Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

res 7 megyei sMMaD 1965. DECEMBER 18, SZOMBAT ERDEKES BÍRÓSÁGI DÖNTÉS Emelték az adót — jagas az üzletbér emelése Hat éve bérel üzlethelyisé­get az egyik váci vállalat magánházban. A tulajdonos bírósághoz fordult, és kérte a bér felemelését, mert az üzlethelyiség adóját az újabb rendelkezések alapján fel­emelték. Ugyanis a vállalat­tól kapott évi 700 forint bér­rel szemben, két év óta 880 forint adót fizet az ingatlan tulajdonosa. A vállalat a kereset el­utasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a bér szabad megállapodás tárgya, és annak bírói úton való eme­lésére nincs lehetőség. A Pest megyei Bíróság a vállalati álláspontot nem tette magáévá. Indokoltnak találta a bérbeadó kérelmét, ezért módosította a felek ál­tal kötött szerződést és kötelezte a vállalatot 1440 forint évi bér fize­tésére. A bíróság kifejtette, hogy az egyenértékűség elvé­nek szem előtt tartásával, olyan megoldást kell talál­ni, amely a lehetőséghez ké­pest, nem esik távol a felek akaratától, és a szocialista együttélés szabályaival is teljes összhangban van. Ezeknek a figyelembevételé­vel a bíróság annak az aránynak megvalósítását tar­totta szükségesnek, amely a korábbi adózás és a jelenle­gi adózás mértéke között je­lentkezik. A felperesnek — mondja a bíróság — korábban mintegy 50 százalékot kellett a vállalat által fizetett bérből a bé­relt helyiségek után járó adóra befizetnie. Ugyanezt az arányt kell most is megtartani, és ezért indokolt az üzlet bé­rének felemelése. Ezenfelül a vállalatot terheli a 15 száza­lék lakáshelyreállítási hoz­zájárulás is. Viszont a bér­beadónak azt az igényét, hogy két évre visszamenőleg ítélje meg a magasabb bért a bíró­ság, már nem találta indokolt­nak, ezért ez irányú kerese­tét elutasította. (m) Dehreczeny-pipák a Töröktoronyban lovább nö az óriás! Tovább növekedik a világ legmagasabb embere, aki Mo­cambique Gara térségében él. Jelenleg 2 méter 38 centimé­ter magas. Az orvosok — a rendkívüli esetre való tekin­tettel — állandó megfigyelés alatt tartják az „óriást”. Miért kék a „kékharisnya“? Színorgia Évszázados debreceni cse­réppipák, illetve töredékek kerültek felszínre a dunaföld- vári „Töröktorony” pincéjé­ben végzett ásatások alkalmá­val. A Csokonai idejében diva-' tos és a debreceni tógás diá- | kok által kedvelt rézkupakos pipák eredetét a beléjük ége­tett „Debreczeny” márka is igazolja. Valószínűleg a Duna menti várban szolgálatos ka­tonáknak hozatták az egykori cívis város híres pipakészítői- ) töl, vagy debreceniek vitték magukkal Dunaföldvárra. A szép „debreceni pipákból” 27 darabot most restaurálnak a szekszárdi Béri Balogh Adóm Múzeumban. ZRINYI-ORATORIUM A szigetvári várvédelem 400 í éves jubileumára dr. Vargha ; Károly, a Pécsi Tanárképző J Főiskola tanára Zrínyi-orató- I riumot írt, amelynek megze- j nésítését Farkas Ferenc Kos- suth-díjas zeneszerző vállalta. Ugyancsak a jubileumi ün­nepségen mutatják be Bárdos Lajos Kossuth-dijas zeneszer­zőnek erre az alkalomra írt kórus művét is, a szerző ve­zényletével. Változatlan erővel folytatják a visegrádi romok föltárását Az utóbbi időben aggodal­mat keltett az a hír, hogy az Országos Műemléki Felügye­lőség visegrádi építési kiren­deltségének megszüntetésére készül. Sokan azt is tudni vél­ték, hogy ezzel háttérbe szo­rulnak az egész Dunakanyar műemlékei, s a feltárási és felújítási munkálatok súly­pontját az ország más vidé­keire helyezik át. A Dunakanyar Intéző Bi­zottság hivatalosan tájékozta­tást kért. Az Országos Műem­léki Felügyelőség válaszolt: a műemlékvédelem megoldását nem befolyásolja, hogy a dol­gozók bérét Budapesten fize­tik ki, és a jelenlegi ideigle­nes épület felszámolása moz­dítja elő a visegrádi műemlé­keken folyó munkálatok meg­gyorsítását. Az ideiglenes épü­let ugyanis a még föltárásra váró palotaromok területén áll, lebontása lehetőséget nyit az újabb föltárások számára, az illetékes helyi szervek pe­dig talán buzdítást látnak majd arra, hogy mielőbb gon­doskodjanak a kérdéses terü­leten lakó család elhelyezésé­ről is. Ez pedig az erdészet és a lakótorony közötti terület kulturált környezetének kiala­kítására nyitna lehetőséget. A visegrádi műemlékek terü­letén továbbra is a régi mun­káslétszám dolgozik, sőt ha az ] akadályok elhárulnak, még az ' eddiginél is nagyobb erővel folytatódik a munka a feltá­rás, az állagmegóvás és a helyreállítás mielőbbi befeje­zése érdekében. LÄNY a festőiskolából Foto: Nádas Az Építőipari és Műszaki Közleke­dési Egyetem rajz- tanszékének okta­tói, számos rajz­tanár és üzemor­vos bevonásával, 50 000 különböző korú embertől — nőtől és férfitől — több mint há­rom és félmillió adatot gyűjtöttek össze, hogy felde­rítsék az ember és a színek viszo­nyát. Az óriási anyagot már ed­dig 31 szempont­ból dolgozták fel és sok érdekes megállapításra nyílt alkalmuk. Amint kiderült, a két legkedvel­tebb szín a vörös és a kék. Az előb­bit az emberek nagy többsége a szenvedélyek, az erős indulatok — o szeretet, a gyű­lölet — képzeté­vel kapcsolja ösz- sze, az utóbbit viszont a tudás, az 1 ésszerűség jel­képének érzik. Nyilván ezért volt kék hajdan a doktori kalap és a professzori ta­lár, s ezért kap­ták a „kékharis­nya” csúfnevet a tudálékos nők. E két szín közül a gyermekkor ked­vence vitathatat­lanul a piros. A kéket a lányok 15—16, a fiúk 17 —19 éves koruk­ban kezdik meg­szeretni. Hiába, a lányok koráb­ban érnek. . .. De az igazi kedvenc mégis a piros ma­rad, egészen a 30 éves korig. Ettől kezdve két'évtize­den át — a szel­lemileg legtermé­kenyebb években — a kék van elő­térben, utána is­mét a vörös ke­rül az élre. A zöld — a hig­gadtság, kiegyen­súlyozottság szí­ne — az öregek közt jut a népsze­rűség legmaga­sabb fokára. A fe­héret általában nem szeretik, de a leg ellenszenve­sebb a semmit­mondó, tartal­matlan szürke. Sok meglepő felismerésre még nincs magyarázat. Például ha az összes színeket együtt látják, a férfiak mindig a vörösre, a nők mindig a kékre szavaznak. De ha csak ezt a két színt mutatják nekik, a válasz­tás tótágast áll: a nőknek kivétel nélkül a vörös, a férfiaknak mind a kék tetszik. A 3,5 millió adatot a kutatók még 1182 szem­pont szerint fel­dolgozzák. Ha ez­zel is elkészülnek és birtokukban lesz a 4,6 mil­liárd adatból álló végeredmény, ta­lán az ilyen ért­hetetlen jelensé­gekre is meg tud­ják majd adni a választ. Pest megye múltjából A monográfia első kötete Pest megyei vonatkozásban a karácsonyi könyvvásár leg- örvendetesebb eseménye az, hogy végre megjelent a megye régóta tervezett és évek óta készülő új monográfiájának el­ső kötete Pest megye múltjá­ból. A nagyon szép, ízléses kiállítású vaskos, négyszázhat­van oldalas kötet tíz önálló ta­nulmányt tartalmaz, amelyek főleg a feudalizmus anyagát dolgozzák fel a legújabb kuta­tások eredményei alapján. A kötet anyagában' a megye va­lamennyi községe szerepel. A gondosan összeállított helynév- mutató hasznos segítséget nyújt azoknak a pedagógusok­nak, népművelőknek és hely- történeti tanulmányokkal fog­lalkozó kutatóknak, akik a me­gye területén dolgoznak. A kö­tet igen értékes melléklete Pest—Pilis és Solt vármegyék 1793-ban készült művészi tér­képének közel egy négyzetmé­ter nagyságú színes másolata. A monográfiát ' nemcsak a szakemberek, hanem a nagy- közönség is igen nagy érdek­lődéssel várta, hiszen a fasisz­ta szellemben összetákolt utol­só monográfia majd harminc évvel ezelőtt, 1939-ben jelent meg. Éppen ezért sajnálatos, hogy mindössze kétezer pél­dányban készítették ezt a mar­xista módszerekkel megírt ta­nulmánykötetet, amely a Szö­vetkezeti Könyvszolgálat útján (Budapest V., Postafiók 3356) rendelhető meg utánvéttel, portómentesen. A lemosható műanyagba kötött monográfia ára 96 forint. Tartalmi ismer­tetésére rövidesen visszaté­rünk. T^l^o/Aó ra, lehet, hogy egy év, le­het, hogy több, de lehet, hogy annyi sem. Ilyenkor az ember készülődik a ha­lálra, és elgondolkozik az életén. Nehogy azt hidd, hogy félek, a haláltól. Sok halált láttam. Én zártam le apátok szemét is néhány esz­tendeje. Nekem is volt egy­szer édesanyám. Amikor az én édesanyám meghalt, mindnyájan azt mondtuk, hogy talán jobb is szegénynek. így legalább nem érhette meg azt, hogy a végrehajtók mindenünket elvitték, és földönfutók let­tünk. De az én halálom az más. Nehezebb, mint anyámé volt, nehezebb, mint a régi öre­geké. Mert én rájöttem, hogy nem éltem, és így is kell meghalnom. Ne haragudj, hogy leirom, magam is szé­gyenkezem miatta, de iri­gyellek benneteket. Irigyel­lek, mert most élhettek és így élhettek. Ne haragudj rám kicsi fiam, hogy azt írom le, ami az eszembe jut, de nekem fáj, hogy én még soha nem ül­tem autóban. Én még nem láttam a Balatont, ahol ti is minden nyáron üdültök. Klárika azt mondja, hogy borzalmas lehet így élni, ahogy én. Neki van igaza. De ezt én eddig nem tud­tam. Azt hittem, hogy ez az élet rendje. Ezt mondta a plébános úr is. Ez a föld egy siralomvölgy. Én nem is vártam semmit ettől a si­ralomvölgytől. hogy a konyhában azt mond­tad Klárikának, hogy hagyni kell az öregassznyt istenhité­ben. Nem is bántottatok érte. Pedig akkor nekem már meg­ingott a hitem. És azt is hal­lom, hogy a plébános úr na­gyon helyteleníti, amit ti csi­náltok. A múltkor azt prédikál­ta, hogy egy bűnös kör bábe­le virradt ránk és közel a vég­ítélet, amikor a haragos Isten szörnyű igazságot tesz. Pedig én azt látom, hogy ti és mind­nyájan, akik fiatalok, boldo­gan éltek, és hisztek a ma­gatok mennyországában. Hát miért van az Isten a boldog­ság ellen? Nagyon rossz nekem kicsi fiam... A múltkor elmond­tam ezeket Rózsa nénéteknek, de azt felelte, hogy bolond vagyok és majd imádkozik ér­tem. Olyan jó lenne hallani, hogy ti mit mondtok erre. Olyan jó lenne még élni. Ügy szeretnék elutazni egy­két helyre. Meglátni a Bala­tont, és ne nevessetek ki, úgy szeretnék egyszer beülni egy olyan fényes autóba. Nek­tek, hallom televíziótok is van már. Én még nem láttam te­levíziót. Igaz, hogy itt a kul- túrban van egy ilyen gép, de én nem merek odamenni. Mit is keresne egy ilyen öreg­asszony a fiatalok között. Még kinevetnének. Péterkém, én megvarrtam magamnak a fekete ruhámat. Nagyon szép lett. Rózsa né- nédnek azt mondtam, hogy a halotti ruhámnak készítettem, de ez nem igaz. Azért varr­tam meg, hogy elmehessek benne egy kicsit hozzátok. Ne féljetek, nem hosszú időre, csak egy hétre, vagy kettőre. Nem akarok elmenni úgy, hogy egy ici picit ne éltem volna. Szeretnék egy kicsit játszani Péterkével, meg néz­ni esténként azt a televíziót. llafjolrlepkék ellen Parathion Az ez évi időjárás kedve­zett a hazánkban eddig el­szórtan pusztító bagolylep­kének, s a kártevő nagy­mértékben elszaporodott, kü­lönösen a dohányban, a ku­koricában és a zöldfélében. Az eddigi módszerekkel a kifejlett, 2,5 centiméteres hernyót nem tudták ir­tani, ezért a keszthelyi , Agrártu­dományi Főiskolán Zsoár Kálmán adjunktus kísérlete­ket folytatott a hatásos vé­dekezésre — egyetlen ellen­szernek a Parathion bizo­nyult, de a permetezéssel még nem érték el a célt, tekintve, hogy az éjjeli ro­var napközben a fény elől a talajba menekül, így a mé­reggel rövid ideig érintke­zik. Az új módszer szerint a bagolylepke elleni vegyszert az öntözővízbe keverik, il­letve közvetlenül az öntözés előtt porozzák a növénye­ket. A víz így bemossa a mér­get a hernyó nappali szálláshelyére is. Az új védekezési módszert jövőre a környező nagyüze­mi gazdaságokban is alkal­mazzák. DEBRECEN Hármas ikrek Pénteken a debreceni or­vostudományi egyetem szülé­szeti klinikáján Szabó La- josné 20 éves debreceni fia­talasszony hármasikreknek adott életet. Mindhárom új­szülött fiú: Sándor 2 kilós, Lajos 1 kiló 75 dekás, Ta­más pedig 1 kiló 5 dekás. Az anya és az újszülöttek egészségesek. A testsúlyra legkisebb Tamás oxigén­belélegzést kap. A fiatalasz- szony a debreceni ruhagyár dolgozója és ez volt az első szülése. I $ Most már nem írok, mert jj fáj a szemem, meg a kezem !• is nagyon reszket, hiába, azért ^ mégis öreg vagyok már. Ne % haragudj szegény öreg \ anyádra. Csókoltatom Klári- ^ kát és az édes kicsi Péterkét. \ És nagyon-nagyon várom vá- laszodat. Csináltam a fekete \ ruhámhoz egy szép kis fehér \ gallért is, de ezt csak ott ra- \ kom rá nálatok, mert itt a fa- $ luban megszólnának érte. $ ' Csókol: szerető anyád” \ Péter zsebre gyűrte a levelet. | A feketéje közben kihűlt. Fél- $ retolta. Fizetett. $ Otthon Rögtön elmondta fe- $ leségének a levél tartalmát. $ — Idevesszük magunkhoz — $ jelentette ki. $ v — Arról pedig szó sem le- $ hét — mondta az asszony és $ felsorakoztatta az érveit. Kicsi $ a lakás, az öregasszony meg- ; oldhatatlan problémákat hoz, 5 hisz mindannyian dolgoznak, 5 a gyerek bölcsődében van, $ nincs, aki főzzön rá, mi lesz, $ ha olyan beteg lesz, hogy nem $ tud felkelni... Péter hallgatott, majd azt ^ javasolta, hogy legalább két- 5 három hétre hozzák ide. $ s — Azt talán lehet, de majd 5 csak a nyár vége felé — $ mondta az asszony, és ezzel a 5 téma le is került napirendről. $ Csak három hét múlva be- | széliek újra róla, amikor levél 5 jött Rózsa nénitől. Rózsa néni,! megírta, hogy anyjuk meg- $ halt $ /S „Jobb is neki — írta a le- $ veiben —, a végén egy kicsit \ megzavarodott. Még a jóisten- ' neZ is pörlekedett. Képzelje- : tek, azt kívánta halála előtt : hogy halotti ruhájára varrják . fel azt a fehér gallért, amit a \ párnája alatt rejtegetett...” $ Tudod te, hogy nekem egy életen keresztül mi volt min­den örömöm? Ha elmentem a templomba és kisírtam magam. Felnéztem a Szúz Máriára és jóságos szemei­ből azt olvastam ki, hogy a túlvilágon majd megjutal­maznak azért, hogy a földön jó voltam. Vártam a mennyországra ... És jól figyelj rám, kicsi fiam. Én most, vén fejemmel döbbentem rá, hogy a menny­ország itt van a földön. Ér­ted, Péterkém? Nincs menny­ország! Nincs semmi! Itt kell mennyországot csinálni. Mint ahogy ti meg is csinál­tátok a magatok mennyorszá­gát. Én tényleg a siralomvölgyé­ben éltem. Most elnézem eze­ket a mai fiatalokat itt a fa­luban. Milyen mások. Menny­országban élnek. Én lányko­romban szégyellettem nevet­ni. Nem is sok alkalmam volt rá, de ha mégis valami bu­taságon nevetni kellett, a szánk elé tettük a kezünket. Mi azt hittük; hogy az öröm bűn. Ügy éltem kicsi fiam, hogy nem tudtam mi a boldogság. Mert ha néha találkoztam is a boldogsággal, az rögtön ke­serűséggé változott. Boldog voltam, amikor meghallottam első sírásodat, de rögtön az jutott eszembe, hogy mi lesz veled. Miből nevellek fel, és mire nevellek fel? Mikor apád is, te is a mesz- szi háborúban jártatok, csak azért nem dobtam el ezt a ke­serű életet, mert a plébános úr azt mondta, hogy az Isten rendeltetése. Isten ellen pedig nem mertem hadakozni. Most már ezt is érzem, hogy hazugság volt. De azt nem tu­dom, hogy mi az igazság. Ami­kor itt jártatok, hallottam, Péter a feketéjét várta. Közben cigarettát keresett a zsebében és kezébe akadt egy boríték. Érdeklődve vet­te elő. Akkor jutott eszébe, hogy ezt a gyűrött boríté­kot két napja magánál hord­ja. Tegnapelőtt hozta a pos­tás, és ő, mert sietett, ol- vasatlanul a zsebébe gyűrte, miután felfedezte rajta anyja gyakorlatlan kezeírását. Valami szégyenérzés féle fogta el... Kibontotta a sárga postai borítékot, és olvasni kezdett: „Kedves gyermekeim ... Remélem, levelem jó egész­ségben talál mindnyájatokat. Téged fiam, Klárikát és a kicsi Péterkét. Én sajnos, beteg vagyok. Ne ijedjetek meg, nem súlyos a dolog, csak hát már nagyon öreg vagyok. Nagyon öreg. Két nap óta nem tudok felkel­ni, de hála a szomszédok­nak, semmiben sem szen­vedek hiányt. Legfeljebb sze- retetben. Most azért is írok, mert úgy érzem, hogy vele­tek beszélgetek. Hiszen olyan régen nem találkoztunk. Ta­valy nyáron jártatok itt utol­jára, akkor is csak fél napig. Akkor sem tudtunk beszél­getni, mert ti olyan furcsák voltatok. Klárika még azt is mondta, hogy borzalmas lehet így élni. Én azóta sokat gondolkoz­tam ezen és az én buta öreg fejemmel sok mindenre rá­jöttem. Én, kisfiam, hama­rosan meghalok. Nem tudom mennyi időm van még hát-

Next

/
Thumbnails
Contents