Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

1965. DECEMBER 10. PÉNTEK *«*ST MECVEI i-f£írlap Minden járásban aktívaértekezletek: a szövetkezeti demokráciáról, a törvényesség biztosításáról A megyei tanács vb határozata A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága egyik közel­múltban tartott ülésén tár­gyalta meg a termelőszövetke­zetek állami felügyeletét és ezzel kapcsolatban a törvé­nyesség és a szövetkezeti de­mokrácia biztosításával kap­csolatos kérdéseket. Az ülé­sen hozott határozat értelmé­ben jövő év január 31-ig minden járásban a termelő­szövetkezeti vezetők, szakem­berek, vezetőségi tagok és a választott szervek tagjainak bevonásával nagyaktíva ér­tekezleteken kell megvitat­ni a szövetkezeti demokrácia kiszélesítésével és biztosításá­val kapcsolatos feladatokat. A határozat értelmében a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak az eddiginél hatékonyabb iránymutatást kell adniok. Rendszeressé kell tenni a szövetkezeti közgyűlése­ken és a vezetőségi ülé­seken hozott határozatok törvényességének felül­vizsgálatát. Az üléseken a járási mező- gazdasági osztályok kiküldöt­teinek rendszeresen részt kell venni, s fontos feladatuk, hogy előmozdítsák a szövetke­zeti demokrácia érvényesü­lését. A szövetkezeti tagság által választott szervek, bi­zottságok munkájának meg­javítása érdekében a közeljö- jövőben, a községi tanács vb- vezetők részvételével, tovább­képzéseket tartanak. A me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága ugyanakkor felkérte a megyei főügyészséget és a népi ellenőrzési bizottságot, hogy nyújtsanak segítséget a tanácsi szerveknek. Hogyan tanuljanak a dolgozó nők? Dicséretes ceglédi kezdeményezés — Általános iskola és szakképzés „lemorzsolódással“ — A nőkongresszus figyelmébe A nők országos kongresz- szusára való felkészülés ide­jén több küldött elmon­dotta; a nőket az üzemek­ben alacsonyabb bérskálák­ba osztják be mint a fér­fiakat, mert nincs szakkép­zettségük. A képesítés meg­szerzésének legfőbb akadá­lya az általános iskolai vég­zettség hiánya. Javasolták, kapcsolják össze az általános iskola elvégzését a szak­mai felkészüléssel. Amiről az értekezleteken sokan még úgy beszéltek, hogy jó lenne megvalósítani, azt Cegléden a Május 1 Ru­hagyárban, a Könnyű­ipari Minisztérium enge­délyével minden feltű­nés nélkül már be is ve­zették. Egy évvel ezelőtt megkezd­ték a kombinált általános iskolai-szakmai oktatást. A mellékes — szabályosan Ha a közmondást idézem: kicsi a bors, de erős, ha a hétköznapok gazdasági szó- használatát: a rejtett tarta­lékok tervszerű, következe­tes feltárása. Mindkettő ér­vényes Vác legkisebb üzemé­re, a fonóra, azaz mai nevén a Gyapjúmosó és Szövőgyár váci gyáregységére. A tar­talékok feltárásának egyik, » nem is mellékes módja — az újitómunka. A váciak a gyáregységek közötti újítási versenyben háromszor sze­rezték meg az első helyet, évről évre nőtt a beadott újítások száma, s természe­tesen az alkalmazásuk jelen­tette haszon is. Ami felfogás kérdése A gyáregység vezetője, Vuklovszki János azt mond­ja: — Mi úgy gondoljuk, hogy mindez telfogás kérdé­se. Ahol sikerül elérni, ke­ressék az újat, a jobbat je­lentő változást, ott ennek gazdasági eredményekben is mutatkoznia kell. Marcsók Jánossal, az újí­tási felelőssel gyors statisz­tikát készítünk. 1964-ben 155 újítást adtak be, 91-et fo­gadtak el, s valamennyit be is vezették. 1965-ben — tíz hónap alatt — már 181-re nőtt a beadott újítások szá­ma, ebből 125-öt fogadtak el, s 120-at vezettek be! Maga a számszerű növeke­dés is jelentős, ám ha eh­hez hozzátesszük, hogy a gyár dolgozóinak Ö6szlétszá- ma éppen csak megközelíti a négyszázat, akkor értjük meg igazán; az újítómunika itt, a fonóban, valóban köz­üggyé lett, olyan tevékeny­séggé, amelyben a dolgozók zöme részt vesz. Némi tréfával úgy is fo­galmazhatjuk: a dolgozók és a gyár egyaránt megtalálta a „mellékest” — azaz a so­kat emlegetett külön kere­setet — csak éppen igen szabályosan tesznek szert er­re. Az újításért kapott ösz- szeg — nem egy újító ese­tében — tekintélyes pénz, s ugyanakkor a gyárnak is jól jönnek a megtakarított százezrek. Az újítómunka rangját, tekintélyét az is növeli, hogy az elfogadott és bevezetett újítások aránya igen kedvező, s ugyanakkor külön öröm, hogy az újítók mintegy hatvan százaléka — fizikai dolgozó! Éveken át végzett alapos munka gyü­mölcsözik ebben: a gyár gazdasági és politikai veze­tése nemcsak beszélt a tarta­lékok feltárásáról, hanem kellő légkört teremtett eh­hez, s ugyanakkor minden segítséget is megadott. Ezüst és bronzok Még ma is vannak, akik Valamiféle „sematizmusnak” Vélik a kiválóak népszerűsí­Gy'öztesek háromszor Kellemes tévedés Valahol kezdeni kell újító mondta: — Sarkunkban van az utánpótlás. Gépek és papírok Az ez évben bevezetett újí­tások között igen sok olyan van, amelyek a zömmel öreg gépek termelékenységét javít­ják. Ilyen például Pitz And­rás, Mireisz Mátyás, Gönczöl Lajos és Blazovics Jván javas­lata a PG 4-es gyűrűsfonógép meghajtásának módosítása, a hetes kártológépen végrehaj­tott csapágymódosítás, a Tex- tima gépeken bevezetett spirál használat stb. A gépek a feladatokat „adják”, a papír — az újítási javaslat — a fel­adat kidolgozását. Ugyanak­kor azonban másféle — s ugyancsak nélkülözhetetlen — papírok is vannak; papírok, melyek nemcsak papírok ma­radnak ... A pártvezetőség mun ka tervében rendszeres következetességgel szerepel az újítómunka felmérése s eddig pontról pontra teljesítették a munkatervet. Gönczöl Lajos a pártvezetőség tagjaként nem­csak kötelességként foglalko­zik az újítómunkával, hanem — szívügyének tekinti. Az új megismerésének izgalma — ez az, amit az újítómunka jelent. Az újítónak, de azoknak is, akik nemcsak „egy feladat a sok közül” elv alapján keze­lik, hanem meglátják benne a holnapba mutatót Igen sokat jelent Pitz And­rás tevékenysége: a szakszer­vezeti bizottság műszaki bi­zottsága elnökeként, az szb újítási felelőseként egyike a legjobb bábáknak, mármint az új világra segítésében. Igaz, papírokkal is dolgoznak: de mindig úgy, hogy látják, érzé­kelik mögötte az embert, aki igyekezett, a fejét törte, jót akart, s ezt még akkor sem felejtik el, ha maga a javas­lat nem a legjobb, vagy ép­pen nem elfogadható. Ez az a két sarkpont, amely­re biztosan alapozódik a fonó újítómunkája: egyrészt a dol­gozók aktív részvétele, más­részt a gondos törődés e terü­lettel. Sokat lendítene, ha meggyorsulna a központban a javaslatok elbírálása, helyben pedig az jelzi a további teen­dőket, hogy még következete­sebben kell szorgalmazni az újítási feladattervben foglal­tak megvalósítását, elérni, hogy a tervben rögzítettek megoldását segítsék a nem kis számú újítási javaslatok. Háromszor lettek elsők. Nos, gondolom, nem kell kü­lönösebb jóstehetség ahhoz, hogy a megismertek alapján azt állítsuk: a háromszoros első hellyel a fonósok még nem mondták ki az utolsó szót... Mészáros Ottó tését, holott pusztán arról van szó, hogy valós ered­ményeket elérő embereket keil népszerűsíteni, s nem — mint annak idején — mesterségesen sztárolt „élen­járókat”. A fonóban tábla a folyosón: hét ember fény­képe rajta. Hót olyan em­beré, akik elismerten sokat tettek, példát mutattak. Pitz András, a fonoda vezetője a kiváló újító jelvény ezüst fokozatát kapta meg — ez ötven elfogadott, s félmil­lió forint értékét meghaladó újítás után jár! — hatan pedig a bronz fokozat tulaj­donosai: Mireisz Mátyás gé­pészeti osztályvezető, Szent- tornyai József manipuláns, Gönczöl Lajos művezető, Halmai József művezető, Nógrádi Mihály lakatos, és Király László mérnök, aki ugyan nyugdíjba ment már, de joggal mondhatja, való­ban eredményes munka után. A bronz fokozat negyedmil­lió után jár!... Hatszor ne­gyedmillió — van mit szá­molni a fonóban, s tegyük hozzá — a pártszervezet tit­kárának szavait idézve —, hogy a hét kitüntetett újító közül négy — kommunista! A kis létszámú, mindössze ötvenhat tagot számláló párt- szervezet jól tudja, a leg­eredményesebb agitáció a példamutatás! A tavalyi év legjelentősebb újítása Király László, Varga Mihály és Leopold János munkája volt, a festöde kapa­citásának növelését, jelentős szén megtakarítását szolgálta. Mintegy 320 ezer forintot ho­zott a gyár konyhájára. Nos, az újítókat kellemes meglepe­tés érte: kiderült, az utókal­kuláció derítette ki, annak idején tévedtek a díj kiszámí­tásakor, s kaptak még négy­ezer forintot... Azért érde­mes erről szólni, mert általá­ban nem ez a jellemző má­sutt, más üzemekben: nem sok gondot fordítanak arra, hogy ami j á r az jár az újítónak. Az eredmények titka valahol itt van: a gyakorlatban meg­nyilvánuló megbecsülésben, gondosságban, s ezért valóban követésre méltó az itteni újí­tómunka, tartalmát, módsze­reit tekintve egyaránt. Nem véletlen, hogy a gyárban dol­gozó fiatalok is kedvet kapnak a fejtöréshez: igaz, ma még kisebb értékű újításokkal je­lentkeznek, dehát — mondták nekik tréfásan — kezdeni kell valahol. Fehér László vagy Kazár János javaslatai jól jel­zik a fiatalok érdeklődését, ahogy az egyik, többszörös Szűcs Lajos igazgató és Petró Józsefné szakszerve­zeti titkár elmondták, hogy a gyár számára milyen nagy gondot jelent a női szak­munkások hiánya. Nem vá­logathattak, azt vették fel, aki jelentkezett. Az üzemben 660 nő . ol- gozik, s csak húsz százalé­kuk tanult varrónő vagy szabász, a többi betanított gépmunkás. Ez annyit jelent, hogy cspán egy-egy munka- folyamatot tud az illető el­látni. Ha máshová ültetik a szalagon, hosszabb idő telik el, míg beletanul az új fo­gásokba s elfogadható mun­kát végez. Ez annál hátrányosabb a folyamatos termelés ér­dekében, mert a vállalat rövid kifu­tású divatcikkeket készít, amikor nagyon fontos a gyors munka. A megfelelő képesí­téssel rendelkezők a legrövi­debb időn belül minőségi darabokat termelnek, arról nem is szólva, hogy a szak­munkás nők átlagjövedelme magasabb. A szakszervezeti titkár, Petró Józsefné a tanfolyam nehézségeiről beszélt Azt gyorsan megállapították, ki nem végezte el a nyolc általánost és ugyanakkor a szakmai képzettsége is hiány­zik. Az asszonyok viszony­lag könnyen hajlottak a rá­beszélésre. Az első hetek­ben hatvanhatan ültek be az iskolapadba. Számuk azon­ban egyre csökkent. A má­sodik évet már csak hu­szonötén folytatták, a töb­biek kimaradtak. — S nem is lehet elítélni őket — bizonygatta Petró- né. — Az asszonyok jó ré­sze nem Cegléden lakik, hanem messzebbről jár be, s á közlekedést nem tud­ják megoldani. S ahol több a gyerek és nincs nagymama, a legnagyobb kedv mellett sem tudnák a tanulást to­vább folytatni. A továbbtanulók egy hé­ten háromszor, munkaidő után négy órát töltenek az iskolában. Kétszer négy óra alatt az általános iskola hét-nyolca­dik osztályának az anyagát tanulják, a fennmaradó négy órában pedig a szakmai rajzot, a szabás-varrás tud­nivalóit. Az általános iskolai képzés bent a gyárban, a szakmai oktatás az iparita- nuló-otthonban folyik. A Május 1 Ruhagyárbar több ilyen kombinált tanfo­lyamot már nem indítanak Mindenesetre bebizonyították hogy lehetséges ily modor is a nők általános és szak­mai továbbképzése. A holnap megnyíló ma­gyar nőkongresszus napi­rendjén szerepel majd ez a nagyon fontos kérdés. Nem tudjuk, hogy a megol­dás milyen módját javasol­ják, de érdemes lesz meg­vizsgálniuk a ceglédiek kí­sérletét. Komáromi Magda Új orvosi lakás Verőcén A Duna-parti szép község­ben az eddigi körzeti orvos, idős korára való tekintettel, nyugállományba megy. Mi­után saját lakásában lakik, a községi tanácsnak az új orvos részére lakást és rendelőt kell biztosítani. Erre a célra a József Attila utcában levő egyik kertes ingatlant vásá­rolják meg és átalakítják. A községi tanács a vételár felét saját fejlesztési alapjából fizeti, a hiányzó összeget, 45 ezer forintot a megyei tanácc- biztosítja. DECEMBERI PIAC Szerdán és pénteken van piac Monoron. Megtelik a kopár tér a környékről ideutazó emberekkel. Zöldség, gyümölcs, kendők, fakanalak. Fafaragó cigányok és nagyhangú cso­daszer-forgalmazók. Mák, csizmák, tök, tükrök. Van itt minden — mégis panaszkodik az eladó, nem kell az áru a A piac legmelegebb pontja kétségtelenül Za­bos Miklós lacikonyhája. Ha szimatot kap a járókelő, előbb-utóbb itt köt ki. Ilyen­kor szívesen költik az embe­rek a pénzüket egy darab ízes. forró kolbászra, vagy lacipe- csenyére. © Reménytelenül kínálja portékáját a bizsuárus. Elmúlt már a díszes nyaklán­cok szezonja. A nők vastag sálakba rejtik nyakukat. Hog? akkor miért pakolt ki mégis? Hogy el ne szakadjon az élet­től, meg aztán mit is csinálna egyebet? O Nem mindig biztos az üzlet, a praktikus ember azonban nem sokat kockáztat Leáll az Opellel a stand mel­lé, nyitja a csomagtartót — csak nem defekt!? — alma az kérem, a javából. Elő a mér­leget, s már jöhet is a pénzes vevő. Csak siessen, mert, ha nem megy a bolt, egykettőre gázt ad az eladó. Kép, szöveg: Dozvald-JSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS , I $ | Utazik a Hírlap ?| § Nem is hittük volna lapunk- $ ^ ról, hogy ennyire szeret utaz- J ^ ni. Egy ecseri olvasónk, Szén- s tesi János leveléből azonban « s megtudtuk, hogy már több- s S szőr megtörtént, Budapest ^ § szomszédságában csak késve J ^ olvashatták a friss lapot, mert o az újság előbb ellátogatott^ S Békéscsabára. Megnézte arra- S S felé mi „újság”? S s No persze akármilyen moz- ^ ^ gékony is a Pest megyei Hír- ^ ^ lap, azért mégsem önszántából ^ tette meg többször is a nagy $ S utat. A mozgópostáról elfelej- S s tették leadni az Ecserre szó- ^ S ló példányokat s csak a vég- ^ § állomáson vették észre a „po- ^ Jj tyautast”. Ilyenkor visszafelé, S este adták át a helyi postahi- c S vatalnak a lapot, s Ilyen esetekben hiába biz- ^ § tak hát az ecseri előfizetők a > ^ Magyar Posta hagyományos J ^ pontosságában. 'tsssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssss?:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents