Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Nagyobb öltözők, eszpresszó, új klubhelyiségek Korszerűsítik a járási művelődési házat Több százezer forintos költséggel felújítják a járási művelődési házat Többek között korszerűsítik a színház- termet, nagyobbítják az öltözőket, új mellékhelyiségeket építenek, dohányzó létesül, valamint egy, a dohányzóból nyíló eszpresszó. A népművelés új formáinak figyelembevételével a többi területre klubhelyiségeket, szakköri helyiségeket építenek. Végleges megoldást nyer az értelmiségi klub, a nyugdíjas klub, a művelődési házban több éve tevékenykedő területi KISZ-szervezet, a balett, zene és nyelvtanfolyamok helyiségeinek kérdése is. A szombaton Nagykátán látogatást tett Ilku Pál művelődésügyi miniszter megbeszélésein is szó esett a járási művelődési ház korszerűsítéséről. Véglegesnek tekinthető, hogy erre a célra a jövő évben kétszázezer forintot fordítanak. Az építkezéseket 1967-ben fejezik be. \ Az egész átépítés összköltsége a félmillió forintot is meghaladja. A munkákat 1966. első felében kezdik el. Mercedes, repülőgép, tejszállítő Játék harmincezerért A járási tanács műyelődésügyi osztálya mintegy harmincezer forint értékben vásárolt játékokat a járás óvodáinak. Az óvodások legnagyobb örömére az ajándékok között van többek között 17 Mercedes autó, sok-sok repülőgép, darus autó, katicabogár, tejszállító kocsi, favágó persely, főzőedénykék. Különböző színűek a kiskutyák, vannak mozaikkockák, labdák. Bársonyosak és élethűen morognak a kicsi és nagy mackók. A kislányok biztosan nagyon fognak örülni a szebbnél szebb babáknak. * ti rj mente A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE n. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM 1965. DECEMBER 25, SZOMBAT Munkatársunk megkérdezte: Mivel tölti az ünnepeket? A hír olvasása után készítettük ezt a felvételt. A tápiósze- csői óvódások is nagyon örültek az új játékoknak Foto: Gyarmati Károly „Az ősanyját, apafej' i A Keleti pályaudvar éttereiének egyik sarokasztalánál pillantottam meg őt. Sörénynek is beillő hajzatával, fantasztikusan elhanyagolt ruhájával azonnal-magára vonta a figyelmet. Mindehhez hóna alatt óriási, vadonatúj gitárt szorongatott. Miután mindenki jól megbámulta, gitárját elhelyezte egy székre, cigarettára gyújtott, közben vad dallamot rögtönzött, és v a pincértől egyszerre két fél ^ konyakot rendelt. Persze addig sem unatko- \ zott, amíg a konyakot meg- $ kapta. Pillantásra sem mél- ^ tatta a hamutartót, hanem a ^ földre szórta a hamut és a | csikket, majd szaporán tök- 8 magot kezdett rágcsálni. A hé- \ jával kiválóan célzott. Mindenki elkerülte asztalát. ^ Amikor megkérdeztem, miért $ almoz maga alá, röhögött és 8 azt mondta: — Elvégre szocialista de- § mokrácia van, ami tudtommal § szabadságot jelent! Próbáltam meggyőzni: mit ^ szólna, ha mindenki így vi- ^ selkedne, ha az ő orra előtt ^ köpködnék a tökmagot. Egy ^ darabig unottan hallgatott, ^ aztán belémfojtotta a szót: | — Tudja mit, apafej! Ok- ^ fossa az altamírai ősanyját. §-------------------------------------------! — Hálóval a köd ellen. ^ Az amerikai New Jersey- ^ ben a légi közlekedés szak- ^ értői most próbálnak ki egy ^ ködeloszlató módszert, ame- ^ lyet a chilei indiánoktól ^ lestek el. A hegyi lakó in- diánok ugyanis rendkívül 8 finom hálókat használnak a § t ködben, minthogy a háló- ^ szemeken a ködszemcsék ^ vízként csapódnak le. A légi- ^ közlekedéshez nylon hálókat ^ akarnak használni mozgat- ^ ható keretben és ennek se- ^ gítségével néhány perc alatt ^ „folyosókat” tudnak vágni ^ a ködben. $ Mire válaszolhattam volna, szerencsére felcihelödött, fogta gitárját és elvonaglott koszos bőrnadrágjában. Én pedig az altamírai ősembert kérem most, sok-sok ezer év távlatából, ne haragudjon, hogy ez a gitáros „utódja” — rá hivatkozott. Rá, aki nem tehet semmit. Velkei Árpád Mindenki szeret ünnepelni, mindenki várja a pihenésre, szórakozásra alkalmas karácsonyt. Legjobban várják talán azok, akik egész éven át hétköznap és vasárnap szinte egyformán dolgoznak: a termelőszövetkezeti tagok. ök hogyan ünnepelnek? Pál Károly, a szentmárton- kátai Kossuth Tsz elnöke egész évi munkája után nyugodt lelkiismerettel ünnepel, hiszen a szövetkezet csaknem 100 százalékosán elvégezte a munkáját. — Nehéz volt az év, főleg a száj- és körömfájás miatt. Most várom, hogy kicsit kipihenhessem magam. Családommal együtt — három gyermekemmel és egy kisunokámmal — szórakozva, boldogan szeretnénk tölteni az ünnepeket. Lackovics Imre, a szentlő- rinckátai Uj Világ Tsz állattenyésztője most gyógyult fel betegségéből, örül az egészségének. Újra dolgozhat. Nem panaszkodik, hogy karácsonykor is lesz tennivalója. — Ha ünneplő, szórakozó karácsonyra gondolok — ne- kém ez nem megy, mert hóI nap vége, év vége van. Ne- | kém most van a szezonmun- ! kám: zárá^, állatátadás és ; állatszállítás. Négy családom ) van, de valószínű egyik sem jön haza ünnepelni. Ez szomorít, de a munkám majd szórakoztat, karácsonykor is. Vankó Fere-ncné, á farrno- si Uj Elet Tsz könyvelőhelyettese a családi körrel nem tervezett különösebb ünnepi programot. — Karácsony első napján a sok szórakozó embertől eltérően mi csak pihenni fogunk. A második napon egy kisebb családi látogatásra készülünk. Hangulatunkat inkább szilveszterre tartalékoljuk. A tóalmási Lenin Tsz új tanyájának nyolc állatgondozója úgy végzi mindennapos, megszokott munkáját, mintha a két ünnep is egyszerű munkanap volna. Ók minden reggel fél 4-től 8-ig és minden délután fél 3-tól este 7-ig dolgoznak. Szeretik munkájukat. — Nekünk olyan az ünnep, mint a hétköznap — mondja Irmalós István. — Pedig néhányunknak, Her- czegh Istvánnak, Balázs Istvánnak, Szabó Jánosnak, Simon Jánosnak és jómagámnak duplán, vagy repetázva kellene ünnepelni, mert nemcsak karácsonyunk, hanem névnapunk is lesz. — Azért mi is boldogak leszünk — fejezi be a beszélgetést Papp Sándor, csak éppen a szórakozás előtt és után. elvégezzük kötelességünket, munkánkat i& MILYEN AJÁNDÉKOT VÁR? A legtöbb ember, főleg a legifjabbak és a fiatalok, mindig mást, mindig több ajándékot várnak az ajándékozóktól, mint amit kapnak. Nem bűn ez, mert a szépért, a sokért való vágyakozás természetes emberi tulajdonság. A négyéves kókai Galambos Gabika kívánsága egy egész játékbolt, mindent szeretne, amit a kirakatban lát. Gépkocsikat, harckocsikat, kockajátékokat, kisbiciklit és labdákat. A legjobban mégis egy korcsolyára, és egy sítalpra vágyik. Korcsolyázni már tud, s most olyan hóeséses telet vár, hogy mindig síelhessen. Molnár Ferkó nagykátai úttörő sokáig csak mesét olvasott. Mostanában barátságot kötött a szépirodalommal, és mire középiskolás lesz, saját könyvtárat szeretne. Legnagyobb kívánsága karácsonyra a gyerekhadat elbűvölő’ Cooper indián-sorozat. A tápiószecsői Súth Marika elsőéves fodrásztanuló. Ajándékul jó félévi bizonyítványt és egy szép ruhát szeretne — s egy fekete hajú férfi modellt, mert most készül az első versenyére. Ami a jó eredményt illeti, Marikának elég köny- nyű dolga van, mert szorgalmával segíthet magának. A nagykátai Vonnák Jánosáé a legszebb és legkedvesebb ajándékot várja: egy valódi, kedves kisbabát. Van egy hatéves kisfiúk, s ezért azt szeretnék, hogy második gyermekük kislány legyen. (Reméljük, hogy tegnap az ajándékot várók minden kívánsága teljesült.) Urbán László János-est Farmoson A farmosi cukrászda különleges műsort biztosít a község lákóinak a kétnapos ünnepen. Ma karácsonyestét rendeznek, amelyen éjjel 2 óráig szórakozhatnak a vendégek. Holnap ugyancsak éjjel 2 óráiig tart nyitva a cukrászda, s a holnapi program címe: János-est. Az ötletes rendezők más meglepetésről is gondoskodnak. A cukrászda termén kívül még két helyiséget nyitnak, s így mindenki válogathat, hogy hol akarja tölteni az estéket, a „Mátyás pincében”, vagy a „Borharapó- ban”. Ajánlanánk: egyik este itt, a másik este ott. Reméljük, senki sem fog szidni minket ezért a tanácsért. Majd a papa Tápiószelén 29-én, szerdán este fél 8-kor mutatja be az Állami Déryné Színház Kállay—Fényes: Majd a papa című zenés víg játékát Tápiószelén, a művelődési házban. Jegyek már most válthatók, — Különleges párizsi tojásfőző: a tojás a lábosra szerelt számolókészüléken beállított időpontban „kilép” a forró vízből. Cikcakkból hímzögép A Soproni Ruhagyár exportra kerülő leánykaruhái, a külföldi vásárlók kívánságának megfelelően, gazdag hímzésekkel készülnek. A szép díszítésű ruhák nagy népszerűségnek örvendenek a hazaj üzletekben is, de a gyárban eddig kevés himzőgép állt rendelkezésre, s az egyre növekvő igényt már nem tudták kielégíteni. Most megoldódott a ruhagyár himzőgéphiánya. Tíz — a ruhaiparban már nem használható — cikcakk gépet szereztek be s ezeket a gyár újítóbrigádja himzőgé- pekké alakította át. Az új himzőgépek kezelésére tanfolyamon képezték ki a gépek kezelőit. A Nemzeti Múzeum figyelmébe! Rákóczi buzogánya Birtokunkban van Blasko- vich Jánosnak, a tápiószelei múzeum igazgatójának egy tudományos értékű dolgozata, amelyből néhány sort idézünk: „... a Rákóczi ereklyéknek egy hiányzó darabjáról emlékezem meg. Évek óta különösnek találtam, hogy Rákóczi díszfegyverei közül hiányzott a buzogány. Századunk 20-as, 30-as éveiben György fivérem azzal a hírrel jött haza Tápiószentmártonba, hogy Blaskovich Aladárnak néhány hónappal ezelőtt egy közeli rokon egy drágakövekkel díszített, fejedelmi buzogányt kínált megvételre, ami neki, Blaskovich Aladárnak nem kellett. Minthogy feltehető, hogy a rokon a Nemzeti Múzeumnak is felkínálta a buzogányt, s az meg is vette, alkalomadtán érdemes volna a Nemzeti Múzeum régészeti osztályán megemlíteni, hogy az esetleg megvásárolt ékköves buzogány Rákóczi fejedelemé volt.” — Moszkvában egyszemélyes tengeralattjárót készítenek a tengerfenék állat- és növényvilágának tanulmányozására. Az új ..zsebtengeralattjárók” $00 méter mélységig ereszkednek le. MOZIMŰSOR Nagykáta ma és holnap: Iszony. Matiné holnap: A sárga cipő története. Hétfőtől szerdáig: Folytassa Kleó. Tápiószele ma és holnap: Zöldár. Matiné holnap: Halhatatlan melódiák. Hétfőtől szerdáig: Iszony. Tápiószentmár- ton ma és holnap: Elvtársak. Matiné holnap: Szóljon a dob. Szerdán: Százegy kiskutya. Pánd ma és holnap: Aranyfej. Kóka ma: Néma barikád, holnap: A kék öböl rejtélye. Szerdán: Egy amerikai Párizsban. Farmos ma és holnap: A Tenkes kapitánya II. Szerdán: Egy nyáron át táncolt. Tápiószőllős ma és holnap: A Tenkes kapitánya I. Matiné holnap: Ketten a túlvilágról. Szerdán: Többgyermekes agglegény. Tápióság ma és holnap: Egy krumpli, két krumpli. Szerdán: Jog és ököl. Tápióbicske ma: Elvtársak, holnap: Mi ketten, meg a ló. Szerdán: A színésznő szerelme. Szentlőrinckáta ma: Anna Frank naplója, holnap: A generális. Szerdán: Viharos alkonyat. Tápiószecső ma és holnap: Bolondos história. Szerdán: Robbantsunk bankot. BARNAZSŰ nyugodtan Barnazsú, még egy óra a látogatási idő, legyél most boldog. — Két hét múlva karácsony. — Az ablak felé fordította az arcát. Izzadt háztetők kacsintottak vissza, nem volt rajtuk hósapka. — Ide kerül a baba a fejem mellé. Mennyivel könnyebbek lesznek a napok! Nem valami jó itt feküdni, tudod? — Nem valami jó egyedül róni az utcákat, tudod? Egy hét múlva felvittem Barnazsúnak a műanyag csokoládészínű kislányt is. Széles karimájú, nyári kalap volt a fején és nagy szemérmesen sárga szoknya fedte derekát. — Tudod —, magyaráztam — a kisfiú gyenge ahhoz, hogy téged egyedül meggyógyítson. Most elhoztam a testvérét. Erről azt mondják, hogy rettentő nagy — mutattam is kezemmel — varázsereje van. összefognak ők ketten, és pár nap múlva meggyógyulsz. Beszéltem, beszéltem, s közben csillogott a gyöngy a homlokomon. Nagyon közelinek éreztem a karácsonyt. — Mesélj — kért engem —, milyenek a Rákóczi úton a kirakatok? É s én mondtam: — Kirakatok? Á! Nehogy azt hidd ... Nem szépek. Mondta talán valaki, hogy szépek? Hazudott. Én meg sem állok előttük. Nehogy fájjon egy percre is a szíved értük. Tavaly voltak szépek, amikor együtt néztük. Most kimondottan csúnyák. Mondják is az emberek, hogy nem szépek. Gyönyörűen, folyékonyan hazudtam, de az orromra tette a kezét: — Puha. Barnazsúnak nem szabad hazudni. — Igazat beszélek — fogadkoztam. — 0 « Azt mondják, az idén nem is lesz karácsony. Elmarad. Egyszerűen elmarad, minek minden évben. Jövőre már lesz, és aztán minden évben, csak most nem. Olyan lesz az idén, a karácsony, mint a többi hétköznap. Elhalasztják későbbre .., Fájó sejtelemmel mondtam minden szót, mert Barnazsú lázlapján a piros csík az égbe kúszott. íyj evetett azon, amit mondtam. Lát- 111 szott, nem hiszi el. Pedig valóban így lesz. Én már régen elhittem, ő nem. — Képzeld — húzta meg a kabátom ujját —, azt álmodtam, hogy otthon voltam karácsonykor. Hófehér blúzt vettem magamra, sötétkék szoknyát. Koccintottunk. Azt mondtuk, örökké szeressük egymást, örökké együtt! Erre ittunk. — így lesz. Meggyógyítanak a babák. Én elmentem tőle, mint aki ivott, és támolyogtam az utcán. Mindenkinek nekimentem, de nem kívántak a pokolba, az emberek, mint máskor, mert most karácsony jött. Az üzletek előtt fenyőfákat árultak. Nagy volt a forgalom, az emberek ajándékokat vettek. Én megbámultam egy fényes kirakatot. Fény, fény. Jaj! Csúnya. Éppen olyan csúnya, mint Barnazsúnak mondtam. Mentem egyedül és titokban bíztam abban, hogy a csokoládészínű emberkék segítenek. Eltelt aztán borzalmas lassan az egy hét is. Utolsó nap még taxira is gyűjtöttem pénzt és bementem a kórházba. Egy szívetelállító, nagy örömre készültem, hogy Barnazsú azt mondja: — Na, most mehetek haza! Végtelennek tűnt a nagy folyosó. Barnazsú arca fehér volt, mint a párna. Reám nevetett. Deregán Gábor B arnazsú beteg lett. Arcáról láz-ördögök vigyorogtak rám, és zúgó fülembe kaján ének-nyilakat lőttek. Nem engedtem, hogy elrabolják tőlem Barnazsút. Mentőautó vitte kórházba, vele voltam én is. Fejét vállamra hajtotta, úgy, mint nyári sétáinkon. Nagy utazás volt, kevesen utaztak akkor így, az autók behúzták orrukat előttünk, villamossíneken robogtunk, ahol másnak nem szabad, mögöttünk rozsdaszín felhő kavargóit. Barnazsút a kórházban mindig meglátogattam. Hosszú, kanyargó folyosókon mentem hozzá, lépteim zaját elnyelte a gumiszőnyegkígyó. Ajándékokat vittem, hogy könnyebben teljenek a rossz napok. Virágokat és sok-sok csokoládét. Míg egészséges volt, ez ritkán jutott eszembe. Hófehér ágyak csendjében megfogta a kezem és mosolygott. — Nagyon szeretnék meggyógyulni, gyorsan, mert jön a karácsony és veled akarok lenni, otthon. Én is derűs arcot vágtam és megállás nélkül mondtam mindig újra: — Barnazsú, pár nap múlva otthon leszel, meglátod. — Beteg —, mondta önmagára mutatva, mint egy kis gyerek. Megsimogattam barna haját. Közeledett karácsony és műanyag, csokoládé színű kisfiúval leptem meg. — Nekem hoztad, biztos nekem? — örült neki nagyon. —' Meggyógyít, meglátod ez a fiatalember gyorsan. Sokszor felrémlik soksok régi szép karácsonyunk. Meg kell gyorsan gyógyítson, mert nélküled csúnya lenne az ünnep. — Ó, most már nyugodt lehetsz. Máris jobban érzem magam. Gyere, szaladjunk egyet — ijesztett rám. — Hogyne, még mit nem! Feküdj
