Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-09 / 290. szám

A CEGLÉDI TENGERÉSZ A tengeren hajózó Kiss Gáborról beszél felesége és kisfia. Ugyan mi is lehetett volna az óbudai hajógyári melás unokája, ha ném ten­gerész. Kisfiú korában Kiss Gábor áhítattal hallgatta nagyapja színes elbeszéléseit a hajózásról és eziek a gyer­mekkori élmények mélyen megrögződtek a gyermek lelkében. A kis család közben haza­került Ceglédre, Kiss Gábor itt végezte iskoláit, nagy­apja szavait azonban soha el nem felejtette. Érettségi bizonyítvánnyal a kezében jelentkezett a Dunagőzhajó- zási Társaságnál. Először egyszerű matróz, majd lépésről lépésre haladt előre. Negyedik tiszt, aztán harmadik, második, majd első és néhány év múlva parancsnok. A világtenge­reket járta, még az Egyesült Államokig is eljutott, de a szépen ívelő karrierbe bele­szólt a történelem. A né­met fasiszták lángralobban- tották a világot. 1939-ben a magyar hajók beálltak a ki­kötőkbe. Kiss Gábort átmenetileg a ceglédi postára osztották be. Éveken keresztül főpénztáros, a postahivatal megbecsült, többszörösen kiváló dolgo­zója, aki a felszabadulás után az első hívásra vissza­tért a hajózáshoz. Negyedik tiszt lett a Szeged tengerjáró hajón. Majd harmadik tiszt a Hazámon, második a Csepe­len, később első tiszt, majd parancsnok az Újpesten. Kedvesen berendezett csa­ládi házban, a Tél utcában találom Kiss Gábor család­ját. Jellemző a parancsnok érdeklődésére: a szokatlanul gazdag könyvtárban csaknem kizárólag a hajózással össze­függő kötetek és folyóira­tok. A fotóalbumok képei százszámra a tengerészélet hétköznapjairól beszélnek. Hajók, kikötők, közben olyan kuriózumok, mint egy utolsó äSä’T; mm Ságokban s így tudjuk meg, hogy merre jár a hajó, amely­nek Gábor a parancsnoka. Kedves figyelem, hogy a na­pi sajtó a nagy ünnepek előtt néhány szóban tájékoztatja a hozzátartozókat, hogy merre járnak szerte a világon a ma­gyar hajók. Mikorra várja haza a család kisfiától. A gyerek fürgén rakja ki a 48 darabból álló színes szovjet krétakészletet, a japán tranzisztoros rádiót, a szebbnél szebb játékokat. — És milyen pályára készül a tengerész egyetlen fia? j_aesanyja felel helyette: — Gyuszi bizonyítványa kitűnő. Szeretném, ha orvos lenne. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA a hajóparancsnok férjet és apát? — Eddig is ritkán jöhetett haza, most még kevesebbszer. A tengerjáró hajók nem jö­hetnek be hazai kikötőbe. A hazai árut Brajlába uszályo­kon szállítják és ugyanígy hozzák onnan a Magyaror­szágnak szánt küldeménye­ket. Biztosan beletelik fél esz­tendőbe, mire a férjemet vi­szontlátjuk. Egyetlen remény, hogy szokás szerint jövő nyá­ron is eltölthetek a hajón hét-nyolc hetet. Tudják-e a parancsnok munkatársai, hogy ceglédi? — Persze! Ezt Gábor szíve­sen hangsúlyozza is. Azt, hogy az ősz folyamán Ceglédről ne­vezték el a legújabb tenger­járó hajót, éppen férjem kezdeményezte. Megjegyezte ugyanis az igaz­gatónak, hogy mindenféle ne­vű hajó van már: Csepel, Sze­ged, Budapest, Badacsony, Balaton, Borsod, mikor lesz már Cégléd nevű hajónk is? Elég egy tengerész a család­ban. — De anyu, van ám hajó- orvos is! — mondja lelkesed­ve a tengerész kisfia. Aligha­nem ő is a tengereket járja egykor, mint apja és nagyap­ja. (rossi) IX. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1965. DECEMBER 9, CSÜTÖRTÖK Megkezdődött a zárszámadások előkészítése A napokban fejeződött be az a néhány napos tanfo­lyam, melyet a megyei tanács mezőgazdasági osztálya szer­vezett a termelőszövetkezetek főkönyvelői részére "az idei zárszámadások technikai le­bonyolításával kapcsolatban. Az előkészítő munkálatok első lépéseként december első felében valamennyi termelőszö­vetkezetben meg kell ala­kítani a leltározó bizott­ságokat, melyek majd számbaveszik a közös gazdaságok minden ingó és ingatlan vagyonát. Cegléd városban és járásban a termelőszövetkezetek egy részében már meg is vá­— Leltározás 1966 január 5-ig — Újraértékelik az állóeszközöket felvétel az elsüllyedt hajó­ról, egy másik egy. lán­gokban álló tartály ha jóról. — Gábor ez idő szerint az Al-Dunán hajózik, mint a Tata nevű tengerjáró parancsnoka — mondja fe­lesége. Körülbelül egy hete indultak el és azóta már túl vannak a Vaskapun. A hajó néhány hónapon ke­resztül Brajlában időzik, ahol elkészül a hajó fedél­zete. A tengerjáró hajók a Duna-hidak alatt ugyanis nem tudnának elhaladni, ha itthon építenék a magas fe­délzetüket. — A Tata, a fedélzet meg­építése után, azonnal bekap­csolódik a forgalomba. Áden- től a Gibraltárig hajózik. Magyarországról főleg ipar­cikkeket szállít, a súrolókefé­től a fürdőkádig. Visszafelé különféle nyersanyagokat, gyapotot, nyersgumit, déli­gyümölcsöt és gyarmatáru­kat hoz. — S a tengerészfeleség ho­gyan vélekedik férje hiva­tásáról? — Nagyon nehéz volt meg­szokni ezt az életet. Gondolja el, hogy heteken vagy hóna­pokon keresztül csak — egy- egy levél vagy szikratávírón továbbított üdvözlő szavak ér­keznek a sokszor két-három- ezer kilométeres távolságból. Amióta Gábor hajózik, össze­sen csak három esetben töltöt­tük együtt családi körben a karácsonyt. Néha találkozunk oársoros tájékoztatással az új­Igy kapta ez év őszén a Ceg­léd nevet a legújabb magyar tengerjáró hajó. — Mit szokott apus hozni egy-egy ilyen nagy útról? — kérdezem a hajóparancsnok 4 millió + 800 ezer forint: 12 kilométer járda községf ej I esztési vízvezetékhálózat a|apbó| uj városi kerteszet K Az ez évi járdaépítésekről, vízvezeték- és csatornaépíté­sekről és egyéb munkák el­végzéséről adott tájékozta­tást Petro Mihály, a városi ta­nács községfejlesztési elő­adója. Elmondotta, hogy ebben az évben 12 kilo­méternyi aszfaltjárdát építettek a városban. December 20-ig befejezik a tizenhat utcában készülő járdaépítést, amely egymillió­háromszázezer forintos költ­séggel készül. Megépítették a Szív utcá­ban a tizenhat lakásos ház­hoz tartozó szennyvízelvezető csatornát, jelenleg a Köztár­saság utcában épült lakóte­lep csatornarendszerén dol­goznak. Üj területek ivóvíz- ellátását oldották meg azzal, hogy bekapcsolták a város víz­vezetékhálózatába a Ker­tész, Sallai, Dugonics ut­cát, a Felszegi utat és a Széchenyi utat. A Felház utcában a szülő­otthon vízellátását biztosítot­ták. Vízhez jutott a MÉH- telep is. A földmunkák vég­zését a lakosság társadalmi munkában vállalta. A kórház környékén épülő csatorna egymillió forintos munkájából mintegy ötszáz­ezer forintos költséggel ké­szült el egy szakasz. Itt a munkákat a jövő évben is folytatják. A kertészet áttelepítésére, az újvárosi temető mellé, négyszázezer forintot fordí­tottak. Az új telepen befejezték a félmillió forintos szapo­rítóház építését és két kisebb üvegházat. Most folyik az iroda és a szociális épületek építése. Vasvázas szint vásároltak politechnikai tanműhely cél­jaira a Földváry Károly Ál­talános Iskolának. A Kossuth Művelődési Ház tetőzetének felújítása is folyamatban van, mintegy százezer forintos költséggel. A Mizsei úton épülő új élelmiszerbolthoz ebben az évben százezer forintot biz­tosítottak. A munkák megkezdését december elsejére ígérte a kivitelező Tanácsi Épí­tőipari Vállalat, de még nem fogott hozzá a kivi­telezéshez. Ezek csak a lényegesebb, nagyobb összegű munkák, sok kisebb eredmény mel­lett. Ezeknek megvalósításá­hoz négymillió forintot biz­tosított KÖFA-ból a városi ta­nács. Ehhez járul a nyolcszáz­ezer forintnyi társadalmi munka és az ötvenezer forin­tos saját anyag felhaszná­lása. Az 1965-ös évben így mintegy ötmillió forint ér­tékű munkával javították a lakosság helyzetét, életkörül­ményeit a városban. lasztották a leltározó bizottsá­gokat, ahol pedig ez még nem történt volna meg, sürgősen össze kell hívni a küldöttgyű­lést a választás megejtésére. A zárszámadási utasításnak megfelelően a leltározó bi­zottságokba be kell válasz­tani az ellenőrző bizottságok egy-egy tagját is. A város és a járás termelő- szövetkezeteiben — mint ér­tesültünk — a mostani na­pokban egyiK legfontosabb feladatnak tekintik az admi­nisztrációs munkák ’ pontos elvégzését, melynek során gondoskodnak, hogy a tsz-ek egyszámláira befussanak a még be nem hajtott kintlevő­ségek. A vezetőségek egyik legfőbb gondja, hogy a pon­tos leltárak és helyes szám­vitel munkálatok alapján a termelőszövetkezetek mérlegébe a reális helyzet­nek megfelelő adatok ke­rüljenek, s végül is a tsz zárszámadás tartalmazza a gazdaság teljes termelési értékét. A közeli napokban a városi tanács mezőgazdasági osztá­lyán eligazító értekezleteket tartanak a termelőszövetkeze­tek vezetői számára és szemé­lyes felelősöket jelöltek ki, akik szakmai és politikai tá­mogatást nyújtanak a zár­számadások szakszerű elké­szítésében. Az eligazító érte­kezletet a járási tanácsnál kedden már meg is tartották. A zárszámadások elkészíté­sével egy időben dolgozzák ki az 1966. évi termelési és pénzügyi terveket is, megha­tározzák a következő évi jövedelemelosztási formákat, melyeket ugyancsak a zár- számadási közgyűlés elé ter­jesztenek jóváhagyás végett. Ugyancsak ebben az időszak­ban kerül sor a közös gazda­ságok állóeszközeinek újra­értékelésére is. (fzl) Vezetőségi ülés a TIT-ben Hétszáz előadás a járásban Miért nem folytatják a szülők akadémiáját? A TIT városi és járási bi­zottsága kedden este tartotta kibővített vezetőségi ülését a városi tanács vb-termében. Dr. Szondy György meg­nyitó szavai után Mészáros István titkári beszámolója következett. A városi-járási titkár tájékoztatást adott a város ismeretterjesztési hely­zetéről. Elmondotta, hogy a város területén kétszáz elő­adást terveztek a termelőszö­vetkezetekben és az üzemek­ben. Ezeknek előadói tisztelet­díját a rendező szerv bizto­sítja kulturális alapjából. A szülők akadémiája so­rozat — nem sokkal be­indulása után — leállt, mivel a városi tanács pár száz forintos ismeretter­jesztésre fordítható pénze már az új népművelési évad elején elfogyott. A járásban elhangzó hétszáz előadás anyagi feltételeit biz­tosították, s a terveknek meg­felelően halad a szervezés és végrehajtás. A továbbiakban a szakcso­portok feladataival foglalko­zott az előadó. Az előadások anyagának kiválogatását és összeállítását a legjobb szak­emberek végzik, s az elnökség tagjai ellenőrzéseik során egy­ben segítséget, tanácsot nyúj­tanak a meglátogatott elő­adóknak. December 6-án Albertirsán tartottak nagy sikerű komp­lex előadást fővárosi előadók­kal, nagy érdeklődés mellett. Célul tűzték, hogy a városban és a járás területén is ren­dezzenek hasonló előadásokat. Az előadássorozatok össze­tételét vizsgálva megállapítot­ta az előadó, hogy rossz az arány, különösen a természettu­dományos, az irodalmi és az általános művészeti előadás kevés. A vezetőségi ülés végén a megüresedett irodalmi szak­osztályvezetői tisztség betölté­séről döntöttek. Remete Jó­zsef tanárt, a járási tanács művelődési osztályának dol­gozóját, választották erre a posztra. Mészáros István bejelentést tett, amely szerint december 28-án Budapesten, a Kossuth Klubban tart központi ülést a TIT, amelyre a városi és járá­si vezetőket is meghívják. Befejezésül hozzászólások, hasznos javaslatok hangzottak el, megtárgyalták a napi mun­kával kapcsolatos tennivaló­kat. Az ülés dr. Szondy György zárszavával ért véget <-i, -s) Ságvári Endre Abonyban i. AZ „ÖSSZEKÖTŐ“ EMLÉKEZIK Kevesen tudnak arról, hogy Abony község munkásmozgal­mi életében egykor irányító szerepet játszott Ságvári Endre. Az SZDP központja és az abonyi alapszervezet közti összekö­tő viszont Mucza János elvtárs volt, aki ma is igen aktív har­cosa a mozgalmi életnek. Mucza János 1909-ben született és 1935. március 5-én lett tagja az SZDP abonyi alapszervezetének. Ebben az időben a helyi szervezetet Ácsai Imre, Pólyák István és Nagy Béla irányították. Tőlük kap könyveket és a mozgalom korabeli kiadványait. Csaknem éjjel-nappal olvassa a Milliók egy miatt, Mózes vagy Darwin? Kommunista Jézus. Polgári köz­társaság, vagy Tanácsköztársaság? Mit adott a forradalom? Állam és forradalom stb. Mucza János ekkor már az alapszervezet ifjúsági szerve­zet felelőse volt. Mozgalmi munkájának tulajdonítható, hogy Abonyban hamarosan munkanélkülivé válik, és 1938-ban kénytelen Budapestre menni, ahol a pénzverdében jut ke­nyérhez. Hamarosan bekapcsolódik a fővárosi mozgalmi élet­be szorgalmasan jár az ifi-gyűlésekre. Itt ismerkedik meg Ságvári Endrével, akivel hosszasan tárgyalnak az abonyi munkásmozgalmi életről. 1940-ben kétéves szemináriumra ; osztják be, amit — ahogyan maguk közt nevezték Ságvárit — ! „Endre elvtárs” vezetett. Ezek a mozgalmi szemináriumok minden évben nyolc hétig tartottak, hetenként kétszeri fog­Fölényes ceglédi győzelmek tornában sem rontott, formájuk nagyon biztató a 12-én sorra kerülő Kossuth Kupa versenyre. M. S. lalkozással. Jegyzetet nem készítettek, csak beszélgetés köz­ben tanulták az osztályharc elveit és fogalmait a Népszava székházában. Ságvári Endre — emlékezik vissza Mucza János — eb­ben az időszakban teremt kapcsolatot az abonyi mozgalom­mal. különösen Ácsai Imrével, a helyi szervezet vezetőség tagjával. A mozgalmi kapcsolatokat természetesen szigorúan a konspiráció szabályainak betartása mellett tartották. Erre Ságvári Endre különösen nagy súlyt helyezett. Egyik abony útja alkalmával járt az ő lakásán is, de — jellemzően az ak­kori szervezkedés nehézségeire — ez esetben mégsem találkoz hattak személyesen. — Sokan el sem tudják képzelni, mennyi veszéllyel jár, akkor a mozgalmi munka. Ságvári elvtársnak tudomására ju­tott, hogy az abonyi nyomozók figyelik a hajnalban indult munkásvonatot. Szigorú utasítást adott a mozgalmi aktívák­nak, hogy ezekkel a vonatokkal ne utazzanak. Az utasítások megszegése egyenlő lett volna a lebukással, s ismerve az ak­kori vallatási módszereket könnyen az egésza abonyi sejt fel­számolását eredményezhette volna. Sajnos, akadt olyan is, aki könnyelműen lebecsülte a veszélyeket. Az egyik pesti elvtárs a hajnali vonattal szándékozott visszautazni. Hősi magatartá­sáról csak később értesültünk. Feltehető, a vonaton észrevet­te, hogy követik. Két választása volt: vagy leugrani a mozgó vonatról, vagy lebukni. Ez az elvtárs az előbbit választotta Mi már csak az újságból értesültünk, arról, hogy Kecskés- csárdánál egy embert halálra gázolt a vonat. Azt viszont csak mi tudtuk, hogy ez az ember a munkásmozgalom mártírja volt. Pásztor Mihály (Folytatjuk) Az elmúlt hét végén tor­nászlányaink idehaza verse­nyeztek. Szombaton este az újonc­csapat fogadta a péceli MÁV csapatát. A még kezdő és lámpalázzal küzdő péceli lá­nyokat a biztos fellépésű kis­lányok nagy pontkülönbség­gel győzték le. Egyéniben: I. Kerekes Ka­talin, II. Horváth Erzsébet, III. Etédi Anna. Vasárnap délelőtt ifjúsági lányaink a fővárosból fogad­tak vendégeket. A budapesti Petőfi Gimná­zium két csapattal, a Hun- falvy Technikum egy csapat­tal jött. Meglepetésre a buda­pesti gimnázium csak III. osztályos szintű gyakorlato­kat tudtak bemutatni, és az igen biztosan versenyző lá­nyok „lelépték” a fővárosi ellenfeleket. Egyéniben: I. Kratochwil! Erzsébet, II. Sárik Gyöngyi, III. Jakab Márta, Martino­vics. A csapat egyetlen tagja

Next

/
Thumbnails
Contents