Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

I riST II EC VEI ''i'l&rltm 1965. NOVEMBER 5, PENTEK MEGGYILKOLTÁK BEN BARKÁT AZ EMBERRABLOK? Házkutatás Lopez repülőtéri felügyelő és Joe Bouche- Seche gengszter Párizs környéki villáiban Mehdi Ben Barka titakza-i tos elrablásával kapcsolatban a francia rendőrség átkuta­tott két Párizs környéki' vil- ! lát. Az egyik egy Lopez ne­vű 45 éves repülőtéri felügye­lőé, aiki azelőtt Tangerben szolgált, a másik egy Joe Bouche-Seche nevű volt gengszteré. Mindketten szoros kap­csolatban álltak bizonyos marokkói körökkel. Lopezt egyelőre tanúként I hallgatták ki a rendőrségen, Bouche-Seche-1 azonban nem tudták kézreikerítem, mert Ben Barka, elrablása napján Marokkóba utazott. A villák környékét is átkutatták, mert a rendőrség nem tartja kizártnak, hogy az ember­rablók megölték áldoza­tukat. Több francia lap munkatár­sai magánnyomozást folytat­nak Ben Bar Ica eltűnése ügyé­Lapzártakor érkezett: De Gaulle fellép az elnökválasztáson Semmelweis-évforduló Londonban Csak szórványos harcok Déi-Viefnamban Párizs: De Gaulle francia államfő csütörtöki rádió- és televízió beszédében bejelen­tette, hogy jelöltként fellép az elnökválasztáson. ★ London: Semmelweis Ignác halálának 100. évfordulójá­ról emlékezett meg a Royal Society Londonban. Elek Iván a londoni Szent György- kórház magyar származású professzora tartott előadást Semmelweis életéről és mun­kásságáról. Saigon: Az elmúlt 24 órá­ban csak szórványos harcok­ról érkeztek jelentések Dél- Vietnamból, A szabadsághar­cosok körülbelül 100 főnyi csoportja a Saigontól 80 ki­lométerre délre fekvő Ben Tre-nél intézett támadást a kormánycsapatok ellen. Az amerikai gyorshadosztály egy­ségei Plei Me-től körülbelül 25 kilométerre, a kambodzsai halár mentén vívtak három­órás harcot partizáinegységek- kel. Utcai csata Hágában Hágában szerdán este való­ságos utcai csata tombolt: egy 27 éves fiatalember puskájával négy órán át sakkban tartotta a kivonult rendőri erőiket — aztán őt is golyó találta. A lövöldözés úgy kezdődött, hogy egy detektív egy ezer- dolláros lopás ügyében be akart hatolni Jan Dolfs 27 éves hágai vízvezetékszerelő lakásába, ő azonban golyók­kal válaszolt. A nyomozó elmenekült és a rendőrséget hívta. Az egyenruhások körülvették a házat és könnygázgráná­tokat dobtak a padlásra — Dolfs azonban még robba­násuk előtt visszadobta a grá­nátokat és a rendőrök sze­me lábadt könnybe. A tűzharc során a rendőr­ség szerint Dolfs legalább száz lövést adott le és két személyt könnyebben meg is sebesített. Végül, mi­kor semmiképpen sem volt hajlandó megadni magát, egy rendőr pisztollyal lőtte le. Dolfsot májsérüléssel súlyos állapotban szállították kór­házba. LAGOS Fekete himlő Kelet-Nigériában 46 em­bert ölt meg a fekete himlő. ben. Bár a végrehajtásban a jelek szerint ,Alvilági’’ kö­röknek is szerepük volt, a bűntény kizárólag poli­tikai okokkal magyaráz­ható. Ben Barkát, aki valamikor II. Hasszán matematika ta­nára volt, 1962. júliusában a király elleni összeesküvők „perében” távoliétéiben halál­ra ítélték. Ez év áprilisában II. Hasszán részleges amnesz­tiát hirdetett. Tárgyalások folytak Ben Barka esetleges hazatéréséről, az ellenzéki ve­zető azonban teljes amnesz­tiát követelt valamennyi ha­ladó politikai fogoly számára, további feltétele pedig az volt, hogy Oufkir rendőrtá­bornok belügyminisztert tá­volítsák el a kormányból. Ben Barka eltűnésében egyesek a rabati titkos- rendőrség kezét látják, mások viszont lehetségesnek tartják, hogy az emberrab­lásban a castroizmus elleni harc „szakértőinek” is szere­pük volt Megkezdődött a Nyugat-európai Unió külügyminiszteri értekezlete Csütörtökön megkezdődött Hágában a Nyugat-európai Unió tagállamainak kétna­pos külügyminiszteri értekez­lete. A negyedévenként rend­szeresen összeülő - értekezle­ten ez alkalommal Francia- országot, Olaszországot és Belgiumot külügyi államtit­károk képviselik. A kétna­pos tanácskozás napirendjét nem rögzítették. Hétfőn KÍNAI VITA AZ ENSZ-BEN Kitűzték a Kínai Népköz- társaság ENSZ-képviseleté- ről szóló vita időpontját: hétfőn kerül sorra az ENSZ- közgyűlésen. Nagy Józsefné Új-Delhiben A Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter vezette, az EAK-ban látogatást tett köny- nyűipari delegáció, Kairóból tovább utazott Indiába. Nagy Józsefné és a delegáció meg­érkezett Uj-Delhibe. M+G+Z+I Egy merőben újfajta ka­mera kidolgozásán fáradoz­nak Amerikában, a Michi­gan egyetem tudósai és azt állítják, hogy ennek segítsé­gével bizonyos idő múltán el fog terjedni a plasztikus film és a plasztikus televí­zió. A lencsék nélkül, laser sugarakkal működő kamera alkotóinak, Emmett N. Leight-nek és Juris Upat- nies-nek véleménye szerint, ez az első radikális újítás a fotografálás évszázados történetében. A szokványos fényképe­zésnél a képet fényérzékeny film rögzíti, viszont a laser fényképezésénél magukat a fényhullámokat rögzítik. A fényképezendő tárgyról visszaverődő fényhullámo­kat felfogják egy üveglap­ra és ennek eredményeként úgynevezett „hologram” fol­tokból, vonalakból álló ne­gatív jön létre. A hologram mindazt tartalmazza, amit a normális negatív, de rá­adásul még három dimen­ziós is. Ha laser sugárral világítják át az üveglapon levő negatívot, a hologram kibocsátja magából a felfo­gott hullámokat és látható­vá válik a plasztikus kép. Barcelonában nemzetközi mozikongresszust tartottak. A kongresszus elsősorban a televízió — mint leg­főbb ellenség — problémá­jával foglalkozott. Megálla­pították, hogy míg Európa többi részében a televízió egyre inkább kiszorítja a nézőket a mozikból, addig Spanyolországban és Olasz­országban emelkedik a mo­zik látogatottsága. A legsötétebb képet a mo­zik helyzetéről a kongresz- szus angol résztvevője festet­te. Megállapította, hogy 1946-ban az angol mozik vi­rágoztak: 1635 millió néző­jük volt. 1964-ben — mint­egy 3 millió telvízióké- szülék működött az or­szágban — a mozik látoga­tottsága 343 millióra csök­kent. Ugyanerről panasz­kodtak francia, nyugatnémet és belga mozisak is, meg­állapítva, hogy a háború utáni csúcsértékhez képest 50 százalékkal csökkent a látogatottság. Ugyanakkor Olaszországban, ahol száz lakosra csupán 8.4 televízió készülék jut, a mozik láto­gatottsága egyre emelkedik. MEGNYÍLTA TORINÓI AUTÓSZALON Saragat olasz köztársasági elnök jelenlétében nyílt meg Torinóban a nemzetközi au­tószalon. Az európai autóipar utolsó idei seregszemléjén 525 kiállító vesz részt ti­zenkét országból. Az olasz márkákon kívül bemutatták az osztrák, bel­ga, csehszlovák, francia, nyu­gatnémet, holland, angol, svéd és svájci modelleket, a ten­geren túlról pedig az Egyesült Államok és Japán szerepelt a kiállítók között. A szalon 36 000 négyzet- méter területet foglal el. A torinói sergeszemlén az olasz cégek közül a Lancia és az Autobianchi mutatott be új modelleket, azonban hiány­zik a Fiat új kocsija, amely a szaksajtó szerint már ké­szen áll, de csaik tavasszal ke­rül a közönség elé. A kül­földi cégek közül a Ford- Anglia és a Volkswagen mutatott be továbbfejlesz­tett modelleket. egy repülőgép... Csütörtökre virradó éjszaka Panama és Salvador között eltűnt egy argentin utas- szállító repülőgép. A gépben 68 személy — közöttük 55 argentin re­pülőtisztiiskolás — utazott Mexikóba. A repülőgép a csatorna- övezetből szállt fel és egy órával később a pilóta jelen­tette, hogy kigyulladt a gép egyik motorja. Azóta semmi hír nincs a gép­ről. A kutatás megindult. Apró Antal és Fock Jenő tv-nyilatkozata Zűrzavar Fmagusta körül A cipriota törökök által la­kott Famagusta városát csa­patok zárták körül — jelen­tette be a török lakosság szó­vivője. Megakadályozzák a lakoso­kat abban, hogy munkába menjenek, vagy hogy vásár­lásaikat intézzék a falakon kívül. A ciprusi kormány cáfolta ezt az állítást, Famagusta sze­rinte nincs megszállás alatt Thimajja tábornok, a cip­rusi ENSZ-alakulatok pa­rancsnoka Nicosiában meg­beszélést folytatott Makari- osz elnökkel és más felelős Személyekkel a ciprusi hely­zetről. (Folytatás az 1. oldalról) vonalát. Az életszínvonallal kapcsolatban összefoglalta azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a nyug­díjak emelése, a családi pót­lékok és néhány kategóriában a fizetések rendezése, vala­mint a kiárusítások rendsze­rének bevezetése révén tett. Apró Antal nyilatkozata to­vábbi részében a gazdasági mechanizmus kérdéséről szólt. A kormány elnökhelyettese ismertette a jövő évi terv előkészítésével kapcsolatos munkálatokat, s bejelentette: a népgazdasági ágak, a válla­latok időben megkapják jövő évi előirányzataikat. Hozzá­tette: készül a harmadik öt­éves terv is és megemlítette, hogy olyan reális, szolid terv készül, amely a lehető legjobban megfelel a je­lenlegi adottságainknak és a lehető legeredményeseb­ben szolgálja további szocia­lista építésünket A tv-nyilatkozat befejezé­seként Apró Antal tájékoz­tatást adott a KGST-ben fo­lyó munkáról és azokról a vitákról, amelyek ebben a szervezetben a különféle ér­dekek összehangolását szol­gálják. ’ ★ Fock Jenő, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese csütörtökön beszámolt a tele­vízióban a magyar pártkül­döttség útjáról, amelyet a kö­zelmúltban a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett. Egyebek közt elmondta, hogy Vietnamban a küldöttsé­get rendkívül szívélyesen fogadták, s ott-tartózko- dása idején szerető gon­doskodással vették körül. A hivatalos tárgyalásokon természetesen nemcsak olyan dolgokról esett szó, amikben egyetértünk; beszéltünk azok­ról a kérdésekről is, amelyek­ben a két párt álláspontja nem azonos. Ezeket is elvtársi Sofyonx Józsefi légkörben, őszintén, nyíltan vitattuk meg. Az interjúban ezután Fock Jenő a küldöttség koreai útjá­ról beszélt. A tárgyalások kezdetekor érezhető volt, hogy éveken át nem volt intenzív kap­csolat a két párt között. A későbbiekben a tárgyalások fokozatosan valóban elvtár- siassá, őszintévé és testvérivé váltak. A tárgyalások egyik legfontosabb .eredményeként értékelte Fock Jenő azt, hogy a Koreai Munkapárt elfogadta az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívását és 1966- ban pártdelegációt küld Ma­gyarországra. Fock Jenő az interjú befeje­ző részében szól arról, hogy a magyar delegáció útja során járt Moszkvában és Pekingben is. — A Szovjetunió területén úgy éreztük magunkat, mint­ha otthon lennénk. S kellemes meglepetés volt számunkra az a figyelmes­ség, amivel Pekingben fogadtak bennünket. Kétszer együtt vacsoráztunk a kínai elvtársakkal. A beszél­getések során természetesen nyilvánvaló lett, hogy a nem­zetközi munkásmozgalom vi­tás kérdéseiben nem vagyunk azonos állásponton. Ennek el­lenére udvariasak voltak, s elősegítették utazásunkat. Gyár — piac — gépezet fél helyett, öt év alatt kerül­jön piacra az áru! Az egészsé­ges az lenne, ha a gondolat szülője kísérné végig a termé­ket. Valamennyi többé-kevésbé súlyos gazdasági probléma megoldásában elengedhetet­lennek tartotta, hogy merjenek, tudjanak koc­kázatot és felelősséget vál­lalni a szakemberek a si­ker érdekében. A megrendezésre kerülő kong­resszus ezekhez szeretne elmé­leti és gyakorlati segítséget adni. Az eseménynek több nyugati és sok baráti állam­beli részvevője lesz. | (Folytatás az 1. oldalról) ! szont válogatás nélkül odazú- ! dítják az iparhoz a vélemény- ! halmazt. Sajnos, ezért a sze- ! lektálás nélküli továbbításéri > sem következik be, ami közér- 5 dek szerint való: « az esetek többségében ! nem azt. a terméket kor- ; szerűsíti, fejleszti a gyár, i ami a legcélszerűbb, ha- ! nem amit legkönnyebb, > legegyszerűbb módosítani. i ! Rámutatott arra is, hogy a ku- ! tatóintézetek és üzemi kutató- ! csoportok nemegyszer egymás- ! tói függetlenül dolgoznak ha­; sonló, vagy azonos témán. A ! gyártmányfejlesztés felparcel- ! lázása csak arra jó, hogy más­Itt marcangollak, szabdallak; szét benneteket!” — vicsorog- j tam rájuk, s az egyik elbor-l zadva felkiáltott: „Ez nem ember! Vadállat... i Ordas!” — E pillanatban született; meg a gúnynevem. A kaluti! ordas. Rajtam ragadt, s azt hi- j szem, elkísér a sírba is. Lehet, i hogy ráírják majd a fejfámra, i Nem bánnám ... Miért szé-; gyelleném, hogy foggal, kö-; römmel védtem a termelőszö-; vetkezetünket, a falumat? j Védtem, verekedtem érte, j mint ordas a kölykeiért... i — Hogyan menekültem; meg? Mondtam, hogy éjjel; kint jártam a tanyán. Miköz-; ben a kocsma padlóján hem-; peregve, fetrengve vicsorog-: tam, beértek utánam a falu-i ba a tanyasiak. Kaszával, ka- ; pávai, s hozzájuk csatlakozott; majd az egész falu. A kocsma j c vonultak. Meghallottam j zsivajgó lármájukat, és ez! újabb erőt adott, sikerült egy; pillanatra összeszednem ma- i gam. Az ablakhoz vánszorog- ! tam, s fejemmel kitörtem az | üveget. A tömeg elborzadt -é-j rés arcom láttán. Könyörögve,; rimánkodva feléjük nyújtót-! tam megkínzott, gúzsba kötött! kezem: „Emberek! Ez a föld a tié- ! tek! Ne engedjétek...” < (Folytatjuk.' ! dűl döglöm meg, velem jöttök ti is!” — hörögtem a végsőkre elszánva, és hittem is, amit mondtam. — Azok meg rémülten hú­zódtak hátrább, a fal mellé. Belőlem minden ordítás ki­tört, amit gyötrődésem alatt a fogaim közé szorítottam: „A termelőszövetkezetet akartátok? ... Nem esztek ab­ból, disznók. Itt pusztítlak el benneteket! Az árokba hány­juk majd rongy testeteket, és mi, parasztok fogjuk levizelni! Vége az úri világnak! Vége, egyszer s mindenkorra! Ti hullák vagytok, csak még nem veszítek észre... Én már lá­tom is a pofátokon a hullafol­tokat. Rothadtok már eleve­nen ...” — Eszelős voltam. A düh, a kín elvette az eszemet. Üvöltöttem, ahogy csak a tor­komon kifért: „Izekre akartatok tépni?! Bitangok!... Hát nem tudjá­tok, hogy engem nem lehet el­pusztítani? ... Tönkre akartá­tok tenni az életünket?! Nem tudtátok, hogy ezzel a halálos ítéleteteket pecsételtétek meg. vízbe fürdött a testem, és "ír­tam, mint egy szopós gye­rek. „írd már alá, te barom!” „Soha, te rongy!” — i völ- töttem, s arcomon a vér egy­befolyt a könnyeimmel. „Hát akkor nesze!” — a m - sik ujjam is kitörte, és én meg térdre rogytam előtte az emberfeletti fájdalomtól. — A harmadik ujjam csa­vargatta már vissza. Ropogtak a porcok, a csontok, mert las­san, élvezettel, kéjjel csinálta. Akkor földöntúli erő szállt meg. Felugrottam, és szétvert számból kínzóm arcába köp­tem a véres nyálam, ütni, csé­pelni kezdtem magam körül. „Gyilkos, bitangok, rosszul számítottatok!... Nem tudtok megtörni, még ha cafatokra téptek, akkor sem!” — És összekötözött kezembe ragadtam a pulton heverő nagy kenyérvágó kést. Iszo­nyatosan fájtak tönkresilányí- tott ujjaim, de tudtam, ha a kést elengedem, végem van. „Gyertek, hóhérok, jöjjetek! Nem mertek?!... Kibe döfjem először a kést?!... Nem egye­(13) — Újra az arcomba csapott. Nem volt már sok fogam, de ami maradt, azt is mind ki­, köptem. „Aláírod hát?!” „Nem...” — hörögtem véres szájjal, s most már mindany- nyian nekem estek, ütöttek, rúgtak. — Kibírtam én már többet is régen. Igaz akkoriban fiata­labb voltam. Egyedül csak en­nek tudhatom be, hogy há­romszor is elájultam, de fel­keltem mindannyiszor, mert újra és újra fellocsoltak. És kezdődött minden elölről. „írd alá!” — Nem tudtak rákényszerí­teni. Végül már ők is bele­fáradtak a cséplésbe, az egyi- tiük így szólt: „Hagyjuk ezt, elég ... Mást kell kitalálni... Hozzátok csak ide a pulthoz.” — Összekötözött kezemet a pult szélére fektették. A mar­kos nagydarab, behemót bika­erős ember kezdte visszafor­gatni törni az ujjaimat, ügy, mint a csendőrök. A kíntól

Next

/
Thumbnails
Contents