Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

FEST MEGYEI r/fítto 1965. NOVEMBER 12, PENTEK Film — fákról Balogh András festőmű- § vész, a Kertészeti és Szőlé- ^ szeti Főiskola docense fil- \ met készít Magyarország ne- § vezetes fáiról. | A művész az ország egész ^ területén felkutatta a termé- | szeti tulajdonságaik, vagy \ történelmi . eseményekkel, i; nagy személyiségekkel való $ kapcsolatuk révén figyelemre ^ méltó fákat, s a legértéke- % sebbeket filmszalagra rögzí- § tette. Ezek közé tartozik ha- ^ zánk legidősebb fája, a kő- | szegi Királyvölgyben álló, 600—800 évesre becsült sze- & lidgesztenye, a balatonaka­s ----------------------­r attyai Rákóczi-szilfa, amely alatt a monda szerint az 1532. évi országgyűlést tartották, s az egymagában is valósá­gos erdőnek számító tápéi nyár, amelynek lombjai kö­zött 36 különböző madár­faj fészkel. A filmet a tervek szerint helikopterrel készülő felvéte­lekkel egészítik ki, hogy a faóriásokat környezetükkel együtt, madártávlatból is be­mutathassák. A film teljes el­készítéséhez a Természetvé­delmi Tanács is felajánlotta segítségét. <Jéniie3 tér j\'c3ett HÉTKÖZNAPOK A HEGYEK KOZOTT HARMINC-NEGYVEN ÉV­VEL EZELŐTT Pilisszentke- resat fő jellegzetessége nem a búzamezőn áttetsző római út, vagy a tatárjárás előtt épült pálos klastrom marad­ványa volt, s nem is a ne­vében sváb, nyelvében tót lakosság érdekes összetétele. Harminc-negyven évvel ez­előtt Pilisszentkiereszt fő jel­lemzője a nyomor volt. (Ak­koriban jelent meg egy dol­gozat az Új Időkben az it­teni tanítóldsasszopy, ölbey Irén tollából. „Meztelen, fa­gyott talpukat kapkodva fut­nak a gyerekek hazafelé az iskolából, a hóban” — írja.) A mai Pilbszentkereszt ar­cának legjellegzetesebb vo­nása szememben az i g é - esség. Ez az igényes­ség nem egyenlő a puszta jó­móddal. Több annái. ■ (Ha általános iskolát léte­sítenek, svájci típusú lesz, ahol egymás felett két sor ablak világít a tantermek­ben, és ahol a gyerekek kint hagyják a sáros cipőt a por­tán, papucsot vesznek fel. Hogyha pedagóguslakást emelnek, kétszintesre tervez­tetik. Ha kis áruházát ren­deznek be, udvarán a helyi kőműves a betonburkolatból kihagy egy négyszöget, mert ott rózsatő virágzik.) Évszázadok óta harcol Pi- li&szentkereszt a hegyekkel, az erdőkkel. Ma is a lakosság java az erdőgazdaságban dol­gozik. A kevés szántó — olyan kevés, hogy nem telt ki egy tsz — és a falu szin­te elveszik a lombtengerben. Talán ez a kevés kény­szerítette sokat kicsikaró mi­nőségi munkára az ősöket, annyira, hogy a falu termé­szetévé vált. Minőség és esztétika össze­tartoznak. A község paraszti szépérzéke törés nélkül ta­lálkozott a korszerű modern­séggel . De nemcsak minőség, esz­tétika ölt testet az utcák, há­zak tárgyi világában — ha­nem az elmúlt két évtized is. Hiszen a nagyon régi — na­gyon új falu mai képe húsz év varázslata. Varázslat? Vagy 6200 hétköznap során virult ki ez a varázslat. A hétköznapokat kerestem én is Pilisszent kérész ten.-k SPIEGELHALTER GER­GELY fuvaros. Három lovat tart — vagy csak kettőt? Az öccsével közös az udvar, azt több ház is szegélyezi, a be­járat is más utcában van, meg a kijárat is, így hát az idegen nehezen érti meg a bonyolult családi tulajdonvi­szonyokat. Laci és Kese — egyik bar­na, a másik fehér — az is­tállóban. A gazdájuk is rá­ér beszélgetni. — A járásban a legtöbb lo­vat a mi falunkban tartják. De fuvarozási engedély után csak négyen fizetünk adót. — Mások nem is vállalnak szállítást? — Van kupeckedés .. . Csak látom, ha valaki hol befog, hol kifog — de ha a tanács nem törőd-k vele? — Maga, Spiegelhalter, azaz tükörtartó Gergely bá­tyám, merrefelé dolgozik? — Szállítok az erdőgazda­ságnak. És magánosoknak is. Nekik építőanyagot fuvarozok a környékre. — Messzebbre nem? — Ma már nem. Régen el­jártunk le Kiskőrösre, meg fel Csornára is. De ma már nem. A másik istállóban a Ma­tyi ló mellett elfért a zsemle színű kövér bikaborjú, és egy tehén is. — Pilisszenitkereszt vala­ha híres volt a tehéntartás­ról. Ma is híres még? — Tíz éve még vagy 180 tehén volt, most 50. Nincs le­gelőnk, fásította az erdőgazda­ság. A dobogókői legelőről is kitiltották a teheneinket, mert zavarják az üdülőket S tán még ezután is apadni fog a tehenek száma, mivel ilyen kevésre már nem érde­mes pásztort fogadni. Állaton­ként évi 70 forint és 20 kiló búza, ezenkívül pünkösdkor is és az első kihajtáskor is 10 forint — ennyi a pásztor fi­zetsége. Régente még egy ke­nyér is járt neki esztendőn­ként minden gazdától, de ezt a szokást elhagytuk. Helyette van az SZTK-bejelentés. BALOGH JÓZSEF mészége­tő kisiparos. — Mióta űzik ezt a mester­séget Pilisszentkereszten ? — A nagyapám mondta, hogy a szőlőkolera után hono­sodott meg. Azóta apáról fiú­ra száll a mesterség. — Nem államosították a ke­mencéket? — A környéken igen, de ott is csak a nagyobbakat S ná­lunk mindössze hét kis ke­mence van. Kisétálunk a faluszéli ,,árok”-hoz, ahol a beomlott régiek szomszédságában sor­ban állnak a ma is működő kemencék. Kicsit féloldalasán lép mellettem Balogh József. — Magam hordtam ide a patak fölé a köveket. Akkor sérültem meg, azóta húzom a lábam. Majd elmúlik ... Mert mondtam én az erdőgazdaság­ban is, hogy út kell ide, de megvárták, hogy én csináljam meg! Azóta ők is használják. Megáll a saját kemencéjé­nél. — Egyedül nekem van a fa­luban iparengedélyem. A töb­bi mészégető nem fizet adót, sietve éget, és így olcsóbban tudja eladni a meszet, mint én. A kemence innen felülről kövezett kúthoz hasonlít. — Alulra kerül az apraja. Föléje a nagyobb mészkővel boltozatot építek. Majd me­gint apró köveket rakok, vé­gül pedig egy lapos követ, hogy ne menjen el a láng. Alulról begyújtom fával, 24 óráig hagyom égni. Aztán le­dobom a boltozat tetejét, le­ugrom a kemencébe és belül­ről kihányom. Később az egé­szet betakarom ponyvával, ne­hogy az esőtől felforrjon. Talál egy régebbi égetésből való darabot, kíváncsi az ere­jére: a patakhoz viszi, szét- morzsolja és öntözi vízzel. Az­tán eldobja a kezéből, mert átforrósodott. — Honnan a mészkő? — Pomázról vásárolom. Ré­gen innét a dombról, a Lohi bányából hordtuk. De az erdő- gazdaság pár éve fásítoitta. Kíváncsi vagyok, hogy nő ki a fa a kövön? Visszafelé kanyarodva a fa­lu felé, megjegyzem az egyik háznál, milyen szép építkezés. Legyint egyet. — Kontár mészből csinál­ták. ★ PINTÉR NÁNDOR régen úrbéresi felügyelő volt: ez az archaikus kifejezés azt jelenti, hogy a község közös legelőte­rületét kezelte a falu megbí­zásából. Ma néhány holdon gazdálkodik. Kimegyünk a földekre. Szinte áttetszőén keskeny és rém hosszú nadrágszíjparcel- lák. — Miért nem egyszerűsítik úgy a földtulajdont, hogy rö- videbb és szélesebb csík jus­son egy gazdára? — Mert a szántó végében nincs járható út. — Ilyen kevés föld jut egy­re? — Egy gazdának általában több helyen is van ekkorka földje. Az apák és nagyapák úgy osztották a sok gyerek között szét a földet, hogy mindegyiknek jusson a job­ból is, és a rosszabból is. így hát mindig csak aprózódott. — Néhány parcella igen gondozatlan. S mit jelent ez a sok karó a kifeszített spárgákkal? — A vadak ellen védeke­zünk. De semmit nem ér a spárga, úgy is leeszik a ter­mést. Annyi a vad, hogy az erdő nem tudja eltarta­ni. így hát az az agancs, amiért sokat fizet a külföldi vadász, a mi földünkön nő meg ilyen szép nagyra, hogy a fene vinné el. Tudják azok, miért. nem a saját erdejük­ben nevelnek vadállományt! — A vadkárt nem térítik meg? — Megtérítik azt, csak hogy az árát nem adhatom enni a disznónak ... A drótkerítés meg drága. Az erdőgazda­ságnak, a vadvédelmi bizott­ságnak lenne a feladata, az elkerítés. Mert, ha mondjuk nekem van tíz libám, az meg az én gondom, hogy ne men­jen a szomszédom kertjébe, nem? ★ SZULKA JÓZSEF kertész Dobogókőn. Emellett jutott kedve és ideje arra, hogy nyolc évvel ezelőtt szőlőt telepítsen. Ö volt az első a fa­luban. Régi hagyományt újí­tott fel, mert valaha Pilis- szentkereszt szőlő- és gyü­mölcstermelő község volt. Míg a peronoszpóra le nem tarolta ezt a kultúrát. — Miért fogott bele? — Mert inkább szeretem a jó bort a rossznál. — Tanulta a szőlészetet? — Könyvből. — Mit szóltak a faluban? — Csúfoltak először, de az­óta már tízen is utánoztak. — Az első jó termés? — öt éve már, hogy 8 hek­tó borom lett. De van jó ro­konságom, elfogyott. — Milyen fajtákkal foglal­kozik? — Találtam a sziklák kö­zött két őstőkét. Ezekkel ol- I tok. Majd meglátom, milyen fajtát hozok ki belőle. ★ AZ EMBER, HA DOLGO­ZIK, MEGIZZAD. És miköz­ben letörli az izzadságot, hajlamosabb a gondokkal fog­lalkozni, mint dicsekedni. Ez a hétköznapok törvénye. Padányi Anna Elsőként a világhírű, négy- toxnyú székesegyház restau­rálása valósult meg. A napokban bontották ki az állványerdőből a püspöki palota frissen ta­tarozott homlokzatát, tavasz­ra pedig új köntöst kap az impozáns külsejű Technika Háza is. Több mint egymillió fo­rint költséggel az év utolsó negyedében korszerűsítik a téó közvilágítását. A sétaút mellett nyolc és fél méter ma­gasban higanygőzlámpákat szerelnek fel, a tér többi részén pedig han­gulatos kandeláberek áraszt­ják a fényt. Megkezdődött a gardázás A Balatonon csütörtökön megkezdődött az év legna­gyobb halászeseménye, a gar­dázás. A halak az alacsony vízhőmérséklet hatására te­lelőre gyülekeznek, s nagy tömegben verődnek össze. A Tihany környéki vizeken ilyenkor egy-egy szerencsés napon 100—150 mázsa gardát is kifogtak már. Szerelem...? Becsület... Vita a nagykőrösi filmklubban A diákok úgy ülnek a padban, mint máskor. Csak sokkal fesz- telenebbül árad belőlük a monda­nivaló. Egy szőke kislány éles szó­csatát vív egy szemüveges fia­talemberrel. A kérdés: el sza­bad-e ítélni azért valakit, mert el­hagyta a férjét — és ezzel a kislá­nyát is — egy olyan emberért, akit szeret? Érvek és ellen­érvek. S beleszól egy harmadik, majd egy negye­dik. Véleményt mondanak, tizen­nyolc évük teljes nyíltságával. Mo­rális problémá­kat feszegetnek az új szovjet film, a Volt egy­szer egy öregem­ber erkölcsi kér­dései, ezek kiha­tása a mű cselek­ményére — fog­lalkoztatják őket. Szabad-e szeret­ni? Becsületes-e, ha a nő elhagyja a férjét a har­madikért, akit szeret és akiről azt hiszi, viszont szereti? Miért lesz mégis félté­keny, amikor megtudja, hogy a férjének van va- laki je? „Quod licet iovi, non licet bovi” (Amit szabad Ju­piternek ...) ala­pon szól bele a szemüveges — mert a nők nem szeretik ha revan­sot vesznek raj­tuk. Vagyis neki szabad, de a fér­jének nem. Felszabadultak és őszinték. Ken­dőzetlen nézetek vitáznak egymás­sal. Es ami a leg­meglepőbb, időn­ként ezt hallani „igazad van, er­re nem gondol­tam”. Múlik az idő, csendesül a hang, közelebb kerül­nek egymáshoz a nézetek. Megszü­letik a döntés, az ítélet nem abszo­lút. Mert a jel­lem sem az. Van cselekedet, ami ítéletet kíván és van lépés, amivel egyetértenek. önképzőkör? Szakkör? Nem. Mindegyikből van belőle, de több annál. Film­klub. A gimnazis­táké. (b. h.) A kölcsön Igen kellemetlen délelőttöm volt. Ráadásul még beállított hozzám Pötty öli és kért elsejéig — becsszóra — 300-at. A férfiúi szolidaritásra hivat­kozott, s én mit tehettem: adtam. És most azóta töröm a fejem, hogy a nejemnek beszámoljak-e erről vagy sem? — Szia, öreg Fóka — nyitja rám az ajtót Keferci vidám képpel. — Vala­mi megbizsergette a zsebem, ott a pénztárcám körül, s már láttam, hogy „ugrik egy huszas”. — Szia — mondottam nem valami vidáman. — Mi van veled — így ő? Elmondtam., — S most mi a problémád? — Szóljak-e róla otthon vagy sem? — Nézd — mondja —, adj egy hú­szast, s elmondok egy esetet, amiből okulhatsz! Mit tehettem ismét? Adtam. — Tudod, Fókuci, a napokban el­kapott az egyik barátom, s kért köl­csön tőlem 200 forintot — férfiúi diszkréciómra való hivatkozással. — Adtam. Este, az ágyban megemlítem az asszonynak, hogy adtam valakinek ennyit, meg ennyit. Mire kezdetét vette a zártkörű népnevelő munka: — Ugyancsak sok pénzed van, hal­lod? De azt szeretném tudni, hogy 1 neked ki adna kölcsön csak 20 fo­rintot is. De te már ilyen vagy! Az a szegény feleség csak dolgozzék egész nap. mint egy ló: ő meg csak úgy dobálja ki az ablakon a pénzt! — Dehát neked sohasem volt eszed! Már három hónapja szeretném meg­venni azt a cuki kis cipőt. Abból a pénzből meg is vehettem volna. De neked mindegy, hogy miben járok. — Más iránt bezzeg tudsz figyelmes és gyengéd lenni, de a lányaidnak nincs kalapjuk! Abból az összegből vagy a feléből már gyönyörű kalapokat ve­hettem volna nekik. — Adót is kellett volna fizetni, de miből fizessen az, aki a pénzét úgy elherdálja, mint te?! Majd jön a végrehajtó! r— De mit törődsz te vele? — A Hugóka reggel betörte a gyerekszoba ablakát. Éppen az üvegesért akartam küldeni, de mert te így elhajigáltad a pénzt, most nem merem elhivatni, mert nincs mi­ből kifizetni. — Micsoda, hogy csak maradjon úgy! Persze, az a szegény, ártatlan lélek kapjon a hu­zattól mumszot s kerüljön a kórház­ba, mert olyan tékozló az apja! — Rövidesen lejár a biztosítási kötvény is, szeretném tudni, miből fizessem ki a jövő évi díjat? — Ejszakánkint nem fogok tudni aludni, mert állandóan ügyelnem kell a betörőket. Mindez azért, mert te hajigálod azt a drága forintot. — Azt gondoltam, hogy az idén csak elmegyünk valahová kül­földre nyaralni Emesével. De itthon kell maradni szegénykémnek, bár tu­dom, hogy a bánatba bele fog halni. De mit is törődik az olyan a gyerme­kével, aki szórja a pénzt nyakló nél­kül! — Nem tudom hova tűnhetett a kis Floki? Mialatt te a pénzt adtad oda, biztos akkor szökött ki a ház­ból. Most majd megmarja valami ve­szett kutya, s itthon azután összeha­rapja az egész családot. De mit törő­dik az olyan a családjával, akinek csak az a fontos, hogy a világ előtt a bőkezűt játssza! Hallod, hogy csap­kodja a szél a zsalukat? Éppen akar­tam a mestert hívatni, hogy jobban szögelje meg, de most ezt sem lehet, így legalább könnyebben tudod ki­szórni a pénzt az ablakon! — Hallod, hogy rágcsálnak az egerek? Te azt sem bánnád, ha kihúznának engem innen, az ágyból?! — Micsodaaaa: tegyek nekik egérfogót! Könnyű ezt mondani, de miből ve­gyek hozzá dióbelet, mikor te herdá­lod a pénzt?! — A legkisebbik lányo­dat holnap kellene... — Tudod, öreg Fókám — fejezte be Keferci sirámát —, többre nem em­lékszem, mert itt azután elaludtam. — Ezek szerint — szedtem össze történetének magvát — nejednek nem lehet cipője, új kalapjuk a lá­nyaidnak, nem fizeted meg az adódat és így tovább, mert 200 forintot köl­csönadtál?! — Nem! Öreg Fókám! — mondta Keferci ,s az ajtóból még visszaszólt oktató hangon: — Hanem azért, mert megmondtam! — s becsapta ma­ga mögött az ajtót. Radnai András S " : Pécsett valósággal újjá- I születik a város egyik leg- ! szebb része, a Dóm tér, és j a hozzá csatlakozó sétatér, í Sorra újítják fel a teret közrefogó épületeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents