Pest Megyei Hirlap, 1965. december (9. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1965. DECEMBER 15, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜL ÖN KIADÁSA 5+1-? „Szükséges rossz66 — „Nem kell rá készülnií6 Gondolatok a politechnikáról Végre eldőlt Több ízben írtunk arról a kellemetlen helyzetről, ami a Marx téren volt. Egyik vasárnap minden további nélkül megengedték, hogy a kereszt körül az autók parkírozzanak. Másik vasárnap viszont a mit sem sejtő autótulajdonosokat pénzbírsággal sújtották a parkírozásért. Ez az áldatlan helyzet végre megszűnik. Hivatalosan értesítést kaptunk arról, hogy a jövőben a Marx téren nem szabad parkírozni. Most már abban reménykedünk, hogy ezt a határozatot, nemcsak velünk, hanem az autósokkal is közölni fogják, vagyis kiteszik a „Parkírozni tilos” táblát a megfelelő helyre, hogy mindenki láthassa. HOZZÁSZÓLÁS: Kenyér Pestről ÜLÉST TARTOTT A VÁROSI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA 10~én, pénteken ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen megvitatták azt az anyagot, amit a 17-i tanácsülés elé terjesztenek. Jelentés hangzott el az egészségügyi állandó bizottság munkájáról, felölelve a város egészségügyi, valamint szociális helyzetét. Ugyancsak a tanácsülés elé kerül a tanács végrehajtó bizottságának, valamint állandó bizottságainak 1966. évi munkaterve is. VaJami hiba van mindennapi kenyerünk körül, amely sülctlen, tésztás, lapos, rossz és gusztustalan. S az évek óta elsírt, meg nem szűnő panaszok ellenére szombati napokon fárasztóan nehéz a kétnapi kenyér megszerzése. Szinte óránként, másfélóránként kell felkeresni nép- boltjainkat, hogy végre valamikor, a délutáni órákban kenyérhez jussunk. Miközben fennállnak ezek a minőségi és beszerzési panaszok, ugyanakkor Budapesten zavartalanul jutunk bármikor kifogástalan, jó kenyérhez. Szombaton is, és a hét bármely más napján is — bármilyen időpontban. Miért kell a munkától fáradt embereknek hazautazásuk előtt még a kenyerét is Budapesten beszerezniük és hazacipelniük? S mit tegyen, aki nem a fővárosba jár dolgozni? Barátom elém tette a két- kilós fehér kenyeret, amelyet Pilisszentkereszten vásárolt. Véletlenül feljutott oda, az ezerkétszáz lelkes, apró kis községbe. Pompás, illatos, formás „sütemény”, amely rendes áron, rendes közületi szövetkezeti boltban vásárolható hét forint húsz fillérért. Nem magánsütés, még csak nem is maszek kisiparos sütése. Dehogy! A sütőipari vállalat terméke! De hát a hatósági, orvosi és népi ellenőrzési vizsgálati megállapítás szerint is, egykori, ősrégi pékkemencékben és helyiségekben a korszerű, higiénikus kenyérsütés mindaddig nem lesz megoldható, míg korunknak és a szükségletnek megfelelően, kanyérgyár nem létesül Szentendrén. Addig is azonban nemcsak a nyári nagyobb idegenforgalmi idényre kell tekintettel lennünk, hanem arra is, hogy Szentendrén állandóan tizenkétezer ember lakik, dolgozó emberek és fejlődő gyerekek, akik legalább olyan kanyeret szeretnének enni, s ahhoz zavartalanul hozzájutni, mint amilyet Budapesten és Pilisszentkereszten esznek az ott lakók. Meg a kenyérre olykor vajat is szeretnének kenni, vagy a vaj felhasználásával valamit sütni. főzni. Mert este a munkából érkező, nagyon elvétve jut még vajhoz is. Valami hiba van mindennapi kenyerünk körül. A hibát pedig meg kell szüntetni, mert minden hiba megszüntethető, ha az okát már ismerjük. Szentendre nemcsak idegenforgalmi gócpont, hanem dolgozó emberek állandó lakóhelye is. Horváth Levente MOZIMŰSOR Ma a filmszínházban az Amerika, Amerika című kétrészes amerikai filmet játsszák. A film mindkét részét egyelőadás keretében vetítik, így dupla helyárakat kell fizetni. Az előadás korhatár nélkül megtekinthető. Kucs Béla és Szánthó Imre kiállítása Kucs Béla szobrászművész és Szánthó Imre grafikusművész bemutatja legújabb munkáit a művelődési otthon klubjában. Megnyitó: 19-én, vasárnap délelőtt 11 órakor. Dr. Simonfíy felvétele 1 séges rossznak tartják. Sőt, nem tudnak mit kezdeni vele. Az elméleti oktatást még csak megtartják, de a gyakorlati részt nem tudják kellő tartalommal megtölteni. Vagy érdektelen munkát végeztetnek a diákokkal, vagy egyszerűen hagyják, hogy az üzemben csellengjenek. Egyik üzemünkben például az oktatást egy nyugdíjas dolgozó vezeti, aki csak azokon a napokon jár be az üzembe. Természetesen akad azért olyan üzem is, ahol komolyan veszik a politechnikai oktatást. DE MEG EZEKEN A HELYEKEN SEM tudják megszerettetni a diákokkal a fizikai munkát. Miért? A szülői ház előítéletei miatt. Nagyon sok szülőtől hallottam már, „nem azért tanult a gyerek, nem azért érettségizett, hogy fizikai munkát végezzen!” Még akkor sem, ha történetesen a kitűzött cél, a továbbtanulás nem sikerül azonnal. Az állam nagyon sok pénzt költ a politechnikai oktatásra. Nem eredménytelenül, mert ha így lenne, már régen megszüntették volna. De az a kettősség, ami nálunk mutatkozik; az az „előítéletek” szülötte. A magasabb fokú végzettség megkönnyíti a munkát, megszépíti az alkotás fáradságos szakaszait. Sőt, a korszerű technológia meg is követeli a magasabb végzettséget! Ma az érettségi már nem külön „osztálykategóriát” jelent, mire hát ez az előítélet? A problémát csak kölcsönös megértéssel, a pedagógia fegyverével, a kettősség felszámolásával lehet megoldani. EZ AZ ÍRÁS NEM HIVATOTT a kérdést eldönteni. Inkább vitára invitál. Szóljon hozzá a pedagógus, a szülő és a művezető és akiért mindez történik: a diák. (ff) ménye ennek a törekvésnek. De sajnos, ez nálunk nem így van. Mióta politechnika van, egyetlen egy diák sem helyezkedett el ott, ahol politechnikát tanult! Egy fehér holló akadt ugyan, de az is adminisztratív munkakörbe került. Mi az oka ennek? Csak találgatni lehet! Egyetlen cikk keretében a valódi ok és megoldás lehetetlen. Csak megközelíteni lehet. Első ok, feltétlenül az a tény, hogy a tanulók nem kapnak szakmunkás-bizonyítványt. Az itt szerzett papír csak megkönnyíti a szakmunkássá válás módját. Ez maga is csalódást jelentett. A másik: a politechnikai oktatást és annak célját nem eléggé tudatosították sem a diákság körében, sem a „kiképző” üzemekben. A DIÁKSÁG A POLITECHNIKÁT legtöbb esetben úgy tekinti, mint szabadnapot, melyre nem kell úgy „készülni”, mint más iskolai tanítási napokra. Az üzemek legtöbbjében a „politechnikai napot” szükÜNNEPÉLYES ALKALMAKKOR gyakran hallottuk: „Tanulóink közül az iskola hetven százaléka részesül politechnikai oktatásban. Célunk ezzel az, hogy hozzászoktassuk diákjainkat a rendszeres munkához, megszerettessük velük magát a munkát és annak örömét”. Ez idáig rendjén is volna. De ha tüzetesebben megvizsgáljuk a kérdést itt nálunk, valahogy ezek a kijelentések frázisnak hatnak. Az öt plusz egyes oktatás bevezetésekor arról volt szó, hogy a gyárakban tanuló ifjúság az érettségivel egy időben szakmunkás-bizonyítványt is szerezhet. Ez valahogy kedvet is adott a diákoknak. A „két legyet egy csapásra” virtusa felpezsdítette az érdeklődést. Az új oktatási forma bevezetése óta egyetlenegy diák sem szerette meg a politechnika útján a munkát. Legalább is az eredmények ezt mutatják. Nem, nem országos jelenségről van szó. Számos példát tudnék felsorolni, ahol volt is eredTRISTAN TZARA: „Itt az ideje, hogy kitárjuk a nagy kaput" Zenés irodalmi est a városi klubban Az utóbbi időben mar megszoktuk, hogy a járási könyvtár egy-egy értékes és szórakoztató est megrendezésével meglep bennünket. Most sem csalódtunk! A meghívó péntekre szólt. Szűkszavúan rövid: „Horányi Sándor a francia irodalomról tart előadást, Kovács Gyula közreműködésével”. Horányi Sándort, a születése óta Szentendrén élő tanárt, lapunk munkatársát, többségünkben jól ismerjük. Kovács Gyuláról, csak most tudtuk meg, hogy szintén pedagógus, a tahitótfalui iskola ieazsatóia. Louis Aragon-t, Paul Eluard-1, Tristan Tzarat, Jules Super- vielle-1 és a többieket. De nemcsak ennyiből állt az előadás. Előttünk eddig teljesen ismeretlen, de nagyszerűen megoldott módon történt a versek bemutatása. A versmondók a közönség között ültek és egy-egy vers bemutatásakor a klub különböző helyein hangzottak fel a verssorok. A verseket ülve mondták, módot adva a mondanivaló minden külsőségtől mentes elmélyült megértésére. A versek végén pedig, felcsendült egv-eev. a vers hangulatának Amit a „mostohagyerekek“ szeretnének ^ „Mostohagyereknek” lenni 5 sem a mesében-, sem a való- ^ Ságban nem jó. A „mostoha- ! gyereknek” meg kell elégednie azzal, amit kap, sőt örül- i jön neki, hogy egyáltalán kap ä valamit. ; Ilyen mostohagyerekeknek S érzik magukat az izbégiek, és ; ottjártunkkor összegyűjtöt! tünk ! j ( egy csokorra valót t ! azokból a kisebb-nagyobb pa- | nászokból és kívánságokból, | amelyeknek orvoslását, illetve : teljesítését „nevelŐ6zülőjük- I tői”, Szentendre város taná- I csától várják. ! Mik is ezek a panaszok, kí- !vánságok? i „Volt egyszer egy vegyes- i boltunk... ”, melyben minden- ;ki szinte mindent megkapott, ! amire háztartásában szüksé- ;ge volt: élelmiszert, edény- járut, szerszámokat, szögeket, i cérnát, varrótűt, gombokat... ! Ez a praktikus vegyesbolt ! azonban időközben tágas ! Népbolttá alakult, ez viszont ! rendeltetésénél fogva most ! csupán élelmiszert árusít. Ha ; másra, például tűre, cérnára S volna sürgős szüksége vala- j kinek, most két dolog között | válogathat, vagy bemegy (Szentendrére, vagy a szom- j szádoknál próbál szerencsét... ! Tehát nagyon elkelne egy ve- ! gyes bolt. megfelelő sanzon, hanglemez-^ ről. A versmondók nagyszerű él- ^ ményt nyújtottak. Híven tol- ^ mácsolták a költők mondani- i valóit. Kovács Gyula éppúgy,^ mint a most induló két tehet- ? séges fiatal, Kovács Ilonka és $ Bándy József, a Móricz Zsig- $ mond Gimnázium növendékei. $ A legtárgyilagosabb véle- $ mény szerint is dicséretet ér- $ dérnél az előadó, és természe- 5 tesen a versmondók, s a! könyvtár vezetősége is. A városi klub helyiségében $ zajlott le mindez, amely még; csak tétova lassúsággal most: kezdi betölteni igazi szerepét, $ de — Tzara szavaival élve —: $ „itt az ideje, hogy kitárjuk a; nagy kaput”! ; H. L. < Horányi Sándor bevezetőjében elmondta, hogy az előadás a modern, a legújabb francia költészetről szól, melyet maradéktalan sikerrel, jól összefo- gottan ismertetett a szép számmal egybegyűlt érdeklődők előtt. Elmondta a franciák jellegzetességeit: a szédítő változatosságot, a merész kísérletezési formákat, a versekbe vitt játékot, tréfát, öngúnyt és a többi, szinte felsorolhatatlan művészi megoldási módot. Egyenkint mutatta be közvetlen, kevés szóval, Guillome Apollinaire-t, aki nem kevesebbre vállalkozott, mint a teljes költészet megalkotására, Jean Cocteau-1, aki előtt a művészet egyetlen ága sem idegen, a kommunistává érett Mint ahogy nagyon jó lenne egy kis cukrászda is. Süteményeket ugyan a vendéglőben vásárolhatnak az izbégi „édesszájúak”, de szívesebben vennék, ha például á jelenlegi zöldséges bolt helyén — az italbolt kezelésében — kisebb édességbolt várná őket, ahol süteményeket, cukorkát, esetleg röviditalokat és presszókávét kaphatnának. S a zöldségféléket egy, a Népboltból leválasztott kisebb helyiségben árusíthatnák. Ügy gondoljuk, megszívlelendő ez a javaslat, hiszen nyáron az átmenő turistaforgalom számára is hasznos lenne egy kellemes pihenőhely. Sürgősségét tekintve talán legelőször az autóbuszmegálló ügyét kellett volna említenünk. Esős, latyakos időben csaknem úszva kell megközelíteni, illetve elhagyni az autóbuszt. Az érdekeltek javaslattal is szolgálnak: kőzúzalékkal töltsék fel a gödröket, tetejére pedig salakot terítsenek. Így mindkét oldalon kis járdasziget könnyítené meg a fel- és leszállást. Az izbégiek sportszerető emberek, ez köztudomású. Felnőttek, gyerekek egyaránt szívesen látogatják a labdarúgópályát. A pályához azonban kisebb fajta akadályverseny keretében juthatnak csak el: a patak kiemelkedő, síkos kövein ugrándozva, nemegyszer váratlan lábfürdő árán. Talán a kocsigyár hulladékanyagából össze lehetne tákolni egy hidacskát, ami megkönnyíthetné a romantikus, de sokszor kellemetlen átkelést. És ha már a sportpályát említettük, a hegyoldal szinte önmagát kínálja egy lépcsőzetesen kiképzett lelátó építésére. És ha még egy vasvázas, lemezes tető kerülne föléje, az volna csak nagyszerű! Végül egy igazán könnyen teljesíthető kívánság: a városi kulturális rendezvényekről ízbégre is juttassanak plakátokat! Az ottlakók nagyon sokszor csak későn értesülnek egy-egy érdekesebb kulturális eseményről, amelyen pedig szívesen részt vennének. Ha jól megvizsgáljuk, valamennyi kívánság szerény és cseppet sem meggoldhatatlan. Reméljük, a „nevelőszülők” sem tartják annak őket, és lehetőségeikhez mérten mielőbb tettekkel bizonyítják, hogy „mostohagyerekeiket” is legalább úgy szeretik, mint az édeseket. Horányi Sándor Olvasóink írják: Petróleumlámpától a neonfényig Régen volt, amikor városunk utcáit csak itt-ott világította egy-egy petróleumlámpa. Azok gyújtogató mestere, esténként hosszú botjával végigment a városon, meggyújtotta mind a tizenhatot (!), aztán hazament aludni. S ha az első szellő vagy szélroham egyikét- másikát eloltotta, azzal ő már nem törődött. Az angyalhegyi Erzsébet tér (ma Rab Ráby tér) sarkán álló lámpát esős, szeles időben meg sem gyújtotta. 1921-től villanyvilágításunk van, közvilágítási lámpáink évről évre szaporodnak, sőt a Duna-parti neonvilágításunk a főváros fényességével vetekszik. Igen ám — mondják az Angyalhegy alján lakók —, mit ér nekünk a neonfényes Dana-part, ha éppen öt hete nincs közvilágításunk az Alkotmány és a Hunyadi utcákban. Lehet, hogy másutt nem így van, de ők öt hete sötétben járnak haza. Szaladtak az Elektromos i Művekhez, ott tudomásukra | hozták, hogy ez nem órájuk, ; hanem a tanácsra tartozik. i Jártak a tanácsnál is. Ott is | hiába. Mivel pedig eddig sem- ; mi intézkedés nem történt, to- I vábbra is vaksötétben botorkálhatnak az utcákban. Jó lenne „fényt deríteni’’ — az utcára és arra, miért nem égnek a lámpák. Egy biztos: az illetékes nem ott lakik. Még mindig lehet jelentkezni ? szabás-varrás tanfolyamra Mint már megírtuk, jövő év januárjában a városi nőtanács szabás-varrás tanfolyamot indít. A tanfolyamra még most elfogadnak jelentkezőket. A nagy érdeklődésre való tekintettel a létszámot felemelték. Jelentkezni lehet a Dumtsa Jenő utcai Kölcsönzőboltban, a vezetőnél, illetve a nőtanács hivatalos helyiségében, Kossuth L. u. 5. szám alatt. Sportközgyűlések Dunabogdányban az Építők SE december 18-án, a Pilis- szentlászlói KSK 26-án, f Pócsmegyeri KSK 27-én és Szentendrei Spartacus SK 30- án tartja vezetőségválasztr évi közgyűlését. . — Remsey Jenő, a Szentend' rén is közismert, nyolcvatl éves festőművész a napokbat állított ki Párizsban, imm;l másodszor.
