Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-29 / 24. szám
MST M teret hírlap 1966. JANUAR 29., SZOMBAT TANI'TÓBARÁT Nyolcvan esztendeje 1886. január havában jelent meg Ziegler (Gárdonyi) Géza szerkesztésében és kiadásában a Tanítóbarát első száma. A Győrött megjelenő folyóirat első számában Ziegler Géza elmondja a lap olvasóinak, hogy mi késztette lapjának a Tanítóbarátnak megindítására: „Kedves olvasó! Künn voltam falun. Mint tanító a kerületi, később a vidéki tanítósággal ismerkedtem meg. Hát én bizony igen szomorúnak találtam a néptanítók és a tanügy állapotát. Sokat töprenked- tem, miként lehetne csak némileg is orvosolni a bajokat”. Így kezdődik a la.p beköszöntője, így ír a néptanítók sorsáért aggódó Gárdonyi, lapjának megindításakor. Tehát a fiatal néptanító már nemcsak a maga, reménytelen sorsán töpreng. Nem a változtat- hatatlanba való belenyugvás jellemzi a kezdő lapszerkesztőt és kiadót, — aki alig huszonhárom esztendejével ezt az utat választja hasonló sorsú társai reménytelen helyzetének megváltoztatására. Gyógyír keresése a bajok orvoslására, megtalálni az utat az embertelen állapotok megváltoztatására. Utat mutatni a tanítóságnak társadalmi helyzetének javítására, elviselhetőbbé tételére. Még szinte egyedülálló, mégcsak néhány barátja van, de már azt írja, hogy a tanítóság szervezkedik és az ország jelesebb pedagógusai közül sokat megnyertek munkatársul. Gárdonyi ezzel is biztatást ad a tanítóságnak a lap körüli tömörülésre. & nem is eredménytelenül. És Gárdonyi hangja messze hangzik. Eljut az ország minden megyéjébe, a haza legkisebb falujáig. Felfigyel Gárdonyi bátor, sőt éles és kíméletet nem ismerő hangjára az egész ország pedagógus társadalma. Az utolsó forintjukat adják a néptanítók a lap előállítási költségeinek fedezésére. Ziegler Géza Tanítóbarát című lapja szinte egyedüli lap az országban, amely a jelentős számú előfizetésekből tartja fenn magát. A Gárdonyi centenárium évében, 1963-ban megjelent Hegedűs András Gárdonyi a néptanító című munkája nyomón figyelt fel az irodalom- történeti kutatás Gárdonyi Géza nagy jelentőségű ellenzéki folyóiratára. Már-már feledésbe ment az egykori néptanítónak e századvégi bátor kiállása a közösségért. Pedig — a Tanítóbarát cikkeit olvasva — nyolcvan év távlatából is megállapítható, hogy Gárdonyi Géza folyóiratával nagyszerűen illeszkedik be a kor demokratikus mozgalmába, amikor a tanítóság nyomorát bemutató írásai mellett kíméletlenül támadja a hatalom birtokosait. Lankadatlan energiával és hivatástudattal végzi misszióját e társadalmi réteg társadalmi, politikai és gazdasági megbecsülése érdekében. A fáradhatatlan Gárdonyi, álnevek alatt „A szerkesztő”, „Agárdy Sándor”, „Belső munkatárs”, és még sok-sok kezdőbetű alá- íi-ással szinte maga ír és szerkeszt a még fel sem fedezett nevek mögé rejtőzve. „Helyzetünk a társadalomban”, „A tanítók szorgalma”, „Iskolai takarékpénztár falun”, „A legnagyobb tövis”, „Néhány szó a néptanítókhoz”, stb., stb. című cikkeit, egytől egyig mind a társadalmi haladás, a tanítóság erkölcsi és anyagi megbecsülése ügyének szenteli. De igen gyakran a lázítás tényét is kimerítő bátor kiállás jellemzi írásait. Évekig támadja Gárdonyi a közoktatásügy vezetőjét, Trefort Ágoston minisztert. Úgy érzi, hogy Trefort távol áll a demokratikus közoktatás kimunkálásának ügyétől. A miniszter nem építtet iskolákat, nem segélyezi a szegényebb tanítókat és megtagad minden közoktatás fejlődését célzó újabb kiadást. Gárdonyi mindenekelőtt azt követeli Tre- forttól, hogy emberi megélhetést biztosító jövedelemhez juttassa a néptanítókat. „Nem akarunk a művelt társadalom páriái maradni! Nem kívánhatják tőlünk, hogy az éhen- halás, a nyomorba süllyedés veszélyének kitéve szolgáljuk a nemzet, a haza legfontosabb érdekeit.” Azért is bírálja Gárdonyi Trefort miniszteri ténykedéseit, mert népoktatási és nevelési ügyekben teljesen járatlannak tartja. Támadta Trefortot ,a néptanítókkal szembeni fölényes és parancsoló magatartása miatt. Harcolt Gárdonyi a Tanítóbarát, című lapjában a Trefortot védőkormánylapok hazugságaival szemben, majd 1887-ben Trefort hetvenedik születésnapján Alázatos hódolat című költeményével köszöntötte a minisztert: 1. Hetvenedik születésnapodon Üdvözöllek én is, páriád, Nagy neved hangzik most mindenütt, S éltedért zengnek hő imát. Egyetemet építettél, tudom, Tettél sokat, tettél eleget; Egy, csak .egy az, amit tőled kérek: Adj a tanítónak kenyeret! II. Akkor, akkor vagy valódi ember, Mert régi lesz a köz nyomora, Akkor szívből jubilálunk néked, S imádkozunk érted, fogadom. Esdve kérünk, tedd meg, mit parancsol Az emberbaráti szeretet, Esdve leérünk e nagy napon téged, Adj a tanítónak kenyeret. Háromesztendei kemény és szívós harc után, nagyon kevéske anyagi eszközökkel rendelkezve, 1888-as esztendő végén „bizonyos” körök sugall- mazására — nyilván kényszer- helyzeténél fogva —, Gárdonyi Géza lemondott a Tanítóbarát szerkesztéséről és átadta szerkesztői székét Szilli Benedek tanítónak. Szilli alig fél esztendő leforgása alatt a hatalom szolgálójává vedlett és elvesztette a Tanítóbarát olvasóinak bizalmát, aki a Gárdonyi Géza § bátor és meg nem alkuvó ki- ^ állása helyett frázisokkal pró- ^ bálta olvasóit félrevezetni. ^ Gárdonyinak a laptól való | megválása után a lap meg- szűnt A radikális, kompromisszumot nem ismerő Tanítóbarát helyét az államilag támogatott, hivatalos Néptanítók Lapja akarta betölteni. Gárdonyi szerkesztői és lapkiadói ténykedésének egyik „titkát” mutattuk be, amely így nem titok többé, és amely az írónak egyben a másik, kevésbé ismert arculatára vetít fényt. Az író hovatartozását illetően a magyar irodalomban, akár ábrázoló eszközei, akár klasszikus rangját illetően vita még lehet. De egy dologban azonban már nem. Mégpedig abban, hogy Gárdonyi mint ifjú újságíró a századvég egyik legbátrabb és legélesebb tollú újságírójaként írta be nevét a magyar újságírás történetébe. És abban sem, hogy ő volt hazánkban az elsők között az első, aki emberi megbecsülést és elismerést követelt a „nemzet napszámosai”-nak, a magyar néptanítóknak. Erről emlékezünk most, a Tanítóbarát megjelenésének nyolcvanadik évfordulóján. Okos Miklós Férfidolgok LUNA-BEA—OPTIMA ÉS TÁRSAI Útban az első folyékony mosószer Tengeri csírából, paradicsommagbói - étolaj — Miért akar válni? — A feleségem egész a kocsmába jár. — Iszákos? ■— Nem, engem keres. éjjel — Olyan öntel' hogy születésnapján tüdvözlő táviratot küldött a szüleinek. A háziasszonyok számára az új esztendő néhány újdonsággal kedveskedik. Számos újítás született laboratóriumokban: háztartási szerek, az élelmezést javító új gyártási módszerek. Valójában nem jelentősek, azonban enyhítik a második műszak kisebb-na- gyobb terheit. 1958-ban kezdődött hazánkban a szintetikus mosószerek gyártása s ma már vetekszenek a külföld gyártmányaival. A Növényolajipari és Mosószert Gyártó Vállalat új szerei: az Optima, Bea és Luna tulajdonképpen a Rapid, Rádión és Tisztaságpor megjavított utódai. A Luna nemsokára, a Bea azonban csak az év harmadik negyedében kerül piacra. Ugyanekkor a kutató dolgozók máris újabb anyag előállításán kísérleteznek. A leendő „csecsemőnek” már van neve is: „Unimo”. Ez lesz az első magyar gyártmányú folyékony mosószer. Az étolajipar is gondoskodott meglepetésrőL Uj csomagolással hozza forgalomba az étolajat. Nem kell ezután bajlódniuk, mérgelődniük a háziasszonyoknak az olajosüvegekkel, amiket szinte lehetetlen teljesen kimosni s az üvegbeváltó rendszerint visszadobja. Az olaj átlátszó háromnegyed literes PVC-f óliákban kerül majd forgalomba; kifolyó nyílása újból befedhető, tehát higiénikus, praktikus. Az olaj hűvös helyen több hónapig is friss marad. A tervek szerint az új csomagolás az év harmadik negyedében jelenik meg a piacon. A rákospalotai növényolajgyárban két újfajta olajjal is kísérleteznek. A tudományos munkatársak paradicsommagból és tengericsírából akarnak olajat sajtolni s étolajjá feldolgozni. Mindkettő vitamindús, kellemes ízű. változatosságot jelentene a nálunk még gyér olajválasztékban. A Békéscsabai Konzervgyár Olaszországból beszerzett tésztagyártó gépsoráról már tudunk, s arról is, hogy rövidesen megindul itt a próbagyártás. A tervek szerint egyelőre 500 vagon tésztát állítanak elő a legkülönbözőbb fajtákban. A Knerr-nyomda készíti az újszerű csomagoló Évente kétezren változtatják meg a nevüket Űjsághír: eltűnt a feleség. Rendőrtiszt: Adjon kérem pontos személyleírást. Férj: Adok, de csak ha megígéri, hogy sohasem fog a feleségem kezébe kerülni. Pásztor A világra születő kis jövevény első „ajándéka” amit szüleitől a bölcsőben kap: a név. Szép számmal vannak olyanok, akiknek felnőtt korukban „nem tetszik a nevük” s ezen változtatná akarnák. A belügyminisztérium illetékes osztályán ezzel kapcsolatban a következőket mondották: — Jogszabályaink határozzák meg a névváltoztatáshoz szükséges feltételeket. Évente mintegy kétezren változtatnák nevet. Csaknem 80 százalékuk azzal támasztja\ alá kérését, hogy neve a magyar fülnek idegenül hangzik, ezért magyarosabb nevet kíván felvenni. Névváltoztatást kívánnak számosán azok közül, akiknek neve gúnyolódásra ad lehetőséget. A gyermeket örökbefogadó szülők is gyakran szerepelnek a kérelmezők saraiban: a családi név mellé a gyermeknek a maguk választotta utónevet kívánják adni. A kettős családi nevet viselők pedig „egy névre” egyszerűsítenek.-—.Munkánk során — .hangzik tovább a felvilágosítás — nem egy olyan eset fordul elő, amikor enyhén szólva divatos névhóborttal állunk szemben: egy-egy híres filmsztár neve „inspirálja” a fiatalok némelyikét az utónév változtatására. dobozokat, amelyekbe a szálas tészta kerül. Színesek, tet- szetősek, s főképpen megszűnik a panasz: „nem elég, hogy a spagetti csupa törmelék, még ki is hullik a csomagolás eresztékein.” A többi tésztafélének is gondosabb lesz a csomagolása, a margarint pedig kasírozott fóliában fogják adagolni, s így levegő- * mentesen tovább marad friss, használható. A már beharangozott, s várt „Bébiétel” próbagyártása megkezdődött a Gyümölcsös Főzelékkonzerv Gyárban. Az első szállítmány 10 vagon lesz, a kelendőség szabja meg a további gyártás mennyiségét. Az Élelmezéstuaományi Intézet anyakönyvében a csinos címkével ellátott fémdobozos babaételek az 1—10 számot kaptak. Ezek az ellenőrző számok. A paraj-, sárgarépa- és zöldborsókrém — van, amelyik hússal ízesített — a legszigorúbb felügyelet. alatt készül. Kitűnő az ízük s a még zárt doboz felmelegítése és kinyitása után nyomban fogyasztható. (De a maradékot már tányérra kell kikanalazni.) A felnőttek remek szendvicseket is készíthetnek belőle! S. E. Pénztárgépek az önkiszolgáló boltok részére Az Irodagép- és Finom- mechanikai Vállalat az idén különleges pénztárgép sorozatgyártását kezdi meg az önkiszolgáló boltok részére. A gép a tételeket összegezi, záráskor pedig az egésznapi bevételt is kimutatja. Hasonló gépek most is működnek az üzletekben, ezeket azonban külföldről hozták be. A magyar ipar már próbálkozott gyártással, az első kísérlet azonban nem sikerült. Azóta új technológiát vezettek be, és kifogástalan alkatrészekről i is gondoskodtak. HÄNKOCZI SÁNDOR: Segédmunkások A mecseki Szénbányászati Tröszt vendégeként négy napot töltött Baranyában Chris- tofis Lasettas, a ciprusi bányászszakszervezet főtitkára. Megismerkedett a szénmedence fejlődésével, a munkásvédelem és a bányaegészségügy helyzetével. Felkereste a kutaCiprusi vendéq Pécseit tasi osztályt, megtekintette a ; ország legmélyebbre tervezett \ bányáját, a komlói Zobák-ak- \ nát. Tanulmányozta a síkon- < dai éjjeli szanatórium életét, \ munkáját, majd látogatása be-1 fejezéseként csütörtökön a: szénbányászok harkányi gyógyfürdőjét kereste fel. i Gróf ék a „Gödörben“ ! Lezser, közvetlen és kissé ) bizalmaskodó. Szemével cin- $ kosán hunyorít, s a búcsúzás- ; nál barátságosan oldalba lök: 5 — Hatra viszem a palikat. ^ Jó fejek, dumálhatsz velük, 5 és közben szívunk egy csöp- S Pét J Csettint a nyelvével, erősen Jés feltűnően fog kezet, a len- ^ dülettől meglibben a nyaltára $ kötött női mintáskendő. így $ maradt, meg emlékezetemben $ V. József. \ Pontosan érkeznék mind a $ négyen. Jóska mutat be: há- $ romszor „szevasz”. Erősen fiA ügyeli az arcomat, az az érzé- 5 sem, hogy meglepetést akar ^ arcomon leolvasni. Éppen 5 ezért feltűnés nélkül állapí- $ tóm meg: nagyon elegánsak $ a maszeknál készült ruhák. ^ Fönn, a kis zsebekben fehér- $ lenek a zsebkendők, a belső- § zsebben pedig ott lapul a sze- ^ mély azonossági, s a foglalko- ^ zás megjelölésnél: segédmun- fckás. Ketten traktorgyáriak: % H. Béla és L. Lajos; B. József í;az Erőműben dolgozik; Jóska $ a házkezelőségnél. Barátok, $ régen együtt járnak, már úgy ^ ismerik őket itt Kispesten, ijhogy Gróf ék. ^ Első beszédtéma az ökölví- ‘ vás. § — Azt mondják, van egy krapek a Honvédben, aki vidéken mindenkit „agyonvá- gott.” És nevek, mérkőzések sora következik leplezetlen kispesti tálalásban* Pincért hívok, de Jóska leint, ujjával tréfásan figyelmeztet. — Ez 6értés. Mi vagyunk a vendéglátók. Másnak ezért pofon járna. Most sértés, mert hónap eleje van. Minden hónap tizedikéig grófok a „Grófok". A kispesti „Gödör” Éttermet én ajánlottam, ők, egyébként nem járnak ide. — Tré hely — szól bele, s mintha restelkedne a kis zsebben a fehér zsebkendő. — Hová szoktak járni? — Pilvax, Emke, Savoy. Színházba? Nem, egyszer se. Egyetlen kulturális „megmozdulásuk” a mozi. Az is ritkán és csakis akkor, ha érdemes. — Haláli a Harakiri. Láttad? — kérdi az egyik. A pincér meghozza a bort. Kollektív „szevasztok”, majd kortyok. — Már nem bírom a piát. Eddig, ha számra fogtam a poharat, alig maradt valami benne. Most semmi. Nagyot nevetnek a ki tudja hányszor hallott „benyögésen”. Hogy, lám még szeile- mesék is. Egyenként csakugyan jópofák.. Nézem őket, és az a furcsa érzésem támad, hogy ezeknek a fiúknak nincs arcuk. Egyforma a ruhájuk, a hajuk is azonos fazon, a beszédjük is egy tőből fakad, csak más hangnemű. Sokáig hallgatom történeteiket, nőkről, bulikról. Elmondják: együtt üdültek nyáron a Balaton mellett sátorban, s egy éjszaka gumimatracokon átúsztak Tihanynál a túlsó partra. És sok más hasonló eset, mind csupa mesélni, dicsekedni való, igazi jó buli. Alig merek kérdezni tőlük válamii komolyabbat. Kísérletezem: — Hogy mutatkoztok be a lányoknak? A harmadik pohár után vagyunk, kissé harsány a nevetésük. — Hát az isteni! — kap a szón Béla. — Az egyik Jóska autószerelő, a másik technikus, én egyetemista, a Lajos esztergályos. — Mert a Lajosnak nincs dumája — egészíti ki Jóska. Lajos csak vigyorog, de nem szól. Egész este csak három „na ná”-t mondott, de azt meglehetősen büszkén. Mivél nem kérdezek, délelőtti ismerősöm vállamra vereget. — Látod, így élnek a segéd- melósok. — Látom. De szakmát nem akartok tanulni? összenéznek. Valamennyiük helyett Béla fogalmaz. — Minek? Most minek? A dohányunk megvan így is. Gyors kérdés: mennyi az a „dohány”? Egyiknek se kevesebb ezerö tszáznál. Tizennyolc, húsz évesek, elég eny- nyi a gondtalan, csak szórakozásra igényt tartó élethez, — A szüléitek helyeslik azt, amit csináltok? — Nem nagyon. Az öregem sokat szövegel, hogy „majd megbánod még”. Nem ismerik a mai fiatalokat — igy Jóska, s utolsó mondatánál legyint is. Balatoni nyár, Pilvaxban táncoló lányok, szép ruhák, lezser élet. Csillogó igénytelenség. A mellettünk levő asztalnál egy idősebb, italtól „zsibbadt fejű” ember rákönyököl az asztalra. A szeme mozdulatlanul mered előre, felsőteste piciket inog. s a részegek nevetséges érzelgősségével dalolni kezdi: „Nem tudom az életemet, hol rontottam ígi el...” Jóskáék nézik, s nevetnek. ★ Az a pénz, amit keresnek, elegendő a szórakozásra, ruhára; lakásról, kosztról gondoskodnak a szülők. Kényelmes, komolyabb cél nélküli és eléggé tartalmatlan életet élnek, máról holnapra. Emkétől a Savoyig, sok buta flörttel, kissé felelőtlenül. , Ez betegség, ráadásul ragályos betegség. A „Grófékhoz” hasonlóak száma nem is annyira elhanyagolhatóan kevés. Az ő életükből a tétlenséget, a tartal- matlanságot kell, hogy ellenségünknek tekintsük. (Folytatjuk)
