Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

Nagyobb öltözők, eszpresszó, új klubhelyiségek Korszerűsítik a járási művelődési házat Több százezer forintos költséggel felújítják a járási művelődési házat Többek kö­zött korszerűsítik a színház- termet, nagyobbítják az öltözőket, új mellékhelyi­ségeket építenek, do­hányzó létesül, valamint egy, a dohányzóból nyíló eszpresszó. A népművelés új formáinak figyelembevételével a többi területre klubhelyiségeket, szakköri helyiségeket építe­nek. Végleges megoldást nyer az értelmiségi klub, a nyug­díjas klub, a művelődési ház­ban több éve tevékenykedő területi KISZ-szervezet, a balett, zene és nyelvtanfolya­mok helyiségeinek kérdése is. A szombaton Nagykátán látogatást tett Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter meg­beszélésein is szó esett a já­rási művelődési ház korszerű­sítéséről. Véglegesnek tekinthető, hogy erre a célra a jövő évben kétszázezer forintot fordítanak. Az építkezé­seket 1967-ben fejezik be. \ Az egész átépítés összköltsége a félmillió forintot is meg­haladja. A munkákat 1966. első fe­lében kezdik el. Mercedes, repülőgép, tejszállítő Játék harmincezerért A járási tanács műyelődésügyi osztálya mintegy harminc­ezer forint értékben vásárolt játékokat a járás óvodáinak. Az óvodások legnagyobb örömére az ajándékok között van többek között 17 Mercedes autó, sok-sok repülőgép, darus autó, kati­cabogár, tejszállító kocsi, favágó persely, főzőedénykék. Kü­lönböző színűek a kiskutyák, vannak mozaikkockák, labdák. Bársonyosak és élethűen morognak a kicsi és nagy mackók. A kislányok biztosan nagyon fognak örülni a szebbnél szebb babáknak. * ti rj mente A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE n. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM 1965. DECEMBER 25, SZOMBAT Munkatársunk megkérdezte: Mivel tölti az ünnepeket? A hír olvasása után készítettük ezt a felvételt. A tápiósze- csői óvódások is nagyon örültek az új játékoknak Foto: Gyarmati Károly „Az ősanyját, apafej' i A Keleti pályaudvar étter­eiének egyik sarokasztalánál pillantottam meg őt. Sörény­nek is beillő hajzatával, fan­tasztikusan elhanyagolt ru­hájával azonnal-magára vonta a figyelmet. Mindehhez hóna alatt óriási, vadonatúj gitárt szorongatott. Miután min­denki jól megbámulta, gi­tárját elhelyezte egy székre, cigarettára gyújtott, közben vad dallamot rögtönzött, és v a pincértől egyszerre két fél ^ konyakot rendelt. Persze addig sem unatko- \ zott, amíg a konyakot meg- $ kapta. Pillantásra sem mél- ^ tatta a hamutartót, hanem a ^ földre szórta a hamut és a | csikket, majd szaporán tök- 8 magot kezdett rágcsálni. A hé- \ jával kiválóan célzott. Mindenki elkerülte asztalát. ^ Amikor megkérdeztem, miért $ almoz maga alá, röhögött és 8 azt mondta: — Elvégre szocialista de- § mokrácia van, ami tudtommal § szabadságot jelent! Próbáltam meggyőzni: mit ^ szólna, ha mindenki így vi- ^ selkedne, ha az ő orra előtt ^ köpködnék a tökmagot. Egy ^ darabig unottan hallgatott, ^ aztán belémfojtotta a szót: | — Tudja mit, apafej! Ok- ^ fossa az altamírai ősanyját. §-------------------------------------------! — Hálóval a köd ellen. ^ Az amerikai New Jersey- ^ ben a légi közlekedés szak- ^ értői most próbálnak ki egy ^ ködeloszlató módszert, ame- ^ lyet a chilei indiánoktól ^ lestek el. A hegyi lakó in- diánok ugyanis rendkívül 8 finom hálókat használnak a § t ködben, minthogy a háló- ^ szemeken a ködszemcsék ^ vízként csapódnak le. A légi- ^ közlekedéshez nylon hálókat ^ akarnak használni mozgat- ^ ható keretben és ennek se- ^ gítségével néhány perc alatt ^ „folyosókat” tudnak vágni ^ a ködben. $ Mire válaszolhattam volna, szerencsére felcihelödött, fog­ta gitárját és elvonaglott ko­szos bőrnadrágjában. Én pedig az altamírai ősem­bert kérem most, sok-sok ezer év távlatából, ne haragudjon, hogy ez a gitáros „utódja” — rá hivatkozott. Rá, aki nem tehet semmit. Velkei Árpád Mindenki szeret ünnepelni, mindenki várja a pihenésre, szórakozásra alkalmas kará­csonyt. Legjobban várják ta­lán azok, akik egész éven át hétköznap és vasárnap szinte egyformán dolgoznak: a termelőszövetkezeti tagok. ök hogyan ünnepelnek? Pál Károly, a szentmárton- kátai Kossuth Tsz elnöke egész évi munkája után nyugodt lelkiismerettel ünnepel, hiszen a szövetke­zet csaknem 100 százaléko­sán elvégezte a munkáját. — Nehéz volt az év, fő­leg a száj- és körömfájás miatt. Most várom, hogy ki­csit kipihenhessem magam. Családommal együtt — há­rom gyermekemmel és egy kisunokámmal — szórakoz­va, boldogan szeretnénk töl­teni az ünnepeket. Lackovics Imre, a szentlő- rinckátai Uj Világ Tsz ál­lattenyésztője most gyógyult fel betegségéből, örül az egészségének. Újra dolgoz­hat. Nem panaszkodik, hogy karácsonykor is lesz tenni­valója. — Ha ünneplő, szórakozó karácsonyra gondolok — ne- kém ez nem megy, mert hó­I nap vége, év vége van. Ne- | kém most van a szezonmun- ! kám: zárá^, állatátadás és ; állatszállítás. Négy családom ) van, de valószínű egyik sem jön haza ünnepelni. Ez szomorít, de a munkám majd szórakoztat, karácsonykor is. Vankó Fere-ncné, á farrno- si Uj Elet Tsz könyvelő­helyettese a családi körrel nem tervezett különösebb ünnepi programot. — Karácsony első napján a sok szórakozó embertől el­térően mi csak pihenni fo­gunk. A második napon egy kisebb családi látogatásra készülünk. Hangulatunkat in­kább szilveszterre tartalé­koljuk. A tóalmási Lenin Tsz új tanyájának nyolc állatgondo­zója úgy végzi mindenna­pos, megszokott munkáját, mintha a két ünnep is egy­szerű munkanap volna. Ók minden reggel fél 4-től 8-ig és minden délután fél 3-tól este 7-ig dolgoznak. Szere­tik munkájukat. — Nekünk olyan az ün­nep, mint a hétköznap — mondja Irmalós István. — Pedig néhányunknak, Her- czegh Istvánnak, Balázs Ist­vánnak, Szabó Jánosnak, Si­mon Jánosnak és jómagám­nak duplán, vagy repetázva kellene ünnepelni, mert nem­csak karácsonyunk, hanem névnapunk is lesz. — Azért mi is boldogak leszünk — fejezi be a be­szélgetést Papp Sándor, csak éppen a szórakozás előtt és után. elvégezzük kötelességünket, munkánkat i& MILYEN AJÁNDÉKOT VÁR? A legtöbb ember, főleg a legifjabbak és a fiatalok, mindig mást, mindig több ajándékot várnak az ajándé­kozóktól, mint amit kapnak. Nem bűn ez, mert a szépért, a sokért való vágyakozás ter­mészetes emberi tulajdon­ság. A négyéves kókai Galambos Gabika kívánsága egy egész játékbolt, mindent szeretne, amit a kira­katban lát. Gépkocsikat, harckocsikat, kockajátékokat, kisbiciklit és labdákat. A leg­jobban mégis egy korcsolyá­ra, és egy sítalpra vágyik. Korcsolyázni már tud, s most olyan hóeséses telet vár, hogy mindig síelhessen. Molnár Ferkó nagykátai út­törő sokáig csak mesét ol­vasott. Mostanában barátsá­got kötött a szépirodalommal, és mire középiskolás lesz, sa­ját könyvtárat szeretne. Leg­nagyobb kívánsága kará­csonyra a gyerekhadat elbű­völő’ Cooper indián-sorozat. A tápiószecsői Súth Marika elsőéves fodrásztanuló. Aján­dékul jó félévi bizonyítványt és egy szép ruhát szeretne — s egy fekete hajú férfi modellt, mert most készül az első ver­senyére. Ami a jó eredményt illeti, Marikának elég köny- nyű dolga van, mert szorgal­mával segíthet magának. A nagykátai Vonnák János­áé a legszebb és legkedvesebb ajándékot várja: egy valódi, kedves kisbabát. Van egy hat­éves kisfiúk, s ezért azt sze­retnék, hogy második gyerme­kük kislány legyen. (Reméljük, hogy tegnap az ajándékot várók minden kí­vánsága teljesült.) Urbán László János-est Farmoson A farmosi cukrászda kü­lönleges műsort biztosít a köz­ség lákóinak a kétnapos ün­nepen. Ma karácsonyestét ren­deznek, amelyen éjjel 2 óráig szórakozhatnak a vendégek. Holnap ugyancsak éjjel 2 óráiig tart nyitva a cukrász­da, s a holnapi program cí­me: János-est. Az ötletes rendezők más meglepetésről is gondoskod­nak. A cukrászda termén kí­vül még két helyiséget nyit­nak, s így mindenki válo­gathat, hogy hol akarja töl­teni az estéket, a „Mátyás pin­cében”, vagy a „Borharapó- ban”. Ajánlanánk: egyik este itt, a másik este ott. Reméljük, senki sem fog szidni minket ezért a tanácsért. Majd a papa Tápiószelén 29-én, szerdán este fél 8-kor mutatja be az Állami Déryné Színház Kállay—Fényes: Majd a papa című zenés víg játé­kát Tápiószelén, a művelődési házban. Jegyek már most válthatók, — Különleges párizsi to­jásfőző: a tojás a lábosra szerelt számolókészüléken beállított időpontban „ki­lép” a forró vízből. Cikcakkból hímzögép A Soproni Ruhagyár export­ra kerülő leánykaruhái, a kül­földi vásárlók kívánságának megfelelően, gazdag hímzésekkel ké­szülnek. A szép díszítésű ruhák nagy népszerűségnek örvendenek a hazaj üzletekben is, de a gyár­ban eddig kevés himzőgép állt rendelkezésre, s az egyre növekvő igényt már nem tudták kielégíteni. Most megoldódott a ruhagyár himzőgéphiánya. Tíz — a ruhaiparban már nem használható — cikcakk gépet szereztek be s ezeket a gyár újítóbrigádja himzőgé- pekké alakította át. Az új himzőgépek kezelésére tan­folyamon képezték ki a gé­pek kezelőit. A Nemzeti Múzeum figyelmébe! Rákóczi buzogánya Birtokunkban van Blasko- vich Jánosnak, a tápiószelei múzeum igazgatójának egy tudományos értékű dolgozata, amelyből néhány sort idé­zünk: „... a Rákóczi ereklyéknek egy hiányzó darabjáról emlé­kezem meg. Évek óta külö­nösnek találtam, hogy Rákó­czi díszfegyverei közül hiány­zott a buzogány. Századunk 20-as, 30-as éveiben György fivérem azzal a hírrel jött haza Tápiószentmártonba, hogy Blaskovich Aladárnak néhány hónappal ezelőtt egy közeli rokon egy drágakövek­kel díszített, fejedelmi buzo­gányt kínált megvételre, ami neki, Blaskovich Aladárnak nem kellett. Minthogy feltehető, hogy a rokon a Nemzeti Múzeumnak is felkínálta a buzogányt, s az meg is vette, alkalomadtán érdemes volna a Nemzeti Mú­zeum régészeti osztályán megemlíteni, hogy az esetleg megvásárolt ékköves buzo­gány Rákóczi fejedelemé volt.” — Moszkvában egyszemé­lyes tengeralattjárót készí­tenek a tengerfenék állat- és növényvilágának tanul­mányozására. Az új ..zseb­tengeralattjárók” $00 méter mélységig ereszkednek le. MOZIMŰSOR Nagykáta ma és holnap: Iszony. Matiné holnap: A sárga cipő tör­ténete. Hétfőtől szerdáig: Folytas­sa Kleó. Tápiószele ma és hol­nap: Zöldár. Matiné holnap: Halhatatlan melódiák. Hétfőtől szerdáig: Iszony. Tápiószentmár- ton ma és holnap: Elvtársak. Ma­tiné holnap: Szóljon a dob. Szer­dán: Százegy kiskutya. Pánd ma és holnap: Aranyfej. Kóka ma: Néma barikád, holnap: A kék öböl rejtélye. Szerdán: Egy ame­rikai Párizsban. Farmos ma és holnap: A Tenkes kapitánya II. Szerdán: Egy nyáron át táncolt. Tápiószőllős ma és holnap: A Tenkes kapitánya I. Matiné hol­nap: Ketten a túlvilágról. Szer­dán: Többgyermekes agglegény. Tápióság ma és holnap: Egy krumpli, két krumpli. Szerdán: Jog és ököl. Tápióbicske ma: Elvtársak, holnap: Mi ketten, meg a ló. Szerdán: A színésznő szerelme. Szentlőrinckáta ma: Anna Frank naplója, holnap: A generális. Szerdán: Viharos alko­nyat. Tápiószecső ma és holnap: Bolondos história. Szerdán: Rob­bantsunk bankot. BARNAZSŰ nyugodtan Barnazsú, még egy óra a lá­togatási idő, legyél most boldog. — Két hét múlva karácsony. — Az ablak felé fordította az arcát. Izzadt háztetők kacsintottak vissza, nem volt rajtuk hósapka. — Ide kerül a baba a fejem mellé. Mennyivel könnyebbek lesznek a na­pok! Nem valami jó itt feküdni, tudod? — Nem valami jó egyedül róni az ut­cákat, tudod? Egy hét múlva felvittem Barnazsúnak a műanyag csokoládészínű kislányt is. Széles karimájú, nyári kalap volt a fe­jén és nagy szemérmesen sárga szok­nya fedte derekát. — Tudod —, magyaráztam — a kis­fiú gyenge ahhoz, hogy téged egyedül meggyógyítson. Most elhoztam a testvé­rét. Erről azt mondják, hogy rettentő nagy — mutattam is kezemmel — va­rázsereje van. összefognak ők ketten, és pár nap múlva meggyógyulsz. Beszéltem, beszéltem, s közben csillo­gott a gyöngy a homlokomon. Nagyon közelinek éreztem a karácsonyt. — Mesélj — kért engem —, milyenek a Rákóczi úton a kirakatok? É s én mondtam: — Kirakatok? Á! Nehogy azt hidd ... Nem szépek. Mondta talán va­laki, hogy szépek? Hazudott. Én meg sem állok előttük. Nehogy fájjon egy percre is a szíved értük. Tavaly voltak szépek, amikor együtt néztük. Most ki­mondottan csúnyák. Mondják is az em­berek, hogy nem szépek. Gyönyörűen, folyékonyan hazudtam, de az orromra tette a kezét: — Puha. Barnazsúnak nem szabad hazudni. — Igazat beszélek — fogadkoztam. — 0 « Azt mondják, az idén nem is lesz kará­csony. Elmarad. Egyszerűen elmarad, minek minden évben. Jövőre már lesz, és aztán minden évben, csak most nem. Olyan lesz az idén, a karácsony, mint a többi hétköznap. Elhalasztják később­re .., Fájó sejtelemmel mondtam minden szót, mert Barnazsú lázlapján a piros csík az égbe kúszott. íyj evetett azon, amit mondtam. Lát- 111 szott, nem hiszi el. Pedig valóban így lesz. Én már régen elhittem, ő nem. — Képzeld — húzta meg a kabátom ujját —, azt álmodtam, hogy otthon vol­tam karácsonykor. Hófehér blúzt vet­tem magamra, sötétkék szoknyát. Koc­cintottunk. Azt mondtuk, örökké sze­ressük egymást, örökké együtt! Erre it­tunk. — így lesz. Meggyógyítanak a babák. Én elmentem tőle, mint aki ivott, és támolyogtam az utcán. Mindenkinek nekimentem, de nem kívántak a po­kolba, az emberek, mint máskor, mert most karácsony jött. Az üzletek előtt fenyőfákat árultak. Nagy volt a forga­lom, az emberek ajándékokat vettek. Én megbámultam egy fényes kirakatot. Fény, fény. Jaj! Csúnya. Éppen olyan csúnya, mint Barnazsúnak mondtam. Mentem egyedül és titokban bíztam abban, hogy a csokoládészínű emberkék segítenek. Eltelt aztán borzalmas lassan az egy hét is. Utolsó nap még taxira is gyűj­töttem pénzt és bementem a kórházba. Egy szívetelállító, nagy örömre készül­tem, hogy Barnazsú azt mondja: — Na, most mehetek haza! Végtelennek tűnt a nagy folyosó. Bar­nazsú arca fehér volt, mint a párna. Reám nevetett. Deregán Gábor B arnazsú beteg lett. Arcáról láz-ör­dögök vigyorogtak rám, és zúgó fülembe kaján ének-nyilakat lőttek. Nem engedtem, hogy elrabolják tőlem Barnazsút. Mentőautó vitte kórházba, vele voltam én is. Fejét vállamra haj­totta, úgy, mint nyári sétáinkon. Nagy utazás volt, kevesen utaztak akkor így, az autók behúzták orrukat előttünk, villamossíneken robogtunk, ahol más­nak nem szabad, mögöttünk rozsdaszín felhő kavargóit. Barnazsút a kórházban mindig meg­látogattam. Hosszú, kanyargó folyosó­kon mentem hozzá, lépteim zaját el­nyelte a gumiszőnyegkígyó. Ajándéko­kat vittem, hogy könnyebben teljenek a rossz napok. Virágokat és sok-sok cso­koládét. Míg egészséges volt, ez ritkán jutott eszembe. Hófehér ágyak csendjében megfogta a kezem és mosolygott. — Nagyon szeretnék meggyógyulni, gyorsan, mert jön a karácsony és veled akarok lenni, otthon. Én is derűs arcot vágtam és megállás nélkül mondtam mindig újra: — Barnazsú, pár nap múlva otthon leszel, meglátod. — Beteg —, mondta önmagára mu­tatva, mint egy kis gyerek. Megsimo­gattam barna haját. Közeledett karácsony és műanyag, csokoládé színű kisfiúval leptem meg. — Nekem hoztad, biztos nekem? — örült neki nagyon. —' Meggyógyít, meglátod ez a fiatal­ember gyorsan. Sokszor felrémlik sok­sok régi szép karácsonyunk. Meg kell gyorsan gyógyítson, mert nélküled csú­nya lenne az ünnep. — Ó, most már nyugodt lehetsz. Máris jobban érzem magam. Gyere, szaladjunk egyet — ijesztett rám. — Hogyne, még mit nem! Feküdj

Next

/
Thumbnails
Contents