Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

VÁCI UAPIŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1965. DECEMBER 28, KEDD AZ ÉV UTOLSÓ TANÁCSÜLÉSE A Váci Városi Tanács 29-én, szerdán tartja idei utolsó ülé­sét. Miután a főtéri tanácshá­za dísztermét jelenleg még ta­tarozzák, az ülésre a Lenin úti pártház földszinti nagytermé­ben kerül sor, reggel kilenc órakor. A napirend során megvitatják a részvevők a ta­nács, a végrehajtó bizottság és az állandó bizottságok 1966. évi munkatervét. Arany Ist­ván vb-titkár beszámol a ta­nácsi demokratizmusról szóló határozat végrehajtásáról. Be­jelentések, interpellációk, majd azok megválaszolása zárja be a szerdai tanácsülést. Öt ahpsiemzet, 330 tag, bővülő hatáskör, véradóból Vöröskeresztes munka a cementóriásnál A Dunai Cement- és M ész­mű portáján Bartha Sándor né után érdeklődöm. Hirtelen ma­gasra szökik a porta őrének szemöldöke. — A vöröskereszte s Olgát keresi? Elnézést kérve megmagja- rázza, hogy ők már csak így ismerik. Nyúl a telefon után, de közben arról is tájékoztat, hogy nehéz lesz megtalálni, mert örökké lót-fut. Már a hatodik számot tár­csázza, amikor a kísérlet ered­Halló, 298? — Ilona utcai úttörőház? Hogyan kezdődött el a téli szünet? — December 23-tól január 10-ig változatos programot állítottunk össze a kisdobosok és az úttörők részére. Köz­ben belső átalakítási munkán is dolgozunk, de ez idő alatt a Madách Imre Művelődési Ház ad otthont gyermekeink­nek. — Kérjük a programot. — Eddig a téli szünetben a pajtások inkább csak játszot­tak. Most azonban kötött fog­lalkozást szerveztünk számuk­ra. A kisdobosok mesedél­utánján tanulságos filmeket is vetítünk. Sor kerül az őrs­vezetők vidám karácsonyára. A szociális otthonban meglá­togatjuk az öregeket, akiknek ajándékokkal is kedveske­dünk. — Ügy sejtjük, más is van a tarsolyban. — Igen. Rendezünk Letkiss- tánctanfolyamot s versenyt, babafesztivált, szilveszteri mulatságot, ezenkívül úttörő— pionír találkozót. Nem felejt­kezünk meg az ifivezetők to­vábbképzésről sem. Várjuk a szünidőben Ébert Jenőt, a neves műkorcsolyázót, aki él­ménybeszámolóval kedveske­dik majd hálás hallgatóságá­nak. <d. s.) Leforrázta magát Disznótoros vacsora helyett a kórházi ágyon kötött ki Bach Györgyné váci lakos, aki Katalin-pusztán lakó édesany­jához ment disznóvágásra, hogy segédkezzék. Mindjárt a munka kezdetén megtörtént a baj. Az udvaron elcsúszott, amint forró vizet vitt az édes­anyjával. A víz ráömlött. Má­sodfokú égési sebekkel vitték a mentők a váci kórházba. ménnyel jár. Bartháné néhány perccel később jön is nagy sietve, hófehér köpenyben, a hidegtől kipirult arccal, s még kapkodva a levegőt. A barát­ságos, határozott fellépésű sző­ke fiatalasszony a DCM vörös­keresztes titkára, másfél ezer dolgozó egészségének egyik őre. Munkájukról érdeklődöm. Elmondja, hogy a DCM-ben 1964. májusában alakult meg az első vöröskeresz­tes szervezet, 54 taggal. Ma öt alapszervezet műkö­dik a cementóriás terüle­tén, háromszázharminc taggal. A szervezés, tagdíjbeszedés és a tisztasági mozgalom húsz ak­tívának ad állandó feladatot. Kétszer két méternél nem nagyobb, a hivatali helyisége, de ragyogóan tiszta. Az üzem vezetői ma már elismerik, méltányolják a vöröskeresztes munka jelentőségét. Nem ment