Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-07 / 288. szám
MST HEGYEI ‘§Mh4m> 1965. DECEMBER 7. KEDD Pillanatképek Jugoszláviából IV. Régi és új kultúra Tanácsülés 6000 könyv közölt - Hadászat a könyvtárban - Kiállítás Solohov nmeiből Az egyik nap elmentünk a szkopjei templom-múzeumba. Itt nyugszik egy szarkofágban a macedón Kossuth, Goce Dol- csev, aki az 1903-as függetlenségi harcot vezette. A néptanító forradalmár fiatalon, harmincegy éves korában halt hősi halált. Az egykori templomban található a régi macedón fafaragó-művészet remeke. A templom az 1689. évi osztrák —török háborúban teljesen elpusztult. Szkopjénak ebben az időben hatvanezer lakosa volt, s a hadakozás végére tízezerre csökkent, olyan pusztítást vittek végbe a megszállók. A város lassan újjáépült, a templomot is újra felépítették. Három macedón fafaragóművész, a két testvér, Péter és Markó Filipovszki, valamint Makario Fricskovszki 1812-től 1824-ig dolgozott a templom oltárául szolgáló faburkolaton. A népi fantázia és művészet csodálatos egysége mutatkozik meg a fafaragáson. A múzeumőr, George Hrisz- tov, megmutatja még azokat az ikonokat is, amelyek a XIII. századból valók, értékük művészileg és anyagilag felbecsülhetetlen. Éppen ezekben a hetekben állították ki a Louvre- ban, hogy Párizs népe is láthassa a csodálatos macedón alkotásokat. A színek, az olaj, keverése, a festék tartóssága világszerte páratlan. Hét évszázad alatt üdeségükből, fris- seségükből semmit sem veszítettek a festmények. Ez a néhány festmény és fafaragás is mutatja, hogy egykor milyen szépen virágzott a macedón kultúra, amelyet később a török megszállók majdnem teljesen elpusztítottak. Alkalmam volt Ilja Milcsin neves macedón színésszel, a szkopjei Nemzeti Színház igazgatójával is beszélgetni. A szkopjei Nemzeti Színház épülete a földrengés során teljesen elpusztult. A színtársulat egy 300 személyt befogadó barakkban kapott ideiglenesen helyet, addig is, amíg az új színház fel nem épül. Ennek az épületnek a színpadi világítása elromlott, éppen javították, így sajnos egyetlen előadást sem láthattam. Milcsin azonban elmondotta, hogy a szkopjei együttes előadja a legjobb jugoszláv darabokat, a haladó nyugati írók színdarabjait, elsősorban Arthur Miller műveit. Helyt kap a klasszikus orosz és a mai szovjet színművészet is. Sajnos, a mai magyar színművészetet alig ismerik. Az egyik este Szkopjéban megnéztem egy képzőművészeti kiállítást. Janes Blojka szlavón grafikus és szobrász állította ki legújabb műveit, huszonegy festményt és tíz szobrot. Az absztrakt alkotások az egyszerű ember számára teljesen érthetetlenek. Paskal barátom lelkesen magyaráz, ő festőművész és kritikus, szereti a modern vonalakat, de a szlaRészlet a szentélyből vón művésszel nem ért egyet. Az alkotó valami harmóniára törekszik, a szerkesztés és az arányok egységére. A művész Ideál nevű réz- kompozíciója, egy női fej. Az egész „szobor” nem más, mint tízkiiónyi rézdarab összeforrasztva. Valami geometriai arányt, szerkesztési szabályt azonban tényleg fel lehet rajta fedezni, de a klasszikus női szoborfejnek még a vonalai sem láthatók. Paskal szerint fontos a technika, a tiszta kifejezési forma, az, hogy a művész mit akar mondani. A másik szoborvázlat — tanulmány egy nagyobb szoborhoz: négy vaslemez és néhány csőpálcika összeforrasztva. — Ma, amikor az építészetben a modem vonalak érvényesülnek, üvegpalotákat építenek, a képzőművészetben is a modern formáknak kell érvényesülnie — mondja Paskal barátom, a tolmács. — A vas- és vasbetonkorszakban nem maradhatunk meg a népi szőttes vonalainál, a modern ember modern vonalakat kíván a művészetben is. Persze, ez lehet egy ember véleménye, de nem általános. Mint ahogyan Jugoszláviában sem az. Helyet adnak az ilyen .műveknek is, majd az idő eldönti, kinek van igaza! Kiléptem a kiállítási teremből a csendes estébe. Esett az eső. A 10-12 emeletes paloták, házak neonfényei vibráltak. A tizenháromemeletes Grand Hotel is kivilágítva pompázott. A gyárak zümmögve duruzsoltak, az emberek a langyos estén sétáltak az utcán. Igaz, néhányan közülük megnézték a kiállítást, de azért nem dőlt össze a világ. Az új gyárakban a jugoszláv emberek szocialista körülmények között dolgoznak, kulturálódnak és épülnek a munkásotthonok, épül a szocializmus. S amit a nép évszázadok alatt megteremtett — még ma is áll. A' legjobb alkotások megmaradtak s fennmaradnak a mai alkotások is, amelyek kifejezik a nép arculatát, életét. Lehet, hogy a szlavón művész munkájára már néhány év múlva senki sem fog emlékezni. Ártott-e a népnek ez a kiállítás? Nem! A hivatalos irányiját nem ez. A szocialista realizmus itt is utat tör magának. A jugoszláv elvtársak szerint a szocializmus építése az ember érdekében történik, a jobb, emberségesebb világot jelenti: a napfényes üzemeket, a tizenháromemeletes palotákat stb. Persze, az új előretörése j rengeteg kísérletezéssel jár. S ha a képzőművészek kísérleteznek, ám tegyék, ezt nem tiltja meg senki, de nem is támogatja az állam. Ha akadnak, akik mégis megvásárolják ezeket a műveket, az az ő dolguk! A szocializmus a legnagyobb emberi szabadságot kell, hogy jelentse, nemcsak szavakban, hanem a valóságban is. Bízzuk a dolgot a népre — mondják —, mert végül is csak az marad fenn az idő rostáján, ami az emberi szépséget, harmóniát szolgálja. Az emberi jóság még mindig győzedelmeskedett az ármánykodáson. Gáli Sándor I Horváth Anna, a buöa- | | örsi könyvtár függetlenített j vezetője — jubilál. Most | egy éve került a közel 6 ezer kötetes könyvtár élé- | re, miután letette a gimná- j ziumi érettségit. Könyvtáro- j si képesítése még nincs, de ] nagy ambícióval készül, | hogy megszerezze. A gyakorlata már megvan hozzá, ! ebben a könyvtárban sze- ! rezte és büszke lehet ered- | menyeire. Ezek között a leg- i fontosabb talán az, hogy sikerült szorossá fűznie a ’ kapcsolatot a könyvtár, és annak gazdája, a községi ta- ; nács között. Ennek köszönhető, hogy a könyvtár ma már a község egyik legnépszerűbb kultúrintézménye, és a barátságosan, szépen berendezett hajlék, csaknem minden tekintetben megfelel rendeltetésének. Négyablakos, világos, tágas és tiszta kölcsönzőhelyisége van, ahol a szabadpolcokról az olvasók maguk válogathatják össze olvasni valójukat. Van külön olvasóterem is, amelynek berendezésére a községfejlesztési alapból januárban kapnak tízezer forintot. Még néhány új polcra lenne szükség, meg mellékhelyiségre. Most már a tanács minden tagja ismeri, és kellőképpen értékeli a könyvtár munkáját — mondja Horváth Anna. Ezt annak köszönhetjük, hogy kívánságomra októberben itt, a könyvtárban tartották meg a tanácsülést, Akkor derült ki, hogy az ülésen megjelent 60 tanácstag közül mindössze kettőnek, vagy háromnak a neve szerepel a könyvtár beiratkozott olvasóinak jegyzékében. Számuk ugyan az- ótá' sem növekedett, de csaknem valamennyi tanácstag saját körzetében, ' választói között eredményes propagandát fejt ki az olvasási vágy felszítására. A fiatal könyvtárosnő valóságos hadjáratot szervez a könyv népszerűsítéséért. Munkaasztala mögött Budaörs térképe borítja a falat, a térképen pontok jelzik a már beiratkozott olvasó lakóhelyét, a legsűrűbben a könyvtár közvetlen környékén. nöztünk ki — mondja —, de ez még mindig kevesebb a kelleténél, hiszen Budaörs lakóinak száma 13 ezer, így pedig egy-egy lakosra egy év alatt nem egészen három kötet jut. Az egyik sarokban két zsúfolt polc között parányi kiállításon akad meg a látogató szeme. Az 1985. évi irodalmi Nobei-díj nyertesének, So- lohovnak a munkáiból állította össze Horváth Anna, aki azt is elmondja, hogy az olvasók érdeklődésének színvonala is örvendetesen emelkedik. Egyre többen olvassák az új magyar írók alkotásait, a klasszikusok közül azonban továbbra is Jókai, Mikszáth és Móricz Zsigmond vezet. A külföldiek között Balzac a legnépszerűbb. Fokozódik az érdeklődés a költészet iránt is. Legtöbb az olvasója Juhász Gyula, Radnóti Miklós, és Tóth Árpád lírájának. m. 1. ELEFÁNTOK... (Foto: Dozvald) KÖNYVESPOLC Josué de Casiro: Az éhező Brazília Erről a térképről irányítja hadjáratát a könyvtárosnő, mégpedig — mint a távolabbi részeken is állandóan szaporodó pontok mutatják — figyelemre méltó eredményekkel. Minden új piros pont egy-egy megnyert csatát jelent. — Az idén már néhány híján 40 ezer kötetet kölcsöA nagy tekintélyű, világhírű tudós második könyve ez magyarul. Az első — Az éhség földrajza — éppen tíz esztendeje, 1955-ben jelent meg hazánkban, s a téma kiváló ismerőjaként mulattá be a szerzőt. A brazil tudós hosz- szú időn keresztül az ENSZ e kérdéssel foglalkozó szervezetének elnöke volt, s‘ ugyanakkor cikkekkel, rövidebb tanulmányokkal, illetve könyveivel is az éhség elleni küzdelem élharcosának bizonyult. A magyar kiadáshoz írt utószavában többek között rámutat: „Ha világosan felismerjük, hogy az embereknek azok a milliói, akik a világon nap mint nap éhenhalnak, egy igazságtalan gazdasági rendszer áldozatai, és azért halnak meg, mert a világ hadigazdálkodást folytat, rájövünk, hogy ezek a bombák és szuperbombák sokkal halálosabbak, mint ahogy képzelnénk. Attól a pillanattól kezdve, hogy kísérletileg kipróbálják őket, pusztítani kezdik az életet a légkör szennyezésével. Háborúban vadállat módjára gyilkolnak, mint Hirosimában és Naga- szakiban. És végül, még akkor is, amikor a fegyverraktárak baljós csendjében húzódnak meg, alattomos módon egyre pusztítják az emberiséget az éhség által, mely nap mint nap emberek millióit öli meg.” Az utószóban szereplő gondolat egyben a könyv kiindulópontját is jelenti: az éhség oka a megtermelt javak egyenlőtlen elosztása, az „igazságtalan társadalmi rendszeren”, azaz a kapitalista társadalmon belül, s a fegyverkezés. A szerző bizonyításként tények, adatok sokaságát tárja az olvasó elé: úgy elemzi az éhező Brazília helyzetet, hogy megállapításai, következtetései nemcsak Brazíliára, hanem általában az éhséggel küzdő országokra érvényesek. A könyv témája — mint ezt a szerző is hangsúlyozza — Nyugaton tabunak, tiltottnak számít, „nemigen ajánlatos a nyilvánosság előtt megpendíteni” — írja. Ugyanakkor azonban elkerülhetetlen ez, mert az éhező néptömegek — Dél-Amerikában ugyanúgy, mint Ázsiában — elégedetlensége, változás iránti akarata mind szervezettebb és erősebb formát ölt. Castro könyvében fejezetről fejezetre nyomon követhetjük, miért éhezik Brazília, s ugyanakkor megtudjuk azt is — nem kellene éheznie. Nem kellene, ha társadalmi berendezkedése az igazságos elosztáson alapulna, ha különböző gazdasági érdekek nem szabdalnák olyan részekre az országot, ahol a fényűző pompa s a mérhetetlen nyomor váltakozik, s Brasilia, az új főváros ultramodern épületeinek szomszédságában a középkor hihetetlen nyomora lapul. Bátor, s nemes könyv ez: bátor, mert szókimondó, nemcsak a betegséget, — az éhséget — nevezi meg, hanem a kórokozót — a mohó imperializmust — is; nemes, mert szenvedélyesen harcol, érvel, bizonyít azok mellett, akik életének állandó társa az éhség, s az éhhalál miatti rettegés. A szerző a „század szégyenének” nevezi az éhséget; e szégyenfoltot csak radikális eszközökkel lehet letörölni, '■gossuth Könyvkiadó.) (m. o.) S hogy honnan tudom? Na hallod... ? Egész délelőtt figyellek benneteket a hivatali ablakomból. Látom én, amit látok. He-he, legjobb az újságírónak... 4 temaado I» _ Jő, hogy j össz. Ez valami iszonyatos. Van nálunk a szomszédban — nem is tudom kicsoda —, aki egész macska-farmot rendezett be a lakásában. A feleségem tegnap belelépett egy... De én egyenként irtom ki azokat a dögöket. Ha akarsz jó cikket írni, akkor ezt feltétlenül írd meg. A témaadó II. _ Akar egy jó cikket írni? Nálunk a szomszédban egy szadista lakik. Üldözi az állatokat. Üti- veri a macskákat. Azt mondta, egyenként fogja kiirtani őket. Hát erről írjon, ha jó cikket akar írni... A felénk — Azt kérdezte, hány óra? Már megbocsát, de milyen minőségben tetszett kérdezni? Mint újságíró? Ak« í * kor azonnal megkérdezem aj főnök kartársat... Vagy úgy!! Szóval, mint magánember?! Pontosan három óra. Még! másfél órát kell lődörögni a : hivatalban, amíg hazamehe-; tünk... : J * vesébelátó _ Látja, ezt j jól megadta nekik. Még most; is bólogatok, ha eszembejut! az a velős mondat: „Általá-! ban majdnem teljes egészé-! ben rendben van, de itt-ott! akad még egy' és más hiba.” j Látja, csak így tovább, ilyen i harcosan. Tudom én, amit tu-; dók, olvasok én a sorok kö- j zött, kérem... ; J A kritikus — őszintén• megmondom, ilyen silánysá- \ got még nem láttam. Hallja,] nincs ebben semmi olvasni! való. Kérem, akinek nincs i mit mondani, az ne mondjon: semmit. Ne firkáljon ... Ja, i majd’ elfelejtettem, köszönöm : azt a kis bírálatot, amit a! múltkor írtak rólam ... majd j meghálálom... Végül vannak olvasók, akik > csak előfizetők. Velük van a : legkevesebb baj. És ez az ! igazi baj! : Miskolczi Miklós ! Az érdeklődő _ Jó hogy találkozunk. Te írtál a Slézin- gerről? Mondd, és valóban úgy történt? Tudom, nem mindig írjátok meg részletesen, de nekem elmondhatnád, ugye he-he... És a felesége most mit csinál... és gyereke van... és mit mondott, amikor letartóztatták? Ideges volt, vagy közömbös? He-he, mondd, mennyire fogják elítélni ...? A szenvtelen _ Nézsw> nekem újat nem tudnak írni. Én előveszem a négy év előtti lapokat és már tudom a holnapi szám tartalmát. Nem mondom, van egy-két dolog, amit maguk is tudnak, de nézze, amit már az újság megír, az már nem újság. Azt írja« meg, amit nem írnak meg! r jópofa . Legjobb az újságírónak, összeollóz valamit innen-onnan, és kész. Sétál hozzá egy keveset, iszik rá egy kávét és kezdi élőiről. Az olvasó egész esztendőben nyájas, kedves, tisztelt. Pedig nem minden olvasóra illenek ezek a jelzők. Csakhogy azokról, akik nem nyájasak, kedvesek, tiszteltek — hétköznapokon nem, legfeljebb a sajtónapon szabad megemlékezni. Elvégre is ők veszik a lapot, másszóval: belőlük élünk. S hogy mennyire nehéz ez az élet, bizonyítsa e néhány portré. 4 gratuláló _ Remek kis írásod volt az a, mi is volt a címe...? Tudod, amelyik arról szólt, hogy... na, ; miről is? Nem tudom már í pontosan, de jót derültünk ; rajta. Mondtuk is, hogy ilyet I csak a... már megbocsáss, ! hogy’ is hívnak... ? | A kollégiális _ Nem : rossz, persze, nem új a téma. i Annak idején én is foglalkoz- j tam vele a gimnáziumi ön- ! képzőkor stencilezett lapjá- | ban. Tudod, én is firkáltam : fiatalabb koromban, de aztán ; megjött az eszem, és válasz- : toltam rendes szakmát... Sajtónapi panasz
