Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

1965. DECEMBER 25, SZOMBAT M» MEGYEI hírlap Hogyan művelődjenek a bejáró dolgozók? e* kultúrhazak hiángzó kapcsolata — Sikeres a fir teeékengsége — Segítséget a műszaki szakköröknek Pest megye különböző tár­sadalmi és tanácsi szervei az elmúlt években is sokat fog­lalkoztak a bejáró munkások — akiknek száma mintegy 150 ezerre tehető — művelő­désének megoldásával. E té­eredményeket csak úgy lehetne elérni, ha a járási székhelyeken, községek­ben működő művelődési otthonok kapcsolatot ke­resnének a fővárosi nagy­üzemekkel. Azokkal együttműködve olda­nák meg az iparban dolgozó bejáró munkások megfelelő színvonalú kulturális és ter­mészettudományos szakmai művelődését. Sajnos, csak né­hány művelődési osztály di­csekedhet azzal, hogy a kap­csolatok megteremtése érdeké­ben kezdeményező lépéseket tett A bagi, az ócsai és a gyömrői népművelők mellett, elsősorban a nagykátai járási művelődési ház és a kőbányai ipari üzemek évek óta fejlő­dő kapcsolatai hoztak szép eredményeket, és a ve- csési művelődési otthon te­remtett sokoldalú, a szakok­tatást is felölelő együttműkö­dést az EVIG-gel. Hasonlóan eredményes a ráckevei járás és a Cse­pel Vas- és Fémművek kapcsolata. Ennél sokkal szebb eredmé­nyeket tud felmutatni a Ter­mészet- és Társadalomtudo­mányi Ismeretterjesztő Tár­sulat Pest megyei szervezete. A TIT az elmúlt évadban ugyanis 38 községben, illetve városban, 48 tagozattal indí­tott munkásakadémiákat, amelyek közül nem egy, már elérte a III.—IV. évfolyamát is. Ezt elsősorban a képzett, jó előadókkal, és az érdekes, változatos témájú előadások­kal biztosították­A művelődési házakban, kü­lönösen a fiatalság nevelése szempontjából, nagy jelentő­ségű a műszaki szakkörök működése. Ezek száma azon­ban nagyon kevés Pest me­gyében, mindössze 13. Egyik oka ennek, hogy rendkívül sokféle anyagra lenne szükség ezek létrehozásához. A műve­lődési otthonok azonban nem rendelkeznek megfelelő pénz­ügyi fedezettel. Ha a kultúr- házak kiterjesztenék és meg­szerveznék kapcsolataikat mind a fővárosi, mind a me­gyei ipari üzemekkel, segítsé­gükkel a műszaki szakkörök számát a jelenleginek sokszo­rosára emelhetnék. NULLA FOK ALATT A hőmérő egyre gyakrab­ban szalad fagypont alá. De még keményebb hidegben sem állhatnak meg a kavi­csot kanalazó monstrumok. A § Szentendrei Cementárugyár­ban fűtött keverőbe ömlik az anyag, hogy aztán sorban készüljön az építkezésekhez, csatornázásokhoz nélkülözhe­tetlen, sokfajta építőanyag. A darus kocsi cementgyűrű­ket emel. Javarésze Csehszlo­vákiába utazik, ahol az ár­víz sújtotta területeken az újjáépítésnél használnak sok kilométer hosszúságú szent­endrei terméket. Gábor felv. Rendhagyó sors ^J*Ci mit Szerelne ? Ajándékot mindenki szeret kapni — éppen ezért kérdést intéztünk az univerzum néhány lakójához — ki mit szeretne kapni kará­csonyra? Köszönöm Ödön, a Három Zsebmetsző fize­tőpincére. — Nagy ajándék lenne, ha legalább ezen a napon, a vendég képébe vághassam a borra­valót, amivel porig akar alázni. Sóder Guszti, más néven Ragya, hivatalos huligán, a Leányálom utcából. — Roppant jól jönne a rendőrség leszerelé­se, néha határozottan kiállhatatlanok. S mel­lékesen néhány korszerű boxer is elkelne, már megvan a jelöltem is, akin felavatnám. Honti Hanna. — Beskatulyáztak a könnyű műfajba, holott imádom Shakespearet. Latinovits Rómeó és én Júlia — kell-e ennél szebb meglepetés? Jack Ruby Oszvald halálra ítélt gyilkosa. — Ha valaki elvállalná helyettem a villa­mosszéket, azt nevezném kriszkindlinek. Remény Rezső, pedagógus. — Szerény vagyok. Egy hivatalos közlönyt kívánok, ami tartalmazza a fizetésemről szó­ló rendeletet. Gónó Gábor, vállalati igazgató. — Pár tucat megfelelő kádert, hogy végre­hajthassam a KB határozatát. Kicsi Frici, a Füllentés utcai általános is­kola legrosszabb tanulója. — Legalább jövő karácsonyig meghosszab­bítani a karácsonyi szünidőt. Mari néni Szeszkazán Tódor Ritzere. — Az ENSZ nyilvánítsa Budapestet alko­holmentes övezetté. Mimóza Ibi, aki most lesz 16 éves. — Egy ... egy szerelmi vallomást Tibortól. Vagy .. .vagy Feritől. Esetleg Sándortól. De valakitől mindenesetre. Foci Feri. — Brazil—magyart a Népstadionban. Ha ez nem megy, legyen angol—magyar. Ha itt se jön ki a lépés egy albán—magyar is elkelne. Persze, kiegyeznék egy üzemi kövérek és so­ványok buli-mérkőzéssel is. Ború Botond, pesszimista költő. — Ezen az estén meghalni, megsemmisülni, nagy élmény volna. S ezzel karöltve az Iro­dalmi Alap fölemelhetné az ösztöndíjam is. Maszek Manó, madzagkészítő kisiparos. — Gyönyörű ajándéknak tartanám, ha el­vennék az iparengedélyem és fölvennének út­burkoló munkásnak. Szálas Vencelné, házmester. — Ez a kései kapuzárás irtózatos. Jó névé 1 venném, ha az éjszakai kapuzárást már déli tizenkét órakor meg lehetne kezdeni. Durcás Dezső, körúti járókelő. — Át szeretnem aludni azt az időt, amíg a Nemzeti helyén fölépítik a földalatti állomá­sát. És maga a Humorista. — Ügy gondolom, a Kossuth-díj rendkívüli első fokozata megfelelő ajándék lenne az ol­vasónak nyújtott szellemi ajándékért. Renyhe Vendel, a semerrei Hanyatlás Téesz tagja. — A vasárnapot nyilvánítsák munkanappá, és a hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat legyen összevont ünnepnap. Nagy S. József Tizenöt éves volt 1945-ben. Apja — háromholdas kispa- raszt — 1942-ben, valahol az orosz mezőkön esett el. Anyja — akit a gyereklány szeme- láttára, visszavonuló katonák erőszakoltak meg — öngyilkos lett, lúgkövet ivott. Egyedül maradt. Ké.t, idősebb testvé­re, akárcsak édesanyja, kinn a temetőben. Mint egy komor, már-már rémtörténetté silá­nyodó tragédia vége. Ez eset­ben e rémtörténetet az élet írta, véste — kitörülhetetle- nül — a lány szívébe. További sorsa: rokonok, akik maguk­hoz fogadják; ingyen cseléd lesz. — Tőlük szöktem meg. Bár­mi lesz, csak jobb lehet. A falun kívül még soha nem voltam. Mégis elindultam. A ruha rajtam — ennyim volt Húszéves. Szép lány lehe­tett? Nem tudom. Most, har­mincöt éves — többnek né­zem. Sokat megért, sokat lá­tott asszony arca. Akkor ? Nem kérdezem, szép volt-e, hiszen a szépség mit magya­rázna meg? 1950 volt Utak erre és arra, férfisuttogások, kocsmák. Gyár — a paraszt- lánynak szokatlan, kemény fegyelem. Nyolc óra munka, de falak között, gépzúgás mellett. Nem süt be a nap, a földről nem röppen fel, s kezd jajongani a bíbic. Otthagyta. És ... igen, olyan nő lett. Egy férfival ment el Dunapentelé- re, aki két hét után őt, egy hónap múlva az építkezést is otthagyta. Ö maradt. Segéd­munkásként, de.... „ — Egy évet voltam ott. Ak­kor indult eljárás ellenem. Ha ma azokra az időkre gon­dolok, úgy érzem, mindez mással történt meg, nem ve­lem. Már-már harmadik sze­mélyben szól magáról: akko­ri magáról. Annyira idegen, annyira más az, aki akkor volt. Mert a pentelei óriás építkezése nemcsak hely volt a számára, hanem próba is. Próba, hogy szakítson addigi életével, újra kezdjen. Más legyen. A próbán megbukott. Mennie kellett. — Az igazgatósági épülettel átellenben — akkor persze még csak az épület alapjait kubikolták — az ideiglenes vasúti raktárak tövében volt egy kantinszerű valami. Per­^ sze, nem kantin volt az, sok- ^ kai rosszabb annál. Odajár- ^ tam minden este. ^ Este este után. Egy férfi § ha két-három napig maradt ^ mellette. Ivott is. Igen, ez is ^ hozzátartozott Dunapentelé- ^ hez. A falak tövében, a mind ^ magasabbra nyúló falak tövé- & ben a — salak. És ő — szavai- $ val — ott érezte jól magát. ^ Üres volt belül, test csupán. § Mire, kire gondolt volna? ^ Egyik este csúnya verekedés ^ robbant ki, székek repültek, ^ kések villantak. Káosz — s a & rendet teremtő karhatalom. | ö is a „szórásba” került. Rá- ^ adásul még huzakodott is az ^ egyik intézkedő, embereit irá- ^ nyitó tiszttel. ^ — Annak köszönhetem, ^ hogy a kitiltással letudták az ^ ügyem, mert az egyik tiszt... | szóval, az ismerősöm volt. ^ Éppen visszaszökhettem vol- | na, mint mások, akiket szin- ^ tén kitiltottak, mégis, egy hét, $ két hét után ismét feltűntek § Pentelén. ^ — Neki, annak a tisztnek ^ köszönhetem. Azt mondta, ő ^ elvenne feleségül, de úgysem | engedélyeznék. Lehet, hogy ^ szeretett Igen, biztos szere- ^ tett. (Tekintete messzire ré- ved, mint aki döbbenten levelet! Amikor feldúlták a pártirodát, ez is előkerült. És akkor — odaadták a férj ke­zébe .,. — Látja, ennyin is múlhat az ember élete! Egy túl ren­des adminisztrátoron. Persze, tudom: az ember, amit tett, azt vállalnia kell. De — örök­ké? Akkor már öt év telt el, két gyereket szültem neki, is­mert. Nem veszekedtünk, so­ha, még a legkisebb gyanúra sem adtam okot. Mégis, mint csavargó kutyát, úgy lökött el magától. Kicsúszott lába alól az oly nehezen megtalált biztonság, nem volt ereje. Fel kellene menteni érte? Nem, hiszem, hogy nem. Gyenge volt, van­nak nála sokkal erősebbek. Akik harcolnak, bármi törté­nik is, megtartják ember­ségüket, nem fogadják él megváltoztathatatlan ként a — bukást. Mert újra megbukott. Dol­gozott — már betanított mun­kásként, gépen volt — s hogy a két gyerek ne szenvedjen hiányt — mert itt már nem csúfolta meg az öt esztendő alatt meglelt igazi érzelmeket, ha már apjuk magukra hagy­ta őket, anyjuktól kapják meg, amit lehet, az ezerhá­romszáz forintból a legszük­ségesebbet, — az italt, amire megint rákapott, másokkal fizettette meg. Férfiakkal ter­mészetesen. Újra a hínár, s most már úgy, hogy közben két gyerek­hez kapaszkodik kétségbeeset­ten. Micsoda felemásság, mi­csoda bogózhatatlan szálai an­nak, amit az élet szövevénye jelent Hogyan fért mindez össze? Hogyan lehetett anya. s ugyanakkor... A toll el­akad: hogyan lehetne fekete és fehér e valószerűtlen keve­rékét megérteni? — 1958 januárjában férjhez mentem. A férjem tud min­dent ... Mint aki magára csap az ostorral, úgy görnyed össze. „A férjem tud mindent...” Talán nem az őszinteség, a félelem diktálta, hogy elmond­ja: ki volt. Amikor a férfi ki­jelentette, elveszi feleségül, elmondott neki mindent. Reg­gelig járták az utcákat a der­mesztő, decemberi hidegben. És ő akkor úgy vált el* hogy — vége. A férfi nem mondott semmit. De három nap múlva megkereste: mikor esküdhet­nek ... Nem kellett rettegni. Ügy érezte, hogy végre megszaba­dult a gerincét nyomorító, te­kintetét zavarttá tevő múlttól. A fiérj — mérnök, egy zátony­ra jutott házasság volt része­se, tartózkodó volt, lassan ol­dódott fel, akárcsak 6, a fe­lesége. Két éve éltek már együtt, amikor egyik este szólt: szeretné, ha a gyerekek a nevét viselnék. És azon az estén hangzott el az első sze­retlek ... Az asszony mint a megszál­lott, úgy igyekezett megra­gadni, s soha többé el nem engedni — önmagát. Üj ön­magát. A férfi segített ott­hon, ő — hitetlenkedve, mint aki fél, az álomból felébred — könyvek fölé hajolt. Egy éve végezte el a gyengeáramú technikumot, most technikus. Két gyerek anyja, feleség. Ha férjéről, a gyerekekről be­szél, furcsa tüzek gyúlnak e szemében. Hajában több a fe­hér, mint a barna szál. Arcár eltörölhetetlen ráncok. A tü­zek mégis meleget árasztva lobognak szemében .. rssssssssssssssssssssssssssj. szemléli régi — önmagát...) Nem tudom miért, hiszen én._ akkor... A tiszt állást szerzett, hiába, hogy segédmunkát, olyan priusszal, mint az övé, még ehhez is ajánlás kellett... 1951. december 11-én öngyil­kosságot kísérelt meg: gyufa­fejeket áztatott le, s megitta. Megmentették, dolgozott. Mint a bábu. Semmivel nem törőd­ve. Azzal sem, ami a régi életét jelentette. Dolgozott, evett, aludt. Több, mint egy év telt el. 1953 elején megis­merkedett egy férfival. Az el­ső komoly, nem olyan kapcso­lat életében. Augusztusban megesküdtek. És a fásult, be­zárt lélek és értelem nyiladoz­ni kezdett: új ízeket, örömöket érzett, fedezett fel. A férfi szüleinél laktak. Annyi ba­rakk, mocskos szoba, takarat- lan szalmazsák után — otthon. Valakihez tartozás. 1954 május végén kisfia született. És 1955- ben még egy gyerek. — Mindig rettegtem, mint aki előre érzi a vesztét. Fél­tem, hogy mindez csak Időle­ges. (Keserű mosoly.) Akár jósnak is mehetnék ... mert amitől féltem, az bekövetke- zetti ö, mint lidérces emléket, igyekezett múltját eltemetni. Szabadulni akart tőle, s félt, hogy mégis kiderül. Sajnos, igaza lett. Férje — lakatos volt, egy gyárban dolgoztaik — nem volt sem jó, sem rossz ember. Mint a legtöbb a ...világon. Nem igen beszélgettek. Így nem kellett hazudoznia, takargat­nia azt, ami volt. És ami el­múlt. A két fiú lett a min­dene, az anyaság betöltötte napjait, s közben idegeiben gyógyította a sebeket — 1956. november másodi­kén nem jött haza a férjem. Este lett, anyósomék nem akartak engedni, de elmentem a gyárba. Ott nem látták. Mi­re hazaértem... Most először veszti el ural­mát arcvonásai felett: sűrűn le-lecsukja Szemhéját, hogy visszaszorítsa a könnyeket. Mire hazaért, más világ fo­gadta. Anyósa — apósa nem szólt egy szót sem — rátá­madt, s megmondta, kit fo­gadott ő a házába. Ezt a szé­gyent! Ezt a gyalázatot! Hogy merte, merészelte... A férfi levelét lökte eléje: pár sor volt csupán. Megírta, min­dent tud. Inkább elmegy, mert különben megölné. A férj disszidált, ő itt maradt két gyerekkel. Rászakadt a világ: hát hiába akart ember len­ni? Hát már soha nem lesz szabadulás? Miért nem mond­ta meg? És ha megmondja, ami volt, talán elvette volna? Éjszakákat sírt, s ha nincs a két gyerek, picik, magatehe­tetlenek, befejezi az egészet. Ar.yósáéktól menni kellett. Hová, merre? Évek múlva tudta csak meg, hogy férjének — kik? miféle emberek tehetnek ilyet?! — odaadták azt a levelet, amit annak idején az a tiszt írt. Semmit el nem hallgatva ben­ne, mégis a párttitkár — barátja — segítségét kérve. És a „precíz” adminisztráció iktatta, majd irattározta a * • 4 ■^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA "fSSSSSSSSSSSSSSSSSXSSSSSSSS^ Mit akarsz megírni tulajdonképpen — már vagy ti- $ ^ zedszer kérdem önmagámtól. A jegyzeteket lapozom: újra \ ^ és újra. Könnyes, bús történet? Bús? Miért lenne az? Hát \ ^ akkor? Vidám? Nem, nem az. Mentegetni akarod a ment- ^ ^ hetetlent. Nem, ezt sem. Mit akarsz akkor tulajdonképpen? ^ ^ Egy sorsot elmesélni, ahogyan volt. Nyersen, nem szépítve. ^ $ Rendhagyó sors ez, de talán éppen ebben rejlik igazi ^ | ereje. \ ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSX VSSSSSJJ7SSSSSSSSSSSSSSSSSSS& J * Nos, hát megírtad, amit akartál? Mit akartál megírni ■ | tulajdonképpen? Könnyes karácsonyi történetet? Szeres- i? jsük egymást? Ugye, milyen jók az emberek? Nem, nem, ^ : nem! Csak egy sorsot. Egyetlen egyet. Egy rendhagyó | !sorsot. Hogy mi mindent rejthet öt betű: ember. 5 ( ^ Mészáros Ottó ^ 'SSSSSSfSWSSSSS/SSSSS/SSSSSSS/SS/S/SS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSS/k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents