Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

1965. DECEMBER 21. KEDD "‘^Círlap 3 ÚJRA KEZDIK Előnyös a háztáji kölcsön, csak nehéz hozzájutni Az állam kölcsönök folyó­sításával is bizonyítja; na­gyon komolyan számít a szö­vetkezeti gazdák háztáji gaz­dálkodására. Se szeri, se szá­ma az olyan szövetkezeti ta­goknak, akik fellelkesedve az állam által nyújtott lehe­tőségeken, felszámolt háztáji gazdaságukban újra kezdik az állattenyésztést. Széli János, a szentmárton- kátai Kossuth Tsz tagja ezek közé tartozik. Tíz esztendeje lépett be az akkori Petőfi Tsz- be három holdjával. A föld- . del együtt egy lovat vitt a kö­zösbe, tehenet soha nem tar­tott, ellenben anyakoca egy­két süldővel együtt mindig röfögött az ólban. Amint mondja, mindig érezte a csa­lád a tehén hiányát, de le­mondtak róla, hogy valaha is vegyenek. Valahogy, már hoz­zá is szoktak ehhez a gondo­lathoz. Az kellemetlenül érin­tette őket, hogy tavaly orr- karikázás közben eltörött az anyakoca lába. A konyhai hul­ladék, a moslék ezután a trá­gyadombra került, üresen állt az udvar végén az ól. A szövetkezetben takarmá- nyos Széli János. Nem köny- nyű a munkája, a rengeteg ál­latnak sok takarmányt kell naponta bekészíteni. Állandó elfoglaltságot jelent ez a munkakör, az állatoknak té­len nyáron enniök kell. Ö azonban szereti ezt a mun­kát, mert egyrészt elég jól fizetik, másrészt szereti az ál­latokat Az újságban olvasta, hogy az állam hitelt ad a szö­vetkezeti gazdáknak, háztáji — Nehéz kezest kapni — mondja Széli János. gazdaságuk fejlesztéséhez. A híren megakadt a szeme, s a gondolat nem hagyta nyugton, összeült a „családi tanács”, s elhatározták, hogy a családfő átmegy Nagykátára az OTP- be, s megérdeklődi a feltéte­leket. Kedvesen fogadták, s úgy látta, a feltételek is ked­vezőek. Négy esztendő alátt kell visszafizetni a felvett ösz- szeget, s a kamat is tűrhető. Ahogyan számolgatták, 10 ezer forintból futná egy jó tehénre és néhány süldőre. — Ha nem vesszük olyan komolyan a dolgot, bizony el­álltunk volna szándékunk mel­lől — mondja a szövetkezeti gazda, amint idáig értünk a beszélgetésben. Amilyen egyszerűnek tűnt a kölcsön felvétele az első pil­lanatban, olyan nehézkesen jutott el ahhoz, hogy a pénzt kézhez kapja. — A nehézséget az okozta, hogy az OTP kezesnek nem fogad el termelőszövetkezeti tagot. A termelőszövetkezet vezetősége is jótállt volna ér­tem. Vejem, a termelőszövet­kezetnek alkalmazottja, ő sem felelt meg. Sok ipari dolgozó él a községben, de legtöbbjük vagy maga vett fel kölcsönt, vagy már vál­lalt kezességet. Hetekig tar­tott, amíg kezeseket találtam — teszi szóvá a visszás dol­got Széli János, majd hozzáte­szi: — Többen is vennének fel Etkesck és egészségesek a süldők kölcsönt, de visszariasztja őket, hogy szövetkezeti tag nem lehet kezes. Széli János igazságérzetét bántja a szerintünk is indokolatlan megkülönböztetés. A szövetkezetben nem egy olyan tag vari, akS havi fizetést kap. De azok is, akik munka­egységre dolgoznak, biztos jö­vedelemhez jutnak. A pénzt kézhezkapta Széli János, sőt háromezer forin­tot már fel is használt. Há­rom süldőt - vásárolt. Tehén után is nézett már. Itt a falu­ban is, meg a környező köz­ségekben is. Talált is magá­nak való jószágot, de vár környéken körömfájás egy kicsit. A ugyanis száj- és fordult elő. — A szálas és abraktakar- mánj', mind a süldőknek, mind a tehénnek biztosított — mondja a szövetkezeti gaz­da. Reméli, hogy a következő években is elegendő mennyi­ségű takarmányhoz jut. A tehén mellett ugyanis egy anyadisznót is tartani akar. — Miért kezdte újra háztáji gazdaságában az állattenyész­tést? , — Számolgattunk a felesé­gemmel és úgy látjuk, hogy kifizetődik az állattartás — válaszolja. Legyen hozzá szerencséje! Szöveg: Mihók Sándor Kép: Gábor Viktor A .MlVŐ ÉVI A földművesszövetkezeti dolgozók versenymozgalma Kiszélesedett a versenymoz­galom a földművesszövetkeze­ti dolgozók között a gödöllői járásban. Kitűnő pontszá­mokat értek el az üzletek tisztasága, rendezése terén. Megnövelték a tagok és a rész­jegyek számát s sok helyütt bekapcsolódtak a község tár­sadalmi munkáiba. A Pécel és Vidéke Földmű­vesszövetkezet területén ti­zennyolc brigád szeretne szo­cialista brigáddá válni. Kö­zülük négy már közel jár hozzá. Hárman kiváló dolgo­zó jelvényt, 14-en oklevelet kaptak a hozzátartozó két, il­letve egy heti fizetésjutalom­mal. A Zsámbok és Vidéke Fmsz- nél 26 volt szeretné elérni év végére a kiváló egység cí­met. Mindep esélyük megvan rá, idén 9 alkalmazott kapott kiváló dolgozó jelvényt. Leghátul járnak a csömö­riek, akik versenyzési szándé­kukat csak szóban jelentet­ték. Területükön eddig hár­man nyerték el a kiváló dol­gozó jelvényt. Vastaps A jövő év lemezújdonságai­ból az elsők között — a tervek szerint még januárban — kez­dik meg a Vastaps című új so­rozat első három darabjának árusítását. A lemezekre Mezei Mária, Básti Lajos, és Gábor Miklós emlékezetes, nagy sze­repeiből vettek fel részleteket. A lemezek tulajdonosai Me­zei Mária előadásában Ale­xandra del Lago monológját hallhatják „Az ifjúság édes madara”-ból, Básti Lajossal a „Lear király”-bó\, Gábor Mik­lóssal pedig a „Hamlet”-bői készítettek lemezfelvételt. A kísérőzenét Szokolay Sán­dor, Hidas Frigyes és Kurtág György komponálta. A JÖVŐ ÉVI NÉPGAZDA­SÁGI TERV — melyet a lapok vasárnapi számukban közöltek — kétségtelenül a szokásosnál nagyobb visszhangot kelt a közvéleményben; a népgazda­ság összfeladatai mellett eb­ben része van a tervezett ár- és bérintézkedéseknek. Több olyan kérdésben döntés szüle­tett, melyekről már hosszú ideje beszéltek, s melyek való­ban megértek a rendezésre. Hiba lenne a jövő évi népgaz­dasági tervvel kapcsolatban csak egyik, vagy csak a másik részről szólni, úgy beszélni, a népgazdasági feladatokról, hogy nem fordítunk kellő fi­gyelmet az-ár- és bérkérdések közvéleményre gyakorolt hatá­sára, illetve, hogy csak ezekkel foglalkozunk, másodrangúként kezelve a népgazdasági terv jelentette összfeladatokat. Az okos és reális politikai felvilá­gosító munkára most igazán szükség van: ennek kell bizto­sítani a vélemények letisztu­lását, a végletes álláspontokkal való vitát, a tények megérte­tését. Évi eredményeink a termé­szeti csapások ellenére — szá­mottevőek: a termelésnöveke­dés 80—90 százalékát a terme­lékenység emelkedésével biz­tosítottuk, mintegy 42 milliárd forintot fordítottunk beruhá­zásra, s a Központi Bizottság 1964. decemberi határozatai­nak végrehajtása a gazdaság sok területén jelentős eredmé­nyekkel járt. Ugyanakkor a munka még mindig meglevő fogyatékosságaira utal, s egy­ben o feladatokat, is megjelö­li a közlemény azon része, mely kimondja: „További erő­feszítéseket kell tenni, hogy azt termeljék, amire a hazai és külföldi piacon szükség van, a műszaki fejlesztés meggyor­suljon, a termelés gazdaságo­sabb legyen, a beruházási esz­közöket jobban összpontosít­sák, a munka- és üzemszer­vezés javuljon". MINDEZ FELTÉTELE AN­NAK, hogy jövő évi felada­tainkat,-.-melyed faariBPdik öt­éves tervünk első évének felt' adatai, sikerrel hajtsuk végre: mintegy négy százalékkal nö­vekedjen a nemzeti jövedelem, 4—6 százalékkal az ipari ter­melés, mintegy öt százalékkal a mezőgazdasági termelés ér­téke. A jövő évi terv: a továb­bi előrehaladás biztos alapjai­nak megteremtése. Azért szük­séges ezt hangsúlyozni, mert — többek között az ár- és bér- intézkedések is aláhúzzák ezt — sok olyan gonddal küzdöt­tünk és küzdünk, melyeket hosszú ideje hurcol teherként magával népgazdaságunk, s melyek „helyretevése” nélkül a gazdaságirányítási rend­szer reformjának végrehaj­tása sem hozhatná meg a kí­vánt eredményeket. Ilyen kér­dés például a mezőgazdasági felvásárlási árak felemelése, vagy a városi helyi közlekedés eddig világviszonylatban is rendkívül alacsony díjtételéi­nek felemelése. A népgazdasá­gi tervről szóló közlemény hangsúlyozza: „Az intézkedé­sek több célt szolgálnak: növe­lik az anyagi ösztönzést; egyes fontos termékek termelői árait közelebb hozzák a tényleges termelési költségekhez; egyes árak emelésével, illetve leszál­lításával csökkentik a termelői és fogyasztói árak között fenn­álló indokolatlan különbsége­ket, mérséklik a jelenlegi ér­és bérrendszer egyes arányta­lanságait, s mindez előmozdít­ja az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődését". AZ INTÉZKEDÉSEK való­jában kétoldalúak: bizonyos területeken növelik, más terü­leteken csökkentik a lakosság kiadásait, hiba lenne tehát csak azokat figyelembe ven­ni — s csak ezekről beszélni —, melyek többletkiadást je­lentenek. Ugyanakkor hiba lenne, a tények megkerülése az is, ha elhallgatnánk, hogy nem kis számú dolgozó reál- jövedelme átmenetileg csök­ken. Szükséges ezt hangsú­lyozni, mert az intézkedések e része keltette visszhangot figyelembe kell venni: nem odafigyelni, nem meghallani politikai vakság, s ez súlyos hibák forrásává lehet. Az érintettek — elsősorban a na­gyobb keresetűek — érthető okokból az intézkedések egé­szének csak egy részét, a nö­vekvő terheket érzik, s az ezek keltette kedvezőtlen hangulati hatást csak nyílt és őszinte felvilágosító munkával lehet eloszlatni. Nincs köntörfala­zásra szükség, nem kell nya- katekert magyarázatokat ki­agyalni, nevén kell nevezni a dolgokat: a népgazdasági szerkezetben meglevő arány­talanságokat — például az ár­politika sok kérdésében — csak úgy lehet csökkenteni, illetve megszüntetni, ha a terhek egy részét a lakosság vállalja, mert a népgazdaság erre mai erőforrásaival, kép­telen. A mezőgazdasági felvá­sárlási árak emelése növeli a lakosság kiadásait a hús, es húskészítmények tekinteté - ben. ugyanakkor azonban az állam vállalja a liszt, kenyér, cukor, tej stb. áránál a felvá­sárlási árak emelése miatt keletkező többletet. Megyénk nem egv termelőszövetkezeté­ben például három forint hat­van fillér a tej literjének ön­költsége: a háromforintos fo­gyasztói árat az állam — ártá­mogatással — mégis fenntart-' Hasonló a helvzet a kbzíé- kedésnél: csökken ugyan az állami hozzájárulás, de még mindig évi háromsz.ázmmió forintot tesz. ki; említhet­jük a tüzelőnél megmaradó ártámogatást stb. AHHOZ, HOGV gazdaság- irányítási rendszerünk re­formja valóban a kívánt eredményekkel járjon, hogy valóban megalapozott és biz­tonságos legyen életszínvo­nal-politikánk, hogy a nép­gazdaság minden területén szilárd alapokkal rendelkez­zünk, meg kell szüntetni az árpolitika irrealitását, az áraknak tükrözniük kell a társadalmilag szükséges mun­karáfordítást, s azonnal hoz­zátehetjük, hogyha gazdasá­gosabban termelünk, akkor az áraknak ezt is tükröz­nie kell. Ehhez azonban elő­ször gazdaságosabban kell termelni! Hasonló a helyzet a bérpolitika több területén is: a jövő évi tervben fog­lalt intézkedések mintegy nyolcszázezer dolgozó bérét emelik; munkásokét, peda­gógusokét, kereskedelmi dol­gozókét, több más foglal­kozási rétegét, összhatásuk­ban a jövedelemnövelő és csökkentő intézkedések való­ban kiegyenlítik egymást, meg­közelítően mindkét oldalon 3—3 milliárd forintot jelente­nek. A tények megmásítása lenne azonban azzal előhoza­kodni, hogy ezek az intézke­dések az egyes családok költ­ségvetésében is kiegyenlítik egymást: lesz, ahol nő a jövedelem, másutt megma­rad a jelenlegi szinten, — azaz valóban kiegyenlítődik — és a családok egy része kevesebből gazdálkodhat. Joggal keltene visszatetszést éppen ezért, ha valaki meg­próbálna bűvészkedni a szá­mokkal: nincs erre szükség. Sokkal inkább arra, hogy az érintettekkel megértessük: át­meneti csökkenésről van szó, olyan folyamatról, melynek elején valóban ál­dozatokat kell hozni, éppen a további, már biztos ala­pokon nyugvó előrehaladás érdekében. ELOSZTANI CSAK AZT LEHET, amit megtermelünk: mindenki által ismert igaz­ság. Ugyanakkor az elmúlt 41 új ntunkúsört avattak, 21 leszereiót búcsúztattak a ráckevei járásban A Lakatos Péterről elneve­zett, ráckevei járási munkás­őr zászlóalj szombaton dél­után tartotta ünnepélyes év­záró egységgyűlését a Csepel Autógyár szigethalmi műve­lődési házának nagytermében. Ónodi Béla zászlóalj parancs­nok számolt be a munkás­őrök egyesztendős munkájá­ról, s értékelte az alegységek tevékenységét. Többek között hangsúlyozta, hogy a járás munkásőrei is becsülettel tel­jesítették őriként vállalt köte­lezettségüket — sikeresen részt vettek a lőkiképzésben és a nehéz gyakorlatokban. Többségük — akik a Csepel Autógyárban dolgoznak — a gazdasági munkában is példát mutattak. Nekik is köszönhe­tő, hogy a gyár már december 15-re teljesítette idei export­tervét. A munkásőrök egyéb­ként a ráckevei járás közsé­geiben is bekapcsolódtak a közrend védelmébe, segítet­tek megakadályozni, illetőleg felderíteni a különféle bűn- cselekményeket. Dr. Mondok Pál, a járási párt-végrehajtóbizottság első titkára, elismerő szavakkal emlékezett meg a munkás* őrök helytállásáról, s megkö­szönte a leszerelő vagy tarta­lékállományba kerülők áldo­zatos munkáját. Az ünnepé­lyes egységgyűlésen a legjob­bakat Kiváló Munkásőr kitün­tetéssel jutalmazták. Huszon­egy ínunkásőrt szereltek le, illetve helyeztek tartalékállo­mányba. Ugyanakkor 41 új munkásőr tett ünnepélyes es­küt. (s. p.) TERV években mind élesebben je­lentkező aránytalanságok azt is világosan megmutatták, hogy nem egy területen a kifizetett bérek mögött nem volt meg a kellő arányú termelési érték, s itt nem­csak a jogtalan, kevés szá­mú „prémium-felmarkolásra" utalunk, hanem az órabér­ben csellengőkre, a felduz­zasztott, s