Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-09 / 264. szám
4 et»i mtcYit sMtem 1965. NOVEMBER 9, KEDD Alkotó elégedetlenség Gyutai Ti born é egy a sok nehéz ember közül. Életéről ennyit: a háború előtt négy évet végzett a szegedi orvos- egyetemeh. Abba kellett hagynia, mert Németországba hurcolták. Később férjhezment. Ma már felnőtt lányai vannak. Az egyetemet nem fejeztedbe, helyette műszaki pályát választott. Ma az ÉM építéstudományi intézetében dolgozik. Kutató, — feltaláló. Találmányainak közös lényege: olyan bitumenemulziós eljárást fedezett fel, amellyel 60 százalékos bitumentartalmú építőanyag állítható elő. A világpiacon már az 50 százalékosnál nagyobb bitumentartalom is szenzációszámba megy! — Mit jelenthet ez az építkezéseknél? — erről kérdeztem Gyutainét a szentendrei betonárugyár udvarán, ahol a legújabb kísérleti bitumentermékeket ellenőrizte. — Például kielégítően megoldhatja a korszerű lapos tetőfedést. Jelenleg a házak tetején, több emelet magasban meleg eljárással készítik ezt a munkát — hogy milyen sikerrel, arról mesélhet sok beázott mennyezet A bitumenemulziós tetőburkolást olcsón, egyszerű hideg eljárással lehetne végezni. És ami a legfontosabb, nem ereszti át a nedvességet. A magánéletéről kérdezem. Pestről jár ki Szentendrére. Hetenként többször utazik vidékre is, hogy megszemlélje kísérleteit. S már megint a találmányoknál tartunk. — Még mire alkalmazható találmánya? — Köztudott, mennyi gonddal küzd a hazai állattartás. Még közel sem vagyunk kielégítően berendezkedve a nagyüzemre. Elsősorban mező- gazdasági épületekkel nem. Mielőtt az istállópadló kísérleteihez fogtam volna, tanulmányoztam az igényeket. Ez nagyon aprólékos munka volt! (Figyelembe kellett venni például, hogy más a terhelés a sertésólakban, megint más a tehénistállokban.) Csak ezután kezdődhetett a kísérlet. Az istállópadlót a Mezőfalvi Állami Gazdaságban kipróbáltuk, sikerrel. Eddig tartott Gyutai Ti- borné boldogsága. Amit ezután mond, az keserűen hangzik. — Aztán jöttek megrendeléseikkel az állami gazdaságok. De az ÉM Vegyi- anyaggyár, amelynek profiljába tartozna a termék előállítása, nem vállalja a gyártást ... — S a szabadalmat külföldön sem lehetett hasznosítani? — Tudja, a feltaláló elsősorban a saját hazájára gondol, amikor „feltalál”. Már az adottságok is, amelyekből kiindul, hazaiak... És a sikereken túlmenően bosszantja is, amikor azt tapasztalja, hogy könnyebben valósul meg külföldön a találmánya, mint itthon. Rám például lehangolóan hatott, amikor az idei ipari vásár angol pavilonjában felfedeztem, hogy a kiállított termékek nagy része magyar szabadalom. De, hogy eredeti kérdésére válaszoljak, az én találmányom, a bitumenemulzió nem kelt el külföldön. Pedig akadt rá érdeklődő nyugatnémet cég. De a MINE- RALIMPEX nem küldte el nekik a szabadalmazott tervet. — Mire alkalmas még a találmánya? — Épületek alapozására. A hazai talaj szulfátos, ezt bizonyítja az is, hogy tele van keserűvízforrásokkal. A szulfát a legnagyobb ellensége a betonnak, amelyből épületeink alapja készül. De a bitumenemulzió tökéletesen ellenáll a szulfátnak. — A találmány sorsa? — Eddig még csak afölött vitáztak, hogy az ÉM; vagy pedig az FM foglalkozzon-e vele. — Megbízta önt valaki ezekkel a kísérletekkel? — Hivatalosan senki. Néhány felettesem, s a gyárbeli dolgozók jóvoltából, segítségével juthatott el a kísérlet odáig, hogy a bizonyíték — a termék — a kezemben van. — Mi a bitumenemulziós kísérletek végső célja? — Hogy lendítsen a hazai építőiparon — segítsen a lakás nélküli embereken, a mezőgazdaságon. Elvem, hogy építészetünknek az itthoni lehetőségekre, alapanyagokra kell támaszkodni. Bitumenválasztékunk bőséges -— bőségesebb, mint például a műanyaggyártás alapanyagainak választéka. — Nem veszi el a kedvét, hogy nem akad vállalat, amely fölkarolná találmányát? — A jókedvem részben elveszi, de a munkakedvem nem. Csinálom tovább. Ez a dolgom. Padányi Anna KÖZELEG A TÉLAPÓ... A csokoládégyárakban befejeződött a télapószezon, mégpedig a szokásosnál tíz nappal korábban. A múlt hét végén becsomagolták az utolsó darab mikulásokat, csizmákat, s a szezonra szánt mennyiség nagy része már a kereskedelemben van. A magyar édesipar az idén ismét két és fél vagonnal növelte termelését és összesen több mint 24 vagon üreges csokoládéfigurát készített a gyerekek kedves ünnepére. A kétdekástól a negyvendekásig mintegy 30 féle csoki télapó, bakancs, papucs kerül az üzletekbe. Ezt megtoldottak még 300 mázsa olyan táblás keserű és tejcsokoládéval, amelynek borítólapja ugyancsak a télapó ünnepre emlékeztet. Több vagon, főleg piros sta- niolba csomagolt szaloncuk- rőt is átadott a kereskedelemnek az édesipar. HIMLŐ 3 Az Egészségügyi Világszervezet közölte az Egészségügyi Minisztériummal, hogy a nyugat-németországi Kulmbach városban két himlőmegbetegedés történt. A betegséget ez alkalommal is trópusi országból hurcolták be. Az első Morze időjelek — a légi magnószalagon A légikikötők és a repülőgépek személyzete közötti beszélgetéseket a világ minden részén magnószalagra rögzítik, hogy ha baleset történne, könnyebben felderíthessék annak okát. Ezeknek a felvételeknek egyetlen hibájuk, hogy csak nagyjából jelölik meg a beszélgetések időpontját, pedig a balesetek okainak felderítésekor a tizedmásod- percek is számíthatnak. Most megoldódik ez a probléma, mégpedig egy műszer segítségével, amelynek gyártását megkezdte a Finommechanikai és Elektronikus Készülékeket Gyártó Ktsz. A műszert a repülőtéren a magnetofonhoz kapcsolják, s felvétel közben egy szinkronórától kapott impulzusok alapján a műszer morzejelekkel folyamatosan a magnószalagra írja a pontos időt. Az idén 500 időjelző műszert készítenek, majdnem valamennyit exportra. betegen a tünetek október 28-án jelentkeztek. Az egészségügyi hatóságok már másnap elkülönítették azokkal együtt, akikkel időközben érintkezett. Ez utóbbiak közül november 2-án egy ember ugyancsak megbetegedett himlőben. Az értesítés nyomán az Egészségügyi Minisztérium megtette a szükséges intézkedéseket a betegség behurco- lásának megelőzésére. Célszerű, hogy azok a magyar állampolgárok, akik a közeljövőben Kulmbach körzetébe utaznak, az utazás előtt saját érdekükben oltassák be magukat himlő ellen. Francia festők Delacroixtól Picassóig Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Üdítő előadás Drezdába utazott vasárnap dr. Telegdy-Kováts László professzor, a Budapesti Műszaki Egyetem élelmiszerkémiai tanszékének tanára, aki az alkoholmentes üdítő italokkal foglalkozó nemzetközi konferencián tart előadást Lassan megszólhatjuk, hogy a Szépművészeti Múzeum, elkényezteti látogatóit. Jobb- nál-jobb kiállítások sorozatát rendezte már, amelyek méltán lettek országos hírűek, sőt, nem ritkán — akár a legutóbbi „Spanyol mesterek” című — világhírűek. Nem nehéz megjósolni, hogy a most nyíló „Francia festők Delacroix-tól Picasso-ifl című kiállításnak is nagy sikere lesz. Ahogy azt a sajtótájékoztatón dr. Garas Klára, a múzeum főigazgatónője elmondta, még soha nem került sor Magyar- országon ilyen egységes és színvonalas francia kiállításra. A gyűjtemény három nagy múzeum páratlan ritkaságait vonultatja fel. A prágai, berlini, és a budapesti múzeumok anyaga a francia festészet utolsó 100 esztendejéről ad reprezentatív, alapos át- ; tekintést. i A kiállított művek sorozata ; a romantikus mester, Dela- | croix vásznaival kezdődik. I Ezeket a barbizani iskola i egyik kezdeményezőjének, i jRoussetmak a képe és a rea- i lista iskola megalapítójának, ; Courbetnek hét képe követi. : Maga Courbet így határozta ! meg művészetének irányát: • „Korom erkölcseit, eszméit, ; szemleletét saját felfogásom \ szerint tolmácsolni, egyszó- ! val élő művészetet teremteni S ez a célom". Az impresszio- ! nizmus, amely a festészetben ! valóságos forradalmat oko- ; zott, olyan nevekkel képvisel- ! teti magát, mint Manet, Mo- j net, Renoir, Corot, Pissarro — 5 hogy csak a leghíresebbeket 5 említsük. A századforduló | legnagyobb mestere, Cezanne J hat képpel szerepel, s látha- J tunk remekművet a ma is 5 oly nagy hatású Gauguvn-től $ és Van Gogh-tói. J Sajnos, itt még a szereplő 5 művészek felsorolására sincs $ elég hely, de feltétlenül meg 5 kell említeni századunk ^ olyan mestereit, mint Matis- \ se, Braque, vagy a Magyaror- ^ szagon először látható világ- ^ hírű festő Chagall. Végül, de ^ nem utolsósorban Picasso ké- 5 pei keltenek majd — méltán ^ — feltűnést. Picasso így ha- 5 tározta meg művészetét: „En l nem keresek, én találok”. A $ most nyolcvan éves művész, $ aki szinte felmérhetetlen ha- J tást gyakorolt és gyakorol a t század művészetére, nyolc ^ képpel szerepel ezen a remek 5 tárlaton. ^ Az összesen 36 képből álló § kiállítás, amelyet Kovács Éva \ és dr. Genthon István rende- $ zett nagy hozzáértéssel, elő- ^ reláthatóan januárig tar: $ majd nyitva. |! Elek János BRAQUE: Csendélet gitárral its ár az is jó volt, hogy az- 1'' nap délután otthon találta a fiát. Mostanában — a lilaruhás miatt — ritkábban találkoztak mint azelőtt. ő három műszakban dolgozott, a fia állandóan délelőtt, hogy délután és este szabad legyen. Ezért vállalta a karbantartó lakatosságot, holott az valamivel kevesebb fizetéssel járt. A pénzügyeit egyébként Mol- nárné alig ismerte. Annyit tudott csak, Károly nem veri el keresetét, takarékkönyve van, ruhákat vesz, könyveket, kétszer egy évben legalább utazni megy. Amikor ezeket elgondolta, kicsit irigy elite: Azt. Azt a lányt, akit a fia majd feleségül vesz. Még nem tudta milyen lesz, homályos elképzelései voltak, néha szőke, máskor barna hajjal látta a lányt, karcsún és moletten — akiket ismert, azok közül egy sem tetszett neki. A lilaruhás sem., akit egyszer otthon talált a fiával. Nem lepődött meg. Nem sírt, nem rendezett jelenetet, sőt. Mosolyogni próbált. Kezetnyúj- tott a lánynak, aki halványlila kötöttruhát viselt és olyan zavarban volt. hogy a nevét sem tudta kinyögni. Va- lamilven Erzsébetet értett Molnárné. Nem is fontos. A fiát véz*e "ki fontosabb dolgot nem talált marénak minthogy az összegyűrődött díványpárlehet, csak azt, hogy ebben oz^ esetben nincs dobás, nincs 5 egyszeri kísérés és ez valóban i nagy baj. — Gyűlölöm... — préseli \ aztán a szavakat a fia — utó- 5 lom, gyűlölöm ... — Bántott? — ugrana elét anyatigrisként az asszony, fe- \ lejtve az üres estéket, a torok-! szorító bánatot — valaki bán-! tóttá Károlyt, valakitől meg\ kell védeni. Gyerekkorában is ; megvédte még akkor is, ha az: apja akarta megütni, gátiásta- '; lanul veszett össze szomszéd-'; asszonyokkal, még a tanító-; nak is megmondta a magáét. '; De ugyanakkor izgalmába —: nem akarja, küzd ellene, leta- i gadná saját maga előtt —, va-: larni érthetetlen öröm vegyül. i ö ebből az egészből most any- , nyit ért, hogy egyelőre minden marad. Az ágyneműt viszik a Patyolatba együtt, mert egyedül nem bírja, Károly a nyloninget maga mossa, külföldről hozott valami jó mosóport, esküszik rá. Es csend lesz, megveszi a vázát, amit kinézett és csak kettejüké lesz. Es nem érez szomorúságot, holott a fia a fizetési borítékját ezután sem mutatja meg, de karácsonykor cipőt vesz neki. És a fiúk feljönnek majd, megkérdezik: kire vár Károly, kire ... Feláll, odateszi kezét a fia fejére. Majdnem diadalmasan. — Ne bándd —.mondja neki —, nem érdemli meg ... jgy áll a fia fölött egy 1 ideig. Aztán kimegy a konyhába, teát főz. Nézi, amint kortyolja, nagy kortyokban issza, egészen kisfiú most — jó lenne eltenni ezt a pillanatot, bekeretezni, mint egy fényképet. Hálás most, nagyon hálás a lilaruhásnak. W/////////W///////////////W////////// gályos pontosan huszonnégy volt, amikor elvette őt, Károly pedig már huszonnyolc. Másoknak ilyenkor már gyereke van. Bár az unoka — valahogy, nem is tudja miért — nem hiányzik még. Ezt a társnői között, a többi szövőnő között nem nagyon emlegette azért. Néha azon töpreng, miért olyan zártarcú a fia? Kitől örökölte a tulajdonságait? Az apja hallgatag volt, de másfajta, azt semmi sem érdekelte, Károly mindenre kíváncsi, néha éjfélig újságokat olvas. Károly most itthon ül és valami zsebrádiót babrál. Jó lenne tudni, miért van itthon? És hogy ezentúl így lesz-e egy darabig? Jó lenne, még akkor is, ha Károly nem szólna hozzá, olvasna például vagy rádiózna. Jó vele lenni és nem egyedül. Leül ő is a fotelba. Horgolást kellene elővenni, de nincs kedve hozzá. Figyeli Károlyt, amint babrál azzal a kis vacakkal, aztán leteszi és maga elé néz. Régóta nem látta ilyen szomorúnak. És egyszeresük — úristen, gyerekkora óta nem látta sírni — könny pereg vé- gig, az arcán. Letörli a keze- fejével, de az mindegy. Sir a fia. A huszonnyolc éves, a zártarcú, a hallgatag. Most mit csináljon? Mit kell csinálnia egy anyának a felnőtt fiával, aki még a hátát sem engedi megmosni? Szólni akar, de a hang nem engedelmeskedik a torkának. K ároly fel se pillant. Csend. Az asszony ebben a pillanatban csalhatatlan és soha nem öregedő női ösztönnel megérzi, hogy a lilaruhással van baj. Még nem tudja, mi udvarol szép lányoknak, habár azt mondják, hogy a szép nem jó, de ő mégsem akarja, hogy az esküvőn ösz- szesúgjanak, sajnálkozzanak, gúnyolódjanak. A lakás a fiáé igaz, kiharcolta magának a gyárban a szövetkezetit,' fizetgeti, az ő keresetéből nem fogad el egy fillért sem és ez — akárhogy is tagadja — jól esik. Bár néha arra gondol, hogy egyszer talán el kell mennie innen, ha Károly megnősül. Szeretne erről beszélgetni vele, szeretné, ha Károly megnyugtatná, azt mondaná, hogy mama, magáé lesz a kisszoba, de Károly nem szól semmit. Tudja isten miért nem. Most már csak az a remény van, hogy ez a nősülés nagyon távoli jövő. Károly sokat olvas, moziba jár. barátai néha feljönnek akkor is, ha nincs ottfyon, beülnek a szobájába, leníezeznek és arról fecsegnek, hogy Károly egy kicsit lenézi a nőket. — Dobja őket — mondták és ö nem tudja pontosan mit jelent ez a kifejezés, valahogy mégis örül neki. — Egyszer elkísér haza valakit — mesélik — másnap rá se néz. Molnár néni, kire vár a Károly? /\ sem tudja. Ilyenkor sJ nyugtalan is égy kicsit. A dolgok rendje jut eszébe, az, hogy Molnár József vaseszternát igyekezzen kisimítani. Vajon ki ez az Erzsébet? Mit akar a fiától? — erre gondolt, miközben süteményt vett elő és reszketett kezében az üvegpohár. A fia kapta a lakást a gyártól, de ez sem fontos. Ezen még soha nem volt vita és nem is lesz. Egyébként is hallgatagon élnek együtt, kevés szóval. O azért, hogy a fia érezze, hogy felnőttnek tekinti, férfinak, nem szól bele a dolgaiba. Károly pedig ... Isten tudja, hogy Károly mit gondol, hogy gondolkodik-e egyáltalán ezen, vagy egyszerűen csak ilyen. Kicsit hasonlít ebben az apjára, az is hallgatag volt, túlságosan az, tulajdonképpen örülnie kell, hogy a fia vele jött, őt választotta. Igen, maradhatott volna az apjával is Károly, nagykorú volt már, választhatott. De vele ment az albérletbe és ezért mindent megbocsátana neki, azt is, hogy a lilaruhás itt volt a lakásban és talán más is, istenem, ki tudja ... t fia őt választotta és ti ezért neki engedményeket kell tenni. Nem kérdezni, hova iHegy délutánonként és miért van most itthon? Nem érdeklődni mi van a lilaruhással, volt-e itt azóta, nem túl szép lány, széles szája van. Érdekes, hogy a fia — nem elfogultság —, csinos fiú, mégsem
