Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1965. NOVEMBER 3, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA HARAPÓFOGÓ KÜLFÖLDRE 100 éves a Szentendrei Kéziszerszámgyár Kiállítás a művelődési otthonban Mi kérünk bocsáíiatot Előzmény: a városi tanács művelődési csoportja a mú­zeumi hónap rendezvényei­nek összeállítása során kö­zölte a múzeum igazgatónő-* jével, hogy október 29-érc ne tűzzön ki előadást, mert azt a napot már a járási könyvtár lekötötte Palotai Erzsi előadómúvésznővel. Nem napok, de hetek tel­nek el sokszor ilyen előadá­sok rendezése nélkül. Még nem engedhetjük meg ma­gunknak azt a luxust, hogy egy napon két előadást is rendezhessünk. Ónodi Bélá- né igazgatónő mégis pon­tosan 29-re állította be Vu- jisits Tihamér neves zene­szerző „Népzene Szentend­rén és környékén” című elő­adását. És mi történt? A megje­lölt napon össze-vissza fut­kostak a művelődési ház­ban, hogy melyik vendég- művész hol tartsa meg az előadást. Kié legyen a klub- helyiség, kié a „barlang”? Mire megegyeztek, hogy Vu- jisits a „barlangban" tartja meg az előadását. A fél hét­re kitűzött előadáson azon­ban még hét óra előtt öt perccel is mindössze heten voltak — az előadóval és kísérőjével együtt! Az igaz­gatónő, a rendezvény szer­vezője sem volt ott! Miért? Mert el kellett utaznia. Következtetés: egy előadás megszervezéséhez több kell, mint pár száz meghívó nyom- | tatása, megcímzése és szét­küldése. Körültekintő szerve­zés is kell hozzá! Mert így, mi vagyunk kénytelenek bo­csánatot kérni Vujisits Ti­hamér zeneszerzőtől, és azok- j tói, akik vele együtt hiába j jöttek el. i Szentendrei háztetők Szánthó Imre linómetszete A tölgy, cser és a gyertyán hazája Az elmúlt vasárnap délben Bella Mihály nyitotta meg a „100 éves a Szentendrei Ké­ziszerszámgyár” című kiállí­tást a művelődési otthonban. Érdekes. fali tablók,. felvéte­lek, szerszámféleségek és sta­tisztikai adatok mutatják be a gyár fejlődését. 1865-ben, amikor a Bükkös­patak vizét vízimalmok hajtá­sára használták fel, Zimmer Ferenc, németaj­kú kovácsmester vásárol­ta meg az izbégi gyár he­lyén álló kis patakmalmot. A malmot nagyobb szabású kovácsmű hellyé fejlesztette, természetesen a patak vizének, mint „energiaforrásnak” fel- használásával. Utána Csoknyai Jenő lett az üzem tulajdonosa, kinek leszármazottai még ma is itt élnek. A „Csoknyai Jenő Első Magyar Szerszámgyár” nevű cég, amely már ács, bog­nár, kádár, bádogos, lakatos és kovácsszerszámok, valamint tűzoltófelszerelések készítésé­vel foglalkozott még mindig kisipari jellegű volt. Csoknyai maga is együtt dolgozott az időközben ötven főre emelke­dett munkásgárdájával. A ki­állításon szereplő régi könyvek tanúsága szerint a gyár termé­keit külföldön is keresték, így többek között Ausztriába is szállított. Csoknyai utódja: Gajári Leó személyével, már kapitalista tulajdonba került az üzem, Gajári már csak üzletszerzés­hez és a munkáskihasanálás- hoz értett. Költségmegtakarítás oká­ból, túlnyomó részt ina­sokkal dolgoztatott, kik egyben háztartásának cse­léül szolgálatát is ellátták. Az 1949. december 29-én megtörtént államosítás nagy fejlődési lehetőségeket hozott Ekkor került csak sor a villa­mosenergia bevezetésére. Ha az 1950. é\\ termelést százszázalékosnak vesszük, 1964-re 797 százalékos a fejlő­dés. Ugyanígy a munkáslét­szám is 255 százalékos emelke­dést mutat. Azóta a gyár állandóan kor­szerűsödik. Olajraktár, szer­számraktárak, korszerű ke­mencék, női és férfi fürdőhe­lyiségek, üzemi étkezde épült azóta. Mint Bella Mihály elmondta, több mint kétszáz cikkfélesé­get készítenek, melynek jelen­tős része exportra készül. Hol­landiába, Törökországba, Iz­raelbe sőt a tengeren túlra is szállítanak. Az egyik tabló tanúsága szerint 1964-ben 284 683. darab harapófogó, 14 818 darab gyorscsőfogő ment többek között külföldre. A nem mindennapi évfordu- ' lóhoz és a szép kiállításhoz j mi is gratulálunk. (horváth) _________ — Részjegykamat kifizetésé- j re kerül sor a Tahitótíalu és! Vidéke Földművesszövetke- j _ zetnél. Akinek részjegye van i a városban, az minden hétköz- i nap jelentkezhet a városi köl­csönzőbolt vezetőjénél, reggel héttől tizenegyig és délután háromtól hétig, Szentendre, Dumtsa Jenő u. 9. alatt. A Bükkösparton van egy ház. Nem olyan régen írtunk róla. Illetve az ottlakó gyere­kekről, akik a padláson ját­szóteret csináltak. Ami lehet, hogy helytelen, de érthető. A gyerek szeret játszani. De nem erről van most szó. Nem. Hanem a játékos kedvű felnőttekről. „Renoválják a házat" sza­ladt a hír. Rémület vert ki minden lakót. Mi lesz itt? És lett bontás és törmelék min­denfelé. Alaprajz rendezése, a kicsit még kisebbé „varázso­lása”. Ahogy haladt a mun­ka, úgy nőtt a rendetlenség. Mígnem elérkezett az a nap, hogy a ház ragyogó tisztaság­gal, új köntösében várta la­kóit. Világítottak a sárga fa­lak, és még azt is feledtették a kedves lakókkal, hogy a frissen rakott cserepek át­eresztik a vizet, az új csator­nák lyukasak, s ezért már ki­sebb esőnél is ázik a plafon, és neadj’isten, hogy a folyosó­ra eső idejében kilépjen va­laki, mert ott az özönvíz vár­ja. A folyosó eresze, a hajdan jó deszka palló, nem. ereszti: önti a vizet! Mint mondtam, még ezt a sok „kis” hibát is feledték (ha néha eszükbe is jutott ugyan, hogy a régi és renoválást igénylő házban a cseréppel, plafonnal semmi baj nem volt. Nem hullott az eső áztatta va­kolat, s még a cserepek sem estek apró darabokra ...), szó­val mindent feledtek a szép ház láttán, és jó nagy sóhaj­jal nyugtázták. Befejezték! Vége! Elmennek. így hitték a naivak. De nem! Másnap, vagy tán har­mad is volt, a renoválok ismét nekiláttak. S véstek, véstek. Jó szélesen és mélyen. Mert úgy jó a munka, ha alapos. Ablaktokot cseréltek. A fris­sen meszelt falba! Aztán szé­pen, gondosan ismét bevakol­ták és virított a falban az ab­lak fekete gyászkerete. Azt már nem tudtam kivárni, hogy újra fessék. Nem bírtam „cérnával” ezt a játszadozást — a lakók bőrére. Hogy mibe került, az ég tudja, meg a Községgazdálko­dási Vállalat. Vagy tán még 5k sem!? (Bányász) Ezúton mondunk hálás szívvel köszönetét mindazoknak, akik fe- ejthetetlen feleségem, édesanyánk ;emetésén megjelentek, utolsó út- ára elkísérték és együttérző rész­vétükkel fájdalmunkat enyhíteni gyekeztek. Radios János és családja. Szentendre óvintézkedést megtettek még kellő időben. Az anyagkész­letet dróttal kötözték ki. Szállítási kötbérük sosincs, pedig az időjárás, eső, az azt követő sár, hó gyakran aka­dályozza a tervszerű terme­lést és szállítást. Ahogy ezt mondja ,Bíró László, felmerül a laikus kér­dés: miért kell „nyersanyagu­kat” rendszeresen a Budafok —Háros állomási fűrészüzem­be szállítaniok? Nem lenne-e könnyebb, gyorsabb és ered­ményesebb, ha a megrendelő vagy igénylő bánya és fű­részüzemek gondoskodnának az erdőben kitermelt fa el­szállításáról? MÉG EGY MEGLEPŐ DO­1,OGRÖL tájékoztat Bíró László engem és mindenkit, aki az erdész életét és hiva­tását csak távolról és kívül­ről ismeri. Másfél éve az er­dő vadjaival való foglalkozást kivették az erdészet hatáskö­réből, így a vadak etetése, se­lejtezése a visegrádi Pilisi Vadgazdaság feladata. Orvvadászat ma már