Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
8 re st becifj ^lí/rlqp 1966. JANUÄR 23., VASÁRNAP Danu Évike VIHAR BÉLA: » . __ » ( Foto: Kotroczó István) § a csillaghegyi cigánylány úgy ismerkedett meg Tancsu Mihállyal, hogy egy vonaton utaztak Gödöllőről Pestre. Három hét múlva tartották az esküvőt, nagy lakodalom volt Csillaghegyen; részt vett rajta Évike hét testvére, apja, anyja, meg a szomszédok is: Gál Péter nyugalmazott rendőrőrnagy, Somogyi Bálint gazdálkodó, no meg Boglár Anna néni, a csillaghegyi tanítónő, aki Évikét oktatta betűvetésre. Tancsu Mihály rokonai persze nem jöttek el, nagy szégyen volt nekik az is, hogy híre ment a faluban: cigánylányt vett el a Mihály. Egy ideig albérletben laktak, négy hónappal az esküvő után azonban levelet írt Tancsuné a fiának, hogy jöjjenek haza, ha már megtörtént a dolog, övék lesz az alsó szoba az emeletes házban. Két hétig laktak ott, felettük élt a Tancsu család, az udvarban és a konyhában dolgozott naphosszat az anyós. Ahogy elérkezett a tizennegyedik nap, Danu Évike összeszedte a holmiját, felült a vonatra, és elköltözött Pestre. írt ugyan egy levelet, szépen hurkolt írással — örült volna Boglár Anna, ha látja —, de hát abból nem lett okosabb sem a férj, sem az anyós. A gyerek nemsokára megszületett, addigra megtartották a válóperes tárgyalást is. Kétszáz forint tartásdíjat ítélt meg a bíróság Danu Évikének.------------------~ mert így nevezték az újszü| Gyurka, | lőttet, Csillaghegyen talált-----------------;— otthont —, ahogy a Tancsu család mondja: a cigányéknál. Nem is lett volna ebből semmi baj, ha egyszer csak Tancsu Mihály sokallni nem kezdi a két piros százast, amit rendszeresen kivesznek a borítékból. Anyja mondta, menjenek ügyvédhez, ha fizetnek is valamit a fiskálisnak, nekik ítélik majd a gyereket, és akkor megmarad a havi kétszáz. Étel pedig von otthon egy csöppnyi szájnak. Különben pedig — fejtegette az anyós — csak megmutatják a falunak, hogy az ő vérük nem züllik el egy putriban. Gyurika nem tudott az egészről semmit. Ott élt a kétszobás csillaghegyi házban: nagymamával, nagypapával, s ha Danu Péternek párttaggyűlésre is kellett menni, nem maradt, egyedül, hiszen a nagymama eljátszogatott vele. Danu Évikét alperesnek szólították, s szemben ült volt férje, azaz hogy a felperes. A hallgatóság és a tanúk a fal mellett kaptak helyet. Egyik oldalon a cigányék ültek, a másikon a Tancsu-család. A két tábort a tanúk választották eL Eljött Gál Péter nyugalmazott rendőrőrnagy — egyébként Danu Péter párttitkára — valamint Somogyi Bálint a szomszéd, és persze Boglár Anna néni is, a tanítónői. Tancsuék nem hóztak tanút; minek az, ÖRDÖGŰZŐ Röstelkedtcm: nem méltó hozzád, szégyenletes.. „ de mint iga, már ő uralkodott felettem, a varázsritus, babona követelte bennem a jussát, tedd meg — suttogta — ez parancs! Hittem, nem hittem, ö vezényelt, a dzsungelmélyi ősi hang; tízezer évnyi messziségből reámintő tetem, bizarr, bakszakállú, vad pásztoristen, eszelős fintoraival. Teljesül vágyad, terved, álmod megvalósul — akkor — ha most asztalt koppintsz, ha arra nem lépsz, ha eléred a villamost. Hány rendelés, hány tilalom, mind tőle ered, tőlük való, az idegsejtekben bujkáló, a sunyítva meglapuló condrát öltött sámán vinnyogja, fantom jelzi: még itt vagyok! Miért hordozom koponyámban e furcsa panoptikumot? A történelem sok lim-lomja nyüzsög a tudatom alatt. Mi őrzi őket és cserébe talán valamit nyújtanak? Talán a megdidergő lélek aggodalma eseng, sajog, s így faggatja, ostromolja a titkot rejtő holnapot? Patkó, lóhere, denevérszárny, csíziók, és jelrendszerek... Hány száguldó motor élén is fityeg, táncol az amulett. A vész ellen ők védenének? Bár jól tudom, hogy nem igaz, hogy ámítás, hogy balga tévhit, de mégis biztatás, vigasz. A félelmünk a táplálékuk, életük ebből tengetik, nem füstölgő körménet, dobszó, egy mozdulat elég nekik. Ártalmatlanok? Valóban. De egyik, másik fölneszei, s eszébe jut, hogy zsarnok isten volt valaha, ki vért vedel, szomját oltva torkot szaggattak szablyát lengető papok, és embert áldoztak nevében: idegent, lázadót, rabot. Kígyó módra ő sziszeg most is a fülbe gőgöt megvetést, lincskötelet nyomna a kézbe, géppisztolyt, csóvát, szívbe kést Mennyi vámpír-előítélet, lappangó nyirkos babonák: mérget oltva az értelembe, gyűlölettel megfojtanák. Bálványok járnak még közöttünk, a kert alatt ördög szalad. Lelkem, tárd ki a szabadságra ablakodat, és óvd magad. FOXI MAXI ÉS A TÖBBIEK nézőtéren: — ugye, bácsi, te vagy a Maci Laci? — Akkor, egy pillanatra nagyon furcsa volt minden, de a közönség nevetett, az operaénekes feltalálta magát a színpadon s barátságosan válaszolt: — igen, én vagyok ... Gombos Kati a fiúegér, a nyakkendős Find, ez a gyámoltalan fiúegér roppant kedves „egyéniség”. Bármibe kezd, mindig baleset történik vele. A pécsi filmfesztiválon a Gyermekbetegségek című film két kis főszereplője odajött az asztalomhoz. Mondd néni, tényleg te vagy a Find? És | ÄP Iluszárik Zoltán rajza $ van neked gyereked is? — Van kettő — válaszoltam —, egy tizenkét éves lányom és egy tizennégy éves fiam. — Hű, akkor te nagyon öreg vagy már. Ezt sohasem mondtad el a televízióban... Bárhova megyek, percek múlva kéri a társaság, csak picit utánozzad a Find hangját. És Gombos Kati „megadja magát”, és mondja a kedvenc szöveget: — látod, Ind, mindig mondtam neked, ne járj rossz úton, mert baj lesz. És egy picit cincog, úgy, ahogy megszoktuk tőle. — Utoljára rozsdás vasszeget alakítottam — mosolyog Szuhay Balázs. — Amióta Kandúr Bandi lettem, haragszanak rám a gyerekek, viszont — az egyik példából ítélve — tisztelnek a portások. Legutóbb, amikor egy gyárban jártam, a kapuban elkérték az igazolványomat, a tányérsapkás bácsi rámnézett: — Maga az a Szuhay Balázs, aki a kandúr? — Igen — mondtam kicsit zavartan. — A bácsi felemelte a telefonkagylót: — Igazgató elvtárs, a Kandúr Bandi keresi magát... Az írónőnek is jut a népszerűségből. A televízió székháza előtt gyerekek várják, s — ami szokatlan egy fordító életében — autogramot kérnek, de így: „azt tessék odaírni, hogy a Foxi Maxi mamája”. A rendezőtől — mosolyogva — ilyen meglepő feltétellel vették át a ruhát az egyik Patyolat-fiókban: — „Csak akkor tisztítjuk ki a ruhát, ha vasárnap újból lesz Foxi Maxi!” És lesz. Előreláthatóan ebben az évben még tart a sorozat és talán jövőre is, ha a külföldről érkező híreknek hinni lehet. Bizonyára örülnek ennek a tévénézők — gyerekek és felnőttek egyaránt —, de ugyanúgy a társulat tagjai is, akik már elkezdték a sorozat következő történetének, a „Krumpli”-nak szinkronizálását. (D—B) •SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj 5 Foxi Maxi „társulatával” $ együtt belopta magát a tévé- $ nézők szívébe. Hétről hétre ke- $ resik a műsorban, reklamálják, 5 ha elmarad egy-egy folytatás. $ Honnan ez a népszerűség? § — Talán azért, mert a tör5 téneteket igyekszünk „magya- \ rositani” — mondja Nagy ^ Vilma, az átíró-fordító. — ^ Ugyanezek a filmek Lengyel- ^ országban megbuktak. Ott ^ ugyanis ragaszkodtak az ere- 5 deti sztorikhoz, és nem szink- $ ronizálták, hanem egyszerűen $ „aláolvasták” a nyers fordí- 5 tást. § — Szerencsénk volt — kapS csolódik a beszélgetésbe Ger- § hardt Pál, a szinkron rendező- ^ je —, úgyszólván az első pil- ^ lanattól kezdve sikerült „el- § kapnunk” a megfelelő hango- kát, s most már kialakult egy 5 olyan együttes, amely saját ^ maga is végigszórakozza és él- ^ vezettel játszik, illetve beszél. ^ Beszél? Ugat, cincog, nyávog 6 és dörmög. Szereposztás sze- ^ rint. ^ Foxi Maxi Csákányi László. ^ Már megszokta, hogy ha a ^ gyerekek meglátják az utcán, $ utána kiáltanak: Lászlóóó! ^ Szenzációóó! Ez is a népszerű- ^ séggel jár. Éppúgy, mint az, ^ hogy fnci, azaz Váradi Hédi ^ különböző egérfigurákat kap i ajándékba. ^ — Voltam már — meséli $ Inci-Hédi — tücsök, csupafül, ^ tüskeböki, Toppancs Walt- ^ Disney filmjében, a Bambiban, ^ nyuszi, mókus és mindenféle 8 apró állat hangja. De ez a $ legkedvesebb állatszinkron ^ szerepem. Boldogság, amikor ^ elkezdjük a munkát. Nem is ^ munka, játék, szórakozás. A ^ legkedvesebb élményem a 8 macska lelkiismeretének meg- ^ szólalásához fűződik. Sohasem ^felejtem el a macskát, ahogy § mondja: — szeretni kell az ^ egereket... 8 Mindenkinek vannak ked- 8 vés gyerektörténetei. Várhelyi ^ Endre, illetve Maci Laci a kö- ^ zelmúltban a csepeli munkás- ^ otthonban II. Fiilöp áriáját ^ énekelte, s a szám után várat- 8lanul megszólalt egy kisfiú a TÖRTÉNET \ \ \ * Az idő méhében születtem. A testem parányi részek uj- • jongták eggyé, s velük vagyok öröktől fogva. Meleg életdús tenger ringatta bölcsőmet; jó, gázpárák < úgy öleltek körül, ahogy az anya védi gyermekét. A felszínen j semmisem mozdult: kocsonyás, fehérje-csöndben aludt a vi- ] lóg. Nehéz visszaemlékeznem: nem értettem a köröttem lát-! szólag tétlen s valójában ezermozgású életet: a kinti világ csak : létemig ért el egy-egy vad harapásával, vagy meleg simoga- \ tással; az ösztönöm akart óvni a mára. Parányi atomok és i vaskos molekulák bújtak hozzám: épült, formálódott az arcom, i Először virág lettem, aztán vadakat űztem az erdőben s év- : százmilliók múlva kiálltam egy nyílt, szabad mezőre és az ég- \ be kiáltottam a nevem... Messziről indult az utam, és jövőt akartam formálni ma- j gamnak: házat húztam a rög fölé, sziklát pattintottam és csap-' dát rejtettem az ösvény alá. Egyszer, egy vad, viharos éjszakán nagy segítséget adott a természet: tűz gyulladt ki az erdő fáiból és én letérdeltem, i mert úgy hittem, hogy ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatok ... Nem sokkal utána más emberek jöttek, mint amilyen voltam: íj volt a vállukon, kezük baltát emelt és el akarták pusztítani házamat: megküzdöttem velük, de több nyílvesszőjük volt: sok csiszolt dárdám mind az övék lett, s akkor tanultam meg gyűlölni. Ezután már gyorsan és kérlelhetetlenül sodort a történet. A hozzám hasonló kivetettekkel együtt piramist építettünk és vérünk, verejtékünk fogta össze a köveket: a Mem- non-kolosszusok rólunk beszélnek. Es amikor már sok volt a kínból: kardot, fegyvert ragadtunk s szemünkben a felkelő nap vörös fénye lángolt; törtük, zúztuk a trónushoz vezető lépcsőket kétezer éven át... Sokan voltak ellenünk és hegyekké nőtt a holtak sokasága. Aztán csönd lett és vártuk, hogy megnyíljanak a kapuk; és hogy ne merjünk mégegyszer tenni: kaptunk pöttyenős flastromokat, virágos szavakat, híres ígéreteket és glóriás csodákat. Narkotikumokat, altatókat... Közben ragyogott a világ. Ügyes, ravasz és lelketlen kalmárok, arannyá sűrítették vérünket, s törvény-pajzsuk mögül lesújtottak arra, aki szólni volt bátor.... Századok futottak: a hazugsággal és a túlvilág gyönyörűségével örökké valónak konzervált rend csak formáit változtatta. Egyre kevesebb lett az öröm és mind több seb sírt a föld felé. Es tegnap felmozdultak az öklök, friss dalok törtek be az áporodott levegőbe, s a Bastille után bevettük a Palotát is. Ma sem sima az utunk, de egyenes. Göröngyök buktatnak, de sorsunkat jól vigyázzuk. Többek lettünk mindannyian: százmilliók hada jár lépésünk után és hogy hozzánk forgattuk a földet, most már a kozmoszt is akarjuk tudni: óriás rakétákat és új bolygókat dobunk az űrbe, s a szűz Holdon megvetjük a lábunk: messze túl vagyunk a „mérsékelt csodákon”. Két évezer óta fegyver nélkül küzdöttünk minden hatalom ellen. Nem vagyunk óriások, de utunk a messziből indult t a végtelenbe fut. Papp Miklós 0 nagy a család, jó az ügyvéd, ki nyerheti meg ^ a pert, ha ők nem. S I-----------------------[ még a bírónőről is. Kö- 8 I Szólni kell | zépkorú asszony ült a ^------------------------- magasított széken, fá-^ radtan csillogott a szeme a szemüveg mögül, s ^ folyton csitítgatta az egyik ülnöknőt, aki ^ többször is sírvafakadt a kihallgatások során. ^ A tanúk megkérdezése befejeződött már, ^ ilyenkor a felperes ügyvédjét illeti a szó. ^ Nagy tudományú lehetett az ügyvéd, mert ^ csak úgy szálltak a bírói pulpitus felé a pa- ^ ragrafusok, no meg a tisztelettől teljes kéré-8 sek. — Befejezte? — törülte meg a szemüvegét ^ a bírónő, s hátradőlt a széken. Ezután az al- ^ peres ügyvédje beszélhet. Ilyen nem lévén, ^ Danu Évike emelkedett fel a székről. „Tisztelt tanácselnöknő” — kezdte meg vé- $ dőbeszédét. — Kinek adhatnák oda a kisfia- § mat, ha nem nekem__” Ezzel véget is ért a ^ v édőbeszéd, mert sírni kezdett a lány. A bí- ^ rónő erre szünetet rendelt el, hogy ítéletet ^ hozhassanak. § s A bíróság keskeny folyosóján jutott hely § mind a két tábornak. Danu Évike a fűtőtest ^ mellé állt, szőlőt szemezgetett. A csizmás^ párttitkár Danunét vigasztalta, aki hangosan ^ zokogott: „El ne vegyék tőle az ő kis unoká- ját”. | — Nyugalom — mondta a nagytudományú 8 öreg ügyvéd, a vörösképű felperesnek, aki elég $ nyugodt lehetett, mert a jegyzőkönyv-vezető ^ gépírónővel próbált szemezni, persze csak a ^ maga félénk módján. Annak örült, hogy az ^ ügyvéd nem szidja meg, mert szerinte rósz- ^ szül beszélt a bíróság előtt. Az anyja annál ^ inkább mozgolódott, kérdezgetett valamit az ^ ügyvédtől, és nagy tűz égett a szemében, hi- ^ szén perről van szó, nem akármiről, de per- a ről. | $ I------------------------- a falnak támaszkodott, 8 I Danu Péter | a jegyzőkönyv-vezető §--------------------------- gépírónő egy idegen § férfinak magyarázta: jól nézze meg ezt az $ embert, hiszen ritkán láthat nyugdíjas ci- ^ gányt $ Gyorsan kihirdették az ítéletet Ahogy a fo- ^ lyosón kifelé mentek az emberek, hangosan^ méltatlankodott az öreg nagytudományú ügy- a véd: ő még ilyen pert nem vesztett, ahol ren- S des emberekkel szemben miféléknek ítélnek $ egy ifjú magyar állampolgárt — Tudod, Zoltán — mesélte otthon a férjé-^ nek az aznapi pert a bírónő — másként dön- ^ töttünk volna, ha az a Tancsu Mihály csak ^ egy szelet csokoládét is visz, két éve nem Iá- ^ tott fiának, amikor eljött velünk a helyszíni ^ szemlére. — És a bírónő volt az egyetlen 8 aki nem lepődött meg azon, hogy a törvényes ^ határidő leteltéig sem érkezett be fellebbezés ^ a Törvény címére. ^ Benedek B. István ^ A budapesti krétakör