nem csökkenő alkalmazotti létszámra, il­letve arra is — ezt ugyan­csak a mindennapok gya­korlata vetette fel, mind sürgetőbben követelve a meg­oldást —, hogy árrendsze­rünkben teljesen elkülönült a termék termelői és fo­gyasztói ára, s a különbsége­ket az államnak kellett meg­fizetnie. Ideig-óráig fenntart­ható ez, de hosszú időn ke­resztül semmi esetre sem; a gazdaságirányítási rendszer reformja az ilyen és ezek­hez hasonló kérdések meg­oldását is célozza, s bár kétségtelen, a folyamat ré­szeként megvalósítandó in­tézkedések egy része most kedvezőtlenül érinti a lakos­ságot, a folyamat egésze. végső eredménye a lakos­ság életkörülményeinek, ke­resetének, azaz életszínvona­lának kedvező változása lesz. A jelenlegi árrendszer pél­dául nem kis akadálya volt a mezőgazdasági termelés fej­lesztésének, illetve sok eset­ben nem a kívánatos tevé­kenységre ösztönzött; az ipari termékek egy részénél meg­levő állami ártámogatás las­súvá, sőt nem egy helyen el- hanyagolhatóvá tette a mű­szaki fejlesztést, a termékek korszerűsítését, a minőségi követelmények fokozását, az exporttervek jó teljesítését. A termelői és fogyasztói árak közelítése, a mezőgazdasági felvásárlási árak emelése ha­tásában kedvezően mutatko­zik majd meg, de ezt csak hosszabb távon, évek múltán lehet valósan érzékelni. Hall­gatni róla azonban hiba len- .. Qe, Annak megmagyarázása, hogy — a fogalmazást leegy­szerűsítve — holnap is élni kell. sőt holnapután is, s nemhogy élni, hanem jobban élni, s hogy mindez elválaszt­hatatlan a reális feltételek megteremtésével, elengedhe­tetlen. Az 1966-ban sorra kerülő intézkedéseket tekint­ve e reális feltételek meg­teremtését kezdtük meg, s amikor e feltételek nyomán — a reform bevezetését kö­vetően — évről-évre javul­nak, bővülnek majd lehető­ségeink, minden bizonnyá} kézzelfoghatóan érzékelhetővé válik a most csak negatívu­maiban észlelt tények szük­ségszerűsége. FOCK JENŐ NYILATKO­ZATA, melyet szintén a va­sárnapi lapok közöltek, a töb­bi között hangsúlyozza: „Né­pünk felnőtt, öntudata erősö­dött. Joggal bízunk abban, hogy meg fogja érteni intéz­kedéseink célját, amely a nép­gazdaság továbbfejlesztését, a dolgozó nép érdekeit szol­gálja.” És ezt sem lehet elég­gé nyomatékosan hangsúlyoz­ni: a népgazdaság fejlesztése az egyetlen lehetséges útja a népjólét növelésének. Jobban és olcsóbban kell dolgozni, korszerűbb termékeket előál­lítani, a műszaki fejlesztéssel is, de fegyelmezettebb mun­kával is. A harmadik ötéves terv első évének, tehát ar 1966-os esztendő feladatai: nemcsak megismerni, haneu végrehajtani is kell: a terme­lésnövekedésen belül bizto­sítani a termelékenység 9f százalékos arányát, a műsza­ki fejlesztés gyorsabb ütemé4, a termékek korszerűsítését, munkaszervezés magasabV fokát. Mindezt úgy, hog' közben jelentős ár- és bér- intézkedéseket is végrehaj­tunk, s az őszinte szó erejé­vel küzdünk igazunkért. Né­pünk valóban „felnőtt”, tehát felnőtt módon kell beszélni vele, s ez elsősorban a kom­munisták, a falusi és üzemi pártszervezetek kötelessége. Nem kis, S nem is egy napra szóló feladat ez. S csakis ak­kor vezet eredményre, ha nem ismerünk „kényes” kér­déseket, ha úgy beszélünk gondjainkról, ahogyan azt a dolgozó nép érdeke megkí­vánja: a tényekkel szembe nézve. Ünnepség a Csepel Autógyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents