Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

V 1965. NOVEMBER 21, VASÄRNAP ""kJCíHop \ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága november 18—19—20-án kibő­vített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain és póttagjain kívül részt vet­tek a Központi Revíziós Bi­zottság, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai, a Miniszter- tanács tagjai, a megyei bi­zottságok első titkárai, a Bu­dapesti Pártbizottság titkárai, a Központi Bizottság appará­tusának osztályvezetői, gazda­sági szakemberek és a köz­ponti sajtósziervek vezetői. A központi bizottsági ülés napirendje: O Tájékoztató időszerű nemzetközi kérdésekről. Előadó: Komócsin Zoltán elv­társ, a Központi Bizottság tit­kára. O Tájékoztató az időszerű belpolitikai kérdésekről. Előadó: Biszku Béla elvtárs, a Központi Bizottság titkára. O Jelentés gazdaságirányí­tási rendszerünk átfogó felülvizsgálatáról. Előadó: Nyers Rezső elvtárs, a Köz­ponti Bizottság titkára. A Központi ' Bizottság az Időszerű kül- és belpolitikai tJJési tartott^ g ^líifiwir Szocialista '%$ un luk spuri Mözgonti Bizottsága kérdésekről adott tájékozta­tást egyhangúlag tudomásul vette. A gazdasági irányítási rendszerünk átfogó felülvizs­gálatáról és továbbfejlesztésé­ről szóló jelentést a Közpon­ti Bizottság széles körűi vita után jóváhagyólag tudomásul vette és úgy határozott, hogy a reform kidolgozása a meg­vitatott javaslat alapján foly­tatódjék. A vitában felszólalt Kádár János elvtárs, a Központi Bi­zottság első titkára is. A Központi Bizottság a két tájékoztatásban és a jelentés­ben szereplő kérdésekben a következőképpen foglalt ál­lást: setközi kapcsolataink további bővítésére, a pártközi tárgya­lások folytatására, fokoznunk kell erőfeszítéseinket a szo­cialista országok és testvér­pártok egységének megterem­téséért. A Központi Bizottság he­lyesli és támogatja a kormány, a Magyar Népköztársaság kül­ügyi képviselőinek az impe­rialista agressziók megféke­zéséért, a nemzetek közötti vitás kérdések tárgyalások út­ján való megoldásáért, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett éléséért, a béke védel­méért folytatott széles körű diplomáciai tevékenységét. II. Belpolitikai kérdések I. Nemzetközi kérdések O A Központi Bizottság egyetértését fejezi ki a Kádár János elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség momgóliai látogatásával, az erről szóló beszámolóval, a tárgyalások eredményéként aláirt barátsági és együttmű­ködési szerződéssel. Megál­lapítja, hogy a Mongóliában tett látogatás, a mongol párt és állam vezetőivel folytatott baráti tanácskozások tovább erősítették a két ország, a két párt kapcsolatait. A Központi Bizottság öröm­mel állapítja meg, hogy párt­jaink és országaink kapcsola­tai jól fejlődnek, pártjaink minden lényeges kérdésben egyetértenek és teljesen azo­nos módon ítélik meg a nem­zetközi politikai helyzet és a nemzetközi kommunista moz­galom problémáit. O A Központi Bizottság he­lyesléssel fogadta a Fock Jenő elvtárs vezette pártkül­döttségnek a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban tett látogatásáról szóló beszá­molóját. Küldöttségünket me­leg barátsággal fogadták, a látogatás során őszinte elv­társi tanácskozásokat folytat­tak, amejyek eredményeként a két párt és ország együtt­működése tovább fejlődik, a két nép testvéri barátsága erősödik. Ez alkalommal megismétel- { jük, hogy a párt és a kor- $ mány eddigi határozatainak $ megfelelően a Szovjetunióval i és a többi szocialista ország- i gal együtt minden támogatást 5 megadunk a hős vietnami $ népnek függetlenségéért és $ szabadságáért folytatott har- $ eához. Mint ismeretes, a magyar $ nép mélységes felháborodás- $ sál ítéli el az Amerikai Egye- i sült Államok agresszióját Dél- i Vietnam és a Vietnami De- \ mokratikus Köztársaság ellen. ^ Az imperialista agresszió meg- $ fékezése Délkelet-Ázsiában \ kedvezően hatna az egész $ nemzetközi életre. Külpoliti- $ kánk része — mint ez a szé- $ les közvélemény előtt isme- $ retes — az a diplomáciai lé- ^ péssorozat, amit népköztársa- 5 Ságunk kormánya az imperia- S lista agresszió megszüntetésé- § ért, a délkelet-ázsiai béke $ helyreállításáért, a világ béké- ^ jének biztosításáért tett $ s A Központi Bizottság § *5# egyetértőén tudomásul § vette a Fock Jenő elvtárs ál- $ tál vezetett pártküldöttség ^ koreai látogatásáról szóló be-^ számolót. Az őszinte baráti légkörben ^ folytatott megbeszélések erő- ^ sítették pártjaink, népeink és ^ kormányaink szövetségét. A Központi Bizottság kife- § iezi meggyőződését, hogy tö- $ rekvéseink, pártjaink, né- ^ neink, kormányaink kapcsola- 5 fainak bővítésére hozzájárul- ^ nak a nemzetközi munkás- $ mozgalom egységének rende- $ zéséhez, a szocialista országok $ együttműködésének erősítésé- ^ hez. í O A világ haladó erői, köz- ^ tűk a magyar nép, mély- séges aggodalommal látják, $ hogy Indonéziában az antiko- lonialista, az imperializmus ellen harcoló nemzeti haladó erők egységét a reakció meg­bontotta. Pártunkat, népün­ket mélységes nyugtalansággal tölti el, hogy a szélsőjobbol­dali elemek a nemzetközi re­akció támogatását élvezve ül­dözik a haladó' embereket, köztük a kommunistákat, megpróbálják szembeállítani Indonéziát az emberi haladá­sért, a békéért harcoló szocia­lista országokkal. Őszintén reméljük, hogy a haladó emberek ellen pogrom­ra uszító erőkkel szemben fe­lülkerekednek azok a józan tényezők, amelyek képesek biztosítani, hogy Indonézia a nemzetközi békés együttmű­ködésért küzdő jelentős anti- imperialista hatalom marad. O A Magyar Szocialista Munkáspárt az utóbbi időszakban fokozta nemzetkö­zi tevékenységét abban a meggyőződésben, hogy a két­oldalú pártközi megbeszélések hatékonyan szolgálják a nem­zetközi munkásmozgalom ér­dekeit. A Központi Bizottság annak a meggyőződésének ad kifeje­zést, hogy szükség van nem­A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az 1964. de­cember 10—i, a gazdasági mun­ka megjavítására vonatkozó határozatának végrehajtása eredményesen folyik. A mun­kások, a műszaki és gazda­sági vezetők magukévá tet­ték a határozatban megjelölt célokat s a munkafegyelem, a munkaintenzitás növelésében, a létszám- és bérgazdálkodás­ban eredményeket értek el. A munka termelékenysége az elmúlt évhez viszonyítva je­lentékenyen, a termelés gaz­daságossága kis mértékben nőtt. A decemberi határozat alap­vetően helyes végrehajtása mellett mutatkoznak torzulá­sok, hiányosságok is. Még mindig lényeges gyengéje a gazdasági munkának, hogy a normarendezéssel egyidejűleg nem biztosítják a jobb mun­kaszervezést, a folyamatos anyagellátás nincs megfele­lően megoldva és gyakran csak formális takarékossági intézkedéseket hoznak. A ter­melésben résztvevő munkások száma a tervnek megfelelően alakult, nem sikerült azonban lényegesen csökkenteni az ad­minisztratív létszámot. A re­áljövedelem növekedett, az egy főre jutó reálbérek nem emelkedtek. A Központi Bi­zottság a decemberi határozat végrehajtása során szerzett tapasztalatokat figyelembe vette és megfelelő intézke­déseket tett. A Központi Bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy törekednünk kell továbbra is a még gazdaságosabb terme­lésre, a minőség javítására, a felesleges termékek előál­lításának megszüntetésére. Az év hátralevő másfél hó­napja alatt még jobb mun­kával biztosítsuk, hogy az évi tervünket minél jobb tel­jesítéssel zárjuk, és megfele­lően készüljünk fel jövő évi tervünk megvalósítására. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az ideológiai irányelvek ismertetése ered­ményesen folyik. Az irányel­vek vitái elevenebbé tették a pártéletet és sok, a párttagsá­got érdeklő elméleti és po­litikai kérdést tisztáztak. Szükség van arra, hogy a po­litikai, elméleti kérdések vi­táját folytassuk és a növekvő gazdasági feladatok mellett ezekre is mindig jusson időnk, A Központi Bizottság fel­adatának tartja a párttagság és az egész közvélemény rend­szeres tájékoztatását. Ugyan­akkor szükségesnek tartja, hogy fokozzuk a párttagság politikai aktivitását a külön­böző téves, ellenséges néze­tekkel szembeni határozottabb fellépését. A műszaki, gazda­sági vezetői posztokat betöltő párttagok figyelmét felhívja arra a kommunista kötelessé­gükre, hogy jobban vegye­nek részt a politikai nevelő, propagandamunkában is. III. Gazdaságirányítási rendszerünk kérdései A Központi Bizottság a re­formelőkészítő munkáról szó­ló jelentéssel egyetért. Állást foglalt, a gazdaságirányítás re­formjának szükségessége mel­lett. Ennek célja, hogy a szo­cialista gazdálkodás ha­tékonyabb legyen, gyorsab­ban és következetesebben va­lósuljanak meg terveink. A Központi Bizottság he­lyesli a reform kiinduló pont­jául megjelölt irányelveket, amelyek a tervezés megala­pozottságának növelésére, a vállalati önállóság és felelős­ség bővítésére a dolgozók anyagi érdekeltségének fo­kozására vonatkoznak. A Központi Bizottság a gaz­daságirányítási rendszer re­formjának kiinduló irányel­veit a párt-, társadalmi és tu­dományos szervek meghatáro­zott körében vitára bocsátja, majd 1966 első negyedében új­ra napirendre tűzi a gazdaság- irányítási rendszer átfogó re­formjavaslatát, végleges hatá­rozathozatal céljából. Egy sikeres kísérlet Mint lapunkban korábban már megírtuk, a Szövetkeze­tek Pest megyei Értékesítő Központja Tahitótfalu határá­ban ötven holdon málna- és szamócaszaporító és kísérleti telepet létesített. A kísérletezés fő célja, hogy azonos fajtából hogyan lehet minél több teljes termelést el­érni. A szWóca ugyanis ül­tetésétől számítva csak a má­sodik évben hozott termést A mostani kísérletek so­rán öt ültetési időpontot alkalmaztak. Július 22-én, augusztus 2-án, 12-én, 22-én és szeptember 2-án ültették ki a szamóca­töveket. A július 22-én kiül­tetett szamócatövek annyira megerősödtek és őszre már úgy bebokrosodtak, hogy jövő­re teljes termést adnak. A szeptember 2-án ültetettek vi­szont csak 1967-ben fordulnak termőre. A legjobb ültetés tehát a nyár elejei. Emellett a telepen azt is vizsgálják, hogyan hat az ön­tözés különböző formája a nö­vény fejlődésére. Háromféle öntözési módot alkalmaznak: a csörgedeztetőt, esőztetőt és az altalajöntözést. A fajták termőképességét is vizsgálják. A telep szaporítóanyaggal látja majd el a Dunakanyar szakszövetkezeteit, termelőszö­vetkezeteit és háztáji gazda­ságait. Előreláthatólag évente több mint egymillió tövet tud­nak majd szaporítóanyagként értékesíteni. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy érdemes volt Tahitótfalu határában lét­rehozni a szamóca és málna kísérleti telepet. A SZÖVOSZ központnak és az illetékesek­nek érdemes lenne ezt az élet­revaló kezdeményezést to­vábbfejleszteni. Különösen alkalmas volna ar­ra, hogy a háztáji málnás- és földiepres kerteket innen lás­sák el szaporítóanyaggal. <S. S.) Nyár» gát - tél elején Ráckeve vidékét, a község környékét is ellepte, elön­tötte, pusztította a rendkí­vül magas nyári ár. Akkor hiába védték a nyúlgátakat, nem állt ellen a pusztítás­nak. De helyreállt-e azóta a rend? Az Aranykalász Tsz vezetői mondják: — Az állami gazdaságoktól, gépállomásoktól most sike­rült gépi segítséget szerezni. Negyedmilliót költünk arra, hogy 600 holdas területünk biztos védelmet kapjon. De­cember közepére szeretnénk befejezni — visszavonulni a nyári gátak mögé. Csodálatos bátran visszavigyorogtam rá, igyekeztem, hogy szememből kiolvashassa: nézze, itt va­gyok, egy cseppet sem félek, hol az az injekció, essünk tűi rajta.. kis teremt­mények ezek vala­mennyien. Jobb dolgom nem lévén, egész nap őket figyel­tem. Egy pillanatra meg nem állnak. A rend szigorú. Az orvosok a legkisebb pontat­lanságért is szólnak. Megra­kott gyógyszeres tállal siet, de figyelme van arra, hogy az egyik fekvő beteg feje alatt összegyűrődött a párna, más leöntötte a paplanét teá­val, új ágyneműt kell húzni. A négyesben meg kell mos­datni egy öreg bácsikát, a hetesben egy idősebb hölgy újra hisztériázik ... A nővérke mosolyog és ro­han. Beszélgetni nincs ideje, csak egy pillanatra torpan meg, mert a zsebrádióból a Viaszbaba című divatos slá­ger serceg. Ekkor néhány másodpercre magánemberré válik, ütemre mozdul a lába, egy pillanatra a csípője Is. Az lesz, ami: húsz éves fiatal lány, aki alig várja a szom­bat estét, amikor valakivel elmehet táncolni. Aztán to­vább rohan, magával viszi a zene néhány taktusát és a gyógyszerekkel megrakott tál­cát. A délelőttös társaság tél háromkor végez. Ekkor eltűn­nek kis öltözőszobáikban. Ha­marosan újra feltűnnek. Ere­deti jelmezükben: csinos, di­vatos kabátokban, fekete ha­risnyában, tűsarkú cipőben. Ekkor már rúzs van az ajku­kon, a hajuk, mely napköz­ben kis kontyokba, copfokba fegyelmezett, most divatosra kócolt. Most is mosolyognak .. De ez már nem az intézeti mo­soly. Nem enyhülést ígér, nem bátorít. Ez már valami más. Ezt már nem egyforma mér­tékkel mérik, ez nincs benne a beutalásban. Reggel, mikor kék ruhájukban belibbennek, ők köszönnek előre, vidáman, kedvesen. Érdeklődnek az éj­szakai álmod felöl... Most csak viszonozzák a köszönést, kicsit hűvösen és tartózko­dóan, úgy ahogy egy futó is­merős köszönését illik fogad­ni az utcán. Aztán elmennek. Szemérmetlenül csattognak tűsarkaik, üresség marad utá­nuk, és egy kis kölniillat... de ezt legyőzi az éter és a gyógyszer átható szaga. A délutánosok | és éjsza­kások már ki­csit másfélék. Kevesebben vannak, csak ügyeletet látnak el, ha valamelyik beteg csen­gővel hívja őket, akkor szol­gálatkészen sietnek segítségé­re. Az éjszaka nyomasztó. Nem tudtam elaludni. Ültem a fo­lyosón és olvastam. Jött a nővér. Barátságosan közölte, hogy amit teszek, ellenkezik a kórházi szabályokkal. Kér­tem, hogy csak egy fél órát engedélyezzen, amíg elálmoso- dom. Engedett. Aztán beszél­getni kezdtünk. Érdekes szag­gatott társalgás volt. Vala­hogy így zajlott: — Tudja, beadtam a jelent­kezést az orvosira, de nem vettek fel. Most egy évet itt dolgozom, aztán jövőre újra megpróbálom. — És ha akkor sem sikerül? — kérdeztem, de ebben a pil­lanatban harsant a csengő. A nővérke felpattant és elro­hant. Hamarosan újra meg­jelent, bement a szobájába, a gyógyszeres szekrényben matatott, egy ampulla fejét letörte, felszívta a fecskendő­be és elsietett. Tíz perc múl­va jelent meg újra. — Akkor itt maradok to­vább és azután újra kísér­letezem. Meglátjuk ki bírja tovább — válaszolt, mintha a tíz perces kényszerszünet nem lett volna. Így beszélget­tünk. Irodalomról, művé­szetről, a szokott témákról: hogy milyenek a férfiak és milyenek a nők. Már meg­szoktam, hogy kérdésemre a választ csak azután kapom meg, ha elintézett egy bete­get. Mit tagadjam: udvarol­tam is egy kicsit. Senki ne szóljon meg érte: mindket­ten tudtuk, hogy ártatlan, következmények nélküli já­ték ez, nekem, hogy feled­jem ezt a nyomasztó álom nélküli éjszakát, neki. hogy gyorsabban teljen az idő, Játéknak tekintettem én is, bár gyerekkoromból megma­radt az a tulajdonságom, hogy a játékot nagyon komolyan tudom venni. Amikor Ro­binson voltam, a játék befe­jeztével alig tudtam elhinni anyámnak, hogy holnap isko­lába kell menni és még nincs kész az írás leckém. Én még mindig azt hittem, hogy a vadakkal kell küzdenem és nem a tanárom, hanem Pén­tek vár ... Ezt a játékot is komolyan vettem ... talán a kelleténél egy kicsit komo­lyabban is. És amikor bú­csúzásnál bájosan moso­lyogva így szólt: — Reggel mielőtt elmegyek, felkeltem ám ... — nos ekkor már tudtam, hogy ö is komo­lyan veszi a játékot... Betartotta a szavát. Hat órakor fei- rázott: — Aki éjjel legény, legyen az reggel is! — mondta és én mint a gumilabda úgy pattantam fel. Ám lássa: legény vagyok én hajnalban is, nyoma sincs rajtam az ál­mosságnak, vagy fáradságnak. — Jó reggelt. Rég talál­koztunk — szellemeskedtem, mert ezt tudtommal szeretik a nők. Aztán elhívott. Örömmel mentem. Hiába sikerem van. Egy kis szobába men­tünk ... Emlékszem, mondta este, hogy reggel mindig főz magának kávét, mert csak tíz óra felé fekszik le, előt­te otthon ki keli takarítania Íme, most megosztja velem a reggeli kávéját. Nem ez történt. — Elő kell készítenem a reggeli vizsgálatokra — mond­ta, majd leparancsolta rólan a pizsamanadrágot. Kávé he lyett egy beöntést kaptarr Egy duplát! — Ne mafláskodjon ... Mi' szégyenlősködik. Maga ne­kem nem férfi és én nen vagyok nő... Majd meg szokja... — vígasztalt. — ----------:------[ a reggeli I így ért veget | szürkület­ben ez a szépen indult éjszakai idill. Aznap este, mire ő elfoglal­ta a szolgálatát, már mélyen aludtam. Közben izgatottan figyeltem, hogy bejön-e a szo­bába. Nem jött. Sokáig hallgattam, amint a csenge­tések nyomán, sietős lépte: végig kopognak a kihalt kór­házi folyosón..,------------------ amikor repü­L egutóbb, lőgépen utaz- ------------------- tam, ma­gam is megfejtettem annak titkát, hogy miért kell a stewardessnek feltétlenül csi­nos, fiatal nőnek lenni. A géppel együtt emelkedett a gyomrom, félve néztem ki a kerek kis ablakon, és azt számolgattam, hogy hány mé­ter magasan lehetünk, majd a felmérés után konstatáltam, hogy jóval magasabban, mint amekkora esést kibirnék. És ekkor jelent meg a stewardess mosolyogva, kezén tálcát egyensúlyozott, és egész lénye valami hihetetlen biztonság- érzetet sugárzott. Jelenléte azonnal valamiféle tartást kölcsönzött, ugyan hogy le­hetnék én gyávább, gyengébb, mint ez a csodaszép fiatal lány, a gyengébb nem egyik mintapéldánya. Nem tudom, hogy sikerült az első mosoly, mindenesetre én megkísérel­tem visszamosolyogni rá.. nos, éppen úgy, mint itt a kórházi ágyon, amikor meg­jelent az itteni stewardess .. Bocsánat! Nővérke. Egy húsz éves, a gimnázium padjaiból frissen kikerült, modern fri­zurát viselő kislány, akit az itteni szabályok szerint „nő- vér”-nek illik tisztelni. Az én nővérem is egyensúlyozott egy tálcát, azon azonban nem tolcsvai és egri bor, hanem fecskendők, szondák és gyógy­szerek csörrentek félelmete­sen. De a nővérem mosoly­gott, én kihúztam magam, és

Next

/
Thumbnails
Contents