Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

196«. JANUAR 23, VASÁRNAP IIECrCI Krimiből semmi sem eléé DARUK ALATT Talán a legmagasabbra nyú­lik nemcsak ezen, hanem messze vidéken. Hetvenöt te­kintélyes méterről emelget tonnás traverzeket, vasgeren­dákat, rakosgatja most is a tűz hajlékát. Már az ötödik kazánóriás készül a Dunamen- ti Hőerőműben. Ez lesz a má­sodik, 150 megawattos beren­dezés gőzfejlesztője. Nehéz el­hinni hóviharban és csont- fagylaló hidegben, hogy a jéghideg vasváz között 100 és 100 fokos hőség fűt nemsoká­ra. (Alsó kép.) A hőmérő itt nem szökik ugyan mérhető magasra, de sokat érő családi meleg, az otthonok meghittsége melen­geti majd a 8 emeletes épüle­tet a százhalombattai lakóte­lepen. A nagy daru kisöccse már az ablakkereteket emel­geti. Jöhet az üveges s tavasz- szal vagy tán nyár elején a sok új lakó, aki talán életében először költözik saját ottho­nába. (Felső kép.) Tóth felv. A TALON Nemcsak kártyázóknak is­merős fogalom; az a terme­lést irányító szakemberek számára is. Rejtett, nehezen feltárható tartalékokat je­lent, vagy éppen olyat, amit magunk teszünk — talonba. A termelés eredményességét, a termelékenységet fokozó tényezők egyike a tartós létszámmegtakaritás, s az ab­ból származó bérmegtakarí­tás bizonyos részének fel- használása, anyagi ösztönző­ként Az elmúlt évben élet­beléptetett rendelkezés jó le­hetőség ipari vállalataink számára, mégis, csak részben vagy egyáltalán nem élnek vele. Aggályok és kötöttségek A közelmúltban a váci városi párt-végrehajtóbizott- ság felmérte az eddig elért — szerény — eredményeket, s a továbbhaladást segítő módszereket kereste. Vác vá­rosa megyénk legjelentősebb ipari centruma; nem vélet­len tehát, hogy a kérdés a párt-végrehajtóbizottság ülé­sének napirendjére került. Sajnos — és ezt elöljáróban , el kell mondani —, az üzemi pártszervezetek korántsem tartották ennyire napirenden a tartós létszámmegtakaritás kérdését, s ez érezteti is ha­tását. A részletes rendelkezések lényegében 1965. második félévétől biztosították e ter­melékenységnövelő tartalék hasznosítását; sokféle aggályt kellett és kell még ma is le­győzni ahhoz, hogy e rendel­kezés érvényesülhessen. Az aggályok egyike — s hiba lenne azt hinni, teljesen in­dokolatlan —, hogy az így megtakarított létszámot ké­sőbb a felsőbb irányító szer­vek, a nagyvállalati központ „tervesíti”, azaz kötelező létszámként adja meg. Az ilyen eljárás a rendezés egyik alapvető elvét, az ön­kéntességet sérti: sajnos, a tapasztalatok ezt bizonyítják, megsértik ezt az elvet. A másik, nem kevésbé fontos szempont — s nemcsak a vá­ci üzemekben —, hogy ott kell keresni a tartós lét­számmegtakarítás lehetősé­gét, ahol erre valóban mód van. Elsősorban nem a gép­hez kötött létszámnál, ha­nem a közvetett létszámnál van mód megtakarításra: a mechanikusság jóval többet árt, mint amennyi hasznot egy vagy két fő, s azok bé­rének megtakarítása jelent! A Váci Kötöttárugyárban például a készáruraktárban csökkentették e lehetőséggel élve a létszámot, a Húsipari Vállalatnál öt alkalmazotti és hat fizikai létszámot taka­rítottak meg így, s ez az érintett munkahelyeken dol­gozó munkások számára havi kétszáz forintos bérnöveke­dést eredményezett! Ha így nézzük a tartós létszámmeg­takarítást, azonnal világos lesz, hogy jelentős anyagi ösztönző rejlik ebben: tág teret kell biztosítani a dolgo­zók önkéntes kezdeményezé­sének, de ugyanakkor válla­laton belül szorgalmazni kell az alapos és körültekintő fel­mérést, hol tudnák kisebb létszámmal is ellátni a fel­adatokat. Csakis e két té­nyező együttes érvényesülése járhat a kívánt eredménnyel! Egyöntetű értelmezést A tartós létszámmegtakarí­tás — a Központi Bizottság 1964 decemberi határozatának részeként — Vác 11 nagyüze­mében a pártszervezetek mun­kájában nem foglalta el a fon­tosságának megfelelő helyet, s a jövőben nagyobb súllyal kell foglalkozni vele — állapította meg a végrehajtó bizottság. Nos, ehhez arra is szükség van, hogy az alaprendelkezés értelmezése egyöntetű legyen! Abban nincs hiba, hogy külön­böző iparágakban az így meg­takarított bér eltérő hányadát használhatják fel — a KGM- vállalatoknál például 75 szá­zalékot, a pamutipari vállala­toknál 100 százalékot —, de abban már igen, hogy a bér­megtakarítást vállalati szinten használják fel, s nem a lét­számcsökkentést végrehajtott üzemrésznek, műhelynek ad­ják! Sőt, az sem tartozik a rit­kaságok közé, hogy a Vidéki gyáregységben megtakarított bért — a fővárosi központban osztják szét! Ezzel pontosan alapvető vonásától fosztják meg a rendelkezést: a termelői kollektíva anyagilag legyen ér­dekelt a tartós létszámcsökken­tésben. Több váci nagyüzemnél — a Forte, a képcsőgyár, a Híradástechnikai Anyagok Gyára — jelentős termelésnö­vekedéssel kell számolni, s ezen belül létszámemelkedés­sel is. Itt valóban hiba lenne mechanikusan kezelni a tartós létszámmegtakarítás kérdését; ugyanakkor azonban min­denütt meglevő — bár az igé­nyesebb megoldást jelentő — út a munkaszervezés felülvizs­gálata, az átcsoportosítás, a kisgépesítéssel felszabaduló létszám megtartásának vagy csökkentésének eldöntése stb. Azaz több-kevesebb lehetőség mindenütt van arra, hogy üze­meink éljenek is az adott le­hetőségekkel, s valóban azok élvezzék annak közvetlen elő­nyeit — mert közvetett elő­nyeit a vállalat, s összességé­ben a népgazdaság is élvezi —, akik — a vállalattal kötött szerződés értelmében — elvég­zik a többletmunkát. Innét kell kiindulni: sajnos, nem egy helyen ezt úgy értelmezték, hogy hagyni kell, vagy lesz valami „magától”, vagy nem... Több helyen például a nagy- vállalati központ csak rövid szóbeli tájékoztatást adott a gyáregységeknek, volt olyan is, hogy — telefonon ... Ami­kor jóval kisebb ügyekben any- nyi körlevél, annyi írásbeli felkérés stb. készül, pont ez az, amit ennyivel elintézhe­tünk? Az erűk összefogása Szükség van arra, hogy a tartós létszámcsökkentést a helyére tegyék, azaz a felada­tok összességén belül helyez­zék el: ne lássanak benne csodaszert, de ne tekintsék elhanyagolható, lényegtelen kérdésnek sem! Ehhez az kell, hogy a gazdasági vezetők és a pártszervezetek erre vonatko­zó erőfeszítéseiket összefogják, s ne külön-külön próbálkozza­nak. Nem egy helyen nyilván­való a létszámfelesleg: a fél­órás, órás traccsolások, kávéz- gatások a nyitott szemmel já­ró vezetőnek megmutatják, kik és mennyire leterheltek munkával. Alapos helyisme­rettel, a feladatok átfogó ér­tékelésével az is megállapít­ható, hogy — például — való­ban öt anyagbeszerző kell-e, vagy négy is elég? Hasonló a helyzet a belső anyagmozgató, raktári, csomagoló stb. lét­számnál: ehhez azonban a ter­melés folyamatát kell figye­lembe venni, azaz okok és okozatok sokszor bonyolult szövevényét. (Mert ahol terv­szerűtlen a termelés, s a hő végén szállítják ki a készáru 40—60 százalékát, ott „kell” a 20 ember a raktárban, ám két hétig szinte semmit sem csi­nálnak. Egyenletes termelés és készáru-kiszállítás esetén 10 ember is elég lenne!) Érdekes — mert nagyon hasznos, s a gyakorlatban Is kamatoztatható tanulságokát adó — vizsgálódás lenne az is, ha a feszített létszámra pa­naszkodó üzemekben felmér­nék: valóban ott szűkös-e a létszám, ahol több embert igé­nyel a munka, vagy pedig itt szűkös, de más területeken nagyon is bőviben vannak a munkaerőnek. Megtörténik ugyanis, hogy például a szer­számműhelyben valóban fe­szített létszámtervvel dolgoz­nak, ugyanakkor a szereidében többen vannak a kelleténél. Az évi terv megvalósítása Vácott és másutt is fokozott munkát, tovább javuló terme­lékenységi eredményeket kö­vetel. A talonban levő tarta­lék, a tartós létszámmegtaka­rítás olyan lehetőség, amely­nek hasznosítása a népgazda­ság, a vállalat s az egyén szá­mára is előnnyel jár, talonban- hagyása azonban valamenny' említettnek kárt okoz. Mészáros Ottó azt mondja, hogy megsajnál- ; ta, nem azt mondja, hogy se- j gíteni akart. Neki ezt kellett \ tennie. Életének, nyomorúsá-1 gának tanulsága ez az út. Nem \ lehet kitérni előle, és lelke- ; sedni, elérzékenyülni sem kell j rajta. Itt nincs érzelmesség, rég j elfakultak a szép szavak, talán : még a könnyek is elapadtak. : Szomorú vége ez egy emberi : sorsnak, és talán a legkegyet- | lenebb az benne, hogy Belánné j hosszú ideig küzdött az ellen, > hogy a szociális otthonba vl- ! gyék. Itt szeretett volna meg- : halni. Itt, ahol élt, ahol hu- | szonegy éve elvesztette az j urát, két éve a fiát, ahol néha j elódaloghat meglesni az unó- ! káját. És látszik, hogy csak: azért megy el, mert nem akar : Belánné terhére lenni. Társadalmunk emberségére; Paulusné már nem reagál. Fél j a szociális otthontól... Ha én ebben a faluban él- i nék, felállnék a KlSZ-gyűlé-; sen és azt mondanám: — Fiúk! Vágjuk össze azt ai kis kalibát és teremtsünk i emberi körülményeket Bélán-; né számára. Az úttörők időn- j ként 'kitakarítanak neki, egy- S egy tányér meleg leves kerül i majd. Hetvenöt éve itt él, joga j van, hogy ragaszkodjon ehhez: a faluhoz, az emlékeihez, a| megszokott tájhoz. Hiszen j ennyit gyűjtött életében ... > Ha így történne, talán az a; lány, ott Alsónémediben, és a; menye is megmozdulna. Hiszen végül is mégiscsak! jók az emberek ... ősz Ferenc \ gignézni. Ha már a vélet­len és a szerkesztők jóvol­tából ilyen nagy szerencsé­ben részesülök vasárnap, ki kell élveznem az izgalmak minden csepp j ét. Maradék­talanul. Gyorsan egy an- daxint! Nem is egyet. Kettőt! 0 nyomok a Hetedik Mennyországba vezet­nek! Hogy ne izgul­jak, mert ön, kedves olvasó, már tudja, ki a gyilkos? A feleség? Ugyan kérem. Ak­kor nem terelték volna rá olyan átlátszóan a gyanút a negyedik folytatásban. A pin- cér? Piti ember. Nem lehet a hőse öt folytatásnak. A zongorista fiú? Ez ellen til­takoznom kell. Egy krimi­író sem vetemedhet odáig, hogy egy kiskorú gyereket tesz meg gyilkosnak, amikor ennyi felnőt gazember szalad­gál a képernyőn. A krimi­írónak is van erkölcsi ér­zéke! De ha a fiú sem, ak­kor ki? Talán Brurtí? Ugyan! Egy áldott állapotban levő kislány nem vetemedhet ilyen gonoszságra. És Cuki baba sem. ö nem gyilkolással ke­resi meg mindennapi betevő falatját. Annál válogatósabb. Maradna Jácint atya. Nem, pap nem lehet. Egy gyil­kosság túl mondén cseleke­det. És ő csak a harmadik folytatásban lépett először színre. A sor látszólag le­zárult, marad a gyáva bár­tulajdonos. Hogy ő éppen ezért nem lehet? Bár isme­rem a nyúl és az oroszlán meséjét, mégsem gyanak­szom rá. Annál inkább arra a rikkancsfiúra, aki olyan csúnyán nézett rám a ne­gyedik folytatásban. Vagy az íróra. Igen, csak ő lehet a tettes! A héten az Irodalmi Színpadról sugárzott bűn­ügyi műsorban bebizonyítot­ták. Az író a gyilkos, hogy közvetlen élmények alapján írhassa meg a gyilkosságo­kat, mert a művészet az élet tükre s aki ebbe a tü­körbe néz, vagy a televí­zió tükrös képernyőjébe vagy a manekennek felcsapott le­csúszott grófnő tükörfényes­ségű szemébe vagy... M indegy. Majd megtud­juk. Trioxazin, fekete, cigaretta és andaxin így is garantálva. Remek va­sárnapunk lesz. Csak meg ne üssön a guta! Prukner Pál »///// — Nézze ezt, itt — mutat az öregasszonyra. Paulusné, mintha ott sem lenne. — Most kellene neki a segítség. Én nem tudok vele mit csinálni. Itt ellehet, de hát ez nem jó így. — Terhére van? — Hát... Ott tartottam a krumplit... De ki nem tehe­tem a télbe. Elpusztulna... A szavak kegyetlenek. Fi­gyelem Belánné arcát. A mondatok után egyetértőén bólint. Arca azt mondja: ez az igazság. Nem lázad, nem bú­song. Tudomásul veszi és szembenéz vele. Aztán még egy mondat Paulusné szájából:------;—;---- — Hát ennyit M it ér ér az ember ... __ Ez a mondat kísér el, követ ember? konokul, amint----------------- megyek végig a falu főutcáján. Visszanézek a kopott kis házra. Körülötte peckes, nagyablakú, új házak pöfékelnek nagy füstfelhőket a hófelhős égre. Látszik, hogy módos emberek lakják. Ezek a szomszédai özvegy Belánné- nak. Hetvenöt évet élt le eb­ben a faluban. Számtalan gazdához eljárt dolgozni, min­denki ismeri és mégis a leg­szegényebb, a legesettebb se­gített rajta. Nem jóságból. Legalábbis nem az általunk megfogalmazott jóság fikciótól vezérelten. Itt a jóság nem gesztus, hanem törvény. Kö­telesség. Belánné nem úgy in­dokol, ahogy vártam. Nem M ég nem tudom, hogy vasárnap estig meny­nyire szökik fel a vérnyomásom. Azt sem tud­nám még előre megmondani, hogy mennyi lesz a vasár­napi cigaretta-, fekete-, an­daxin- és trioxazinfogyasztá- som. De hogy többszöröse a sok évi átlagnak, az bizo­nyos. A televízió jóvoltá­ból. A figyelmes és előre­látó szerkesztők gondoskod­nak róla. Vagy nem is az én statisztikámat akarják emelni, csupán lemaradás van a kávé- és cigaretta- és gyógyszerfogyasztás terén drága szép hazánkban? Hogy miből gondolom ezt? Nem, kérem, hivatalos források­ból semmiféle lemaradásról ■nem értesültem. Csakhogy nem minden a hivatalos tá­jékoztatás. Ha az ember egy kicsit figyelmes, sok mindent megtudhat például a televí­zió műsorából. Ez esetben a vasárnap délutántól estig su­gárzott műsorokból. K ezdjük mindjárt az ele­jén. Kék fény. Egyet­len, sokat ígérő alcím a változatos és gazdag prog­ramból. Az országutak fan­tomjai. Már a cím olvasása közben rá kell gyújtanom. Ideges természetű vagyok. Vagy ahogy a fiam mondja: könnyen izgulós. öt ciga­retta, két fekete biztosan garantálva erre a műsorra. Hogy egy kicsit sok lesz? De kérem, fel kell készíteni az ember idegeit az ezt kö­vető produkcióra. Nem min­dig láthatja az ember Szőke Éva negyvenhatos bűntényét. Ugyebár megértik. Nyugodt- nak kell lennem, hogy mara­déktalanul végigélvezhessem. Hogy a cigaretta és a fe­kete ezen nem segít? Ugyan. Van még trioxazin is ezen a világon! Mert nyugodtnak kell len­nem. Hogy miért? Ön talán, kedves olvasó, felzaklatott idegekkel akarja végignézni a Nyomorultakat? Úgy ké­rem nem ér semmit. Uj iz­galomhoz nyugodt idegrend­szer szükséges. Az orvosom tanácsolta ezt. Utána szerencsére lesz annyi időm, hogy egy dupla erősségű feketét főzzek. Nagy szükség lesz rá. A trónörö­kös meggyilkolásának leszek a szemtanúja! Nem lehet elő­re felborzolt idegekkel vé­lusné. — Amíg a fiú élt, segí­tette. Még ki is mosott neki. Az asszony az utálja. — És az unoka? — Találkoztam vele ... És mondta is, hogy „nagymami, gyere el hozzánk”. Válaszol­tam neki, hogy nem való va­gyok én oda, én már majd a sírba megyek. — Nem hal ez meg'... egész­séges ... nyáron még napszám­ba is eljár — mondja Paulus­né.----------------- Az egész beszél­M ajd getés olyan mint „ valami fojtott le­vegőjű dráma, isten? A két asszony----------------- között egy ne­gyedszázadnyi a korkülönbség, de ez szemre alig látszik. Ar­cuk szenvtelen, mondataiknak nincs hangsúlya, kezeik csüg­gedten lógnak az ölükben. Mozdulatlanok, tárgyilagosak. Szemüket beárnyékolja a vas­tag szövetkendő. A tanácselnök — aki a ház­hoz volt szíves elkísérni — vigasztalja Bélán nénit: — Majd meglesz a hely a szociális otthonban. Addig ki­bírja itt. Jó itt, ugye? — Jó... — Jó a nyavalya! Nézze, ott alszik. Én nem tudok alá de­rékaljat adni. Nekünk sincs. Én is özvegy vagyok. Ki segít rajtam? Tudom, hogy mindketten vallásosak. Célzásokat teszek arra, hogy hitük szerint majd a túlvilági igazságszolgálta­tás... rWSSSSSSSSSSSSjrSS/jWSSSSSSSSJX*4/SSSS. $ $ 1 Toboroz az óvó néni | > ^ Micsoda gond volt még két ^ § esztendeje is bejuttatni a gye- s ^ reket az óvodába! Hát még a J ^ napközisbe, ahol reggeltől ké- 5 J ső délutánig ott lehetett és ^ s enni is kapott. Igazolni kel- S lett apának-anyának, hogy c § rendszeresen munkába jár, de x ^ megvizsgálta a községi tanács S még azt is, nincs-e nagymama § n vagy nagynéni a házban, aki ^ S ellátja az apróságot, amíg a S szülei dolgoznak. Nem egy c § igényjogosult, egyébként még* x ^ így is kimaradt, kevés volt a x 5 hely. s Es most mit hallunk? A ^ S Szobi Járási Tanács művelődé- § si osztálya utasította az óvónő- x ^ két, vegyék számba falujukban ^ § az óvodába nem járó óvodás- $ x korú gyermekeket, és „beovó- ^ s dázásuk” érdekében tartsanak ^ S családlátogatást. ^ Kérdés azonban, örvendez- 5 ^ zünk-e azon, hogy most már x ilyen bőven jut hely számos ^ s községben a kicsinyeknek az ^ S óvodában. Mert hát oka is ^ ^ van ennek. Az egyik az, hogy & közelmúltban sok új óvoda x ^ épült, vagy átépítéssel megna- x § gyobbodott. Efelett! örömünk S S teljes. A másik ok, hogy § S ugyanakkor csökkent a szüle- ^ ^ tések száma! § Jó lenne, ha a születések x ^ száma az elkövetkező eszteil- s dőkben mégse csökkenne ^ s olyan arányban, mint amilyen ^ S gyorsasággal az elmúlt évek- ^ ^ ben az óvodahelyek száma ^ § megnövekedett! ^ Jár házról házra az óvó néni J ^ óvodásokat toboroz ott, ahol s van gyerek. De ki jár toborzó $ s körútra az olyan családok- ^ § hoz?! I ! /SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs

Next

/
Thumbnails
Contents