Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-22 / 301. szám
4 MST mr.c re» 1965. DECEMBER 22, SZERDA Van helyük otthon... A nagytarcsai asszonyok átmentek a szomszéd faluba, egy kis baráti beszélgetésre. Hívták tisztességgel a kerepe- sieket és a csömörieket is, de hogy, hogy nem, azok elmaradtak. Pedig nekik sem esett volna messzebb Kistarcsa. A találkozó mégis jól sikerült. Mert arról beszéltek, ami nagy gondot jelent ma minden községben. A gyerekekről. Felállt Kizur Istvánná és kimondta: maradjanak gyermekeik a faluban, folytassák az ő mesterségüket, szeljék a tsz kenyerét. — Mert miért kelljen szegényeknek hajnali négykor- ötkor kelni, sötétedés után hazatalálni? Bejárjanak a városba azért a kis pénzért, amit az ilyen suttyó legénykék, lánykák a gyárban megkeresnek? Nem jobb lenne, ha az öregek helyett, akiknek már nehezen hajlik a derekuk s nehezebben szokják az újmódit, őket ültetnék majd a gépekre? Példának felhozta Fényes Gyurit, aki a nyolc általános elvégzése után ment traktorosnak. Ugyanannyit keres mint az apja, pedig még a katonakor előtte van. Kizurné elgondolását mindenki jónak találta. Különösen a lányok maradjanak otthon — vélték a legtöbben. — Dolgozzariak az anyjuk keze alatt, megkeresnek otthon is annyit, amennyi kell férjhez- menetelükig. A nagytarcsai termelőszövetkezet jó eredménnyel foglalkozik a baromfitenyésztéssel. Ma négyezer darabos állományról gondoskodnak, s két fiatalt máris bevehetnének. Ha kifejlesztik a hatezres törzsállományt — mint ahogy szeretnék —, még több gondozóra lesz szükségük. — Szoktatni kell a gyereket a munkára — vélte egy másik asszony. — Régen mi hatévesen libaőrzéssel, gyomlálással kezdtük — emlékezett vissza. — Tíz—tizenkét évesen befejeztük a gyerekkort. Ma sokkal tovább iskolásak a gyerekek, és így van ez jól. De ha végeztek, jöhetnének hozzánk. Eleinte csak pár órás munkára és nem is a legnehezebbre. — És az iskolában se azzal ijesztgessenek a tanítók — hogyha nem tanulsz, mehetsz a tsz-be, mert másra úgy sem leszel jó — tiltakoztak többen, mert az ilyesmi igazán nem kedvcsináló. Kizurné, Venczelné és a többiek kérték a járási nőtitkárt, tartsanak több előadást az iskolákban a szülőknek, hogy milyen pályát választhatnak gyermekeiknek. Ma alig párat ismernek olyat, aminek falun is hasznát vehetik. — Pedig — emelkedett szólásra Mészáros Lajosné — ma a gépesítésé a jövő a termelő- szövetkezetben. Biztosan vannak olyan szakiskolák, ahol a fiúk-lányok magas fokon ilyesmit tanulhatnának. Akkor biztos kenyér lenne a kezükben s a falutól sem szakadnának el. Amelyik asszonygyülekezet ilyesmiről tárgyal, az már másképpen gondolkozik a jövőről, mint akár néhány évvel ezelőtt. K. M. 115 ÉVES RÉSZVÉNYEK Az ózdi múzeumbarátok körének tagjai évek óta szorgalmasan gyűjtik az északi iparvárosra és főként a kohászati üzemekre vonatkozó adatokat, dokumentumokat. Legutóbb megtalálták az ózdi kohászati üzemek első, alapító részvényeinek öt példányát. Az 1850. február 4-i keltezésű részvények Wálzel A. F. pesti nyomdájában készültek, nyomdatechnikailag, tipográfiailag szép, díszes kivitelben. A magyar címeres, alatta bányászjelvénnyel ellátott okmányok újabb értékes adattal gazdagították az ózdi múzeumbaráti kör gyűjteményét. UJ NOVENYSZTAR AKALI-69 Hosszú évek kísérletei során 1500 különböző levendulafajta olajtermését hasonlították össze a balatonakali kísérleti telepen, hogy megállapítsák, melyik az a fajta, amely a Balaton-parti Könyvek az ifjúságnak hegyvidéken a legnagyobb olajtermést adja. A 15 jónak bizonyult fajta közül az idén választották ki a továbbtermesztésre legalkalmasabbat, az „Akaii 69”- est. Ennek hozama még az idei ' kedvezőtlen időjárásban sem csökkent, olajtartalma kétszerese a Balaton-parton most honos levendulának. A legszebb ajándék a könyv. Nos, a Móra Ferenc Könyvkiadó gazdag választékkal készült fel az idei karácsonyra, gyerekeknek és fiataloknak, fiúknak, és lányoknak egyaránt sok érdekes könyv között válogathatnak — a szülők. Kezdjük talán a legkisebbekkel. Üj, gazdagon illusztrált kiadásban jelentették meg a Grimm meséket. Mindany- nyian — mi felnőttek — jól emlékszünk még lebilincselő történeteire, hasonló élménynyel gazdagítja majd a mi gyerekeinket is. A másik, örökifjú meséskönyv, az Ezeregyéjszaka. Színes mesevilágából két kötetre valót jelentettek meg az idei karácsonyra, az egyik Az ébenfa ló, a másik Az ál ruhás kalifa. S ami szintén biztos, hogy kedvence lesz a gyerekeknek, a Cifra palota, amelyben a ma élő költők gyermekverseinek szine-javát Ülést tartott az Agrártudományi Egyesület országos választmánya A Magyar Agrártudományi Egyesület országos választmányi ülést tartott kedden a Technika Házában. Az ülésen dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes, az egyesület elnöke tartott beszámolót, ismertetve a mezőgazdaság második ötéves tervének eredményeit és harmadik ötéves tervének legfontosabb céljait. György Károly főtitkár előterjesztése alapján az országos választmány jóváhagyta az egyesület vidéki szerveinek új ügyrendi szabályzatát. gyűjtötte össze a kiadó, játékos rajzokkal illusztrálva a szép kiadású kötetet. A nagyobbaknak évről évre kedvenc könyve a Fiúk Évkönyve és a Lányok Évkönyve. Mindkét kötet gazdagabb, sokszínűbb válogatást nyújt mint eddig bármikor: irodalom és történelem, földrajz és tudomány, sport és technika, útleírás és képes riport, vers és tárca váltja egymást mindkét kötetben. A nagyobb fiúk körében bizonyára sokan várták már a Nagy indiánkönyv megjelenését, amelyben együtt találhatják meg Cooper valamennyi közkedvelt regényét. De érdeklődésre tarthat számot Vinokurov: Felszáll a repülőgép című kötete is, amelyben egy pilóta tennivalóival ismerteti meg a repülés iránt érdeklődőket. S ugyan melyik fiatalt ne érdekelné ma, a huszadik század második felében a repülés? Ami a lányokat illeti, Kertész Erzsébet: Vilma doktorkisasszony című kötete az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma életével, s kora társadalmával, embereivel ismerteti meg a lányolvasókat. A másik, szintén nekik íródott könyv Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona című regénye, amely II. Rákóczi Ferenc anyjának állít méltó emléket. A kiadó egy esztendeje indított Kozmosz-sorozata az ifjúságnak szól. Ebben a soroA villamoson találkoztak, Kertész valami csomagot cipelt. — Patyolatból hozom — magyarázta félszeg mosollyal — az ingeim... Tulajdonképpen sajnálnia kellett volna Kertészt, de önelégült káröröm lett belőle — lám ilyen az elvált emberek sorsa: inget cipelnek. És biztosan Népbüfében ebédel a Kertész vasárnaponként, papírból vacsorázik, didereg — húszéves házasság után így képzelte a magányosok sorsát. Olyan érzés volt, mint amikor egy jól befűtött szobában valaki kibgmul az ablakon — hogyan sietnek az emberek felgyűrt gallérral, fázósan hazafelé, öt ugyanis meleg szoba várja, mikor hazamegy, az ingei sorban rakva a szekrényben, egy ránc sem a galléron. Kertésznek is jó háziasszony volt a felesége, egyszer vacsoráztak náluk, kitűnő vesevelő volt ha jól emlékszik ... , Osztálytársak voltak valamikor Kertésszel, aztán egy környékre kerültek lakni. Nem túl szoros a kapcsolatuk, különösen mióta elvált. — Szerbusz... hogy vagy... — most ennyi az egész. Kérdezősködni nem akar, az tapintatlanság. Kertész most cipel. Ügy hallotta, valami fiatal nője van, amiatt vált el Kertész, amiatt hagyta ott az összkomfortot és keresett magának egy albérletet. Mintha az a nő pótolni tudná mindazt, amiben neki része volt — a töltöttkáposztás vasárnapi ebédeket, a biztonságot, hogy ha hazamegy, ugyanazon a helyen találja meg a papucsát, és a fotelon csipketerí- tők. K ertészt most lenézte egy kicsit, de az nem vett észre semmit. Nem látszott túl vidámnak, de szomorúnak sem — borotválatlan volt. Szombat van. Mit csinálhat szombaton egy ilyen Kertész? Ö hazament és azonnal felhúzta a papucsát. A gyerek még nem jött meg az iskolából és így nyugodtan elolvashatta az újságjait. — Halat csinálok estére... — szaladt be egy pillanatra az asszony kipirultan és lelkesen. — Jó ... — bólintott, bár az utóbbi időben a hal árt a gyomrának. Érdekes, pedig azt mondják, könnyű étel. Az asszony a konyhában szöszmötöl, idebenn szól a rádió, halk zene — módszeresen nyugodt élet. Ha elolvassa az újságot, ledől egy kicsit a rekamiéra, később majd behoz egy kávét az asszony — kitűnő kávét főz és egyáltalán nagyon jó asszony. Elégedett vele, bár az utóbbi időben a haját elhanyagolja egy kicsit, figyelmeztetni kellene. Később felállt és odament az ablakhoz. Csizmás lányok mentek a járdán nevetve, bukdácsolva — mit tudnak annyit nevetni ezek a lányok? Kertész jutott az eszébe. A csomaggal. Az most talán borotválkozik, előveszi az egyik Patyolat-inget, készül a fiatal nőhöz. Színházba mennek vagy vendéglőbe. Esetleg nem mennek sehová, de az se rossz. Ök már régen voltak színházban, nem kívánkozik. Erzsi se szereti. Van egy horgolása, ő meg felolvas neki. B ejön Erzsi, hozza a kávét, aggódó az arca — jó-e? Kortyol egyet, bólint és ez elég. Erzsi már megy is kifelé, hagymaszagot hozott be és az ittmarad. Később hazajött a gyerek, vacsoráztak — étvágytalan volt, az asszony észre is vette, kérdezte nem beteg-e. Gondoskodó asszony. Ha influenzás, limonádét csinál neki, aszpirinért szalad, vizes borogatást tesz a fejére. És sohasem zsörtölődik. Nem prézsmitál. Ragaszkodó. De legyen is, mert ott a Kertész, aki egyszerűen otthagyta a feleségét egy fiatal nő miatt, ő is megtehetné végeredményben, ha nem is ilyen végletesen, de egy kis kalandba belemehetne, nem öreg még. De nem teszi. Az ő korához méltatlan a bujkálás. Elgondolkodva csavargatta a rádió gombját. Televíziózatban jelent meg például Roger Martin du Gard: Jacques Thibault-ja, s most a napokban Ludvik Askenazy: Az ellopott hold című felnőtteknek is szóló, tanulságos meseregénye. A választékot Gerő János: Útlevél a másvilágra, Hegedűs Zoltán: Az angyaloknak nincsen szárnyuk és Kolozsvári Grandpierre Emil: A burok című regénye egészíti ki. — Elbírálta a zsűri azokat a pályaműveket, amelyeket a Budapesten felállítandó Madách-szoborra küldtek be a művészek. A bizottság kivitelezésre alkalmas pályaművet nem talált. Felkérték Kőfalvi Gyula, Marton László, Tarr István, Unghváry Lajos, Vasas Károly, Varga Imre és Vilt Tibor szobrász- művészeket újabb kompozíciók készítésére. 800 ELŐAD AS Újabb külföldi útra készül az ország legjobb bányász tánccsoportja Nyolcszázadik előadását tartotta a napokban a Komárom megyei Tarjánban-a Tatabányai Bányász Együttes. Az együttes 1949-ben alakult, s mindjárt az első években a megyei együttesek között az első helyre került. 1955-ben méglcapták a „Szocialista Kultúráért” érdemérmet. 1958-ban a III. Országos Bányász Fesztiválon a „legjobb tánccsoport” címet nyerték el. Az együttes műsoraival felkereste a megye falvait, sikeresen vendégszerepeit az ország nagy városaiban, több alkalommal, Budapesten, s művészi körúton járt Csehszlovákiában is. Később nagy nemzetközi sikerek következtek: 1962-ben kéthetes dániai vendégszereplés. 1963-ban a nizzai táncfesztiválon a második helyre kerültek, majd olaszországi turnén vettek részt. 1964-ben a nyugat-németországi Neustadt- ban a nemzetközi fesztiválon holtversenyben az első helyen végeztek. A 40 tagú együttesben fiatal munkások, bányászok, diákok, háziasszonyok, hivatali dolgozók táncolnak. Az együttes törzsgárdája már esztendők óta együtt szerepel és tudásukat, a tánckor hagyományait, örömmel adják át a kezdő fiataloknak. A bányász táncosok most is szorgalmasan gyakorolnak és készülnek az új feladatokra. A nyáron ismét hosszabb külföldi útra, Angliába készülnek. Képeink ízelítőt adnak a kiválói öntevékeny együttes műsorából. G. 1. juk még nem volt. Erzsi át ^ szokott szaladni a szomszéd- ^ ba néha, ő nem. Itt az egész ^ este még — kicsit üresen, A gyerek a sarokban szösz- s mötölt, farigcsált, Erzsi mo- § sogatott. ^ Megint az ablakhoz állt. ^ Csendes, téli az utca, Az § emberek szobákban vannak, ^ vagy vendéglői asztalok mel- ^ lett. Miért jut eszébe me- S gint a vendéglő? Ha a társai 5 hívják, sohasem megy. Kinn a konyhában Erzsi 5 már a követ törölte, ráné- § zett — egy kicsit megörege- ^ dett az utóbbi időben. A hóm- ^ loka öregedett meg — ér- § dekes. ^ — Nem mennénk el vala- & hová? i Az asszony ránézett, cső- í dálkozva, de engedelmes be- ^ leegyezéssel. — Ha akarod... Nem akarta. Már abban a ^ pillanatban sem akarta, ami- ^ kor kimondta. Vissza is ment ^ a szobába, szó nélkül. Végig- | feküdt a rekamién. Lehamu- & zott a szőnyegre. Később, az ágyban hosz- ^ szán bámulta a mennyezetet. ^ Az asszony békésen szuszo- i gott mellette, nyugodt lelki- s ismerettel. Tulajdonképpen § nagyon rendes asszony. A szomszédból zeneszó szű- | rődött át. Halk zeneszó. ^ Kertész papírból vacsorázott, ^ de most valahol táncol. Volt s bátorsága jogot szerezni még $ egy kis táncra. Sóhajtott. Ol- $ dalára fordult és aludni pró- ^ bált. És egy pillanatra, égé- ^ szén rövid pillanatra, amit ^ reggelre úgy is elfelejt vagy ^ letagad — mélységesen, ki-1 mondhatatlanul és elkesere- ^ detten irigyelte Kertészt. § Szatmári páros. Táncolják: Lajos Mária és Csorba György Moldvai legényes I i | Karácsony, | ünnep, ajándék | ^ Döntöttem. Gondoltam any- ^ ^ nyira önkritikusnak kollégái- ^ mat, hogy már magukban va- lám ennyien elhatározták: s S „Úgysem tudok már semmi s S újat kipréselni agyamból a S ^ karácsonyróL Inkább nem § § írok semmit, minthogy önma- ^ gamat, vagy ami még rósz- S szabb, másokat ismételges- s S sek!” Szóval, gondolom, hogy s S a nagy többség így vélekedik. § § Én viszont megtréfálom őket, ^ azért is karácsonyról írok. ^ S Még tényleg nem tudom, hogy S mit, de majd csak belejövök, s S Itt a presszóban előttem ül S ^ egy férfi. Füzet simul aszta- § ^ Iára, kezében ceruza. Számol. ^ Nagy szögletes betűket, szá- mókát ír, könnyen olvasha- s £ tóm. „Anyuka 150 Ft (Anyuka s n nagy betűvel: ez csak az ^ § édesanyja lehet), anyuka 50 Ft ^ ^ (anyuka kis betűvel, csökken- ^ tett keret: minden bizonnyal S az anyós). Cicuskám ... és s S egy nagy kérdőjel. (Még nem s S döntött.) Sanyi 250 Ft, vil- § S lanyvonat. (Elmosódottan fir- ^ ^ kál tovább: büdös kölyök!) ^ ^ Béláék . . . ami marad. S Mindenki tervezget, minden- s S ki árgus szemekkel figyeli a S S kirakatokat valami újdon- $ Ságért. ^ 5 A feleség, abba a két éve S padláson porosodó televízió s S dobozba igyekszik elrejteni a s S férjének vásárolt meglepetést, § ^ amelybe előző nap a férje ^ dugta a feleségnek szánt aján- 5; § dékot. s Már előre töröm a fejem s S azon a csodán, amely sok elő- S § ző ünnephez hasonlóan min- ^ ^ den bizonnyal karácsony este ^ is foglalkoztatni fog. Telve S lesznek a színházak, a szóra- s S kozóhelyek, s ha végigséíá- S S lók akármelyik zajos körúton, § § vagy csendes utcában, csak ^ ^ azt láthatom, hogy valameny- ^ nyi lakás ablaka világos. § S Hogy hogyan csinálják ezt a s g pestiek?! Tóth István ^ ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^
