Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

VÁCI UAPlfl \ PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA x. Évfolyam, i. szám 1966. JANUÁR 4., KEDD X ÉVFOLYAM 1 SZÁM ^ interpelláció, tartalmas hozzászólások (p. r.) Az újságírás rohanó tempóját jól esik egy kis idő­re lelassítani és feltekinteni az évtized óta jól ismert fej­léc alá, ahol római szám jelzi: a tizedik évfolyamba léptünk! Milyen sok esemény történt az elmúlt tíz év alatt. Mennyi mindenről beszámoltak a Vá­ci Napló krónikásai. Mert édes, de keserves mesterség is az újságírás. Minden oldal más és más — mint az élet, amely előre halad és soha nem ismétli önmagát. Elismerés és köszönet illeti azt a félszáz munkatársat, akiknek névsora, ha változott is, de mindig újabb, városukat szerető lelkes toliforgatók áll­tak a helyükbe. Arany István, Tihanyi Ernő, Gádorosi Fe­renc, Bábócsay János, Cserny Gábor, Bénik Gyula, Vágvöl- gyi Lászlóné — az alapító ta­gok, akik kezdettől napjain­kig munkájukkal lehetővé tet­ték a lap megjelenését. S gondoljunk az időközben el­hunyt tudósítókra; Berceli Já­nosra, Kovácb B. Lászlóra, akik nem ünnepelhetnek most velünk. Lukács Ferenc elnöki meg­nyitója után a tanácstagok in­terpellációival kezdődött a de­cemberi tanácsülés. Kun La- josné az OTP Április 4 téri lakásai előtt játszótér kialakí­tását javasolta s szót emelt a víz szennyezettségéről. Cseri Béláné a volt Ambró utcai szakaszon a szanálás megkez­dését, az ott élők lakásügyének megoldását sürgette. Oszoli György vá­laszt kért arra, hogy miért nem kapott a Kötöttárugyár két — a 100-as névjegyzékben szereplő — dolgozója lakást? Boróka Gyula a DCM lakóte­lepének szemetességét kifogá­solta. Hídvégi János az Árpád úti járdaépítés megkezdését sürgette. Engi Géza a Zrínyi utcai szemét rendszeres el­szállítását kérte. Ladányi Imre a szikvíz szennyezettsége ügyében in­terpellált. Kifogásolta a Köz­társaság úti foghíjas telkek Hogyan történt a baleset? R^últ év november 26-i szá­munkban beszámoltunk egy, a DCM területén történt üzemi balesetről, amely Salgai Imréné, kétgyermekes anyá­val történt A baleset körülményeit ala­posan és lelkiismeretesen ki­vizsgálták és Hídvégi László gyárigazgató kérte a tények pontos közlését: Salgai Imréné az álló üzem­ben csillét továbbított egyik társával a feladó oldalon, mi­közben megbotlott és a 30 centiméteres szintkülönbségű védőrácsra esett. A baleset után Merényi Ferenc műveze­tő a sérültet elsősegélyben részesítette, majd telefonon értesítette a mentőket. Mivel a mentőkocsi késett, a sérül­tet kísérővel útnak indította a menetrendszerűen közlekedő autóbuszhoz. Időközben a mentőállomás kocsit küldött és így a kézsérülést szenvedő asszonyt mentők vitték a váci kórházba. Búcsú Zalotay A Hajó-Daru című hetilap legutóbbi száma kegyelettel emlékezik meg Zalotay Zoltán gépészmérnökről, az MHD Váci Gyáregységének techno­lógiai csoportvezetőjéről, aki váratlanul és tragikus körül­mények között hunyt el. Zalo­tay műszakilag képzett, nagy- tudású szakember volt. Nagy­vonalú, lelkes és az újat sze­rető mérnökként ismerték munkatársai, akiket bármikor szívesen segített, tanított. Temperamentumára, dinami­kájára a váci üzemben még sokáig emlékezni fognak. Utol­só útjára kísérték az MHD központi szervének képviselői és a váci hajógyár sok dolgo­zója. be nem építését Ludányi Ist­ván a Mária utca környéké­nek kért megfelelő járdát Szintűi Márton a Temető úti és a Telep utcai csatlakozás­nál az út kiszélesítését sürget­te. Kiss Mihály érdeklődött, hogy milyen stádiumban van a Lemez utcai aluljáró ügye. Urbán Gyula a Diadal tér és környéke rossz útjainak kija­vítását és az ottani járműfor­galom megszüntetését kérte. Moyzes Zoltán használaton kívüli vasgerendák elszállítá­sáról, dr. Bary Gyula a Duna- parti nyilvános WC-ről, Szi­kom Gyula a garázdaságok megakadályozása ügyében emelt szót Az első napirendi pont a ta­nácsi demokratizmus szélesí­tésével kapcsolatos határoza­tok végrehajtását ismertette. Az előterjesztéshez kilencen szóltak hozzá, melynek kere­tében a tanács hatáskörének bővítését a tanácstagi munka támogatását, a tanácstagok­nak más feladatok végzése alóli mentesítését s a tanács­tagi beszámolókon közremű­ködő úttörők munkájának elismerését javasolták. Meg­állapították, hogy egyre töb­ben kapcsolódnak be az ál­lamigazgatási munkába a la­kosság köréből és ezzel széle­sedik a tanácsi demokratiz­mus városunkban. Arany Ist­ván vb-titkár, a napirend előadója válaszában egyetér­tett a felvetett javaslatokkal. Ezután a jelenlevők a ta­nács, a végrehajtó bizottság és az állandó bizottságok 1966. évi munkatervét vitatták meg, majd Lukács Ferenc vb-elnök ismertette részletesen azokat a tárgyalásokat, amelyeket a városi tanács vezetői folytat­nak a minisztériumokkal és egyéb felsőbb szervekkel. Is­mertette a városban megkez­dődő 1966. évi beruházásokat is. A tanácsülés elfogadta Básti János és Takács János tanácstagok lemondását. Si- monyi Ottó tanácstag lemon­dását nem fogadta el. Megállapította, hogy Simonyi a tanácstagsággal össze nem egyeztethető magatartást ta­núsított, amiért őt összeférhe­tetlenség címén a tanácstagok sorából kizárták. Választóke­rületében a lakosságot tájé­koztatják majd. hogy miért történt e kizárás. 553 000 forintot szazavott meg a tanácsülés az új művelődési ház tanulmány- és kiviteli terveire s elrendelte, hogy a fennmaradó összegből korsze­rűsítsék a meglevő művelődé­si házat. Színvonalas volt az évzáró tanácsülés, amit nemcsak az interpellációk és hozzászólá­sok nagy száma, hanem azok tartalma is bizonyít és az a körülmény is, hogy a tanács­tagok 80 százaléka részt vett kis parlamentünk fontos napi­rendeket tárgyaló ülésén. Január harmincegyediké: a diákfotopáiyázat határideje A Dunakanyar Fotoklub — a Vác Városi KISZ Bizottság védnöksége alatt — diákfoto- pályázatot hirdet a helyi kö­zépiskolák tanulói részére. A pályázat célja: fiatal tehetsé­gek felkutatása. A pályázat tematikailag kö­tetlen, de a benyújtott képek a fotóművészet valamelyik műfajába besorolhatók legye­nek (például portré, zsanér, csendélet, táj, riport stb.) A beadható képek száma maxi­mum 10 darab. A képek hosz- szabbik oldala legalább 18 cen­timéter legyen. A képek hát­lapján fel kell tüntetni a szer­ző nevét, a kép címét, a bekül­dő lakcímét és azt, hogy me­lyik középiskola tanulója. Be­küldési határidő: 1966. január 31. A képek személyesen is be­adhatók a művelődési ház I. emelet 13. számú szobájában. A képek zsűrizését a Duna­kanyar Fotoklub művészeti bi­zottsága végzi, melynek dön­tése ellen fellebbezni nem le­het. Az elfogadott képekből kiállítást rendeznek — lehető­ség szerint — a legjobban sze­replő iskolában. Eredményhirdetés: február 15. Nem ismernek Angliában sem ehhez hasonlót... MÚLT ÉVBEN, az alkot­mány ünnepén nyílt meg a váci Vak Bottyán Múzeum állandó kiállítása, amely be­mutatja rohamosan fejlődő, iparosodó városunk történetét a legrégibb időktől napjain­kig. Azóta több, mint négy hó­nap telt el... Augusztusban alaposan megszemléltem és megjegyez­tem minden olyan látnivalót, amellyel más vidéki múzeu­mok nem dicsekedhetnek. El­mondom ezeket minden Vác- ra látogató' vendégnek, akik­kel összetalálkozom és lehető­leg el is vezetem őket nagy­nak ugyan nem mondható, de annál értékesebb gyűjtemé­nyünk tárházába. Gondolom: ennél többet a múzeummal kapcsolatban nem is kívánhat tőlem a város, ahol már há­rom évtizede működöm. EGYIK NAP azonban olyan dologra döbbentem rá, amely azonnal kezembe adta a tol­lat: sok váci ember nem tud­ja, hogy milyen értékek van­nak a birtokunkban. Neves helyi iparosemberrel talál­koztam, aki elégedetlenül mondta, hogy régebben elvit­te vidékről idelátogató roko­nait, jó ismerőseit a Váci Mú­zeumba, de most... Közbevágtam s megkérdez­tem, hogy most miért nem teszi? Azt felelte, hogy állan­dóan bespalettázott ablakokat lát és az iránt érdeklődött, hogy mikor csinálnak ott va­lamit? Nagy csodálkozására belekaroltam és meginvitál- taim a múzeumba. Itt ugyan­is nem lesz, hanem már van egy párját ritkító állan­600 éves festék nyomait vizs- gálgatta. Amikor elmondtam jövete­lem célját — azt, hogy egy tősgyökeres, városát szerető váci emberrel akarom felfe­deztetni Vácot, — abbahagyta „ULTRA LUX US“ LAKÁS Potom egymillió 250 ezer új frankba kerül egy három— négyszobás lakás PáHzs egyik új épületében, amely idén nyáron készült el. A különle­ges fényűzéssel épült ötefnele- tes házban emeletenként két lakás van és a sok egyéb lu­xus mellett elektronikus ga­rázs, ahol automatikusan he­lyezkednek el a tulajdonosok kocsijai. A házat Sacha Guitry egy­kori palotájának helyén épí-i tették. i A Madách Imre Művelődési Ház filmszínháza tegnap óta ; játssza az ISZONY című új magyar filmet. Képünk Dra- i hota Andreát és Kállai Ferencet mutatja be, a Hintsch > j György rendezte film két főszereplőjét 1 ! De sűrűsödött az olajfes- i U ték. A nagy vásznak a > fal felé fordítva várják a \ naposabb időt, amikor majd i kedve lesz a művésznek a ! súlyosabb mondanivalója olaj- ! képeken dolgozni. Most, eb- ! ben * csupa szürke, szín- \ télén januárban lglay Jó- ! zsef, a Sződligeten élő festő- S művész akvarellal — viz- \ festékkel — dolgozik. Har­> sány színekkel: csurranó ! aranyhoz hasonlatos sárgá- | val, a tűz lángját idéző pi- ! rossal, az alkonyok ragyogó j bíborával, a felhőtlen ég kék- ! jéveL Csupa nyári ragyo- \ gás az egész kis szoba, ahol ! meghúzódik a kinti zord ! idő elől s piras-kékcsíkos $ munkaköpenyében — mint • valami varázsló — a nyá- 5 ron készített vázlatok alap- \ ján visszaidézi a napsuga- ! ras napokat. ; — Feledhetetlen két hetet ! töltöttem Szentendrén a múlt j nyáron, ötvenöt vázlatot ké- 5 szítettem és most ezeken ! dolgozom, befejezem őket. T éhéit a festőművész ha- l ' sonlatos a méhhez: ami- | kor az idő megengedi, gyűjt \ s amikor kaptárba szorul, ak- \ kor feldolgozza a virágport, > illetve élményeit? ! — Igen, így valahogy. A í nyár rengeteg témával iz- ! gatja a festő szemét. A l gyöngyház színű hajnal, a X sárga-piros reggel, a fehér Nyarat idéző színek izzású dél, a kék és lila ár- nyékú este, a fényben dol­gozó ember, a fűben hasaló kiránduló, mind-mind alko­tásra ingerli a művészt. De fut az idő. Csak néhány ecsetvonással, folttal jelez­hetem tervemet s így tél­időn előkerül a vázlat. Amint a gyorsíró a néhány jelből az egész szöveget, én e né­hány vonalból, foltból pon­tosan magam elé idézem a hónapok előtt látott nyári képet. De persze nemcsak ilyen könnyed, színes képe­ken dolgozom. A műterem­ben az állványon egy na­gyobb vásznam feszül, „Birs­almaszedés” a címe. De las­san halad. Az olajhoz sok fény, napsugár, világosság kell. Az elmúlt nyár nemcsak ** áradó fényt, tarka vi­rágot, ragyogó színt, hanem sok gondot is hozott magá­val. És a napi élettel kap­csolatot tartó művész átélte, meglátta s megfestette a drá­mát is. A nyári árvíz egy jelenete áll előttünk: pisz­kosszürke víz, küszködő ka­tonák, derékig vízben álló polgárok, az árvíz hősei. — Szeretem ezt a képet Gótikus vakmérmű, a tatárjá­rás után újjáépített székes- egyházból S dó kiállítás, amely a megnyi­tás napja óta állandóan bő­vül. Ottlétünkkor hoztak be az új gimnázium építkezési helyé­ről egy gótikus, nyílászáró tö­redéket, amelyen Stefaits Ist­ván, a múzeum igazgatója a '//////////////////V//////////W//////////V — magyarázza — sok-sok nehéz élményt dolgoztam be­le. A megáradt Duna elnye­léssel fenyegette Sződligetet is. Magam is olt jártaim az első védvonalban — láthat­tam, tapasztalhattam. A festés mellett az ősz művész tanítással is foglal­kozik. Szódon, Sződligeten a fiatalokat a rajzolás, a fes­tés alapjaira oktatja. Sok fiatal tanul a keze alatt és nem lehet tudni, hogy ki­ből mi lesz. Búcsúzunk a művésztől, s Pamacstól, a fekete-tarka pulitól és újra a képektől, amelyek vidám színükkel jókedvre hangolják a beté­rőt. ☆ C most, midőn végigolva­^ som a látogatásomról irt sorokat, látom, hogy lehe­tetlen dologra vállalkoztam, írásban szeretnék ízelítőt adni a festészetről! De ahogy nem lehet lefesteni egy no­vellát, éppen úgy nehéz mondatokkal bemutatni egy képet. Azt látni kell! ügy gondolom, ezekben a színte­len téli napokban sokan szí­vesen néznék a nyarat meg­jelenítő képeket. Éppen ezért érdemes lenne a következő hetekben kiállítást rendezni Vácott a megye festőművé- \ szei'iek nyarat idéző mun- i káiból P. - 1. ! A Dunától keletre az egyetlen figurális román szobormű munkáját és elénktette a ven­dégkönyvet. AZ ORSZÁG minden részé­ből voltak már látogatói a múzeumnak, sőt: Maria Haubner a lengyelországi Krakowból, Waldech B. Gab­riella Marosvásárhelyről, Becherseni Rozália Bukarest­ből jött el ide. Jártak e pár hónap alatt itt Hollandiából, Ausztriából, Csehszlovákiá­ból, Amerikából, a Szovjet­unióból és sok más országból. Az igazgató talán K. Pewsner angol állampolgárra, a lon­doni egyetem professzorára a legbüszkébb, aki a következő sorokat jegyezte a vendég­könyvbe: „Jelentőségteljesen, jól rendezett múzeum. Nem ismerek Angliában ebben a válfajban olyat, amely hason­ló lenne az Önökéhez.” Természetesen észrevettem a váci aláírásokat is. Büszke vagyok a kollektiven ideláto­gató szocialista brigádra, melynek tagjai nemcsak ne­vüket, de a brigád címét is bejegyezték a könyvbe. De gondolatban visszatérek a szi­getországi professzorra. ö TUDTA, hogy az a szo­bortöredék, amely a tatárok által felgyújtott váci román stílusú székesegyházból szár­mazik, az egyetlen ilyen em­lék a Dunától keletre. A jálci román iskola valamelyik is­meretlen művésze faragta. Egyébként sok olyan lelet van itt közszemlére téve, amely a maga nemében pá­ratlan. Aki még nem járt itt, a téli szünetben gyermekével látogasson el ide. Fedezzük í fel mi, váciak is. Ne a kül- | földiektől tudjuk meg, hogy S tulajdonképpen milyen gaz- ! dagok vagyunk történeti és 1 kulturális emlékekben. ! Rajz és szöveg: Galambos Ferenc Levelesládánkból: Nem lehetne 140 centivel több? Esik a szokatlanul langyos ; téli eső. Jut belőle az SZTK Központi Rendelőintézetének ; tetejére is. Azután belecsorog a csatornába, s emeletnyi ma­gasságból folytatja útját a bá- dogcsövöm a föld felé. Azaz csak folytatná. De út­ja hirtelen megszakad, mert a csatornából mintegy 140 centi- méteres rész hiányzik. így a jótékony esővíz — engedel­meskedve a szabadesés törvé­nyének — kizúdul a nyíláson. Kap belőle jócskán, aki arra halad. Am jut a nemrégen ta­tarozott, szép házfalra is. A falon belül magasfeszültségű vezetékeket jelez egy tábla. Vajon nem okoz komolyabb bajt ez az átnedvesedett fal­rész? Az eső tovább esik, folyik, majd zúdul. A piaci nagykapu közelében... P. L.-né Lőwy Sándor u. 20. a múlt esztendő utolsó tanácsülésén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents