Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

CEGLÉDI PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS áfl C EeuEDVAROSR ÉSZERE X. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1966. JANUÁR 23., VASÁRNAP Tanulás, kultúra, sport a Május 1. Ruhagyárban A Húszévesek és a húszévesek Az író és vallomása — Hiszek a mai fiatalokban, mert hiszek a jövőben. A mai húszévesek közül kerülnek ki a jövő miniszterei és a párt országos vezetői is. Olyan át­meneti korban él azonban ez a fiatalság, amikor a fogal­maknak még kettős értelme van: még élnek a régi polgári jegyei és már hatnak a szo­cialista fogalmi jegyek is. A fiatalok az őket körülvevő tár­sadalmi környezetben — ma­gában a családban és munka­helyen is — hol a fogalmak polgári, hol szocialista értel­mezését látják, nemegyszer ugyanazon felnőttnél is. Ennek a következménye, hogy a mai fiatal élete egy periódu­sában becsapottnak érzi ma­gát. nem a társadalom életében szerzett tapasztalataim alap­ján a magamnak feltett kér­désekre adott válaszként írom regényeimet. — Nem lehet hazugságban élni! A hazugság felfalja az embert: ahhoz, hogy kilábaljon a ha­zugságból, újabb hazugsághoz folyamodik. De hazudni — né­masággal is lehet! Volt idő az ötvenes években, amikor a ha­zugság társadalmi méreteket öltött. Senkinek sincs joga ha­zugsággal benyálazni ember­s emberi közvetlenséggel mondja magáról: „én sem va­gyok tisztességesebb — sem tisztességtelenebb a sok évi át­lagnál”. * Így ismerhették meg a mű­vek mögött azok alkotóját — az embert a jelenlevő húszévesek s a kétszer húszévesek ezen az ankéton, melynek megrende­zéséért minden elismerés meg­illeti a városi KlSZ-bizottsá- got. S ha még megemlítjük azt is, hogy a regényből készült színdarab szereplői közül jelen volt a színdarabot is megvitató ankéton a József Attila Szín­ház színészei közül Bárány Frigyes, Budai István és Döm- södi János — képet alkothat­A Május 1 Ruhagyár ceg­lédi telephelyén nagy gon­dot fordítanak a dolgozók szakmai és politikai képzé­sére, általános műveltségük emelésére és a szakmunkás­utánpótlás biztosítására. Az üzem párttitkára el- tnondotta, hogy a ruhaipari technikum előadásaira az tizemben kerül sor minden alkalommal. A közismereti tárgyakat tanító gimnáziumi tanárok és a szakmai tár­gyakat oktató előadók a gyárban tartják a foglalko­zásokat. Uj módszert vezettek be, amellyel elsősorban azokat a dolgozókat segítik, akiknek nincs meg az általános is­kolai végzettségük. Számuk­ra a hetedik és nyolcadik osztály anyagából olyan két évfolyamot szerveztek, amellyel pár­huzamosan szakmai vizs­gát is tehetnek, s így válhatnak szakmunkások­ká. Számos résztvevője van a politikai és pártoktatásnak, a szakszervezeti előadások­nak és a KISZ-munkában is szép számmal részt vesz­nek a fiatalok. A TIT aka­démiája ebben az évadban nem kezdődhetett meg. Nem találtak a foglalkozásokhoz alkalmas helyiséget. A tizennégy szocialista brigád tagjai rendsze­resen teljesítik vállalá­suk kulturális részét is. Színházelőadásokra járnak, időnként kollektív moziláto­gatást szerveznek. A brigád­napló nemcsak ezeket az eseményeket örökíti meg, ha­nem a könyvismertetésekről is beszámol. Programjukban közös múzeumlátogatás is szerepel. A KISZ-tagok az Ifjúság a szocializmusért mozgalom Január 24-tól 26-ig vetítik a Szegénylegények című új magyar filmet a Szabadság Filmszínházban Ellentmondások között nevelkedik a mai húszéves nemzedék. Idejének csak egy töredékét tölti a családban, a többit munkahelyén és a tár­sasági körben. Ennek eredmé­nye, hogy a legjobb családi környezet hatását is lerontja az esetleges rossz külső kör­nyezet. Az a munkahelyi fe­lettes, aki nem gyermekét né­zi bennük, hanem szórakozó — lányokban szerelmi — partnerét, felelős azért az egészségtelen folyamatért, melyben a fiúk gátlástalanul „fűzik” a lányokat. — Fiatalember, ha egy lánnyal jársz — érezz iránta felelősséget! Ne arra törekedj, hogy — indián módra — tisz­tességét övedre fűzd. Ne süly- lyeszd a szerelem tiszta érzé­sét állati szintre. — Aki vallásos, legyen val­lásos nyíltan, s ne titokban. Az ember érzés- és gondolat- világát nem lehet megosztani. Regényemet, a Húszéveseket ezektől a felismerésektől indít­tatva írtam — vallotta Berkesi András író a KISZ rendezé­sében szerdán megtartott író —olvasó találkozón. S mint mondotta, elsősorban a szülők­nek akarta írni, akik közül sokan — megfeledkezve arról, hogy az élet a példamutatás sorozata — gyermekük előtt mindennek lehordják egymást, s ugyanakkor elvárják tőle, hogy példaképnek tekintsék őket. A Húszévesek végül is az ifjúság kedvenc olvasmánya lett, mert saját mindennapi problémáit ismerte fel benne. Szemtől-szemben az íróval kapott magyarázatot az olvasó nem egy — Berkesi regényeinek olvasása közben — felmerült problémára. — Nem elmesélt sorsok, ha­tarsat! — mondotta a kérdé­sekre adott válaszaiban. Ez az író, aki a szocialista etika az emberi együttélés nem egy normáját fogalmazta meg ezen az ankéton, büszkén vallja magát kommunistának, nak olvasóink arról, mennyi élménnyel gazdagodtak ezen az estén a húszévesek, akik a „Húszévesek”-kel s annak író­jával találkoztak. Ferencz Lajos A csípős, ja­nuári szél csip­kés taréjé hódű- nékkel díszítette a Kinizsi utcát, amikor néhány nappal ezelőtt látogatóba indul­tam Füodendron- hoz. Abból az al­kalomból keres­tem fél, hogy most éppen vi­rágkorát éli. Jól fűtött, kellemes szobában foga­dott, s karjaival kínált helyet — Talán há­roméves lehettem — mondta —, amikor jelenlegi gazdáimhoz, Bán Lajosékhoz ke­rültem a Kinizsi utcába — munka­társi ajándék­ként Bánék nagy türelemmel és jó szívvel nevelget- tek. Nyárára a napfényes veran­dára tettek, ősz­szel (kényes va­gyok) a meleg szobába. Nyáron majd minden nap meglocsolnak, s a. tápszert és a hús­lét is szeretem. Ilyenkor jtélen ritkábban va­gyok szomjas. j — Most már ; szépen kifejlőd- ! tem. Tizenkét le- ! velem van. A | gazdám megmért, i s kiderült, leve- jlekn 90x80 centi- ; méteresek. A gon- i doskodásért ked- \ vés meglepetés­BARÁTAIM SINCSENEK" Felkavart ez a beszélgetés. Sokat töprengtem rajta: meg­írjam-e egyáltalán? Hiszen milyen jogon vájkáljak más em­ber életében, vagy mit érek el vele, ha közreadom a lánytól hallottakat? Mit érek el? Talán felhívom a figyelmet. Mert sok a magányos ember. Akik tudatosan, de végig nem gondoltán választják a magány-filozófiát. — Egy alföldi nagyváros­ból jöttem, ahonnan elkíván­koztam, alig várva az érett­ségit. Elhatároztam, ha egy­szer elkerülök, nem térek vissza többé. Iskolát is olyat kerestem, amilyen nem volt a mi városunkban. Előbb Szegedre kerültem, de ott nem tudtam képzettségem­nek megfelelő munkát kapni, így könnyen el is engedtek, amikor egyik faluban meg­hirdették az állást — szoba- konyhás szolgálati lakással. Ott töltöttem másfél évet. Sok-sok lemondással, de si­került elérni a célom; beren­deztem a lakást. — Jött a szerelem is, és a kibontakozás helyett a csaló­dás. Nem maradhattam to­vább. Eladtam mindent, s mindegy volt akkor, menjek bárhová, csak haza ne. — S most mégis hazafelé tartok. Meghalt az apám. Már lesz egy szobám otthon, az új lakótelep egyik épüle­tében. Milyen tervei, céljai van­nak? — Nekem ilyenek nincse- hek. Annyi elgondolásomat keresztül húzta az élet. Vala­hogy a véletlennek mindig hagy szerepe volt... Elégedett a körülményei­vel? — Nem. Keresetem alig ezerötszáznegyven forint, a veszélyességi pótlékkal. Eb­ből alig lehet megélni. Vala­miről mindig le kell monda­ni. (Csinosan, ízléssel, a divat szerint öltözködik, ruházata igényességre vall.) — Mennyiért vette ezt a kardigánt? — Úgy vásároltam fonalat, abból köttettem, körülbelül hatszáz forintba került. Hogyan illeszkedett bele it­teni környezetébe, a munka­társi együttesbe? — Nézze, a munkámat sze­retem. Igyekszem jól ellátni a feladatomat. Megszoktam már, hogy mindig emberek­kel tárgyalok. A sok admi­nisztrációt nem szeretem. A mozgalmas munka sokkal vonzóbb. — A munkatár­saim? Nem tudnak, nem is próbálnak megérteni. Bará­taim sincsenek. — Nagyon szeretném, ha egyszer főbérleti lakásom len­ne. Ha tudná, mennyire sze­retek sütni, főzni, egyszóval otthon pepecselni. De hol ez az otthon? Az albérletek?... Nekem olyan kis kuckó kel­FILODENDRON ben részesítettem jótevőimet: egyik délután bonto­gatni kezdtem himbómat. s este­felé kinyílt az el­ső virágom. Igaz, csak nyolc-tíz na­pig szép — de amiért ilyen jók hozzám, még egy virággal ajándé­kozom meg őket nemsokára. — A virágom, tessék jól meg­nézni, olyan, mint a vajszínű bársony — és nem is kicsi, 20x25 centiméteres. — Ugye, jól vi­selem magam? És mégis panasz­kodnak rám! Azt mondják, kitú­rom a házból őket... (tamasi) Foto: ifj. Tóth István Ez a lány tizennyolc éves korában — a jelek szerint — önkéntes száműzetésbe vonult. A szerelemben csalódott em­ber visszahúzódása-e ez a társtalanság, vagy más okok is közrejátszottak benne. Erről nem beszél. Egy, ami biztos: otthonra vágyik. Otthonra, ahol — o bolyongások keserves tapasztalatai után — egyedül talán jobban élne, mint a meg­keseredett családanyák. De semmiképpen sem boldogan. Most még azt mondja, jobb lesz neki úgy. Most még ezt mondja. Tamasi Tamás lene, amelyről tudom, hogy azzal én rendelkezem. Öröm­mel csinosítanám. Nem a di­vatcikkek, hanem szőnyegek, bútorok kirakatainál állnék meg. Mivel tölti a szabad ide­jét? — Néha nem is tudom. Csak úgy múlik az idő, nap telik nap után. Beiratkoztam a marxista egyetemre. Olva­sok. Hogy mit? Mindent, ösz- sze-vissza. A szaklapokat is. Azok a cikkek is érdekelnek, amelyek nem az én munka- területemhez tartoznak, de legjobban a keresztrejtvénye­ket kedvelem. Nagyon jó szórakozás. Néha valamelyik ismerősömnél tévét nézek. Moziba járni nem szeretek. Egyszer voltam itt színház­ban, s elhatároztam, többé nem megyek. Pestre sem utazik fel né­ha, egy-egy színházi előadás­ra? — Miből? Nem rossz ez a társtalanság? Nem volna jobb férjhez men­ni? — Már sokat tapasztaltam. Úgy látom az ismerőseimnél, sehol sincs igazi harmónia. És ha rájönnek nyolc-tíz év múlva, hogy rosszul válasz­tottak, mit tudnak csinálni két-három gyerekkel? Való­színű, magányos maradok, eddig még legalábbis nem ta­láltam olyan férfit, akivel együtt élnék. Hol étkezik? — Mostanában nem ebéde­lek étteremben. Amióta az apám meghalt, anyámat is segítem. Két húgom is van. Már dolgoznak, de én va­gyok a legidősebb, ezért több is hárul rám. Mit kívánna., ha egy me­sebeli tündér három kíván­ságát teljesítené? — Semmit. Az igazi meg­becsülést, örömet az jelenti nekem, amiért meg is dolgo­zom. Nem következetlenség ez? Elégedetlen és mégsincs cél­ja, csupán egy önálló ott­hont kíván, ahol magányo­san élhet? — Persze, az az igazság, hogy nem vagyok eléggé kö­vetkezetes. Terveztem már hosszabb időre is, de bele­untam. így vagyok a mun­kámmal is. Ezért szeretem az állandóan változó környeze­tet. Munkámat is igyekszem mielőbb elvégezni. Megítélése szerint miben gyarapodott legtöbbet, amióta dolgozik? — Tapasztalatokban. keretében a szocialista bri­gádtagokhoz hasonlóan kul- túrálódnak. Különbség talán annyi, hogy néha-néha közös klubestet tartanak, többet járnak táncolni — de keveseb­bet látogatják az üzemi könyv­tárat. A gyárnak mintegy 1700 kötetes könyvtára van, amelynek állományát rendszeresen gyarapítják. Állandó olvasóik száma kétszáz. Rajtuk kívül még sokan jön­nek időnként egy-egy köny­vért. Külön csoportba tartoznak azok, akik rendszeres könyv- vásárlással alakítják ki ott­honi könyvtárukat. Ezek a dolgozók az elmúlt évben több mint százezer forint értékű könyvet vásároltak Józsa Sándor könyterjesztő- nél. A népitánccsoport az ipari tanulók és a honvédség együttműködésének jegyében létesült A vállalat szociális és kul­turális alapját — a szak- szervezeti könyvtár jelentős támogatásától eltekintve — a sportkörök működtetésére for­dítják. Az elmúlt évben ka­pott tizenkétezer forintot nem használták fel, a röp­labdacsapat szétesett, az asz­talitenisz-szakosztály a já­rási bajnokságon ellenfél nél­kül maradt. Az elköltött 4500 forintot sportfelszerelés vásárlására, a csapat utazási költségeinek fedezésére fordították. Jelen­leg a Táncsics Mihály isko­lával kötnek szerződést, hogy az asztaliteniszezők az is­kola tornatermében tarthas­sák edzéseiket a jövőben is. (t)

Next

/
Thumbnails
Contents