Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-08 / 289. szám

FÍÍT Misere I k/CMap 1965. DECEMBER 8, SZERDA A hatvanadik... Mauritánia Néhány nap óta Nouakehottban, Mauritánia Iszlám Köztársaság fővárosában is megjelent a dip­lomáciai képviseletünket jelző nemzetiszínü lobogó. Nagykövet­ségeink sorában hatvanadikként Mauritániával is felvettük a dip­lomáciai kapcsolatot. Mauritánia Nyugat-Afrikában, az Atlanti-óceán partján terül el. Lakóinak száma, hazánknál tizen- egyszerte nagyobb (1 030 000 km2) kiterjedése ellenére alig haladja meg a 800 000 főt. Ennek kb. egy- hatoda a Szenegál folyó men­tén élő szudán-néger, a többi csekély kivétellel arabul beszélő és nomád életmódot folytató berber. Az ország 1960 november 28-án nyerte el függetlenségét. Mauritánia természeti kincseit az utóbbi időben kezdik feltárni. A közelmúltban a Spanyol Sza­hara mentén lévő határvidéken gazdag és jó minőségű réz- és vasérctelepeket fedeztek fel, ame­lyet Miferma francia, angol, olasz és nyugatnémet érdekeltsé­gű monopólium aknáz ki, miután oda Port Étienne kikötőjéből az érc kiszállítására a sivatagon ke­resztül vasútvonalat építettek. 1964-ben már 5 millió tonna vas­ércet exportáltak Nyugat-Európá­ba. A függetlenség elnyerése után a gazdasági élet átszervezé­sét az 1963—67. évi, Franciaország és Európai Gazdasági Közösség által finanszírozott négyéves gaz­daság fejlesztési terv keretében kezdték meg. Különösen a bá­nyászat fejlesztésére ft iitanak nagy gondot. Miután az ország területének nagy részét a Szahara foglalja el, mezőgazdasága Dél-Mauritániá- ban, a Szenegál folyó körzetében összpontosul. Saját szükségleteik fedezésén kívül főleg datolyából tudnak kivitelre termelni. Na­gyobb mennyiségben exportálnak még arab mézgát (népszerű ne­vén gumiarabikumot). URRANDEVU Hétfő helyett már vasárnap ? A Gemini—7 amerikai űr­hajó hétfőn, magyar idő sze­rint 20.26 órakor kezdte meg a 21. kört. Lovell űrpilóta le­vetette űrruháját, és alsóne­műben keringett a Föld körül. Társa rádión jelentette, hogy „Jim minden felső ruhadarab­jától megszabadult és most kitűnően érzi magát”. A 29. kör közben a két űr­hajós megkapta az engedélyt, hogy legalább 45 körig foly­tassák útjukat. Egy földi pa­rancsnak megfelelően figye­lési feladatokat is végrehaj­tottak és mint később jelen­tették, a 31. forduló elején lát­ták égy Polaris-rakéta ki­lövését egy amerikai ten­geralattjáróról, Florida közelében. Mindeddig az űrhajósok út­ja teljes rendben folyik. A két űrpilóta hétórás alvása idején egy ízben egy percre mindkettejük szívveré­se felgyorsult, de amikor ké­sőbb megkérdezték az űrpiló­tákat, mi történt, semmire sem emlékeztek. Kedden magyar idő szerint 7.30 órakor a Gemini—7 meg­kezdte 38. fordulatát a Föld körül. Az űr-ikrek — Borman és Lovell — 5.30 órakor alud­ni tértek. A tegnapi kísérleti program egyik pontja volt, hogy az űrhajósok 18.13 óra­kor bekapcsolták a segédraké­tákat és megpróbálták az űrhajó pályáját 12 kilométerrel alacsonyabbra venni. Ez a kísérlet egyébként az első láncszem a legfontosabb kísérlethez, ahhoz, hogy a Gemini—7 találkozzék az űr­ben a Gemini—6-tal. Ez utób­bi űrhajó fedélzetén Walter Schirra és Thomas Stafford próbálja néhány centiméter­nyire megközelíteni Borma- nékat. A houstoni laborató­rium bejelentette, hogy ro­hamos tempóban folynak az előkészületek a Gemini—6 fel­építésére, s lehetséges, hogy az eredetileg tervezett hétfő helyett az űrrandevút már vasárnap megvalósítják. LAPZÁRTAKOR ERKIZETT Barma módosította a Gemini 7 pólyáját De Gaulle Párizsban — Olaszország a tizenötödik A Gemini—7 amerikai űrha­jó kedden, magyar idő sze­rint 18.48 órakor kezdte meg a 45. kört. Ezt nem sokkal megelőzően módosították az űrhajó pályáját. A manővert az egyik űrpilóta, Frank Borman hajtotta végre, ami­kor az űrhajó Ausztrália és a csendes-óceáni Canton sziget közti térség felett repült. De Gaulle elnök vidéki bir­tokaiéi kedden vsszatért a francia fővárosba. Nem sok­kal később fogadta Pompidou miniszterelnököt és megvitatta vele, az elnökválasztás első fordulójának eredményét. De Gaulle újbóli jelöltségét Pey- refitíe tájékoztatásügyi mi­niszter fogja szerdán, a mi­nisztertanácsi ülést követő szo­kásos sajtóértekezletén beje­lenteni. ★ Egy mérkőzés —“a belga— izrael harmadik találkozó — kivételével kedden befejeződ­tek a labdarúgó-világbajnok­ság selejtező mérkőzései. Ná­polyban eldőlt, hogy a 15. résztvevő az 1966-os angliai vb-n Olaszország lesz. Az az- zúrrik ugyanis a skótok elleni visszavágót 3:0 arányban meg­nyerték. A világbajnokság 16- os döntőjébe bejutott 15 csa­pat: Anglia, Brazília, Mexikó, Uruguay, Argentina, Chile, Magyarország, Szovjetunió, Portugália, Franciaország, Spanyolország, NSZK, Svájc, Koreai NDK és Olaszország. A még kiadó egyetlen hely sorsa a Belgium—Izrael har­madik mérkőzésén dől el. MEGNYÍLT a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka Kedden megnyílt a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának soron levő ülésszaka. A két ház — a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács — külön- külön megtartott ülésén elfo­gadtak az alábbi napirendet: Az 1966. évre szóló szov­jet népgazdaságfejlesz­tési terv. A Szovjetunió 1966. évi állami, költségvetése, _ és a,z: 1964. évi állami .kcjUségve- tés teljesítéséről szóló jelentés. A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnök­sége által hozott törvényerejű rendeletek jóváhagyása. Ezután megkezdődött a Leg­felsőbb Tanács két házának együttes ülése, amelyen Nyi- kolaj Bajbakov, a miniszter- tanács elnökhelyettese, az ál­lami tervbizottság elnöke tartott beszámolót a Szovjet­unió 1966. évi népgazdaság­fejlesztési tervéről. Q KOSZORÚZÁS ÉS KITÜNTETÉSEK A MAGYAR SAJTÓ NAPJÁN Kedden délelőtt a magyar sajtó napja alkalmából ko­szorúzást ünnepséget ren­deztek a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja Visegrádi utcai volt székházának — a Vörös Újság egykori szer­kesztőségének — falán elhe­lyezett emléktáblánál. Délben a Parlament Mun- kácsy-termében Kisházi Ödön, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának helyettes elnöke kitüntetéseket adott át. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült a váratlanul elhunyt dr. Ko­csis Ferenc, az Élet és Tudo­mány főszerkesztője, továbbá Lukács László, a Népszabadság rovatvezetője, dr. Nemes György, az Elet és Irodalom fő- szerkesztője, Paizs Gábor, az Esti Hírlap helyettes főszer­kesztője, Sós Endre, a Magyar Nemzet főmunkatársa, Varga József, a Szolnok megyei Nép­lap főszerkesztője és Zsidai Pál, a Népszava munkatársa. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta András Endréné, a „Csepel” című. lap munkatársa, dr. Ba- ezony László, a Magyar Távirati Iroda munkatársa, Bécs István, a Magyar Ifjúság rovatvezetője, Déri Károly, a Magyar Televí­zió rovatvezetője, Gábor István, a Magyar Nemzet munkatársa, Hamvas Endre, Magyar Rádió görög szekciója vezetője, Mar- kovits Józsefné, a Vas Népe helyettes főszerkesztője, Matus- ka István, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium posta­főosztálya főelőadója, Mikes György, a Ludas Matyii olvasó- szerkesztője, Rácz Ernő, a Kis­alföld főmunkatársa, Ritter Ti­bor, a Magyar Rádió rovatveze­tője, Sipkay Barna, a Kelet-Ma- gyarország olvasószerkesztője, Szávay Edit, a Nők Lapja tör­delőszerkesztője, Tábori András, a Figyelő rovatvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta Bányász Béla, a Fejér megyei Hírlap rovatvezetője, Bilka Pál, a Magyar Televízió helyettes fő­osztályvezetője, Csécsei József- né, Várkonyi Margit, a Népsza­va rovatvezetője, Fejes István, az „Ózdi Vasas” című lap szer­kesztője, Fényes Tamás, a Ma­gyar Távirati Iroda fotóripor­tere, Frühzeitig Ferencné, a Budapest 70. számú Postahiva­tal hírlapkézbesítője, Hosszú Sándor, az Athenaeum Nyomda korrektora, dr. Jakab Imre, a Posta Központi Hírlapiroda he­lyettes igazgatója, Konkoly Ti- borné, a Magyar Rádió bemon­dónője, Kővágó Gyula, a Hír­lapkiadó Vállalat csoportvezető­je, Lenyó Lászlóné, a Magyar ÜJságírók Országos Szövetsége munkatársa, Márványi György, a Magyar Televízió helyettes osztályvezetője, Roska Miklós, a Magyar Rádió helyettes rovat­vezetője, Simonyi Pál, a Szikla Lapnyomda gépszedője, Szekuli- tyi Péter, a Tolna megyei Népújság rovatvezetője és Vin- cze Istvánné, a „Nógrád” című lap munkatársa. Ezután Iiku Pál művelődés- ügyi miniszter átadta az idei Rózsa Ferenc díjakat, majd a sajtó több dolgozójának a szo­cialista kultúráért miniszteri ki­tüntetést. A Rózsa Ferenc díj 1. fokoza­tát kapta: Máté György, a Népszabadság főmunkatársa, Polgár Dénes az MTI külpoli­tikai szerkesztőségének helyet­tes vezetője; 2. fokozatát De­meter Imre, a Film, Színház, Muzsika helyettes főszerkesztő­je, Kékesdi Gyula, a Népsza­badság főmunkatársa; 3. fokoza­tát Antalffy Gyula, a Magyar Nemzet olvasószerkesztője, Ba­jor Nagy Ernő, a Szabad Föld rovatvezetője. A kitüntetettek nevében Máté György mondott köszönetét. Este a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége — a sajtó napja alkalmából — baráti talál­kozót rendezett a Magyar Sajtó Házában. Tíás egy amerikai rep&ilőgépanyaliajéit A B—52-es stratégiai bom­bázók kedd reggel Dél-Viet- nam két térségében intéztek támadást a partizánok feltéte­lezett állásai ellen: Plei Mi i tói nyugat ra és a Saigontól körülbelül 80 ki­lométerrel északnyugatra fekvő Tay Ninh térségé­ben. A Michelin gumiültetvény környékén, ahol vasárnap és hétfőn igen heves harcok foly­tak, a saígoni amerikai szövi-- vő szerint 200, de a harcokban részt vett amerikai csapatok szerint mindössze 40—50 sza­badságharcos esett el. Saját veszteségeikről az amerikaiak nem szóltak. Tokiói és manilai jelentések szerint a vietnami partoknál tartózkodó Kitty Hawk ameri­kai repülőgépanyahajón hét­főn tűz ütött ki. A tűz a gépteremben ke­letkezett és elfojtása leg­alább három órába került. Két tengerész meghalt, 28 megsebesült — jelentette az amerikai haditengerészet szó­vivője. A korrózió ellen (Folytatás az t. oldalról) sok közül: távbeszélőberende­zéseket helyeztek el a Kelet pályaudvar tetején, Bada­csonyban és Orgoványban. hogy az iparilag szennyezett, a szárazhomokos és a nedves le­vegő hatását, illetve kártéte­lét vizsgálják. Megállapítok ták, hogy a szennyezett levegő ha­marább és több kárt tesz az ipari készítményekben mint az emberi szervezet­ben. Így például a tv-antenna egy évtized helyett egy esztendő alatt tönkremehet egy „sűrű atmoszférában. De kikezdi, „megeszi” a kénes, égéstermé­kekkel terhes levegő az üve­get is! A melegházak átlát­szó tetői így 1—2 év alatt átlátszatlanná válnak. Mind­ez sürgeti részben a kísérlete­ket, részben a nagyobb tiszta­ságot. Elkészült egy újfajta alapozó festék, amely — el­lentétben korábbi szabályok­kal — nemcsak száraz idő­ben, de nedves felületen if jól használható. A tengeri ví­zi járművekhez használt „alga űző” magyar festékek is ra gyogóan vizsgáztak, s meg­kímélik a hajókat a fém test romlásától. T. Gy. í keiuU'tlcSm, ií kormányzói szbkvs (25) Horthy Teleki Pállal együtt utazott Belgrádba, s ott Gav- rilovics külügyminiszter fo­gadta őket. Ahhoz kérték a szerbek hozzájárulását, hogy katonáik alkalmas időpont­ban használhassák a Szeged— Baja—Bátaszék vasutat, átvo­nulhassanak a Dunántúlra. Az országnak csak a dunántúli része látszott alkalmasnak rá, hogy megkezdjék a „honte­remtést”. Biztató választ kaptak. Egy hónapiig sem minisz- terkedett azonban Horthy, amikor a franciák közölték: a gróf Károlyi Gyula kor­mánynak le kell mondania. A megszállók kívánsága pedig parancs, hiszen Horthy már hadügyminisztersége első napján a hadügyi államtitká­rával, Gömbös Gyulával együtt készített „katonapoliti­kai alapok”-ban leszögezte: „Miután az antant segítsége, vagy legalábbis hallgatólagos beleegyezése nélkül az akció megkezdése egyáltalán lehe­tetlen, miután továbbá a je­lenlegi elosztás alapján a mi területünk a francia érdek­szférába tartozik, az egész po- litikai ténykedésünknek úgy kell alakulnia, hogy a fran­ciák bizalmát és ezzel támo­gatásukat is megnyerjük.” A kormánnyal együtt Hor­thy is lemond. De most már nem hajlandó kiszorítani hagyni magát pozícióiból. A minisztertanács ülése után, amelyen elhatározzák a kor­mány lemondását, felvetődik, hoay Horthy — ha már a hadügyminiszteri székből mennie kell a franciák kí­vánságára —, legyen hadse­regfőparancsnok, fővezér. És hogy az antant esetleges el­lenzését eleve leszereljék, a MOVE, a Magyar Országos Véderő Egyesület, a reakciós tisztek szövetsége a szegedi Városi Színházban még aznap, 1919. július 5-én díszközgyű­lést rendezett, amelyre meg­hívták a francia tiszteket is. A díszközgyűlés a franciák ünneplésével kezdődött, majd Horthy ünneplésével foly­tatódott. Megválasztották a MOVE díszelnökének. Az ellentengernagy papír­ról olvasta válaszát: — Mélyen tisztelt hölgye­im és uraim! Ez a tisztség tö­kéletesen váratlanul ért. Ez nem volt programomban... Az ünnepség végén — Pró- nay Pál leírja naplójában, hogy ő szervezte meg a spon­tán lelkesedést — az egybe­gyűlt tisztek Horthyt válluk­rakapták, nagy éljenek és kurjongások között diadalme­netben kivonultak vele a Szé­chenyi térre. Az ünneplésnek a francia katonai rendőrség néhány altisztje vetett véget, akik megjelentek és kardjuk­kal hadonászva utasították Prónayékat, hogy hagyják ab­ba ellentengernagyuk dicsőí­tését. Horthy gyorsan leugrott a tisztek válláról, s kijelentet­te: — Eresszetek fiúk, mert le­fognak ezek a buta franciák mindnyájunkat és akkor be­döglünk ... Ezzel a diadalmas fővezér — mint valamilyen csuzlizó gye­rek — gyorsan eltűnt a bok­rok között, meglógott a fran­cia katonai rendőrök elől. A gróf Károlyi Gyula kor­mány helyébe alakult P. Abrahám Dezső kormány a franciák jóváhagyásával ki­nevezte Horthyt fővezérnek. Megjelent a fővezér első had­seregparancsa: „A nemzeti kormány bizalma folytán a mai napon átvettem az összes magyar nemzeti haderő fő­vezérletét. Szívem mélyéből forrón üdvözlöm a fajunk szí- nejavából alakult katonasá­got. Bajtársak! Nehéz időben, a sors csapásaitól sújtva kese­rű hontalanságban vettük is­szánták. A régi legendás vité­zeknek: egy Hunyadinak, egy Rákóczinak kellene feltűnni, hogy felrázzák tespedésükből a magyar hazát. Ilyen ve­szélyben a haza még nem volt soha. Ha nem fogunk fegy­vert, elveszünk örökre... Hunyadi János nevét aztán még sokszor emlegették Hor- thyék. Tudvalevő, hogy Hu­nyadi volt az a nemzetmentő hadvezér, akinek fiát, Mátyást egykor a nemesek a Duna je­gén királlyá választották. A zászlószentelési beszédet egyébként Horthy meglepő szóképpel zárta: — Vegyétek most e lobogót, e drága kincset és jelszavatok legyen: „Ezen vagy ezzel”! Megjegyezendő, hogy egy ellentengernagytól igazán el­várható bizonyos katonai tu­dás. Például, hogy nem té­veszti össze a spártaiak paj­zsát a szegedi honhölgyek hí­mezte kelmével... A zászlószentelési ünnepsé­gen, amelyen felsorakozott az egész nemzeti hadsereg, lehe­tett igazán .látni, milyen k és katonája is van Horthynak. Mindössze két gyalogzászló­alj, egy tüzérüteg, egy lovas- i század, egy utászszázad és egy: karhatalmi csendőrszázad so­rakozott fel az épületes alka­lomra. Ugyanezekben a na­pokban a Tanácsköztársaság ] vöröshadseregében százezrekí harcoltak az antant interven- i ció ellen, az or?zág további i megszállásának megakadályo- i zásáért. Tíz- és tízezrek sereg- i lettek önként lobogói alá. ; Horthy is toborzott, felhívást j adott ki, de bizony csak né- j hány tucat tanyasi kulák je- í lentkezett a frázisaira. (Folytatjuk) /SSS/.-SSS//SSSSS//S////SS//SS/SSSSSSS//S/SS. mét kezünkbe a nemzetiszínű zászlót, hogy diadalra vigyük a hazánkat megsemmisítéssel fenyegető bolsevisták ellen. Küzdelmünk nehéz lesz, de bízom a magyarok Istenében, ki nem fogja elhagyni igaz ügyünket. Bízom a ti acélos akaratotokban, a ti önfeláldo­zó hazafiságtokban, a ti ki­próbált bátorságtokban és ügyességiekben. A ti összetar­tó, vállvetett igyekezetetek fogja meghozni a hazánknak a szabadulást és megváltást. Ne feledjétek, hogy egy ezer­éves nemzet utolsó hatalmas reménysége, imája, sóhaja ti vagytok. De lesújtó kardja is, ha kell! Midőn Isten áldását kérem nagy vállalkozásunkra, meghatottan és reménnyel el­telve indulok veletek a közös munkára.” A Mars téri laktanyában egybegyült katonákhoz rövid beszédet is intéz az újdonsült fővezér. Úgy nyilatkozik, hogy örül, mert hadügyminiszterből fővezér lett, most már nem kell politizálnia. Tudta, sej­tette-e akkor, hogy éppen fővezérként tesz szert akkora katonai hatalomra, amely őt a legmagasabb politikai pozí­cióba juttatja? Tény, hogy öt nappal ké­sőbb, amikor ugyancsak a Mars téri laktanyában a nem­zeti hadsereg zászlószentelési ünnepségén beszédet mond, már ügyesen párhuzamot von Hunyadi János és önmaga kö­zött: — Szegedi női kezek hímez­ték bele szívük melegét ebbe a zászlóba. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy a szegedi magyar nők ezt a lobogót a magyar nemzeti eszme szolgá­latában álló hadseregnek

Next

/
Thumbnails
Contents