Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

m tf.t ei </Urlao 1966. JANUÁR 16., VASAKKÁ.' „Kanász akarsz lenni, lányom ?K Nem érti a vagány beszédet — Csomagol­ják mások a sót! — A motoroskislány munkát keres Rendőrök, gépkocsivezetők s azok, akik gyakran járnak a Ceglédről Pestre vezető országúton, bizonyára jól is­merik a „motoros kislányt”, aki 350 köbcentiméteres Já- wáján robogott reggelenként a főváros felé. Hosszú vö­rösesszőke haját, bukósisak­ba gyömöszölte, s többen ál­lítják, hogy gyakran éne­kelt is, miközben a kor­mányt fogta. Ennek azonban már vége. Szerencsére baleset nem érte, megvan még a motorja is, de egy hónapja kikérte munkakönyvét az Élelmiszer Csomagoló Vállalattól, s az­zal jött haza, hogy otthon ke­res munkát: Ceglédbercel kör­nyékén. — Elég volt a kora hajnali fölkelésből, az állandó roha­násból s a kevés fizetésből is, mert a folytonos utazgatá­sok miatt 1200 forintos kere­setem 800—900-ra fogyott, mire hazaértem ... Kisorsolták a motort A.hogy gépkocsinkon a Cifrakerti Állami Gazdaság irodája felé robogunk, elő­ször panaszkodik, hogy ed­dig még nem talált mun­kát. Igaz, nem is sokat ke­resgélt, de most végre va­laki tanácsolta, jelentkez­zék a gazdaságban, ott biztos felveszik. — Pechem van, hogy ma­gukkal találkoztam — mond­ja nagy örömmel — hiszen éppen arra mennek, amer­re én. — És ez miért rossz? — kérdezzük meglepődve. — Hát a „pech” az nem szerencsét jelent? — kérdez gyorsan vissza. — Azt mázlinak mondják — világosítjuk fel. Szégyenkezve fordul félre. — Nem tanultam én ki a vagány beszédet Pesten... Négy évig dolgozott a fő­városban, megjárt vagy négy munkahelyet, de a ceglédber- celi kertajtó és a pesti gyár­kapuk között alig állt meg nézelődni. Sem idő, sem pénz nem került az ilyesmire. — Pedig tudok ám én spó­rolni — bizonygatja. — Betétkönyvbe vándorolt a pénze? — Dehogy. A három test­véremre. Anyám nem dol­gozik, apám keresete mel­lett szükség volt az enyém­re is, hiszen iskolába járnak a gyerekek. — 350-es Jdrca-motor vi­szont nem kis pénzbe ke­rülhetett. — Megigazítja a haját, mi- ' 'tt válaszol. — De nem is sokba, mert azt csak úgy kisorsolták nekem. — Talán tombolán? — tré­fálkozunk vele, de ő elmeséli, hogy azt a ceglédberceli MHS-től kapta, annak ide­jén, amikor tagja volt a sport­körnek. A baleset Tehát motorversenyző is volt a kislány, akit húszéves­nek nézünk, de ezt sértődöt­ten javítja tizenkilencre. — Hű, de nagyot estem egy­szer — emlékezik. — Kicsú­szott a kezemből a kormány, repültem vagy öt-hat métert. Ijedten szaladtak oda az em­berek, felsegítették, őt az or­voshoz, a motort a műhelybe vitték. Megkérdezte a dok­tort, eltörött-e a keze? Ami­kor mondta, hogy nem, visz- si^Kizaladt a műhelybe, elkérte a motort, és folytatta az útját. Közeledünk az állami gaz­dasághoz, így ismét a munká­ra kerül a szó. — Ha felvennének — hall­juk a tervezgetését —, kapnék szállást is ott, helyben, havi tizenöt forintért. Mondják, ol­csó az ebéd és a fizetés sem rossz. — Nem sajnálja otthagyni a várost? — kérdezzük, de erre úgy kikel magából, mint­ha miránk haragudna. — Mit sajnáljak rajta! Itt­hon laktam, folyton utaztam. Ott egye meg a fene a fővá­rost, ha csak az útjait róhatja az ember! Már* Cegléd után járunk, feltűnik egy üzem, ez az álla­mi gazdaság gépjavítója, s az út mentén később is több he­lyen látni a cifrakertiek tele­peit. — Azt mondja az ismerő­söm, hogy Pataki elvtársat keressem a sertéstelepen. Fékez az autó. Balonka Er­zsi kiszáll, és elindul az iroda felé. Ceglédbercel - kiszállás! Esik a hó, nagy pelyhekben. Teherautók fordulnak az épü­let felé, alomnak valót hoz­tak az ólakba. Egy öreg pipás bácsi nagy hangon irányítja őket: hová rakják a szállít­mányt. Asszonyok jönnek ki a kapun, véget ért a munkaide­jük, hangosan beszélgetnek, s úgy hagyják el a telepet, akárcsak egy gyárkapun lép­nének ki. Megjelenik Erzsi is, még nem szól, de látszik ar­cán a siker. — Azt mondta a Pataki, 1700 forintot biztos kereshe­tek, de hallom, egy tizenhét­éves lány 2200-at vitt haza a múlt hónapban. — És mi lesz a munkája? — Sertésgondozó leszek. Csütörtök reggel már kezdek is. Egyszer már akartam ide jönni, de anyám lebeszélt. „Csak nem akarsz kanász lenni, lányom?” Dehát az se tetszett neki, amikor először felültem a motorra. „Budapest” — mutatja a táblán a nyíl a főváros felé vezető utat Erzsi azonban csak Ceglédbercelig lesz az úti társunk. Benedek B. István Eredményes évet zárt a Vöröskereszt megyei szervezete A Magyar Vöröskereszt Pest megyei Vezetősége pénteken délután ülést tartott, amelyen értékelték az elmúlt év mun­káját. Németh Veronika, a Vörös- kereszt Pest megyei titkára beszámolójában ismertette az eltelt év eredményeit, a szer­vezet munkáját. Kisvárosi „dolce vita // AZ ÖSSZES KELLEK ADOTT. Van gépkocsi, lakás — ahol az orgia lezajlott — és természetesen van főszereplő — hölgy. A férfiak hárman vannak: egy ősz hajú élemedett amorozo, a vele egykorú, de je­lentéktelenebb társa, aki azon­ban az ügy szervezője volt, va­lamint ő bocsátotta rendelke­zésre a lakást. A harmadik a „kocsitulajdonos”. Az édes élet történet persze nem olyan nagyon édes, in­kább csak szaharinos. Az kü­lönbözteti meg olasz analógiá­jától, hogy — elnézést, de jobb kifejezést keresve sem találok — pitiáner. Mert a lakás nem fényűző kastély, hanem egy szoba-konyhás eléggé szegé­nyes fészek. A kocsi nem fé­nyesfekete luxusautó, hanem a gyár — teherautója. A hölgy r.em mondain dáma, hanem egyszerű, jelentéktelen és ki­csit butuska gyári takarítónő. És a férfiak? Szürke, gyáva emberkék, akik még a történ­tek után is jobban félnek a fe­leségüktől, mint a hatóságok­tól Ez a ruha nem az ő tes­tükre szabott, nem az ő élet­formájuk. Olyan ez az egész mint amikor a falusi tyúktol­vaj A1 Caponet utánozza. A történet felettébb izgalma­san indul. Ügy kezdődik, mint egy krimi. És a nyomok a már említett kis szoba-konyhába vezetnek. Későn este egy feldúlt fia­talasszony és férje állított be a rendőrségre. Az asszonyka iz­gatottan előadta, hogy három férfi erőszakot követett el raj­ta. Megnevezte a férfiakat, megjelölte a helyszínt és teljes mondhatni naturalista részle­tességgel előadta a merénylet leíolyását is. A rendőrség ter­mészetesen azonnal akcióba lép, és miután az ügy valóban súlyosnak látszik a három fér­fit őrizetbe veszik. MÁSNAP MÁR AZ EGÉSZ KISVÁROS BESZÉLI az ese­ményt különös tekintettel az ügy pikánsabb részeire. A kis takarítónő pedig min­Nem a völgyben, a hegyen épül a visegrádi turistaszálló i'diilűtelep a Fellegvár melleit — A fejlesztés új lehetőségei A héten, bokáig süppedő hó­ban, vagy egy tucat férfi járt­kelt a visegrádi Várhegyen és a környező magaslatokat is megmászta. Helyszíni szemlét tartottak a visegrádi hegyen,’ hová kerüljön a harmadik ötéves terv során megépí­tendő turistaszálló. Közvetlenül karácsony előtt lent az országút mentén, a ká­polna és a rév között megtar­tották már a helykijelölési el­járást. Oda szánták a száz­személyes, csupán 2 és 4 ágyas hálószobára és emeletenként egy fürdőszobára osztott há­romemeletes épületet. Pontos mását a Szentendrén már idén, Leányfalun pedig jövőre épü­lő turistaszállónak. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal képviselője azonban a helyszínen kifejtette, hogy ez a hely nem alkalmas reprezen­tatív szálló építésére. Ne a völgyben, hanem a Nagy villám térségében épüljön meg a szálló. Ezek után került most sor erre az újabb helyszíni szemlé­re. A Fellegvár keleti kapujá­val szemben levő dombot az országos meg a megyei tervhi­vatal és a többi szerv képvi­selője nagyon alkalmasnak ta­lálta. Régebben kijelölték már ezt a helyet étterem és bisztró számára, de ez a létesítmény nem szerepel ez idő szerint a mostani ötéves tervben. Épül­ik jön fel tehát ide az új turista- ^ szálló, de legyen étterme nem- ^ csak a szállóvendégek, a ki- ^ rándulók részére is — ez a vé- ^ lemény alakult ki. ^ Átmentek azután a kissé tá- ^ volabbi Fekete-hegyre és szét- ^ tekintettek onnan. Még szebb ^ panoráma tárult eléjük, ide ^ kellene építeni tehát! | Nem döntötték el a vég­leges helyet, $ de az biztos, hogy a szálló ^ hegyre kerül. Most úgy hatá- § roztak: elvégzik az előzetes ^ számításokat, mennyivel lenne ^ drágább odafenn a szállóépí- ^ tés. A víz- és villanyvezeték ^ kiépítése meg a panoráma út ^ néhány száz méteres meghosz- S szabbítása, természetesen je- $ lentős összeggel növelné a S költségeket. Megérné azonban, $ mert ezáltal, akár a dombon, ^ akár a Feketehegyen, a turis- § taszálló és étterem már köz- ^ művesített környékén, kétség- § kívül hamarosan nagy üdülő- § telep létesülne, víkendházak- $ kai, családi villákkal, sőt vál- ^ lalati, vagy szakszervezeti i üdülőkkel. Visegrád távlati * fejlesztése elé így újabb nagy $ lehetőségek nyílnának. £ Sz, E. Foto: Nádas // den kihallgatáson azonosan vall. Emondja, hogy reggel egy százast akart kölcsönkérni a gyár egyik csoportvezetőjétől, aki megígérte, hogy délután a presszó előtt odaadja a pénzt. Az ígért időben meg is jelent egy teherautóval, melynek vo­lánjánál a gyár egyik gépko­csivezetője ült. A két férfi azt mondta, hogy az ígért pénzt a csoportvezető lakásán megkap­hatja. Beült a kocsiba. Közben megálltak egy üveg bort vásá­rolni. Az asszonyka „természe­tesen” semmit sem sejtett és teljesen rendjén valónak talál­ta a kölcsönkérési aktus ilyen­módon való lebonyolítását. A lakásra érve inni kezdtek, majd hamarosan megérkezett a gyár szállításvezetője, az előbbi két férfi főnöke is. Ek­kor kezdődött a tulajdonkép­peni orgia, mely a hölgy val­lomása szerint a három férfi brutális erőszakoskodásának következménye volt. Csak az alapos nyomozás deríti ki, hogy... Szóval, hogy erőszakról szó sem volt. És ettől kezdve a sértettből terhelt lesz. Ezúttal már ő a vádlott: hamis tanú­zásért és a hatóság félrevezeté­séért indul ellene eljárás. A három férfit természetesen szabadon engedik — mivel a törvény szerint ártatlanok. A történetre az ügyészsé­gen hívták fel a figyelme­met. Megírásra főként azért találták érdemesnek, mert jelenleg három hasonló ese­tük is van, ahol az asszo­nyok egy idő után vissza­vonják a feljelentést. Az ok, mint ebben az esetben is: a feleség nem tud elszámolni az idejével, és a mesét elő­ször férje „megnyugtatására” rögtönzi. Ilvenkor aztán a dolgok természete szerint megindul a rendőri, ügyé­szi és bírói apparátus, hogy a könnyelmű hölgyikék ka­landjának a férj előtt alibit adjon. Persze a dolog előbb- utóbb kiderül és a vádlók­ból vádlottak lesznek. EZ ENNEK AZ ÜGYNEK EGYIK TANULSÁGA. De a másik sem kevésbé érdek­telen. Ennek felismeréséhez viszont az kellett, hogy az ismertetett esetek szereplői­vel szerencsém legyen sze­mélyesen is megismerkedni. A nevüket — főként a családok miatt — nem írom le, bár ez is csak szentelt­víz, hiszen mi marad titok­ban egy kisvárosban, külö­nösen akkor, ha a szereplők egy vállalatnál dolgoznak! — Miért jelentette fel a három férfit — kérdeztem E. I.-nét. A beszélgetés az asszony lakásán történik. Egy köves szobájuk van. A kövön hetek óta felgyülem­lett a szemét, az asztalon mosatlan edények halma, az ágy piszkos és vetetlen. Az asszony nem feltűnő és fri­vol szépség. Inkább valami naiv báj teszi széppé és meg­nyerővé. — Amikor este hazajöt­tem, a férjem nagyon vesze­kedett... Féltem. Tudja őt miattam kitagadták a szü­lei... Én csak neki akartam azt mondani... De bevitt a rendőrségre... — Hogy határozta el, hogy visszavonja a vallomását? — Megsajnáltam a „fiú­kat”. .. Mindegyiknek család­ja van... Akkor már egy hete a börtönben voltak. — Hol van most a férje? — Elment a bölcsődébe a gyerekért. — És hol volt asnn az es­tén? — Itthon feküdt a kis­fiámmal. A kisfiú másfél éves, színes képe a falon függ az ágy felett. — Tehát önszántából tette, amit tett? — Igen ... Azért, hogy elen­gedjenek ... Meg aztán ... — egy ideig dadog, végül is kibö­ki: — Azt mondták, hogv ne legyek buta, csak így lehet boldogulni. Ok meg tudják tenni, hogy bekerüljek az iro­dába. Más is van olyan, aki így jutott jobb álláshoz. — Mennyi iskolája van? — Hét elemi... A SZALLITÄSVEZETÖ D. L.-T AZÖTA LEVÁLTOTTÁK. A gyárban több emberrel be­széltem, általában csak rosszat mesélnek. D. L.-ről. Mondják, hogy az éjszakai élet ismert figurája. — Persze elkenték az ügyü­ket. Leváltás! A fizetése ugyanannyi maradt, csak író­asztalt cserélt — mondja egy férfi a gyár udvarán, amikor meghallja, hogy kit keresek. — ön volt a szállításvezető. Munkaköri kötelessége lett volna, hogy hivatalból üldöz­zön mindenfajta feketefuvart Ennek ellenére a maga tudtá­val és részvételével, a gyár egyik teherautójával bonyolí­tották le ezt az akciót. A gép­kocsivezető magával együtt ivott... — Névnapja volt... — mondja a mentséget. D. L. negyvenéves férfi. Haja ősz, modora csiszolt. Általában a kulturált ember benyomását kelti. Büszke, hogy művelt ember. Ad magára. — Tetszett magának az az asszony? — Nem is ismertem ... Csak takarítónő. Azóta sem láttam. — Akkor hát miért? Férfiszolidaritásomra és az alkoholra apellál. — Valóban állást ígért ne­ki? — Egy százast kapott tőlem — mondja kitérően. Miután az erőszak vádját elejtették, teljesen ártatlannak érzi magát. G. J. SZÁLLÍTÁSI CSO­PORTVEZETŐ. Az egybehang­zó vallomások szerint az elein­te ellenkező fiatalasszonyt így akarta jobb belátásra bírni K. K. gépkocsivezetővel szemben: — Ne hülyéskedj! Ez sofőr, annyi pénze van, mint a pely­va. Tudod, hogy mit keresnek a sofőrök? Majd később: — Örök életedre takarítónő akarsz maradni? Tudod, hogy egy szállításvezető bármelyik pillanatban kiemelhet! G. J. e történetben az intri- kus szerepkört vállalta. Ö hozta össze a szereplőket, ő adta a lakást, ő szerezte a nőt. Látszólag önzetlenül. A főnökének és a gépkocsiveze­tő cimborájának. Mi volt en­nek a barátságnak az arany­alapja? Ki tudja? Csak arra lehet támaszkodni, hogy a fő­nökök kijelentik: Egy gépko­csivezető annyi pénzt keres­het, mint a pelyva. Mivel? G. J. élettársa otthon van. Az ő lakásában történt az eset. A lakás ugyanis nem G. J. tulajdona. Az asszonyt he­tek választják el a szüléstől. Csak az vigasztalja, hogy tu­domása szerint a férfi effek­tiv nem volt benne az ügy­ben. — Ö ilyen! Mindent meg­tesz a barátaiért. És ez lett a vége. Meghurcolták... MINDHÁROM FÉRFI TEL­JESEN BtNTELENNEK ÉRZI MAGÁT, őket „meghurcol­ták”. De kevés szó esik az ügy hátteréről. Érdekes mó­don mindenki inkább az ügy pikáns részleteiről beszél, de süketek az ügy sokkal „pikán­sabb” részletei iránt Miféle hangulat lehet abban a gyár­ban, ahol a felelős vezetők tudtával és részvételével a gyár kocsiján szállítják az „árut” ehhez a kicsinyes, ki­ábrándító édes élethez. A gyárban sok az intrikus is, akik azt terjesztik, hogy a gyár igazgatósága elkeni az ügyet. Rájuk nem érdemes és nem szabad figyelni. De igenis oda kell figyelni azokra az egyszerű, becsületes kisem­berekre, akik látják a háttért, és tűrhetetlennek tartják az efféle bűnös korrupciót. Persze, a pletykák mindig többet tudnak, mint a valóság. A gyárban terjengő legendák arról beszélnek: lám, nemcsak a Via Venetón, hanem itt is van „dolce vita”. ÍME: ILYEN EZ A DOLCE VITA. Kiábrándultán, keserű szájízzel gondolok vissza a történetre, a saját butaságá­nak és felelőtlenségének áldo­zatul esett kis takarítónőre. Szeretném, ha a férje megér­tené: nem bűnös ő, inkább áldozat. És a három férfiú? Az embert, az emberi méltó­ságot semmibe vevő kis — nem is, inkább pici — kirá­lyok, önnön szemétdombjuk kakasai, akik ilyen olcsó mó­don keresnek valami élményt. Keserű ez az „édes élet” ... Ősz Ferenc SZOMBAT ESTE...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents