Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-20 / 16. szám

% Pályát választóknak Tanulókat vár a konzervgyár MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. EVtfOli'Ata, 16. SZÁM i960. JAN jj AU *6., tóU'lUB'XOK Félmilliós gépek munka nélkül l/csa pír4tfii. ruffif nt>m ívna profil ? - yl torrsaómok mór mvff rtmnok Az udvaron hóvihar ka­varog. Az irodában ropog a tűz. Értekezletet tartanak, várni kell. Majd nyílik az ajtó, ami mögül az előbb még emelkedett hangok hal­latszottak ki. Egy átadásról volt szó, s egy meglepetésről. Az okoz­ta a hangzavart. A faáru­gyárat meglepetés érte — de kellemetlen. A pipagyár tegnap átvétel­re utazott Szentendrére, a kocsigyárba. Profilátvételre. Ott érte őket a kellemetlen meglepetés. — Amikor a Szentendrei Kocsigyár átadásra ajánlot­ta fel a melegágyi ablak­keretek gyártását, elsőként jelentkeztünk — mondja Ko­vács László igazgató, mint­egy magának. Az Országos Tervhivatal mezőgazdasági osztálya és a Könnyűipari Minisztérium il­letékesei elvben biztosítot­ták is az új profilt. A vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága is megszavazta. A gyár már erre kapta meg az új év tervszámait. Az új profil, a melegágyi ablak­keretek gyártása lett vol­na hivatva átvenni — fo­kozatosan — pipagyári lá­dagyártás helyét. Mindez pe­dig történik az általános profilrendezés nevében. Szentendrén azzal fogad­ták őket, hogy a célgépek, amivel a kereteket készítik, megvannak, félmillió forint értékben — csakhogy éppen a gyártást kiadta az Orszá­gos Tervhivatal egy másik Osztálya három kisipari ter­melőszövetkezetnek. Na már most: ha pipa­gyár átveszi a félmillió fo­rint értékű gépcsoportot, az önköltség szintje emelkedik ennyivel. Lesznek gépek és nem tud majd mit gyártani raj­tuk. Ha csak raktárra nem. A kisipari termelőszövetkeze­tek már készítik a kerete­ket, kellenek is azok a ta­vaszi mezőgazdasági mun­kák kezdetéhez a termelőszö­vetkezetekben. A gépeket a pipagyár szak­emberei nem vették át Szentendrén. A Könnyűipari Minisztériumban nem volt ott az ügyintéző, akitől meg­kérdezhették volna: most már mi legyen? Mi legyen a gépekkel, amire itt és így nincs szükség és mi legyen a pipagyár tervével? Ho­gyan teljesítsék azt? Mit csi­náljanak a munkásaikkal, akikkel az ablakkereteket akarták készíttetni? És végül a népgazdaság­nak melyik a jobb, a kifi­zetődőbb? A több helyen, manufakturálisan, és drá­gábban készített kisipari ter­mék vagy a gyári? (bányász) A potyautas Néhány pillanatig tanako­dik magában. Hallgatja a szél sivítását. A svájcisapka tetejére gondosan felszíjazza a bukó­sisakot. Símán indul a motor. Már a dülőút végén jár, kanya­rodik ki a kövesútra, ami­kor úgy érzi, valami meg­mozdul a fejetetején. Ráz egyet magán. Semmi. Ideges vagyok — gondolja magában és bekanyarodik a tsz-központ irodaépülete elé vezető bekötőútra. A Danuvia gyorsan falja a kilométereket. Zetor robog előtte. Miközben kerül, újra érzi, hogy a sásaik megbizser- geti a fejét. A héten nem éjszakázom. Korán hazamegyek. Legalább az asszony sem morcog — dönti el és..megállítja a mo­tort. A könyvelőnő már várta. Sietek tovább — válaszolta annak biztatására, hogy ves­se le a kabátot és foglaljon helyet. Miközben tárgyalnak a ti­„Megemlékezésül: a Toldi őrs“ A Petőfi iskola úttörőcsa­patában a Rákóczi Ferenc raj Toldi őrse iskolakezdéskor el­határozta, hogy elvégzi egy öreg és magányos, magatehe­tetlen néni gondozását. Attól kezdve özvegy Tóth Jánosné házában mindig volt víz, ro­pogott a kályhában a tűz. Minden héten két másik fiú hordta a vizet, a fát, seperte a konyha kövét. A múlt héten a néni örökre elaludt. Gondolkodtak a fiúk, aztán gyűjteni kezdtek és már huszonöt forint lapult zsebük­ben amikor az osztályfőnö­kükhöz léptek. — Szeretnénk elmenni a te­metésre együtt, de nem elég a pénz a koszorúra... Lehet, hogy a tanár úr is meghatódott, de az úttörőve­zető tanár néni biztosan, mert szó nélkül azonnal pó­tolta a huszonöt forintod még harminccal. Ebből már tellett egy szerény koszorúra, amit a temetésen a Toldi őrs nevé­ben Verbó Zoltán, Hengán Ferenc, Kaszap Balázs, Vajda Sándor, Mandel György és Kelemen László tette le a sár­ra — megemlékezésül. tokzatos mocorgást kétszer is észleli. Dühösen csóválgatja a fejét. Az adminisztrátor kérdő tekintettel néz rá. — Valami nem egyezik — kérdi ?! — Oh — semmi —, vála­szol sietve. Alig várja, hogy behúzza maga után az ajtót. Ismét feldübörög a motor­zúgás, ugyanabban a pilla­natban a fejebúbján érzi az enyhe nyomást. Nem indítja el a gépet. Bontogatja a sisak szíját. Már lent is van a fejéről. Először a svájcisapkát nézi. Semmi. A bukósisak belse­je is üres. De mégsem. Mi ez a kis vékony szürkés szál, ami a rácsozatos belső alól kinyú­lik? ÍMintha mozogna. Öva-. tosan fogja meg és húzza ki­felé. És mit ad isten. A cér­na folytatásaként következik egy riadt szemű, a félelemtől reszkető kis egér. A komoly szélcserzett arcú férfi hangos nevetésre fa­kadt. — Ezért nem talált téged meg az asszony — rázogatja a rémült egérkét. No, ha már hat kilométert motoroztál, eredj néz körül a tsz-ben. Mire felteszi a bukósisakot, az egér is eltűnik az istállók felé. —bi Téves számok A célországok... 1966. ja­nuár 18-i lapszámunkban megjelent cikkben 16,4 milliós terv helyett tévesen 164 mil­lió került a szövegbe. A lakosság részére végzett munka forintban kifejezve pedig, 2 millió 300 ezer forint. A műtrágyázás jelentőségéről Ma este fél hatkor a Hu­nyadi Termelőszövetkezet klubjában Illés Balázs fő- agronómus tart előadást. A trágya kezeléséről és a mű­trágyázás jelentőségéről be­szél hallgatóinak. Elérkezett a félév, ami nagy feladatot ró a nyolca­dik osztályosok szüleire, osz­tályfőnökeire és magukra a diákokra is, hiszen itt az idő, hogy szakmát válassza­nak. Lehetőleg olyat, amihez kedve és érzéke van a gye­reknek. Most minden végzős ta­nulót az foglalkoztat: hogyan tovább. Egy részük gimná­ziumba megy vagy techni­kumba, más részük az ipari­tanuló iskolába. Minden üzem, vállalat lépést akar tartani a fejlődéssel, saját képzésű szakembergárdát akar teremteni. Konzervgyá­runknak is ez a célja. Ezérí hozta létre a konzerv szak­munkásképzés mellé a laka­tosképző tanműhelyt is. Négy Intézze el az igazgató Az iparitanuló-iskola hall­gatói a Petőfi Sándor isko­lába járnak elméleti oktatás­ra. A fiatalemberek nagy része kerékpáron érkezik az iskolába és a járműveket annak rendje szerint az ud­varon helyezik el. Ezt az alkalmat használta fel két fiatalkorú, B. I. és T. J. és 1955. november 30-án az egyik kerékpárról lelopták a dina­mót. Tettenérték őket és így lett az ügyből feljelentés. A házkutatás alkalmával külön­böző kerékpáralkatrészeket találtak a fiatalemberek la­kásán, mintegy százkilenc­venöt forint értékben. Az értékre való tekintet­tel a rendőrség az ügyet a városi tanács szabálysértési hatóságához tette át. A sza­bálysértési előadó a tettesek fiatal kora miatt nem hozott határozatot, hanem az ügyet elbírálásra megküldte az ipa­ritanuló-iskola igazgatójának azzal, hogy az ügyet saját hatáskörében intézze el, a tetteseket példásan büntesse meg és az eljárás lefolytatá­sáról küldjön részletes tájé­koztatást a városi tanács szabálysértési hatóságának. éve folyik ebben a képzés, az oktatás színvonala megüti a jól fejlett iparitanuló inté­zetek színvonalát, olyannyi­ra, hogy máshormam, is jön­nek ide bemutató tanítások­ra. A tanműhely szerszáméi-« látására a konzervgyár tízez­reket fordít, minden tanuló­nak önálló szerszámkészlete van. A tanulók évi tanterv alap­ján folytatják a napi mun­kát, lépésről lépésre sajátít­ják el a tudnivalót. Részük van minden szociális kedvez­ményben. A tanulmányi elő­meneteltől függ az ösztöndíj, a szociális helyzettől a ked­vezményes étkezés. A tanulóképzés hároméves, a kiváló tanulók 30—32 hó- nap alatt kaphatnak szak­munkás-bizonyítványt. Je­lentkezni az iskolában kell* de a tanműhelyben is jelent­sék be szándékukat. (Ceglédi út 7. sz.) Nagy László, tanműhe ly vezető Zenés hétvége Szombat esti intermezzo Az akácos utat húzza a ze­nekar. Füst és ételszaggal ke­vert füst, áporodott, fülledt le­vegő. Nyolc óra körül jár az idő. A Központi vendégeinek egy negyede már ivott. Ki so­kat, ki keveset. A zenekarral szemben víg társaság ül. Ök sokat ittak, az asztalon levő üres üvegekből, kevertes poha­rakból ítélve (vajon hányszor szedhették már le?) Folyama­tosan „szállítják” az italt. Az asztal „parancsnok” trak­toros a gépállomáson (ahol fi­zetés volt), holt részegen heje- hujázik a zenekar előtt. Zse­bébe nyúlva egy húszast és egy ötvenest nyújt a prímás felé, aki mohón kap utána s gyűri zsebébe. — Jól „fizet­nek” a vendégek. A hetvenért húzzák, no nem a fülébe — azért nyilván többet kell fizet­ni. A traktoroson valaha sötét­kék csizmanadrág, kopott, pe­csétes zakó van, szakálla több napja borotválatlan, haja bor- zos. Szemében a részegség fé­nye. Mindent megbocsátó. Ölel és simogat, közben elérzéke- nyül, aztán kötekedik. itallal kínálják, a maradé­kot az asztal alá öntik (jól megy dolguk). Artikulátlan hangok üvöltenek, zokognak és szidják egymás családját, keresetlen szavakkal. Az étterem elején nagy tár­saság. Már túl a hangulat te­tőfokán. Az indulatok verik a beszéd ütemét. Kicsúszik az őszinteség. A vendég (a józan vendég) szájában keserű füst és ételíz keveredik. Csodálat­tal teli undorral ül ennek a káosznak a közepén és vár. Megjönnek. A járőr tagjai csak nézik a nyüzsgést — meg­szokták már, tudomásul ve­szik. A vendéghez ők nem nyúlnak. — tegye ki a pincér, ha tudja. A rend őrei mikor lépitek közbe? Há vér folyik? MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Nincs irgalom. A nagysike­rű olasz film felújítása. Csak 16 éven felüliek számára! Kísérőműsor: Zarándokút. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. Hordják a trágyát B. Lőrincné Szabadság tér 9. A fennálló rendeletek értel­mében nem követett el az üzem törvénysértést, azzal hogy munkaruhát csak ez év szeptemberében ad Önnek. Az önkényes kilépővel szem­ben az üzem helyesen járt el még akkor is, ha sajnálatosan Családi körülményei nem a legjobbak. Tóth István, Lencsés-Vilá­gos dűlő 2. Mindkét írását megkaptuk, a kért tárgyalás­ról az anyagot olvashatta la­punkban. Véleményünk sze­rint a városi bíróság helyesen járt el, amikor a nyilvános tárgyalás hélyét a művelődési HIDROFOR - HÁZILAG A Szabadság Termelőszö­vetkezet karbantartó brigád­ja házilag készít új hidro­for berendezést, az üveghá­zak automatikus öntözésének biztosítására. '■— Képtelenség, hogy az embernek ne legyen valami rongya, amit minden mun­kába befoghat. Amit nem sajnál tanarításnál, padló- vikszelésnél, a mosógép kö­rül, főzésnél. Amiért nem kár akkor sem, ha szenet kell felhozni a pincéből. — így mondta meggyőzően Irén. Beleegyezöen bólintottam. Esküt mertem volna tenni arra, hogy Irén erre a célra befogja egyik ócska ruháját. Az sem baj, ha itt-ott ron­gyos. Legfeljebb vet rá egy foltot s a célnak kitűnően megfelel. — Láttam néhány félbo­london bokán felül érő nad­rágot. Gusztustalan holmi. Nem arra váló, hogy az ut­cán viselje valaki. A máso­dik műszakban azonban na­gyon megfelel. De csak ott. Mit szólsz hozzá? — Biztosan nem is drá­ga! — Egyeztem bele köny- nyen. Feleségem délután végig­járta a várost. Megfelelő nadrágot azonban sehol sem Munkaruhát a háziasszonynak talált. A textilbolt vezetőjé­nek tanácsára két és fél mé­ter lasztex anyagot vásárolt. Fél óra múlva a ktsz-ben mértéltet vettek. Három nap telt el és Irén boldogan si­mogatta a nadrágot. Nem volt éppen olcsó do­log. Ha a feleségem akarta volna, legalább két háziru­hát vehetett volna a kon­fekció boltban. Egy szót sem szóltam. Beláttam, hogy a háztartási munkák elvégzé­se körül kitűnő szolgáltatót tehet a lasztexnadrág. Másnap nagytakarítás volt. Türelmetlenül vártam reg­gel a szenzációt, amikor Irén felveszi a takarításhoz a for­maruhát. Nyolc órakor már a vikszelésnél tartott, de még mindig nem öltözött át. — Hát nem veszed fel a nadrágot? Csodálkozva nézett rám. — Csak nem fogom az el­ső napon piszkos munkára befogni. Szombaton kismosás volt, akkor sem vette fel. A va­sárnapi főzéshez is inkább kötényt kötött. A lasztex­nadrág változatlanul a szek­rényben szürkült. A premier hétfőn volt. Öt óra után értem haza. Irén félig öltözötten állt a szek­rény előtt. A lasztexnadrá- got simogatta. — Második műszakra ké­szülsz? Nem válaszolt. A szekrény­ajtó mögött hirtelen magára húzta a nadrágot. Nem mon­dom, a sárga blúzzal piszo­kul jól állt rajta. A feszülő nadrág minden porcikáját hangsúlyozta. Néha talán jobban is mint kellene. Két- szer-háromszor elsétált előt­tem, majd miután megnézte magát a tükörben felém for­dult. — Mit szólsz hozzá? — Praktikus viselet a házi munkában. Mai program? — Semmi! — Hát akkor miért vetted fel? — Megpróbálom, hogyant áll. Csinos vagyok benne? | — Közömbös. Itthon úgy- k sem lát senki benne. k — Hat a boltba csak íe-t szaladhatok? — Te tudod! s; Néhány perc múlva a ház-J tartási boltba ment. Fél óra!; múlva az önkiszolgálóboltba n sietett. Aztán már nem volt kedve ahhoz, hogy levesse t a nadrágot. Rajta volt akkor; is amikor esti sétára indul- k tunk. $ Nagyon megszerette a k nadrágot. Eszeágában sem t volt, ahhoz hogy befogja' munkára. t s Tegnap este újra megle- $ pett. — Te, papa! Itt van a; nyakunkon a tél. Nap mint; nap havat kell söpörni. Mit' gondolsz, nem len/ne helyes erre a munkára valami me­leg holmit vásárolni? Va-: lami egyszerű dologra gon- í dolok. Csak éppen, hogy ^ még ne fázzon az ember. ^ (—ssi) | Megkezdték a kertészek a Hunyadi Termelőszövetkezetben az istállótrágya szállítását Papp felv. SZERKESZTŐI ÜZENETEK otthon tanácstermébe tette. A nagyobb helyiségben törté­nő tárgyalás zavarta volna a bírókat illetve az érdekelt feleket. Nagy László, gépüzem. Cik­két köszönjük és egyben kö­zöljük is. Vadnai Gyula észrevételét köszönjük, várjuk további le­velét.

Next

/
Thumbnails
Contents