Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-28 / 305. szám
Fája Géza riportsorozata Ceglédről Lapunk korábbi számában megírtuk, hogy Féja Géza, a híres szociográfiai művek írója, a Viharsarok és a néhány éve megjelent Sarjadás című kötet szerzője, hosszabban időzöt városunkban. Anyagot gyűjtött a városunkról készülő riportsorozatához. A Szabad Föld karácsonyi számában meg is jelent a riportsorozat első része, melyben a hatszázéves várös történelmével foglalkozik. Ceglédi olvasói érdeklődéssel várják a további részek közlését, melyekben a város mai életét teszi közismertté az országban. Karácsony hetében láttuk Cegléd nemcsak közigazgatási „székhelye” a környék községeinek, hanem mindinkább gazdasági központtá is fejlődik. A környező községek lakossága — különösen ilyenkor, sátoros ünnepek előtt, városunk piacára hordja be eladni való portékáját és bőséges választékkal fel- töltött üzleteiben vásárolja meg nemcsak mindennapi szükségleteit, hanem az ilyenkor szokásos karácsonyi ajándékokat is. Mindezen felül a járás mezőgazdasági lakossága által termált termelvé- nyek egy része is itt kerül feldolgozásra és innen szállítják tovább az ország különböző részeibe, sőt egyenesen a világpiacokra is. Képeinken néhány ilyen ünnep előtti jelenetet örökítettünk meg és mutatunk be olvasóinknak. A berceliek szép pénzért szép bútorokat vásároltak a bútorüzletben Autóbusz indul az ugyeri szőlőbe a 4-es kocsiállásról. Gazdag karácsonyi csomagokkal térnek haza bevásárlási ú tjükről az ugyeriek A MONIMPEX ceglédi pincéjéből karácsonyi exportküldemények indulnak a külföldi megrendelők címére. Vajon kiknek a poharaiban csillan meg a ceglédi bor, és kik kívánnak vele egymásnak békés karácsonyi ünnepeket? Jakab Zoltán felvételei PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA CEGLÉDI mi h rariar i. i lifii Eb KWbI — r wa A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE IX. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1965. DECEMBER 28, KEDD Év végi számvetés a Cifrakerti Állami Gazdaságban 38 ezer forint célprémium — Kitüntetés-eső A Cifrakerti Állami Gazdaságban az elmúlt napokban a termelési üzemágakban tartott szakszervezeti gyűléseken értékelték a gazdaság alkalmazottai között lefolyt éves munkaverseny eredményeit. — A versenymozgalom — mint Szabó Elemér igazgató mondotta — az éves tervekre épült, s azok feltételeit, termelési egységenként határozták meg. A gazdaság évi rögzített eredménye 6 millió 128 ezer forint. A munkaverseny következtében jelentős többleteredményre számítanak, amennyiben a hibrid kukorica csírázóképessége eléri az előírásoknak megfelelő csírázás! százalékot. — Milyen jutalmazásokban részesültek a verseny legjobbjai ebben az évben? — A gazdaság legjobb dolgozói közül tizenkilencen Kiváló dolgozó jelvényt, nyolc- vanheten Kiváló dolgozó oklevelet kaptak, Pataki László pedig, a sertés üzemág vezetője, kormánykitüntetésben részesült. A jutalmazottak közül sokan a gazdaságban működő öt szocialista brigád tagjai. A kitüntetéseken kívül huszonnyolc dolgozót jutalomüdülésben részesítettünk és a növénytermesztésben 38 361 forint célprémiumot fizettünk ki. — Nem lenne teljes a tájékoztatás, ha nem szólnánk a dolgozók között nagy lendületet vett újítási mozgalomról — folytatta az igazgató. — Gazdaságunkban ebben az évben tizennégy Újítási javaslatot nyújtottak be, melyek közül a bírájó bizottság hetet elfogadott, s már alkalmazzuk is azokat a termelő munkában. Két javaslat nem volt megfelelő, öt pedig most van elbírálás alatt. Az újítóknak eddig 5000 forint újítási díjat fizettünk ki. — Ki az év leglelkesebb újítója? — Könnyű rá válaszolni: Németh József, a takarmánykeverő üzemből, aki novemberben négy újítást nyújtott be és valamennyit elfogadta bevezetésre a bíráló bizottság. (fzl) Kiállítás az ebédlőben A Nagykőrösi Konzervgyár üzemeiben jól ismerik Rácz József tanárt. Míg diákjai politechnikáztak, ő egy sarokból figyelte az embereket és rajzolgatott. Sok tus- és filcrajz került ki kezéből, sok embert megörökített. Tulajdonképpen a munkások kívánsága volt, hogy képeit állítsa ki. „Aztán majd tessék szólni, hol lehetne látni?” Most aztán mindenki láthatja. A konzervgyár ebédlőjének falán — érdekes kiállítóterem — függnek a képek. A tanár úr politechnikás napjain készültek, meg néhány nagykőrösi utcarészlet, panoráma. Kevés kamarakiállításnak van ilyen nagy közönsége, mint Rácz tanár úr konzervgyári kiállításának. Mindennap, minden ebédelő elismerően végigfuttatja szemét a rajzokon. Ügy gondoljuk, hogy a ceglédi üzemek dolgozói is szívesen megtekintenének hasonló kiállítást a ceglédi művészektől. Csupán „szervezés kérdése” lenne. F üstölőkamrák Elítélték az albertlrsai bűnszövetkezet tagjait Murarik József, 25 éves kocsis, albertirsai lakos, ötödször állt már bíróság előtt bűncselekmény miatt. Társaival szövetkezett, hogy a közj ségi tanács részére vasúton járdaépítéshez érkezett sóderből, saját zsebükre, albertirsai lakosoknak adjanak el. Zatykó Mihály 23 éves és Kostyalik János 32 éves albertirsai lakosokkal, összesen 2 és fél köbméter sódert tulajdonítottak el és adtak el magánosoknak. I Murarik József, Bánszki Mihály 30 éves budapesti se- gédmünkással is szövetkezett és három éjszaka az albertirsai Szabadság Tsz szabadban tárolt árpájából 9 zsákkal elloptak. Bánszki Mihály mindhárom alkalommal Koska István 62 éves földművestől kérte kölcsön kocsiját és lovát és azzal szállították a lopott árpát Koska Istvánnak, aki azt méretlenül mázsánként 300 forintos árban vásárolta meg. Az orgazda lakására minden alkalommal éjszaka vitték a lopott árpát, melyeket Koska István megvásárolt. A Ceglédi Járásbíróság Murarik Józsefet jogerősen — a társadalmi tulajdont visszaesőként károsító lopás miatt — kétévi börtönre, 4 évi közügyektől való eltiltásra ítélte és kötelezte, hogy a börtön- büntetés tartama alatt kényszerelvonó kezelésnek vesse alá magát. Kostyalik János és Zatykó Mihály vádlottakat társadalmi tulajdont károsító lopás miatt 5, illetve 3 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre és 500—500 forint pénzmellékbüntetésre ítélte jogerősen a bíróság. Bánszki Mihály büntetése egyévi börtön és két év közügyektől való eltiltás, Koska István társadalmi tulajdont károsító orgazdaság büntette miatt 6 hónapi felfüggesztett börtönt és ezer forint pénzmellékbüntetést kapott. Bánszki Mihállyal és Koska Istvánnal szemben az ítélet nem jogerős. (—esi—) a az időjárás nem kedvez is, de naptár szerint itt van a sertésvágások legfőbb időszaka. Kora reggelenként hallani lehet városszerte a kényszerhalálra ítélt állatok utolsó sírását. Aztán felzúg a fa- vagy gázpörkölő, s percek alatt átváltoznak a leterített állatok. Az alkalmi böllérek ügyeskednek s pár óra múltán lesózva, betöltve, üstökbe rakva, tálakba szortírozva találja a gazda a nemrég még röfögő állatot. Probléma persze mindig van. Mostanában például a legnagyobb gondot a bél és a rizs beszerzése okozta. A vágás után a füstölés következik. A tartósításnak ezt a legősibb formáját valamikor házilag végezték, méghozzá a bő szabad kéményekben hideg füsttel. A kémények kicserélésével a füstölésnek más módját kellett kieszelni. Nagy ládaszerű • alkalmatosságokat állítottak fel az udvarokon. Volt, aki téglából, vályogból épített „füstölőt”. a már ez is kezd kimenni a divatból. A régi hentesek lakásán, vagy műhelye mellett megvannak még a nagy befogadóképességű füstölőkamrák. A város számta- len helyén látunk ilyen táblát kitéve: „Füstölést vállalok”. A fél város ide hordja a kolbászt, és sonkát, az oldalast, a lapockát, a császárhúst, sajtot, fejet s a sertésből kikerült és készített egyéb ínyencségeket, a füstölőkbe. Az átvevő- és tárolókamrákban mozdulni is alig lehet, annyi a portéka. Szinte el- ámulunk ezen a lucullusi bőségen, mely itt szemünk elé tárul. S zinte éjjel-nappal üzemelnek a füstölőkamrák. Az idő enyhe, főszezon van. Naponta több mázsa füstölni való cserélődik az átvevőhelyen. A fűrészpor jellegzetes kék füstje terjeng a helyiségben, s a villanyfényben hozza- viszi, rakosgatja, méri, akasztja az idős fehér hajú asszony sok-sok háztartás éléskamrájának legfőbb kincsét, a sertéshúsokat, szalonnát, kolbászt. (Sz. I.) Ma Ünnepváró gyerekek Még az ünnep előtt történt. A központi óvodába látogattam. S a kép, ami kialakult bennem még most, az ünnep után is fel-fel ködlik. A kicsik énekeltek: „Eljön a karácsony / minden esztendőben, / csikorgó