Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
CEGLÉDI PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS áfl C EeuEDVAROSR ÉSZERE X. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1966. JANUÁR 23., VASÁRNAP Tanulás, kultúra, sport a Május 1. Ruhagyárban A Húszévesek és a húszévesek Az író és vallomása — Hiszek a mai fiatalokban, mert hiszek a jövőben. A mai húszévesek közül kerülnek ki a jövő miniszterei és a párt országos vezetői is. Olyan átmeneti korban él azonban ez a fiatalság, amikor a fogalmaknak még kettős értelme van: még élnek a régi polgári jegyei és már hatnak a szocialista fogalmi jegyek is. A fiatalok az őket körülvevő társadalmi környezetben — magában a családban és munkahelyen is — hol a fogalmak polgári, hol szocialista értelmezését látják, nemegyszer ugyanazon felnőttnél is. Ennek a következménye, hogy a mai fiatal élete egy periódusában becsapottnak érzi magát. nem a társadalom életében szerzett tapasztalataim alapján a magamnak feltett kérdésekre adott válaszként írom regényeimet. — Nem lehet hazugságban élni! A hazugság felfalja az embert: ahhoz, hogy kilábaljon a hazugságból, újabb hazugsághoz folyamodik. De hazudni — némasággal is lehet! Volt idő az ötvenes években, amikor a hazugság társadalmi méreteket öltött. Senkinek sincs joga hazugsággal benyálazni embers emberi közvetlenséggel mondja magáról: „én sem vagyok tisztességesebb — sem tisztességtelenebb a sok évi átlagnál”. * Így ismerhették meg a művek mögött azok alkotóját — az embert a jelenlevő húszévesek s a kétszer húszévesek ezen az ankéton, melynek megrendezéséért minden elismerés megilleti a városi KlSZ-bizottsá- got. S ha még megemlítjük azt is, hogy a regényből készült színdarab szereplői közül jelen volt a színdarabot is megvitató ankéton a József Attila Színház színészei közül Bárány Frigyes, Budai István és Döm- södi János — képet alkothatA Május 1 Ruhagyár ceglédi telephelyén nagy gondot fordítanak a dolgozók szakmai és politikai képzésére, általános műveltségük emelésére és a szakmunkásutánpótlás biztosítására. Az üzem párttitkára el- tnondotta, hogy a ruhaipari technikum előadásaira az tizemben kerül sor minden alkalommal. A közismereti tárgyakat tanító gimnáziumi tanárok és a szakmai tárgyakat oktató előadók a gyárban tartják a foglalkozásokat. Uj módszert vezettek be, amellyel elsősorban azokat a dolgozókat segítik, akiknek nincs meg az általános iskolai végzettségük. Számukra a hetedik és nyolcadik osztály anyagából olyan két évfolyamot szerveztek, amellyel párhuzamosan szakmai vizsgát is tehetnek, s így válhatnak szakmunkásokká. Számos résztvevője van a politikai és pártoktatásnak, a szakszervezeti előadásoknak és a KISZ-munkában is szép számmal részt vesznek a fiatalok. A TIT akadémiája ebben az évadban nem kezdődhetett meg. Nem találtak a foglalkozásokhoz alkalmas helyiséget. A tizennégy szocialista brigád tagjai rendszeresen teljesítik vállalásuk kulturális részét is. Színházelőadásokra járnak, időnként kollektív mozilátogatást szerveznek. A brigádnapló nemcsak ezeket az eseményeket örökíti meg, hanem a könyvismertetésekről is beszámol. Programjukban közös múzeumlátogatás is szerepel. A KISZ-tagok az Ifjúság a szocializmusért mozgalom Január 24-tól 26-ig vetítik a Szegénylegények című új magyar filmet a Szabadság Filmszínházban Ellentmondások között nevelkedik a mai húszéves nemzedék. Idejének csak egy töredékét tölti a családban, a többit munkahelyén és a társasági körben. Ennek eredménye, hogy a legjobb családi környezet hatását is lerontja az esetleges rossz külső környezet. Az a munkahelyi felettes, aki nem gyermekét nézi bennük, hanem szórakozó — lányokban szerelmi — partnerét, felelős azért az egészségtelen folyamatért, melyben a fiúk gátlástalanul „fűzik” a lányokat. — Fiatalember, ha egy lánnyal jársz — érezz iránta felelősséget! Ne arra törekedj, hogy — indián módra — tisztességét övedre fűzd. Ne süly- lyeszd a szerelem tiszta érzését állati szintre. — Aki vallásos, legyen vallásos nyíltan, s ne titokban. Az ember érzés- és gondolat- világát nem lehet megosztani. Regényemet, a Húszéveseket ezektől a felismerésektől indíttatva írtam — vallotta Berkesi András író a KISZ rendezésében szerdán megtartott író —olvasó találkozón. S mint mondotta, elsősorban a szülőknek akarta írni, akik közül sokan — megfeledkezve arról, hogy az élet a példamutatás sorozata — gyermekük előtt mindennek lehordják egymást, s ugyanakkor elvárják tőle, hogy példaképnek tekintsék őket. A Húszévesek végül is az ifjúság kedvenc olvasmánya lett, mert saját mindennapi problémáit ismerte fel benne. Szemtől-szemben az íróval kapott magyarázatot az olvasó nem egy — Berkesi regényeinek olvasása közben — felmerült problémára. — Nem elmesélt sorsok, hatarsat! — mondotta a kérdésekre adott válaszaiban. Ez az író, aki a szocialista etika az emberi együttélés nem egy normáját fogalmazta meg ezen az ankéton, büszkén vallja magát kommunistának, nak olvasóink arról, mennyi élménnyel gazdagodtak ezen az estén a húszévesek, akik a „Húszévesek”-kel s annak írójával találkoztak. Ferencz Lajos A csípős, januári szél csipkés taréjé hódű- nékkel díszítette a Kinizsi utcát, amikor néhány nappal ezelőtt látogatóba indultam Füodendron- hoz. Abból az alkalomból kerestem fél, hogy most éppen virágkorát éli. Jól fűtött, kellemes szobában fogadott, s karjaival kínált helyet — Talán hároméves lehettem — mondta —, amikor jelenlegi gazdáimhoz, Bán Lajosékhoz kerültem a Kinizsi utcába — munkatársi ajándékként Bánék nagy türelemmel és jó szívvel nevelget- tek. Nyárára a napfényes verandára tettek, őszszel (kényes vagyok) a meleg szobába. Nyáron majd minden nap meglocsolnak, s a. tápszert és a húslét is szeretem. Ilyenkor jtélen ritkábban vagyok szomjas. j — Most már ; szépen kifejlőd- ! tem. Tizenkét le- ! velem van. A | gazdám megmért, i s kiderült, leve- jlekn 90x80 centi- ; méteresek. A gon- i doskodásért ked- \ vés meglepetésBARÁTAIM SINCSENEK" Felkavart ez a beszélgetés. Sokat töprengtem rajta: megírjam-e egyáltalán? Hiszen milyen jogon vájkáljak más ember életében, vagy mit érek el vele, ha közreadom a lánytól hallottakat? Mit érek el? Talán felhívom a figyelmet. Mert sok a magányos ember. Akik tudatosan, de végig nem gondoltán választják a magány-filozófiát. — Egy alföldi nagyvárosból jöttem, ahonnan elkívánkoztam, alig várva az érettségit. Elhatároztam, ha egyszer elkerülök, nem térek vissza többé. Iskolát is olyat kerestem, amilyen nem volt a mi városunkban. Előbb Szegedre kerültem, de ott nem tudtam képzettségemnek megfelelő munkát kapni, így könnyen el is engedtek, amikor egyik faluban meghirdették az állást — szoba- konyhás szolgálati lakással. Ott töltöttem másfél évet. Sok-sok lemondással, de sikerült elérni a célom; berendeztem a lakást. — Jött a szerelem is, és a kibontakozás helyett a csalódás. Nem maradhattam tovább. Eladtam mindent, s mindegy volt akkor, menjek bárhová, csak haza ne. — S most mégis hazafelé tartok. Meghalt az apám. Már lesz egy szobám otthon, az új lakótelep egyik épületében. Milyen tervei, céljai vannak? — Nekem ilyenek nincse- hek. Annyi elgondolásomat keresztül húzta az élet. Valahogy a véletlennek mindig hagy szerepe volt... Elégedett a körülményeivel? — Nem. Keresetem alig ezerötszáznegyven forint, a veszélyességi pótlékkal. Ebből alig lehet megélni. Valamiről mindig le kell mondani. (Csinosan, ízléssel, a divat szerint öltözködik, ruházata igényességre vall.) — Mennyiért vette ezt a kardigánt? — Úgy vásároltam fonalat, abból köttettem, körülbelül hatszáz forintba került. Hogyan illeszkedett bele itteni környezetébe, a munkatársi együttesbe? — Nézze, a munkámat szeretem. Igyekszem jól ellátni a feladatomat. Megszoktam már, hogy mindig emberekkel tárgyalok. A sok adminisztrációt nem szeretem. A mozgalmas munka sokkal vonzóbb. — A munkatársaim? Nem tudnak, nem is próbálnak megérteni. Barátaim sincsenek. — Nagyon szeretném, ha egyszer főbérleti lakásom lenne. Ha tudná, mennyire szeretek sütni, főzni, egyszóval otthon pepecselni. De hol ez az otthon? Az albérletek?... Nekem olyan kis kuckó kelFILODENDRON ben részesítettem jótevőimet: egyik délután bontogatni kezdtem himbómat. s estefelé kinyílt az első virágom. Igaz, csak nyolc-tíz napig szép — de amiért ilyen jók hozzám, még egy virággal ajándékozom meg őket nemsokára. — A virágom, tessék jól megnézni, olyan, mint a vajszínű bársony — és nem is kicsi, 20x25 centiméteres. — Ugye, jól viselem magam? És mégis panaszkodnak rám! Azt mondják, kitúrom a házból őket... (tamasi) Foto: ifj. Tóth István Ez a lány tizennyolc éves korában — a jelek szerint — önkéntes száműzetésbe vonult. A szerelemben csalódott ember visszahúzódása-e ez a társtalanság, vagy más okok is közrejátszottak benne. Erről nem beszél. Egy, ami biztos: otthonra vágyik. Otthonra, ahol — o bolyongások keserves tapasztalatai után — egyedül talán jobban élne, mint a megkeseredett családanyák. De semmiképpen sem boldogan. Most még azt mondja, jobb lesz neki úgy. Most még ezt mondja. Tamasi Tamás lene, amelyről tudom, hogy azzal én rendelkezem. Örömmel csinosítanám. Nem a divatcikkek, hanem szőnyegek, bútorok kirakatainál állnék meg. Mivel tölti a szabad idejét? — Néha nem is tudom. Csak úgy múlik az idő, nap telik nap után. Beiratkoztam a marxista egyetemre. Olvasok. Hogy mit? Mindent, ösz- sze-vissza. A szaklapokat is. Azok a cikkek is érdekelnek, amelyek nem az én munka- területemhez tartoznak, de legjobban a keresztrejtvényeket kedvelem. Nagyon jó szórakozás. Néha valamelyik ismerősömnél tévét nézek. Moziba járni nem szeretek. Egyszer voltam itt színházban, s elhatároztam, többé nem megyek. Pestre sem utazik fel néha, egy-egy színházi előadásra? — Miből? Nem rossz ez a társtalanság? Nem volna jobb férjhez menni? — Már sokat tapasztaltam. Úgy látom az ismerőseimnél, sehol sincs igazi harmónia. És ha rájönnek nyolc-tíz év múlva, hogy rosszul választottak, mit tudnak csinálni két-három gyerekkel? Valószínű, magányos maradok, eddig még legalábbis nem találtam olyan férfit, akivel együtt élnék. Hol étkezik? — Mostanában nem ebédelek étteremben. Amióta az apám meghalt, anyámat is segítem. Két húgom is van. Már dolgoznak, de én vagyok a legidősebb, ezért több is hárul rám. Mit kívánna., ha egy mesebeli tündér három kívánságát teljesítené? — Semmit. Az igazi megbecsülést, örömet az jelenti nekem, amiért meg is dolgozom. Nem következetlenség ez? Elégedetlen és mégsincs célja, csupán egy önálló otthont kíván, ahol magányosan élhet? — Persze, az az igazság, hogy nem vagyok eléggé következetes. Terveztem már hosszabb időre is, de beleuntam. így vagyok a munkámmal is. Ezért szeretem az állandóan változó környezetet. Munkámat is igyekszem mielőbb elvégezni. Megítélése szerint miben gyarapodott legtöbbet, amióta dolgozik? — Tapasztalatokban. keretében a szocialista brigádtagokhoz hasonlóan kul- túrálódnak. Különbség talán annyi, hogy néha-néha közös klubestet tartanak, többet járnak táncolni — de kevesebbet látogatják az üzemi könyvtárat. A gyárnak mintegy 1700 kötetes könyvtára van, amelynek állományát rendszeresen gyarapítják. Állandó olvasóik száma kétszáz. Rajtuk kívül még sokan jönnek időnként egy-egy könyvért. Külön csoportba tartoznak azok, akik rendszeres könyv- vásárlással alakítják ki otthoni könyvtárukat. Ezek a dolgozók az elmúlt évben több mint százezer forint értékű könyvet vásároltak Józsa Sándor könyterjesztő- nél. A népitánccsoport az ipari tanulók és a honvédség együttműködésének jegyében létesült A vállalat szociális és kulturális alapját — a szak- szervezeti könyvtár jelentős támogatásától eltekintve — a sportkörök működtetésére fordítják. Az elmúlt évben kapott tizenkétezer forintot nem használták fel, a röplabdacsapat szétesett, az asztalitenisz-szakosztály a járási bajnokságon ellenfél nélkül maradt. Az elköltött 4500 forintot sportfelszerelés vásárlására, a csapat utazási költségeinek fedezésére fordították. Jelenleg a Táncsics Mihály iskolával kötnek szerződést, hogy az asztaliteniszezők az iskola tornatermében tarthassák edzéseiket a jövőben is. (t)
