Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM. 287. SZÁM 1965. DECEMBER 5, VASÁRNAP Hogyan látja a A vezetés lélektanáról — mindenkinek van jó oldala A vezető legyen jó szakember és lehetőleg szimpatikus Milyennek kell lennie a jó vezetőnek? Erről beszélt a mezőgazdasági szakemberek szabadegyetemi előadásán csütörtökön este Schmidt Ibolya pszichológus. Hogyan bánjunk as emberekkel? — ez a kérdés sok vezetőben felmerül. Jogosan. Hiszen a jó munkának alapfeltétele a harmónia, vezető és beosztott között. Mindenekelőtt az embert kell ismerni. Személyesen, nem mások ítélete alapján. Csak akkor kívánhatjuk tőle a feladatok végrehajtását, ha ismerjük. Tulajdonképpen ebből áll a vezetés művészete. S ha ezt sikerül a vezetőnek elérnie, akkor valóban jó lesz a beosztott munkája. Érzelmi közösséget kell kialakítani. Nem közömbös a harmónia létrejötte szempontjából a vezetési forma sem. Három fő vezetési formával találkozunk. Az egyik az, amelynél a vezető minden megbeszélés nélkül kiadja a parancsot, önmaga dönt és utasít. Nem jó. Ez a diktátorvezető. Ilyen helyen a vezető és beosztott között feszültség van. A másik forma a demokratikus. A szó eredeti értelmében. A vezető megbeszéli a beosztottakkal a tennivalókat. Ez a legmegfelelőbb kapcsolat. A harmadik vezetési forma: a vezető mindent ráhagy a beosztottra. Csak általánosságban utasít. Ebből fejetlenség, anarchia születik. A legfőbb és legnehezebb dolog: minden alkalomhoz megtalálni a megfelelő formát. S el kell ismerni az emberek munkáját. Nemcsak szidni, de dicsérni is tudni kell egy jó vezetőnek. S még egy. Keli tudnia tévedni. Ez sokkal lényegesebb dolog, mint sok vezető hiszi — mondja a pszichológusnő. S kérdezzenek — fordult a hallgatósághoz. — A jó vezető milyen százalékban közelíti meg a fent említett abszolút eszményi vezetőt? — ez az első kérdés. — Százalékban nem lehet kifejezni. De két tulajdonságot kell önmagában egyesítenie. Legyen szakmailag biztos és lehessenek bizalommal hozzá az emberek. Ez a két tulajdonság feltétlenül meg kell, hogy legyen a jó vezetőben. — Mit tegyen a vezető akkor, ha a felsőbb szerv utasításával nem ért egyet. Hogyan magyarázza ezt meg beosztottjainak? — Őszintén. Meg kell mondani, hogy egyet ugyan nem ért vele, de mégis végre kell hajtani. Az emberek többre becsülik a nyíltságot, mint a „ködösítést”. — Melyik a jobb vezető. A férfi vagy a nő? — Nincs kísérleti eredmény, ami bizonyítaná a „felsőbbrendűséget”. Nem igaz, hogy a nők hangulatibb lények, mint a férfiak. Csak míg egy férfi dühös, azt mondják róla, „pipás az öreg”, a nőkre, hogy „hisztizik”. Az igazság ott van, hogy minden embernek van rossz napja. Meg kell ismernie önmagát a vezetőnek, s egy frontátvonu- lásos hangulatra előbb fel kell magát készítenie, hogy ne robbanják. Röppennek a kérdések, s mindegyikre választ is kapnak a késő estébe nyúló beszélgetésben a mezőgazdasági vezetők. (b. h.) Nagyüzemi palántanevelés címmel kedden, december 7-én este 18 órakor dr. Kon- rád Zoltán tart előadást a Szabadság Termelőszövetkezet alszegi klubjában. Seres László pedig ugyancsak 18 órakor a Petőfi Termelőszövetkezet 4-es üzemegységében tart előadást a síkvidéki szőlőtelepítésről. Panaszkodik az eltartó Milyen volt a valóságban a kötekedő, elviselhetetlen eltartott ? őt esztendeje annak, hogy s- idős P. M.-éklkel egy házaspár, B. S.-ék eltartási szerződést kötött. P. M.-éknek házacskájuk volt a Tázerdei utcáiban, az öreg embernek háromszáz forint nyugdíja. Időközben P. M.-né meghalt. B. S.-né a műit hét pénteken indulatosan állított be az igazgatási osztályra. Felhevült szavakkal kérte, hogy tegyenek valamit, mert ő bizony nem bírja tovább. Legfőbb panasza, hogy eltartottja kötekedő, rosszindulatú, magatartása egyenesen elviselhetetlen. A panaszt annak rendje szerint felvették. Nóniusz Sándor beleegyezöen bólintott arra, hogy majd a helyszínen fogják a körülményeket megvizsgálni. Az asszony azzal ment haza, hogy mindent megtett a nyugalma érdekében. Arra azonban nem számított, hogy Nóniusz Sándor nagyon is szavának áll, és még Olvasóinké a szó 14 éven felülinek nem jár kísérő! Lantpengetés helyett Bútort lopott a két unokatestvér Duka Ferencet Trubadúrnak becézik. Június derekán unokatestvérével, Rácz Istvánnal találkozott. Rácz Pistának eszébe jutott, hogy Ballai Ottó (Lach- ner u. 2. szám alatti) házában senki sem tartózkodik és az őrizet nélkül levő házból némi bútort el lehetne vinni. A szándékot tett követte. Miután bejutottak, két karosszéket pártfogásba vettek. Hamarosan el is adták az ószeresnek ötven forintért. A pénzt megosztották. Néhány nap múlva elhatározták, hogy a székek után a + 35 FOK szekrényt is értékesítik. Duka ismét bemászott a kerítésen. Csakhamar átcibálták a szekrényt a Kossuth-iskola udvarára. Százötven forintért eladták. Amikor a szekrényt eltakarították, a két fiatalember visszament a Ballai-lakásba. Matracot vittek a padlásra. Duka Ferenc két-három éjszakán a padláson aludt. Duka Ferenc a bírósági tárgyaláson töredelmesen bevallott mindent. Rácz megpróbálkozott a tagadással, de nem sok eredménnyel. Az ítélet jogtalan behatolás útján folytatólagosan elkövetett lopásban mondta ki bűnösnek a táretetteseket. Duka Ferenc négyhónapi szabadság- vesztést kapott, Rácz Istvánt pedig öthónapi javító-nevelő munkára ítélte a bíróság, tíz- százalékos bércsökkentéssel. MEG NEM FEJEZŐDÖTT BE A konzervgyár IV. üzemében még nem fejeződött be a műszakok közötti verseny, de a korábbi értékelés szerint az első helyen Godány Balázs, a második helyen Máté Ernő műszakja áll. Október 9-én gyermekemet felküldték az 1-es számú Gyermekklinikára, Budapestre vizsgálatra. Dr. Te- ge Antal orvos a kísérőt is aláírta, amikor Budapestre javasolta gyermekem vizsgálatát. Közben megjártuk Pestet, ott igazolták szabályszerűen megjelenésünket. , Férjem másnap kivitte a ládagyárba elszámolásra az utalványt. Az üzem SZTK- ügyintézője visszaadta az utalványt, hogy 14 éves gyermeknek már nem jár kísérő, vigyük vissza az orvoshoz, hogy indokolja meg a kísérő szükségességét. Ez megtörtént. Ekkor újból visz- szaadta, hogy a rendelőintézet igazgató főorvosa is írja alá. Az igazgató főorvosnő aláírta és megindokolta a kísérő szükségességét. A kifizetés azonban még a mai napig sem történt meg, még mindig vitatják, hogy egy tizennégy éves gyermeknek szükséges-e a kísérő — panaszolja Papp Ferenc- né. ☆ Mit mond a ládagyár SZTK- ügyintézője? — Igaz. Az aláírások megvannak — válaszolt kérdésünkre — azonban a rendelőintézet igazgató főorvosának indokolása nem kielégítő, hiányzik — a részletes indokolás. Mi mást nem tehetünk, minket kötnek az utasítások, ehhez kell tartani magunkat. Emberileg belátom, hogy szükséges egy tizennégy éves gyermek mellé a kísérő, de... — Ezt mondja az ügyintéző. (A gyermek elmúlt tizennégy éves, de a tizenötödik életévét még nem töltötte be. Ha a részletes indokolás rajta lesz a papíron, kifizetik az összeget. Jogos Pappné felvetése, hogy vajon egy tizennégy esztendős gyermek Nagykőrösről elta- lál-e az I-es számú Gyermekklinikára, és ott sajátmaga el tudja-e intézni küldetését. Részletezni nem kívánjuk (balesetveszély stb.) aminek ki van téve a gyermek, de minden esetre furcsálljuk, hogy egy igazgató főorvos írásos szava nem elegendő ahhoz, hogy kifizessék az összeget. Jó lenne, ha a felsőbb szervek gondolkoznának rajta, hogy szükségszerű-e az utasításhoz való ilyen merev ragaszkodás? — A szerk.) aznap kilátogat a Tázerdei utcába. Adjuk itt át a szót a hivatalos véleménynek. — A meglepetés igen nagy volt! — mondotta az előadó. — No nem az asszony meglepetése, hanem az enyém. Kicsi tűtetlen szobában, nagyon egyszerű körülmények között találtam P. M.-t, az eltartottat, amint fáradtan, szinte magateheteüenül motoszkált a pádon — saját házában. Nem a fcötözködésre, de még a puszta léthez is alig volt ereje. Erről a fáradt, a sír szélén vegetáló emberről alig lehet feltételezni, hogy magatartása elviselhetetlen. — Köröskörül szenny és piszok. Ágyneműje helyett rongydarabok, cafatok. Megnéztem azt az edényt, amiben szegény öreg az ennivalót kapta: ócska doboztető, amit csak a szemétre lehetett volna dobni. — P. M. ápolatlan, szennyes fehérneműjén nem volt egy tenyérnyi tiszta folt Ugyan- er'- mondhatom a párnájáról. — Az eltartó otthon ugyanazt a hangot használta, mint a hivataliban. Nóniusz Sándor kérte az egészségügyi osztályt. hogy egy újabb, részletes vizsgálatot végezzenek a helyszínen. A kiszámíthatatlan sors azonban b"1 eszólt az eljárásba. Kedden feketében állított be P S.-né a hivatalba, és nagy szomorúsággal bejelentette, hogy szegény öreg bácsi szombaton csendesen befejezte. Részvéte bizony meg is hatotta volna a hivatal dolgozóit — ha a múlt heti előzmények nem cáfolták volna a szokatlan viselkedést. ELŐADÁS HOLNAP: Divat és egyéniség Nádor Vera tervező holnap, adást tart Divat és egyéniség december 6-án 6 órakor a címmel, a nők akadémiája ke- pártbizottság klubjában elő- rétében. NÉGY LURKÓ ZOKNIBAN Az osztályban négy kis lurkó zokniban, cipőjük az ajtó előtt. A Kossuth iskola igazgatója biztat: „Menjen, nézzen «sak be”. — Mit csináltok itt, tanítás után? — Hát takarítunk — mondja egy kis fekete szemű, olyan természetesen, hogy elszégyellem magam, minek ilyet kérdezni. — Aztán miért? Vállaltátok? — Ez a szokás. Minden héten más-más négy gyerek a tanítás után fedtörli a behordott port a parkettról. Szombaton meg fel is kenjük és ke- félőgiéippel felfényesítjük. — Kaptok ezért valamit? — Mi? — kérdezik nagy szemekkel — semmit! Szemükben a csodálkozás, hogy lehet ilyet kérdezni. Hiszen í°v megy ez már két év óta. Megszokták, hozzátartozik a napokhoz. No, meg a verseny — az a hallgatólagos — sem kutya, hogy melyik brigád padlója fényesebb. Munkára nevelés? Valami olvasmi. Igen. -j-35 fok melegben párolják a hagymát a konzervgyár II. telepén a zakuszka készítéséhez. Ki hinné, hogy ehhez a hideg előételhez ilyen „meleg” alapanyag kell. (Godány felv.j — Hány szelvénnyel játszik? — Hárommal. — Szokott nyerni? — Néha. — Mennyit? — Egyszer volt három találatom. Kétszázhetvenet fizetett. — Semmi több? — De igen, kétszer volt két találatom, összesen 108 forint. — Mióta játszik? — Három éve rendszeresen. — Egy év ötvenkét hét, az 520 forint, három év 1560. Nagy ráfizetéssel dolgozik. — Egyelőre még igen. — Mi az, hogy egyelőre, ezután másként lesz talán? — Nézze, eddig három volt a heti adag, januártól kezdve négyet veszek. — Ember, meg van maga őrülve? Azt hiszi, hogy akkor fog nyerni? — Azt nem hiszem. — Hát akkor? — Rávettem a feleségeLottó met, hogy januártól ő fizesse ki a szelvények árát. ★ Bimzer Károlyné odaadóan hajolt a lottószelvény fölé, Titkon remélte, hogy ez a mély átélés nem marad eredménytelen, és egyszer az eddigi gyakorlatot meghazudtolva, mégis fog nyerni. Férje újságot olvasott és örült, hogy pillanatnyilag csend uralkodik a lakásban. Végre elkészült a nagy mű. Az asz- szony ollóval kettévágta a szelvényt. Az ellenőrző részt eltette, a másik felét a férje elé tolta. — Karcsi, reggel dobd be a ládába, de el ne feledd! A férj felnézett az újságból. — Eddig még soha nem fordult elő, hogy elfeledtem volna. Nyilván most sem fogom. — Jó, jó, nem azért mondom. De tudod, az ember fél, mert úgy érzi, ha nem dobja be, akkor lesz találat. Te, Karcsi, mi lenne, ha nyernénk? Nem kettesre gondolok, hanem egy ötösre. — A miénken kívül lenne még egy ötös — szólt o férj rezignálton. — Nem baj. Nyernénk egymilliót. A húsz százalék levonása után maradna 800 ezer forint. Az asszony szinte belesápadt ennyi pénznek még a lehetőségébe is. — Mit vennénk belőle? — kérdezte a férjét. — Medvecukrot. Szeretném az újságot elolvasni. — Ne hülyéskedj. Tedd le azt a vacak újságot egy pillanatra és figyelj ide. A férj ismét felnézett az újságból. — Nézd Bözsi, én nem szólok egy szót sem, ha lottózol, de engem hagyjál ki a játékból. Részemről maraMIT UTUNK A MOZIBAN? Iszony. Németh László regényének filmváltozata. Főszereplő : Drahota Andrea, Kállai Ferenc. Csak tizenhat éven felülieknek. Szélesvásznú. Kísérőműsor: 21. Világhíradó. Előadások kezdete: öt és fél nyolc órakor. Délután 3 órakor: Mici néni két élete. Magyar film. Matiné: Volt egy ilyen legény. Hétfői műsor: Tilos a szerelem. Uj magyar filmvígjáték. Szélesvásznú. Korhatár nélkül. Magyar híradó. dók az ulti mellett. Tegnap is harminc forint nyereséget vágtam zsebre. Majd, ha te nyersz, akkor tárgyalunk a dologról. — Velem ne tárgyalj a dologról akkor sem, majd elköltőm egyedül. Ilyen is csak te lehetsz, önző és haspárti. — Tegyük fel, hogy igazad van. önző vagyok és haspárti. Akkor azt mondtam volna, hogy nyereményed fele az enyém, a te részeden pedig vegyél ennivalót nekem. — Ne forgasd ki a szatxii- mat. Add vissza a szelvényt is, majd bedobom magam. Rám ne számíts, ha pénz kell. Nem adok egy vasat sem. Az asszony kirohant a szobából. A férj sóhajtott egyet és olvasta tovább az újságját. Kis idő múlva felesége hangja zökkentette ki az olvasásból. — Te Karcsi, add ide azt a kártyanyereséget. Veszek holnapra egy kis disznóhúst. Róka 4
