Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

Szentendre d X. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 66. JANUÁR 22., SZOMBAT PEST ME GYEI HÍR L A P K Ü LÖN K I A D Á $ Á A „hetek66 rekordja Több a „jó", mint a „rossz" - Kísérlet egy új tárggyal Félév a Móricz Zsigmond Gimnáziumban Ezidőszerint diákjaik kö­zül nyolcvan ilyen KISZ-ista számol be idő­ről-időre a kisiskolások között végzett munkájá­ról. Segítik őket tanulmá­nyaikban, közös kirándu­lásokat, rendezvényeket szerveznek számukra. Amikor az iskola kapuját becsuktam, úgy éreztem: a ma gimnáziuma kevésbé hasonlít ötven év előtti emlékeimhez. Magam, bár jó tanuló voltaim, féltem, ha igazgatómat meg­láttam. De ő nem is ült kö­zöttünk ifjúsági gyűléseken, nem beszélt „egy anyamyel- vet” velünk, diákokkal. Igaz, hogy arról sem tudott beszá­molni, mint Porpáczy tehet­te, hogy ötödik éves működé­se alatt egyetlen diákot sem csaptak ki. Lehet, hogy eljutottunk már oda, hogy iskoláink va­lóban az életre készítenek fel mindenkit? Horváth Levente MIÉRT CSÚSZNAK A LOVAK? A fuvarosok úgy terjesztik elő panaszukat: augusztus óta nem kapható hegyes négyes j sarok, mellyel éppen a téli, je­ges, csúszós utakon kell sűrű váltással ellátni a lovakat. Pe­dig már keresték az egyébként jól felszerelt vas- és edény­boltban, sőt Pomázon, és Tahi- tótfalun is — hiába. A legutób­bi napokban Vácott végre si­került kapniuk. Nem hibáztatjuk a vasboltot. A boltvezető állítása szerint a négyes sarok olyan országos hiánycikk, mint már hosszú idő óta a lakat. Feletteseik azonban gondoskodhatnának arról, hogy a vásárlók a téli cikkekhez télen is hozzájussa­nak. ORVOSI ÜGYELET Szombat délitől hétfő reg­gelig, a város ügyeletes orvosi szolgálatát dr. Katona Gyula körzeti orvos látja el. (Gőzha­jó u.} Ezúton is felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy sürgős járóbetegek részére vasárnap 9—10-ig külön ren­delést tartanak a körzeti or­vosi rendelőben (Bükkös part). Szentendrei kezdeményezés Önkéntes ifjúsági tájékoztató szolgálat A közelmúltban írtunk az Idegenforgalmi Hivatal műkö­déséről, kiegészítésül azon­ban a nagy nyilvánosság elé kívánkoznak a következők is: 1964-ben, Kőszeg és Sopron mintájára, nálunk, a Móricz Zsigmond Gimnáziumunkban is megalakult az „idegenfor­galmi szakkör”, Kis Imrének, idegenforgalmi kirendeltsé­günk vezetőjének vezetésével. Az érdeklődéssel indult szak­kör célja nemcsak az volt, hogy a diákok között az ide­genforgalmi szemlélet kiala­kítását elősegítse, hanem az is, hogy diákjaink teljes egé­szében megismerjék városunk­nak és környékének látniva­lóit és nevezetességeit. Az elmúlt évben elsőnek az országban, Idegenforgalmi Hi­vatalunk létrehozta az önkén­tes ifjúsági tájékoztatási szol­gálatát, amely az árvíz miatt csak augusztusban kezdhette meg tevékenységét. A Rákóczi Ferenc utcai általános iskola Petőfi úttörőőrsének tagjai és az állami gimnázium jelent­kező KISZ-esei, a város szí­neit képviselő kék-sárga kar­szalaggal, ügyeletet tartottak a HÉV-állomáson és a Marx té­ren, valamint a Görög utca le­járatánál, szombat- és vasár­naponként. Felvilágosítást ad­tak az érkező idegeneknek, csoportoknak: milyen látniva­lóink vannak, mi hol találha­tó meg, múzeumaink hol van­nak, mikor nyitnak, zárnak. Az ügyeletes önkéntesek szí­nes térképekkel, díjtalan pros­pektusokkal és HÉV- valamint buszmenetrendekkel voltak el­látva. Az állomáson rendelkezé­sükre állott a hangosbemon­dó, mellyel köszöntötték a be­érkező vonat utasait, s felhív­ták figyelmüket a tájékoztató szolgálatra. Áldozatos társa­dalmi munkában látták el fel­adataikat. Naplóik és a hiva­talos adatok szerint augusztus —szeptemberben összesen négyszázkilencvenkét esetben szolgáltak felvilágosítással. Ezúton is köszönjük segít­ségüket! Rakodcgay Rakodczay Pál nevét ma utcanév hirdeti Szentend­rén. A városi böl­csőde melletti, az Úttörő utcába torkolló kis utcát hívják így. A mindig vidá­man mosolygó, kedves, városszer­te közismert Ra­kodczay Pál év­tizedeken át la­kott ott, azon a környéken. Mai utcájára néznek egykori lakóházá­nak ablakai. Most száztíz éve, 1856. január 15-én született ez az értékes ember. Színész volt, or­szágjáró, kiemel­kedően tehetséges vándorszínész, majd színigazga­tó. Amikor már kora miatt visz- szavonult a szín­padtól, szülészeti, irodalmi munkás­ságával, tanulmá­nyaival írta be nevét, színművé­szetünk emlék­könyvébe. A huszas évek végén Szentend­rén temettük el a Shakespeare ala­kok kiváló meg- formálóját. Fele­sége, egykori pri­madonnája, aki idős korában is megőrizte impo­záns szépségét — felesége is úgy hozzátartozott vá­rosunkhoz, mint a híres Ra­kodczay. GYÓG YSZERSZ A tél — sajnos —■ a hideggel együtt a gyógyszerszezont is meghozta. A patikában gondos keverés után tasakokba ke­rül a medicina Foto: ff önző j^elnőltch ! Beszélünk, értekezünk, ta­nulmányokat írunk a gyer­mekek „külön" társadalmá­ról, az érzékeny gyermek­iélekről, nevelésről — s köz­ben tervszerűen készítget- jük saját programunkat. Mit csináljon azonban a gyer­mek, például nálunk, Szent­endrén, aki már kinőtt ab­ból a korból, hogy papája, mamája kezét fogva sétál­gasson vele az utcán. A na­gyobbak, a 12—16 évesek, akik az iskolai téli és ta­vaszi szünetet tartalommal szeretnék megtölteni, de „természetesen függetlenül" a felnőttektől? A pedagóguso­kat és iskolákat hibáztatom legkevésbé e téren. Nem a szervezett iskolai kirándulá­sokra gondolok, hiszen a leg­jobb tanuló is iskola és is­kolai környezet nélkül szeret kortársai társaságában szó­rakozni! Az idei szilvesztert itt Szentendrén is megtöltöttük szórakozási lehetőségekkel, mi, önző felnőttek, mi egy­kori kisgyerekek, azonban nem gondoltunk például ar­ra, hogy a szilveszter dél­utánja legyen a gyermeke­ké! Nívós és mulatságos év­búcsúztató gyermekműsorok­kal, gyermekzsúrakkal. Far- semgidőben is, legjobb emlé­kezetem szerint legfeliebb povszer szokott az Állami Bábszínház ellátogatni hoz­zánk. Vannak presszóink, kocs­máink, kultúrházunk, van klubunk és mindennapos mo­zink, de mi van nekik? Ró­luk még a rádió és a tv is megfeledkezik, mert egy-egy többnyire unalmas, óvodás vagy úttörő félórán kívül nemigen fedeztem fel nekik tetsző műsort. A tavasz sincs olyan mesz- sze, s nem tudom elképzel­ni Szentendrét, egyetlen gyer­mekjátszótér nélkül, mert most egy sincs, pedig éve­kig volt! Vakációzó gyermekeink csak róják és róják a macska­köves utcákat, ha éppen nincs más szórakozási le­hetőségük. JJgye, ezt nem kívánjuk tőlük? A művelődési ott­hon, a városi nőtanács, a szülői munkaközösségek és mindenki ilyen irányú meg­értésére számítok, s hiszem, hogy februárban, farsang idején, áprilisban, tavaszi szünet idején, már gyer­mekműsorokat hirdető pla­kátokba, meghívókba fogok ütközni! Iskolai színjátszó csoportok­ról sem hallok az utóbbi idő­ben. Az úttörő- és KISZ- szervezetek ilyenről is gon­doskodhatnának. Annyi te­hetséges és unatkozni nem szerető apró gyermek él itt közöttünk, akikről jobban kellene gondoskodnunk, ne­künk „Önző” felnőtteknek. H. L. MEGOLDÁSRA VÁR Panaszok a Szabadságforrás tájékáról Nagy örömmel üdvözöltük annak idején a Szabadság-for­ráshoz vezető út korszerűsítését, amely lehetővé tette a rend­szeres menetrendszerű autóbusz közlekedést is. Ezzel közelebb került a városhoz ez a külterület, sokat javítva a Szabadság forrás környékén lakók életén is. Mert hiszen nem mindegy az, hogy hepe-hupás, göröngyös utakon, latyakos sártengeren át kell megtenniük mindennapos útjukat, hanem viszonylag korszerű körülmények között juthatnak céljukhoz. Hogy most mégis panaszokról írunk, abban nem ez az út a ludas. A volt Kádár-birtok környékén sokan kénytelenek a mű­útról letérni, hogy a hegyoldalban épült otthonaikhoz eljus­sanak. Ez 'azonban sokszor igen körülményes. A dülőút a pa­takkal párhuzamos egy darabon, és ennek következtében sok­szor előfordul, hogy a rakoncátlan patak a dűlőutat is „birtok­ba veszi”, ezzel szinte lehetetlenné téve az út használatát. Ilyenkor két megoldás között válogathatnak a haza-, vagy munkába igyekvők: vagy belegázolnak a vízbe, vagy pedig a közeli szántóföld göröngyein bukdácsolnak. Az érdekeltek már írásos panasszal is fordultak a tanácshoz, és megválasztott ta­nácstagjuk révén is több ízben sürgették kívánságaik teljesí­tését. Nem lenne többről szó, mint az út állandó elöntéssel fenyegetett részének feltöltéséről, vagy egy ideiglenes kis fa­híd létesítéséről. Mint a kapott válaszból kiderült, egyelőre nincsen rá keret. Nagyon fájlalják a Szabadság forrásnál lakók, a villany- világítás hiányát is. Pedig — mint mondják — annak idején megígérték, hogy rövidesen itt is bevezetik a villanyt. Megle­hetősen lehangolódtak, amikor a tanácselnöki tájékoztatót ol­vasva megtudták, hogy ennek a környéknek villamosítása nem szerepel a felsorolt tervekben. Horányi Sándor DUMTSA - EMLÉKTÁBLA NÉLKÜL múlt század végén Ferenczy Károly lakott itt, a kor egyik legnagyobb, európai hírű fes­tőművésze, akiről múzeu­munk is nevét kapta. Folytassam a sort? 1959- ben emléktáblával jelöltük meg Boromissza Tibor fes­tőművész utolsó lakhelyét, s ugyanígy a Bogdányi utcá­ban Bárczy bácsinak, a hordó­készítő kádáriparművésznek lakhelyét. Tudjuk tehát emlékező kö­telességünket, de mintha el­felejtettük volna, hogy Rá by Mátyás után, alig egy évszá­zaddal később, e város Dumtsa Jenőnek köszönhette a legtöbbet. A réti mocsár lecsapolását — és még sok . mindent: a mai város alap­jainak maradandó megte­remtését. Miért nincs emléktáblája Dumtsa Jenőnek — sem la­kóházán, sem a tanácsházán, sem sehol Szentendrén?! Dumtsa Jenő nem volt or­szágos, vagy európai hírű művésznő Szentendre szűk­körű életéhez tartozik —, de ott a legnagyobbak közé. H. L. Többször emlékeztünk Dumtsa Jenőre, városunk ér­demekben kiemelkedő, első polgármesterére, aki har­minchat évi „kormányzása” idején, azt megelőzően és kö­vetően évtizedeken át, 1917- ben bekövetkezett haláláig, a róla elnevezett utcában la­kott. A 20-as számú épület volt családi háza, a honvéd kiegészítő parancsnokság mái székhelye, 1948-ban emelt márvány­tábla jelöli meg ugyanebben az utcában Ignyátovity Já- kov, kiváló szerb regényíró és magyar szabadságharcos egykori szülőházát — emlék­tábla emlékeztet vele csak­nem szemben Stég er Ferenc kiváló operaénekes egykori családi lakóházára, aki fia­talkorában szentendrei pati­kánkból, mint gyógyszerész­segéd indult el. A Hunyadi utca sarkán emléktábla figyelmeztet ben­nünket arra, hogy e ház nemcsak a hegyi dalmátok Keresztény Munkásegyleté­nek, népszerűbb nevén a Ka­pásegyletnek volt összejöve- teli helye, hanem korábban a A menetrend és a rádió — Szabadságforráshoz? Iz- bégre? — kérdik a lakásom előtti, Dumtsa Jenő utcai busz­megálló körül naponta a vá­rost járó idegenek. Kérdezik magyarul, de nagyon sokan szlovákul, németül is. A fel­tett kérdésekre csak annyit dadoghatok, hogy fogalmam nincs! De arra sem tudok vá­laszolni, hogy hol lehet ezt megtudni? — Mert csak a vá­ros egyetlen pontján, a MÁVAUT végállomáson van menetrend! Igaz, a Dumtsa Je­nő utcai megállóban már volt egynéhányszor, de sohasem keretben, üveg vagy rács mö­gött, csupán felragasztott pa­pírlapon, melyet garázda ke­zek hamar eltüntettek. Leányfalu—Visegrád irányá­ban sem lehet a városon „be­lül” tájékozódni. Az impozáns „körépület” falán volt menet­rend, de már hónapok óta nincs. Ott toporognak a hideg­ben, fagyban az utazni szán­dékozók, fázó gyermekekkel együtt, míg 20—30 perc vára­kozás után befut egy autó­busz. Vendéglátóhelyeink sem ren­delkeznek menetrenddel. Ar­ról már nem is beszélve, hogy egyetlen nyilvános órája sincs a városnak. Iskolás gyermekek is eljátszadozzák az időt busz­érkezésig — s általános iskolás kisgyereknek ritkán van kar­órája. Pedig milyen szép nyil­vános óránk volt az Elektro­mos Művek főbejárata felett! Vasárnap délelőtt is hallot­tam a rádióban a Dunakanyar keretébe tartozó három .város és a többi helység kulturális fellendítéséről és üdülőhelyi kiépítéséről szóló előadást. Nekem akkor a városi nyilvá­nos óra, a buszmenetrend, a vasútállomási busz-váróterem hiánya — a tájékozatlan, me­netrendet hajszoló, hidegben toporgó ismerősök és idegenek jutottak eszembe. (horváth) ATLÉTIKAI TEREMBAJNOKSÁG A járási TS február 23-án, de. 10 órai kezdettel a Móricz Zsigmond Állami Gimnázium tornatermében atlétikai terem­bajnokságot rendez. Versenyszámok: helyből'tá­volugrás, helyből magasugrás, súlylökés gyógylabdával. Részt vehetnek: serdülő-, if­júsági és felnőttkorú lányok és fiúk. Jelentkezés 9,30-kor. a helyszínen: A tánc elmarad Január 22—23-án az AGRO- KER kiállítása miatt a tánc- mulatság elmarad. hasábjain is olvashattunk). A „heteknek” ez a rekordja szokatlan és elismerésre mél­tó. A várost és tanítványait szerető igazgató ezek miellett még elmondta, hogy a tanév­ben a politikai nevelőmunka erőteljesebb fokozása volt az egyik célkitűzésük. Kísérletképpen, Budapest, Pécs, Eger és Szombat­hely mellett, itt vezették be az országban a „Vi­lágnézetünk alapjai” című külön szaktárgyat. Ebben a tanévben indult októberben, a politikai vita­kör is, melynek vitadélután­jain havonta városunk vezetői, osztályonként egy-egy elő­adással, annak közvetlen meg­beszélésével mélyítik részben a diákok és felnőttek közötti megértő jóviszomyt, másrészt a gyerekek „tisztánlátását” és helyes tájékozódását. A vá­rosi tanácselnök, a városi pártbizottság titkára, honvéd­ségünk parancsnoka többek között a vitavezető előadó. Ezen a téren a Móricz Zsig- mond gimnázium úttörőmun­kát végez, ezt a vitakört me­legen ajánljuk a többi közép­iskoláknak is. Porpáczy István elismerően nyilatkozott a dr. Demeter László vezette szülői munka­közösség, valamint az iskolai KlSZ-szervezet munkájáról iá Utóbbiaknál különösen ki­emelte azt, hogy állandó kap­csolatot tartanaik, lakóhelyük­nek megfelelően, a város és a járás minden általános isko­lájával. 1955-ben a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcai általános iskolában bepréselve kezdte meg műkö­dését a Móricz Zsigmond Ál­lami Gimnázium, amelynek ma már tizenhárom tanter­mes, impozáns épülete is szű­kösnek bizonyul. Porpáczy István igazgató kérdéseinkre elmondja: 1961- bem 217 tanulóval vette át az iskola vezetését és ma már 24 tagú tanári karral együtt, 437 gyermek nevelésében osz­tozkodik szülőkkel. Később ismerteti az első „rövidített félév” tanulmányi eredményeit. Huszonkilenc kitűnő, je­lesrendű és 60 bukott diák a félév mérlege. A bukot­tak 13,7%-át teszik ki az összlétszámnak, az elmúlt tanév, 6%-ával szemben. Ez részben a nagyobb köve­telménnyel, a félév szokásos szigorúbb mértékével, de az érdekelt tanulók egyéni mun­kafegyelmének hiányával is magyarázható. A magatartás osztályzásá­nál már szebb az eredmény: 176 „példás”, 215 „jó”, 42 „vál­tozó” és négy „rossz” érdem­jegy. A legjobb és példás maga- tartású tanulók, nagy számuk miatt, névszerint nem sorol­hatók fel, az igazgató kíván­ságára azonban felsorolnám azokat, akik már negyedik éve egy órát sem mulasztot­tak. Kocsis Katalin, Róka Zsuzsa, Szöts Oszkár, Göllner Aurél, Keppler Anna, Poczok Anna és Szente Eszter (akinek egy-egy írását már lapunk

Next

/
Thumbnails
Contents