Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-10 / 265. szám
1965. NOVEMBER 10, SZERDA rest iiccrei A „BEUGRÓ 44 Aki nem tud elszakadni a mezőgazdaságtól A Monori Gépjavító Állomáson hét üzemi dolgozó vállalt munkát az őszi mező- gazdasági munkák időszakára. Mindannyian traktoron ülnek, s amint Balogh István főmezőgazdász mondja kiválóan dolgoznak. Az igazsághoz tartozik az is, hogy régi ismerősök ők. Ha ösz- szetorlódik a határban a tennivaló és kevés a traktoros, csak szólnak nekik. Arany- tartalékai ők a gépjavító állomásnak. Urbán István, a Budapesti Mélyfúró Vállalat tmk lakatosa az idén ősszel a bényei Népfront Tsz-ben dolgozik Utos-traktorral. Mielőtt szót váltottunk volna vele, Kun László főmezőgazdásztól kérdeztük meg: mi a véleménye a szövetkezet vezetőségének az üzemi traktorosról. — Az utóbbi években ilyenkor ősszel mindig négyöt üzemi dolgozó jött szöKnock out: Jutalmul - fizessen Márpedig az élet produkál ilyesmit. Jól emlékszem arra a lázas, akarattal, de kétkedéssel is teli akcióra, amit tavasz- szal a Mechanikai Művekben végeztek. Szorított a cipő; a rádiók, televíziók fontos alkatrészeiből az elektronikus kondenzátorokból ug issze- rűen nagy lett a keres.... Páratlan gyorsasággal, a gondolat megszületésétől számított három hónapon belül két új üzemrészt emeltek, s azt részben be is rendezték. Segítségével az idén 20 millió forint értékű áruval több termék készülhet el — jórésze kivitelre. Egyúttal megteremtették a feltételét annak, hogy jövőre kétmillió (!) alkatrésszel nagyobb tételt dobhassanak piacra. Az igazgatón kívül talán senki sem hitte igazán, hogy gyümölcsöt hoz a rohammunka. Aztán jóleső fáradsággal nyugtázták. Következő felvonás az örömöt teljessé tevő kézfogás és — borítékosztás. Az igazgató meg is tette a magáét... Meg ám, de nem egyedül. Nem maradhatott ki a vegyipari szakszervezet sem. Nem is olyan régen büntetést kézbesítettek valamennyi a témában érdemes és kiemelkedő eredményt produkáló műszaki vezető nevére. Miért? Ezer-ezerforintos bírsággal sújtják valamennyiöket, mert — bár az épületek megfelelnek a szociális követelményeknek — nem kértek véleményt és hozzájárulást a szakszervezet illetékeseitől. Helyén való minden lépés, amely ^ munkások jobb körülményeit szolgálja. Épületes a szabály is, amely erre kötelez. Ám a nagy forgalomban az izgalmas, izzó tempós rohanásban valahogy kimaradt a programból. S bár kétségtelen, hogy bizonyos mulasztás történt, az alkotó- lázban megfáradt s ennek örömeit is élvező munkatársak, ma mégis joggal hiszik, hogy kiütéssel győztek — önmaguk ellen. Ha nincs a hajrá, nincs a közérdeket szolgáló példás gyorsaság, nem felejtik el, nem hagyják számításon kívül ezt az egyetlen szabályt sem. Jó lett volna mindezt belá- tóan tudomásul venni. Mechanikus adminisztratív húzás helyett egy kis mérlegeléssel más elhatározásra juthatott volna a számonkérő szakszervezet. Ma már ők is érzik ennek súlyát, és gondolkoznak rajta, hogy megváltoztassák-e. Tartok tőle, hogy ez már eső után köpönyeg. Amit — legalábbis rövid távon — biztosan sikerült elérni; az alkotókat leterítették. Egyhamar nem lesz kedvük önmagukat felülmúló, mindnyájunk érdekét szolgáló, akcióba kezdeni. t. gy. vetkezetüinkbe. Nem panaszkodhatunk rájuk, mindig megköszöntük a segítségüket, de állítom, hogy eddig legjobban Urbán. István dolgozott közülük — válaszolja. Meg is magyarázza, hogy miért becsülik többre az ő segítségét: — Mi munkaerőhiánnyal küszködünk. Urbán Istvánt műtrágyaszórással bíztuk meg. Kényes munka főként amiatt, hogy a mostani gépek nem felelnek meg a követelményeknek, sok a műszaki kiesés, Olyan ember kellett ide, aki öntevékeny, a kisebb hibákat maga is kijavítja. Háromszáz holdon szórta ki az őszi vetések előtt a műtrágyát, teljes megelégedésünkre. A dicsérethez hozzáteszi még: — Lehet, hogy panaszkodni fog, mert a rakodáshoz nem tudtunk embert biztosítani. Urbán István