Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

na T MLGYZt '^/CíHap 1966. JANUÁR 21., PÉNTEK Nem a vendéglátóiparon múlik Megszépül a Béke Étterem Műszaki átadás - átvétel nélkül Hányszor álltunk már bosz- szankodva — kánikulában hi­deg italra vágyva — a kisven­déglők lehúzott redőnye előtt: „Tatarozás miatt zárva!” Hányszor emlegettük ilyenkor az illetékesek „felmenőjét”, hogy éppen az üdülési szezon közepén jutott eszükbe a tata­rozás ! — Pedig többnyire nem az illetékeseken múlik — mondja Sáfár Béla, a Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat áru­forgalmi csoportvezetője. — Olykor a pénzen, máskor az építőipar kapacitásán. Most például az utóbbi okoz nekünk gondokat. — Hol? — Soroljam? Itt van például a budaörsi Rózsakért esete. A lakosság évek óta kéri, hogy szüntessük meg az utcára nyí­ló söntést, mert hangoskodó vendégei zavarják a környék­beliek éjszakai nyugalmát. Ta­valy végre lehetőségünk nyílt, hogy teljesítsük a kérést, s egyúttal a szükséges átalakítá­sokat is elvégezzük. Az átala­kítást az építőipari vállalat több mint három hónapja megkezdte, Azt hittük, hogy december végére befejezi. Most már látjuk, hogy május elseje előtt semmit sem remélhetünk. Pedig a községben nincs más melegkonyhás étterem! — Ügy hallottuk, hogy a Dunalzanyarban is akad ha­sonló gond... — Nem is egy. A múlt hé­ten került sor a leányfalui és a visegrádi önkiszolgáló ét­termek műszaki átadására. Fe­lettes szerveinkkel egyetértés­ben, egyiket sem vettük át. A minap Szentendrén jár­tunk. A Béke Éttermet zárva találtuk. Meddig ...? — A Békét január 10-én zártuk be, a régen esedékes renoválás és belső átalakítás céljából. A munkák határide­je június 5-e. Az építők hama- rabbra ígérik. — S addig hogyan oldják meg a közétkeztetést? — A tanács vállalta, hogy saját üzemi konyháján ebédet ad annak a hatvan—nyolcvan embernek, aki rendszeresen igénybe vette a Béke Étterem közétkeztetését. — És az átutazók? — Őket á la carte választék­kal várja a Görög Kancsó kis­vendéglő, amelynek heti szün­napját — a Békében folyó építkezés idejére — felfüg­gesztettük. Végül még egy szentendrei hír, a nyári sze­zonra való felkészülésről: a vasútállomás közelében levő talponálló helyén egytálételes bisztró nyílik az idén. — Mikor? — A bisztróhoz megkapjuk a szomszédos Népbolt helyisé­gét is — február 15-én. A többi — az építőiparon múlik... ny. é. DEBRECEN JUBILEUMI TÉRKÉP A Kartográfiai Vállalat várostérkép-sorozata elérte az ötvenes létszámot. A most megjelent 32x45 centiméte­res „jubileumi térkép” Deb­recen városát ábrázolja, tel­jes utcajegyzékkel, valamint a város nevezetességeinek, hi­vatalainak, egészségügyi, kul­turális, sport- és szórakozási intézményeinek listájával. Kitüntetések ■az MSZBT-kongresszus alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar—Szovjet Baráti Társaság kongresszusa alkalmából a társaság több tagját a magyar—szovjet ba­rátság ápolásában kifejtett kiemelkedő tevékenységé­nek elismeréséül kitüntetés­ben részesítette. A Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetést kapta dr. Gyalmos János, az MSZBT budapesti elnökségé­nek elnöke. Kisfaludi-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas szob­rászművész, az MSZBT Or­szágos Elnökségének tagja, Kristóf István, az MSZBT Országos Elnökségének főtit­kára, Ruzsinszky Kálmán, az MSZBT Veszprém megyei El­nökségének társadalmi mun­katársa, Trencsényi-Wal- dapfel Imre akadémikus, az MSZBT Országos Elnökségé­nek tagja és Vadász Elemér Kossuth-díjas akadémikus, az MSZBT Országos Elnökségé­nek alelnöke. A Munka Érdemrend ezüst­fokozatát hatan, a bronz­fokozatot tizenhármán kap­ták. A kitüntetéseket csütörtö­kön Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke ad­ta át. FENN ÉS LENN Az albertdnsai énekkar az ősszel ünnepelte fennállásá­nak hatvanötödik esztendejét. Ez alkalomból megyei hírű dalostalálkozót rendeztek a művelődési házban, amelyen a jubiláló énekkar mellett fel­lépett a nagymarosi, a vecsési, a ceglédi, a ceglédtoerceli és a Bőripari Szakszervezet köz­ponti énekkara. A műsort kö­vető bensőséges ünnepségen a vendégek és vendéglátók a hetvenötödik jubileumra emelték poharaikat. Mindez alig néhány hónap­ja történt. Gondolná az em­ber, a jubileum fénye újabb buzdítást adott az öntevékeny énekeseknek és a téli esték csendes óráiban további sike­res szereplésekre készülődnek. — Sajnos, nem így van — mondja szomorúan Szántó Jó­zsef, az albertirsai művelődési ház igazgatója s egyben a kórus karnagya. — A legutób­bi próbára alig tizenketten jöttek el a negyvenöt tag kö­zül. És ez így megy már hó­napok óta... Abban marad­tunk, sorra járjuk a kórusta­gokat, beszélünk velük, hogy megtudjuk távolmaradásuk okát. Ezektől a beszélgetések­től tettük függővé, lesz-e fóly­Ingyenjég. A gyerekek méltatlankodnak: miért nem szünidő alatt lepett meg a tél. De most is jól jön. A Dunán megkötött a víz, a Kis-Duna nagy részét jég fedi. Csak seprű kell hozzá és kész a tükrös jégpálya. Mégsem árt, ha megkérdezzük a szülőktől; biztosak abban, hogy az egyenetlenül fagyó víz színét elég vastag jég borítja mindenütt? Egy-egy katasztrófa után késő ezen gondolkozni Gábor felv. tatása a sikeres hatvanöt esz­tendőnek vagy sem. Hogyan történhetett? Ezt boncolgatjuk, elemezzük, erre keressük a feleletet. De hogy a válasz mindenki szá­mára érthető legyen, ismer­nünk kell a kórus múltját csakúgy, mint a jelenét. — A századfordulón alakult az albertirsai daloskor — idé­zi a múltat Szántó József. — Férfikar volt, iparos emberek­ből verbuválódott. Gazdaem­ber csak az első világháború után kerülhetett be, de akkor is csak kivételes esetekben. Debrecen, Cegléd, Kecskemét, Sopron jelzik a kórus felsza­badulás előtti működésének egy-egy jelentősebb állomá­sát. Sopronban például az or­szágos dalosversenyen huszon­kettőben első díjat és egy bronz szarvast nyertek. Ezt a díszkürtöt pedig — mutatja —, a Ceglédi Iparos Dalkörtől kapták harmincban sikeres szereplésük emlékeként. Kerek negyven esztendeig Somlyódá János tanító volt a kórus karnagya. Szántó Jó­zsef tőle vette át a vezetést ezerkilencszázö t venben. — Tavaly halt meg a kórus utolsó alapító tagja — em­lékezik kegyelettel^ —, nyolc­vanhárom esztendős Hrubes Józsi bácsi. Ott voltunk a te­metésén mindannyian és éne­keltünk. Az öntevékeny kórusok régi problémája: kiöregszenek, nincs utánpótlás. Ez a veszély fenyegette az al­bertirsai férfikart is. Ezért vetődött fel az a gondolat, hogy meg kell változtatni a kórus jellegét, vegyes karrá kell átalakítani. A gondolat a helyi Dimit­rov Termelőszövetkezet nőta­nácsától indult. S a jó ötle­tet csakhamar a megvalósítás követte. így alakult át hat­vanháromban a férfikar a termelőszövetkezet vegyes karává. Negyvenöt állandó tag, jobbára asszonyok, s újabb jelentős sikerek jelzik ettől kezdve a megtett utat. Hangverseny Nagymaroson, Vecsésen hatvannégyben, hatvanötben ezüst fokozot a kulturális szemlén — ez az elmúlt két esztendő mérlege. S a csúcs: a hatvanöt eszten­dős jubileum meghitt ünnep­sége. S ami még ide tarto­zik, az a támogatás, amit a termelőszövetkezet nyújtott: próbaterem és a dologi ki­adások fedezése. A hatvanöt esztendő alatt egész dinasztiák váltak a kó­rus tagjaivá. Póldáúl Hrubes Józsi bácsi nemcsak a lányát, hanem három unokáját is magával hozta. Ök léptek az örökébe. Vagy: a hetvenhá- rom éves Kerepeszki István nyugdíjas vasutas ötvenöt évi éneklés után tavaly hagyta abba az aktív dalolást, de még ma is tagja a kórusnak Gyula fia, a menye és a tizenhatéves unoka is. — November hatodikén, Pista bácsiék ötven éves há­zassági évfordulóján, még együtt voltunk mindahányan — sóhajt nagyot az igazgató­karnagy. — Ott daloltunk, vigadtunk az ünneplő ház­ban ... Nem sokkal ezután történt az, amire nem szívesen emlékeznek az albertirsai emberek. Nem­csak a kórustagok, a Dimit­rov Termelőszövetkezet tag­jai sem. Szinte egyik napról a másikra kiderült, hogy a szövetkezet vezetői rosszul gazdálkodtak a gazdaság pénzével: több milliós mér­leghiányt hagytak maguk mögött... Hagytak... Mert a régi vezetőséget leváltották. De nyomában nagy zűrzavar maradt az emberek fejében: nehéz volt hinniük, hogy esztendők szorgos munkája után egyszercsak ide juthat­nak. Egy részük tanácstala­nul latolgatta: mi lesz velük. Mások berzenkedtek: ha a vezetőség úgy, ők is így ... Akadozott a munka, fejetlen­ség, kapkodás, fegyelmezet­lenség — ez jellemezte az elmúlt két hónapot. S ez visszahatott a kórusra is. Kezdtek elmaradozni a pró­bákról az emberek. Hol ezek, hol azok. Tíznél-tizenötnél azóta sem jöttek össze töb­ben egyszerre. És akkor, éppen a legnehe- zeb napokban, váratlanul egy új kórus kezdte bontogatni szárnyát a faluban. Az evangélikus egy­ház kórusa. Ez önmagában még nem lett volna baj. Két kórus is megférhet egymás mellett egy olyan nagy falu­ban, mint Albertirsa. Csak­hogy, nem tudni miért, a régi kórus asszonytagjainak egy része átpártolt az újhoz. S mert az új kórus próbáit is péntek estére tették — a termelőszövetkezet kórusa már hosszú évek óta ezen a napon tartotta összejövete­leit —, ezek az asszonyod végképp elmaradtak. — Persze, állt már a kórus ,_ nagyob próbatétel előtt is § hatvanöt esztendős múltja j során — mondja Szántó Jó- ^ zsef. — Éppen ezért bízóra 5 abban, hogy most sem hullik ; szét. Hogy mire alapozom $ ezt? Bízom az emberekben, $ akik eddig mindig szívesen | jöttek közénk. És bízom ab- j ban, hogy a termelőszövet- | kezet új vezetősége, amely a £ napokban kezdte meg mun- $ káját, nemcsak a gazdaság- 5 ban lesz rövid idő alatt úrrá 5 a nehézségeken, de jut ere- J jük arra is, hogy nekünk se- ^ gítsenek. Az új elnök, Far- ! kas Pál, tapasztalt, egyetemi ! diplomával rendelkező veze- i tő. Eddig a Nagykunsági Ál- ä lami Gazdaság igazgatója ^ volt. ! A kórus hatvanöt eszten- j dós múltja kötelez. Nem sza- ! bad veszni hagyni azt a i szépséget, amelyet a kórus j jelentett eddig. Segíteni, tá- > mogatni kell, hogy tagjai új- ! ra tiszta szívből énekelhes- ; senek. Önmaguk kedvére és I mások gyönyörködtetésére. Prukner Pál Trükklabda Az Országos Gumiipari Vál­lalat tauril gyáregysége új : típusú labdát készít a gye- \ rekeknek. A tömör gumi- ; bál gyártott, öt centiméter \ átmérőjű labda nagyobbat : ugrik, mint a légtömlős gu- : milabda, csaknem akkorát, \ mint amilyen magasról le- | ejtik. A tauril trükklabda | sorozatgyártását a második '■ negyedévben kezdik meg. Jf. arcos opportunizmus E zúttal a legnagyobb me­részségre készülök. Bírál­ni akarok. Bátran, kertelés, köntörfalazás nélkül. Elvi ala­pon. A termelés érdekében. Nem rettenek, pedig vállalko­zásom kockázatos. Ebből min­den közéletünkben járatos olvasó nyilván arra gondol, hogy az igazgatót akarom bí­rálni. Nem, barátaim! Én sok­kal bátrabb vagyok ennél. Látom az arcukon az elismerő mosolyt és a sajnálkozást. Hát nem, mégcsak nem is a mi­nisztériumot, nem a szakigaz­gatást készülök megbírálni. Az én merészségem ennél többre is elég. Akár hiszik, akár nem, én lefelé is merek bírálni. A dolgozókat! Mert arról már hallottam, hogy valaki olyan bátor volt, hogy megbírálta a minisztert, de arról nincs érte­sülésem, hogy valaki arra is vett volna bátorságot, hogy a saját kollégáját megbírálja. Manapság ez beláthatatlan következményekkel járna. Hí­zelgéssel, karrierizmussal, talp­nyalással vádolnák azt, aki erre vetemedik. Hát én válla­lom. Isten legyen irgalmas lel­kemnek ... ■ f egbírálom Patonait... II- letve, várjunk csak! Pa­tonait spéciéi nem lehet. Nem azért, mert nem érdemelné meg, de hát kegyetlen dolog lenne. Patonai a múlt rend­szerben kétszer is volt vizsgá­lati fogságban. Nagyon meg­szenvedett. Igazságtalan lenne, ha most nem hagynánk béké­sen és munka nélkül élni. A múltkor is valaki csúnyán né­zett rá és sírva fakadt, mond­ván, hogy ő nem ezért har­colt, hogy most mindenféle jöttment, aki abban az idő­ben még pelenkában járt, csak úgy uk-muk-fuk csúnyán néz­zen rá. V iszont megbírálom ezt a lógós, kardigánokkal üz­letelő Porhanyónét. Ez mégis­csak tűrhetetlen, hogy az iro­dájából IKKA-lerakatot csi­nál, ráadásul ő keveri a legocs- mányabb pletykákat is. Hát majd én kitálalok ... Il­letve, várjunk csak. Porha­nyónét spéciéi nem lehet tá­madni. Porhanyóné szegény anno dacu ... egy harmincszo­bás grófi kastélyban látta meg a napvilágot. Emiatt sokat szenvedett. Hosszú évekig csak hivatalsegéd lehetett, majd, mikor kiderült, hogy ez is bi­zalmi állás, visszaminősítették takarítónőnek. Még ma is könnybelábad a szeme, amikor elmondja, hogy puha kicsi ke­zeit, melyeket annak előtte még hideg vízbe sem tett, tel­jes mértékben kikészítette ez az embertelen munka. Ha most megbírálnám, azt mondaná, hogy már megint kezdjük, pedig ő végzett egy alapfokú szemináriumot is, ahol nem ezt tanulta. va de itt van Kordován. I* Hát kérem, ez a pasas mindent megérdemel. Nap­hosszat a presszókban üldögél, bizonytalan eredetű jövedel­méből százszámra veszi a lot­tókat és a munkahelye csak arra való, hogy a jó melegben kitöltse a szelvényeket. Hát ez igazán tűrhetetlen. De majd most odamondok neki... Illetve, várjunk csak! Kordovánnak spéciéi nem le­het odamondogatni, ö ugyanis két éve szabadult a börtönből. Valami sikkasztási ügye volt. Ha én most megbírálom, be­párásodik a szemüvege és el- csukló hangon mondja, hogy lám, hazudtak neki a börtön­ben, amikor azzal hitegették, hogy a társadalom visszafo­gadja és a büntetésével letu- dottnak veszi a múltját. Félő, hogy durvaságom esetleg el­venné az emberekbe vetett elő­zetes bizalmát. T ellenben Kalocsairól nem j hallgatok! Kíméletlenül feltárom, hogy hosszú évek óta selejtet gyárt és csak a meó- nál levő jó összeköttetéseinek köszönheti, hogy ennek ellené­re mindig kivan a normája. Hát ebből elég. Majd most véget vetünk e bűnös korrupciónak ... Illetve várjunk csak. Kalocsait spé­ciéi nem lehet bántani. Gye­rekkorában szamárköhögése volt, és számtalanszor el­mondta, hogy neki a legkisebb izgalom is árt. A lóversenyre is mindig elkíséri a nője, ne­hogy ott legyen rosszul sze­gény. A múltkor a művezető­je kifogásolta, hogy egy esz- tergálásnál a millimétert ösz- szetévesztette a centivel, erre Kalocsáin majdnem kitört az epilepszia. Hát ezt én nem vál­lalhatom. Ha egyszer valaki beteg, én nem lehetek a gyil­kosa! A zt azonban nem tűrhetem szó nélkül, hogy Körösi állandóan intrikál, becsületes embereket hoz rossz hírbe, le­járatja a vezetést, a vezetés előtt pedig a dolgozókat. Itt az idő, hogy harcos merészsé­gem lerántsa róla a leplet. Hát én most megvilágosítom Körösi sötét üzelmeit. Illetve, spéciéi Körösit békén kell hagyni. Körösi közel jár a hatvanhoz. Ö még abban a vi­lágban nevelkedett, amikor az idősebbeknek a maximális tiszteletet megadták. Mondta is a múltkor, amikor az osz­tályvezető — aki szerencsét­lenségére még csak 40 éves — egy határidős munkát követelt tőle, hogy bezzeg nem így volt ez régen. Manapság egy öreg ember nem kapja meg a tisz­teletet, mert csak azt várják, hogy felforduljon. Mit akarha­tok én ezzel a szégyenletesen csekély 35 évemmel. Barátaim, pirulnom kell. V olna még bírálni valóm, de Kórsósnak családi gondjai vannak, hát nem elég ez szegény fejének. Klepovács j néha ugyan fusizik egy kicsit,: de nem lehet izgatni, mert: hamarosan megszüli a felesége; a harmadik gyereket, és a szü-1 lés mindig nagy hatással van: szegényre. Kilitit most hagyta: ott a menyasszonya, egészen: lefogyott bele, nem tetőzhetem; a fájdalmát. Zsitvait egy hetei megpofozta egy huligán, ez; egészen összetörte a lelkét és] az orrát, méltatlan lenne sza-| porítani a csapásokat. Szóval, nehogy azt higgyék,: hogy megtántorodtam. De bí-; rálni sem lehet metafizikusán,: az emberi momentumok, a lel-: ki rugók ismerete nélkül. Vagy j humanisták vagyunk vagy i nem. Nem kell annyira izgulni; a termelésért, végül is nem az; ember van a tervért, hanem a; terv az emberért. : P ersze, a bírálattól azért; nem állok el. Megbírálom! az igazgatót. O fiatal, egészsé-! ges, csinos felesége és két szép; gyereke van. Egyetemet vég-j zett, kiváló szakember, párt-; tag, nincsenek burkolt féléi-! mei, emésztési zavarai, gátlá-5 sai. Kiváló munkája bizton- $ ságérzetet ad neki, így biztos $ nem törik össze bírálatom sú-$ lya alatt. Mert én megmon-: dóm, meg bizony, hogy túl so-$ kát dolgozik, még este nyolc- $ kor is világos az ablaka, és* ez helytelen. Vigyázzon az; egészségére, a felhőtlen csalá-; di életére, különben ő is kiké-$ szül, és aztán kit fogok én> bírálni? ősz Ferenc !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents