Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

FÍ>& i HEH stttMao 1965. DECEMBER 28, KEDD Hiányzik az érdeklődés Tanácskoztak a monori járás népművelői A monori járásban tizen­nyolc községben működik művelődési ház és könyvtár. Ezeknek vezetői gyűltek ösz- sze a közelmúltban, hogy meg­hallgassák a Szabó Ervin Könyvtár tudományos fő­munkatársának előadását á szociológia helyéről és szere­péről a népművelésben. Az érdekes, és a hivatásos népművelők számára sok te­kintetben útbaigazító jellegű előadás után szóba került a művelődési házak munkája. A monori járási művelődési ház igazgatója elmondta, hogy tevékenységüket nehe­zíti a passzivitás, amit több részről tapasztalnak. Az el­múlt hetekben nívós műsort készítettek a gyömrői iskolák felsőtagozatos tanulói részé­re. A sok — tanárokkal foly­tatott beszélgetés után — mindössze 39 gyerek jelent meg. Az Országos Filharmó­nia gyermekek részére ter­vezett zenei előadássorozatá­ra, Ecsertől, Úriig, a járás­ban e •'edül a maglódnyara- lói iskolában adtak el 12 bérletet. Ez a példa sem mutatta az iskolák, és a mű­velődési házak jó kapcsola­tát. Hasonló jelenségről szá­moltak be a vecsési, a mono­ri, a mendei, a tápiósülyi és a maglódi művelődési házak igazgatói. A járásban egyébként az új év első felében nagy jelentő­ségű fölmérést végeznek a lakosság műveltségéről, ér­deklődési köréről. Hanglemezklub alakul 1966 elején — hasonlóan a külföldi gyakorlathoz — Ma­gyarországon is megalakítják a hanglemezklubot. Ez lénye­gében előfizetéses rendszer, amelynek keretében a megren­delő tetszés szerint olyan hanglemezekre fizethet elő, amelyek belátható időn belül nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, azokat kizárólag a klubtagoknak készítik. Kü­lön kedvezményt kapnak azok, akik egyszerre hat lemezre fizetnek elő: a ritkaságok kö­zül még ajándéklemezt is kap­nak. e A jövő év első negyedének ^ végén a Hanglemezgyártó Vál- ^ lalat felhívást küld a rendel- § kezésére álló címekre, hogy a ^ hanglemezgyűjtők jelentkez- § zenek a klubba. Azok az ér- ^ deklődők, akik ilyen levelet ^ nem kapnak, írásban fordul- ^ hatnak a vállalat Semmelweis ^ utca 1. szám alatti központjá- ^ hoz. A hanglemezek ellenérté- ^ két postai csekklapon kell be- jj fizetni és a lemezeket is pos- ^ tán küldik a megrendelő cí- ^ mére. A hanglemezek áraVK nem lesz magasabb a rendes kereskedelmi árnál, a szállí­tási költségeket a klub, illetve a kiadó viseli. A klub műsor­anyagában szereplő felvételek jegyzékét ugyancsak 1966. első negyedében teszik közzé, elő­reláthatólag főként komoly­zenei műsorszámokból. a drezdai képtarban (Foto: Nádas) KÖNYVESPOLC Paál Ferenc: Ausztria A Kossuth Könyvkiadó Egy ország — egy könyv soro­zata úgy látszik — a szom­szédba is elérkezik ... Tá­volabbi és messzi országok után most közvetlen szom­szédunkról igyekszik mind többet elmondani, megmu­tatni Paál Ferenc könyve. A két ország történelme so­káig egybekapcsolódott, s ez sokféle hatásban kimutatha­tó. Ausztria története lénye­gében alig néhány évtized­re nyúlik csak vissza — ha az önálló Ausztriát tekint­jük: az első világháború­ban összeomlott Habsburg- birodalom fő alkotóeleme ön­álló köztársaság lett. Nem viharoktól mentes történe­lem ez, hiszen már a köz­társaság kikiáltásakor — 1918 november 12-én — véres összetűzésre került sor, s éveikig tartott, míg úgy — ahogy elcsitult az osztrák belpolitikai élet. Rövid idő után azonban újra kezdődött minden: a Harmadik Biro­dalom fenyegető árnya a szomszédban, az osztrák ve­zetők határozatlansága, s mindezek következménye, az Anschluss. Paál Ferenc higgadt ka­lauznak bizonyul e viharos történelemben, a leglényege­sebbet mondja el, az ese­ményekben járatlan olvasó számára is érthetően. Ugyan­akkor azonban nem éri be az osztrák történelem is­mertetésével, hanem a kul­túra, a tudomány, általában az osztrák szellem} .élet, ar­culatát is igyekszik megraj­zolni, » ugyanakkor bemu­tatni a mai Ausztria életét is. A sokoldalúság egyben a könyv gyengéje is: mivel mindennel foglalkozik, sokat markol, s ezért a könyv egy- egy része számadatokkal zsúfolt, nem a legolvasmá­nyosabb. Évente sok ezer magyar tu­rista látogat el a szomszé­dos országba: Paál Ferenc könyve segíti a jobb eliga­zodást — persze, nem az üzletek környékén... — a képanvag pedig ízelítő a lát­nivalókból. (m. o.) Hunyady Sándor: RAZZIA AZ ARANY SASBAN (Szépirodalmi) Hunyady Sándor életművé­nek legjavából, novellater- méséből ad bőséges váloga­tást a kötet. Megtaláljuk ben­ne az olyan közismertté vált írásokat, mint a Lovagias ügy, A vöröslámpás ház és az Olasz vendéglő címűt, de magában foglalja a kötet a Családi album-ciklus legjel­legzetesebb, líraian őszinte részleteit is, mely felejthe­tetlen portrét fest a zseniá­lis, szertelen apáról, Bródy Sándorról, a mártírsorsú anyá­ról és a korról, amikor az író sorsát a nábobi jólét és az éhezés szélsőséges perió­dusai jellemezték. MEGJELENT A KIS VILÁGATLASZ Megjelent a Kartográfiai Vállalat legújabb terméke, a kis világatlasz. A zsebben hordható — 10x18 centiméte­res — kötetet 38 ezer pél­dányban adták ki. Állatkerti újdonság 100 éves baromfifajták Jövőre lesz 100 éves a nép­szerű Budapesti Állat- és Növénykert, amely máris meg­kezdte a jubileumi előkészüle­teket. Többek között népes, szép családokat gyűjt a száz év előtti kultúrbaromfifajták- ból. Számos ilyen régi fajtát éppen az Állatként egykori munkatársai honosítottak meg hazánkban. Most érdékW gazdasági összehasonlításra adnak alapot, amellett kultúr­történeti jelentőségük is van. A jubileumi gyűjteményt legutóbb a hamburgi ezüst­tyúkkal bővítették, amelyet ma mór csak díszbaromfiként ismernek. Elkészüllt 50 vagonnal Befejezték a készételgyár­tást a Nagykőrösi Konzerv­gyárban. Húsz vagon ser­téspörkölt, tizenöt vagon szé­kelykáposzta és tizenöt vagon rakottkáposzta vándorolt fél és egykilós üvegekbe csoma­golva a raktárakba. SZÜRKE LOVON FEKETE LOVAS Az óriásfenyő árnyékában Sátortábor a kupolacsarnokban Vasárnap délután a Parla­mentben harmadszor ismétel­ték meg a budapesti úttörők idei karácsonyi ünnepségét. Benépesedett a kupolacsar­nokban felállított sátortábor és majd kétezres gyermekse­reget köszöntött az óriásfenyő körül a házigazda tisztét be­töltő Télapó. Este, amikor újra megszó­laltak a harsonák, az úttörő- csapatok ifjúsági vezetői vet­ték körül az óriás-fenyőt, s hogy végétért a műsor, tánc­ra perdült a vendégsereg. A Parlamentben tartott ka­rácsonyi ünnepségek kétna­pos mérlege: mintegy ötezer úttörő és kisdobos, valamint csaknem 1800 ifjúsági vezető A képernyőn láttuk: KRISTÓF, A MAGÁNZÓ Egy modem kisregény kötetlen, folyékony szerkezete több laza emlékezést, közbeszúrt utalást bír el. mint egy tv-játék. Amit az író csak megemlít, éreztet, — azt a filmben konkrétan talpára kell állítani. A feladat nem könnyű. A tv-film műfaja nem feltérké­pezett terület még. Miért hagyott egy kis hiányér­zetet bennünk a „Kristóf, a ma­gánzó”, amelyet vasárnap dél­utánra, az ünneßi műsor egyik fő attrakciójaként tartogatott szá­munkra a televízió? Ügy érez­zük, hogy ezt sajátos utalások­kal teli, modern, de mégis kissé történelmi komédiát nem fogta eléggé össze a rendezés. Kristóf rakodómunkát keres a főváros egyik piacán, valamikor a huszas évek végén, amikor oly sok diplomás is munka nél­kül lézengett. Kristófnak pedig még diplomája sincs, hiszen ír­ni is csak épp hogy megtanult. Azonban ösztönös képességgel rendelkezik ahhoz, hogy, ha egy diplomát nem is, de sok egyebet el tud hitetni. Nem riad vissza kisebb-nagyobb hazugságoktól, — közben alapjában véve becsü­letes. Es ■ ahhoz a társadalomhoz viszonyítva, amelyben él, becsü­letessége olyan makulátlanul ra­gyog, mint a vadonatúj egypen- gős. Körülbelül ennyit keres meg délelőttönként alkalmi trógerolás- sal Kristóf a piacon, s ez csak kenyérre és lókolbászra elég. Vágyai netovábbja, hogy magán­zó legyen. De annak is nagyon kell örül­nie, amikor kertésznek szegőd­het egy magasrangú vezérkari kegyelmes rózsadombi villájába, ahol még mindig az elűzött IV. Károlyt tisztelik törvényes ural­kodóként, ahol a szolgáknak francia nevet adnak, miközben úgy beszélnek velük, mint a ku­tyával, — a kutyát pedig magáz- zák. Amikor Kristóf egyszer lete­gezi az ebet, távoznia kell. Mindezt, ennél sokkal részlete­sebben, de nem eléggé összefo- góan láttatja a film, amely csak utolsó részében találta meg egy­ségesen, átfogottan komédiázó, önálló hangját. Kristóf detektív- nek szegődött egy féltékeny ci­pőgyároshoz. Nejét kell megfi­gyelnie. Ügy intézi, hogy több helyről kapjon fizetséget: a férj­től azért, amit jelent, a feleségtől azért, amit nem jelent. Sajnos, a cipőgyáros féltékenysége eloszlik és Kristófot 20 pengő végkielégí­téssel elbocsátják. Hősünk kül­földre készül, tán ott több sze­rencséje lesz. Ha a ,,Kristóf, a magánzó” ele­jétől végéig abban a kerek, for­dulatos szellemben fogant volna, mint utolsó részlete, — akkor ta­lán nem találkoztunk volna any- nyi különféle játékmodorral sem a színészeknél. Bodrogi Gyula kedvesen, szeretetre méltóan ko- médiázott, Lázár Mária, Gregus Zoltán realista stílussal jelentkez­tek, Tompa Sándor és Fónai Már­ta népszínművek tónusát hozták, közben Sinkovits Imre angolos házikomornyikja mintha a Woodehaus egyik regényéből lé­pett volna ki, míg a konyhaasz­talra felhasaló Dayka Margit moliére-i figurának hatott. P. A. Kémények 15 ezer holdon A napokban Nagykőrös egyik részén, a Feketén jártunk, s a kegyetlen sáros úton könnye­dén kocogott felénk egy kis szürke ló, a hátán egy fekete lovassal. Közelebb érve, láttuk, hogy egy derék kéményseprő jön lóháton, vállán a hagyo­mányos karikára tekert drót­kefével. Megállítottuk _ és megkér­deztük a lovast, hogy hol jár, mit csinál ebben a ködös, esős időben, amikor és ahol még a madár se igen jár. Legfeljebb a verebek látogatják a tsz- raktár környékét, ahol a nagy rakás késői kukoricát válogat­ják. Bemutatkozott a lovas: Botos Lajosnak hívják, s a Pest me­gyei Kéményseprő Vállalat nagykőrösi telepének dolgozó­ja. fSSSSSSSSS/-S/SSSSS//SfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S////SS////SSS//SSSS/SSSSSSS/SSSS/SSSS//SSSSSSSS/S/S/Sf//SSSS/S/SSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSJ,S N yíregyházáról indult el meteor­szerű életútja 1895. december 27-én. Nevét úgy emlegették, mint a forradalmi kérlelhetetlenség megtes- tesítőjéét: harcostársai ‘tisztelettel és elismeréssel, ellenségei félelemmel teli gyűlölködéssel. Mert Szamuely Tibor a munkásosztálynak ama ve­zetői közé tartozott, akik együtt győztek és együtt buktak el, a prole­tártömegekkel, melyek 1919-ben Magyarországon 133 napig kezükben tartották a hatalmat, vérük hullatá- sával küzdöttek, hogy megvalósíthas­sák álmukat, az új, igazságosabb tár­sadalmi rend megvalósítását. E gészen fiatalon lett újságíró Sza­bolcsban, majd Budapesten. Megismerkedett a munkásmozgalom­mal; amikor 1914-ben a frontra ment, már harcos múlt állt mögötte, a Népszavában és másutt megjelent cikkei élesen ostorozták Tisza Ist­vánt, és a monarchista uralkodó kö­rök többi képviselőjét. Alig egy év­vel később hadifogságba került, Szi­bériába vitték, majd az Uraiba, ahol barátaivá fogadták az orosz mun­kások. Velük együtt ismerkedett meg A proletárok élén Szamuely Tibor születése 75. évfordulóján Lenin eszméivel, velük szabadult a rabságból. Fegyverrel harcolt az orosz forradalom győzelmének kiví­vásáért, s 1918 elején már személye­sen találkozott Leninnel. E találko­zás meghatározta további életútját: egy évvel később, ahogy Magyaror­szágra érkezett, belevetette magát a Kommunisták Magyarországi Pártja szervező munkájába. Egyike lett azoknak, akik Kun Béla oldalán a legtöbbet tették Magyarországon a proletárhatalom kivívásáért. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a párt a legnehezebb fel­adatokat bízta rá: előbb a Közokta­tásügyi Népbiztosságon dolgozott, aztán rá hárult a nem könnyű teen­dő, hogy emberi körülmények közé, új lakásokba helyezze a nyomorta­nyákon sínylődő sokgyermekes pro­letárokat. Ezt követően a Hadügyi Népbiztosság egyik vezetője, a forra­dalmi törvényszék elnöke lett. Ö volt a forradalom villogó kardja, aki kis- létszámú csoportjával lecsapott az ellenforradalmi szervezkedőkre. Pest és Szolnok megyében, a Bácskában, a Dunántúlon. Legendák keringtek haláltmegvető bátorságáról, vakme­rőségéről. Mindezt az erőt a forrada­lom igazságos ügyébe vetett' hite, meggyőződése kölcsönözte neki. Ez tette képessé arra, hogy egy rozoga repülőgépen ellenséges frontok fö­lött kétezer kilométeres utat tegyen meg Leninhez, majd vissza, a ma­gyar munkásokhoz szóló örök tanul­ságokat magában foglaló üzenettel. Lenin szilárd, ingadozásmentes helytállásra szólította fel a forrada­lom magyar harcosait, ezt jelölve meg győzelmünk legfőbb biztosíté­kául. S zamuely, aki nem ismert inga­dozást és megalkuvást, sem a külső, sem a belső ellenséggel szem­beni harcban, szerette a dolgozó em­bereket, s azt tartotta, hogy a forra­dalomban a humanizmus egyetlen ismérve: nem kímélni a haladás, a szabadság ellenzőit. Álláspontját az események tragi­kusan igazolták: az elbukott forra­dalom népén a burzsoázia kegyetlen bosszút állt. A fehérterror rettene­tes pusztítást végzett a legjobbak soraiban. Az áldozatok között Sza­muely Tibor volt a legelső. 1919. augusztus 3-án, 29 éves korában hő­si halált halt az osztrák határon, Sd- vanyúkútnál, minthogy éppen ő volt az az ember, akitől az akkori osztrák hatóságok a politikai emigránsokat megillető menedékjogot is megtagad­ták. Most lenne 75 esztendős: reá emlé­kezve a forradalom iránti hűség, a hajthatatlanság megtestesítője előtt tiszteleg az utókor. V. F. — A Dózsa és a Szabadság termelőszövetkezet, valamin l az állami gazdaság területén levő kéményeknek vagyok a gazdája, így több mint 15 ezer hold tartozik hozzám — mond­ta. — És a kéményeket az időjárástól függetlenül rend­ben kell tartani. Ezért ősszel és tavasszal, amikor az utak elromlanák, félreteszem a szol­gálati kerékpárt, a saját kis lovamon járom a határt, és keresem fel a tanyákat. Így, ünnepek között különösen igyekszem mindenhová eljut­ni, nehogy a tanyai menyecs­kék a rossz, piszkos kémény miatt ne tudjanak jó kalácsot sütni. — Nem rázza a négylábú masina ? — Nem. És ilyenkor más­képp nem tudnék a tanyavi­lágban közlekedni. Meg az­után parasztgyerek vagyok, már kiskoromban megtanul­tam lovagolni. És nagyon sze­retem a jószágot. — A városban lakik? — Dehogy, Csemőben. Min­den reggel onnan lovagolok be, s irodánktól indulok a Fe­ketére. — Hát a vállalat ad-e a lo­vacskának takarmányt meg egy kis abrakot? — Még nem is kértem — mondja szerényen —, pedig már két év óta járok lóháton. (kopa) ( a ♦ Az értekezlet után a nép- $ művelők közösen tekintették $ meg a monori József Attila $ Gimnázium képzőművészeti äj kiállítását, amelyen a világ ^ legnagyobb múzeumaiban el- & helyezett festmények repró- 5 dukcióit mutatták be. Velkei Árpád tudósító 5 szórakozott az óriásfenyő kö­rül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents