Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

A r PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁPÁS ÉS CEGLÉD VÁBOS X. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1906. JANUÁR 4., KEDD Vidám hangulatban búcsú­zott városunk lakossága az ó- évtől és köszöntötte az új­évet, a város művelődési há­zában és a szórakozóhelyeken. A Kossuth Művelődési Ház­ban jól felkészültek a vendé­gek fogadására. A „megerősí­tett” rendezőgárdának mind­össze a vendégek elhelyezése okozott problémát, de azt is sikerrel oldották meg. A tv- műsort is sokan nézték végig. Már este hét órakor nyitniuk kellett, mert százával érkeztek a vendégek. Tíz órára 730 és éjfélre 870 vendég gyűlt össze. A jó zene és a kitűnően fe­gyelmezett fiatalság nagyszerű hangulatban szórakozott reg­gelig. ★ A Vasutas Művelődési Ház­ban, mintegy 200 vendég jött össze. Sajnálatos, hogy a szer­ződött zenészek az utolsó pil­lanatban lemondták szereplé­süket, de a vezetőségnek még­is sikerült a zeneszolgáltatást megoldani és az összegyűlt vendégek jó hangulatban vol­tak együtt reggelig. ★ A Kossuth Étteremben már a kora esti órákban telt ház volt. Sorsolással'is kedvesked­tek a vendégeknek. Első díj egy újévi kismalac volt. A nyeremények között volt egy négy- és egy háromszemélyes Kossuth-tál, három üveg pezs­gő és három üveg vermuth. A Magyar Étteremben régen volt ilyen rendes családias társaság együtt mint a mostani szilvesz­terkor. Telt ház volt itt is. Kis­malacot, tortát, pezsgőt, hab­zó bort sorsoltak ki. A Déli­báb Espresso reggelig nyitva volt. A tombolán pezsgőt, pá­linkát, bort és tortát nyertek a szerencsések. A földművesszövetkezeti ét­terem kitűnő hangulatát a jó zene és a kifogástalan felszol­gálás váltotta ki. Sok egyéb nyeremény mellett itt is „tom­bolára került” az újévi kisma­lac. A Szociális Otthonban is megrendezték az öregek szil­veszterét. Vacsorára virsli volt rumos teával. Utána a tv-t nézték meg, még a tolókocsis betegek is. Fél kettőig voltak fenn jó hangulatban az öre­gek. Rendzavarás nem volt Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a város közönsége szil­veszterkor „jól viselte” magát. A baleseti kórház egyetlen vendége sem az „erős” embe­rek közül került ki. A mentők­nek és a rendőrségnek sem akadt rendkívüli tennivalójuk 1965 szilveszterének éjszaká­ján. —sz— Akik nem hallhatták a muzsikaszót A Cipőipari Vállalat dol­gozói szilveszterkor vacso­Lapunkban több alkalom­mal foglalkoztunk az abo- nyiak régi problémájával — — közzétéve a hozzánk érkező leveleket — mikor kap mú­zeumot Abony? A községi tanács titkára, Győré Pál, aki egyben hely- történeti kutató és a múzeum megszerzésének régi sürgetője, A nagymérvű árleszállítás egyetlen magyarázata, hogy tehermentesíteni kell a raktá­rakat. Az ipar termel és he­lyet kell csinálni az újonnan érkező cikkeknek. Egyik-má­sik árun akad ugyan kisebb gyártási hiba, de az is alig vehető észre. Mikor kezdődik az árusítás? — A félmillió forint értékű áru már itt is van. Most rend­szerezzük a készletet, és né­hány nap múlva megkezdjük a leértékelt ballonanyagok, gyapjú női szövetek és gyer­mek bundacipők, nyúlszőr férfikalapok, női kartonruha és szövetalj árusítását. (— ssí) Furcsa igazolvány Az amerikai Kingsport egyik áruházában egy vevő csekket akart beváltam* a kasszánál és a pénztárasnő valamiféle igazoló írást kért tőle. A felszólításra a férfi kivette szájából a műfog­sorát, amelynek szájpadlá­sába bevésték a nevét. A pénztárasnő elfogadta az igazolást. elmondotta, hogy 1966-ban, Abony fönnállásának 500-ik évében, megoldódik az eddig összegyűjtött múzeumi tár­gyak elhelyezésének gondja is. A Terményforgalmi Vál­lalat által magtárnak használt műemlék épüle­tet kiutalják községi mú­zeum céljára. A fehérre meszelt, barokk stílusú, korabeli famennyeze­tű és falépcsős épület méltó helye lehet a helytörténeti anyagnak. A kúria kiutalása és a Művelődési Miniszté­riumtól a működési engedély megszerzése után még a tavasszal szeret­nék megnyitni a múzeumot a község lakói előtt. Számítanak még kisebb ja­vítások elvégzésére, mint az esőcsatorna felszerelése, az épület jellegének megfelelő bejárati ajtó, feljáró készíté­se. A rendelkezésben, szállí­tásban a diákok is szívesen segítséget nyújtanak. így a tárlókba, polcokra ke­rülő anyag legalább részletei­ben bemutatásra kerül, s a la­kosság szívesebben adja át ma már félretéve porosodó, de a gyűjtők számára annál érté­kesebb használati tárgyait, ha ott láthatja a kiállított gyűjtemény darabjai között. Az ötszáz éves település ju­bileumi évében szép ajándék lesz a gazdag történelmű, sok műemlékű községnek a mú­zeum, amely a látogatók előtt feltárja a korábbi századok történetét, s a gyűjtőknek és kutatóknak intézményes se­gítséget nyújt a további mun­kához. (—*—) A város első szülöttjei 1966-ban Nagy izgalom tartotta láz­ban városunk szülőotthonát szilveszter éjszakáján: va­jon Cegléden születik-e meg az ország első gyermeke 1966-ban? Városunk első szülöttei azonban késtek, megelőzték őket Salgótarján­ban és Budapesten. A mi első szülöttünk éjfél után 50 perccel jelentkezett: Szabó Attiláné Ildikó ne­vű kislánya személyében. Negyven perc múlva, hajnali fél kettőkor őt követte Me­zei Imréné Imre nevű kis­fia. — sz — Értesítés! Értesítjük t. megrendelőinket, hogy Kossuth Ferenc út 27. szám alól kádár és bognár részlegünk átköltözött I960, január 1-vel a Déli út 47. szám alatti telepünkre. Kérjük megrendelésükkel keressenek fel. STYLUS FAIPARI KTSZ, Cegléd, Déli út 47. szám. A sütőipar „szépmivesei" „Végy kilenc mázsa lisztet, 250 liter tejet, száz-, húsz kiló marga­rint, harminc ki- lónyi mákot és diót és készíts belőle Cegléd vá­rosának — heig­ht” — így lehet­ne tömören meg­fogalmazni a Sütőipari Válla­lat Szőlő utcai finom sütödéjé­nek új év előtti egyik receptjét. A nyolc főből álló részleg az említett „alap­anyagból” mint­egy négyezer kü­lönféle finom sü­teményt — köz­tük természete­sen jónéhány méter diós és mákos beiglit is — állított elő. — Az ünnepi forgalom nem je- 1 etett számunkra különösebb meg­terhelést, mert a háziasszonyok is szeretnek süte­ményt készíteni. Fő megrendelőink az üzemi kony­hák, a fűszer- és csemegebol­tok. Törekvésünk mindeneset­re az, hogy jó minőségű, íz­letes süteményeinkkel teher­mentesítsük a háziasszonyokat Ecser János, a foszlós búrkiflit szedi lapátjára Kép és szöveg: Jakab Zoltán rával egybekötött zenés-tán­cos rendezvényen búcsúztat­ták az óévet s köszöntöt­ték az újait. A családias jellegű összejövetelen szép számmal jelentek meg ven­dégek is. Közöttük legna­gyobb feltűnést kétségtele­nül a siketnémák asztaltár­sasága aratta. A negyven főnyi csoport Kun Józsefnek, a vállalat igen nagyrabecsült siketnéma dolgozójának ér­demei folytán, kapott meg­hívást. Volt közöttük pesti, dánszentmiklósi, albertirsai is. Testvéri együvétartozásu- kat csak erősítette a bizony nem könnyű közös sorsuk. Füleikhez nem jutottak el a tánczenekar pompás ritmusai, melódiái, sem halló és be­szélő embertársaik vidám zsibangása. Eljutott viszont a sok, velük együttérző szív baráti dobbanása. A baráti vendéglátást kis színpadi műsorral viszonoz­ták. Végül a Cipőipari Vállala­tot illesse elismerés, hogy a szilveszteri konfettik for­gatagában Ilyen szép em­lékkel gazdagította azokat, akiktől az élet annyi szép­séget megtagadott. J. Z. Ceglédi szilveszter, 1965 1966-ban otthont kap a helytörténeti múzeum az ötszáz éves Abonyban Űrkamra Belgiumban Belgiumban olyan kamrát hoztak létre, amelyben a vi­lágűrhöz hasonló viszonyok uralkodnak. Ebben a kísérleti kamrában próbálják ki az elektronikus berendezéseket, amelyek az első „európai mű­holdon” végzik majd a méré­seket. A kísérleti kamrában rendkívül alacsony nyomás mellett és mínusz 100-tól plusz 200 fok Celsius hőmérsékleten próbálják ki a berendezések használhatóságát. a sütéssel járó beszerzési gon­doktól és munkától — mon­dotta Erdélyi Károly üzemve­zető. Nyilas Ferenc az ízletes túróstáskát és saj- tosrudat készíti elő raktári átadásra 3 — No, azért ne búsuljatok Jövőre már olyan nagy kará csonyfát készítünk, hogy lét-\ rán kell a csillagot a tetejére% felvinni — biztatott az öreg. | Csend lett. Igazi karácsony esti csend. Az öcsémmel egy\ karácsonyfáról álmodoztunk, ^ talán az anyám is egy elmúlt § karácsony estéjének melegét ^ idézte emlékezetébe. Ott állt ^ mellette a guzsaly, nekitá masztva a pince falának, nemi pergett az orsó — karácsony i este volt. Nagyanyó elővette§ imakönyvét az ágy párnája \ alól, kinyitotta a térdén, el- J nézett felette. Érdekes volt ez \ a könyv, nagy csonttáblájá- \ val és meggyűrt lapjaival, \ most is csak úgy belesimult '< az ölébe, mint békés kará- ^ csony' estéken. s — No — törte meg a csen- J det Józsi bácsi — talán álmo- 5 sak vagytok, mert ha nem, \ akkor mondjunk el egy kará- \ csonyi nótát. Kettőt-hármat szippantott a s pipájából, feljebb tolta a hóm- ; lokán a báránybőr süveget és 5 rázendített öblös hangján: \ „Mennyből az angyal...” — j Szép? — kérdezte, amikor a < végéhez ért. — Az ám, hozom > o furulyámat! Lurkók, várja-! tok meg. Még te is táncolsz ' ma — hunyorított nagyanyó felé, mikor kifelé ballagott. : Sági Ferenc ! (Folytatjuk.) > pipafödéllel a dohányra, s úgy nézett körül, mint aki először jár a pincénkben. — Odakinn karácsony van, de úgy látom, idebenn nincs. Hát hol van a karácsonyfá­tok, gyerekek? Hallgattunk. Ö nevetve foly­tatta: — Mert én hoztam ám rá- válót! — A zsebéből két sza­loncukrot húzott elő, és ne­künk adta. — Azért mégsincs ez jól, mert a karácsony a pincében is karácsony. Kará­csonyfa nélkül meg nem az! — Honnan vettünk volna most karácsonyfát, ilyen idő­ben? — Azon az erdőrészen van most a legnagyobb harc — szól anyám. gyalulatlan pinceajtót. Az ajtó fölött, a kicsapódott pára ezüst leplében csillan meg a lámpa fénye. Min­denki hallgat, még a gye­rekek is csendben meghú­zódtak az ágyon, laposakat pislantva. Józsi bácsi a szom­szédból majd minden este bekopogtatott hozzánk, s ha ő itt volt, repült az idő, messze szállt az álom, min­denki szeméből. Most is. — Ide, Józsi bácsi — szól­tunk, amikor belépett, s mu­tattunk az ágyra. Ez volt az öreg törzshelye. Az ágy végében ott parázslóit az apró kályha. Itt meleg is volt, kényelmes is, 'itt sze­retett ülni az öreg. — Na, most odakünn is karácsony van ... csendes­AJÁN D É K ség... a katonáknak is van szíve. — Mi sem lőttünk tizen­hatban — kezdett bele egy történetbe. Ezt ugyan már néhányszor elmesélte, kívül­ről tudtuk, de azért figyel­mesen hallgattuk. Közben megtömte a pipáját, a kály­ha hamujából kikapart egy hunyorgó parazsat, rácsukta A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat a megyében tizenkét boltban hozza forgalomba a leértékelt árukat. Ezenkívül nagyszámú méteres, konfekciós, rövidáru és cipőbolt működik a válla­lat keretében. Január elsejével lényege­sen megváltozott a leértékelt áruk forgalombahozatala. Ed­dig az elfekvő áruk meghatá­rozott százalékos árleszállítás után a reguler boltokban ke­rültek értékesítésre, és a vál­lalat időnként alkalmi vásá­rokat rendezett. Űjabban a leértékelt áruk kizárólag a leértékelt áruk boltjában kerülnek forga­lomba. — Mintegy hatmillió forint értékű leértékelt áru kerül ér­tékesítésre a megyében — mondotta Koncz Ferenc bolt­vezető, A ceglédi bolt több mint félmillió értékű árut ka­pott, melyek árát túlnyomó- részt a múlt évben már egy­szer leszállították, Most újabb árleszállítással állapítjuk meg az áruk végleges árát. Ilyen­formán a vásárlók kétszeresen leszállított áron, szinte azt mondhatnám, hogy a valóságos érték negyedrészéért jutnak az árukhoz. csak a hideg, meg a félig befagyott kis patak ad hírt. Petróleumlámpa ég a pin­ce közepén. Lángja homály­ba öltözteti a pincét, a két deszkából összetákolt ágyat, a sok limlomot a pince sar­kában. Az ajtó elé is pok­rócot akasztották, hogy a párával együtt ne szökjön ki a fény is, ha benyitják a 1944. december 24-ét mu­tatott volna a naptárunk, ha lett volna. A pincébe, aho­vá a háború kergetett ben­nünket, nem vittünk nap­tárt. Jobb is, ha a szenve­dések napjait nem tartja szá­mon az ember. A pincék a hegy lábánál, a patakparton húzódnak meg. Borospincék voltak, de most a boros­hordók helyét emberek fog­lalták el. Minden pincébe egy-két család húzódott be. A legelső pincében laktunk mi. A mellettünk levőben két öreg házaspár húzta meg magát. Az egyik család feje a hetvenéves Józsi bácsi volt. Józsi bácsi szürke katona­köpenyben járt, melynek al­ja a bokáját védelmezte a decemberi széltől. Ha állig begombolkozott, az ember valamilyen ősvallás pátriár­kájának nézhette. Szakálla, mely szerinte most is olyan fiatal volt, mint húszéves korában, nem tudta eltakar­ni ráncait, de azt a mosolyt sem, amelyik még fiatal ko­rából maradt a ráncok kö­zöt. ☆ Már lassan két hete, hogy itt éltünk a pincében. Itt töltöttük a karácsonyestét is. Ilyen karácsony is ritkán van az ember életében. Hó még sehol, a határ 'S~' reg­gelenként deres, a télről Férfikalapok, ballonanyagok, női bundacipők Kétszeres árleszállítás a leértékelt áruk boltjában

Next

/
Thumbnails
Contents