Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

1966. JANUÁR 14., PÉNTEK "“xJCüiap 3 Örömhír Felsőpakonyböl Egy kicsit kiengedünk? Az új év második hetében járunk: új és megnöveke­dett feladatokkal köszöntött be az esztendő, mégis, a legtöbb helyen túl nagy a nyugalom. Ki hiányolná a kap­kodást, a hajrát, de kinek jó a „ráérünk”, a „még csak az év elején vagyunk” megfogalmazású álláspont? Textil­üzemünkben, ahol tisztes eredményekkel zárták a múlt esztendőt, az újrakezdésről érdeklődve, a főmérnök azt válaszolta: most egy kicsit kiengedünk. Másutt a ténye­ket fedő válasz az volt: termelgetünk. Általában mindenütt elfogadott „elv”: az első hónap mindig gyenge. Sajnos, régi és rossz hagyomány ez. Évekre vissza­menően kimutatható: január első dekádjának termelési eredményei az átlagos dekádteljesítmények ötven—hatvan százalékát érik csak el, a készáru kiszállítás majdnem teljesen szünetel —, mert december végén „kisöpörték” a raktárakat — óvatos utalások hangzanak el, miszerint nincs anyag, félkészáru, s a karbantartók is ünnepeltek, azaz sorra leállnak a gépek. Az eleve „gyenge” első hónap következménye, hogy utána hajrázni kell, mert két hét kiengedés tisztes mennyiségű adósságot eredményezett, s negyedév végén, márciusban már szánja-bánja mindenki a januárban elvesztegetett időt! Márciusban ... most azonban — sokak számára — ez a természetes. A termelés egyenletessége: évek óta fontos követelmény. Most még inkább jogos követelmény ez, hiszen üzemeink zöme is­meri évi feladatait, de ahol még nem lenne teljes az éves terv, ott is pontosan tudják, mit vár tőlük a népgazdaság az első negyedévben. Míg a korábbi években a terv hiá­nyára való hivatkozással, bizonyos fokig indokolható volt a januári kiengedés, most már ez az indok érvényét vesz­tette. Az indok igen, de a gyakorlat — sajnos — nem. A műszakiak jó része bűvös körnek érzi ezt az évről évre ismétlődő gondot, olyan bűvös körnek, amelyből le­hetetlen kitörni. Év végén — a tervet teljesíteni kell ala­pon — felélnek minden tartalékot, s így valóban nehéz megkezdeni az új esztendőt. A szereidének várni kell, míg szállítanak az alkatrészüzemek, ott arra várnak, hogy dolgozzon a forgácsoló részleg; körbe-körbe. Az ismétlő­dő gond a termelésszervezés gyengeségeire utal. Az el­múlt években sok szó esett műszaki fejlesztésről, gyárt­mányfejlesztésről, de sokkal kevesebb a gyártásszerve­zés színvonalának növeléséről, a gyáron belüli kooperáció fontosságáról, holott a fejlett műszaki körülmények sem kamatoznak eléggé, ha szervezetlenül, sokszor egymást keresztezve érvényesülnek. Sajnos, jelenleg még ez a helyzet. Üzemeink többségében a meglevő eszközök ki- használtsági foka igen alacsony, s különösen az az év el­ső hónapjában. (Egy ún. reprezentatív felmérés szerint az átlagos 1,4 műszak január első két dekádjában 0,9-re csökken a termelő berendezéseknél!) Természetesen min­dennek megjön a böjtje is. Amikor túlórával kell helyre­ütni a tervteljesités döcögd szekerét. A januári kiengedés kárát elsősorban azok látják, akik most — kiengednek. Evek tanulsága megtaníthatta vol­na már erre őket. És ha az első tíz nap még a kiengedés jegyében is telt el, nem késő tenni arról, hogy legalább január másik két dekád ja már ne — .gyenge” legyen! M. O. A községbe költözött a tanácsháza Új üzletház épül Sokoldalú, hasznos a megyei közlöny Az új esztendő első napjai­ban örömhírrel keresett fel bennünket, Cseh Sándor, fel- sőpakonyi tanácselnök. Ugyan­is régi vágya valósult meg, a falu lakosságának a dabasi járási, és a megyei tanács se­gítségével 15 év után a község belterületére költözött a ta- nácsháza. Eddig ugyanis mintegy három kilométerre kellett a lakott területtől tá­vollevő épülethez gyalogolniuk a felsőpakonyiaknak, ha hiva­talos ügyeiket akarták intézni. De a tanács munkáját is nehe­zítette a nagy távolság, hiszen a különböző gyűlésekre és ösz- szejövetelekre, nem szívesen jártak el az emberek. Igaz, a postafiók még kint maradt a régi épületében, azonban ez ügyben is folynak már a tár­gyalások és remélik, hogy ők is hamarosan beköltöznek. Még egy örömhír a községben: az Ócsa és Vidéke Földműves­szövetkezet elkezdte, mintegy 600 ezer forint beruházással, egy új üzletház építését, amelynek átadását május 1-re tervezik. Az ötödik évfolyamába lé- j pő Pest megyei Tanács Köz­lönye sokoldalú, hasznos munkát végzett az elmúlt esztendőkben is. A most megjelent, új szám­ban három tanócshatároza- tot olvashatunk Pest megye népművelési helyzetéről és feladatairól; a megyei ta­nács 1966. évi költségveté­séről és a megye állatte­nyésztési fejlesztésének főbb vezérelveiről. Közli a lap a végrehajtó bizottság határo­zatát a Szobi Járási Ta­nács pénzügyi irányító mun­kájáról, megyénk gyógyszer- ellátásáról és a tsz-ek ál­lami felügyeletének ellátásá­ról. A 2. számú tájékoz­tató közlemény érdekes út­mutatást ad a szociális kö­vetelményeknek meg nem fe­lelő lakótelepek felszámolá­sának végrehajtásához. Az új szám húszoldalas melléklete ismerteti a Pest megyei Tanács és szervei 1966. évi részletes munka­tervét. Dobozhegy - mosógéperdő — Adjanak egy másikat helyette, ebből már úgysem lesz rádió! Fél év alatt másod­szor hozom javítani. — Másodszor?! Akkor mit szóljon az, aki tizedszer? ★ Dobozhegy ötlik a belépő szemébe. És mosógéperdő. örül az ügyfél, ha megvetheti a lá­bát a félfogadó helyiségben. — Ott, ahol négy éve még ké­A ceglédi Gelka-szervízben nvelmesen elnyúlhatott egy fotelben, míg rakoncátlan rá­diója fölött összegyűlt a konzí­lium. — 1960-ban kaptuk ezt az üzlethelyiséget — mondja Ka­tona Sándor, a ceglédi Gelka- szerviz vezetője. — Akkor volt utoljára megfelelő. Űj helyi­f rr ßr IVQVIZKÜTO-BERENDEZLEK KUWAITNAK A magyar TRANSELEKT- RO Külkereskedelmi Vállalat nyerte meg azt a pályázatot, amelyet a kuwaiti elektromos­ipari minisztérium hirdetett meg ivóvízhűtő-berendezések vásárlása céljából. A pályá­zatra tizenhárom cég nyújtotta be ajánlatát, és a bizottság a magyar vállalat feltételeit ta­lálta a legkedvezőbbnek, és így a TRANSELEKTRÓ-tól ren­delte meg a 250 berendezést. ség? Erről egyelőre álmodni is alig érdemes. A készülékekkel ma, öt év után is rengeteg a baj. Akad olyan is, amelyiket már tizen­ötödször javítják. Az ügyfelek nagy része már régi ismerős. Csak a garancián kívüli javí­tások után, napi két-három- ezer forintot ad postára ad­minisztrátor. A MŰHELYBEN műszerek sokaságába botlunk. Ó, balga kuruzslók, kik nagy szakértelemmel az elromlott készülék tetejére vertek, fino­man balról, majd jobbról, dön­getitek, hátha helyre jön! Ha látnátok, mennyi szakértés és műszer kell a javításhoz! A legbonyolultabb szerkezet, a komplex tv-generátor segít­ségével végzik, többek között, a nagyfrekvenciás hangolást, ami a javítások túlnyomó ré­szében nélkülözhetetlen műve­let. A MŰSZERÉSZ maga felé fordítva a tv-készű- lék kibontott hátát, egy oldalra állított tükörben figyeli a ké­pet. A sok száz közül egyetlen kis ellenállás érintésére „fut­ni” kezd a képen a bemondó­nő. Ha nincs adás, a képet há­zi adó, úgynevezett központi jelgenerátor segítségével ellen­őrzik. A kép nagyon egyszerű, mindössze egy fekete kockahá­lózat világos alapon, de töké­letesen meglátni rajta a