Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
196«. JANUAR 23, VASÁRNAP IIECrCI Krimiből semmi sem eléé DARUK ALATT Talán a legmagasabbra nyúlik nemcsak ezen, hanem messze vidéken. Hetvenöt tekintélyes méterről emelget tonnás traverzeket, vasgerendákat, rakosgatja most is a tűz hajlékát. Már az ötödik kazánóriás készül a Dunamen- ti Hőerőműben. Ez lesz a második, 150 megawattos berendezés gőzfejlesztője. Nehéz elhinni hóviharban és csont- fagylaló hidegben, hogy a jéghideg vasváz között 100 és 100 fokos hőség fűt nemsokára. (Alsó kép.) A hőmérő itt nem szökik ugyan mérhető magasra, de sokat érő családi meleg, az otthonok meghittsége melengeti majd a 8 emeletes épületet a százhalombattai lakótelepen. A nagy daru kisöccse már az ablakkereteket emelgeti. Jöhet az üveges s tavasz- szal vagy tán nyár elején a sok új lakó, aki talán életében először költözik saját otthonába. (Felső kép.) Tóth felv. A TALON Nemcsak kártyázóknak ismerős fogalom; az a termelést irányító szakemberek számára is. Rejtett, nehezen feltárható tartalékokat jelent, vagy éppen olyat, amit magunk teszünk — talonba. A termelés eredményességét, a termelékenységet fokozó tényezők egyike a tartós létszámmegtakaritás, s az abból származó bérmegtakarítás bizonyos részének fel- használása, anyagi ösztönzőként Az elmúlt évben életbeléptetett rendelkezés jó lehetőség ipari vállalataink számára, mégis, csak részben vagy egyáltalán nem élnek vele. Aggályok és kötöttségek A közelmúltban a váci városi párt-végrehajtóbizott- ság felmérte az eddig elért — szerény — eredményeket, s a továbbhaladást segítő módszereket kereste. Vác városa megyénk legjelentősebb ipari centruma; nem véletlen tehát, hogy a kérdés a párt-végrehajtóbizottság ülésének napirendjére került. Sajnos — és ezt elöljáróban , el kell mondani —, az üzemi pártszervezetek korántsem tartották ennyire napirenden a tartós létszámmegtakaritás kérdését, s ez érezteti is hatását. A részletes rendelkezések lényegében 1965. második félévétől biztosították e termelékenységnövelő tartalék hasznosítását; sokféle aggályt kellett és kell még ma is legyőzni ahhoz, hogy e rendelkezés érvényesülhessen. Az aggályok egyike — s hiba lenne azt hinni, teljesen indokolatlan —, hogy az így megtakarított létszámot később a felsőbb irányító szervek, a nagyvállalati központ „tervesíti”, azaz kötelező létszámként adja meg. Az ilyen eljárás a rendezés egyik alapvető elvét, az önkéntességet sérti: sajnos, a tapasztalatok ezt bizonyítják, megsértik ezt az elvet. A másik, nem kevésbé fontos szempont — s nemcsak a váci üzemekben —, hogy ott kell keresni a tartós létszámmegtakarítás lehetőségét, ahol erre valóban mód van. Elsősorban nem a géphez kötött létszámnál, hanem a közvetett létszámnál van mód megtakarításra: a mechanikusság jóval többet árt, mint amennyi hasznot egy vagy két fő, s azok bérének megtakarítása jelent! A Váci Kötöttárugyárban például a készáruraktárban csökkentették e lehetőséggel élve a létszámot, a Húsipari Vállalatnál öt alkalmazotti és hat fizikai létszámot takarítottak meg így, s ez az érintett munkahelyeken dolgozó munkások számára havi kétszáz forintos bérnövekedést eredményezett! Ha így nézzük a tartós létszámmegtakarítást, azonnal világos lesz, hogy jelentős anyagi ösztönző rejlik ebben: tág teret kell biztosítani