azért minden egy csapásra, ök is újat akar­tak megvalósítani, de annak hasznosságát, fontosságát csak utólag bizonyíthatták be. Har­coltak, küzdöttek igazukért —, de győztek. Neveket sorol fel, akik kez­dettől fogva az ügy mellett áll­tak. Elsőnek Still és Kányik elvtársat említi; az alapszervi titká­rok közül Molnár, Gár- gyán, Laki és Szabó elv­Operaelőadás — vastapssal Miért fordult vissza Rácskai szaktárs ? MA MAR A DOLGOZÓK nagy többsége nem elégszik meg harmonikával, a népi muzsikával. Többre vágynak. Aki segíti a jelentkező érdek­lődés kielégítését, kultúrmisz- sziót teljesít. A sátrat „mg kellene Még a nyáron történt, hogy a Budapesten lakó Windisch Jenöné kiskorú fia Aisógödön táborozott. Kölcsön sátrat vitt magával, de a nyaralás utolsó napján annyira zuhogott az eső, hogy nem merte megkísé­relni a hazaszállítását. Meg­kérte Nagy Gyula helybeli la­kost, hogy adjon helyet a sá­tornak, amíg érte jön. A sá­tor felkerült a padlásra, de mire érte mentek, már csak hült helyét találták. L. S. ipari tanuló ugyanis mindennel, szemtanúja volt. Elmondta az esetet ismerősé­nek, Visnyovszki Ferencnek azzal, hogy „a sátrat meg kel­lene dobni..El is emelték a 2600 forint értékű sátort. Visnyovszki — a végleges ér­tékesítésig és osztozkodásig — 150 forint előleget adott a fiú­nak. Télen tettek pontot a nyári bűntény végére. A váci járás- bíróság büntetőtanácsa Vis­nyovszki Ferencet hat havi szabadságvesztésre és 400 fo­rint pénzbírságra ítélte. L. S. ítélete félévi javító-nevelő­munka, 15 százalékos bércsök­kentéssel. Az Ítélet jogerős. Gördülő opera mostanában nem jár Vácott. így az Építők Művelődési Otthona — az Eg- ressy Gábor Klubbal karöltve — vállalkozott e „hiánycikk” pótlására. Ennek a szerencsés társu­lásnak a jó eredménye már előzőleg is jelentkezett több rendezvénynél. Múlt heti elő- $ adásuk pedig betetőzte a &i- ^ kert. AZ TÖRTÉNT, hogy bátran | meghirdették Donizetti Don ^ Pasquale című vígoperájának ^ váci előadását. A nézőtér tel- ^ jesen megtelt. Sokan először ^ hallottak operát. Számukra is ^ érdekes élményt jelentett. ^ Igaz, hogy Károlyi Stefi, i Bottyán Endre, Körösi Zoltán, fc dr. Pleskó Béla olyan tökéle- $ tes művészettel énekelték, ^ játszották szerepeiket, hogy a ^ — nagy részben üzemi mun- ^ kásszállásokról érkezett kö- ^ zönség — hangosan derült és a felvonások végén vastapssal s fejezte ki elismerését. A ze- nekíséretet Sass József látta ^ el, a művészekhez alkalmaz- ^ kodó bravúros technikával. ^ Előadás végén nagyon ked-^ vező véleményeket hallottunk. § Többen érdeklődtek, hogy pesti operában játsszák-e a $ dalművet, mert ott is szíve- ^ sen megnéznék. ÉRDEKES volt Rácskai 5 Gyula kötöttárugyári dolgozó | esete. — Megszoktam — mesélte ^ —, hogy a Pannónián filme- ^ két játszanak. Én is moziba ^ igyekeztem eredetileg. Már ^ majdnem hazajöttem, amikor S a nyitány felhangzott a te- ^ remben. Megkapott a muzsi- $ ka. Visszafordultam és nem $ bántam meg. Ezután máskép- ^ pen bírálom majd el a rádió- ^ ban — eddig meg sem hall- ^ gatott — operaközvetítéseket. 5 Jó volt az indítás. Az Épí- ^ tők Művelődési Otthona ren- $ dezvényeivel valóban kultúr- ^ missziót teljesít. Megérdemlik a támogatást a nagyközönség $ részéről. ^ Babócsay János $ társakat. Nekik és dr. Papp Miklós üzemi orvos­nak nagyon sokat köszön­het. Hogyan tudtak kézzelfogha­tóan bizonyítani? Szeptember­ben már háromszáz önkéntes jelent meg a véradó napon. A közelmúltban negyvenen vé­gezték el az elsősegélynyújtó tanfolyamot, ötvenkét teljesen felszerelt mentőállomás van a nagy üzem területén. Vállalták ennek gondozását, a felszerelé­sek pótlását. Ma már a szakszervezet is támaszkodhat rájuk, mert tel­jesen átvették a beteglátogatás gondját. Segítséget nyújtanak az egészségügyi szolgálatnak abban, hogy az üzemrészeket, a konyhát, mosdókat, fürdőket ellenőrizzék; a tapasztalt hiá­nyosságokat azonnal jelentik a gondnokságon. Tovább bővült a hatáskörök. Legutóbb ahhoz kérték a se­gítségüket, hogy próbáljanak cdahatni: használják a dolgo­zók, a kiadott védőkesztyűket, szemüvegeket, a saját érde­kükben. Sok vitás kérdésre tettek pontot, amióta a terhes anyákkal foglalkoznak. S a dolgos hétköznapokat vi­dáman zárják; véradóbált rendeznek, melynek bevé­teléből megjutalmazzák a többszörös donorokat, megajándékozzák a na­gyobb családosok gyerme­keit. Űj tervvel kezdik az új esz­tendőt. Kibővített elsősegély- nyújtó tanfolyamot indítanak, hogy valamennyi mentőállo­mást képzett aktíva kezelje, aki szükség esetén elsősegély- nyújtáshoz is ért. Egészségügyi előadások, filmvetítések szere­pelnek az első hónapok mun­katervében. S ahogy megismertem Bar­tha Sándomét, a DCM kedves vöröskeresztes Olgáját, hiszem, hogy valamennyi tervük meg­valósul. Vágvölgyi Lászlóné Szilveszteri eiozeie* A Fehér Galamb, a Hattyú, a Kőkapu, a Vadkacsa és a többi váci vendéglátóipari szórakozóhely felkészülten várja a szilveszteri csúcsfor­galmat. Jó muzsika, műsor, sorsolás tarkítja legtöbb he­lyen a december harminc- egyediki programot. Igen ám, de sokan a rádió­műsort, a tv műsorát böngé­szik, készítik a tüzelőt a szo­bába s tervezik: otthon, csa- ladi-baráti körben várják be az új esztendő első perceit. Ök sem mostohagyerme­kek. Legalábbis ezt tapasztal­tuk a vasúton túli ABC áru­házban, ahol zsúfolt polcok i.ínálgatják a sok enni-inni- valót. — Ötfajta pezsgőből 1600 üveget biztosítottunk vevőink­nek — tájékoztat Kubinyi Béla. — Borból 12 fajta vár­ja el vivőit, három és félezer üvegben. Édes, erős égetett italok is vagy kétezer üveggel. — S akik nem kedvelik a szeszes italt? — Ők sem maradnak szom- jan. Erről nyolcféle gyümölcs­lé-választékunk gondoskodik. — Az ABC hogyan zárja az évet? — Nem panaszkodunk. A környék, a város megszerette Vác legkorszerűbb élelmiszer- boltját. Idei forgalmunk 500 ezer forinttal nagyobb a tava­lyinál. (Kép és szöveg; N. G.) Van már szakmai utánpótlás Vácott, a vendéglátóiparban a szakmunkásképzés elég so­káig váratott magára. A máso­dik ötéves terv időszakában lényeges változás történt mind a szakmunkás-, mind a tanuló- képzés területén. A Váci Vendéglátóipari Vál­lalathoz tartozó területen a következő szakokban szerez­tek képesítést dolgozóink: üz­letvezető 111 fő, felszolgáló 120 fő, szakács 29 fő, cukrász 19 fő, eladó 35 fő, kávéfőző 74 fő és hűtőgépkezelő 68 fő. Jelenleg második éves üzlet­vezetői tanfolyamra járnak huszonhármán, negyvenöter végzik ennek első évfolyamát, s huszonheten iratkoztak be újabb szakmunkásképzésre. Dombay Endre VÁCRÓL INDULT - VÁCRA EMLÉKEZIK Dr. Göllner Bar ß udapest kétmilliós em­berreng elegében ismét felfedeztem egy kedves váci arcot, akiről szívesen írok. Miért? Mert dr. Göllner Bar­nabás — több, mint félévszá­zados emlékeit idézve — hű maradt városához. Kulcspozí­ciót tölt be: Budapest vezető főgyógyszerésze. Az ő jó mun­kájától, szervező képességétől függ, hogy az ország szívében kifogástalan legyen a gyógy­szerellátás. ötvenegy évvel ezelőtt volt váci diák, de még jól emlék­szik az akkor történtekre. M ár nem voltam egészen kisdiák, amikor 1914- ben szüleimmel Vácra költöz­tünk és a váci gimnázium pad­jaiba kerültem. Az iskolavál­tozás nem kellemes, de gyor­san beleéltem magamat a vá­ci tanintézet légkörébe. Sok emléket őrzök ebből az idő­ből. A hangulatos élmények; a nyári dunai fürdések, a Malik bácsi uszodája, a május elsejei naszályi kirándulások, a Derecskei-tavi korcsolyázá­sok jobban megmaradtak, mint a számtanórák szoron­gásai, vagy a latin puskázá­sok izgalmai. — Hogyan indult el? Kik segítették pályáján? — Az iskolában a természet­rajz és általában a természet- tudományok érdekeltek legin­kább. Mindig örültem Bán Márton tanárom színes hu­morral tűzdelt óráinak. Kö­vettem hajlamaimat és atyai 1965 ÚJ LÉTESÍTMÉNYEI A Diadal téri benzintöltő állomás (Galambos Ferenc rajza) irányítás mellett választottam életpályámat, a gyógyszerésze- tet. Nem bántam meg. Fog­lalkozásomat ma is úgy sze­retem, mint kezdetben. — Milyen emlékeket őriz az ifjúkori évekből? T/ ácott kezdtem el az élet­' utat, ahol 20 éven át dol­goztam édesapám alsóvárosi gyógyszertárában. Ma is tu­dom minden utca nevét a Bur­gundiától a Csányi telepig. Számos családra ma is em­lékszem. Évenként legalább kétszer-háromszor most is megfordulok a városban. Örömmel látom egyre gyorsu­ló fejlődését, a stílusosan re­konstruált főteret, az átala­kult Deákvárt és a DCM mel­lett kinőtt szép városrészt. — Hogyan érkezett a mos­tani állomásra? A gyógyszerellátás szerve­id zési kérdései mindig von­zottak és azokkal a felszaba­dulás után mind behatóbban foglalkoztam. Kezdetben az OTI gyógyanyagellenőrzési osztályán dolgoztam, s orszá­gos feladatokat próbáltunk megoldani. A gyógyszerellátás államosítása után a szervezési munka még nagyobb jelentő­séget kapott. Zökkenőmente­sen kellett átállítani az or­szág gyógyszerellátását az új rendszerre. Örülök, hogy ez sikerült s hogy részt kérhet­tem ebből a szép feladatból. A területi decentralizálás után kerültem az Egészségügyi Mi­nisztériumból a Fővárosi Ta­nács végrehajtó bizottságába . ahol a kilencedik éve vagy... főgyógyszerész. A feladat so.. rétű. Talán nem szerénytelel, ség, ha azt mondom, hogy i gyógyszerellátás és a gyógi szertárak színvonala Budape„ ten lépést tart a rohamosai, fejlődő világváros egyre foka zódó igényeivel. — Egy utolsó kérdés: Mii üzen a „földieknek"? szeretettel gondolok rájuk Őrzöm a Vácott töltött idő számomra kedves emlé­keit. Innen indultam el, itt lettem emberré. En is val­lom, hogy a fiatalság emléket élnek szívünkbe n-!e!künkbei a legszívesebben, a legmara dandóbban. Dr. Göllner Barnabás sze rényen, csendesen idézi em­lékeit. Pedig sokat dolgozik azzal a gondossággal, pontos Sággal ahogy édesapjától te nulta a régi kedves vár gyógyszertárban. Halácsi Dezső I

Next

/
Thumbnails
Contents