ezekben a napokban a betakarításnál segédkezik, a kukoricát szállítja be a határból a magtárba. A két fuvar között beszélgettünk vele. S elöljáróban meg kell mondani, hogy nem panaszkodott. Kérdésünkre: hogyan is volt azzal a műtrágyával, mosolyogva válaszol: — Ja igen, felmarta egy kicsit az ujjaimat a műtrágya, de a traktorosnak ezzel is számolnia kell. Miért választja Urbán István a munkapad helyett a traktort? Mert az kétségtelen, hogy az üzemben köny- nyebb. Napi nyolc óra munkaidő, kulturáltabb körülmények. Ilyenkor ősszel már számolni kell, a hideggel, a széllel, az esővel. — Nagyon, szeretem a traktort, nem tudnék nélküle meglenni. Ezerkilencszáznegyven- nyolc óta minden évben, két- három hetet a gépállomáson töltök, amelyen „beugró” vagyok. Korábban a gyöm- rőin, később pedig a monorin. A harminckilenc éves, két- családos üzemi munkás 1946- ban Üllőn egy géplakatos kisiparosnál szabadult. Három garnitúra cséplőgépe volt a mesternek, s a fiatal Urbán itt szerette meg a gépet 1948-ban vizsgát tett az összes mezőgazdasági gépek vezetéséből és kezeléséből. Ezek után az lenne a természetes, hogy a mező- gazdaságban vállaljon munkát. Nem. Dolgozott a MÁ- VAG cséplőszereldéjében, a Budapesti Drótszövő Gyárban. Mindössze két évet töltött a Monori Gépállomáson, 1957-től 1959-íg. Utána a Budapesti Mélyfúró Vállalathoz került — Szereti a traktort, dolgozott gépállomáson, miért vállal inkább ipari munkát? — őszintén megmondom, hogy nemcsak én, mások is azért dolgozunk szívesebben az üzemben, mert ott biztos keresetünk van. Igaz, hogy szezonban, tavasszal, nyáron és ősszel jól keresnek a traktorosok, de nehéz a tél. Legfeljebb három-négyszáz forint jut egy hónapra. Ez pedig kevés. Valóban őszinte beszéd, s ezen el kellene gondolkozniuk azoknak, akiken a traktorosok bérezése múlik. A rapszódikus kereset csökkenti a traktorosok biztonságérzetét. Egyrészt ez is oka annak, hogy bár a traktorosok ezreit képezik ki, még mindig kevés a géphez értő ember a mezőgazdaságban. — Nem tudok teljesen elszakadni a földtől. Nekem az a két-három hét, amit itt kint töltök, üdülést jelent — folytatja tovább Urbán István. — És a kereset? — Most ősszel ugyanazt az átlagot kapom, amit az üzemben. 1800—1900 forintot. A teljesítményem ugyanis nem éri el azt a szintet, ami után többet kapnék. Azt is meg kell mondani, hogy ez nem rajta múlik. A műtrágyaszórásnál nem volt rakodó, most a betakarításnál ugyancsak amiatt áll sokat a gép, hogy egy-két ember rakja csak a vontatót. Igaz, a tsz-tagok becsülik Urbán Istvánt, mert ő nemcsak vezet, hanem segít nekik a rakodásban is. De jobban ki kellene használni a gépet. — A többletkeresetet az jelenti, hogy napi 31 forint kiküldetési díjat kapok. Ezt azonban úgy érzem, hogy megszolgálom. Hajnalban kel, kerékpárral a nyolc kilométerre levő Üllőről jön át, este pedig ugyancsak hazakerekezik. Az idén egyébként ez a második „beugrása”. Nyáron Csévharasz- ton a tszcs-ben 160 holdat vágott le aratógépével, utána pedig 26 vagon gabonát csépelt el. Alig, hogy leszámolt a gépjavító állomáson, felkereste munkahelyén az üzem párttitkára: — Urbán elvtárs, a gépjavító állomás vezetői kérik, hogy adjuk ki magát pár hétre. Nagyon megkérjük, segítsen nekik. így ült idén másodszor is traktorra. Urbán István ahogyan maga mondja, évről évre „beugró”. Nagy nyeresége lenne a mezőgazdaságnak, ha „állandó” maradna. Kép, szöveg: Mihók Sándor Rekonstrukció szocialista szerződéssel? Veszélyben a „Körösi Konzerv" gépesítési terve 1966. január elseje a Nagykőrösi Konzervgyárban nemcsak új esztendő kezdetét, hanem a gyár nagy, öt évre szóló fejlesztési programjának nyitányát is jelzi. A fejlesztésről vagy ahogy itt a gyárban emlegetik: rekonstrukcióról, már többször írtunk. A fejlesztés során a gyár termelése csaknem megkétszereződik: a jelenlegi, évi hatezer vagon helyett, XI ezer vagont termel. A többtermelést gépi beruházásokkal s az ebből származó műszaki fejlesztéssel, technológiai változtatásokkal érik el. Közeledik a fejlesztés első esztendeje. Kérdezzük meg Szűcs Sándor főmérnököt: mit jelez a gyári meteorológia, gondokkal felhőzött vagy tiszta az égbolt a „Körösi Konzerv” feje fölött? A fő kérdés: helyükre kerülnek-e az 1966- ra tervezett gépek? — Felhőtlenségről szó sincs. Tudtuk, hogy a rekonstrukció nem lesz diadalmenet Az Országos Tervhivatal 258 millió forintot hagyott jóvá az öt év építkezéseire és a gépekre. Az első év gondja: 33—35 millió gépesítés. (Az építkezés még nem gond. Csak akkor lesz az, ha az építők felvonulnak, s kezdik küldözgetni a konzervgyárnak az akadályközléseket. Bár ne így legyen!) A gond, a fejfájás a gépek miatt azonban már megkezdődött. A 33—35 millióból körülbelül 23 millió értékű olyan rendelést adtak fel, amelyeknek teljesítése az 1966-os termelési szezon szempontjából döntő. Számszerint 146 tételről van szó. A tételeknek eddig csupán egyharmadát pontosan 57-et, igazoltak vissza a gyártó vállalatok, illetve felettes hatóságaik, megfelelő határidőre. A rendelések kétharmad részét vagy későre igazolták, vagy sorsuk teljesen bizonytalan. Ha a pillanatnyi helyzet a gépi beruházások sorsában nem változik, akkor a rekonstrukció első esztendejének gépesítési programja kétharmadrészben nem valósul meg. Az első zökkenők természetesen a későbbiek során mind nagyobb, s nehezebben behozható kieséseket okoznak. íme példaként néhány rendelés, amelyet eddig nem fogadtak el, vagy csak későre vállaltak: Nyolc villástargonca, közel másfélmillió értékben. A termelést gyorsító és olcsóbbá tevő rakodólapos anyagmozgatás feltétele. A Miskolci Gépgyárnak kellene szezon elejére elkészítenie. A targoncák sorsa még teljesen bizonytalan. Három tavaly megrendelt gyümölcsgőzölő, melyeknek egész jövő szezonban dolgoznia kellene. Az öntödei Vállalat csak 1966. december 31- re igazolta vissza. A gyümölcs- gőzölők értéke közel félmillió Nyitány milliós gikszerrel 4 Gond — gazdát keres forint, a gyártóüzem kapacitáshiányra hivatkozik. Ám az elutasító indoklások hitelén ront egy furcsa eset: az 1965-ben megrendelt negyedik gyümölcsgőzölőt fél évvel előbbre ígérte ugyanez a vállalat. Ugyancsak szezon utánra vállalta 5 légtelenítő gépnek a leszállítását az Élelmiszeripari Berendezéseket Gyártó Vállalat (ÉBGV). „Külön szám”: a kazánkérdés. A kettes telep kazánja aggasztóan leromlott Már nem tudja „végigharcolni” a rekonstrukciót. A konzervgyár még augusztusban rendelt a Láng Gépgyártól legkésőbb 1966. december 31-i leszállításra két, összesen másfél millió forint értékű kazánt. Visz- szaigazolási határidő: 1967. december 31. Miért olyan hosz- szú a visszaigazolási idő? Kis tűnődésre késztet: a Láng Gépgyár ez esetben exportkötelezettségre hivatkozik. Egy kazán értéke háromnegyed millió. De milyen kár származik abból, ha nem kap kazánt a konzervgyár? Sokszorosa. Csak két szám: ha 420 millió forintot termel a konzervgyár idén, abból 265 millió forint az exportbevétel. És ettől függetlenül: miért 28—30 hónap nálunk, míg a megrendelést teljesítik? És miért nincsenek a rekonstrukciós tervek a gép- szállítási lehetőségekkel, gépgyártási tervekkel ösz- szehangolva? Ki is a címzett? ÉBGV? Láng Gépgyár? öntödei Vállalat? Miskolci Gépgyár? Kiskunfélegyházi Vegyigépgyár? Nagykőrösi Gépjavító Vállalat? Kiskunfélegyházi Gépjavító Ktsz? Vagy a Kohó és Gépipari Ellátó? A Konzervipari Tröszt? Az Élelmiszeripari Minisztérium műszaki főosztály? A konzervipar rekonstrukciójához egész sor intézménynek, vállalatnak „köze van”. Ám arra, hogy az intézkedésnek, cselekvésnek milyen lehetőségei vannak, jellemző a főmérnök kijelentése: — Tudja, most kaptunk egy jó tippet Hogy kössünk szocialista szerződést a gyárakkal. Mi üzemben kipróbáljuk az új gépkonstrukciókat s ennek fejében gyorsan leszállítják a megrendelt gépeket. Az egyik vállalattal már tárgyalunk... Reméljük, jó módszer, lehet bízni a jövőben. András László GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI Gazdaságpolitika és gazdaságirányítás (II.) Mindig akad valami javítani való a traktoron Amióta széles körökben ismertté vált, hogy az országos vezető szervek gazdasági irányító rendszerünk megreformálásán dolgoznak, több téves nézet és felfogás is keletkezett. A tévedések forrása többek között a gazdasági irányítás és a gazdaságpolitika különbségének, illetve kapcsolatuk nem megfelelő ismerete. A gazdasági irányító rendszer nem más, mint „gépezet”, amelynek egymással összefüggő legfőbb részei: a tervezés rendszere, a pénzügyi és hitel- rendszer, a piaci viszonyok felhasználását szabályozó rendelkezések köre és az anyagi ösztönzés rendszere. A gazdasági irányító rendszernek az a feladata, hivatása, hogy segítségével megvalósuljanak fő gazdasági célkitűzéseink, vagyis gazdaságpolitikánk. Mit értünk gazdaságpolitika alatt? A gazdaságpolitika nem más, mint egy adott időszakra vonatkozó legfőbb gazdasági célkitűzések összessége. Ide tartoznak pl. az egyes népgazdasági ágak arányaira vonatkozó tervek, elképzelések, amelyek azt mutatják meg, hogy egész termelésünk mekkora részét tegye ki a kohászat, vegyipar, stb.; melyik iparágat milyen gyorsan célszerű fejleszteni egy adott időpontban. Ide tartoznak a lakosság életszínvonalának alakulására vonatkozó elképzelések. A gazdaságpolitika a vezető párt és állami szervek döntése arról, hogy anyagi eszközeinket, termelési eszközeinket hogyan osszuk el az iparágak, illetve a lakosság között. A gazdaságpolitika tehát a sokféle belső és nemzetközi tényező gondos mérlegelése alapján született döntéssorozat: amelyekben a pártós államvezetés megszabja: hogyan, s milyen irányba fejlődjön népgazdaságunk, hogyan tudjuk a legcélszerűbben kihasználni a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Elegendő-e csak kitűzni a célokat, rögzíteni a fejlődés irányát akikor, amikor e célok csak milliók mindennapi termelőmunkájával valósulhatnak meg? Nyilvánvaló, hogy nem elegendő, mert a bonyolult gazdasági kapcsolatok, összefüggések szakszem rű- ismeretével meg kell szervezni a feladatok végrehajtását, ki kell alakítani azokat a gazdasági eszközöket, amelyek segítségével el is lehet érni a kitűzött célokat. Erre hivatott a gazdasági irányítás rendszere. Ez tehát szorosan összefügg a gazdaságpolitikával és ha összhangban áll azzal, akkor segíti annak teljesülését, ha hiányzik az összhang, akkor akadályozza. Az elmúlt évek tapasztalatai közül több arra figyelmeztetett, hogy gazdasági irányító rendszerünk már nem eléggé korszerű és a jövőben egyre nehezebb lenne vele megvalósítani gazdaságpolitikáinkat. Ezért kerül sor az irányító rendszer átalakítására. Mindebben semmi rendkívüli és különös nincs. Ahogyan a bonyolultabb feladatok megoldására bonyolultabb, finomabb szerszámokat készít az ember, úgy merül fel a bonyolultabb gazdasági feladatok napirendre kerülésekor a megfelelő irányító rendszer kidolgozásának igénye. Jelenlegi gazdasági irányító rendszerünk a szocializmus építésének kezdeti szakaszán alakult ki. Akkor még a termelés mennyiségének növelése volt a legfontosabb feladat, ezt segítette pl. az anyagi érdekeltség rendszere is. Ma már a minőség és a gazdaságosság javításában kell érdekeltté tenni a gazdasági vezetőket, dolgozókat egyaránt. A tervezés rendszerében az volt a helyzet, hogy szigorú központi tervelőírásokkal biztosítani kellett a népgazdaság számára szükséges és csak szűkös mennyiségben meglevő cikkek termelését. Most már — lényegében — túl vagyunk ezen, s az a döntő, hogy a tervezés és ennek nyomán a termelés is gyorsabban, rugalmasabban alkalmazkodjon a változó belföldi és külföldi igényekhez. Ez a tervezésben is bizonyos decentralizálást feltételez. Összefoglalva: a gazdaságpolitikai célok sikeres megvalósítása megfelelő gazdasági irányító rendszert követel. Bognár Gyula
