Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-11 / 292. szám

MST Mierei <./{irlap 1965. DECEMBER 11, SZOMBAT A régészek újabb sikere Honfoglalás előtti telepeket tártak fel Kelet-Magyarországon ŐRJÁRAT- M — Ellenőrzés! Ezzel léptünk be a váci zeneiskola ZEBEGÉNYBE kihelyezett osztályába Cs. Nagy Tamás igazgatóval. Do- bák Géza tanár átadja a nap­lót, aztán szidja a kályhát, illetve a szenet. Mutatja a vödröt: por, néhány darab szénnel. Közben az egyik nö­vendék, az ötödikes Fieszl András trombitájával a kotta előtt várakozik, néz bennün­ket: hátha megússza .. Ä’ tanár odaszól:-t- Folytasd csak! £s megszólal a trombita, nincs menekülés. Ezen a szép téli estén min­den rendben megy. A kis nyolcéves Zahár Pali csoma­golja a hangszerét, indul ha­za. ö már nyugodt, de a tanár nem. — Hogy megy haza?... Kilométerekre lakik! Az igazgatónő: — Várjuk azt a percet, amikor innen az iskolából el­kerülünk a kultúrházba. A kemencei ktsz építi a műve­lődési otthont, s január 1-re meg is ígérték, hogy elkészül. De jócskán hátravannak még a munkával... Egy házzal tovább: NAGYMAROS. A művelődési otthon udvarán az Állami Bábszínház autó­busza áll. Belesünk az abla­kon. Cs. Nagy Tamás a fejét csóválja. A teremben renge­teg gyerek kacag a sok-sok színes bábfigurán. A kis zongoraszobában Farszky Zsuzsa tanárnő egye­dül ül. Egy picit bűntudatos. — Adtam pénzt a gyerekek­nek, hogy nézzék meg a szín­házat ... Jönnek mindjárt. Csak kivételesen engedtem meg! Beszalad a negyedikes Bo­rniert Annamária. A zongorá­hoz ül, pislog — kicsit lám­palázas. A napló rendben, a vizsga- időpontok rendben. A tanár­nő várja a következő növen­déket — a bábszínházból. A harmadik állomás: VERŐCE. — Hát nem sikerül a rajta­ütés — mondja Cs. Nagy Ta­más Visontai István tanárnak. Itt is minden rendben. Joó Tibor ötödikes bátran fújja a kürtöt. Nehéz darab, de kifogástalanul tudja. A tanár büszkén nézi. Az első padban vár a következő gyerek, sze­degeti elő a dobozból a kla­rinét darabjait. — Kihelyezett osztályaink­ban jól megy a munka — mondja az igazgató Induljunk vissza Vácra, mert „sokáig nem hagyom őket gazda nél­kül!” Az úton két kis fekete gom­bolyag talptól a kivilágított iskola felé — táska helyett hatalmas hangszertokkal. (J. E.) fedett épületek igen sűrűn követték egymást. Gödrök a tűzhely körül Szinte valamennyi ház sar­kában kövekkel körülrakott tűzhelyekre bukkantak a ré­gészek. A mellettük levő göd­rök nem okoztak gondot: köz­tudomású, hogy a gödrök szé­lét ülőhelynek használták a koraközépkorban. A régészek úgy vannak a szerencsével, hogyha az kez­detben hozzájuk szegődik, a későbbiek folyamán is mel­lettük marad. Így történt ez­úttal is. A tűzhelyek körül agyagból készült edények vol­tak, felületüket több soros, fé­sűvel készített hullámdísz ékesítette. Kitudódott az is, hogy az egykori itteni lakosok leg­inkább a sertéshúst kedvel­ték, de a szárnyas állatok húsát sem vetették meg. A fazekak, tálak közelében ta­lált sok állatcsontból ugyanis következtetni lehetett az edé­nyek „tartalmára”. Korcsolya Iá bszárcsonlból — A lakosok mindennapi munkájára vetettek fényt a házakban talált szerszámok — folytatía dr. Erdélyi István. — Érdekességként megjegyzem, hogy előkerült egy csikóláb- szárcsontból készült gyer­mekkorcsolya is. Nagyon so­kan használhatták, mert a talpa egyenletesen laposra és fényesre kopott. A telep kora az előkerült leletek bizonysága szerint a IX. század második fele és a X. század. A magyar hon­foglalás után is folytatódott itt az élet. Idén a telepnek csupán egy részét sikerült feltárni. 1966- ban természetesen folytatják az ásatásokat. De a további eredményektől függetlenül, a gergelyiugornyai ásatás máris felbecsülhetetlen értékű tör-1 téneti adatokkal szolgált. Ha­zánk területének történetében újabb ismeretekkel lehettünk gazdagabbak... Kovái Iván ISASZEG CSERMAKKEXPORT Évek óta gyenge volt az erdei fáik magtermése: alig fedezte a hazai igényeket, sőt, több makk-, illetve mag­félét importálni kellett. Az idei őszön jó közepes makktermés „ütött be”, s a feleslegből csupán októbertől december közepéig 42 vagon­nyit exportáltak a dunántúli és a hegyvidéki erdőgazdasá­gok. Az exportszállítmányok nagy része csermakk volt, s az így nyert devizahozam megközelítette a félmillió fo­rintot. Az isaszegi erdőkben 400 mázsa csermákkor gyűjtöttek össze export céljára, s szállí­tották vagonokban a Német Szövetségi Köztársaságba. EMBEREK ÉS HALAK „Hadat üzentek" a vízszennyeződésnek Hidrológusok, biológusok, orvosok, vegyészek és agrono- musok tanácskoztak a Tech­nika Házában, álló- és folyó­vizeink megvédéséről. A kü­lönböző műtrágya, istállótrá­gya, növényvédő- és rovarír- tószerek, túlzott és szaksze­KONYVESPOLC Róna István: EMBER A CSÚCSON A csúcs: hegyek orma, a rég­től fogva csábító messzeség. A csábítás: megismerni a felhők közé rejtőző világot, s a győ­zelem a természet ellenállása felett. Mert a hegyek nem könnyen adták meg magukat: erőfeszítést követeltek, alapos felkészülést, körültekintést és — áldozatokat. Olykor a szó szoros értelmében, mert nem egy bátor hegymászó vesztet­te életét havas ormok, ezer és ezer méteres sziklarengetegek meghódítása közben. Róna Ist­ván könyve a hegyek meghó­dításának krónikája. Élvezetes krónika, izgalmas olvasmány, s ugyanakkor tapasztalatokat, ismereteket adó is. Éppen azt hangsúlyozza, hogy nem elég a bátorság a csúcsok meghódítá­sához: ismeretek is kellenek hozzá, tudni kell a kőgörgete­gek tulajdonságait csakúgy, mint a lavinákét, a gleccsere­két. Égzótikus daliámként ' csen­genek az ember fülében a ne­vek: Mont Blanc, Matterhorn, a Tien San csúcsai, a Chimbo- razzo, a Mount Everest, s a többi, kisebbek vagy nagyob­bak, hatezer vagy nyolcezer méteresek, expedíciók, hősök, akik újra és újra nekiindultak, s bár sokszor kudarcot vallot­tak, végül mégis győztek. Ró­na könyve, az alpinizmus rö­vid története. Annak érzékel­tetése, hogy nemcsak kedvte­lés, hanem tudományos ered­mény is a csúcsok meghódítá­sa, hogy a tudomány igen so­kat köszönhet a hegyek meg­hódítóinak. A könyvet sok, jól válogatott fénykép egészíti ki. (Táncsics Könyvkiadó, Űtika- landok). (m. o.) Épül a Borsodi Ércelőkészítő Két éve kezdték meg Miskolc ha­tárában 2,4 négy­zetkilométer területen a Borsodi Ércelőkészítő Mű építé­sét. 1968. március 3I-re készül el. Kipróbálás után 1969-től kapcsolódik be a termelésbe: az Ózdi Kohászati Üzemek kohóit és a Lenin Kohászati Műveket teljes egészében in­nen fogják ellátni megfelelőképpen elegyített érccel. Jelenleg szerelik a koksz- és mészkőőrlő és a betétkészí­tő bunkersor vasszerkezeti elemeit és betonozzák a 300 méter hosszú koksz- és mészkőtárolót és a TMK-épületet. rűtlan felhasználása nálunk is egyre inkább szennyezi a fo­lyókat, tavakat és veszélyez­teti a vizek élőlényeit. Egyöntetű a tudósok véle­ménye, hogy a mezőgazdaságban mindjobban növelni kell a termésfokozó és növényvédő­szerek félhasználását. Ezt a munkát azonban sokkal kö­rültekintőbben és szakszerűb­ben kell elvégezni, hogy a ve­szélyek és • a károk a mini­mumra csökkenjenek. A ta­nácskozás részvevői a tavak és a folyók szennyeződéseinek ártalmairól, elsősorban a Ba­latonban jelentkezett idei hal- pusztulás körülményeiről, okairól vitáztak. Megegyeztek, hogy a különböző hidrológus, kémikus, agronómus, vala­mint állat- és közegészségügyi szervekből bizottságot alakí­tanak, amely még decemberben elkészí­ti a Magyar Hidrológiai Társaság hivatalos tájé­koztatóját a halpusztulás­ról. Ugyanebben a nyilatkozat­ban sürgetik és javasolják a káros vízszennyeződéseiknek a vizsgálatát és a megelőzés módszereinek kidolgozását. TEL A TISZÁN Telelőben a Ráckeve Téli csend köszöntött a Ti­szára, pénteken befejeződött a hajózási idény. A Közé p- Tisza vidékén a tartós magas vízállás kedvezett a hajózás­nak. A telelőbe vonuló utolsó hajók a kikötői pontonokat is bevontatták a tápéi telelőbe. Szeged alatt pihennek már a Délibáb és a Ráckeve személy- szállító hajók is. Puskavégre került Baláta remetéje is A dél-somogyi erdőgazda­ság Kaszó-pusztai erdészeté­ben, a vaddisznók kedvelt tanyáján, a Baláta tó kör­nyékén hajtóvadászatot ren­deztek. Ez alkalommal több vaddisznót sikerült elejte­niük a vadászoknak. Puska- végre került a Baláta re­metéje is, egy 250 kilós, 21 centiméter hosszú agyarakat hordó vadkan. Új szakosztály Pénteken a Technika Házá­ban megtartotta alakuló üléséi a Magyar Agrártudományi Egyesület agrártörténeti szak­osztálya. A tagsági jogkörre! felruházott új szakosztály első­sorban az elmúlt két évszázad agrárfejlődésének feltáráá tekinti feladatánál*. — Mélyháló. Szovjet ha­lászok rendkívül erős hálót készítettek, amelyet 130(i méter mélyséibe lehet leen­gedni, s ott is ellenáll a száz atmoszférás nyomás­nak. A kísérletek során ki­derült, hogy a hajdan üres­nek hitt tengermélyből két­szer annyi ha'at lehet fel­színre hozni, m'nt a 6zoká-. sós 300 méteres mélységek­ből. t \ Az ugyancsak Nógrád megyei Madách \ Imrének, a női lélekről és hivatásról írt > akadémiai székfoglaló beszéde volt a j közvetlen indíték, melynek nyomán > Veres Pálné elhatározta, hogy cseleked-; ni fog. Már nagyanya, amikor megje- > lennek első cikkei, röpiratai, hogy meg- i mozgassák társadalmunkat a nők műve- i lődése és ennek elősegítése érdekében, i Első cikkét — Felhívás a nőkhöz cím- i mel — épp száz évvel ezelőtt, 1865-ben i közölte Jókai lapja, a Hon. Veres Pálné személyes látogatások és : levelezés útján is széles körű agitációba i kezd. 1868-ban megalapítja Pesten az i Országos Nőképző Egyesületet, s annak támogatásával 1869-ben az első, maga­sabb képzést nyújtó magyar nőnevelő intézetet. Ennek utóda ma a fővárosban a Veres Pálné Gimnázium. Az iskolának megindulásakor csak 12 tanulója volt, de alig két évtized alatt 800-ra emelke­dett a növendékek száma. Öreg korában Veres Pálné, férjének halála után, leányának családjához, Váchartyánba költözött, de a megkez­dett munkát utolsó éveiben is folytatta. Itt írta meg Tapasztalati lélektan című könyvét — 78 éves korában, amikor már ágyhoz kötötte a betegség. Hetven év­vel ezelőtt, 1895. szeptember 28-án halt meg. Halála után néhány évvel orszá­gos mozgalom indult, hogy szobrot ál­lítsanak neki a fővárosban, ö volt az el­ső magyar asszony, akit szoborral tisz­telt meg hazája. Szobrán — a mai En­gels téren — Mikszáth szavait olvashat­juk: „Nevét a történelem, alakját e kő örökíti, lelke a haza leányainak örök sége”. Dr. Pásztor Emil, főiskolai adjunktus „...lelke a haza leányainak öröksége" szentimentalizmust a kisasszonyokba”. Aztán így folytatja Mikszáth: „A »leg­jobb« képzettségű leány ismerte Schil­lert, Goethét, hallott, tudott egyet-mást mindenről, csak a saját hazájáról, s iro­dalmáról, magyar női kötelességekről, nemzeti érzelmekről nem tudott sem­mit”. Hogyan lehetne művelt magyar nőkké nevelni a magyar lányokat? Veres Pál­né ezt próbálta ki saját gyermekén. Ma­ga tanította írni, olvasni, és nagy gondot fordított nemzeti, haladó szellemű ne­velésére. Igyekezett megadni neki mind­azt, amit a maga leánykorában annyira nélkülözött. Ami nemes tartalom volt saját magában, azt mind át akarta plán­tálni leányának szívébe és eszébe. „Ez évekig tartó házi tanfolyam alatt — olvassuk Mikszáth idézett cik­kében — annyira szenvedélyévé vált a nevelés, hogy mikor egyszer csak kirö­pült a leány a hajlékból, az anya meg volt semmisülve: Hát már most én mit csináljak? Miért éljek? Mivel foglalkoz­zam? — E töprengésekből hasadt ki az országos nőképző-egylet terve.” Nemcsak a magasabb fokú iskolák, hanem a kenyérkereső pályák is zárva voltak akkor még a leányok, a nők előtt. Nincs más megoldás: a nőknek is szervezkedniük kell, a maguk módján nekik is síkra kell szállniuk jogaikért! — erre a gondolatra jutott Veres Pálné, s a gondolatot elhatározás és tettek kö­vették. W/////////////////////////////////////////////////.W//// Veres Pálné, Beniczky Hermin, a ma­gyar nőoktatás egyik úttörője, százöt­ven évvel ezelőtt, 1815. december 13-án született Nógrád megyének Lázi nevű pusztáján. Életének egy részét Pest me­gyében töltötte, itt is halt meg, Váchax- tyánban. Láziból akkor került először Pest me­gyébe, amikor szülei — még az ő gyer­mekkorában — meghaltak. Az árván maradt Beniczky Hermint két lánytest­vérével együtt Tót-Györkre, a mai Gal- gagyörkre hozták. Itt, anyai nagyapjá­nak házában telnek el ifjú évei tanulás­sal, olvasással. 1839-ben feleségül megy egy nagy műveltségű Nógrád megyei köznemeshez, Veres Pálhoz. Ettől kezd­ve férjével egy nógrádi kis faluban, Va- nyarcon él. Abban az időben hazánkban a leá­nyok iskoláztatásával még nemigen tö­rődtek. Kötelező iskolába járás a múlt század első felében még nem volt. A leányok a helybeli kántortól tanulhat­tak írni, olvasni, számolni. Legföljebb a tehetősebb családok adták be leányai- I kát valami zárdába, vagy városi leány- i nevelő intézetbe, de tudományosabb | igényű oktatás ott sem folyt. A lányok | az elemi ismeretek elsajátítása után j férjhezmenetelükig a szülői házban ne- : velkedtek, ahol édesanyjuktól megta- | nultak varrni, főzni. Mikszáth Kálmán írja egy régi cik- ; kében: „A tehetősebb, úgynevezett kas- | télyos uraknál sem küldték a leányt szí- ; résén idegenbe, Kassára, vagy Pestre, ; hanem oda is a falusi tanító járt, s mi- \ kor már annak a tudománya kifogyott, ; valami ellenszenves vén német frajla ; vette át a nevelést, aki belecsepegtette > az idegen szellemet és a beteges német í 'i'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSXSSSSSSSJ ősanyját, apa fej! | A Keleti-pályaudvar étter- S mének egyik sarokasztalánál s pillantottam meg őt. Sörény- ^ nek is beillő hajzatával, fan- § ta.sztiku.san elhanyagolt ruhá­ul jával azonnal magáravonta a S figyelmet. Mindehhez hóna S alatt óriási vadonatúj gitárt ^ szorongatott. ^ Miután mindenki jól megbá- S múlta, gitárját elhelyezte egy § székre, cigarettára gyújtott, ^ közben vad dallamot rögtön- zött és a pincértől egyszerre 5 két fél konyakot rendelt. De S addig sem unatkozott, míg a S konyakot megkapta. Pillan- ^ tásra sem méltatta a hamu- ^ tartót, hanem a földre szórta a hamut és a csikket, majd szaporán tökmagot kezdett S rágcsálni. A héjával kiválóan ^ célzott. ^ Mindenki elkerülte asztalát. § Amikor megkérdeztem, miért almoz maga alá, röhögött és ^ azt mondta: S — Elvégre szocialista demok- S rácia van, ami tudtommal sza- ^ badságot jelent! Próbáltam még egy két S szót szólni a közösségről, a S rendről, de hamarosan belém- ^ fojtotta a szót: ^ — Tudja mit, apafej? Oktas­^ sa az altamirai ősanyját! ^ Mire válaszolhattam volna, ^ szerencsére felcihelődött, fog- ^ tá gitárját és elvonaglott ko- ^ szós bőrnadrágjában. ^ Megfogott hasonlata az al- S tamirai ősemberről. És most S sok-sok ezer év távlatából S megkérem: ne haragudjon a § durva hivatkozásért gitáros utódjára. Velkei Árpád y/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Hosszú évek óta folyik már Kelet-Magyarországon a VIII.—IX. századi települések felkutatása. A cél: a honfogla­láskori településtörténet elő­készítése. Eredményt azon­ban csak az idén sikerült el­érniük régészeinknek. Sza- bolcs-Szatmár megyében, Ger- gelyiugornyán, a Beregi Mú­zeumban levő leletek alapján indult meg a munka dr. Er­délyi István, az MTA régészeti kutatócsoportja munkatársá­nak vezetésével. Sokat segí­tett neki dr. Szimonova Eugé­nia tudományos kutató is. — Sportnyelven szólva ki­tűnően sikerült a rajt — mondta dr. Erdélyi István. — A község határában, a Makó- csa patak partján, már az első hetekben, közel egy méterrel a föld alatt négy koraközép­kori lakás maradványait tár­tuk fel. A nyomok szerint itt lakótelep volt, 50—60 ház­ból állhatott. A nyeregtetővel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents