövet­kezeti város lett, Balogh Pál is belépett egy téli délután hét hold földjével, ö már betegen feküdt, még a máso­dik világháborúban szerzett szívbajával. A belépési nyi­latkozatot is a felesége írta alá. Amikor elmentek a tsz- szervezök, pál gazda felkö­nyökölt az ágyban. — Annyukom — szólt fele­ségéhez —, én már nem hi­szem, hogy közelebbről meg- ismerkedek azzal a tsz-szel... De Sárika is nemsokára ki­kerül az iskolából és majd csak meglesztek valahogy... — Ugyan, apukám — vá­gott a szavába egy szép sző­ke leány, aki akkor az álta­lános iskola nyolcadik osz­tályába járt —, hogy beszél­het így. Szépen meggyógyul és a nyáron már együtt dol­gozunk ... Tudok én már markot is szedni. Balogh Pálnak lett igaza. A télre következő tavaszon kikísérték az akácfás, öreg .temetőbe. Sárika egyedül maradt az édesanyjával, aki gyenge, beteges asszony volt, úgyhogy annak idején férje se igen engedte dolgozni. DE ÉLNI KELLETT. Ba­loghné veteményezést vállalt a tsz-ben. Mákot, babot, uborkát, paradicsomot. Két esztendőben Sárikával együtt meg is csinálták becsülete­sen, de a leány látta, hogy anyjának nagyon nehezére esik a sok dolog. A harma­dik tél elején így szólt hoz­zá: — Anyám, mint ahogy apám nem engedte, hogy ha­lálra dolgozza magát, én sem engedem. A tsz-ben megbe­széltem, elküldenek barom­fitenyésztési tanfolyamra s keresek annyit, hogy ketten is megélünk belőle. így is történt. A múlt té­len Sárika elment Gödöllőre a háromhónapos tanfolyam­ra és áprilisban már a tsz- nél kétezer szép sárga pely­hes kiscsirke parancsnoka lett és az elsejei fizetéskor nyolc ropogós piros százas­sal ment haza. Anyja összecsapta a kezét, s örömmel mondta: — A vállalásokból egy summában sohasem kaptunk ennyit. DERŰS, NYUGALMAS élet költözött a kis tanyai hazba. Csak az nem tetszett Baloghnénak, hogy a leánya túlságosan komoly. Nem jár se moziba, se bálba. Tucat­jával hozza haza a szak­könyveket meg a regényeket és szabad idejében mindig csak olvas és olvas. Egy havas téli délután Sá­rika éppen egy 'vaskos könyv olvasásába fogott bele mi­dőn édesanyja befejezte a vasalást s így szólt: — Kislányom te mindig csak olvasol... Nem mégy sehová ... Hogy mégy férj­hez? Sárika felnézett a könyv­ből, kitekintett az ablakon. Künn szép csendesen esett a hó. — Majd értem jön egy „királyfi”, csilingelő szá­non, — mondta nevetve. MASNAP VASÁRNAP volt. Nagy hó esett. Alig láttak ki a tanyából. Dél­felé egyszer csak mérges kutyaugatás hallatszott az udvarrólf majd pároscsen­gésű szánkó állt meg a ta­nya előtt, és egy pirosarcú fiatal „hóember” kászáló­dott le róla. — Szerencsés jónapot — köszöntött be a konyhába. — Neked is Pista — fo­gadta kedvesen Sárika, aki jól ismerte a legényt. A nagymajorban, a csikóneve­lés brigadérosa volt, mel­lesleg az szállította mindig a baromfitápot és egyéb ele- séget a csirkeólakhoz. — Ugye kíváncsi vagy, hogy miért jöttem? — fűzte a szót Pista. — Ér­ted. Gyere el kicsit szán­kózni ... A legszebb csikó­kat fogtam be ... Szétné­zünk a városban ... Ebéd­időre haza is hozlak,.. A leány nem sokat gon­dolkozott. Nekiöltözött a szánkóútnak, amire nem nagyon volt szükség, mert Pista belesodorintotta egy nagy subába, úgyhogy csak a szőke feje látszott ki be­lőle. ■ Azután hangos csengety- tyűszóval elsiklott a szán. Sárika édesanyja hosszan utána nézett. KÉT ÓRA felé megjöt­tek. Baloghné forralt bor­ral várta őket. Pistát ebéd­re is marasztalta, de az el­hárította: — Nem lehet. Kimeleged­tek és megfáznak a csikók. — És már búcsúzott is. Sárikát az édesanyja so­ha sem látta még ilyen jó kedvűnek. — Anyukám, ugye meg­mondtam ... Megjött a „ki­rályfi”, csilingelő szánon... Kovács Pista a jövő vasár­nap ellátogat hozzánk az édesanyjával... és megké­ri a kezem. (kopa)

Next

/
Thumbnails
Contents