Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

1965. NOVEMBER 28, VASÄRNAP MST UEliVEI \mrlsw kély zsírtartalma mellett Áramfejlesztő „szatyorban“ Különösen a lakott terület­től távol pihenő, nyaraló em­ber kerül oly körülmények közé, hogy szüksége lenne elektromos áramra, a főzéshez, világításhoz, rádiózáshoz, de nincs. Ezen is kíván segíteni az a kisméretű, jóformán „szatyor­ban hordozliaató” 6,3 kg súlyú áramfejlesztő aggregát, melyet német mérnökök konstruáltak. A kétütemű benzinmotorral hajtott dinamó 300—500 watt elektromos teljesítményre ké­pes, és azt 2,2 liternyi üzem­anyaggal négy órán keresztül szolgáltatja. A túlterhelést a szerkezetbe épített thermoelem akadályozza, szükség esetén automatikusan kikapcsol. Vízzel a fagy ellen A fagyok gyakran okoznak jelentős kárt a gyümölcsfák­ban. Különösen ártalmas ez tavasszal, a virágzás idején, hiszen az egész évi termés veszélyben foroghat. Eddig úgy segítettek, hogy valami úton-módon légmozgást idéztek elő, a gyümöl­csösben, vagy tüzet raktak, illetve füstöltek. Legújabban azonban a korai és kései fagyok ellen a leg­hatásosabb védekezésnek a fakoronák lassú, esőszerű öntözé­sét tartják. Amint a higanyszál mínusz 0,5 C fok alá száll, a magas állványokra helyezett esőztetőket üzembe kell helyezni. A fagy elleni védelmet, különös módon, a jégképződés segíti elő. A csepegő víz a fakoronát jégköpenybe burkolja, a fa legérzékenyebb részei, a rügyek, virágok, pompás jégcsa­pokká válnak, anélkül, hogy bármilyen kárt szenvednének. Az eljegesedő növényi részeket a megmerevedés közben felsza­baduló csekély, de elegendő meleg védi meg a további lehű­léstől. Megakadályozza, hogy a virágok hőmérséklete 0 C fok alá süllyedjen. Mínusz 7 C fokig terjedő lehűlések ellen így hatásosan lehet küzdeni. Az esőztetést azonban a nappali, növekvő felmelegedés­kor is folytatni kell, amíg ugyanaz a hőenergia felhasználódik, amely a fagyásnál felszabadult. Ha nem így járunk el, a fagy­kár éppen a felmelegedéskor fog bekövetkezni. A „könnyű" hús A baromfifogyasztás előnyei A CSIRKE, A TYÜK, álta­lában a baromfihús fogyasz­tása hazánkban növekszik. Ezt mutatják a statisztikai adatok is: 1957-ben hat és fél kilogramm, 1963-ban már tíz és fél kilogramm volt a vá­rosi lakosság — fejenkénti — baromfihús fogyasztása. A kö­vetkező tíz-tizenöt esztendő­ben ez a mennyiség várha­tóan tizenöt kilogrammra nö­vekszik. A sovány baromfihús cse­Kincskeresés növényekkel (Arany a kukoricaszem ben — Fémraktár az agancs ban OLAJHlD. Hegyen-völgyön át, szakadékok és folyók felett több ezer kilométeren át húzódik a Barátság kőolajvezeték. A végtelen csőkí­gyó szállítja az egyik legfontosabb és legkorszerűbb ener­giát, az olajat. Az Ural vidékéről indul, s több baráti or­szágba vezet. Ezen a drótkötélre függesztett olajhídon ömlik a föld hasznos leve a hazai végállomás, Százhalom­batta felé is Két csehszlovák vegyész 1934-ben megvizsgálta az Os- lany környékén termett kuko­ricaszemeket. Eredetileg azt kutatták, hogy mi a különbség az egyes csövekről vett kuko­ricaszemek vegyi összetétele között. Az elégetett szemek hamuját vizsgálva a két tu­dós meglepetéssel pillantott meg olyan „lemezkéket” a mikroszkóp alatt, amelyeket csak királyvízzel tudtak fel­oldani (tudvalévőén ez az arany egyedüli oldószere). Vajon hogyan jutott arany a kukoricaszemekbe? Következő lépésként a ta­EGY KIS ORVOSTUDOMÁNY Mit tudunk a nátháról? Vírusok: esőben — Hogyan védekezzünk? Az ötvenes évek végefelé találták meg az első, náthát okozó vírust, de ma már tud­juk, hogy ezt a mindennapos, kellemetlen betegséget sok különféle vírus okozhatja. A leggyakrabban náthát okozó, úgynevezett rhino-vírusnak mintegy 30—50 típusa van. A felső légutak nyálkahártyái­A távfűtés múltja r • •• // • es lovoje A legrégibb ilyen rendszerű fűtést Angliában 1919-ben építették. A súlyos csővezeték­korróziók miatt a kísérlet nem sikerült és néhány év múlva a vezetékeket is kiásták. A má­sodik világháború után ismét fellángolt az érdeklődés Nagy- Britanniában a távfűtés iránt Az NSZK-ban, főleg a máso­dik világháború után, a váro­sok helyreállításakor csaknem mindegyik lakást központi, körzeti fűtéssel szerelték fel. A körzeti fűtést elsősorban a szénbányaérdekeltségek szor­galmazták, hogy a szénnek új és állandó fogyasztókat sze­rezzenek — az olajjal szem­ben. A Szovjetunióban is nagy­mértékben és sikeresen alkal­mazzák a távfűtést. Az első telepet 1924-ben építették Le- ningrádban. Moszkvában 1945-ben 5 fütőkörzet volt, ma 12. A moszkvai rendszer kétszázszor nagyobb, mint a legnagyobb angol rendszer. A szovjet távfűtőrendszereket fő­leg a hőerőművekkel kapcsol­ták össze, és az egész világon a leggazdaságosabbak közé tartoznak. A körzeti fűtés rendszere ál­tal a levegő szennyezése majdnem teljesen kiküszöböl­hető. A háztartási tüzelőbe­rendezések jó minőségű tüze- lőanyagigényévcl szemben a korszerű, nagyméretű távfű­tés nagyon gyenge minőségű tüzelőanyaggal is gazdaságo­san és zavartalanul üzemeltet­hető. A leggyengébb lignit és barnaszén 90 százalékos ha­tásfokkal tüzelhető el. A hazánkban épülő új nagy lakótelepek túlnyomó többsé­gét szintén távfűtéssel látják WL Sz. M. ban (esetleg a szem kötőhár­tyáján) szaporodnak el, de a gyomorba jutva elpusztulnak. A nátha könnyebben megtelepszik a nyálkahártyán, ha annak a hőmérséklete a normálisnál 1—2 fokkal alacsonyabb, vagy ha vérellátása nem kielégítő. A nátha emberről emberre általában a levegő útján cseppfertőzéssel terjed, de például a kézfejre rászáradt vírusok is továbbadják a be­tegséget. Náthajárványok is előfordulhatnak, bár ezek nem tévesztendők össze az influ­enzával. (Utóbbi magas lázzal, tagfájdalmakkal és többnyire hosszabb lábadozással jár, míg a náthát csak enyhe hő­emelkedés, esetleg fej- és to­rokfájás kíséri.) Tekintélyes kutatók azt ál­lítják, hogy tavasszal és ősszel nemcsak a változékony időjárás miatt olyan sok a náthás ember. Az évszakvál­tozás nyugtalan idegállapotot okoz, és ilyenkor a legtöbb ember különösen fogékony a betegségre. Kétségtelen, hogy az idegrendszer állapota a be­tegségekben, illetve azok elke­rülésében jelentős tényező. Kipihent, kiegyensúlyozott állapotban még náthásak is ritkábban leszünk. A vírusok ellen a szervezet kétféle mó­don védekezik. Egyrészt a ví­rusokban levő nukleinsav ha­tására a megtámadott sejtek sajátságos védőanyagot ter­melnek: az interferont. Más­részt a vírus fehérjéi arra kényszerítik a szervezetet, hogy azok elpusztítására spe­cifikus védőanyagot, antitestet is termeljenek. Ha az első „ütközetben” a vírusok erő­sebbek, akkor már csak a náthás napok „átvészelésére” gondolhatunk. Ez — ellentét­ben más vírusbetegséggel — sajnos nem jár tartós védett­séggel. Nátha elleni védőoltást az orvostudomány még nem is­mer, ezért a védekezésről a cseppfertőzés megelőzésére kell törekedni. Leghelyesebb a papírasetokewdőr-melyet-egyet- len orrfúvás után elégetünk. A zsebkendőt a náthavírussal szennyezett egyéb tárgyakat lehetőleg ki kell főzni: a nát­havírus már 56 C-fokon, fél óra alatt elpusztul. A nátha iránti fogékonyságot csökken­teni lehet elsősorban a szer­vezet edzésével. Legfontosabb, hogy minél többet tartózkod­junk, mozogjunk a szabadban, tiszta, hideg levegőn, ruhánk legyen többrétű, de ne a nap­tárhoz, hanem a hőmérséklet­hez alkalmazkodjék. A szerve­zet ellenállóképességének fo­kozására hasznosak a C-vita- min tartalmú gyümölcslevek, a savanyúkáposzta és a cit­rom, valamint a csipkebogyó is. —rp— lajt és kőzeteit vették vizsgá­lat alá és tényleg aranyat ta­láltak bennük, keveset ugyan, egy tonna kőzetben csupán 0,2 grammot. Ezt tudva, ismét a növé­nyek felé fordult a figyel­mük. Mikroszkóp alá tették nem­csak a kukorica, hanem a me­zei zsurló, a napraforgó, a je­genyefenyő, az erdeifenyő, a bükkfa és más növények ha­muját is, és azokban is meg­találták a fém nyomait, a fenyőtobozok hamujának min­den kilójában pl. 7—10 mil­ligrammot Kiderült, némely növény­ben megvan az a képesség, hogy ionok alakjában a ta­lajból felszívja és felhalmoz­za az aranyat (és egyéb fé­meket). Amikor a növényeket elégetik, a bennük oldott fém lemezszerű, mikroszkopikus aranyrészecskékké alakul át, így válik felfedezhetővé. Felmerült egy újabb kér­dés: mi történik a növények arany­tartalmával, ha az táplálék­ként az állatok szervezetébe kerül? Az Oslany környéki erdőkben lőtt őzbak elégetett agancsában sikerült kimutat­ni a fémet. Ugyancsak „arany- raktárosoknak” bizonyultak a környék cserebogarad is (egy kiló cserebogárhamuban 25 milligramm aranyszemcse volt kimutatható). Viszont pl. a vaddisznó és néhány más ál­lat csontjaiban semmi nyo­mát nem találták a „fémek királyának”. A meglepő felfedezések, a sorozatos vizsgálatok eredményeként egymás után jelentkeztek. Kiderült, hogy más fémeket is felhalmoznak magukban a növények, pl. nikkelt, cinket, rezet, vanádiumot, urániumot. Só —.tengervízből Ha testünk sótartalmát ki­vonnák, a szervezet életképte­lenné válna. Mindez megma­gyarázza, miért folytak hábo­rúk a sóért, és hogy a közleke­dés, a hajózás fejlődését meny­nyire befolyásolta ez a fontos nyersanyag. A kínaiak már ötezer évvel ezelőtt bányászták. A régiek úgy hitték, hogy a só olyas­valami, ami nem vész el, ami maradandó,-ezért a tartós ba­rátság, a szövetség jelképének tekintették. Honnan szerezték az embe­rek a sót? Ahol nem volt sóbánya, ott sós források vizéből, vagy a tengervízből párolták, főzték a sót. A történészek véleménye szerint az első ipari sófőzdét a Földközi-tenger partján a ró­maiak létesítették. Tengervizet engedtek nagy tartályokba és a vizet elpárologtatták. Ma a nagyipar is előállítja. Nemcsak az ember táplálkozá­sához nélkülözhetetlen, hanem a vegyipar egyik legfontosabb alapanyaga. A modem kémia anyagaiból legalább 90%-nak valamilyen formában köze van ehhez a nyersanyaghoz. Így ma só nélkül nemcsak az em­ber nem tud megélni, hanem az ipari civilizáció sem képzel­hető el. K. J. A növények azonban nemcsak tartalmuk révén elárulói a ta­laj összetételének, de a virá­gok is — a fém-fajtának megfelelően — megváltoztat­ják a színüket, így a talajban levő fém jellemzői, indikáto­rai lesznek. A Szovjetunióban a szö- szös aranyfürt volt a nikkel­tartalmú ércek indikátora. Nyugat-Európában a szokat­lan virágzatú ibolyák és kerti árvácskák hívták fel a figyel­met a cinklelőhelyekre. Az Egyesült Államokban pedig az asztragálbokrok segítségével találtak urá­nium- és szclén-érctelepe- ket. A növények a földalatti víz­források hollétéről is tájékoz­tatást adnak. Közép-Ázsiában hihetetle­nül nagy, olykor torz alakú növények hívják fel magukra és a talajban található bitu­menre a figyelmet A növények szokásostól el­térő fejlődését, csoportosulá­sát felépítését és anyaguk összetételét a geobotanikusok vizsgálják és segítségükkel jutnak előbbre a föld kincsei­nek feltárásában. ugyanakkor a legértékesebb tápanyagot jelentő fehérje, el­éri a 22 százalékot is. E fe­hérjegazdagság teszi kiváló táplálékká a betegek és gyer­mekek számára. A tyúk, a ka­kas, a gyöngyös és a pulyka húsa is csak mintegy öt szá­zalékban zsír, míg a fehérje- tartalom több mint 20 száza­lék. SOKAN AZT ÁLLÍTJÁK, hogy a baromfi a gyenge hú­sok közé tartozik. Ezt csak abban az értelemben igaz, hogy könnyen emészthető. Ha a fehérjékre legjellemzőbb alkotórészek mennyiségét — az aminósavak — összehason­lítjuk, semmiben sem marad el az egyéb húsok között. Vi­taminokból — különösen á húsokra jellemző B-csoportba tartozókból — éppen annyit tartalmaznak, mint a sertés-; marha-, vagy juhhús. HA AZ ÉRTÉKES ÖSSZE­TÉTEL és kedvező élettani hatás mellett még azt is hoz­zátesszük, hogy igen sokfélé módon készíthetjük el, a szár­nyasok húsát minden vitán felül áll: csak örülhetünk an­nak, ha minél gyakrabban fo­gyaszthatunk baromfiból ké­szült ételt. Dr. Lindner Károly Az űrhajók ka­binjában a leve­gőben állandóan jelen van bizo­nyos mennyiségű vízpára, részben az elpárolgó ve­rejték, részben a tüdejéből távozó vízgőz révén. Újabban érdekes rendszert alkal­maznak, amely a verejték és a tüdőből kikerülő vízpára oxigénjét hasznosítja. A be­rendezés foszfor- pentoxidot tar­talmaz, amely a rajta átáramolta- iott levegő párá­ul lesz az űrhajós verejtékével? tartalmát megkö­ti, miközben foszfarsavvá ala­kul. A foszforsa­vat elektromos­sággal újra ala­kítják a megkö­tött vízpára pe­dig gáznemű hid­rogénre és oxi­génre bomlik. Az oxigén így „visz- szakerül” a ka­binba, míg a hid­rogént kémiai úton megliötik. A vízpára eltű­nése azért fontos, mert a levegő pá­ratartalma bizo­nyos idő után a kabin és a ben­ne levő berende­zések felületére csapódik, akadá­lyozva a műsze­rek leolvasását, működését. A nö­vekvő párasűrű­ség nehezítené az űrhajósok légzé­sét is. i Vietnamban a Hai Chau sómocsarak értékes ásványkincsét is párologtatással nyerik

Next

/
Thumbnails
Contents