hidegben, / havas télidőben ...” A város és az ország óvodáiban mindenütt a Télapó látogatása, a közeledő fenyőünnep volt a foglalkozások kedvenc beszédtémája, s kérdezgették a gyerekek: — mikor jön a Télapó? A terem közepére helyezett fenyőt ülte körül a százötven kisgyermek, s bár tudták, hogy Óvó nénik tették ékessé, csillogóvá a fát, mégis a kedvei ámulat nyitotta kerekre a csodálkozó szemeket. A zöld tűlevelek közül előcsillanó villanyégők fénye ra- gyogtatta a díszeket, a felkötözött szaloncukor sztaniolját ujjongó örömet keltve a gyermekekben, akik szorgalmasan, a nagy napot várva, tanulták a bájos versikéket, karácsonyi éneket. A vezető óvó néni arról beszélt, hogy ilyenkor, a béke és szeretet ünnepén minden családnál az a szokás, hogy fenyőfát állítanak, és az alá helyezik az ajándékokat. Az édesanyák és édesapák is örömet szereznek gyerekeiknek. Az öt csoport más-más verset mondott, különféle dalokat énekelt. A bölcsödéből nemrég jött kiscsoportosok és az iskoláskor határán levő nagycsoportosok egyaránt áhi- tatos igyekezettel formálták a hajlékony dallamot. Ezen a napon a tízórai és az ebéd is ünnepélyesebben zajlott, az ünnepélyes légkör va- rázskörében kevesebb volt j még a csínytevés is. Elmaradt j a többi napon megszokott kö- ! zös foglalkozás, együtteser i szórakoztak a gyerekek, májé : ki-ki elvonult kedvenc játéká i hoz. Amint eljöttem, elkísért a dal: „Karácsony ünnepén az a kívánságom, / legyen boldof mindenki ez egész világon". (tamasi) Köszönetét mondunk rokonainknak, jó ismerőseinknek és mindazoknak, akik szeretett jó testvérem, özv. Bogdán Istvánné szül. Kemács J ú liánná temetésén megjelentek, részvétüket nyilvánítót tók, sírjára koszorút, virágot helyeztek. özv. Beró Mihályné és családja Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek valamint a Húsipari Vállalat ösz- szes dolgozóinak, a Szállítási Vállalat dolgozóinak, akik szeretett fiam, illetve bátyám. Herczegh Mihály temetésén részt vettek részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút helyez teli. özv Jakab Jánosné Herczegh László és családja Életemben még ' nem írtam apróhirde - ; tés szöveget. El is I kínlódtam vele egy • negyed óráig, amíg • nagynehezen össze- : bütyköltem. í — Alig használt Danuvia motor eladó. : Mátyás király u. 2. j szám. 5 Biztos voltam ab- 1 ban, hogy valaki majd csak betéved ; Az első vevőnek oda- : nyomon hatezerért. Még áldásomat is ráadom, csak vigye a csudába. ; Tizenegy óráig a kutya sem nézeti rám. Már alaposan ^ hervadt a kedvem. ^ amikor a kaput ki- ^ nyomta a nyurga ^ alak. Villanykarónak S is megtette volna, § olyan hosszú. A kecske az udva- várta, szépen Alkudozás futólépésben 5 ron megtakarítva. A karó háromszor is megkerülte. Simogatta a kormányt, a tankot, tapogatta a teleszkópokat. — Ért hozzá! — súgtam magamnak. — Ennek vevőszándéka van, az hétszentség! — És amikor az árát megkérdezte, szemrebbenés nélkül kivágtam: nyolcezer. — Hangom önérzetesen pukkan! Gondoltam, ebbőj ugyan lehet engedni. Még ilyen csudát se láttam. Az alak megpördült. Köszönés nélkül, uzsgyl. Ki a kapun, még vissza se nézett. — Az anyád szép csillagát! — Káromkodtam. S mert az első vevőt nem akartam elszalasztani, hajrá utána. Nehezen értem utói a sarkon, annyira lógott — Hétezernyolcszáz! — ordítottam. Hosszú lapát kezével legyintett és tovább rohant. A Petőfi utcán értem utói és lihegve kiáltottam: — Hétezerötszáz! Most mindkét kezével legyintett. Mintha azt mondta volna, ' hagyjam a ’sudába. Üjra rákapcsolt. Utána, bíztattam magamat és a Szabadság téren ordítottam a fülébe: — Álljon már meg Hétezer! Még csak nem is ~ ! assított. A következő utcakereszteződésZZW/////////Z////////Z//Z////, nél hatezerötszázai kiáltottam. Megráztt a fejét, s mint a ló uccu tovább! Már jó egy kilométeren át lihegtünk amikor a postánál hirtelen eléje kanyarodtam. — Hatezer! Érti hatezer! Megállt. Nagy lótejével igent intett. Szótlanul megfordultunk. Szuszogva cap- lattunk hazafelé. Az udvaron már csak annyi volt a dolgunk, hogy a markomba számolta a .vereshasúkat, én pedig odalöktem neki a forgalmi engedélyt. Szóval így adtam el a Danúviát. Ennyi futkosás után igazán örülhettem, hogy hatezernél megállhatUink. —Rik—