hibá­kat. A tv-készülékek javítási ideje mindössze 3—4 nap. A helyszínre is egy-két napon belül kimennek a szerelők. Mivel a háztartási gépek is idetartoznak, érdekük, hogy minél kevesebb ideig foglalja el egy-egy készülék a helyet. A KILÁTÁSOK mégsem biztatóak. A szerviz­műhelyt gyárnak kellene mé­retezni, mert a legtöbb készü­léket szinte újra kell gyártani, hogy végre tényleg jó legyen, A tv-tulajdonosok száma egyre nő. A készülékek alig jobbak. A szerviz ajtaját egy­re kisebbre lehet nyitni. Mi lesz ezután, e szép, de nem áhított, és sajnos mégis nélkü­lözhetetlen ipar sorsa? (Szöveg: Dozvald, Foto: Gábor) NÉPRAJZI INTERVÍZIÓ Mától négy napra bezárja kapuit a budapesti Néprajzi Múzeum. Ezekben a napokban készül­nek fel az Intervízió vasárnap délelőtt 10 órától kezdődő, öt országba sugározandó műsorára. A 45 perces programban Cseh­szlovákia, Lengyelország, az NDK, Bulgária és a Szovjet­unió televíziónézői is átte­kintést kapnak a Néprajzi Múzeum. magyar gyűjtemé­nyeiről. A kulisszákat vasárnap dél­után és a hétfői szünnapon le­bontják, s keddtől ismét vár­ja látogatóit a Néprajzi Mú­zeum. Kovács György másfélórás munkája után új ra megjelent a hibátlan kép a Munkácsy-ké­szülék képernyőjén Konkoly Pál nyolc eszten­deje elnöke az ócsai tanács végrehajtó bizottságának. Amikor először megválasztot­ták, harmincöt éves volt, karcsúbb termetű és dúsabb a haja. Azóta, hogy kima­radt a gyárból, ahol mun­kásként, majd üzemi disz­pécserként dolgozott tíz esz­tendeig, alakja kiterebélye­sedett, a haja megfogyat­kozott s a gondjai teteme­sen megszaporodtak. — Tessék, olvassa — tesz elém nyomban az üdvözlés után egy kézzel írt leve­let. — A napokban kaptam, írója tizenhét éves lány. Baromfigondozó az egyik ál­lami gazdaságban. íme, néhány mondat a levélből. „ügy írom ezt a levelet, hogy a szüleim nem tudják... Udvarol nekem egy klassz, okos srác. Szeretném bemu­tatni a szüleimnek, de az egy helyiségbe, amelyben je­lenleg lakunk, nem akarom elhozni... Tessék kérem ki­utalni a m.ellettünk levő üres helyiséget, hogy én oda köl­tözhessek a bútorommal...” — Hát igen — sóhajt na­gyot az elnök. — Ilyen is van. Már a tizenhét évesek is feladják nekünk a lec­két: elnök vagy, tessék, in­tézkedj ... Ha az olyan egy­szerű lenne, ahogyan ez a kis'ány elképzeli... . Itt született, itt élte le ed­digi életét. Érthető, ha szív­ügye a majd kilencezer la­kosú falu minden gondja-ba- ja. Szeretné, ha már előbbre tartanának. Az igények nyo­mába azonban csak ritkán érnek ma még a lehetősé­gek. Pedig tői a gyógypedagógiai osz­tály tantermét is. Hogyan és miből épült mindez? És mi tette szüksé­gessé építésüket? — Vegyük például az óvo­dát — magyarázza az elnök. — Kilencezer lakos, het­venöt óvodai férőhely. Ez volt. Azt hiszem, nem szük­sok minden megváltozott se«es magyarázni: mennyi­, re kevés. Ezért kellett meg­Ocsán építenünk a ma átadásra ke­rülő, modernül berendezett és felszerelt új óvodát. Egy­millió-hatszázezer forintba került. Ebből mindössze kétszázhatvanezer forint az állami támogatás, három- százezer forint pedig a tár­sadalmi munka. A többi: egy­évi községfejlesztési alap. A körzeti orvosi rendelő — négy rendelőszoba, váró és gondnoki lakás — nyolc- százhaitvanazer forintba ke­rült. Ebből százhatvanezer forint a falu lakóinak tár­sadalmi munkája, a többi községfejlesztési alap. — Eddig másfél orvosunk volt — mondja az elnök. — Egy állandó és egy nyugdí­jas. Az új rendelő felépí­tésével felszabadult az a la­kás, ahol eddig a fogászati rendelés volt. Lesz helye az új orvosnak, csak jöjjön mielőbb! A gyógypedagógiai osz­tály építésére nyolcvanezer forint állami támogatást kaptak. Száztizenötezerbe ke­rült. A többit hozzápótolták. Csakhogy meglegyen. Mert az elmúlt nyolc esztendő alatt. Például öt új tante­rem épült, több, mint nyolc kilométer villanyhálózat, ti­zenhárom kilométer járda, hárommillió forint értékű strand. S mindez — erre a legbüszkébbek az ócsai em­berek — nem állami támo­gatásból, hanem helyi erő­forrásokból. — Évi egymillió forint áll rendelkezésünkre — tűnődik az elnök. Az igényekhez mérten nem sok, de már kezdeni lehet vele valamit. Ehhez jön még évente há­romszázezer forint értékű tár­sadalmi munka. Ha jól gaz­dálkodunk ... A hangja derűsre vált. — Nagy nap számunkra ez a pénteki nap! Három űj léte­sítménnyel is gazdagodunk. Ma délben adjuk át az óvo­da vezetőjének a felépült, ki­lencven férőhelyes új óvo­dát. Ugyancsak ma van az új körzeti orvosi rendelő műszaki átadása. És ezen a napon vesszük át az építők­nagy szükség van rá. A gyerekek, a jobb tanulás ér­dekében. Van egy kérdés, ami ennyi építkezés láttán akaratlanul is kikívánkozik az emberből: hogyan sikerült építési kapacitást biztosítani egyszerre három építkezésre is? Az elnök mosolyog: — Nálunk nem probléma ez. Hét éve alakult meg a tanácsi építőbrigád. A veze­tője: Zelenák András épí­tészmérnök. A tervezéstől az átadásig mindent ez a har­minc tagú brigád végez el. Nagyon becsületesen. Igaz, segítjük is munkájukat, erőnkhöz mérten. Éppen szerdán vásároltunk szá­mukra egymillió forint ér­tékben gépeket. Három­éves OTP-hitelre, de van fe­dezetünk rá: százharminc eladó telek. Hogy mit vá­sároltunk? Traktort, szállí­tószalagokat, aggregátort s más építőipari gépeket. Hogy miért? Évente csak a szállításra százhatvanezer fo­rintot költöttünk. Ezt most elvégzi a traktorunk. A trak­toros pedig, ha nem lenne szállítási munkája. besegít majd az építőbrigádba ... Szükség is lesz a gépekre az idei nagyszabású tervek vég­rehajtásához. Amint engedi az idő, a brigád hozzákezd egy kétszázezer forint értékű új orvosi lakás alapjainak lera­kásához. Májusra tervezik az átadását, mert nagyon kell egy harmadik orvos is á községbe! Ezt követően egy nyolctanter- mes iskola építése a soron kö­vetkező feladat, amelyben a 5 tervek szerint hatvanhét szép-: temberében kezdődne a tani-; tás. Továbbá: még az idén ötj és fél kilométerrel bővítik az j újtelep villanyhálózatát. S mindezt — saját erőből! ! Egy nagyon emberi történet búcsúzik az elnök, mielőtt ín- i dúlna az ú.i létesítmények ün-; nepélyes átadására. — Negyvennégy végén, i negyvenöt elején apósomék; házában, ahol akkor mi is: laktunk, élt egy Péter nevű ; szovjet főhadnagy. Negyvenöt j februárjában búcs tunk egy- ! mástól, akkor úgy gondoltuk, ! örökre. Tavaly augusztusban \ azonban váratlanul megállt > egy autó a házunk előtt. Tudja, ; ki szállt ki belőle? Péter. Egy ! mezőgazdasági delegációval ér- \ kezeit hazánkba, mint a bresz- ; ti állami gazdaság igazgatója. \ A MEDOSZ elnökét kérte rá, ) hogy ellátogathasson Ócsára. ; Hogy kihez, nem tudta, csak; annyit, hogy Palinak hívják. í Eljött. Megállt az állomás S előtt, onnan próbálta „betájol- $ ni” magát, hol s merre is la-; kott húsz évvel ezelőtt. Az- $ után, némi segítséggel ugyan, 5 de megérkezett hozzánk. Tud- J ja, milyen jóleső érzés volt! végigvezetni a megváltozott $ falun? S lehetséges, hogy az ^ idén újra eljön. Már családos- $ tói. S akkor megint lesz mit $ mutatni neki. 5 S A példa egy kicsit szimbó- $ lum is: nem múlnak el nyom-\ talonul az évek sem a falu-; ban, sem az emberek szívében, í Pnikner Pál ä

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents