Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
V 1965. NOVEMBER 21, VASÄRNAP ""kJCíHop \ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 18—19—20-án kibővített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain és póttagjain kívül részt vettek a Központi Revíziós Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai, a Miniszter- tanács tagjai, a megyei bizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, a Központi Bizottság apparátusának osztályvezetői, gazdasági szakemberek és a központi sajtósziervek vezetői. A központi bizottsági ülés napirendje: O Tájékoztató időszerű nemzetközi kérdésekről. Előadó: Komócsin Zoltán elvtárs, a Központi Bizottság titkára. O Tájékoztató az időszerű belpolitikai kérdésekről. Előadó: Biszku Béla elvtárs, a Központi Bizottság titkára. O Jelentés gazdaságirányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálatáról. Előadó: Nyers Rezső elvtárs, a Központi Bizottság titkára. A Központi ' Bizottság az Időszerű kül- és belpolitikai tJJési tartott^ g ^líifiwir Szocialista '%$ un luk spuri Mözgonti Bizottsága kérdésekről adott tájékoztatást egyhangúlag tudomásul vette. A gazdasági irányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálatáról és továbbfejlesztéséről szóló jelentést a Központi Bizottság széles körűi vita után jóváhagyólag tudomásul vette és úgy határozott, hogy a reform kidolgozása a megvitatott javaslat alapján folytatódjék. A vitában felszólalt Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára is. A Központi Bizottság a két tájékoztatásban és a jelentésben szereplő kérdésekben a következőképpen foglalt állást: setközi kapcsolataink további bővítésére, a pártközi tárgyalások folytatására, fokoznunk kell erőfeszítéseinket a szocialista országok és testvérpártok egységének megteremtéséért. A Központi Bizottság helyesli és támogatja a kormány, a Magyar Népköztársaság külügyi képviselőinek az imperialista agressziók megfékezéséért, a nemzetek közötti vitás kérdések tárgyalások útján való megoldásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, a béke védelméért folytatott széles körű diplomáciai tevékenységét. II. Belpolitikai kérdések I. Nemzetközi kérdések O A Központi Bizottság egyetértését fejezi ki a Kádár János elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség momgóliai látogatásával, az erről szóló beszámolóval, a tárgyalások eredményéként aláirt barátsági és együttműködési szerződéssel. Megállapítja, hogy a Mongóliában tett látogatás, a mongol párt és állam vezetőivel folytatott baráti tanácskozások tovább erősítették a két ország, a két párt kapcsolatait. A Központi Bizottság örömmel állapítja meg, hogy pártjaink és országaink kapcsolatai jól fejlődnek, pártjaink minden lényeges kérdésben egyetértenek és teljesen azonos módon ítélik meg a nemzetközi politikai helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom problémáit. O A Központi Bizottság helyesléssel fogadta a Fock Jenő elvtárs vezette pártküldöttségnek a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról szóló beszámolóját. Küldöttségünket meleg barátsággal fogadták, a látogatás során őszinte elvtársi tanácskozásokat folytattak, amejyek eredményeként a két párt és ország együttműködése tovább fejlődik, a két nép testvéri barátsága erősödik. Ez alkalommal megismétel- { jük, hogy a párt és a kor- $ mány eddigi határozatainak $ megfelelően a Szovjetunióval i és a többi szocialista ország- i gal együtt minden támogatást 5 megadunk a hős vietnami $ népnek függetlenségéért és $ szabadságáért folytatott har- $ eához. Mint ismeretes, a magyar $ nép mélységes felháborodás- $ sál ítéli el az Amerikai Egye- i sült Államok agresszióját Dél- i Vietnam és a Vietnami De- \ mokratikus Köztársaság ellen. ^ Az imperialista agresszió meg- $ fékezése Délkelet-Ázsiában \ kedvezően hatna az egész $ nemzetközi életre. Külpoliti- $ kánk része — mint ez a szé- $ les közvélemény előtt isme- $ retes — az a diplomáciai lé- ^ péssorozat, amit népköztársa- 5 Ságunk kormánya az imperia- S lista agresszió megszüntetésé- § ért, a délkelet-ázsiai béke $ helyreállításáért, a világ béké- ^ jének biztosításáért tett $ s A Központi Bizottság § *5# egyetértőén tudomásul § vette a Fock Jenő elvtárs ál- $ tál vezetett pártküldöttség ^ koreai látogatásáról szóló be-^ számolót. Az őszinte baráti légkörben ^ folytatott megbeszélések erő- ^ sítették pártjaink, népeink és ^ kormányaink szövetségét. A Központi Bizottság kife- § iezi meggyőződését, hogy tö- $ rekvéseink, pártjaink, né- ^ neink, kormányaink kapcsola- 5 fainak bővítésére hozzájárul- ^ nak a nemzetközi munkás- $ mozgalom egységének rende- $ zéséhez, a szocialista országok $ együttműködésének erősítésé- ^ hez. í O A világ haladó erői, köz- ^ tűk a magyar nép, mély- séges aggodalommal látják, $ hogy Indonéziában az antiko- lonialista, az imperializmus ellen harcoló nemzeti haladó erők egységét a reakció megbontotta. Pártunkat, népünket mélységes nyugtalansággal tölti el, hogy a szélsőjobboldali elemek a nemzetközi reakció támogatását élvezve üldözik a haladó' embereket, köztük a kommunistákat, megpróbálják szembeállítani Indonéziát az emberi haladásért, a békéért harcoló szocialista országokkal. Őszintén reméljük, hogy a haladó emberek ellen pogromra uszító erőkkel szemben felülkerekednek azok a józan tényezők, amelyek képesek biztosítani, hogy Indonézia a nemzetközi békés együttműködésért küzdő jelentős anti- imperialista hatalom marad. O A Magyar Szocialista Munkáspárt az utóbbi időszakban fokozta nemzetközi tevékenységét abban a meggyőződésben, hogy a kétoldalú pártközi megbeszélések hatékonyan szolgálják a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit. A Központi Bizottság annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy szükség van nemA Központi Bizottság megállapítja, hogy az 1964. december 10—i, a gazdasági munka megjavítására vonatkozó határozatának végrehajtása eredményesen folyik. A munkások, a műszaki és gazdasági vezetők magukévá tették a határozatban megjelölt célokat s a munkafegyelem, a munkaintenzitás növelésében, a létszám- és bérgazdálkodásban eredményeket értek el. A munka termelékenysége az elmúlt évhez viszonyítva jelentékenyen, a termelés gazdaságossága kis mértékben nőtt. A decemberi határozat alapvetően helyes végrehajtása mellett mutatkoznak torzulások, hiányosságok is. Még mindig lényeges gyengéje a gazdasági munkának, hogy a normarendezéssel egyidejűleg nem biztosítják a jobb munkaszervezést, a folyamatos anyagellátás nincs megfelelően megoldva és gyakran csak formális takarékossági intézkedéseket hoznak. A termelésben résztvevő munkások száma a tervnek megfelelően alakult, nem sikerült azonban lényegesen csökkenteni az adminisztratív létszámot. A reáljövedelem növekedett, az egy főre jutó reálbérek nem emelkedtek. A Központi Bizottság a decemberi határozat végrehajtása során szerzett tapasztalatokat figyelembe vette és megfelelő intézkedéseket tett. A Központi Bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy törekednünk kell továbbra is a még