a dolgozók önkéntes kezdeményezésének, de ugyanakkor vállalaton belül szorgalmazni kell az alapos és körültekintő felmérést, hol tudnák kisebb létszámmal is ellátni a feladatokat. Csakis e két tényező együttes érvényesülése járhat a kívánt eredménnyel! Egyöntetű értelmezést A tartós létszámmegtakarítás — a Központi Bizottság 1964 decemberi határozatának részeként — Vác 11 nagyüzemében a pártszervezetek munkájában nem foglalta el a fontosságának megfelelő helyet, s a jövőben nagyobb súllyal kell foglalkozni vele — állapította meg a végrehajtó bizottság. Nos, ehhez arra is szükség van, hogy az alaprendelkezés értelmezése egyöntetű legyen! Abban nincs hiba, hogy különböző iparágakban az így megtakarított bér eltérő hányadát használhatják fel — a KGM- vállalatoknál például 75 százalékot, a pamutipari vállalatoknál 100 százalékot —, de abban már igen, hogy a bérmegtakarítást vállalati szinten használják fel, s nem a létszámcsökkentést végrehajtott üzemrésznek, műhelynek adják! Sőt, az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy a Vidéki gyáregységben megtakarított bért — a fővárosi központban osztják szét! Ezzel pontosan alapvető vonásától fosztják meg a rendelkezést: a termelői kollektíva anyagilag legyen érdekelt a tartós létszámcsökkentésben. Több váci nagyüzemnél — a Forte, a képcsőgyár, a Híradástechnikai Anyagok Gyára — jelentős termelésnövekedéssel kell számolni, s ezen belül létszámemelkedéssel is. Itt valóban hiba lenne mechanikusan kezelni a tartós létszámmegtakarítás kérdését; ugyanakkor azonban mindenütt meglevő — bár az igényesebb megoldást jelentő — út a munkaszervezés felülvizsgálata, az átcsoportosítás, a kisgépesítéssel felszabaduló létszám megtartásának vagy csökkentésének eldöntése stb. Azaz több-kevesebb lehetőség mindenütt van arra, hogy üzemeink éljenek is az adott lehetőségekkel, s valóban azok élvezzék annak közvetlen előnyeit — mert közvetett előnyeit a vállalat, s összességében a népgazdaság is élvezi —, akik — a vállalattal kötött szerződés értelmében — elvégzik a többletmunkát. Innét kell kiindulni: sajnos, nem egy helyen ezt úgy értelmezték, hogy hagyni kell, vagy lesz valami „magától”, vagy nem... Több helyen például a nagy- vállalati központ csak rövid szóbeli tájékoztatást adott a gyáregységeknek, volt olyan is, hogy — telefonon ... Amikor jóval kisebb ügyekben any- nyi körlevél, annyi írásbeli felkérés stb. készül, pont ez az, amit ennyivel elintézhetünk? Az erűk összefogása Szükség van arra, hogy a tartós létszámcsökkentést a helyére tegyék, azaz a feladatok összességén belül helyezzék el: ne lássanak benne csodaszert, de ne tekintsék elhanyagolható, lényegtelen kérdésnek sem! Ehhez az kell, hogy a gazdasági vezetők és a pártszervezetek erre vonatkozó erőfeszítéseiket összefogják, s ne külön-külön próbálkozzanak. Nem egy helyen nyilvánvaló a létszámfelesleg: a félórás, órás traccsolások, kávéz- gatások a nyitott szemmel járó vezetőnek megmutatják, kik és mennyire leterheltek munkával. Alapos helyismerettel, a feladatok átfogó értékelésével az is megállapítható, hogy — például — valóban öt anyagbeszerző kell-e, vagy négy is elég? Hasonló a helyzet a belső anyagmozgató, raktári, csomagoló stb. létszámnál: ehhez azonban a termelés folyamatát kell figyelembe venni, azaz okok és okozatok sokszor bonyolult szövevényét. (Mert ahol tervszerűtlen a termelés, s a hő végén szállítják ki a készáru 40—60 százalékát, ott „kell” a 20 ember a raktárban, ám két hétig szinte semmit sem csinálnak. Egyenletes termelés és készáru-kiszállítás esetén 10 ember is elég lenne!) Érdekes — mert nagyon hasznos, s a gyakorlatban Is kamatoztatható tanulságokát adó — vizsgálódás lenne az is, ha a feszített létszámra panaszkodó üzemekben felmérnék: valóban ott szűkös-e a létszám, ahol több embert igényel a munka, vagy pedig itt szűkös, de más területeken nagyon is bőviben vannak a munkaerőnek. Megtörténik ugyanis, hogy például a szerszámműhelyben valóban feszített létszámtervvel dolgoznak, ugyanakkor a szereidében többen vannak a kelleténél. Az évi terv megvalósítása Vácott és másutt is fokozott munkát, tovább javuló termelékenységi eredményeket követel. A talonban levő tartalék, a tartós létszámmegtakarítás olyan lehetőség, amelynek hasznosítása a népgazdaság, a vállalat s az egyén számára is előnnyel jár, talonban- hagyása azonban valamenny' említettnek kárt okoz. Mészáros Ottó azt mondja, hogy megsajnál- ; ta, nem azt mondja, hogy se- j gíteni akart. Neki ezt kellett \ tennie. Életének, nyomorúsá-1 gának tanulsága ez az út. Nem \ lehet kitérni előle, és lelke- ; sedni, elérzékenyülni sem kell j rajta. Itt nincs érzelmesség, rég j elfakultak a szép szavak, talán : még a könnyek is elapadtak. : Szomorú vége ez egy emberi : sorsnak, és talán a legkegyet- | lenebb az benne, hogy Belánné j hosszú ideig küzdött az ellen, > hogy a szociális otthonba vl- ! gyék. Itt szeretett volna meg- : halni. Itt, ahol élt, ahol hu- | szonegy éve elvesztette az j urát, két éve a fiát, ahol néha j elódaloghat meglesni az unó- ! káját. És látszik, hogy csak: azért megy el, mert nem akar : Belánné terhére lenni. Társadalmunk emberségére; Paulusné már nem reagál. Fél j a szociális otthontól... Ha én ebben a faluban él- i nék, felállnék a KlSZ-gyűlé-; sen és azt mondanám: — Fiúk! Vágjuk össze azt ai kis kalibát és teremtsünk i emberi körülményeket Bélán-; né számára. Az úttörők időn- j ként 'kitakarítanak neki, egy- S egy tányér meleg leves kerül i majd. Hetvenöt éve itt él, joga j van, hogy ragaszkodjon ehhez: a faluhoz, az emlékeihez, a| megszokott tájhoz. Hiszen j ennyit gyűjtött életében ... > Ha így történne, talán az a; lány, ott Alsónémediben, és a; menye is megmozdulna. Hiszen végül is mégiscsak! jók az emberek ... ősz Ferenc \ gignézni. Ha már a véletlen és a szerkesztők jóvoltából ilyen nagy szerencsében részesülök vasárnap, ki kell élveznem az izgalmak minden csepp j ét. Maradéktalanul. Gyorsan egy an- daxint! Nem is egyet. Kettőt! 0 nyomok a Hetedik Mennyországba vezetnek! Hogy ne izguljak, mert ön, kedves olvasó, már tudja, ki a gyilkos? A feleség? Ugyan kérem. Akkor nem terelték volna rá olyan átlátszóan a gyanút a negyedik folytatásban. A pin- cér? Piti ember. Nem lehet a hőse öt folytatásnak. A zongorista fiú? Ez ellen tiltakoznom kell. Egy krimiíró sem vetemedhet odáig, hogy egy kiskorú gyereket tesz meg gyilkosnak, amikor ennyi felnőt gazember szaladgál a képernyőn. A krimiírónak is van erkölcsi érzéke! De ha a fiú sem, akkor ki? Talán Brurtí? Ugyan! Egy áldott állapotban levő kislány nem vetemedhet ilyen gonoszságra. És Cuki baba sem. ö nem gyilkolással keresi meg mindennapi betevő falatját. Annál válogatósabb. Maradna Jácint atya. Nem, pap nem lehet. Egy gyilkosság túl mondén cselekedet. És ő csak a harmadik folytatásban lépett először színre. A sor látszólag lezárult, marad a gyáva bártulajdonos. Hogy ő éppen ezért nem lehet? Bár ismerem a nyúl és az oroszlán meséjét, mégsem gyanakszom rá. Annál inkább arra a rikkancsfiúra, aki olyan csúnyán nézett rám a negyedik folytatásban. Vagy az íróra. Igen, csak ő lehet a tettes! A héten az Irodalmi Színpadról sugárzott bűnügyi műsorban bebizonyították. Az író a gyilkos, hogy közvetlen élmények alapján írhassa meg a gyilkosságokat, mert a művészet az élet tükre s aki ebbe a tükörbe néz, vagy a televízió tükrös képernyőjébe vagy a manekennek felcsapott lecsúszott grófnő tükörfényességű szemébe vagy... M indegy. Majd megtudjuk. Trioxazin, fekete, cigaretta és andaxin így is garantálva. Remek vasárnapunk lesz. Csak meg ne üssön a guta! Prukner Pál »///// — Nézze ezt, itt — mutat az öregasszonyra. Paulusné, mintha ott sem lenne. — Most kellene neki a segítség. Én nem tudok vele mit csinálni. Itt ellehet, de hát ez nem jó így. — Terhére van? — Hát... Ott tartottam a krumplit... De ki nem tehetem a télbe. Elpusztulna... A szavak kegyetlenek. Figyelem Belánné arcát. A mondatok után egyetértőén bólint. Arca azt mondja: ez az igazság. Nem lázad, nem búsong. Tudomásul veszi és szembenéz vele. Aztán még egy mondat Paulusné szájából:------;—;---- — Hát ennyit M it ér ér az ember ... __ Ez a mondat kísér el, követ ember? konokul, amint----------------- megyek végig a falu főutcáján. Visszanézek a kopott kis házra. Körülötte peckes, nagyablakú, új házak pöfékelnek nagy füstfelhőket a hófelhős égre. Látszik, hogy módos emberek lakják. Ezek a szomszédai özvegy Belánné- nak. Hetvenöt évet élt le ebben a faluban. Számtalan gazdához eljárt dolgozni, mindenki ismeri és mégis a legszegényebb, a legesettebb segített rajta. Nem jóságból. Legalábbis nem az általunk megfogalmazott jóság fikciótól vezérelten. Itt a jóság nem gesztus, hanem törvény. Kötelesség. Belánné nem úgy indokol, ahogy vártam. Nem M ég nem tudom, hogy vasárnap estig menynyire szökik fel a vérnyomásom. Azt sem tudnám még előre megmondani, hogy mennyi lesz a vasárnapi cigaretta-, fekete-, andaxin- és trioxazinfogyasztá- som. De hogy többszöröse a sok évi átlagnak, az bizonyos. A televízió jóvoltából. A figyelmes és előrelátó szerkesztők gondoskodnak róla. Vagy nem is az én statisztikámat akarják emelni, csupán lemaradás van a kávé- és cigaretta- és gyógyszerfogyasztás terén drága szép hazánkban? Hogy miből gondolom ezt? Nem, kérem, hivatalos forrásokból semmiféle lemaradásról ■nem értesültem. Csakhogy nem minden a hivatalos tájékoztatás. Ha az ember egy kicsit figyelmes, sok mindent megtudhat például a televízió műsorából. Ez esetben a vasárnap délutántól estig sugárzott műsorokból. K ezdjük mindjárt az elején. Kék fény. Egyetlen, sokat ígérő alcím a változatos és gazdag programból. Az országutak fantomjai. Már a cím olvasása közben rá kell gyújtanom. Ideges természetű vagyok. Vagy ahogy a fiam mondja: könnyen izgulós. öt cigaretta, két fekete biztosan garantálva erre a műsorra. Hogy egy kicsit sok lesz? De kérem, fel kell készíteni az ember idegeit az ezt követő produkcióra. Nem mindig láthatja az ember Szőke Éva negyvenhatos bűntényét. Ugyebár megértik. Nyugodt- nak kell lennem, hogy maradéktalanul végigélvezhessem. Hogy a cigaretta és a fekete ezen nem segít? Ugyan. Van még trioxazin is ezen a világon! Mert nyugodtnak kell lennem. Hogy miért? Ön talán, kedves olvasó, felzaklatott idegekkel akarja végignézni a Nyomorultakat? Úgy kérem nem ér semmit. Uj izgalomhoz nyugodt idegrendszer szükséges. Az orvosom tanácsolta ezt. Utána szerencsére lesz annyi időm, hogy egy dupla erősségű feketét főzzek. Nagy szükség lesz rá. A trónörökös meggyilkolásának leszek a szemtanúja! Nem lehet előre felborzolt idegekkel vélusné. — Amíg a fiú élt, segítette. Még ki is mosott neki. Az asszony az utálja. — És az unoka? — Találkoztam vele ... És mondta is, hogy „nagymami, gyere el hozzánk”. Válaszoltam neki, hogy nem való vagyok én oda, én már majd a sírba megyek. — Nem hal ez meg'... egészséges ... nyáron még napszámba is eljár — mondja Paulusné.----------------- Az egész beszélM ajd getés olyan mint „ valami fojtott levegőjű dráma, isten? A két asszony----------------- között egy negyedszázadnyi a korkülönbség, de ez szemre alig látszik. Arcuk szenvtelen, mondataiknak nincs hangsúlya, kezeik csüggedten lógnak az ölükben. Mozdulatlanok, tárgyilagosak. Szemüket beárnyékolja a vastag szövetkendő. A tanácselnök — aki a házhoz volt szíves elkísérni — vigasztalja Bélán nénit: — Majd meglesz a hely a szociális otthonban. Addig kibírja itt. Jó itt, ugye? — Jó... — Jó a nyavalya! Nézze, ott alszik. Én nem tudok alá derékaljat adni. Nekünk sincs. Én is özvegy vagyok. Ki segít rajtam? Tudom, hogy mindketten vallásosak. Célzásokat teszek arra, hogy hitük szerint majd a túlvilági igazságszolgáltatás... rWSSSSSSSSSSSSjrSS/jWSSSSSSSSJX*4/SSSS. $ $ 1 Toboroz az óvó néni | > ^ Micsoda gond volt még két ^ § esztendeje is bejuttatni a gye- s ^ reket az óvodába! Hát még a J ^ napközisbe, ahol reggeltől ké- 5 J ső délutánig ott lehetett és ^ s enni is kapott. Igazolni kel- S lett apának-anyának, hogy c § rendszeresen munkába jár, de x ^ megvizsgálta a községi tanács S még azt is, nincs-e nagymama § n vagy nagynéni a házban, aki ^ S ellátja az apróságot, amíg a S szülei dolgoznak. Nem egy c § igényjogosult, egyébként még* x ^ így is kimaradt, kevés volt a x 5 hely. s Es most mit hallunk? A ^ S Szobi Járási Tanács művelődé- § si osztálya utasította az óvónő- x ^ két, vegyék számba falujukban ^ § az óvodába nem járó óvodás- $ x korú gyermekeket, és „beovó- ^ s dázásuk” érdekében tartsanak ^ S családlátogatást. ^ Kérdés azonban, örvendez- 5 ^ zünk-e azon, hogy most már x ilyen bőven jut hely számos ^ s községben a kicsinyeknek az ^ S óvodában. Mert hát oka is ^ ^ van ennek. Az egyik az, hogy & közelmúltban sok új óvoda x ^ épült, vagy átépítéssel megna- x § gyobbodott. Efelett! örömünk S S teljes. A másik ok, hogy § S ugyanakkor csökkent a szüle- ^ ^ tések száma! § Jó lenne, ha a születések x ^ száma az elkövetkező eszteil- s dőkben mégse csökkenne ^ s olyan arányban, mint amilyen ^ S gyorsasággal az elmúlt évek- ^ ^ ben az óvodahelyek száma ^ § megnövekedett! ^ Jár házról házra az óvó néni J ^ óvodásokat toboroz ott, ahol s van gyerek. De ki jár toborzó $ s körútra az olyan családok- ^ § hoz?! I ! /SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs
