Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

9 Mit hoz a következő öt év? Beszélgetés Antalfía Jenővel, a járási pártbizottság első titkárával Az újév alkalmából felkerestük Antalfia Jenőt, a járási pártbizottság első titkárát, és megkértük, hogy tájékoztassa a járás lakóit az újév ránk eső feladatairól, a járás további fej­lesztéséről. Éppen ezért a harmadik 5 éves tervben elsősorban me­zőgazdasági jellegű ipari üzemet, vagy üzemeket kí­vánunk a járásba telepíte­ni. Konkrét tárgyalások foly­nak egy szárító-savanyító-tar- tósító üzem létrehozásáról, Nagykátán. Előreláthatólag a negyedik negyedévben megkezdődik — ugyancsak Nagykátán — egy 400 vago- nos gabonatároló építése is. Folynak tárgyalások más jel­legű, kisebb, 50—100 főt fog­lalkoztató üzemek létesíté­séről. Ezek megvalósulása bizonyos mértékig csökkenti majd a bejáró dolgozók szá­mát. — A szolgáltatások terén milyen új létesítményekkel gazdagodik a járás? — Javítani kívánunk ezen a téren is. A tervek szerint az új évben megépül Nagy­kátán egy gépkocsi gyors­szer víz. A Szolgáltató Ktsz részére tervbe vettük egy úgynevezett közös szolgál­tató ház építését. Ebben rá­dió- és tv-szervíz lenne, ahol a garanciális javításokat is elvégeznék, cipész-, szabó- és egyéb kisipari szolgálta­tások kerülnének egy hely­re. Nagy gondot fordítunk a kereskedelmi szolgáltatások fejlesztésére. A harmadik 5 éves terv folyamán a járás székhelyén létre akarunk hozni egy korszerű áruházat az fmsz kezelésében. Ugyan­csak Nagykátára tervezünk egy korszerű zöldség- és gyü- mölcsboltat, tej- és húsbol­tot. A tervek szerint ezek, az áruház kivételével az új év­ben készülnek el. Vannak olyan elképzeléseink is, hogy az egészséges verseny kiala­kítása érdekében más keres­kedelmi vállalatokat is be­kapcsolunk kereskedelmi há­lózatunkba. Ez egyúttal a választék bővítését is szolgál­ná. Még az idén elkészül Tá- piószelén egy korszerű, előre gyártott elemekből épülő ÁBC típusú áruház. Felmerült an­nak a lehetősége is, hogy ter­melőszövetkezeti mintaboltok létrehozásával közvetlenül juttassuk el termelőszövetke­zeteink terményeit a fo­gyasztókhoz. A vendéglátó- ipari szolgáltatásokat érint­ve — a SZŐ V OSZ-szal egyetértésben — az az állás­pontunk, hogy a járás minden községében legalább egy he­lyen valamilyen formában meleg ételt lehessen vásárol­ni. — Milyen fejlesztés vár­ható az elkövetkezendő idő­szakban az egészségügy te­rén? — Jelentős mértékben fog­lalkoztat bennünket a járás közegészségügyi helyzete. A harmadik 5 éves tervben egy tíz munkahelyes kor­szerű rendelőintézet épül Nagykátán. Az ehhez szük­séges orvoslakások egy ré­szének építését már a múlt év negyedik negyedévében el­kezdtük. Célunk az, hogy ál­landó orvosgárdát telepít­sünk le Nagykátán. Amíg a lakáskérdés végleges meg­oldást nem nyer, addig át­meneti megoldásokat kel'l keresni erre. Ilyen átmeneti y megoldás a közelmúltban ^ felvetett tápióbicskei prob- ^ léma is. Ezt a helyieknek ^ messzemenően meg kell ér- ^ teniük, mivel a járás vala- ^ mennyi gyermekének megfe- ^ lelő orvosi ellátásáról van ^ szó. Az új rendelőintézet | megszünteti a zsúfoltságot, ^ más megyébe vagy járásba ^ nem kell átjárni a lalcosság- ^ nak szakrendelésre. A je- & lenlegi rendelőintézet pedig ^ községi egészségház lesz. — Pedagógusellátottság, ^ bölcsődei és egyéb féröhe- ^ lyek tekintetében mit vár- ^ hatunk a közeli jövőtől? — A járás oktatási és mű- s velődési helyzete eléggé el- í maradott. Elsősorban a pe­dagógushiányon és a tante­remhiányon próbálunk segí­teni, amennyire lehetséges. A harmadik 5 éves tervben szerepel a tápiószentmártoni iskola felépítése. Reméljük, hogy ezzel erre a hosszan tartó ügyre pontot tudunk tenni. Mindenképpen bőví­teni keld a nagykátai gimná­ziumot. Megnyugtató meg­oldás nyolc tanterem épí­tése lehet csak. Ezeken túl­menően erőfeszítéseket fo­gunk tenni — mint ahogy eddig is tettünk — a bölcső­dei, óvodai és napközi ottho­ni férőhelyek bővítésére. Fel kívánom hívni a járás la­kosságának figyelmét arra, hogy ezen a téren sokat le­hetne segíteni a lakosság tár­sadalmi összefogásával. — Jelentősen akarunk se­gíteni a pedagóguslakás-hiá- nyon. Az állami segítség, az állami keretek korlátozottak, bár itt is igyekszünk a ma­ximális lehetőségeket kihasz­nálni. Viszont fel szeretném hívni a pedagógusok figyel­mét azokra a rendkívül ked­vező lehetőségekre, amelye­ket a kormány legutóbbi ren­delkezései biztosítanak. Ezek a pedagógusok saját erőből való lakásépítkezését segítik. Ezt messzemenően és sürgő­sen használják ki, mert a köl­csönkeretek itt is korlátozot­tak. Megköszöntük Antalfia elvtárs újévi nyilatkozatát. Végezetül jókívánságait tol­mácsoljuk: — A járás minden lakójá­nak erőben, egészségben tel­jes, boldog új évet kívánok mind a járási pártbizottság, mind a magam nevében. d. (?. Tápió mente A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1966. JANUÁR 1., SZOMBAT HUSZONÖT ÉV Megint jubileum. Egy éven belül már a második házi ünnepség zajlott le szerény keretek között a nagykátai állomáson, ahol a szolgála­tának huszonötödik évét be­töltő Kármán Sándor rak- tárnokot és Apró István váltókezelőt ünnepelték mun­katársaik. Negyedszázad, a vasúton el­töltött igen fáradságos, ideg­feszítő munkában. Ebből az alkalomból munkatársunk is felkereste az ünnepeiteket és a jókívánságok mellett egy-két kérdést is megkoc­káztatott. Kármán Sándor raktárnok úgy nyilatkozott, hogy ha újra kezdhetné az életet, ugyancsak itt kez­dené. Annak ellenére, hogy felvétele idején az iskolai végzettsége elhallgatása mel­lett csak pályamunkásnak alkalmazták. Ez utóbbit ő jónak és hasznosnak mondja, mert alapjaiban ismerte meg a vasutat, annak örömeit és nehézségeit. Lassan-las- san haladt előre az úgyne­vezett „szamárlétrán”, de a felszabadulás már mint for­galmi szolgálattevőt találta. Jelenleg mint raktárnok tel­jesít szolgálatot, és min­den igyekezetével azon van, hogy a szállítófelek igé­nyeit a legmesszebbmenően kielégítse. A vasút nemcsak közlekedési, hanem kereske­delmi intézmény is, és na­gyon fontos, hogy a rak- támokok kellőképpen el­igazodjanak a belföldi és exportforgalom labirintusai­ban. A vasúton kívül na­gyon szereti még Kármán Sándor a muzsikát, a fú­vós muzsikát. Ennek tulaj­donítható, hogy a községi fúvószenekarnak oszlopos ala­pító tagja. Apró István váltókezelőt arról kérdezzük, hogy a hu­szonöt éves vasutas múltja alatt mi az, amire a leg­büszkébb? — A legbüszkébb arra va­gyok — felelte —, hogy a huszonöt év alatt balesetmentesen végeztem a szolgálatomat, nem kockáztattam az élet- és vagyonbiztonságot, amely a kezünkben van. Nagyon ne­héz és felelősségteljes a vál­tókezelői szolgálat, különö­sen télen, de a nehézség mellett öröm is akad. Mun­kámat feletteseim megbecsü­lik, amit az is bizonyít, hogy többszörösen kitüntetett ki­váló dolgozó vagyok és gyakran részesülök pénzju­talomban. Kimondottan jó érzés, amikor az ember látja, hogy a munkáját és őt magát is mennyire becsü­lik. Én is csak azt mond­hatom, amit Kármán Sán­dor, hegy ha még egyszer kezdhetném, újra csak vas­utas lennék. Megkérdeztük az állomásfő­nököt: — Hányán vannak az ál­lomáson, akik huszonöt éves szolgálati idejüket betöltött ték? — Összesen, a mostani ju­hi lálókkal együtt kilencení vagyunk — felelte —, de ez nem jelenti azt, hogy Nagykáta most már a vete­ránok állomása lesz. Már itt van nyomunkban az utánpótlás, jelenleg hét fiatal, akiknek az átlag életkoruk 22 év. Igyekszünk, hogy méltó utó­dokat neveljünk belőlük, akik képesek lesznek arra, hogy a vasút előtt álló nagy feladatokat sikerrel megold­ják. (pengető) — Hogyan zárják az óévet a tsz-ek? — Bár a termelőszövetkeze­tek a zárszámadásokat most készítik elő, mégis valószí­nű, hogy áttekinthető: ho­gyan sikerült az idei gazda­sági év a járás termelőszövet­kezeteiben. — Annak ellenére, hogy a mezőgazdaságban az elmúlt év igen nehéz volt, kenyér- gabonából, szálastakarmány­ból és kapásokból — főleg cukorrépából — szövetkeze­teink igen jó termést takarí­tottak be. Vonatkozik ez kü­lönösen a kenyérgabonára. Ebből a járás tervét 128,6 százalékra teljesítette. A mér­leghiány előreláthatólag az 1964. évi kerek 10 millió­hoz képesít kib. 7 millióval csökken. ' — Az állattenyésztésben már nem ennyire egyértel­mű a fejlődés. Ennek leg­főbb oka a lezajlott száj- és körömfájás; de okok még az olyan, az állattenyésztéssel kapcsolatos üzemszervezési hiányosságok is, amelyeken a jövőben feltétlenül változ­tatná kell. — Milyen feladatok várnak ránk az elkövetkezendő idő­ben a mezőgazdaságban? — A harmadik 5 éves terv országos célkitűzéseinek is­meretében a közeljövőben mi is elkészítjük a járás 5 éves mezőgazdasági távlati ter­vét. A terv lényege, hogy ki­alakítsa a termelőszövetkeze- tekben az egészséges üzemi arányokat — beilleszkedve a gazdasági mechanizmus re­formjába. Ugyanis az a hely­zet a járás szövetkezeteinél, hogy a növénytermesztés erő­sen túlsúlyban van, míg az állattenyésztés — bár a számszerű felfutási terveket hozza, mégis — hatékony­ságában és a szövetkezetek jövedelmére gyakorolt hatá­sában elmarad a lehetősé­gektől. Ezen kívánunk a harmadik 5 éves terv folya­mán úgy változtatni, hogy a népgazdasági szükségletnek megfelelő állatfajtákat- •— elsősorban a szarvasmarhá­ra gondolok — a járás erre kijelölt termelőszövetkezetei­ben, szakosított nagyüzemi telepeken tenyésszük. Ser­téstenyésztés vonatkozásában: tovább kívánjuk fejleszte­ni a közös és a háztáji gazda­ságok állományát, s a már meglevő két tenyésztelep- halyen a tenyészanyag után­pótlását. A baromfitenyész­tés terén a tavaszon meg­induló úgynevezett háztáji állománycserével akarunk két év alatt a helyzeten fokoza­tosan javítani. — A gépesítés területén a gépjavító állomás lét­rehozásával nagyobb feladat hárul a termelőszövetkezetek szakvezetésére. A megnöve­kedett géppark gazdaságos, cíkszerű és átgondolt üze­meltetése és kihasználása alapvető célkitűzésünk. A termelőszövetkezetek mecha­nizmusába bekapcsolódva, ezek az intézkedések kiala­kítják az egészséges üzemi arányokat, amelyek már elő­reláthatólag a tervidőszak közepére, de a végére egé­szen biztosan javítani fog­ják, a felsőbb intézkedések­kel együtt, a termelőszövet­kezetek rentabilitását. — Az elmúlt hetekben né­hány ipari beruházásról hal­lottunk, nem hivatalosan. Ez­zel kapcsolatban kérnénk felvilágosítást. — A mi járásunk kimon­dottan mezőgazdasági jelle­gű járás. Ez ma már min­den előnye mellett sok te­kintetben hátrányos is. A járás területéről naponta kö­rülbelül 13 ezer ember uta­zik Budapestre dolgozni, kü­lönböző ipari üzemekbe. Ezeknek a dolgozóknak egy része helyhez köthető lenne. SZÓRAKOZÁS? Másnak. De nem annak, aki a vizsgáira készül az új év első napján Foto: Deregán MÁRMOST HALLGAS­SÁK meg, tekintve hogy új­év van, azt, hogy miként kez­dődött nekem a tavalyi esz­tendő. Pontosan hetet muta­tott az óra, amikor valaki in­dulatosan megzörgette az ab­lakomat. — Jegyet kérek Székesfe­hérvárra. Erélyesen zúgott az érces hang. Odafordultam és lát­tam, hogy az ablakom előtt másnapos ember ingadozik. Biztosan alaposan betintázott az éjszaka, és most eltévesz­tette a házszámot. A vasútál­lomás pontosan másfél kilo­méterre van tőlünk. Nem tü­relmetlenkedtem. Csendesen megszólaltam: — Rossz helyen jár, atyafi! — Párnást adjon, mert az úton egyet szundítani akarok. — Értse meg, ez nem vasút­állomás, én pedig nem vagyok pénztáros, hanem temetőőr, vagy szebben mondva sírásó vagyok. — De jó lesz ha kipihenhe­tem magamat. Majd otthon. — Barátom! Rossz helyen jár. Menjen innen a dolgára. Ott a tanácsháza sarkánál talál autóbuszt. Azon utazzon ki az állomásra, ott majd kap vasúti jegyet. — Asszony lesz ■ a lányból, a bimbóból rózsa! — düny- nyögte az én emberem. Köz­ben jobb kezét nyújtogatta. Kotorászta az ablakdeszkát. A jegyet akarta felmarkolni. — Egy kicsit becsiccsantot- tam. — Kapta fel a fejét hir­telen. — Dehát szilveszterkor így szokás. Isten éltesse ma­. gát is, szaki bácsi! Nyalja ide ; a markomba a jegyet egészen : Fehérvárig. Ott lakik a két- ; csöves templom szomszédsá- ; gában az én drága Szűrszabó \ öreganyám, öt akarom meg­látogatni az új esztendő első napján. Addigra biztosan ki­tisztul a fejem, de az is le­het, hogy újra leszopom ma­gam. Párnás jegyet szaki bá­csi, igyenest ebbe a szűk markomba. A nyitott ablakon kihajol­tam hozzá és a fülébe ordí­tottam: — Ember! Értse meg, hogy nem jó helyen jár. Ez itt a temető széle, innen a vasút majd két kilométerre van. — No, ne ordítson ennyire. Értem én. De adjon nekem jegyet Fehérvárra, Szűrszabó öreganyám töltöttkáposztá­val vár minden évben. TEHETETLENÜL HALL­GATTAM a megrögzött dado­gást. A részeg ember makacs­ságán nem lehet változtatni. Kár minden szóért. Ha meg akarok tőle szabadulni, jobb, ha okosan bánok vele. És úgy is történt. Visszafordultam az asztal­hoz. Vasúti jegy nagyságú kartont kanyarintottam az ollóval, öklömmel nagyot durrantottam a kartonra. — Tessék! Itt a jegy Fehér­várra! Tiszteltetem az öreg­anyját. Felé nyújtottam. Rövid ta­pogatózás után felmarkolta és belenyomta a zsebébe. — Hohó! Még nem fizet­tem! — Rázta meg magát. — Mennyit kóstál? — Űjév napján semmit. Ügy adjuk, ajándékba. — Kö­tekedtem vele a maga mód­ján. — Nem úgy van a’. • Magá­nak számolni kell a jegyek árával. BELEMARKOLT KABÁT­JA zsebébe. Elém csapott egy gyűrött papírszalvétát. Olyan mozdulattal, mintha százassal fizetett volna. Aztán legyin­tett és köszönés nélkül ottha­gyott. Már vagy tíz lépésre járt, amikor kibontottam a gyűrött papírt. Betűket lát­tam rajta. Szemüvegem mö­gül bogarásztam a szöveget: „Boldog újévet, Mucikám!” Tízet teszek egy ellen, hogy nem nekem szólt. Rossi Károly MOZ IMUSOR Nagykáta ma és holnap: Tilos a szerelem. Matiné holnap: René király lánya. Hétfőtől szerdáig: Bűntény a művészpanzióban. Tá- piószele ma és holnap: Bűntény a művészpanzióban. Matiné hol­nap: Egy szélhámos vallomásai. Hétfőtől szerdáig: Szökésben. Tá- piószentmárton ma és holnap: Bátor emberek. Szerdán: Altona foglyai. Pánd ma és holnap: Riói kaland. Kóka ma és holnap: Hajrá franciák! Szerdán: Szerel­mesek vannak köztünk. Farmos ma és holnap: Nyári intermezzo. Szerdán: Ketten a sztyeppén. Tá- piószőllős ma és holnap: A Ten- kes kapitánya II. Szerdán: Egy nyáron át táncolt. Tápióság ma és holnap: A Tenkes kapitánya I. Szerdán: Többgyermekes aggle­gény. Tápióbicske ma és holnap: Egy krumpli, két krumpli. Szer­dán: Jog és ököl. Szentlőrinckáta ma és holnap: Patyolat akció. Szerdán: Bűntény a művészpan­zióban. Tápiószecső ma: Anna Frank naplója, holnap: Huszár­kisasszony. Szerdán: Viharos al­konyat. Kedves ismerő­sömmel beszélge­tek, aki hamaro­san bemutatja férjét, ily jellem­zéssel : — Mert tudja, az én emberem az olyan különös, hogy sosem dicsé­ri meg az én főz- tömet. Nem mondja azt, hogy jó, de azt sem, hogy nem jó. Megszokásból megeszi. Nem éhes. Ha kap en­ni az is jó, ha nem kap, az is jó. Ami ezen a vidéken nagyon ritka, nem iszik szeszes italt. Egy­A MINTAFÉRJ szer a háború alatt cimborái le­fogták és beléön- töttek egy deci pálinkát. Sokáig beteg volt utána. Csendes az én férjem, órák hosszat képes el­üldögélni, míg mond valamit. Ilyen emberrel még nem talál­koztam rajta kí­vül, senkivel. Nem is énekel, nem kártyázik, nem füstöl, nem fázik és nincs melege. A mun­kát pedig kedve­li. Én csak hallga­tom a furcsa jel­lemzést. — Asszonyom, — mondom, — maga hálát adhat Állatinak, mert a prófétáját küldte el a maga férje képében. Ilyen ember talán nincs is a földön még egy. Az asszony ne­vet. — Ja! Majd el­felejtettem, hogy férjem két dolgot nagyon szeret: a rendet és engem. Molnár Bertalan fi Újév reggelén

Next

/
Thumbnails
Contents