gazdaságosabb termelésre, a minőség javítására, a felesleges termékek előállításának megszüntetésére. Az év hátralevő másfél hónapja alatt még jobb munkával biztosítsuk, hogy az évi tervünket minél jobb teljesítéssel zárjuk, és megfelelően készüljünk fel jövő évi tervünk megvalósítására. A Központi Bizottság megállapítja, hogy az ideológiai irányelvek ismertetése eredményesen folyik. Az irányelvek vitái elevenebbé tették a pártéletet és sok, a párttagságot érdeklő elméleti és politikai kérdést tisztáztak. Szükség van arra, hogy a politikai, elméleti kérdések vitáját folytassuk és a növekvő gazdasági feladatok mellett ezekre is mindig jusson időnk, A Központi Bizottság feladatának tartja a párttagság és az egész közvélemény rendszeres tájékoztatását. Ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy fokozzuk a párttagság politikai aktivitását a különböző téves, ellenséges nézetekkel szembeni határozottabb fellépését. A műszaki, gazdasági vezetői posztokat betöltő párttagok figyelmét felhívja arra a kommunista kötelességükre, hogy jobban vegyenek részt a politikai nevelő, propagandamunkában is. III. Gazdaságirányítási rendszerünk kérdései A Központi Bizottság a reformelőkészítő munkáról szóló jelentéssel egyetért. Állást foglalt, a gazdaságirányítás reformjának szükségessége mellett. Ennek célja, hogy a szocialista gazdálkodás hatékonyabb legyen, gyorsabban és következetesebben valósuljanak meg terveink. A Központi Bizottság helyesli a reform kiinduló pontjául megjelölt irányelveket, amelyek a tervezés megalapozottságának növelésére, a vállalati önállóság és felelősség bővítésére a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozására vonatkoznak. A Központi Bizottság a gazdaságirányítási rendszer reformjának kiinduló irányelveit a párt-, társadalmi és tudományos szervek meghatározott körében vitára bocsátja, majd 1966 első negyedében újra napirendre tűzi a gazdaság- irányítási rendszer átfogó reformjavaslatát, végleges határozathozatal céljából. Egy sikeres kísérlet Mint lapunkban korábban már megírtuk, a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központja Tahitótfalu határában ötven holdon málna- és szamócaszaporító és kísérleti telepet létesített. A kísérletezés fő célja, hogy azonos fajtából hogyan lehet minél több teljes termelést elérni. A szWóca ugyanis ültetésétől számítva csak a második évben hozott termést A mostani kísérletek során öt ültetési időpontot alkalmaztak. Július 22-én, augusztus 2-án, 12-én, 22-én és szeptember 2-án ültették ki a szamócatöveket. A július 22-én kiültetett szamócatövek annyira megerősödtek és őszre már úgy bebokrosodtak, hogy jövőre teljes termést adnak. A szeptember 2-án ültetettek viszont csak 1967-ben fordulnak termőre. A legjobb ültetés tehát a nyár elejei. Emellett a telepen azt is vizsgálják, hogyan hat az öntözés különböző formája a növény fejlődésére. Háromféle öntözési módot alkalmaznak: a csörgedeztetőt, esőztetőt és az altalajöntözést. A fajták termőképességét is vizsgálják. A telep szaporítóanyaggal látja majd el a Dunakanyar szakszövetkezeteit, termelőszövetkezeteit és háztáji gazdaságait. Előreláthatólag évente több mint egymillió tövet tudnak majd szaporítóanyagként értékesíteni. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy érdemes volt Tahitótfalu határában létrehozni a szamóca és málna kísérleti telepet. A SZÖVOSZ központnak és az illetékeseknek érdemes lenne ezt az életrevaló kezdeményezést továbbfejleszteni. Különösen alkalmas volna arra, hogy a háztáji málnás- és földiepres kerteket innen lássák el szaporítóanyaggal. <S. S.) Nyár» gát - tél elején Ráckeve vidékét, a község környékét is ellepte, elöntötte, pusztította a rendkívül magas nyári ár. Akkor hiába védték a nyúlgátakat, nem állt ellen a pusztításnak. De helyreállt-e azóta a rend? Az Aranykalász Tsz vezetői mondják: — Az állami gazdaságoktól, gépállomásoktól most sikerült gépi segítséget szerezni. Negyedmilliót költünk arra, hogy 600 holdas területünk biztos védelmet kapjon. December közepére szeretnénk befejezni — visszavonulni a nyári gátak mögé. Csodálatos bátran visszavigyorogtam rá, igyekeztem, hogy szememből kiolvashassa: nézze, itt vagyok, egy cseppet sem félek, hol az az injekció, essünk tűi rajta.. kis teremtmények ezek valamennyien. Jobb dolgom nem lévén, egész nap őket figyeltem. Egy pillanatra meg nem állnak. A rend szigorú. Az orvosok a legkisebb pontatlanságért is szólnak. Megrakott gyógyszeres tállal siet, de figyelme van arra, hogy az egyik fekvő beteg feje alatt összegyűrődött a párna, más leöntötte a paplanét teával, új ágyneműt kell húzni. A négyesben meg kell mosdatni egy öreg bácsikát, a hetesben egy idősebb hölgy újra hisztériázik ... A nővérke mosolyog és rohan. Beszélgetni nincs ideje, csak egy pillanatra torpan meg, mert a zsebrádióból a Viaszbaba című divatos sláger serceg. Ekkor néhány másodpercre magánemberré válik, ütemre mozdul a lába, egy pillanatra a csípője Is. Az lesz, ami: húsz éves fiatal lány, aki alig várja a szombat estét, amikor valakivel elmehet táncolni. Aztán tovább rohan, magával viszi a zene néhány taktusát és a gyógyszerekkel megrakott tálcát. A délelőttös társaság tél háromkor végez. Ekkor eltűnnek kis öltözőszobáikban. Hamarosan újra feltűnnek. Eredeti jelmezükben: csinos, divatos kabátokban, fekete harisnyában, tűsarkú cipőben. Ekkor már rúzs van az ajkukon, a hajuk, mely napközben kis kontyokba, copfokba fegyelmezett, most divatosra kócolt. Most is mosolyognak .. De ez már nem az intézeti mosoly. Nem enyhülést ígér, nem bátorít. Ez már valami más. Ezt már nem egyforma mértékkel mérik, ez nincs benne a beutalásban. Reggel, mikor kék ruhájukban belibbennek, ők köszönnek előre, vidáman, kedvesen. Érdeklődnek az éjszakai álmod felöl... Most csak viszonozzák a köszönést, kicsit hűvösen és tartózkodóan, úgy ahogy egy futó ismerős köszönését illik fogadni az utcán. Aztán elmennek. Szemérmetlenül csattognak tűsarkaik, üresség marad utánuk, és egy kis kölniillat... de ezt legyőzi az éter és a gyógyszer átható szaga. A délutánosok | és éjszakások már kicsit másfélék. Kevesebben vannak, csak ügyeletet látnak el, ha valamelyik beteg csengővel hívja őket, akkor szolgálatkészen sietnek segítségére. Az éjszaka nyomasztó. Nem tudtam elaludni. Ültem a folyosón és olvastam. Jött a nővér. Barátságosan közölte, hogy amit teszek, ellenkezik a kórházi szabályokkal. Kértem, hogy csak egy fél órát engedélyezzen, amíg elálmoso- dom. Engedett. Aztán beszélgetni kezdtünk. Érdekes szaggatott társalgás volt. Valahogy így zajlott: — Tudja, beadtam a jelentkezést az orvosira, de nem vettek fel. Most egy évet itt dolgozom, aztán jövőre újra megpróbálom. — És ha akkor sem sikerül? — kérdeztem, de ebben a pillanatban harsant a csengő. A nővérke felpattant és elrohant. Hamarosan újra megjelent, bement a szobájába, a gyógyszeres szekrényben matatott, egy ampulla fejét letörte, felszívta a fecskendőbe és elsietett. Tíz perc múlva jelent meg újra. — Akkor itt maradok tovább és azután újra kísérletezem. Meglátjuk ki bírja tovább — válaszolt, mintha a tíz perces kényszerszünet nem lett volna. Így beszélgettünk. Irodalomról, művészetről, a szokott témákról: hogy milyenek a férfiak és milyenek a nők. Már megszoktam, hogy kérdésemre a választ csak azután kapom meg, ha elintézett egy beteget. Mit tagadjam: udvaroltam is egy kicsit. Senki ne szóljon meg érte: mindketten tudtuk, hogy ártatlan, következmények nélküli játék ez, nekem, hogy feledjem ezt a nyomasztó álom nélküli éjszakát, neki. hogy gyorsabban teljen az idő, Játéknak tekintettem én is, bár gyerekkoromból megmaradt az a tulajdonságom, hogy a játékot nagyon komolyan tudom venni. Amikor Robinson voltam, a játék befejeztével alig tudtam elhinni anyámnak, hogy holnap iskolába kell menni és még nincs kész az írás leckém. Én még mindig azt hittem, hogy a vadakkal kell küzdenem és nem a tanárom, hanem Péntek vár ... Ezt a játékot is komolyan vettem ... talán a kelleténél egy kicsit komolyabban is. És amikor búcsúzásnál bájosan mosolyogva így szólt: — Reggel mielőtt elmegyek, felkeltem ám ... — nos ekkor már tudtam, hogy ö is komolyan veszi a játékot... Betartotta a szavát. Hat órakor fei- rázott: — Aki éjjel legény, legyen az reggel is! — mondta és én mint a gumilabda úgy pattantam fel. Ám lássa: legény vagyok én hajnalban is, nyoma sincs rajtam az álmosságnak, vagy fáradságnak. — Jó reggelt. Rég találkoztunk — szellemeskedtem, mert ezt tudtommal szeretik a nők. Aztán elhívott. Örömmel mentem. Hiába sikerem van. Egy kis szobába mentünk ... Emlékszem, mondta este, hogy reggel mindig főz magának kávét, mert csak tíz óra felé fekszik le, előtte otthon ki keli takarítania Íme, most megosztja velem a reggeli kávéját. Nem ez történt. — Elő kell készítenem a reggeli vizsgálatokra — mondta, majd leparancsolta rólan a pizsamanadrágot. Kávé he lyett egy beöntést kaptarr Egy duplát! — Ne mafláskodjon ... Mi' szégyenlősködik. Maga nekem nem férfi és én nen vagyok nő... Majd meg szokja... — vígasztalt. — ----------:------[ a reggeli I így ért veget | szürkületben ez a szépen indult éjszakai idill. Aznap este, mire ő elfoglalta a szolgálatát, már mélyen aludtam. Közben izgatottan figyeltem, hogy bejön-e a szobába. Nem jött. Sokáig hallgattam, amint a csengetések nyomán, sietős lépte: végig kopognak a kihalt kórházi folyosón..,------------------ amikor repüL egutóbb, lőgépen utaz- ------------------- tam, magam is megfejtettem annak titkát, hogy miért kell a stewardessnek feltétlenül csinos, fiatal nőnek lenni. A géppel együtt emelkedett a gyomrom, félve néztem ki a kerek kis ablakon, és azt számolgattam, hogy hány méter magasan lehetünk, majd a felmérés után konstatáltam, hogy jóval magasabban, mint amekkora esést kibirnék. És ekkor jelent meg a stewardess mosolyogva, kezén tálcát egyensúlyozott, és egész lénye valami hihetetlen biztonság- érzetet sugárzott. Jelenléte azonnal valamiféle tartást kölcsönzött, ugyan hogy lehetnék én gyávább, gyengébb, mint ez a csodaszép fiatal lány, a gyengébb nem egyik mintapéldánya. Nem tudom, hogy sikerült az első mosoly, mindenesetre én megkíséreltem visszamosolyogni rá.. nos, éppen úgy, mint itt a kórházi ágyon, amikor megjelent az itteni stewardess .. Bocsánat! Nővérke. Egy húsz éves, a gimnázium padjaiból frissen kikerült, modern frizurát viselő kislány, akit az itteni szabályok szerint „nő- vér”-nek illik tisztelni. Az én nővérem is egyensúlyozott egy tálcát, azon azonban nem tolcsvai és egri bor, hanem fecskendők, szondák és gyógyszerek csörrentek félelmetesen. De a nővérem mosolygott, én kihúztam magam, és
