Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Szentendre X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1966. JANUAR 1., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Munkakezdés: hajnali háromkor Nincs, nincs, nincs — Egy felmérés tanulságai r Szegkovácsipari Ktsz-ben Nagyon sokat beszélünk a fegyelmet és társadalmi rendet sokszor nehezen elviselő cigányok helyzetéről. A népi ellenőrzési bizottság Szentendrén, Pomázon, Csobánkán és Tahitótfalun családi otthonok felkeresésével, sok aktíva mozgósításával kezdte meg életmódjuk felmérését. Nem statisztikai adatgyűjtés, ügy- tratintézés, hanem azonnali, gyors segítés céljából. Pomázt e tárgyban napokig járták népi ellenőreink, bizottsági tagjaink. Velük beszélgettem, sőt módomban volt személyesen is meggyőződni a tapasztaltakról. Pomázon és Csobánkán, mint tudjuk, az itteniek jelentékeny része, Pomázon harminchárom férfi és tizenegy nő az itteni Szegkovácsipari Kisipari Termelőszövetkezetben dolgozik. Naivan azt képzelnénk tehát, hogy ha már otthoni körülményeik korszerűtlenek, egészségtelenek és sokszor egészen kultúrálatlanok, talán munkahelyükön más kép fogadja őket, s a munkahelyi, kultúremberhez illő állapotok fogják éleszteni bennük azt az igényt, hogy lakásukban is úgy akarjanak élni. Azonban mit tapasztalunk szövetkezeti munkahelyükön? A munkát naponta reggel három órakor kezdik, hogy miért, azt nem Sikerült kiderítenem. Háromkor kezdenek, azonban a műhely ilyenkor még nincsen fűtve, ruháik a kovácstűztől egy-másfél méter távolságra vannak elhelyezve, ami bizony tűzveszélyes. Férfiak, nők vegyesen dolgoznak ott, külön férfi-női öltöző, mosdó, sőt mellékhelyiség sincs. A fürdőben meleg víznek nyomát sem láttam, a WC-nek nincs teteje, az ülőkéje pedig le van szakadva. Az üllők 1—3 méter távolságra vannak egymástól, o pattogó, hulló szikrák miatt tehát itt is állandó a tűzveszély. A műhely egyébként egy rossz fészer, amelynek oldala nádpallókkal van betámogatva. Az ivóvízellátást illetően: bár háromkor kezdik a munkát, a vízhordójuk csak hét órakor jön be, addig persze isszák az ivásra alkalmatlan, szennyezett kút vízét. Ebédlőjük, étkezőhelyiségük nincs, sőt egyetlen asztal sincs, amin ehetnének. 14—15 éves gyerekek is dolgoznak közöttük, ugyanúgy hajnalban kezdve a gyermek részére meg nem engedett kovácsmunkát. Közétkeztetésük persze nincs, bár a 9880 lélekszámú nagyközségben egyébként erre lehetőség volna. Az ellenőrzés időpontjában kalapácsnyél sem volt a szövetkezet raktárán, szükség esetén, a termelékenység rovására, maguk tákolnak össze ilyesmit. Azután lakásaikba beléptem, még szomorúbb lettem. A falu végén, a Vár utca szétszórt házaiban vagy ötszáz méterről hordják a mosdó- és ivóvizet, nem csoda, ha takarékoskodnak vele. A Beniczky u. 60. szám alatti nagy ház udvarán vagonra való szemét van, a szemétlé csendesen folydogál ki a Fő utcára. Pedig a község cigányai, ismétlem, nagy többségben a Szegkovácsipari Szövetkezetben, vagyis egy szocialis- . ta szektorban dolgoznak. De akkor miért kezdenek hajnali három órakor? És miért ilyen áldatlanok a munkahelyi körülményeik? Horváth Levente Dicséret a 74-esnek Meg kell dicsérnünk a vásárlóközönség nevében a 74-es Népbolt vezetőjét, Szvinyuk Erzsébetet, akinek csaknem hétéves boltvezetői munkája révén a bolt mind árubőségben, mind választékban mindig kielégítette és kielégíti a vásárlói igényeket. Ritka dolog itt a hiánycikk, és ami a legfontosabb, az elárusítók mindig és mindannyian „feladatuk magaslatán” állnak: kedvesek, előzékenyek, udvariasak mindenkihez. Reméljük, hogy jó példájuk valamennyi üzletünkben, boltunkban követésre és követőkre talál és akkor egyre több lesz a dicséret, mint az elmarasztaló bírálat. (horányi) Kiállítás Csobánkán Szeptemberben már elmúlt nyolcvanéves, de még mindig fiatalos energiával vett részt az ifjú tehetségeket bemutató kiállításon, a csobánkai könyvtárban Szamosi Soós Vilmos szobrászművész. Hétfőn este kis társaság gyűlt itt össze, hogy megtekintsék Elter Györgyné Révész Erzsébet és Papp György munkáit. Szilágyi Károly, aki az eddig ismeretlen autodidakták festményeit, illetve szobrait választotta kiállítási anyagul, most megismertette a jelenlevőket a magyar szobrász- művészet olyan alakjával is, mint Szamosi Soós Vilmos. A művészet magasfokú, méA MODELL Emlékezés Golán Istvánra Tizenhárom éve, 1952. december 26-án történt az a tragikus tömegszerencsétlenség a Császárfürdő mellett, amikor vonatösszeütközés következtében többen, szentendrei jóbarátaink is, életüket vesztették. Közöttük Golán István is, aki akkorig az Építők Sportegyesületének kebelében működő sakk-kör egyik aktív és szeretett tagja volt. A gyászforduló napján, azóta is — mint Talk Lajos sakkozó elmondta — összegyűlnek a sakkbarátok, egykori partnerek, felkeresik a Hegyi temetőben levő sírját, elhelyezik rajta koszorújukat s a Városházi Étkezde helyiségéOrvosi ügyelet az ünnepek alatt Január 1-én a város ügyeletes orvosa dr. Katona Gyula körzeti orvos (Gőzhajó u. 9.). Január 2-án, vasárnap az orvosi ügyeletet dr. Dar- nyi Sarolta körzeti orvos látja el (Aradi u. 5.). Szombaton is és vasárnap is délelőtt 9—10-ig, a „sürgős” járóbetegek részére rendelést tartanak a körzeti orvosi rendelőben. Ezúton is felhívunk mindenkit, hogy a halaszthatatlanul rászoruló járóbetegek ebben az időben keressék fel az ügyeletes orvosokat a megjelölt helyen! ben, rá való szerető emlékezéssel eljátszanak egy sakkpartit. Sakk-körünk ma már nincs. Miért, miért nem; ők sem tudják. De évente egyszer nem mulasztják el a fájó visszaemlékezést, Golán Istvánra, aki többé nem mérkőzhet meg velük. Sőt sakk-kör hiányában egymással is csak alkalmi maszek-találkozókon játszhatnak. (horváth) lyen átélt értékelését hallgattuk az idős művész ajkáról, ki boldog visszaemlékezéssel villantotta meg előttünk gazdag életútjának egy-egy jelentősebb epizódját. Mondanivalója, melyben hitet tett a művészet örök igazságai mellett, hasznos tanulságul szolgálhat majd a fiatal műkedvelő festőnő és az ugyancsak műkedvelő szobrász további útján. A nagy múltú előadó és (sajnos) kisszámú közönsége között családias légkör, kedves beszélgetés alakult ki, melynek kapcsán számos kérdést intéztek Szamosi Soóshoz. Ezek a kérdések a közönség műértéséről és az alkotásokat alkotóikkal együtt pártoló sze- retetéről adtak bizonyságot. Ügy érezzük, követendő példa ez és a kezdeményezésért gratulálunk! —h—n (Péterffy István felvétele) IBRANY Aranypénz Ezerhatszáz éves aranypénzt talált Ibrány határában Rubóczki Ilona második osztályos gimnazista. A 4,75 gammos érme a 350-es évekből, Constantins korából származik. Két lyuk látható rajta, s feltehetően ékszerként is használták. A lelet a nyíregyházi múzeum gyűjteményét gazdagítja. CIPÖKLINIKA — évi 6700 pár „beteggel“ aggódniok közeli és távoli jövőjüket illetően. Sőt! Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy városunkban a legnagyobb „betegcipő” pacientu- rája a Szolgáltató Ktsz cipőjavító részlegének van. Mint Ágoston Lászlóné részlegvezetőtől — aki csaknem 13 éve látja el ezt a nehéz s nem egyszer hálátlan feladatot — megtudtuk, az idestova 17 éve működő szövetkezeti cipőjavító csupán 1965-ben mintegy 6700 pár kisebb-nagyobb javításra szoruló lábbelit »gyógyított” meg és adott át „gyógyultan” nemegyszer türelmetlen tulajdonosaiknak. Azaz... sok esetben csak adott volna. Amint a polcokon sorakozó cipők sokasága is elárulja — egy közepes nagyságú cipőboltot meg lehetne velük tölteni — az elkészült cipőkért sokszor nem jönnek időben gazdáik. Pedig amikor beadták őket, egyikük, másikuk méltatlankodva még sokallotta is az egyhetes javítási időt. A javításokon kívül méretes cipők készítésére is jut idő. Évente mintegy 60—70 párat esi-. Amióta az ember talponjá- róvá vált és rájött arra, hogy hasznos lábait valami úton- módon védenie kell a mindennapi jövés-menés viszontagságaitól, azóta ki tudja hány és hány lábbelit koptatott, nyűtt el. Mert ugye, semmi sem tart örökké. Még a cipőtalp sem. És akárcsak az elhasználódott, megrongálódott emberi szervezet időnként orvosra, orvoslásra szorul, lábaink védő burkai; cipőink sem kerülhetik el közös végzetüket — és legyen az ormótlan férfibakancs vagy ingerlőén kecses női topánka, lyukas talpa, félretaposott sarka, felfeslett varrása előbb-utóbb szakértő kezek beavatkozását sürgeti. És ahogy az orvosok „vigasztalására” mondogatni szokták, hogy amíg ember van, betegség is van, úgy nyugodtan kiegészíthetnénk ezt a mondást azzal, hogy amíg fel nem találják az el- nyűhetetlen cipőket és a tökéletes utakat, addig mindig lesznek megrongálódott, „beteg” lábbelik is. Tehát cipészeinknek sem kell egyelőre •^mssmssssssssssss.W/////////////////^ 1 Szentendre 1 1 ' • I mégis | Szentendre | marad I i § Újévkor szinte hagyó- & § mányszerű kötelesség egy % ^ újságíró számára, hogy ^ § összefoglalást írjon az el- § ^ múlt év eseményeiről és | | rózsaszínbe mártott ecset- ^ | tel megfesse a jövő év S \ színpompás képét. | A magam részéről nem k ^ tartom helyesnek ezt a s ^ „hagyományt”. Hiszen a S $ szép rózsaszín legtöbbször \ ^ megfakul az év végére. S \ ^ amit januárban ecsetelge- § S tek, azt egy év leteltével \ $ úgyis bírálnom kell! Mire & | hát az egész? s De ha mégse így lenne? & sAz sem volna jó. Mert, ha | ^ leírom, hogy az idén szebb s ^és jobb lesz a kenyerünk, ^ ^szombatonként is lehet ^ ^ majd utánjárás nélkül ^ ^ kapni, a csatornázás sem- ^ mi gondot nem okoz, lesz S strandunk helyben; min- Ä § den igénylő kap gázpalac- S S kot, sőt ha elfogy, ki is S § cserélheti: nem fogunk | $ látni berúgott embert, 5 ^ megbüntetik a garázdálko- $ ^dókat, és így tovább — ^ ha mindez valóban így is ^ 5 lesz, mi lesz akkor a vá- ^ Srossal? Hiszen úgy hírlik, § § hogy ebben a városban S §született az első kritikus/ § §Sőt azóta népes családja § ^ vagy tízezerre szaporodott. \ § És mi lesz a boltvezetők- ^ ^ kel, a postával, a MÁ- \VAUT-tal, a HÉV-vei, ha § $ nem tudnak a munkájú- i ^ kon javítani — mert már \ §nem lesz min javítani? § És mi lesz a presszók ^ § törzsasztalaival? Miről s § fognak beszélgetni? ^ Ugye, milyen nagy baj § 6 lenne? $ s s i Mert végső soron akkor ^ ^ miről fogunk mi írni? \ Sokkal egyszerűbb, ha 5 ^ marad minden a régiben! \ ^ Legfeljebb 1965 helyett ^ ^ 1966-ot írunk, de Szent- \ ^ endre mégis Szentendre § I marad! ^ I így nem lesz semmi bo- ^ S nyodalom és nekem sem ^ § kell újévi köszöntőt írni, ^ ecsetelgetni a jövőt, ha- $ $ nem már az év elejétől bí- § ^ rálgathatok, zsörtölődhetek ^ ^ anélkül, hogy év végén ^ ji szégyenkeznem kelljen, hi- ^ % szén én is szentendrei va- § í gyök! i 5 Agárdi Péter 5 5 $ >V//////////////////////////////////////y,S nálnak, főleg a kényesebb, fájós lábúak részére. Ha a betegségek „nem szólnak közbe” átlagban hat-hét ember dolgozik a műhelyben. Igyekeznek minden rendelést időben teljesíteni. Egykét dolgozó váratlan kiesése azonban, már zavarokat okoz a határidők betartásában. Ilyenkor még megfeszített munkával és kettőzött igyekezettel sem sikerül a gyorsabb igényeket kielégíteni. Pedig a részleg dolgozói Dohány Andrással és Pócza Lajossal az élükön gyorsan és szépen dolgoznak. Igazán nem rajtuk múlik, ha egy-egy pár cipő gazdája egy hétnél hosszabb várakozásra kényszerül. A műhelyre bizony mielőbb ráférne a további korszerűsítés. Igaz ugyan, hogy a korhadt régi padlózatot kijavították, a falakat rendbehozták, és a fénycsöves világítás bevezetésével megkönnyítették a cipők fölé görnyedő cipészek munkáját, de sürgősen javítani kellene tisztálkodási lehetőségeiken. Van igaz egy vízcsap, de abból csak nyáron jön a víz — télen ugyanis befagy. A csap alá mosdókagyló kellene. Igaz, van lavórjuk, de a higiénikus tisztálkodásra ez a megoldás nem megfelelő ... Az anyagellátásban az okoz néha-néha zavarokat, hogy amikor vastagabb talpbőrre lenne szükség — elsősorban a téli időszakban — akkor vékonyát kapnak nagyobb mennyiségben és ez többször megismétlődik fordítva is. Elég körülményes a kisebb foltozásokhoz nélkülözhetetlen bőrhulladék beszerzése. Kevesen gondolnák, hogy ezért például Szolnokra kell utazniok. A műhelyből most is serény kopácsolások zaja hallatszik. Űjabb cipők varázso- lódnak újjá ügyes cipészkezek nyomán, hogy aztán néhány hónapig hűséges társai legyenek a női, férfi vagy kisgyerek lábaknak. Amíg a sár, a hó, a jég lyukassá teszi őket. Aztán kezdődik minden elölről. A beteg cipő újra orvoslásra szorul, bejegyzik, kitöltik a kórlapját és ismét a műhelyben vár sorára, hogy mielőbb újra éppen részt vállaljon gazdája mindennapjaiban. Horányi Sándor
