Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

Giecsek a kirakatban Hófödte tájak, patak, a pa­takon híd, vörös égalja és egyéb „díszítő elemek” jutot­tak most minden kirakatba. Talán hófödte a dekorációk kerete is, négy sarkán egy-egy fehér micsodával. A jó reklám egy pillanatra meghökkenti az embert, s fel hívja a figyelmét valami lé­nyegesre. Felhívta ez is: gics- esak a kirakatban. Nem tudom, a szőnyegek, kabátok és egyéb ruházati cikkek mit vétettek, hogy ilyen „körítéssel” kell kira­katba helyezni őket. Ct—I) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Lottóhirek Az 51. tárgynyeremény-sor- Soláson a 2 977 330 számú szelvénnyel egy lemezjátszót és utalványt, a 2 973 151 szá­mú szelvény tulajdonosa egy Melódia gyártmányú rádiót és lemezjátszót, az 1 826 493 szá­mú szelvénnyel egy 2000 fo­rintos éléskamra-utalványt nyert Cegléden. Nem kevésbé volt szeren­csés az 53. heti húzás sem. Az év utolsó heti sorsolásán két ceglédi lakos négy talála­tot ért el, egyenként 36 462 forintot vettek fel az OTP- néL A CEGLEPI JÁRÁS ES CEGLÉD VÁROS R feSZ. X. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1966. JANUAR 16., VASARNAP A városi tanács vb határozott: Visszakapja helyiségeinek egy részét a Kossuth Múzeum A városi tanács végrehajtó bizottsága pénteki ülésén tár­gyalta a Kossuth Múzeum munkájáról szóló jelentést. Dr. Ikvai Nándor, a múzeum igazgatója, jelentésében rövid áttekintést adott a felszabadu­lás utáni tevékenységről. A fejlődést bizonyítja, hogy amíg 1956-tól a tárgygyarapodás még csak az évi 200 darabot érte el, jelenleg évi 500 darab­nál tart, s ma már — A város legjobb népművelési intézménye — 30 ezer látogató 1965-ben a múzeum tárgyi anyaga mintegy 30 ezer darabból álL A múzeum Dél-Pest megye négy járásának, a nagykátai, monori, dabasi és ceglédi já­rás régészeti, néprajzi kuta­tásainak központjává vált. A EGA GYÁR? Nem! A KGV üzemeiben összegyűlt mosó- és fáradtolaj maradványokat égetik el megfe­lelő felügyelet mellett. Igaz, néha riadalmat okoz a városszerte látható felszálló füstoszlop. Ilyenkor sűrűn cseng a tűzoltóság telefonja, akik megnyugtatják a jószándékú telefonáló­kat: nincs ok a nyugtalanságra —, tudnak már a „tűzesetről!” Kép, szöveg: Jakab Zoltán Egyetemre járnak, politikát és szakismeretet tanulnak a tsz-tagok — Jó példát mutatnak a továbbtanulásban a felső ká­derek — mondotta Tóth Fe­renc, a ceglédi Kossuth Ter­melőszövetkezet csúcstitkára. — Tizenhármán tanulnak tovább. Közöttük van olyan, aki marxista—leninista egye­temre jár, a főmezőgazdász az Agrártudományi Egyete­met végzi. Hatan a mezőgaz­dasági technikum és a gim­názium levelező tagozatának hallgatói. — A vezetők példája adja a lendületet, és ez a ma­gyarázata, hogy népes a tsz- akadémiánk, látogatottak az előadássorozatok és a lemor­zsolódás nálunk ismeretlen. — A tsz-akadémiát a kö­zépkáderek számára szervez­tük. A tizenegy előadásból álló sorozatban hetenként egy előadás van, s az elő­adókat a TIT-tel kötött szer­ződés útján biztosítjuk. A résztvevők között van­nak növénytermesztők, ál­lattenyésztők, üzemegységve­zetők, könyvelők, bérelszá­molók. — Január 10-ével beindult a termelőszövetkezet alapszer­vezeteinek hatnapos mező­gazdasági politikai tanfolya­ma. Jellemző az érdeklődés­Dr. Kovács Károly, fül-orr-gé- gész kórházi főorvos (Cegléd, Hu­nyadi u. 20.), rendelési ideje meg­változott. Rendelés: d. e. fél 7- től, negyed 8-ig. d. u. 5—« óráig. re, hogy a mai foglalkozás is csak három óra táján ért véget. A tanfolyam ve­zetője és előadója Tószegi Imre főkönyvelő. A tizen­hat résztvevő mind alapfokú tanfolyamot végzett. — Az 1-es üzemegységünk­ben január 12-én kezdődött az időszerű kérdések tanfo­lyama. Január 18-án a 4-es üzemegységben kezdődik és 19-én indul a 2-es üzem-' egységben. A tanfolyam nép- j szerű, hatvan termelőszövet- ] kezeti tag jelentkezett a há- | rom üzemegységből. — Az időszerű kérdések : szemináriumán jelentős szám- i ban vannak pártonkívüliek; is, és majdnem teljes szám- j ban a szocialista brigádok ] tagjai. — Az ifjúság? — Január 24-én kezdődik i Kistamás Olga KISZ-titkár: és Varga István KISZ-veze- i tőségi tag irányításával az: ifjúság részére a Mezőgazda- j sági kérdések tanfolyama, j — Hogyan szervezték meg \ és készítették elő az ekta- \ tási évet? — Már 1965. júniusában tá- I jékoztatást küldtem a vá- i rosi pártbizottságnak, amely- i ben részletesen megírtam, bogvan szerveztük meg az '°65—66-os oktatási évet. — Az előkészítésben seffít- '■<5«emre volt a négy alap­szervezeti titkár. Felkeres­tek minden érdeklődőt, s el­beszélgettek velük. A je­lentkezések alapján rendel­tem meg a tanfolyamok anya­gát. Biztosítottam az egyes előadások számára a szak­előadókat és összehangoltam az egyes tanfolyamok idő­pontját. Szinte minden je­lentkezővel külön is elbe­szélgettem. (rossi) minisztériumi és megyei tá­mogatás a tudományos, kiál­lítási és népművelési munká­ban nagy fejlődést jelentett. Ez teszi egyre sürgetőbbé az évek óta húzódó helyiség­igény megoldását. Az állandó kiállítások mel­lett havonként időszaki kiállí­tásokat mutatnak be a lakos­ságnak, s ismeretterjesztő elő­adásaik száma is meghaladja a húszat. A látogatók számá­nak gyors emelkedése — 1963- ban 20 ezer, 1965-ben mint­egy 30 ezer érdeklődő —, a ki­állítások gyors átrendezését, vonzó témák bemutatását igényli. Ha a múzeum épületében levő három lakást és a varrodát sikerül máshol elhelyezni, a másfélmillió forintos minisztériumi tá­mogatással modern képtá­rat, várostörténeti, Cegléd forradalmi múltja című állandó kiállítást, országos jelentőségű Dózsa és Kos­suth kiállítást lehetne lé­tesíteni. A megye. legnagyobb múzeu­ma így országos jelentőségén túl idegenforgalmi állomássá alakulhatna. A jelentés vitája során Sze­lep csényi Imre tanácselnök az állandó jellegű városfejleszté­si kiállítás jelentőségéről be­szélt. Győré Sándor, a városi művelődési osztály vezetője, elismerését fejezte ki a város legjobban működő népműve­lési intézményének sokoldalú tevékenységéért. Máié János, a megyei tanács művelődési osztályának veze­tőhelyettese, kiemelte, hogy a megye múzeumai közül a ceglédiben folyik a leg­mintaszerűbb munka. Szélepcsényi Imre tanácsel­nök befejezésül az eredmé­nyes munkát tükröző jelentés elfogadását javasolta, azzal a kiegészítéssel, hogy a múzeu­mot részesítsék jegyzőkönyvi dicséretben. A végrehajtó bizottság a jelentést azzal a kiegészítéssel fogadta él, hogy a városi ta­nács megyei segítséggel az 1966-ban épülő lakásokból hármat biztosít arra a célra, hogy a múzeum egyik föld­szinti szárnya felszabaduljon, s megkezdik a Marx Károly utca csinosítását is. — t — Képzőművészeink gondjairól és az utánpótlásról A felszabadulás után a vá­ros vezetői műtermet bizto­sítottak az itt élő és alko­tó képzőművészeknek, hogy együtt alkothassanak, klub­szerű összejöveteleket tart­hassanak, s ott — amint ezt a művész emberek igény­lik — kicserélhessék gondo­lataikat alkotásaikról, mű­vészeti Irányzatokról vitat­kozzanak. Az utánpótlás képzéséről is gondoskodtak, s a művelődési házban évti­zednél hosszabb ideig mű­ködött a képzőművészeti szak­kör. Jelentős támogatást él­veztek a művészek a szá­mukra biztosított műterem- klubhelyiség fenntartásával. Az úgynevezett „szabadmű­velődési” időszak azonban ma már csak szép emlékként csillan fel, ha néha megem­lítik. Ezerkilencszázhatvannégy szeptembere óta még a szakkörvezetői tiszteletdíjat is megvonták, s így teljesen támogatás nélkül maradtak, a tagok saját pénzükből fi­zethetnek modellt. A rövid történeti áttekin­tést P. Kovács Sándor, a művelődési ház előadója — maga is képzőművész — nyúj­totta, amikor szerkesztősé­günk kezdeményezésére a Kossuth Művelődési Ház műtermében csütörtökön este összejöttek a városban élő művészek és a szakkör fia­taljai. Az idősebb festőgeneráció otthonában alkot, nincsen szervezeti keret, amely ösz- szefogná őket, mert Dél-Pest megye a megyei képzőmű­vészek centrumán kívül esik. Nincs egy közös műter­mük eddig a városban sem, ahol alkothanának, rendszere­sen összejöhetnének, kicse­rélhetnék gondolataikat a művészetről vallott nézete­ikről, stílusirányzatokról. Ezek a hiányosságok, erő­sen éreztetik hátrajtyos ha-, tásukat az alkotómunkában. A Ceglédi őszi-tárlat alkal­mával a zsűri csupán há­rom helybeli művész képét hagyta az alföldi mesterek kiállítási anyagában. A zsű­ri elnökének véleménye sze­rint is igen szükséges len­ne számukra a szervezeti élet kialakítása. A városi pártbizottság kép­viseletében Sági Ferenc, a városi Hazafias Népfrontttól Kiss András titkár vett részt az összejövetelen. A beszélgetés során a meghí­vott festők elmondották, hogy ismét a felszabadulást követő évekhez hasonló tá­mogatást igényelnek. Azt szereknek, ha műteremklubett kaphatnának, tárlatokat látogathatnának, s egyben az utánpótlás ne­velése is megnyugtató mó­don rendeződhetne, a szak­köri tiszteletdíj és támoga­tás visszaállításával. Az sem ártana, ha fes­tőművészeink a Pest megyei Tanács által szervezett két­hetenkénti stúdiót is látogat­nák. A megyei tárlatokat évek óta minden esztendő­ben Vácott rendezik, s Ceg­léden legalább helyi erők összefogásával kellene ki­állítást rendezni. Kiss András elmondotta, hogy a ceglédi festőknek is a mai élet tükrözésére kell törekedniük műveikben, tá­gítani a látóhatárt, fővárosi szakember meghívásával ke­rékasztal megbeszélést szer­vezni, amely alkotó . vitával az útkeresést is segíthetné. Sági Ferenc, a városi párt- bizottság kulturális osztály- vezetője, a beszélgetés befe­jezéseként elmondotta, hogy az újjáalakult képzőművész­kor és a képzőművészeti szak­kör együttes működtetése lenne célszerű, így a művészek a fiatalokkal is foglalkozhatnának. Java­solta, hogy a művelődési ház vezetősége találja meg a lehetőséget az alkalmas he­lyiség biztosítására, s for­duljanak kérelemmel a vá­rosi tanács illetékes osztályai­hoz a működéshez szükséges anyagi fedezetért. A megbeszélésen jelenle­vők egyértelműen megálla­pították, hogy — ha a klub­élet ismét kialakul, s meg­indul a pezsgés az alkotó­munkában is — az új ter­mésből összeállítható egy városi kiállítás, amelyen a város lakossága megismer­kedhet festőművészeink al­kotásaival. Feremcz Lajos Tamasi Tamás A Szabadság Filmszínházban ma játsszák utoljára a Fele­lős állásban című jugoszláv filmet. A magyarul beszélő szélesvásznú film napjaink egyik konfliktusát mutatja be : Ugyan kitől tanulja? ! Két asszony ül előttem a buszban. Még egy perc van az in- I dulásig. Az előttem ülők aktuális témát tárgyalnak: a félévi \ bizonyítvány eredményeit. Az egyik boldogan újságolja Jancsi > fia 4,3-as eredményét, a másik bólogat, majd — szinte egy- ! szuszra — elkeseredett, csalódott hangon elkezdi mesélni Misi ! fia történetét. ! — Hát képzelje, hazugságon kaptam a Misit. Még csak \ tízéves, és már hazudik. Mi lesz ebből a gyerekből? És kitől : tanulja? Hiszen az apja minden este foglalkozik vele, kikér- i dezi a leckéjét, és mindig mondja neki: legjobb az egyenes út. ! És hányszor, de hányszor elmondta már ennek a büdös kölyök- l nek, hogy a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta ku- í tyát... és még le is rajzolta neki a sánta kutyát, hogy jobban > észbe tartsa a gyerek. És tessék, hazudik! De mondja, kitől ta- S nulja? A múlt évben is volt már olyan érzésem, hogy hazudik a ! gyerek. Például, egyszer azt mondta, hogy a tantestület egy- ! heti leckeszünetet rendelt el, hogy a gyerekek lássák, milyen \ céltalan és sivár az élet munka nélkül. Nekem ez feltűnt, még \ mondtam is neki: Misi, esküdj! ö esküdött, és én megnyugod­ik tam. Egyszer délelőtt, úgy tíz óra felé, hazajött az iskolából. I Mi történt, édes fiam? — kérdeztem. Mondja, hogy semmi, csak l elmarad a föd, meg a számtanára, mert két tanárnak esküvő- l je van. Gyanús volt, egyszerre két tanárnak? Kis gondolkodás \ után ugyan, de elfogadhatóan válaszolt: ikerlányokat vesznek ' feleségül. .1 ion-dós nélkül is nyomban esküdött. Megnyugodtam. Tegnap aztán kiderült minden! Hazudott! Azt mondta, hogy ötöst kapott történelemből, de én már előbb megtudtam, hogy egyesre felelt. Istenkém, pedig mennyire szeretjük! Szinte a szívünk vérével tápláljuk! Nem lehet olyan kívánsága, amit ne teljesítenénk. A múlt héten is, amikor azt a régi burleszk filmet meg akarta nézni —, de csak délelőtt játszotta a mozi — írtam egy párt sort az osztályfőnökének, hogy engedje el a gye­reket tíz órakor az iskolából, mert fogorvoshoz viszem. El is engedte, és ha látta volna, milyen boldog volt. Amikor hazajött a moziból —, látni kellett volna az édest — milyen kacagva mesélte a filmet. És most ez a hála, hogy hazudik. Csak tud­nám, kitől tanulja!? Tegnap is el akartuk vinni a nagyanyjához, mert neve- napja volt, de ő nem akart eljönni. Ejnye, Misikém —, mondom — hát mit mondjak a nagyanyának? — Mondd, hogy inkább hógolyózni mentem — feleli ő. Ejnye, Misikém, hogy bánthat­nánk meg nagyanyát? Majd inkább azt mondom, hogy sok lec­két kaptál, jó?... Mi elmentünk, és ö egész délután hógolyóz­hatott! És ez a hála? De, kitől, istenkém, hát kitől tanulja? Pedig a csillagot is lehoznám neki az égről. Tegnap is ha­zafelé menet vettem neki három narancsot. Kell a vitamin a gyereknek, örült is neki, meg is ette azonmód. Igaz, hogy ti­zenkét forintot fizettem érte, de Misivel megbeszéltük, hogy apunak csak nyolc forintot mondunk, mert — tudja, hogy van ez!... És másfél órával később azt hazudja, hogy ötöst ka­pott! Egy szemernyi hála sincs ebben a gyerekben.. Nekem hazudott, aki mindent megteszek érte. Csak azt tudnám, kitől tanulja? —csé—

Next

/
Thumbnails
Contents