Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

VER ADAS ..V'" > **wJsíl P ES T M EGY E I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁS A VII. ÉVFOLYAM. 291. SZÁM 1965. DECEMBER 10, PÉNTEK 1961. január: 139, 1965. január: 273, 1965. november; 320 Növekszik az állami gondozott gyermekek száma megyénkben Vb-liiést tartanak ma Bényén, d-ÍI- után kétórai kezdettel. A* ülés napirendjén a tanácsúié« ■ anyagának megtárgyalása sze­repel. Vecsésen délután egy óra­kor kezdődik a vb-Ulés, me­lyen szintén a tanácsülés anya­gát beszélik meg. (Kiss Attila felvétele) Négyszemközt a jövő üzemgazdászával Alacsony termetű, vígkedé- lyű, piros-barna arcú fiatal­ember. Komoly tekintete, hetykésen növesztett bajusza már férfiről árulkodik. Most 20 éves. Jelenleg, a Zsámbéki Mezőgazdasági Akadémia üzemgazdasági tanszakának első eves hallgatója. Szilágyi Jánosnak hívják és Magló­don lakik. Szeptember elején kezdte meg tanulmányait, s három hónapjának eddigi tapaszta­latairól beszélgetünk. — Rendkívül örülök, hogy felvettek erre az akadémiára — mondja nem kis büszke­séggel. Igaz, csak 250-en je­lentkeztünk üzemgazdász szakra, így már 17 ponttal is biztos volt a bejutás. Elmúlt eddig már néhány hónap, s az a benyomásom, hogy az iskola várakozáson felül szi­gorú. Határozottan jelenti ki eze­ket a fiatalember, én mégis mosolygok rajta. Már tudni­illik azért, mert aki egy év­vel ezelőtt kitűnően érettsé­gizett a ceglédi Török János Mezőgazdasági Technikum­ban, s aki ezt követően több mint egy éven keresztül me­zőgazdász gyakornokként dolgozott a maglódi Micsu­rin Tsz-ben, annak nem le­het olyan nehéz a tanulás. — No, persze nem kell ar­ra gondolni, hogy az utolsók között kullogok — egészíti ki Szilágyi János — de tagadha­tatlanul sokat kell tanulni ahhoz, hogy az ember sikere­sen megfeleljen a követelmé­nyeknek. Minden tananya­got egyetemi szinten adnak elő. De hasonló precizitás­sal kérik is vissza. MAI MŰSOR Mozik Monor: Ugrás a sötétbe. Vecsés: T1103 a szerelem (szélesvásznú). — Vizsgázott már valami­ből? — Igen a zárthelyi dolgo­zatokon már túl vagyok. Az oroszom jeles lett, állatbonc- és élettanból jó, valamint géptan és motorismeretből is jó osztályzatot értem el. Egye­dül a számviteli dolgozatom lett elégséges. De legköze­lebb majd jobban igyek­szem. Ezután az osztályról, a ta­nárokról beszélgetünk. — Nagyon szeretjük a ta­nárokat. 'Különösén jó " órái vannak dr. Paulai tanár úr­nak, aki az állatbonc- és élét- tant tanítja. Hasonlóképpen nyilatkozhatok Muszély János tanár úrról, aki állattenyész­tést, dr. Korván Lászlóról, aki földművelést, Hídvégi Bélá- néról, aki számvitelt és sta­tisztikát, Páti Nagy Elemér­ről, aki növénytermesztést és dr. Kuti László tanár úrról, aki gyakorlatot ad elő, illetve ve­zet. Szilágyi János csak pár napra érkezett haza ide Mag­lódra. Már óráját nézi, mert még minden ismerősét fel akar keresni a községben és volt munkahelyét, a Micsu­rin Tsz-t is. Befejezésül még arra kérem, valljon kicsit ön­magáról, a terveiről. — Szocialista mezőgazdasági nagyüzemek ma már nem dolgozhatnak jól, képzett üzemgazdászok nélkül. Ezek­nek .a szakembereknek egy­formán érteniük kell a ter­meléshez épp úgy, mint a számvitelhez. Én ezt a pá­lyát választottam hivatáso­mul, s úgy érzem, hogy ha jó eredménnyel végzem az akadémiát, akkor az életben is eredményesen tudom majd megállni a helyemet. Én ehhez csak sok sikert kívánhatok! Velkei Árpád Dr. Fóti László, a Monori Járási Tanács gyámügyi elő­adója tárja elénk a szomorú tényeket: — A Pest felé tartó szaka­datlan vándorlás káros hatása elsősorban a mi megyénket érinti. A vidéki otthonukat fel­adó s itt letelepedő csa­ládok jórésze a minimális létfeltételekről is lemond, hogy lábát megvethesse Pest közelében. Ennek elsősorban a gyerme­kek látják kárát. Hogy meny­nyire rossz nálunk e téren a helyzet, s ez mennyire nem általános jelenség, összeha­sonlításképpen hadd mond­jam el, hogy az ország ván­dorlásoktól megkímélt közsé­geiben, például Csurgón, egyetlen állami gondozásba vett gyermek sincs. — Nálunk az állami gondo­zásba vétel általában egész­ségügyi, erkölcsi és szociális okból történik, de gyakran előfordul, hogy a gyermek olyan károsan ingerszegény környezetben él — nem szól­nak hozzá, nem foglalkoznak vele, a külvilággal alig érint­kezik —, hogy szellemi fejlő­dése teljesen elmarad. Ki kell emelni ebből a környezetből. — Milyen lehetőségeik van­nak e téren? — Nagyon rosszak. A megyében 4090 állami gondozott és 330 intézeti hely van. Összehasonlításiképen: Haj­dú megye lakossága negyede a míénfihek, de a mi' intézeti férőhelyünk négyszeresével rendelkezik, Vagyis tizenhát- szorosan jobb a helyzet ott, mint itt. A 4000 gondozásba vett gyermek többsége nevelőszü­lőknél talál otthonra. A monori járásból 310 gyermek került a megye más területeire, 280 álla­mi gondozott pedig járá­sunkban kapott nevelő­szülőt. Kétségtelen, hogy a család a legideálisabb környezet a gyermek számára. Sok eset­ben mégsem segíthet. Egy ve­szélyeztetett gyermeket meg­menthet a megjavult környe­zet, de egy elzüllöttet, aki rászokott a bűnözésre, kevés kiemelni az ártalmas családi körből. Ettől még nem fog megjavulni. Nem kétséges az sem, hogy az ilyen gyermeket a nevelőintézetben is külön kellene választani a romlat­lanoktól, mert a vele való kapcsolat aligha válik az utóbbiak javára. Nemcsak több intézeti helyre, hanem differen­ciált intézetekre lenne te­hát szükségünk. Az állami gondozás ügye persze járásunkban a mini­mális lehetőségek mellett sem elhanyagolt. Egy példa: Ve­csésen, ahol 1962-ig egyetlen gyermeket sem tudtak elhe­lyezni, ma 56 nevelőszülő van. Legnagyobb lehetősé­geink a veszélyeztetettség meggátlásában, megelőzésé­ben re j lene. November 30-án a járás 28 iskolája és 6 függetlenített óvodája, egy közös értekezlet­re küldte ei gyermek- és ifjú­ságvédelmi megbízottjait. Ha­nes László, járási tanulmányi felügyelő, Erdélyi Feremcné, a megyei gyermek- és ifjú­ságvédelmi bizottság előadója, és dr. Tóth László gyámügyi előadó beszélt feladataikról. Erdélyi Ferencné gyakorlati életből hozott példákra hivat­kozva szólt a védekezés lehe­tőségeiről, helyes módszerei­ről. Kitért a folyamatos csa­ládlátogatás fontosságára. Hangsúlyozta, hogy már az első rossz jelekre ide­jében fel keli figyelni, s hogy a nevelő munkája a veszélyeztetett gyermek nyil­vántartásba vételével nem ér­het véget: az ilyen helyzeten sürgősen változtatni keil. Dr. Fóti László arra kérte a ne­velőket, hogy saját erejüket meghaladó feladatok esetén bátran forduljanak hozzá se­gítségért. Kiemelte a külön­böző társadalmi szervekkel (Nőtanács, Hazafias Népfront stb.) való összefogás fontos­ságát.' Hangsúlyozta, hogy a pedagógusok minden esetben bátran támaszkodjanak a mö­göttük álló törvényre, az 1963/65-ös rendelkezésre, me­lyet kormányunk a gyermek- és ifjúságvédelemről hozott. Az értekezlet részvevői járási szintű feladatként gyógypedagógiai osztály létrehozásáról döntöttek. A járási művelődési osztály elkészíti a szükséges felméré­seket, a megvalósítás feltéte­leit és lehetőségeit. A tervek szerint Gyomron és Monoron létesítenek gyógypedagógiai osztályokait, azonban lehető­ség esetén külön gyógypeda­gógiai iskolát hoznák létre a járásban. d. j. Egy nappal előbb ma lesz az üllői Hazafias Népfront klub zártkörű disz­nótoros vacsorája a műve­lődési otthonban. Az e!ső kínai mesterséges szívbillentyű Kitüntették. azt a sgnghaji sebészorvoscsoportot, amely a nyáron sikeres műtéttel kí­nai gyártmányú mesterséges szívbillentyűre cserélte ki egy 34 éves asszony beteg szívbillentyűit. A ritka ope­ráció igen nagy szakmai kép­zettséget és technikai appa­rátust igényelt. A kínai asz- szony, aki 15 éven keresz­tül szenvedett súlyos szív- bántalmakban, a műtét után teljesen felgyógyult. Csaj Jung-csin professzor vezeté­sével 1963-ban kezdte meg ilyen irányú kísérleteit a sanghaji orvoscsoport. Irány Balatonszemes Szőnyi János, a Monori SE birkózója az 5-én Nagy­kőrösön megrendezett ifjú­sági Alföldi Kupa versenyen az 50 kilós súlycsoportban első helyen végzett, ami, fi­gyelembe véve az erős me­zőnyt, igen szép eredmény. Csapatversenyben nyolc csa­pat közül a monori csapat az ötödik helyen végzett, a nagy létszámmal részt vevő csapatokkal szemben a mono- riak csak egy versenyzővel indultak, így az eredmény még figyelemre méltóbb. A Í2-én Budapesten meg­rendezésre kerülő úttörő birkózóversenyen a monoriak körülbelül tíz versenyzővel vesznek részt. A Magyar Birkózó Szövet­ség értesítette a Monori SE birkózószakosztályát, hogy a versenyeken nyújtott jó sze­replés jutalmaképp Mámor­ról négy fiatalt hívtak meg 1965. december 27-től 1966. január 8-ig a balatonsze- mesi továbbképző edzőtábo­rozásra. A négy sportoló Bagó József, Győri László, Izmán Sándor és Szőnyi Já­nos. Oláh Gyula szakosztályvezető MOTORCSÓNAK FORMÁJÚ kis „hajót” hoztak forgalom­ba, amely nemcsak a vizen közlekedik, hanem hóban, sár­ban és jégen is. — Jól sikerült disznótoros vacsorát rendeztek Gyomron a piactéri kisvendéglőben. Évek óta ez volt a legsike­rültebb rendezvény. A szer­vezésért és a rendezésért el­ismerés illeti Csordás Imre üzletvezetőt. Az orvos esti látogatása MATÖL MONORON játsszák az Ugrás a sötétbe című melynek egyik kockáját mutatja be képünk. filmet, Kik a vendégek? Három rokon és két pedagógusnő. Az egyik helybeli, a másik Mo- norról jár ki Gombára. Már az autóbusza is elment, de nem törődik vele. Az egyik kisfiú az ö tanítványa, bár az talán a legkevésbé súlyos be­teg. A gombai lakos tanító né­ni „kisfia” nehezen lélegzik és erőtlenül válaszol, ha szól­nak hozzá. A harmadik beteg gyermek szomorúan kérdezi: — Az én tanító nénim miért nem jött el? — Sok a dolga — felelik neki, de a felelet mö­gött felbukkan egy másik, ki nem mondott kérdés is: — Akik eljöttek, azoknak nincs sok dolguk? A ragyogóan fe­hér falon libben egyet a pet­róleumlámpa fénye. Vontatot­tan folyik a beszélgetés. Pedig a környezet a maga egyszerű­ségében is kellemes, tisztasá­gában példamutató, más kö­rülmények között inkább vi­dámságra, baráti beszélgetésre lenne alkalmas. * vendégek meg se hallják, /j a házigazda már ugrik az ajtó felé. örömmel kiált fel: — Megjött a doktor úr! Sza­lad ajtót nyitni. Tényleg, ko­pognak. Az orvos lép be. Kucsmásan, bőrkabátosán. Ez a fiatal férfi a falusi orvos igen nehéz, igen terhes, igen felelősségteljes hivatását választotta. Mögötte felkísért elődjének emléke... Az is ilyen fiatalon, délcegen jött, hűséggel teljesítette hivatását és innen ment el örök pihenő­re, idős korban, de munkáját egy percig sem hagyva abba, testileg-lelkileg szinte örökif- jan. Nem sok elismerést ka­pott „felülről". A nép szerete- te volt legnagyobb jutalma és tiszta lelkiismerete, igaz em­bersége a rangja. Vajon, ez a fiatal doktor is kitart majd pályája végéig ezen a posz­ton? Nem csábítja majd el innen nagyobb jövedelem, ké­nyelem, kulturáltabb környe­zet, a könnyebb életforma? Komoly, barátságos arcán meleg mosoly suhan át, ami­kor a kis komákat vizsgálja. Egyszerű, határozott, de meg­nyugtató a szava. Türelmes, pedig a „középső” páciens erősen próbára teszi őt, mert nem akarja engedni a kana­lat bedugni a szájába a torok- vizsgálathoz. Hangos sírással tiltakozik, elvonja magát a noszogató anyai kéz elől. Vég­re enged az unszolásnak, s az orvos felszólítására akkora á-á-át kiált, hogy majd össze­dől a ház. Mindenki derül a produkción. A gyerek pedig szörnyű nagy büszkeséggel könyveli el a doktor bácsi di­cséretét. A doktor orvosságokat ír fel, útbaigazításokat ad és egy kicsit meg is dorgálja az édesanyát, hogy miért nem hivatta őt előbb. Elhárítja magától a hálás, köszönő sza­vakat és már siet is tovább, mert még több beteghez is kell mennie. Reggel óta szol­gálatban van. A szomszéd fa­lu betegeit is ellátta ma már. Nem sok ebédszünete volt. Pihenője meg még semmi. Nem mondja mindezt, de a szobában levők ezt úgyis tud­ják. A falusi orvos élete és munkája nyitott könyv előt­tük. Nem csoda, hogy tiszte­lettel és bizalommal tekinte­nek fel rá. emsokára a két pedagó­gusnő is elköszön a csa­ládtól. Az úton zseblámpával egészítik ki a hiányos közvi­lágítást. — Gyönyörű hivatás az or­vosé! — mondja halkan, el­gondolkozva az idősebb. — Bizony. Annál már csak egy hivatás szebb — folytatja a gondolatfűzést a fiatalabb. — Ugyan, melyik? — kér­dezi társa, de a választ úgyis előre tudj. Ö is ugyanazt fe­lelné rá. — A miénk. Hangjukat lassan elnyeli a köd, alakjuk elenyészik a mélytorkú sötétben. Csak egy imbolygó kicsi fény jelzi az utat, amerre haladnak. Tugyi Rezsőné /V' i rieköszöntött december ele- MJ je: a rövid, barátságtalan nappalokkal és a hosszú éjsza­kákkal. Kerül-fordul az em­ber és már este van. Ilyenkor ; a villanyfényes, jól fűtött ott- : honokban meghitt együttessé olvad össze a család. Gombán, a régen Papárká- ; nak nevezett falurész egyik \ utcájában egy kis szoba-kony- ; ház házban is együtt van a i család minden tagja. De a \ nyugodt, derült, idilli téli este ! hangulata helyett itt aggódás, \ szomorúság ül hívatlan ven- dégként a jelenlevők között. • A hat bársonybarna bőrű, ! babaarcú gyermek közül há- i rom betegen fekszik, a láz \ karmaiban vergődik. Hat gye- \ rekből öt fiú és egy picurka l lány. Ez makk egészséges. • Mosolyog, cukrot szopogat. i ö még nem tudja azt, mi- l lyen nagy baj, ha az iskolás ; bátyuskák nem mehettek el \ tanulni, mert ágyba kénysze- 1 rítette őket a betegség és öcsi­• ke nyelni is alig tud, még a j cukor se kell neki. De a dús \ kontyú, még mindig nagyon \ szép édesanya, a vékony, fi- ’• nőm alkatú édesapa bizony na- \ gyón is tudja! Azért felhőzi l arcukat aggodalom és a ven- : dégekkel folytatott udvarias i beszélgetés közben türelmet- ; lenül pillantanak az ablak fe­llé. Várják az orvost. 300 éve _ 3 farmer SZÍNHÁZJUBILEUM hogy 1665. augusztus 27-én mutatták be először ameri­kai földön angol nyelvű szín­darabot. Az első darabot há­rom virginiai farmer ját­szotta. Az Egyesült Államokban most ünnepelték az ameri­kai színház megszületésének 300. évfordulóját. Az ameri­kai színházi lapok közük,

Next

/
Thumbnails
Contents