Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-08 / 289. szám
3—3 évi f egy ház „A nagy tisztító munka kezdetét vette „Kik nem ünnepeltek ?" - A forradalom lapja: az Új Kor A magyar sajtó napján a szentendrei hagyományokról 1918. december 7-én jelent meg a Vörös Újság első száma, amely a Kommunisták Magyarországi Pártjának első orgánuma volt. Ezért nyilvánították december 7-ét a magyar sajtó napjává. Most, amikor országszerte a sajtóról és a Vörös Újságról emlékezünk, illő, hogy kis városunkban mi is megemlékezzünk a mi sajtóhagyományainkról. Az 1918-as őszirózsás forradalomig a Szentendrei Néplap, a helybeli katolikus káplán által szerkesztett újság volt a város nyilvános „hangja”. A megalakult munkáspárt első ténykedése Szentendrén is az volt, hogy Uj Kor címen hetilapot indított, amely a forradalom idején dr. Horváth Ákos és Petrás József szerkesztésében hetenként bátor, kommunista hangon hirdette az új emberi igazságot és beszámolt az új úton induló város eseményeiről. Hogy az Uj Kor erejét és jelentőségét milyen nagyra tartotta az ellenforradalom bírósága, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Tanácsköztársaság apparátusa után mindkét szerkesztőt három—háromévi i'egyházzai sújtották. A szentendrei kommunisták elleni perben, melynek eredményeként hetvenkilenc szentendrei embert, munkást, parasztot, tanítót, hivatalnokot fosztottak meg emberi jogaiktól, a per vádirata és ítélete hosszú oldalakon keresztül idézte az Uj Kor című pártlap hasábjain megjelent „társadalmi felforgató" gondolatokat. Az 1921 május 3-i törvényszéki ítélet szerint az „időszaki lap” egyes számaiban: „Hol vagytok ébredő magyarok?”, „Kik nem ünnepeltek?”, „Népcsalók”, „A haladás útján”, „Közélelmezés” című cikkekben a munkásosztályt a polgárság elleni gyűlöletre izgatták és a tulajdonjog intézménye ellen búj fogatták. Az ítélet indokolási része szószerint idéz ezekből a „lázító” újságcikkekből. „Elérkeztünk arra a pontra, ahonnan a magyar proletárforradalom megadja a halálos döfést a vagyon- és osztályuralom zsarnokainak, hogy korlátlan szabadsággal hozzákezdhessen az emberi jogoknak, a népszabadságnak és az egész emberiséget átölelő egyenlőségnek felépítéséhez!” „Előre proletártestvérek a megkezdett úton! A nagy tisztító munka kezdetét vette, át kell gázolni az akadályokon, a cél tisztasága megérdemli, hogy érte harcoljunk s a szotialista eszmék igazságát, ha kell, vérünk hullatásával is megpecsételjük.” A magyar sajtó napján ezekre emlékezünk Szentendrén. A sajtónak azokra a bátor szentendrei harcosaira, akik felismerték, hogy hol a helyük és később megszenvedtek érte: Bodó Józsefre, Gaál Ferencre, Ivanits Lajosra, Molnár Gézára, Kiss Mátyásra és a két szerkesztőre. Horváth Levente 12G 000 kilométer Afrikéban — magyar gépkocsikkal Az Afrikában járt magyar autós expedíció tagjai színes- filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót tartanak a művelődési otthon klubjában, este 6 órai kezdettel. Nyolc év — harmincnégy ország L. M. Parizek író a művelődési otthonban Nyílt levél a bírálatról Kedves Barátom! A bírálat nem a legkellemesebb dolog, különösen annak, akit bírálnak. De sokszor a bíráló is kellemetlen helyzetbe kerül, mivel legjobb szándéka ellenére is, könnyen a „személyeskedés” vádjával illetik. Sajnos, még ma is előfordul, hogy a bírálatot egyértelműen „támadásnak” minősítik, pedig a jó szándékú bírálat, kritika, rendszerint jóra vezet. Az elhallgatott hibák pedig csak rosszal; szülnek. A hiba elkövetői mindig szubjektiven ítélik meg a hallgatást. Különösen, ha nem tudatos hibákról van szó. Csak akkor döbbennek rá, hogy hibát követtek el. amikor már napfényre került. Ilyenkor hangzanak el a sokszor hallott kijelentések: „Kérem, én nem tudhattam, hiszen senki sem szólt egy szót sem!” „Ha idejében figyelmeztettek volna...” Éppen erről van szó! Idejében szólni, figyelmeztetni, jóindulatúan bírálni! De nem akkor, amikor már lehetetlen segíteni a bajon és akkor „feszítsd meg”-et kiáltani! Az emberek sokszor hibáznak. Igaza van annak a mondásnak, hogy aki fiatal korában sokat hibázik, az öreg korára bölcs emberré válik. Természetesen ez csak akkor helyénvaló, ha az illető nemcsak mások, hanem saját hibáiból is okul. Mert hidd el kedves barátom, a bírálat hasznos dolog, de elfogadni a bírálatot, megérteni annak jó szándékát, már emberség dolga. Szeretettel köszönt a. bölcsesség felé haladó: Agárd» Péter Már most jelentkezzék a szabás-varrás tanfolyamra — „A kíváncsiság — szép erény” — ezzel a kongói közmondással kezdte előadását L. M. Parizek csehszlovák író, aki nyolc és fél évet töltött Afrikában. Ez alatt az idő alatt harmincnégy országot járt be. Utazásáról, élményeiről tartott előadását az Afrikában készített filmfelvételekkel tette még élményszerűbbé. A szépszámú közönség között örömmel láttunk isko- láskorúakat, akik igen nagy érdeklődést tanúsítottak az elmondottak iránt. A kérdések és hozzászólások terén is ők jártak az élen. Parizek a csehszlovák—magyar kulturális egyezmény keretében látogatott el hozzánk. Az írót Fábián Zoltán írónk kísérte. Ö mutatta be munkásságát, méltatva a most megjelent „Zúg a Kongó” című könyvének alapján, melyből néhány részletet olvasott fel. Az előadást a járási könyvtár szervezte meg, mégpedig nagyszerűen. (horváth) PIACON Rácz József rajza Olvasóink panaszolják: Háromszori gyalogtúra — ehetetlen kenyérért Ötöntözés, szerencsejátékkal Sajátos „szerencsejáték” részvevői már jó ideje az izbégi Cellért és Kapisztrán utca lakói. Valahányszor utcájukon végigmennek, azt találgatják, sikerül-e sétájukat befejezni anélkül, hogy ne lépjenek bele az utcán csordogáló „furcsa lébe”. Ha sikerül, megkönnyebbülten sóhajtanak fel; na, ezt is meg- úsztuk szárazon. Ha nem, úgy átkokat szórva foghatnak hozzá a beszennyeződött ruha, vagy cipő tisztításához. Még kellemetlenebb az ügy, ha fagy. Ilyenkor szinte biztosra vehető, hogy nemcsak belelépni, hanem beleülni is nagyobb a lehetőség abba a „micsodába”. Az útra csordogáló bűzös lé a volt pásztorházban „ered”, és noha a lakók már beadványban is fordultak az illetékesekhez, éddig még nem történt semmi változás. Most felmerülhet az a kérdés: miért nem fordultak közvetlenül a szóban forgó pásztorház lakójához, hogy valamilyen terelőárok segítségével vezesse más irányba az istálló nedvét? Igen, ez lett volna a legegyszerűbb ... De nem tették! Miért? Mert féltek. Féltek, hogy jogos kérésükre durva ordítozás, esetleg tettlegesség lesz a válasz. Ezt pedig senki sem szereti. Inkább tűrnek, csendben átkozódnak és közben reménykedve várják, hátha egyszer mégis meghallgatják az illetékesek kérésüket és rábírják a „félelmetes” lakót, hogy embertársai érdekében, szüntesse meg a nemkívánt „útöntözést”. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a városi nőtanács idén is megrendezi szokásos szabás-varrás tanfolyamát. Bár a tanfolyam a jövő év elején kezdődik, már most kell rá jelentkezni, a kölcsönzőboltban, Kiss Páinénái. Ruhaneműt találtak A városi-járási rendőrkapitányság közli, hogy a szabad- ságforrási úton különböző ru- haféleségeket találtak. A rendőrséghez beszolgáltatott ruhaneműket az igazolt tulajdonos átveheti a kapitányságon. MOZIMŰSOR Ma a Egy kis gai című met vetítik, filmszínházban az csibész viszontagsá- vidám francia fil- Gombháború kis hőséinek újabb ragyogó alakításával. Kísérőműsor: a 23. Világhíradó. Nem tudom, hazánk melyik tájékáról ered ez a szép népi mondás: „Ha kenyér van, minden van!” Eredetétől függetlenül tömören tartalmazza az emberek nagy részének azt a meggyőződését, hogy amíg valaki kenyeret ehet, könnyen elviseli más élelmiszerek hiányát — viszont kenyér nélkül még a legfinomabb zsíros falat sem esik jól. A kenyér tehát ősidők óta az ember legmegszo-kottabb, legfontosabb tápláléka. Természetesen, hogy napi élelmiszerszükségletének beszerzésekor most is elsősorban a Vagy lehet, hogy ők is félnek?! Akadályok a 11-esen Ez évben nem panaszkodhatunk, igazán bőségesen el vagyunk látva csapadékkal. Ráadásul, hogy örömünk teljes legyen, még a Duna is „besegített”. Viszont a jóból is megárt a sok — és ez az idei csapadék mennyiségére is vonatkozik, amely már nemcsak a ruhánkat és jókedvünket áztatja el, hanem a földeket, házakat és utakat is. Egykor szép útjaink is alaposan megkoptak már, nem egy helyen, a rajtuk haladó járműveket is veszélyeztetve. Példának most csak egyet említenék. A 11-es műútnak a 23-as kilométerkő és a Határcsárda közötti szakaszán, a kenyérre van gondja, azt veszi meg legelőször. Azaz, hogy csak venné ... A háziasszonyok legnagyobb bosszúságára ugyanis üzleteink egyike-másika csupán a késő délelőtti órákban juthat kenyérhez — és így a legtöbbször kétszeri, sőt háromszori gyalogtúrára kényszerül az a háziasszony, aki családja aznapi kenyérszük- ségletét már kora reggel szeretné előteremteni. így van ez például a 74. sz. Népboltban is, amelynek vezetői egy idő óta azzal kénytelenek a kenyérre várókat elutasítaná, hogy csak később adhatnak kenyeret, mert a helyi sütőüzemek előbb a vidéki boltokat látják el a friss sütésű kenyérrel és csak aztán kerülnek sorra a szentendrei boltok. Jó volna segíteni ezen a cseppet sem kellemes helyzeten, mint ahogy javítani kellene a kenyér minőségén is. Mert a kenyér, ha már van, szinte ehetetlen — és bármennyire is nagy vétek, de jelentős részét ki kell dobni, vagy az állatoknak adni. Üllő és kalapács ra lelt a régi műhelyben. Meg most is patkói lovakat, de a „modern idők” hatásaként autók, traktorok javítása, hegesztés is a kovácsműhely „profilja” lett. — Már 61 éves vagyok, de még nem hagyom abba. Bár sok a munkám, hiszen magam vagyok, mégis szívesen dolgozom. Legnagyobb örömömre: kisebbik fiamban méltó utódra leltem. Igen, a legifjabb Kovács, Kovács Endre felszabadult kovácssegéd már. Ö is szerelmese szakmájának, akárcsak édesapja. Kisiskolás korától legszívesebben apja műhelyében foglalatoskodott. Bár most katona, ha leszerel, végre lesz segítsége édesapjának, lesz folytatója nehéz, de szép munkájának. ■tilbúcsúzunk. Az ősz hajú, Íj de fiatalosan ruganyos kovácsmester kezében újból munkára lendül a kalapács. Dolgozik, mert nagyon szereti a szakmáját. Horányi Sándor — Kígyórepülés. Egy angol férfi bejelentette: elkészült a különleges áttételekkel megszerkesztett gépe, amely- lyel pusztán izomerővel tud repülni. Angliában ugyanis 500 font díjat tűztek ki annak, aki elsőnek oldja meg ezt a feladatot. Követelmény: 500 méteres repülés — kígyóvonalba», ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Varga József, Bakos Mária, KJement Mónika, Gajdos János. Házasságot kötött: Méreg Margit riona és Baumeister Károly Imre. Meghaltak: Trifon Péter 75 éves, Dirner Emma Ilona 49 éves, Mártzy Ödön 86 éves, Zsichla Dániel 63 éves szentendrei lakosok. félelmetes ... Sőt, Nagyon szép a mi mesterségünk! — védi szakmáját Kovács János, kovácsmester, akinek műhelye idestova műemlékké válik, hiszen csupán ő maga már 2S éve dolgozik benne, azelőtt, pedig a kedves, öreg mester, Illés bácsi birtokolta, ki tudja hány évtizeden keresztül. Sok viz lefolyt a Dunán azalatt a 28 év alatt... Sok patkó készült már el Kovács János izmos karjának ütései alatt. Ahogy visszaemlékszik, amikor még több volt a ló, évente száz mázsa patkóvasal használt fel. És hány meg hány rozzant kocsi, szekér va- rázsolódott újjá ügyes keze nyomán! a hogy múltak az évek, úgy zL fogytak a lovak, úgy korszerűsödött a világ. Kezdetben, még jó ideig ő is lábbal hajtott fújtatót használt, aztán az idők múltával az ő műhelyébe is beköszöntött a „civilizáció”: elektromos fújtató vette át a régi helyét és a modern hegesztő felszerelés is otthonJ ártak már kovácsműhelyben? Őszintén bevallom, én sem sokszor. Talán háromszor életemben. Nem tudom, ki hogy van vele, de valahányszor átlépem egy-egy kovácsműhely küszöbét, mindig valami furcsa szorongásfélét érzek. Mintha hirtelen nagyon- nagyon kicsivé válnék, ijedt kisfiúvá, aki mesebeli óriások titokzatos boszorkánykonyhájába tévedt. A rejtelmes félhomályban középen vörös izzással világít a szén, a falakon titokzatos rendeltetésű, hatalmas szerszámok, ijesztő fogók, a földön glédába állított, hosz- szúnyelű óriás kalapácsok. A fényesen csillogó félmá- zsányi üllőn — izmos karok szorításában könnyedén mozgó kalapácsok csapásai alatt — óriási csillagszóróként szikrákat szórva alakul, formálódik a tüzes, alaktalan vasdarab lovak patájára kerülő hasznos, formás patkóvá. Félelmetes és egyben lenyűgöző egy ilyen kovácsműhely még „pihenőben” is, hát még, amikor serény, zajos munka folyik benne. — Pedig, higgye el, nem is szép hangzású Barackvirág út; betorkollásánál olyan többszö- j rös akadály képződött a lezú-j dúló víz hatására, amely mo-< toros versenyekre is beillene. > A gépkocsik áthaladtukban! kénytelenek a minimális se-! bességre kapcsolni, ha ten-! gelytörés nélkül kívánnak át-! evickélni ezen az útszakaszon.; Bár tél van és ilyenkor nem < „divat” az útépítés, útjavítás,; de szeretnénk, ha ez alkalom-! mai az útkarbantartók — leg-! alább ideiglenesen — a na-! gyobb hibákat kifoltoznák. ! Ki tudja, talán emberélete-: kct mentenének meg ezzel a! munkájukkal. |-1 -r !
