Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM. 287. SZÁM 1965. DECEMBER 5, VASÁRNAP Hogyan látja a A vezetés lélektanáról — mindenkinek van jó oldala A vezető legyen jó szakember és lehetőleg szimpatikus Milyennek kell lennie a jó vezetőnek? Erről beszélt a mezőgazdasági szakemberek szabadegyetemi előadásán csütörtökön este Schmidt Ibo­lya pszichológus. Hogyan bánjunk as embe­rekkel? — ez a kérdés sok ve­zetőben felmerül. Jogosan. Hi­szen a jó munkának alapfel­tétele a harmónia, vezető és beosztott között. Mindenek­előtt az embert kell ismerni. Személyesen, nem mások íté­lete alapján. Csak akkor kívánhatjuk tőle a feladatok végrehaj­tását, ha ismerjük. Tulajdonképpen ebből áll a vezetés művészete. S ha ezt sikerül a vezetőnek elérnie, akkor valóban jó lesz a beosz­tott munkája. Érzelmi közös­séget kell kialakítani. Nem közömbös a harmónia létrejötte szempontjából a ve­zetési forma sem. Három fő vezetési formával találkozunk. Az egyik az, amelynél a veze­tő minden megbeszélés nélkül kiadja a parancsot, önmaga dönt és utasít. Nem jó. Ez a diktátorvezető. Ilyen helyen a vezető és beosztott között fe­szültség van. A másik forma a demokra­tikus. A szó eredeti értelmé­ben. A vezető megbeszéli a beosztottakkal a tennivalókat. Ez a legmegfelelőbb kapcso­lat. A harmadik vezetési forma: a vezető mindent ráhagy a beosztottra. Csak általános­ságban utasít. Ebből fejetlen­ség, anarchia születik. A legfőbb és legnehezebb dolog: minden alkalomhoz megtalálni a megfelelő for­mát. S el kell ismerni az em­berek munkáját. Nemcsak szidni, de dicsér­ni is tudni kell egy jó vezetőnek. S még egy. Keli tudnia tévedni. Ez sokkal lényegesebb dolog, mint sok vezető hiszi — mondja a pszichológusnő. S kérdezzenek — fordult a hall­gatósághoz. — A jó vezető milyen szá­zalékban közelíti meg a fent említett abszolút eszményi vezetőt? — ez az első kérdés. — Százalékban nem lehet kifejezni. De két tulajdonsá­got kell önmagában egyesíte­nie. Legyen szakmailag biztos és lehessenek bizalommal hoz­zá az emberek. Ez a két tu­lajdonság feltétlenül meg kell, hogy legyen a jó vezetőben. — Mit tegyen a vezető ak­kor, ha a felsőbb szerv utasí­tásával nem ért egyet. Hogyan magyarázza ezt meg beosztott­jainak? — Őszintén. Meg kell mon­dani, hogy egyet ugyan nem ért vele, de mégis végre kell hajtani. Az emberek többre becsülik a nyíltságot, mint a „ködösítést”. — Melyik a jobb vezető. A férfi vagy a nő? — Nincs kísérleti eredmény, ami bizonyítaná a „felsőbb­rendűséget”. Nem igaz, hogy a nők hangulatibb lények, mint a férfiak. Csak míg egy férfi dühös, azt mondják róla, „pipás az öreg”, a nőkre, hogy „hisztizik”. Az igazság ott van, hogy minden embernek van rossz napja. Meg kell ismernie önmagát a vezetőnek, s egy frontátvonu- lásos hangulatra előbb fel kell magát készítenie, hogy ne robbanják. Röppennek a kérdések, s mindegyikre választ is kap­nak a késő estébe nyúló be­szélgetésben a mezőgazdasági vezetők. (b. h.) Nagyüzemi palántanevelés címmel kedden, december 7-én este 18 órakor dr. Kon- rád Zoltán tart előadást a Sza­badság Termelőszövetkezet al­szegi klubjában. Seres László pedig ugyan­csak 18 órakor a Petőfi Ter­melőszövetkezet 4-es üzem­egységében tart előadást a síkvidéki szőlőtelepítésről. Panaszkodik az eltartó Milyen volt a valóságban a kötekedő, elviselhetetlen eltartott ? őt esztendeje annak, hogy s- idős P. M.-éklkel egy házas­pár, B. S.-ék eltartási szerző­dést kötött. P. M.-éknek há­zacskájuk volt a Tázerdei ut­cáiban, az öreg embernek há­romszáz forint nyugdíja. Idő­közben P. M.-né meghalt. B. S.-né a műit hét pénte­ken indulatosan állított be az igazgatási osztályra. Felhevült szavakkal kérte, hogy tegye­nek valamit, mert ő bizony nem bírja tovább. Legfőbb panasza, hogy eltartottja köte­kedő, rosszindulatú, magatar­tása egyenesen elviselhetetlen. A panaszt annak rendje sze­rint felvették. Nóniusz Sándor beleegyezöen bólintott arra, hogy majd a helyszínen fog­ják a körülményeket megvizs­gálni. Az asszony azzal ment haza, hogy mindent megtett a nyugalma érdekében. Arra azonban nem számí­tott, hogy Nóniusz Sándor na­gyon is szavának áll, és még Olvasóinké a szó 14 éven felülinek nem jár kísérő! Lantpengetés helyett Bútort lopott a két unokatestvér Duka Ferencet Trubadúr­nak becézik. Június derekán unokatestvérével, Rácz Ist­vánnal találkozott. Rácz Pistának eszébe ju­tott, hogy Ballai Ottó (Lach- ner u. 2. szám alatti) házában senki sem tartózkodik és az őrizet nélkül levő házból né­mi bútort el lehetne vinni. A szándékot tett követte. Miután bejutottak, két karos­széket pártfogásba vettek. Ha­marosan el is adták az ósze­resnek ötven forintért. A pénzt megosztották. Néhány nap múlva elhatá­rozták, hogy a székek után a + 35 FOK szekrényt is értékesítik. Duka ismét bemászott a kerítésen. Csakhamar átcibálták a szek­rényt a Kossuth-iskola udva­rára. Százötven forintért el­adták. Amikor a szekrényt eltaka­rították, a két fiatalember visszament a Ballai-lakásba. Matracot vittek a padlásra. Duka Ferenc két-három éjsza­kán a padláson aludt. Duka Ferenc a bírósági tár­gyaláson töredelmesen beval­lott mindent. Rácz megpróbál­kozott a tagadással, de nem sok eredménnyel. Az ítélet jogtalan behatolás útján folytatólagosan elköve­tett lopásban mondta ki bű­nösnek a táretetteseket. Duka Ferenc négyhónapi szabadság- vesztést kapott, Rácz Istvánt pedig öthónapi javító-nevelő munkára ítélte a bíróság, tíz- százalékos bércsökkentéssel. MEG NEM FEJEZŐDÖTT BE A konzervgyár IV. üzemé­ben még nem fejeződött be a műszakok közötti verseny, de a korábbi értékelés szerint az első helyen Godány Balázs, a második helyen Máté Ernő műszakja áll. Október 9-én gyermeke­met felküldték az 1-es szá­mú Gyermekklinikára, Bu­dapestre vizsgálatra. Dr. Te- ge Antal orvos a kísérőt is aláírta, amikor Budapestre javasolta gyermekem vizs­gálatát. Közben megjártuk Pestet, ott igazolták sza­bályszerűen megjelenésünket. , Férjem másnap kivitte a lá­dagyárba elszámolásra az utalványt. Az üzem SZTK- ügyintézője visszaadta az utalványt, hogy 14 éves gyermeknek már nem jár kí­sérő, vigyük vissza az or­voshoz, hogy indokolja meg a kísérő szükségességét. Ez megtörtént. Ekkor újból visz- szaadta, hogy a rendelőin­tézet igazgató főorvosa is írja alá. Az igazgató főorvosnő alá­írta és megindokolta a kí­sérő szükségességét. A kifizetés azonban még a mai napig sem történt meg, még mindig vitatják, hogy egy tizennégy éves gyer­meknek szükséges-e a kísérő — panaszolja Papp Ferenc- né. ☆ Mit mond a ládagyár SZTK- ügyintézője? — Igaz. Az aláírások meg­vannak — válaszolt kérdé­sünkre — azonban a ren­delőintézet igazgató főorvo­sának indokolása nem ki­elégítő, hiányzik — a rész­letes indokolás. Mi mást nem tehetünk, minket köt­nek az utasítások, ehhez kell tartani magunkat. Em­berileg belátom, hogy szük­séges egy tizennégy éves gyermek mellé a kísérő, de... — Ezt mondja az ügyintéző. (A gyermek elmúlt tizen­négy éves, de a tizenötödik életévét még nem töltötte be. Ha a részletes indoko­lás rajta lesz a papíron, ki­fizetik az összeget. Jogos Pappné felvetése, hogy va­jon egy tizennégy esztendős gyermek Nagykőrösről elta- lál-e az I-es számú Gyer­mekklinikára, és ott saját­maga el tudja-e intézni kül­detését. Részletezni nem kí­vánjuk (balesetveszély stb.) aminek ki van téve a gyer­mek, de minden esetre fur­csálljuk, hogy egy igazgató főorvos írásos szava nem elegendő ahhoz, hogy kifi­zessék az összeget. Jó lenne, ha a felsőbb szervek gon­dolkoznának rajta, hogy szükségszerű-e az utasításhoz való ilyen merev ragaszko­dás? — A szerk.) aznap kilátogat a Tázerdei ut­cába. Adjuk itt át a szót a hivata­los véleménynek. — A meglepetés igen nagy volt! — mondotta az előadó. — No nem az asszony meg­lepetése, hanem az enyém. Kicsi tűtetlen szobában, na­gyon egyszerű körülmények között találtam P. M.-t, az el­tartottat, amint fáradtan, szinte magateheteüenül mo­toszkált a pádon — saját há­zában. Nem a fcötözködésre, de még a puszta léthez is alig volt ereje. Erről a fáradt, a sír szélén vegetáló emberről alig lehet feltételezni, hogy magatartása elviselhetetlen. — Köröskörül szenny és pi­szok. Ágyneműje helyett rongydarabok, cafatok. Meg­néztem azt az edényt, amiben szegény öreg az ennivalót kap­ta: ócska doboztető, amit csak a szemétre lehetett volna dob­ni. — P. M. ápolatlan, szennyes fehérneműjén nem volt egy tenyérnyi tiszta folt Ugyan- er'- mondhatom a párnájáról. — Az eltartó otthon ugyan­azt a hangot használta, mint a hivataliban. Nóniusz Sándor kérte az egészségügyi osztályt. hogy egy újabb, részletes vizsgálatot végezzenek a helyszínen. A kiszámíthatatlan sors azonban b"1 eszólt az eljárásba. Kedden feketében állított be P S.-né a hivatalba, és nagy szomorúsággal bejelentette, hogy szegény öreg bácsi szombaton csendesen befejez­te. Részvéte bizony meg is ha­totta volna a hivatal dolgozó­it — ha a múlt heti előzmé­nyek nem cáfolták volna a szokatlan viselkedést. ELŐADÁS HOLNAP: Divat és egyéniség Nádor Vera tervező holnap, adást tart Divat és egyéniség december 6-án 6 órakor a címmel, a nők akadémiája ke- pártbizottság klubjában elő- rétében. NÉGY LURKÓ ZOKNIBAN Az osztályban négy kis lur­kó zokniban, cipőjük az ajtó előtt. A Kossuth iskola igaz­gatója biztat: „Menjen, nézzen «sak be”. — Mit csináltok itt, tanítás után? — Hát takarítunk — mond­ja egy kis fekete szemű, olyan természetesen, hogy elszégyel­lem magam, minek ilyet kér­dezni. — Aztán miért? Vállaltá­tok? — Ez a szokás. Minden hé­ten más-más négy gyerek a tanítás után fedtörli a behor­dott port a parkettról. Szom­baton meg fel is kenjük és ke- félőgiéippel felfényesítjük. — Kaptok ezért valamit? — Mi? — kérdezik nagy szemekkel — semmit! Sze­mükben a csodálkozás, hogy lehet ilyet kérdezni. Hiszen í°v megy ez már két év óta. Megszokták, hozzátartozik a napokhoz. No, meg a verseny — az a hallgatólagos — sem kutya, hogy melyik brigád padlója fényesebb. Munkára nevelés? Valami olvasmi. Igen. -j-35 fok melegben párolják a hagymát a konzerv­gyár II. telepén a zakuszka készítéséhez. Ki hinné, hogy ehhez a hideg előételhez ilyen „meleg” alap­anyag kell. (Godány felv.j — Hány szelvénnyel ját­szik? — Hárommal. — Szokott nyerni? — Néha. — Mennyit? — Egyszer volt három ta­lálatom. Kétszázhetvenet fi­zetett. — Semmi több? — De igen, kétszer volt két találatom, összesen 108 forint. — Mióta játszik? — Három éve rendszere­sen. — Egy év ötvenkét hét, az 520 forint, három év 1560. Nagy ráfizetéssel dolgozik. — Egyelőre még igen. — Mi az, hogy egyelőre, ezután másként lesz talán? — Nézze, eddig három volt a heti adag, januártól kezdve négyet veszek. — Ember, meg van maga őrülve? Azt hiszi, hogy akkor fog nyerni? — Azt nem hiszem. — Hát akkor? — Rávettem a felesége­Lottó met, hogy januártól ő fizes­se ki a szelvények árát. ★ Bimzer Károlyné odaadóan hajolt a lottószelvény fölé, Titkon remélte, hogy ez a mély átélés nem marad ered­ménytelen, és egyszer az ed­digi gyakorlatot meghazud­tolva, mégis fog nyerni. Fér­je újságot olvasott és örült, hogy pillanatnyilag csend uralkodik a lakásban. Végre elkészült a nagy mű. Az asz- szony ollóval kettévágta a szelvényt. Az ellenőrző részt eltette, a másik felét a férje elé tolta. — Karcsi, reggel dobd be a ládába, de el ne feledd! A férj felnézett az újság­ból. — Eddig még soha nem fordult elő, hogy elfeledtem volna. Nyilván most sem fo­gom. — Jó, jó, nem azért mon­dom. De tudod, az ember fél, mert úgy érzi, ha nem dob­ja be, akkor lesz találat. Te, Karcsi, mi lenne, ha nyer­nénk? Nem kettesre gondo­lok, hanem egy ötösre. — A miénken kívül lenne még egy ötös — szólt o férj rezignálton. — Nem baj. Nyernénk egymilliót. A húsz százalék levonása után maradna 800 ezer forint. Az asszony szinte belesá­padt ennyi pénznek még a lehetőségébe is. — Mit vennénk belőle? — kérdezte a férjét. — Medvecukrot. Szeret­ném az újságot elolvasni. — Ne hülyéskedj. Tedd le azt a vacak újságot egy pil­lanatra és figyelj ide. A férj ismét felnézett az újságból. — Nézd Bözsi, én nem szó­lok egy szót sem, ha lottó­zol, de engem hagyjál ki a játékból. Részemről mara­MIT UTUNK A MOZIBAN? Iszony. Németh László re­gényének filmváltozata. Fő­szereplő : Drahota Andrea, Kállai Ferenc. Csak tizenhat éven felülieknek. Szélesvász­nú. Kísérőműsor: 21. Világhír­adó. Előadások kezdete: öt és fél nyolc órakor. Délután 3 órakor: Mici néni két élete. Magyar film. Matiné: Volt egy ilyen legény. Hétfői műsor: Tilos a szerelem. Uj ma­gyar filmvígjáték. Szélesvász­nú. Korhatár nélkül. Magyar híradó. dók az ulti mellett. Tegnap is harminc forint nyereséget vágtam zsebre. Majd, ha te nyersz, akkor tárgyalunk a dologról. — Velem ne tárgyalj a do­logról akkor sem, majd el­költőm egyedül. Ilyen is csak te lehetsz, önző és haspárti. — Tegyük fel, hogy iga­zad van. önző vagyok és haspárti. Akkor azt mond­tam volna, hogy nyeremé­nyed fele az enyém, a te ré­szeden pedig vegyél enniva­lót nekem. — Ne forgasd ki a szatxii- mat. Add vissza a szelvényt is, majd bedobom magam. Rám ne számíts, ha pénz kell. Nem adok egy vasat sem. Az asszony kirohant a szo­bából. A férj sóhajtott egyet és olvasta tovább az újság­ját. Kis idő múlva felesége hangja zökkentette ki az ol­vasásból. — Te Karcsi, add ide azt a kártyanyereséget. Veszek holnapra egy kis disznóhúst. Róka 4

Next

/
Thumbnails
Contents