jófor­mán nem is fordul elő, leg­feljebb ritkán „burkolások­kal” találkoznak. Jólesően megnyugtató, mintha valóban lenne valami tekintélytisztelő ereje évszázados erdőinknek. Sok újat, és úgy érzem, ér­dekeset tudtunk meg a be­szélgetés során. Bár a köz­ponti irodában úgy hajolnak a „csúnya rubrikás” papírok fölé az erdészet irodai mun­kaerő, mint bárhol másutt — az erdőt járó erdész élete mégis egészen más szint ölt I a valóságban, mint meséink j alapján képzeltük. ÉS AMILYEN SZÉP a mi j Pilis hegyvidéki erdőségünk j képe, oly szép azok felelős : őreinek nehéz, de nemes hí- i vatása! ! — th — e ! gyasztó pincéjébe vagy kály­hája mellé kerülhessen! Kü­lönösen nagy feladat az ipari szabványok szerinti, méretek­re történő termelés. Téved, aki azt hiszi, hogy az erdész puskával a vállán, fütyörész- ve járja az erdőt, s gyönyör­ködik virágnyílásban, lomb- hullásban. TfZ ERDÉSZ, közöttük Pest megye egyetlen női er­désze, a fiatal Bittner Melin­da feladata a termelés, a szál­lítás, az erdősítés és erdőte­lepítési munkálatok irányítá­sa. Nagyon sokoldalú, s na­gyon elfoglalt szakemberek. Mint Bíró László elmondta, büszkék arra, hogy az er­dőikben szétszórtan dolgozó munkavállalók mindegyiké­nek naponta két fogásos, munkahelyre szállított, főtt ebédről gondoskodnak. Az er­dészet pilisszent] ászlói üzemi konyhája naponta 40—60 ebé­det szállít a szélrózsa min­den irányába. Az erdőmun­kás, ,'akd nem fejszével, ha­nem géppel dönti a fát, nem lila újaikkal eszi tarisznyából a szalonnáját, hanem déltáv­ban gőzölgő ebédje mellé ül le. — A napokban ültük meg újévünket — mondja aj ókedé- lyű erdészeti vezető. Az er­dészeti év ugyanis október 1- től szeptember 30-ig tart. Október elején szűnik meg a fában a nedvkeringés, s amíg a fa „alszik”, március—ápri­lisig kell elvégezni a fater­melést. Mint különlegességet eme­li ki, hogy parkettfrizt és bá­nyadeszkát is készítenek, évente mintegy ezer köbmé­ter mennyiségben az Ulcisia- közben levő műhelyükben. A nyári árvíznél mindössze két-három köbméter fa vesz­teséget szenvedtek. Minden AMIKOR 1880-BAN a fi­i loxéra kipusztította a szent- j endrei, szőlőt, 6 megszűnt vi- i lághírű vörös borunk, újabb | alapot kellett teremteni a vá- : rosi háztartás egyensúlyának : biztosítására. Dumtsa Jenő érdemei közé tartozik, hogy harcok árán megszerezte az ; addig az Állami Korona- uradalom tulajdonát képező városi erdők tulajdonjogát, s ettől kezdve azok fenmtartá- jsa és bevétele képezte a vá­ros gazdasági alapját. Ma az esztergomi székhe­lyű Pilisi Állami Erdőgazda­ság szentendrei erdészete gyakorolja a felügyeletet az ide tartozó négyezerhatszáz hektárnyi erdőterület felett. Persze, nemcsak városunk ha­tára, hanem Pildsszenitlászló, Leányfalu, Pomáz, Szigetmo­nostor és Pécsmegyer terüle­te is beleesik ebbe a hatal­mas erdőbirtokba, amely fe­lett a „Paprikahegyünkön” levő erdőhivatal őrködik. Ez a hivatal gondoskodik a ki­öregedett erdők felújításáról, új telepítésekről, s a tüzelő mellett bányászati és ipari fa­termékek előállításáról és le­szállításáról. Tölgy, cser, gyertyán a mi csodálatos szép erdőink leg­gyakoribb dísze, kis foltokban vannak újonnan telepített fe- nyőerdőcskék, sőt, apró kará­csonyfatelepek is. A mindig mosolygó Bíró László, aki tíz esztendeje ve­zeti az erdészetet, most is mosolyogva mondja: — A fakitermelésnél meg­szűnt a nehéz fizikai mun­ka, a fák kidöntése kizárólag gépi úton történik. Fokozott emberi és állati erőt kíván azonban a kidöntött fának köves útra való kiszállítása. El sem képzeljük, mennyi munkára van szükség ahhoz, hogy az egyszerű tűzifa a fo­Palotai Erzsi előadóestién Az igazi, a jó bornak nem kell cégér, viszont kelendősé­gét nagymértékben fokozza a jó hírverés, no meg az előadás ügyes megszervezése... Nos, ezúttal egyik sem hiányzott! A „minőséget” most Palotai Erzsi előadóművésznő jelen­tette, a hírverésről és ügyes szervezésről városunk népmű­velői, közülük is elsősorban a járási könyvtár munkatársai gondoskodtak. Munkájuk nem volt hiábavaló, ezt legjobban az irodalmi est nagy közönség- sikere bizonyította. A városi klub terme zsúfolásig megtelt az irodalom kedvelőivel. Palotai Erzsi széles skálájú repertoárjából a legnagyobb tetszést a fiatal Szakonyi Ká­roly „Négykézláb” című novel­lája és a francia Georges Du­hamel: „Florentin Prunier balladája” című műve aratta. A szatirikus humor kedvelői sem maradtak „csemege” nél­kül: sokszor felcsendült a ne- vetés a Jtlogyan szigetelt Ro- ' lírhsoij” es, a .'.Becsületes váfos” 1,szellemesen gúnyos sziporkái hallatára. A kedves-köhnyed lírát Burns és régi kínai köl­tők versei képviselték. Nagy örömünkre szolgált az est szép sikere. Eddigi irodal­mi estjeink közül talán egyik j sem zajlott le ilyen szép szá-! mű közönség előtt. Reméljük a december 10-i,! Cantata profana címmel meg- ? rendezendő műsor, mely mai $ költők verseit foglalja maga- $ ban, ugyanilyen nagy közön-$ ségsikert arat majd. A rendezés apró figyelmes 5 ötletei, mint például a haliga- ^ tóság „megkávéztatása” a ren- 5 dezök munkáját külön is di- $ cséri. (Horányi) $ s Műsor a takarékos embereknek Szentendre ma már azzal di­csekedhet, hogy minden 10. lakójának van televíziója, át­lagosan tehát minden máso­dik család saját otthonában nézheti a világ eseményeit, pizsamára vetkőzve élvezheti a színházi előadásokat vagy végigizgulhatja a futballmér­kőzéseket. Pedig őszintén szólva nem is olyan „potom” pénzen juthat televízióhoz á képernyő szerelmese. Ennek ellenére nemcsak a televízió-tulajdonosok száma .gyarapodik évről évre, hanemi egyre több család vásárol háztartási gépeket, és sok-sok. mindent, amivel kulturáltat)-; bá‘ teszi lakását, könnyebbé az otthoni munkát. És teheti azt nagyon sok szentendrei; azért, mert évről évre több a takarékos ember is. Ma már > minden elérhető, ha a ke re- j setet nem hiábavalóságokra,! pazarolják. 5 Szentendrén sok a takarói j kos ember. Ezt bizonyítják az ! állandóan emelkedő takarék-! betétiek. Az Országos Takarékpénz-.! tár éppen a takarékosoknak, j de másoknak is kedveskedni j akar, amikor csütörtökön —; (november 4-én — este hat j órakor a tanácsháza nagytér- ! mében színvonalas műsort) rendez. A nézők belépődíj \ nélkül szórakozhatnak. ■; Reméljük, hogy a propa- § gandaelőadás tovább fogja: növelni a takarékbetétkönyv- : tulajdonosok számát S» I. ä 388-ra csökkent a tbc-s betegek száma A gümőkór leküzdésére alakult városi és járási társa­dalmi bizottság szerdán este a főorvosi hivatalban tartot­ta meg szokásos megbeszélé­sét. Dr. Radványi Géza főor­vos, a tüdőgondozó intézet vezetője, beszámolt az elmúlt félév munkájáról, s a leg­utóbb Pilisszentkeresziten, Po- mázon és Csobánkán végzett ernyőszűrésekről. A főorvos bejelentette, 5 hogy városunk észjárásunk $ területén is állandóan csők- $ ken a betegek száma, jelen- 5 leg 388-at tartanak nyilván. 5 Ezek között azonban olyan 82 5 és 86 éves nénik is vannak, $ akik egészséges gyermekeiket $ és unokáikat megfertőzhetik. \ Gyermekbeteg — a főorvos $ bejelentése szerint — jófor- \ mán nincs. j „Kérem, én még nem játszottam !" Játékos renoválok a Bükkösparton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents