Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-17 / 297. szám
1965. DECEMBER 17, PÉNTEK mm MEGYEI kúriai» 3 Hová menjenek? — Én vagyok Baranyai Sándor — azt mondja a férfi. Aztán röviden vázolja a tör- %énteket. Este éppen ultizga- tott a szomszédban, az anyja volt otthon a két gyerekkel. Felesége, délutáni műszakos lévén, a gyárban. — Az volt a szerencse, észrevették, hogy repedezik és ropogni kezd a fal. Még idejében kiugrottak. Ha egy percet késnek, rájuk dől a ház. Nem siránkozik. Mit siránkozzék egy fiatal lakatos, aki naponta a Csepel Autógyár egyik kis csavarjának érzi magát? Még örül, hogy Asztalos néni, a szomszédasszony befogadta őket, s nem maradtak tető nélkül. A törmelék alól kihúzogatott bútort s egyéb holmit berakták egy sufniba. — De nem megoldás ez elvtárs, nem megoldás. Egy kis helyiségben annyian. Pihenni nem lehet, a néni ki sem tud járni: öreg, beteges. .. De hát hova menjünk? Tulajdonképpen be sem volna szabad engedni költözni az embereket diüedező házakba, melyeknek tulajdonosa képtelen a tatarozást munkák elvégeztetésére. „Még örültünk, hogy ezt is kaptuk” — mondja Baranyai. Es héberek, a Hunyadi utcában hasonlóképpen jártak, mint Baranyaiék. A Ráckevei Községi Tanács titkárnője előveszi a szekrényből a 15/1957. sz. kormányrendeletet, s felolvassa az alkalomhoz illő részletet: Búcsúzóban, érkezőben „A személyi tulajdonban levő szabadrendelkezésű lakást akkor sem lehet igénybe venni, ha azt a tulajdonos időlegesen nem használja, bérbeadás útján sem hasznosítja, vagy az a tulajdonos lakásigényének mértékét meghaladja.” — Most mit tegyünk? — szól a titkárnő. Vitázzunk a kormányrendelettel? Vagy sértsük meg azt? — Nincs semmi elhelyezési lehetőség? — Csak a múzeum-kastély. Pedig onnét ki igyekszünk hozni a családokat, hogy a restaurálással haladni tudjunk. Aztán lennének még az iskolák... Berakjuk őket az iskolai szertárba? Kiskunlac- h&zán erre is volt példa a nyáron. A politechnikai terembe költöztettek be egy hasonló sorsú családot. — És magánház, magánlakás lenne? — Legaláb b 8—10 olyan házat, lakást tudok felsorolni, amely hosszú idő óta üresen áll. De megköt bennünket a rendelet. — És most mi lese? . — Vagy sorsukra hagyni az embereket, vagy megsérteni a törvényt... Tárgyalunk kérem, tárgyalunk... Igyekszünk belátásra bírni a lakás- és háztulajdonosokat... Hogy legalább átmenetileg ... ' Életveszedelem esetén szabadabb kezet adhatna a törvény. Életveszedelem esetén megdőlnek a normák. Az élet törvénye sem lehet gyengébb, mint a lakástörvény. (András) Elköltözött a „Kulcskérdés“ Ceglédről Vidéki színészek a fővárosban Néhány hete Cegléden vette filmszalagra Hegyi Barnabás operatőr a „Kulcskérdés” címmel készülő új szatirikus játékfilm első jeleneteit. A forgatócsoport most a külső felvételek helyszínéről, Ceglédről visszaköltözött a fővárosba és a héten a Magyar Filmgyártó Vállalat Lumumba utcai stúdiójának 3-as, 4-es műtermében díszletek között dolgozik. A film fő hőse Csíki B. József, a fiatal újságíró. A történet egy szoborleleplezés körül bonyolódik, A filmet Máriássy Félix rendezi. A főszerepeket fiatal, többnyire a közönség előtt még alig ismert, vidéki színházakban játszó színészekre osztották. Az újságíró szerepét a debreceni Csokonai Színház tagja, Sinkó László alakítja. Jelentős szerepet kapott a szegedi társulatban játszó Kovács János és a veszprémi színház két művésze, Baracsi Ferenc és Végvári Tamás. A filmben ismét találkozhat majd a közönség Halász Jutkával, a főszerkesztő lányának szerepében. A műhelycsarnokból kihasított csöppnyi hely: üvegkalitka. Iroda — írnám, de- hát akik látnák, megmosolyognának érte. Telefon, asztal, három szék, fogasként szögek — ennyi az összkomfort. A kalitka két oldalán gépmonstrumok zúgnak: papírcsináló masinák, helyesebben szólva — papíröntő gépek. Ez a lelke a gyárnak — ha itt baj van, mindenütt megérzik, ha itt leáll a munka, akkor másutt sincs mit csinálni. 15—28—35 Zömök, erős ember: arcán a tapasztalat bölcs derűje. Mint akit semmi és senki nem hoz ki a sodrából. De mit jelent a három szám? Halasi József főművezető életének fontost, bátran mondhatjuk, döntő állomásait, csak éppen — fordítva. Harmincöt éve dolgozik a papíriparban, huszonnyolc esztendeje jött ide, Szentendrére a csepeli papírgyárból, s tizenöt éve főművezető. — Szeptemberben mentem volna nyugdíjba; ám ember tervez, vezetőség végez — mondja- mosolyogva —, arra kértek, ha „búcsúzóban” is, de maradjak. Amíg utódomat a legfontosabbakba bevezetem. Hát most ketten vagyunk: mai őrségváltás már ez, többféleképpen is az. Az utód: Kurucz Varadi József. Friss diplomával a kezében jött ide, mérnök. Erre is utal Halasi József, amikor a mai őrségváltást hangsúlyozta. — Nem luxus ide a mérnök? — Nem az — mondja a főművezető, míg utódja valamilyen papírt böngész — s ezt, harmincöt évvel a hátam mögött, nyugodtan mondhatom. Sok itt a rizikó, sok dologra ügyelni kell. A rutin, a tapasztalat jelentős valami, de nem minden. Jól jön, ha a kezdő a fejében olyasmit hoz, amit csak az elmélyült tanulás adhat, s azután — ez már tréfa, az oldalpillantás már Váradi mérnöknek szól — majd csak belejön a gyakorlatba is... Négy műszakban. — rövidített munkaidő van itt — megállás nélkül dolgozik a gép: most csak az „egyes”, a másikat javítják, áll. A géppel boldogulni könnyebb Mit kell itt megtanulnia annak, aki a papírgyártó masinák, s mintegy kétszázötven ember felett parancsnokol? Ha egy szóval felelünk, azt mondjuk: mindent Ha részeire bontjuk: az alapanyag beérkezésétől a készáruig valamennyi gyártási folyamatot. Áttekintése kell, hogy legyen: ne csak a maga üzemrészét lássa, hanem annak helyét is a gyár egészében. Váradi József a gyár társadalmi ösztöndíjasa volt; havonta 650 forintot kapott a gyártól. Ennek fejében van most itt. Csak ennek fejében? — Lényegében hazajöt- tem, hiszen minden nyári í szünidőt itt töltöttem. Sok í ügyelni! A festékösszetételre, ha például borítékbélés megy a gépen — nehogy foltos, „se- színű” legyen. A szitavigyázó- kat szemmel tartani. Óvni a berendezéseket, mert — például — 35 ezer forintba kerül egyetlen szárítólemez! Elég egy figyelmetlenül leejtett csavar, s kiszakad az öntőgép lelke, a gumihenger. Órákig tart a csere, addig áll a gép, semmit nem termel. A henger javítása ezreket visz el a gyár pénztárából — s ez csak néhány az ezerféle figyelni, vigyázni, irányítani, eligazítani való közül. Indokolatlan-e, ha Váradi József, kezdetben idegeket alaposan próbára tevő „beugrásnak” érezte a napokat? A harmadik negyedévi tervet teljesítették; a búcsúzó s az érkező egyaránt örült neki. A negyedik negyedév már nehezebb : energiahiány, gyengébb fűtőanyag, kevesebb gőz, s sok más ok „jött össze”. Ez is iskola, s nem a könnyebb része! A búcsúzó Halasi József legnagyobb öröme az lesz, ha a helyére érkező Váradi József a folyamatosan termelő üzem hétköznapjait úgy formálja tovább, hogy az „őrségváltást” nem érzi meg a legfontosabb: a munka és az emberek. Mészáros Ottó Egy kis helyesírás Higgyék el kérem, érdemes böngészni az apróhirdetések, reklámok között. Az ember mindig tanul valami újat. Húsz-harm . . . szóval, pár esztendővel ezelőtt apróhirdetésből tudtam meg például, hogy nincs többé kopasz fej. Attól kezdve nem hittem többé a szememnek. Apróhirdetésből szereztem tudomást a dr. Petzkay-féle kebelnövesztőszer előnyeiről is, s arról, hogy önérzetes ember nem fekszik le Pluma-paplan nélkül. Vagy vegyük például a legfrissebb esetet. Gyanútlanul lapozgatom a vasárnapi újságokat, s egyszercsak szemembe tűnik egy bekeretezett hirdetés; böhömnagy betűkkel aszondja, hogy: „Elkerüli a mérleghiányt.” Nicsak, — mondom magamban, — úgy látszik, feltalálták a gyenge-vezetés-laza-munka- fegyelem nevű vírus ellenszérumát! Elérzékenyülten Játszadozom a gondolattal, hogy istenem, milyen csodálatos felfedezésekre is képes az alkotó ember, aztán felfokozott kíváncsisággal olvasom tovább: „Elkerüli a mérleghiányt Ha idejében rendel! Mérleget raktárról soronkivül szállít Mérleggyár, Hódmezővásárhely.” ! Ennyi az egész. Hogy erre egyetlen mezőgazdasági szakember sem bírt rájönni! Pedig egyszerűi ahol nincs mérleg hiány, ott megszűnik a mérleghiány. Hogy oda ne kocogjak! ny. é. rsssssssssssssssssssssssssssssssssfs/sssssssssssssssssssssssssss/ssssss/sssssssss/s A megye legjobb egysége: a ceglédi munkásőrzászlóalj Megkezdődtek a traktorostanfolyamok íj intézkedés, nagyobb felelősség Megyénkben is megkezdődtek a traktorosképző tanfolyamok, a gépjavító állomásokon sok új traktorosjelölt ismerkedik az alapfokú ismeretek anyagával. A tervek szerint az idén országosan 12 000 fiatalember, zömében termelőszövetkezeti dolgozó, szerez traktorvezetői képesítést. A tervezett 400 tanfolyam közül 100 nyílt már meg, mintegy 3000 hallgatóval. Uj intézkedés biztosítja, hogy a leendő traktorosok hivatásuknak megfelelően, a mezőgazdaságba a dolgozzanak majd. Az üzemek állandó traktoroshiánya eddig sem a kiképzettek szá- y mán múlott, hanem azon, ^ hogy a tanfolyam elvégzése'/, után a traktorosok többsége ^ az iparban helyezkedett el. j Az új rendelkezés szerint, ha í a traktoros a képesítés meg- í szerzését követő két éven ? belül otthagyja a mezőgaz- ^ daságot, részben, vagy telje- ^ sen, köteles megtéríteni az ^ oktatás költségeit. Ez pedig ^ jelentős összeg, mert egy- ^ egy traktoros kiképzése, asze- 6 rint, hogy helyi, körzeti j vagy bentlakásos tanfolya- ^ mon tanul — kereken 1200, ^ 1700, illetve 2800 forintba ^ kerül. í Kitüntetik a legjobbakat Foto: Gábor munkásőrség országos parancsnoka, Szakali József, a megyei pártbizottság titkára, ott voltak az ünnepségen a járás, Cegléd és Nagykőrös város párt- és tanácsi vezetői, továbbá a munkásőrök hozzátartozói is. A munkásőrzászlóalj egyesz- tendős tevékenységéről Sápi Lajos parancsnok adott számot. Hangsúlyozta: az egység munkásőrei nemcsak a kiképzésekből, a nehéz gyakorlatokból vették ki részüket és vizsgáztak jelesre, de helytálltak a polgári élet különböző posztjain, segítettek a közrend megszilárdításában, bekapcsolódtak a bűnüldözésbe is. Sokan a munkásőrök közül kiemelked. teljesítményt értek el, s ennek köszönheti a ceglédi munkásőrzászlóalj, hogy megszerezte a megye legjobb egysége címet. Az ezzel járó oklevelet és serleget Arató Jenő megyei parancsnok adta át. Huszonnégyen kaptak Kiváló Munkásőr kitüntetést. Babinszky Károly, a járási pártbizottság első titkára, felszólalásában ugyancsak s munkásőrök helytállásáról, s a jövő esztendei feladatokról beszélt. Az ülésen húsz munkásőrt mentettek fel a szolgálat alól, illetve helyeztek tartalékállományba. Ugyanakkor hatvanöt új munkásőrt avattak. i embert megismertem, s talán ők is engem. Most a nehezebb jön: a gépekkel boldogulni könnyebb, az ember azonban nem szerkezet. Ha mégis ahhoz hasonlítjuk, akkor a létezhető legbonyolultabb. Ennek kiismerése — hát, őszintén szólva, nagyon irigylem Józsi bácsit. Neki megy. S visszaadandó az előbbi tréfát — mert mint mások mondják, állandóan ugratják, kedvesen csipkedik egymást — még hozzáteszi: — Persze, nem kunszt ennyi év után... Az üzemben a dolgozók nyolcvan százaléka (!) legalább tíz éve van itt, de többség, k húsz-huszonöt esztendeje! összeforrott, egységes gárda ~ s e? egyben á „tanuló vezető” Varadi mérnök biztos támasza is. Ilyen alapon már nem annyira tétova az elindulás : az emberek figyelnek — jobb lesz, rosszabb, mint Józsi bácsi volt? — de rövid idő után egész erejükkel támogatják az arra érdemest. Megszerezni, kiérdemelni a bizalmat — talán még a diplomamunkánál is nehezebb. Már nem nekem szánják szavaikat, egymással beszélgetnek: hogy idejöhet egy szent is, ha a gépvezetök nem segítenek. Akkor nem jut semmire. Bándi József, Lánszki István, Püspöki Sándor, Nagy Sándor a négy műszak gépvezetője: eddig inkább még kóstolgatták egymást, ha valami olyasmi adódott, ami „rázott”, azt még Halasi József bonyolította le; selejtkár, fegyelmezetlenség, s nyomukban a felelősségre vonás. — Úgy hiszem — mondja Józsi bácsi — a vezetés kétarcú dolog: jogok és köteles- i ségek összessége. Csak egyiket i gyakorolni — rossz a vezető- j nek magának, s nem jó az| embereknek sem. Ha hiba tör- ] tént, bizony felelősségre kell j vonni a tettest Ez nem leheti akarom, nem akarom kérdése, i Ám amikor jönnek az embe- i rek, s akadályokat említenek,: tudni kell a kötelességeimet; is: hol mulasztottam, mit nem; tettem meg! És Józsinak —1 mint minden fiatal embernek, : aki tisztséget kap — nagyon j kell erre vigyáznia! Váradi mérnök bólogat:; egyetért vele. Csakhogy az j egyetértéstől a megvalósuló- j sig: rögös, nehéz az út. Beugrás — kétszeresen \ Megtörtént, hogy a harma- ! dik műszak művezetője hirte- i len megbetegedett: Váradi Jó-s zsef ugrott be helyette. Lám- | palázzal? — Mi tagadás: igen. És ezj a „beugrás” augusztus ótaS tart, én legalábbis úgy érzem, j Minden nap új dolgokat hoz:: gondokat, tapasztalatokat is. i Hiába, más dolog, amit elkép- i zel az ember az egyetemen, s ] más, amit a valóságban talál, j Az élet sokkal gyorsabb moz- | gású, s olyan kérdéseket tesz fel, melyekre nem holnap, | azonnal kell a válasz. Mennyi mindenre kell Szerdán este tartotta ünnepélyes egységgyűlését a Mészáros János nevét viselő ceglédi munkásőrzászlóalj. Részt vett az évzárón Papp Árpád, a
